| dbpprop:abstract
|
- The cello (as in the ch in "check", thus "chel-lo") is a bowed string instrument. The word derives from the Italian violoncello. A person who plays a cello is called a cellist. The cello is used as a solo instrument, in chamber music, and as a member of the string section of an orchestra. It is the second largest bowed string instrument in the modern symphony orchestra, the double bass being the largest.
- Das Violoncello [Aussprache: ˌviolɔn'tʃɛlo], Plural: Violoncelli; Abk. : Vc;; Kurzform: Cello, Plural: Celli, genannt, ist ein aus verschiedenen Holzarten gefertigtes Streichinstrument aus der Viola-da-braccio-Familie. Seine Bauweise entspricht im wesentlichen der der Violine, doch ist es größer, und die Zargen sind im Verhältnis zum Umfang deutlich höher. Das Violoncello wird vom Violoncellisten mit einem Bogen gestrichen. Im Gegensatz zur Violine und Viola wird das Instrument (mit dem Hals nach oben) aufrecht zwischen den Beinen gehalten und ruht mit einem ausziehbaren Stachel aus Metall, Holz oder neuerdings Carbonfaser auf dem Boden. Dieses Instrument entstand nach 1535 in Norditalien und wurde bis etwa 1850 ohne Stachel wie die Gambe mit den Beinen gehalten. Das wird auch heute noch bei Konzerten in historischer Aufführungspraxis so gehandhabt.
- El violoncel (de vegades abreujat cello, abreviatura italiana) és un instrument de corda. Té quatre cordes La Re Sol Do i es toca amb un arquet que està fet de pèls de cua de cavall. El violoncel és un dels instruments de l'orquestra. El músic que el toca és denominat violoncel·lista o, simplement, violoncel. La forma més utilitzada —encara que no estigui acceptada oficialment - és la paraula italiana violoncello . En italià també és abreviada: cello (txel·lo). Tradicionalment és considerat com l'instrument que més s'assembla a la veu humana. Al llarg de la història de la música s'han compost moltes obres per a violoncel degut a la seva importància dins el panorama musical, ja que és un instrument bàsic en moltes formacions instrumentals.
- Violoncello, zkráceně také cello je strunný smyčcový nástroj se strunami laděnými v čistých kvintách: C, G, d, a, tedy o oktávu níže než viola.
- El violonchelo o chelo es un instrumento musical de cuerda frotada, perteneciente a la familia del violín, y de tamaño y registro entre la viola y el contrabajo. Se toca frotando un arco con las cuerdas, y con el instrumento sujeto entre las piernas del violonchelista. Según la Real Academia Española, en español se denomina chelo, violoncelo o violonchelo (con preferencia de este último). En algunos países, sin embargo, se utiliza también la palabra italiana violoncello, que no está aceptada oficialmente. En italiano también se abrevia cello (chelo). Según la Academia, el ejecutante de violonchelo se llama violonchelista, violoncelista o chelista. Forman parte fundamental en la orquesta, dentro del grupo de las cuerdas, realizando normalmente las particiones graves, aunque la versatilidad del instrumento les permite realizar partes melódicas. Tradicionalmente es considerado uno de los instrumentos de cuerda que más se parece a la voz humana. A lo largo de la historia de la música se han compuesto muchas obras para violonchelo debido a su gran importancia dentro del panorama musical al ser éste un instrumento básico en muchas formaciones instrumentales.
- Sello on jousisoitin, joka muistuttaa jossakin määrin viulua. Sello on kuitenkin paljon suurempi, ja toisin kuin viulua, sitä soitetaan pystyasennossa istuvan soittajan jalkojen välissä. Sello tuetaan maahan sen pohjassa olevan metallisen piikin avulla. Sellisti liikuttaa joustaan vaakatasossa kielten päällä. Sellonuotit on yleensä kirjoitettu basso- eli F-avaimelle, mutta korkeimmille äänille käytetään myös tenoriavainta tai jopa G-avainta. Sellossa on neljä kvintin välein viritettyä kieltä: C (matalin), G, d ja a. Selloa käytetään lähinnä länsimaisessa taidemusiikissa. Se on osa sinfoniaorkesteria ja jousikvartettia sekä usein mukana myös muissa kamarimusiikkiryhmissä. Sellolle on sävelletty lukuisia konserttoja ja sonaatteja. Populaarimusiikissa sello on harvinaisempi; vaikka se saattaa olla mukana yhtyeen levyllä on harvinaista, että sello kuuluisi yhtyeen tavalliseen kokoonpanoon. Poikkeus tästä on Apocalyptica, nelihenkinen suomalainen sellistiryhmä, joka tunnetaan parhaiten kuuluisien heavy metal -kappaleiden versioinneistaan.
- Le violoncelle est un instrument à cordes frottées (mises en vibration par l'action de l'archet) ou pincées de la famille du violon, de l'alto et de la contrebasse, bien que la forme de cette dernière soit différente. En effet, la forme de la caisse de la contrebasse rappelle celle d'une poire tandis que la forme des autres instruments à cordes est généralement comparée à une pomme. Il se joue assis et tenu entre les jambes; il repose maintenant sur une pique escamotable d'invention récente, mais fut longtemps joué posé entre les jambes, sur les mollets. Ses quatre cordes sont accordées en quintes : do, sol, ré et la (du grave vers l'aigu), comme pour l'alto. Le violoncelle est cependant accordé une octave en dessous de ce dernier, soit une octave et demie en dessous du violon. C'est l'un des instruments ayant la tessiture la plus grande. Sa gamme de fréquences fondamentales va approximativement de 65 Hz à 1000 Hz (voire 2000 Hz dans certaines œuvres virtuoses). On dit souvent que c'est l'instrument le plus proche de la voix humaine.
- A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű basszus fekvésű vonós hangszer, és hasonlóan e hangszercsalád (hegedű család) többi tagjához, vagyis a hegedűhöz, a brácsához és a nagybőgőhöz, ez a hangszer is négy húrral rendelkezik, melyek kvint távolságra vannak egymástól. A nagybőgő és a mélyhegedü közt a középső helyet foglalja el alakjára és hangterjedelmére nézve. A legmélyebb húr, vagyis a csellón elérhető legmélyebb hang a nagy C, ezt követi a nagy G, a kis D és kis A húrok. Így a cselló hangolása pontosan egy oktávval van lejjebb a brácsához képest, egy oktávval és egy kvinttel a hegedűhöz képest. A hegedűvel és a brácsával ellentétben ezen hangszert játék közben a földre kell támasztani és ülve játszani rajta. A csellónak szánt kották basszuskulcsban, esetleg tenorkulcsban (ez egy fajta C-kulcs), vagy esetenként violinkulcsban íródnak. A violinkulcsos írás elsősorban a barokk zene időszakában volt kedvelt, igaz ekkor a G-kulcsban leírtakat egy oktávval lejjebb kellett játszani. Mély hangjai kitűnően betöltik a zenekari basszus szólam funkcióját. A magas regisztere pedig képessé teszik vezető dallamok játszására is. Mivel a csellistának bal kezével nem kell tartania a hangszerét, szabadabban mozoghat a hangszer fogólapján. Bár nagyobb távolságokat kell bejárnia a bal kéznek, mint mondjuk a hegedűnél, ez a cselló sajátos játéktechnikájával nem okoz nagyobb problémát. A cselló a hegedű után a legdallamosabb vonós hangszer, melynek hangja legközelebb áll az emberi hanghoz.
- Il violoncello è uno strumento musicale del gruppo dei cordofoni, appartiene alla famiglia degli strumenti ad arco ed è dotato di quattro corde, accordate ad intervalli di quinta giusta. Rientra nella sottofamiglia dei "violini", di cui fanno parte quegli strumenti con quattro corde, accordati ad intervalli di quinta, che presentano dei tagli ad "effe" sulla tavola armonica (o piano armonico). La sottofamiglia dei "violini" si differenzia così dalla sottofamiglia delle "viole" che comprende invece strumenti antichi con tagli a "C", accordati per quarte e terze, con corde in numero variabile da tre, a sei-sette o più. Si suona da seduti tenendo lo strumento tra le gambe, poggiato su un puntale presente nella parte inferiore dello strumento. L'esecutore muove l'archetto trasversalmente sulle corde. Il nome è di origine italiana e significa "piccolo violone". Il violone è uno strumento musicale obsoleto, una grande viola, simile ad un contrabbasso. Il violoncello è strettamente associato alla musica classica. È parte dell'orchestra, del quartetto d'archi e di molti altri gruppi di musica da camera. Molti sono i concerti e le sonate scritte per violoncello. È meno comune nella musica popolare.
- チェロ（セロとも表記。英名：Cello、Violoncello）は、西洋音楽で使われるヴァイオリン属の弦楽器の一つである。弦数は4本。略号は「Vc」。
- De cello (kort voor violoncello, ook wel violoncel) behoort tot de groep van de strijkinstrumenten. De cello heeft een lage en warme klank, maar er kan ook heel hoog op gespeeld worden.
- Celloen er et strykeinstrument i fiolin-familien. Den har fire strenger, og er stemt i C G D A (en oktav dypere enn bratsjen) og omfang C–a2. Celloen (uttales "tsjello", flertall celli) er et populært instrument som brukes i flere sammenhenger: som soloinstrument, som et av flere instrumenter i strykekvartetten, trio, duo eller strykeorkester og som et hovedinstrument i symfoniorkesteret. Celloen ble først utviklet på slutten av 1600-tallet av instrumentmakere i Bologna. I løpet av 1700-tallet ble celloen et populært instrument i Nord-Europa, men det var ikke før ca 1750 at størrelsen på instrumentet ble standardisert. En person som spiller cello kalles for en cellist.
- Wiolonczela – tenorowo-basowy instrument strunowy z grupy smyczkowych.
- O violoncelo é um instrumento da família dos instrumentos de corda. Tocado geralmente com arco, possui quatro cordas afinadas em quintas. O instrumento pertence à sub-família dos violinos, que engloba os instrumentos orquestrais de quatro cordas afinadas em quintas. Essa família se diferencia da familia da viola (da qual faz parte o contrabaixo) tanto pela afinação, que ali se dá em quartas em vez de quintas, tanto pela forma diferenciada do instrumento. A característica padrão do instrumento foi estabelecida por Stradivarius, em 1680. A partir dos Concertos Espirituais de Boccherini, o violoncelo passou a ser tratado como solista, e não somente como um instrumento para compor o naipe de cordas. Uma das primeiras citações sobre o violoncelo foi numa coleção de sonatas italianas anônimas, datada de 1665. Tornou-se popular como instrumento solista nos séculos XVII e XVIII.
- Violoncelul este un instrument muzical cu coarde şi arcuş din familia viorii. În mediul folcloric românesc, violoncelul este numit broancă sau gordună; în perioada interbelică, instrumentul era cunoscut în România şi sub denumirea de cello. Interpretul la violoncel se numeşte violoncelist.
- Виолонче́ль — смычковый струнный музыкальный инструмент басового и тенорового регистра, известный с первой половины XVI века, такого же строения, что и скрипка, однако значительно бо́льших размеров. Виолончель обладает широкими выразительными возможностями и тщательно разработанной техникой исполнения, используется как сольный, ансамблевый и оркестровый инструмент.
- Den här artikeln handlar om musikinstrumentet violoncell. För kåseripseudonymen ”Cello”, se Olle Carle. Cello eller violoncell,, är ett stråkinstrument och det djupaste i den moderna violinfamiljen. Kontrabas är det djupaste stråkinstrumentet men räknas inte till familjen utan till gambafamiljen. I notskrift noteras cellostämman vanligtvis i F-klav (basklav), samt i högre lägen höjd C-klav (tenorklav) eller G-klav (diskantklav). Strängarna är stämda i kvinter, nerifrån och upp C, G, d och a. Cellons register spänner över fyra och en halv oktav, flageoletter inte medräknat. Den har vanligtvis en varm och fylligt klingande ton, och dess stora tonregister gör att den lämpar sig mycket väl både som solo- och ensembleinstrument. Cellon hålls mellan knäna och stöds mot golvet med en utfällbar stackel. Snäckan, där strängarna fästs i stämskruvarna, ska sitta strax bakom huvudet, på vänstra sidan. Cellon finns i flera olika konstruktionsmönster, vilka härstammar från de mest betydande violinmakarna genom historien. För cellons del är Antonio Stradivarius, Nicolo Amati, Matteo Gofriller och Domenico Montagnana några av dessa, vilkas mönster kopieras än idag. En cello, liksom de flesta andra stråkinstrument, tillverkas oftast av lönn (för botten och sarger), gran (för locket) och ebenholtz (för greppbräda, stämskruvar, sadel och ibland även stränghållare). Träslag kan dock variera, ofta beroende på i vilken del av världen cellon är byggd och i vilken prisklass den ligger. Billiga nybörjarinstrument är ofta tillverkade i stryktåligt laminat och svartbetsat rosenträ istället för ebenholtz. En person som spelar cello kallas cellist. Historiskt betydelsefulla cellister är bland andra, Pau Casals, Gregor Piatigorsky, Jaqueline du Pré, Mstislav Rostropovich och Pierre Fournier. Bland de nu levande kan nämnas, Lynn Harrell, Yo-Yo Ma, Janos Starker och svensken Frans Helmerson. På senare tid har även en typ av "elcello" dykt upp på marknaden. Detta kan ge möjligheter att använda cellon till andra ändamål än klassisk musik, som t. ex. pop och rockmusik.
- Viyolonsel ya da çello, keman ailesinden dört telli ve bas sesli bir çalgıdır. 16. yüzyılda ilk örnekleri Fransa'da ortaya çıkan bu çalgının şekli kadın vücudunu andırır. Başlangıçta beş telli olarak yapılan bu çalgı, önceleri orkestrada bas sesleri desteklemek için kullanılmıştır. Tek başına belirgin bir çalgı olarak ortaya çıkması ise 18, yüzyılda olmuştur. Viyolonsel "insan sesine en yakın" ses çıkaran müzik âletidir. Bu çalgının atası 'Viola da gamba' adı verilen perdeli bir çalgıdır. Viyolonsel, Keman, viyola ve kontrbas ile aynı ailedendir. Keman ile viyolonselin şekilleri büyük oranda birbirini andırsa da boyutları çok farklıdır. Karşıdan bakıldığında gövdesinin orta bölümünde bulunan ve el yazısı ile 'f' harfini andıran 2 ses deliği vardır. Yayın tellere teması ile titreşen tellerden çıkan ses, gövdenin içindeki havayı titreştirerek bu deliklerden geri döner.
- Віолонче́ль — струнний смичковий музичний інструмент, родини скрипкових, басо-тенорового регістру. Музиканта, що грає на віолончелі називають віолончелі́стом. Слово походить від італійського violoncello, зменшувальне від violone - контрабас. Загальна довжина віолончелі 1550-1560 мм, довжина корпуса 760 мм, 4 струни настроєні по чистих квінтах - С, G, d, a. Широко розповсюджена як сольний, ансамблевий та оркестровий інструмент. Віолончель з'явилась у першій половині XVI століття зі смичкових інструментів народного походження. До кінця XVIII століття витіснила гамбу. Класичні зразки віолончелі створили італійські майстри XVII-XVIII ст. А. Аматі, Дж. Ґварнері, Д. Монтальяна та А. Страдіварі. Діапазон - від С до a і вище. Ноти для віолончелі пишуться в басовому, теноровому та скрипковому (в верхньому регістрі) ключах. В партитурі для симфонічного оркестру партії віолончелей пишуться між партіями альтів та контрабасів.
- 大提琴是一種弦樂器，也是提琴家族的一員。 古大提琴被称为viola da gamba，“两腿之间的提琴”。大提琴最初是兩腳夾住、演奏者坐著演奏，後來改良增加金屬製的腳棒支撐琴體。演奏者持弓，水平劃過琴上的弦，或作撥奏、敲奏等其他奏法。 大提琴有五度調音的四根弦：C弦（最低音弦，第四弦；最低音Do位於樂譜上低音譜表下二線），G弦（第三弦），D弦（第二弦），以及A弦（第一弦；La音低於中央C）；音高比中提琴低八度。大提琴音樂通常使用低音譜號樂譜記錄。較高音時，有時使用次中音譜號樂譜或高音譜號樂譜。 大提琴的英文名字 cello 是來自義大利文 violoncello 。 大提琴與歐洲古典音樂關係密切。在管弦樂團、弦樂四重奏或室內樂團所演奏的音樂中，皆扮演著不可或缺的重要角色。此外也有許多由大提琴所擔任演出的協奏曲及奏鳴曲。 大提琴有時候會在中樂團取代革胡。
|
| rdfs:comment
|
- The cello (as in the ch in "check", thus "chel-lo") is a bowed string instrument. The word derives from the Italian violoncello. A person who plays a cello is called a cellist. The cello is used as a solo instrument, in chamber music, and as a member of the string section of an orchestra. It is the second largest bowed string instrument in the modern symphony orchestra, the double bass being the largest.
- Das Violoncello [Aussprache: ˌviolɔn'tʃɛlo], Plural: Violoncelli; Abk. : Vc;; Kurzform: Cello, Plural: Celli, genannt, ist ein aus verschiedenen Holzarten gefertigtes Streichinstrument aus der Viola-da-braccio-Familie. Seine Bauweise entspricht im wesentlichen der der Violine, doch ist es größer, und die Zargen sind im Verhältnis zum Umfang deutlich höher. Das Violoncello wird vom Violoncellisten mit einem Bogen gestrichen.
- El violoncel (de vegades abreujat cello, abreviatura italiana) és un instrument de corda. Té quatre cordes La Re Sol Do i es toca amb un arquet que està fet de pèls de cua de cavall. El violoncel és un dels instruments de l'orquestra. El músic que el toca és denominat violoncel·lista o, simplement, violoncel. La forma més utilitzada —encara que no estigui acceptada oficialment - és la paraula italiana violoncello . En italià també és abreviada: cello (txel·lo).
- Violoncello, zkráceně také cello je strunný smyčcový nástroj se strunami laděnými v čistých kvintách: C, G, d, a, tedy o oktávu níže než viola.
- El violonchelo o chelo es un instrumento musical de cuerda frotada, perteneciente a la familia del violín, y de tamaño y registro entre la viola y el contrabajo. Se toca frotando un arco con las cuerdas, y con el instrumento sujeto entre las piernas del violonchelista. Según la Real Academia Española, en español se denomina chelo, violoncelo o violonchelo (con preferencia de este último).
- Sello on jousisoitin, joka muistuttaa jossakin määrin viulua. Sello on kuitenkin paljon suurempi, ja toisin kuin viulua, sitä soitetaan pystyasennossa istuvan soittajan jalkojen välissä. Sello tuetaan maahan sen pohjassa olevan metallisen piikin avulla. Sellisti liikuttaa joustaan vaakatasossa kielten päällä. Sellonuotit on yleensä kirjoitettu basso- eli F-avaimelle, mutta korkeimmille äänille käytetään myös tenoriavainta tai jopa G-avainta.
- Le violoncelle est un instrument à cordes frottées (mises en vibration par l'action de l'archet) ou pincées de la famille du violon, de l'alto et de la contrebasse, bien que la forme de cette dernière soit différente. En effet, la forme de la caisse de la contrebasse rappelle celle d'une poire tandis que la forme des autres instruments à cordes est généralement comparée à une pomme.
- A cselló (gordonka, kisbőgő) egy nagy hangterjedelmű basszus fekvésű vonós hangszer, és hasonlóan e hangszercsalád (hegedű család) többi tagjához, vagyis a hegedűhöz, a brácsához és a nagybőgőhöz, ez a hangszer is négy húrral rendelkezik, melyek kvint távolságra vannak egymástól. A nagybőgő és a mélyhegedü közt a középső helyet foglalja el alakjára és hangterjedelmére nézve.
- Il violoncello è uno strumento musicale del gruppo dei cordofoni, appartiene alla famiglia degli strumenti ad arco ed è dotato di quattro corde, accordate ad intervalli di quinta giusta. Rientra nella sottofamiglia dei "violini", di cui fanno parte quegli strumenti con quattro corde, accordati ad intervalli di quinta, che presentano dei tagli ad "effe" sulla tavola armonica (o piano armonico).
- チェロ（セロとも表記。英名：Cello、Violoncello）は、西洋音楽で使われるヴァイオリン属の弦楽器の一つである。弦数は4本。略号は「Vc」。
- De cello (kort voor violoncello, ook wel violoncel) behoort tot de groep van de strijkinstrumenten. De cello heeft een lage en warme klank, maar er kan ook heel hoog op gespeeld worden.
- Celloen er et strykeinstrument i fiolin-familien. Den har fire strenger, og er stemt i C G D A (en oktav dypere enn bratsjen) og omfang C–a2. Celloen (uttales "tsjello", flertall celli) er et populært instrument som brukes i flere sammenhenger: som soloinstrument, som et av flere instrumenter i strykekvartetten, trio, duo eller strykeorkester og som et hovedinstrument i symfoniorkesteret. Celloen ble først utviklet på slutten av 1600-tallet av instrumentmakere i Bologna.
- Wiolonczela – tenorowo-basowy instrument strunowy z grupy smyczkowych.
- O violoncelo é um instrumento da família dos instrumentos de corda. Tocado geralmente com arco, possui quatro cordas afinadas em quintas. O instrumento pertence à sub-família dos violinos, que engloba os instrumentos orquestrais de quatro cordas afinadas em quintas. Essa família se diferencia da familia da viola (da qual faz parte o contrabaixo) tanto pela afinação, que ali se dá em quartas em vez de quintas, tanto pela forma diferenciada do instrumento.
- Violoncelul este un instrument muzical cu coarde şi arcuş din familia viorii. În mediul folcloric românesc, violoncelul este numit broancă sau gordună; în perioada interbelică, instrumentul era cunoscut în România şi sub denumirea de cello. Interpretul la violoncel se numeşte violoncelist.
- Виолонче́ль — смычковый струнный музыкальный инструмент басового и тенорового регистра, известный с первой половины XVI века, такого же строения, что и скрипка, однако значительно бо́льших размеров.
- Den här artikeln handlar om musikinstrumentet violoncell. För kåseripseudonymen ”Cello”, se Olle Carle. Cello eller violoncell,, är ett stråkinstrument och det djupaste i den moderna violinfamiljen. Kontrabas är det djupaste stråkinstrumentet men räknas inte till familjen utan till gambafamiljen. I notskrift noteras cellostämman vanligtvis i F-klav (basklav), samt i högre lägen höjd C-klav (tenorklav) eller G-klav (diskantklav).
- Viyolonsel ya da çello, keman ailesinden dört telli ve bas sesli bir çalgıdır. 16. yüzyılda ilk örnekleri Fransa'da ortaya çıkan bu çalgının şekli kadın vücudunu andırır. Başlangıçta beş telli olarak yapılan bu çalgı, önceleri orkestrada bas sesleri desteklemek için kullanılmıştır. Tek başına belirgin bir çalgı olarak ortaya çıkması ise 18, yüzyılda olmuştur. Viyolonsel "insan sesine en yakın" ses çıkaran müzik âletidir.
- Віолонче́ль — струнний смичковий музичний інструмент, родини скрипкових, басо-тенорового регістру. Музиканта, що грає на віолончелі називають віолончелі́стом. Слово походить від італійського violoncello, зменшувальне від violone - контрабас.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
