| dbpprop:abstract
|
- Publius Terentius Afer (195/185–159 BC), better known as Terence, was a playwright of the Roman Republic. His comedies were performed for the first time around 170–160 BC, and he died young probably in Greece or on his way back to Rome. Terentius Lucanus, a Roman senator, brought Terence to Rome as a slave, educated him and later on, impressed by his abilities, freed him. All of the six plays Terence wrote have survived. One famous quotation by Terence reads: "Homo sum, humani nil a me alienum puto", or "I am a man, I consider nothing that is human alien to me. " This appeared in his play Heauton Timorumenos.
- Publius Terentius Afer, auf deutsch Terenz (* um 195, 190, 185 oder 184 v. Chr. in Karthago; † 159 oder 158 v. Chr. in Griechenland), war einer der berühmtesten Komödiendichter der römischen Antike. Er war neben Plautus der bedeutendste römische Dichter der Archaik und stand dem aristokratischen Scipionenkreis nahe. Von ihm sind insgesamt sechs Komödien erhalten, die zwischen 166 v. Chr. und 160 v. Chr. aufgeführt wurden.
- Terenci (en llatí Publius Terentius Afer),, fou un comediògraf llatí d'origen berber.
- Publius Terentius Afer - byl římský dramatik a básník.
- Publio Terencio Afro (Publius Terentius Afer), más conocido como Terencio, fue un autor de comedias durante la república Romana. Desconocemos la fecha exacta de su nacimiento, pero según Suetonio, murió en 169 a. C. a la edad de treinta y cinco años. Sus comedias se estrenaron entre 170 y 160 a. C. A lo largo de su vida escribió seis obras, de las cuales todas se han conservado. En comparación, su predecesor Plauto escribió alrededor de 130 obras y actualmente solamente disponemos de los textos de veintiuna de ellas.
- Publius Terentius Afer oli roomalainen komediakirjailija. Terentius kirjoitti kuusi näytelmää, joista kaikki ovat säilyneet tähän päivään (vertailun vuoksi hänen edeltäjänsä Plautuksen 130 näytelmästä vain 21 on säilynyt). Terentius oli berberi ja syntyi orjuuteen. Terentiuksen iästä ja nimestä Afer on päätelty, että hän syntyi Karthagossa. Hänen omistajansa oli yksi senaattoreista, joka opetti ja koulutti Terentiusta ja myöhemmin vapautti hänet. Kuten Plautus, Terentius käänsi ja kirjoitti kreikkalaisia komedioita, mutta oli enemmän kuin kääntäjä, kuten nykyaikaiset löydöt ovat osoittaneet. Terentius ei myöskään "roomalaistanut" näytelmiään, vaan sijoitti ne Kreikkaan. Terentius ei kirjoittanut näytelmiään kirjakielellä, kuten tuolloin oli tapana, vaan puhekielellä eli kansan käyttämällä "vulgaarilatinalla". Terentiuksen suosiosta kertovat lukuisat keskiajan ja renessanssin käsikirjoitukset, joissa hänen teoksiaan käytettiin. Claudia Villa on arvioinut, että käsikirjoituksista, joissa Terentiuksen töitä esiintyy, 650 on vasta 800-luvulta ja sen jälkeen. Keskiaikainen näytelmäkirjailija Gandersheimin Hroswitha sanoi kirjoittaneensa näytelmänsä, jotta oppineilla olisi kristillinen vaihtoehto luettavana Terentiuksen "pakanallisten" näytelmien sijaan. Terentiuksen teosten ensimmäinen painettu versio ilmestyi Strasbourgissa vuonna 1470, ja ensimmäinen antiikin ajan jälkeinen esitys, näytelmästä Andria, tapahtui Firenzessä vuonna 1476. Myöhemmistä kirjailijoista Terentius on vaikuttanut muun muassa Molièreen. Muutkin oppineet, esimerkiksi Martti Luther, lainasivat usein kirjoituksissaan Terentiuksen viisauksia, joista kuuluisin lienee "Homo sum, humani nil a me alienum puto" - "Olen ihminen, eikä mikään inhimillinen ole minulle vierasta". Terentiuksen säveltäjätyötoveri Flaccus kirjoitti Hecyra-näytelmään musiikin, josta peräisin olevaa säettä pidettiin pitkään ainoana antiikin Rooman musiikista säilyneenä katkelmana. Nyttemmin Flaccuksen säe on todettu epäaidoksi. Terentiuksen kirjoittamia komedioita ovat: Adelphoe Andria Eunuchus Heauton Timorumenos Hecyra Phormio
- Térence (en latin Publius Terentius Afer), né à Carthage vers -190 et mort en -159, était un poète comique latin d'origine berbère.
- Fájl:Terenz2. gif Terentius portréja Publius Terentius Afer (Karthágó, Kr. e. 195 vagy 185 – Hellasz, Kr. e. 160) római vígjátékíró volt. Összesen hat színműve ismert. Életét Suetonius életrajzából ismerjük. Fiatalkorában rabszolgaként került Rómába, Terentius Lucanus senator házába, aki tehetsége és szépsége miatt hamarosan felszabadította az ifjút. Amikor vígjátékírással próbálkozott, a városi tisztviselők először Caecilius Statius jóváhagyását kérték, aki lelkesen támogatta fiatalabb pályatársát. Kapcsolatba került a római arisztokrácia vezető alakjaival – el is terjedt róla az a vád, hogy darabjait nem maga írja, hanem előkelő barátai segítségét veszi igénybe. Görögországi utazásra indult, ahonnan nem tért vissza, egyes ókori források szerint hajótörés áldozata lett. A görög újkomédia műveit dolgozta át fabula paellatává. A művek kiválasztásakor Menandroszhoz és Apollodóroszhoz fordult. Az utóbbi nyomán írta az „Andria”, a „Heautontimorumenos”, az „Eunuchus” és az „Adelphoe” című műveket. Az „Andria” két egymás ellen ravaszkodó hős cseleit mutatja be. Az egyik egy öreg apa, aki fiával a jómódban élő szomszéd leányát szeretné elvetetni, a másik pedig az ifjú rabszolgája, aki gazdája ismeretlen szegény leánnyal való házasságát kívánja elősegíteni. Az ellenfelek saját ravaszságuk áldozatává lesznek, a darab végén kiderül, hogy a szegény leány nem más, mint a gazdag szomszéd elveszettnek hitt gyermeke, és így nincs akadálya a házasságnak. A „Heautontimorumenos” címszereplője egy apa, aki azért vállal kegyetlen vezeklést, mert fiát szigorú szemrehányásaival katonai szolgálatba űzte. A fiú hazatérése után hozzájut a szeretett leány kezéhez. Az apa-fiú kettőshöz több további alak is társul: megismerünk még egy szigorú atyát, egy léha ifjat és egy pazarló hetérát. A cselemény itt is egy ravasz rabszolga cselszövései nyomán halad előre. Az „Eunuchus” (Az eunuch, bemutató Kr. e. 161-ben) komoly sikert aratott, Rómában a második előadását magas díjjal jutalmazták. A darabban egy ifjú, hogy szerelme közelébe juthasson, heréltnek álcázza magát. Az ifjú fívérén, egy cselszövő rabszolgán és egy nemes lelkű hetérán kívül felbulkkan a hetvenkedő katona (és annak élősdije) figurája is. A „Phormio” (bemutatója Kr. e. 161) címszereplője egy élősdi figura, aki egy ifjú szerelmespár nehézséget kettős becsapással oldja meg. A „Hecyra” (Az anyós) bemutatója sikertelen volt Kr. e. 165-ben és Kr. e. 160-ban, s csak harmadik kísérletre tudta színre vinni Aemilius Paulus halotti játékán Kr. e. 160-ban. A mű alaphelyzete Menandrosz „Ítéletkérők” című darabjára emlékeztet: egy ifjú, anélkül, hogy felismerné, feleségül veszi a lányt, akin még a házasságkötés előtt erőszakot követett el. Amikor a felesége a hetedik hónapban gyereket szül, a férj az anyával támadt ellenségeskedésre hivatkozva szeretné a házasságot felbontatni; környezetének jóinduatú viselkedése és korábbi szerelmének, egy jólelkű hetérának beavatkozása révén elsimulnak a félreértések. Az „Adelphoe” (Testvérek) egy testvérpárt mutat be. Egyiküket falun élő szigorú és takarékos atyja keményen tartja, a másikat városi nagybátyjuk fogadja örökbe, s szelíden neveli. Az eredmény nem sokban különbözik: a falusi ifjú fivére erőszakkal elrabol egy citeráslányt, ő maga pedig teherbe ejti a szomszéd család elszegényedett leányát. A darab végén a falusi öreg átveszi városi társa szelíd elveit, de ő is felsül: fivére rábeszélésére elvei ellenére feleségül veszi azt az idősebb özvegyasszonyt, akinek leányát a gondjaira bízott ifjú elcsábította. Terentius darabjait halála után is többször előadták, s az ókori kritika is sokat foglalkozott életével és műveivel. Az antikvitás utolsó századaiban vígjátékai bekerültek az iskolai oktatásba, ezért jelentős kommentárirodalom kapcsolódik hozzájuk. Terentius népszerűsége a középkorban messze felülmúlta Plautusét. A reneszánsz is jól ismerte a költőt, Mátyás király corvinái közt is volt egy Terentius-kódex. Komédiáinak első nyomtatott kiadása Strassbourgban jelent meg 1470-ben, egy komédiájának az ókor utáni első előadása Firenzében volt, 1476-ban. Műveinek első hazai kiadása Budai Ézsaiás nevéhez fűződik, Dugonics András „Tárházi” című vígjátéka is az ő hatását mutatja.
- Fu uno dei primi autori latini a introdurre il concetto di humanitas, elemento caratterizzante del Circolo degli Scipioni
- プビリウス・テレンティウス・アフェル（Publius Terentius Afer, 英語：Terence, 紀元前195年/紀元前185年 - 紀元前159年）は共和制ローマの劇作家。テレンティウスの喜劇が最初に上演されたのは紀元前170年から紀元前160年頃である。若くして亡くなったが、その場所はおそらくギリシャ、もしくはローマへ戻る途上だろうと言われている。 テレンティウスは、元老院議員テレンティウス・ルカヌスによって奴隷としてローマに連れてこられた。ルカヌスはテレンティウスに教育を施し、その才能に感心して後には奴隷から解放した。「テレンティウス」というノーメン（氏族名。古代ローマの人名参照）は、テレンティウス・ルカヌスからつけられたものである。テレンティウスの書いた6つの戯曲はすべて現存している。
- Publius Terentius Afer was een Latijns schrijver, waarschijnlijk een Berber die als slaaf naar Rome kwam, er later werd vrijgelaten en er carrière maakte als blijspeldichter.
- Publius Terentius Afer, i Norge kjent som Terents, var en romersk komedieforfatter. Hans seks stykker er muligens basert på noen eldre greske skuespill.
- Publius Terentius Afer (ur. ok. 195 p.n.e. , zm. nie wcześniej niż w 159 p.n.e. ) – komediopisarz rzymski, jeden z dwóch, których komedie zachowały się do naszych czasów.
- Terêncio, Publius Terentius Afer, foi um dramaturgo e poeta romano, autor de várias comédias como Andria, Phormio e Adelphoe. É atribuída a Terêncio a autoria da famosa frase: "Nada do que é humano me é estranho".
- Fişier:Terenz2. gif Portret al lui Terenţiu. Autorul nu este determinat. Publius Terentius Afer, cunoscut în special ca Terenţiu, a fost un dramaturg latin din timpul Republicii Romane. Numele Afer înseamnă „africanul”, poetul fiind născut în Cartagina, în nordul Africii. A fost sclav, iar numele de Terenţiu l-a primit de la stăpânul şi eliberatorul său. Comediile sale s-au jucat pentru prima data prin jurul anilor 170 – 160 î. Hr. , iar el a murit de tânăr, cel mai probabil în Grecia sau în drumul de întoarcere spre Roma.
- Теренций Публий — даровитейший после Плавта представитель древнеримской комедии.
- Terentius, eg. Publius Terentius Afer, född ca 195 f. Kr. , död 159 f. Kr. , romersk författare. Terentius skrev sex komedier som har bevarats till eftervärlden av Plautus.
- Terentius, tam adı Publius Terentius Afer olan Berberi asıllı Latin Comedia yazarı.
|
| rdfs:comment
|
- Publius Terentius Afer (195/185–159 BC), better known as Terence, was a playwright of the Roman Republic. His comedies were performed for the first time around 170–160 BC, and he died young probably in Greece or on his way back to Rome. Terentius Lucanus, a Roman senator, brought Terence to Rome as a slave, educated him and later on, impressed by his abilities, freed him. All of the six plays Terence wrote have survived.
- Publius Terentius Afer, auf deutsch Terenz (* um 195, 190, 185 oder 184 v. Chr. in Karthago; † 159 oder 158 v. Chr. in Griechenland), war einer der berühmtesten Komödiendichter der römischen Antike. Er war neben Plautus der bedeutendste römische Dichter der Archaik und stand dem aristokratischen Scipionenkreis nahe. Von ihm sind insgesamt sechs Komödien erhalten, die zwischen 166 v. Chr. und 160 v. Chr. aufgeführt wurden.
- Terenci (en llatí Publius Terentius Afer),, fou un comediògraf llatí d'origen berber.
- Publius Terentius Afer - byl římský dramatik a básník.
- Publio Terencio Afro (Publius Terentius Afer), más conocido como Terencio, fue un autor de comedias durante la república Romana. Desconocemos la fecha exacta de su nacimiento, pero según Suetonio, murió en 169 a. C. a la edad de treinta y cinco años. Sus comedias se estrenaron entre 170 y 160 a. C. A lo largo de su vida escribió seis obras, de las cuales todas se han conservado.
- Publius Terentius Afer oli roomalainen komediakirjailija. Terentius kirjoitti kuusi näytelmää, joista kaikki ovat säilyneet tähän päivään (vertailun vuoksi hänen edeltäjänsä Plautuksen 130 näytelmästä vain 21 on säilynyt). Terentius oli berberi ja syntyi orjuuteen. Terentiuksen iästä ja nimestä Afer on päätelty, että hän syntyi Karthagossa. Hänen omistajansa oli yksi senaattoreista, joka opetti ja koulutti Terentiusta ja myöhemmin vapautti hänet.
- Térence (en latin Publius Terentius Afer), né à Carthage vers -190 et mort en -159, était un poète comique latin d'origine berbère.
- Fájl:Terenz2. gif Terentius portréja Publius Terentius Afer (Karthágó, Kr. e. 195 vagy 185 – Hellasz, Kr. e. 160) római vígjátékíró volt. Összesen hat színműve ismert. Életét Suetonius életrajzából ismerjük. Fiatalkorában rabszolgaként került Rómába, Terentius Lucanus senator házába, aki tehetsége és szépsége miatt hamarosan felszabadította az ifjút.
- Fu uno dei primi autori latini a introdurre il concetto di humanitas, elemento caratterizzante del Circolo degli Scipioni
- Publius Terentius Afer was een Latijns schrijver, waarschijnlijk een Berber die als slaaf naar Rome kwam, er later werd vrijgelaten en er carrière maakte als blijspeldichter.
- Publius Terentius Afer, i Norge kjent som Terents, var en romersk komedieforfatter. Hans seks stykker er muligens basert på noen eldre greske skuespill.
- Publius Terentius Afer (ur. ok. 195 p.n.e. , zm. nie wcześniej niż w 159 p.n.e. ) – komediopisarz rzymski, jeden z dwóch, których komedie zachowały się do naszych czasów.
- Terêncio, Publius Terentius Afer, foi um dramaturgo e poeta romano, autor de várias comédias como Andria, Phormio e Adelphoe. É atribuída a Terêncio a autoria da famosa frase: "Nada do que é humano me é estranho".
- Fişier:Terenz2. gif Portret al lui Terenţiu. Autorul nu este determinat. Publius Terentius Afer, cunoscut în special ca Terenţiu, a fost un dramaturg latin din timpul Republicii Romane. Numele Afer înseamnă „africanul”, poetul fiind născut în Cartagina, în nordul Africii. A fost sclav, iar numele de Terenţiu l-a primit de la stăpânul şi eliberatorul său. Comediile sale s-au jucat pentru prima data prin jurul anilor 170 – 160 î. Hr.
- Теренций Публий — даровитейший после Плавта представитель древнеримской комедии.
- Terentius, eg. Publius Terentius Afer, född ca 195 f. Kr. , död 159 f. Kr. , romersk författare. Terentius skrev sex komedier som har bevarats till eftervärlden av Plautus.
- Terentius, tam adı Publius Terentius Afer olan Berberi asıllı Latin Comedia yazarı.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
