The Venerable is used as a style or epithet in several Christian churches. It is also the common English language translation of a number of Buddhist titles.

PropertyValue
dbpedia-owl:thumbnail
dbpprop:abstract
  • The Venerable is used as a style or epithet in several Christian churches. It is also the common English language translation of a number of Buddhist titles.
  • Ehrwürdiger Diener Gottes (lat. Venerabilis Dei servus), Ehrwürdige Dienerin Gottes (Venerabilis Dei serva) ist ein Ehrentitel der römisch-katholischen Kirche, der solchen verstorbenen Gläubigen beigelegt wird, von denen in einem kirchenrechtlich geordneten Verfahren die heroische Tugendausübung festgestellt wurde. Der Titel ist gewöhnlich die Vorstufe zur Seligsprechung. Die Zuerkennung wird im Beisein des Papstes verkündet. Ein Ehrwürdiger Diener Gottes wird noch nicht durch Nennung in den liturgischen Orationen und im Hochgebet der Messe verehrt, wohl aber wird den Gläubigen für ihr persönliches Glaubensleben seine Anrufung um Fürsprache und seine Nachahmung im Leben empfohlen.
  • Přídavné jméno ctihodný se používá jako součást oslovení některých významných lidí, funkcionářů, představitelů některých náboženství apod.
  • Venerable equivale a respetable y digno de estima y honor. Este adjetivo, derivado del sustantivo veneratio, que significa respeto y culto, mantiene una significación unitaria en toda la serie de vocablos (venerabilitas, venerantia) cuyas acepciones están en perfecta consonancia con una idea matriz: lo honroso y digno, por tanto, de reverencia y veneración.
  • Une personne décédée, en ayant une réputation de sainteté, sera dite vénérable lorsque « l'héroïcité des vertus » de la personne a été reconnue par l'Église catholique romaine. Le diocèse peut alors lancer un procès en vue d'une éventuelle béatification puis un procès en vue d'une éventuelle canonisation.
  • A tiszteletreméltó a Katolikus Egyházban egy megtisztelő cím azoknak a személyeknek, akiknek a szentté avatási vizsgálat és eljárás során megállapítják a pápa jóváhagyásával, hogy „hősi fokon gyakorolta a keresztény erényeket”, azaz a hit, remény és szeretet teológiai erényeiben, valamint a négy sarkalatos erényben, az okosságban, igazságosságban, erősségben és mértékletességben hősiesen helyt álltak. A szentté avatási eljárásoknak ez a második állomása a négyből. Ha valaki szentség hírében halt meg, akkor a halál utáni öt év elteltével akár egyetlen hívő is, vagy egy közösség egy választott posztulátoron (az eljárás kinevezett tisztviselőjén) keresztül kérheti a halál helye szerint illetékes püspököt, hogy indítsa meg a szentté avatási eljárást. Ha a püspök - konzultálva a környező egyházmegyék püspökeivel, vagy a püspöki kar egészével – úgy dönt, hogy az eljárást és a vizsgálatot megindítja, akkor az illető személy megtisztelő címe az „Isten szolgája”. A helyi főpásztor kinevez egy bíróságot, egy olyan egyházi testületet, amelynek feladata, hogy a személy életútjának minden egyes részletéről szóló tanúvallomásokat összegyűjtse. Ezt megelőzően Isten szolgájának írásait meg kell vizsgálni, hogy a katolikus hittel és erkölccsel megegyeznek-e, és történész szakértőkre is szükség van, akik már az egyházmegyei szakaszban nyilatkoznak az illető személyiségről az összegyűlt dokumentáció alapján. Amikor összeáll ez a nagy anyag, akkor hiteles fordítást kell készíteni (általában olaszra szokták fordítani az iratokat). Az aktákat – hitelesítésük után – ünnepélyesen lezárják, lepecsételik, majd Rómába küldik. Ezzel ér véget az egyházmegyei eljárás. Ha Rómában elismerik az egyházmegyei eljárás szabályszerűségét, akkor utána többlépcsős eljárás keretében vizsgálják az összegyűlt anyagot. Az iratok alapján készített összefoglaló munka az ún. positio. Először általában a történészek vizsgálják az életutat, akkor még ez a positio szürke színű. Utána a teológusok következnek, akkor már piros a borító aranybetűkkel. Ezután kerül az anyag a Szentté Avatási Kongregáció bíborosaihoz. A történészek a dokumentációról nyilatkoznak, annak a teljességéről, megbízhatóságáról, hitelességéről, a teológusok a hősies erénygyakorlatról, életszentségről vagy a vértanúságról, a bíborosok pozitív összegző véleménye után pedig a kongregáció bíboros prefektusa a pápa elé tárja az ügyet, aki – mint egyedüli bíró – meghozza a döntést az életszentségről. Ha ekkor a pápa pozitívan nyilatkozik az életszentségéről, akkortól a személy megtisztelő címe Tiszteletreméltó. Ha lezárult ez a szakasz, akkor kezdődhet a csoda kivizsgálása, amely a következő állomáshoz, a boldoggá avatáshoz szükséges, hacsak nem vértanúról van szó.
  • Venerabile è un titolo che la Chiesa cattolica conferisce, post mortem, a persone che ritiene si siano distinte per "la santità di vita" o "l'eroicità delle virtù", e per le quali ha avviato il processo di Beatificazione. Dopo una prima fase, in cui si riconosce il titolo di servo di Dio alla persona in esame, da parte del vescovo della diocesi a cui apparteneva l'esaminato, in una fase successiva del processo il titolo di "venerabile" è attribuito dal Papa. Il "venerabile", una volta tale, potrà procedere verso la beatificazione e la successiva santificazione dopo il riconoscimento e l'ufficializzazione da parte della Congregazione delle Cause dei Santi di almeno un miracolo, di qualsiasi genere, realizzato grazie alle azioni del candidato in questione.
  • 克肖者(こくしょうしゃ)とは正教会で聖人に付される称号。日本正教会による訳語。正教会において最も一般的な聖人の称号であり、亜使徒、致命者、廉施者、登塔者、佯狂者なども含めた正教会の聖人の総称としても用いられるが、修道士であった聖人に用いられる事が多い。女性の聖人に「克肖」の称号が用いられる場合には克肖女(こくしょうじょ)と呼ばれる。 英語の"Venerable"はカトリック教会では尊者に相当するが、正教会の克肖者とカトリック教会の尊者とでは全く意味合いが異なる。 ギリシア語: Όσιος(克肖者、読み:オシオス)、Οσία(克肖女、読み:オシア) ロシア語: преподобный(克肖者)、Преподобная(克肖女)
  • De zogenaamde eerbiedwaardigheid is een voorstadium van de zalig- en heiligverklaring in de Rooms-Katholieke Kerk. Wanneer men aan de slag gaat met een verhoopte heiligverklaring wordt door het bisdom van de betrokkene eerst een levensschets gemaakt, met daarbij een lijst van getuigen (of deskundigen als de kandidaat al te lang overleden is. ) De kandidaat wordt nu "Dienaar Gods" genoemd. Wanneer nu ook de eerste daadwerkelijke onderzoeken in Rome door de congregatie van de heiligverklaringen positief worden afgesloten krijgt de kandidaat de titel "eerbiedwaardig."
  • Venerável é um epíteto ou título canónico utilizado em várias igrejas cristãs que equivale a respeitável ou digno de estima e honra. O conceito assenta directamente sobre o adjectivo "venerável", derivado do substantivo latino veneratio, que significa respeito e culto e portanto digno de reverência e veneração. Apesar de manter sempre o mesmo sentido, diferentes confissões cristãs (e mesmo não cristãs, como é o caso do budismo) dão diferentes acepções ao conceito.
  • Преподо́бные — в православии лик святости: монашествующие святые, прославляемые за подвижническую жизнь. Также в православии служит обращением к священнослужителю в иерейском сане. «Преподобный» значит «весьма подобный», т. е. достигший подобия Христу, что отражает христианскую идею святости как соединения с Богом через собственное преображение, возрождение в себе «Образа Божия». Разряд преподобных стоит вторым после благоверных. Этот разряд святости появляется почти одновременно с появлением христианского монашества. Первыми преподобными в христианской церкви стали египетские и палестинские монахи-отшельники, положившие начало развитию института монашества.
  • Файл:Saint-Anthony-Grk-ikon. png Преподобний Антоній Великий. Грецька ікона. Преподо́бний — в православ'ї лик святості: святий який подвизався в чернецтві будучи прославлений за подвижницьке життя (в монастирі чи усамітненні). Також в православ'ї служить зверненням до священнослужителя в ієрейському сані. Розряд преподобних стоїть другим після благовірних. Цей розряд святості появляється майже одночасно з появою християнського чернецтва. Першими преподобними в християнській церкві стали єгипетські і палестинські ченці-пустельники, що поклали початок развитку інституту чернецтва.
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:reference
rdfs:comment
  • The Venerable is used as a style or epithet in several Christian churches. It is also the common English language translation of a number of Buddhist titles.
  • Ehrwürdiger Diener Gottes (lat. Venerabilis Dei servus), Ehrwürdige Dienerin Gottes (Venerabilis Dei serva) ist ein Ehrentitel der römisch-katholischen Kirche, der solchen verstorbenen Gläubigen beigelegt wird, von denen in einem kirchenrechtlich geordneten Verfahren die heroische Tugendausübung festgestellt wurde. Der Titel ist gewöhnlich die Vorstufe zur Seligsprechung. Die Zuerkennung wird im Beisein des Papstes verkündet.
  • Přídavné jméno ctihodný se používá jako součást oslovení některých významných lidí, funkcionářů, představitelů některých náboženství apod.
  • Venerable equivale a respetable y digno de estima y honor. Este adjetivo, derivado del sustantivo veneratio, que significa respeto y culto, mantiene una significación unitaria en toda la serie de vocablos (venerabilitas, venerantia) cuyas acepciones están en perfecta consonancia con una idea matriz: lo honroso y digno, por tanto, de reverencia y veneración.
  • Une personne décédée, en ayant une réputation de sainteté, sera dite vénérable lorsque « l'héroïcité des vertus » de la personne a été reconnue par l'Église catholique romaine. Le diocèse peut alors lancer un procès en vue d'une éventuelle béatification puis un procès en vue d'une éventuelle canonisation.
  • A tiszteletreméltó a Katolikus Egyházban egy megtisztelő cím azoknak a személyeknek, akiknek a szentté avatási vizsgálat és eljárás során megállapítják a pápa jóváhagyásával, hogy „hősi fokon gyakorolta a keresztény erényeket”, azaz a hit, remény és szeretet teológiai erényeiben, valamint a négy sarkalatos erényben, az okosságban, igazságosságban, erősségben és mértékletességben hősiesen helyt álltak.
  • Venerabile è un titolo che la Chiesa cattolica conferisce, post mortem, a persone che ritiene si siano distinte per "la santità di vita" o "l'eroicità delle virtù", e per le quali ha avviato il processo di Beatificazione. Dopo una prima fase, in cui si riconosce il titolo di servo di Dio alla persona in esame, da parte del vescovo della diocesi a cui apparteneva l'esaminato, in una fase successiva del processo il titolo di "venerabile" è attribuito dal Papa.
  • De zogenaamde eerbiedwaardigheid is een voorstadium van de zalig- en heiligverklaring in de Rooms-Katholieke Kerk. Wanneer men aan de slag gaat met een verhoopte heiligverklaring wordt door het bisdom van de betrokkene eerst een levensschets gemaakt, met daarbij een lijst van getuigen (of deskundigen als de kandidaat al te lang overleden is. ) De kandidaat wordt nu "Dienaar Gods" genoemd.
  • Venerável é um epíteto ou título canónico utilizado em várias igrejas cristãs que equivale a respeitável ou digno de estima e honra. O conceito assenta directamente sobre o adjectivo "venerável", derivado do substantivo latino veneratio, que significa respeito e culto e portanto digno de reverência e veneração. Apesar de manter sempre o mesmo sentido, diferentes confissões cristãs (e mesmo não cristãs, como é o caso do budismo) dão diferentes acepções ao conceito.
  • Преподо́бные — в православии лик святости: монашествующие святые, прославляемые за подвижническую жизнь. Также в православии служит обращением к священнослужителю в иерейском сане. «Преподобный» значит «весьма подобный», т. е.
  • Файл:Saint-Anthony-Grk-ikon. png Преподобний Антоній Великий. Грецька ікона. Преподо́бний — в православ'ї лик святості: святий який подвизався в чернецтві будучи прославлений за подвижницьке життя (в монастирі чи усамітненні).
rdfs:label
  • Venerable
  • Ehrwürdiger Diener Gottes
  • Ctihodný
  • Venerable
  • Vénérable (catholicisme)
  • Tiszteletreméltó
  • Venerabile
  • 克肖者
  • Eerbiedwaardigheid
  • Venerável
  • Преподобные
  • Преподобний
owl:sameAs
skos:subject
foaf:depiction
foaf:page
is dbpprop:deathstyle of
is dbpprop:disambiguates of
is dbpprop:name of
is dbpprop:redirect of