The Third Punic War was the third and last of the Punic Wars fought between the former Phoenician colony of Carthage, and the Roman Republic. The Punic Wars were named because of the Roman name for Carthaginians: Punici, or Poenici.

PropertyValue
dbpedia-owl:Event/date
  • -0149
dbpedia-owl:MilitaryConflict/causalties
  • 17,000 killed
dbpedia-owl:MilitaryConflict/combatant
  • Carthage
  • Roman Republic
dbpedia-owl:MilitaryConflict/commander
dbpedia-owl:MilitaryConflict/partOf
dbpedia-owl:MilitaryConflict/place
dbpedia-owl:MilitaryConflict/result
  • Roman victory, Carthage was sacked.
dbpedia-owl:MilitaryConflict/strength
  • 120,000+:
    90,000 defenders,
    30,000+ civilians
  • 40,000 men
dbpedia-owl:causalties
  • 17,000 killed
dbpedia-owl:combatant
  • Carthage
  • Roman Republic
dbpedia-owl:commander
dbpedia-owl:date
  • -0149
dbpedia-owl:partOf
dbpedia-owl:place
dbpedia-owl:result
  • Roman victory, Carthage was sacked.
dbpedia-owl:strength
  • 120,000+:
    90,000 defenders,
    30,000+ civilians
  • 40,000 men
dbpedia-owl:thumbnail
dbpprop:abstract
  • The Third Punic War was the third and last of the Punic Wars fought between the former Phoenician colony of Carthage, and the Roman Republic. The Punic Wars were named because of the Roman name for Carthaginians: Punici, or Poenici. The war was a much smaller engagement than the two previous Punic Wars and primarily consisted of a single main action, the Battle of Carthage, but resulted in the complete destruction of the city of Carthage, the annexation of all remaining Carthaginian territory by Rome, and the death or enslavement of the entire Carthaginian population. The Third Punic War ended Carthage's independent existence.
  • Der Dritte Punische Krieg dauerte von 149 bis 146 v. Chr. und war der letzte Konflikt zwischen den beiden Mächten Rom und Karthago. Er endete mit der Zerstörung Karthagos und der Versklavung seiner Einwohner durch Rom.
  • La Tercera Guerra Púnica fue el último conflicto militar entre Roma y Cartago, desarrollado entre los años 149 a 146 a. C. , que se saldó con la completa destrucción de la ciudad y la venta de los supervivientes como esclavos, desapareciendo para siempre el estado cartaginés, cuyos territorios fueron absorbidos por Roma.
  • Kolmas puunilaissota käytiin Rooman tasavallan ja Karthagon välillä vuosina 149 eaa. –146 eaa. Vaikka Rooma oli kukistanut Karthagon toisessa puunilaissodassa, Karthago elpyi seuraavan viidenkymmenen vuoden aikana. Roomalaiset vaativat että karthagolaiset jättäisivät kaupunkinsa ja muuttaisivat Pohjois-Afrikan sisämaahan. Karthago ei suostunut ja roomalaiset saartoivat kaupungin vuonna 149 eaa. Karthago vallattiin vuonna 146 eaa. Scipio Aemilianuksen johdolla. Kaikki sen asukkaat tapettiin tai myytiin orjiksi. Kaupungin jokainen rakennus tuhottiin ja vietiin raaka-aineina pois. Ennen uskottiin että roomalaiset sirottivat kaupungin ja sen pellot suolalla niin ettei mikään enää kasvaisi Karthagossa, mutta nykyään otaksutaan yleisesti, että se olisi ollut taloudellisesti kannattamatonta roomalaisille. Lisäksi niin suuri määrä suolaa olisi tuohon aikaan ollut vaikeaa kuljettaa.
  • La Troisième Guerre punique est la dernière phase d'un conflit qui oppose pendant plus d'un siècle Rome et Carthage et qui se solde à l'issue d'une courte campagne et d'un long siège par la destruction de la cité punique. En dépit des destructions matérielles, dont celles de la ville capitale qui est rasée, la civilisation carthaginoise ne disparaît pas pour autant et nombre d'éléments de celle-ci ont été intégrés à la civilisation de l'Afrique romaine.
  • A harmadik pun háború a Római Köztársaság és Karthágó között zajlott háború, mely véget vetett Karthágó fennállásának. A Karthágó és a római szövetséges Massinissa numidiai király között keletkezett viszályban Róma döntőbíróként lépett fel. Miután kiszolgáltatták minden hadieszközüket, olyan teljesíthetetlen feltételeket kaptak (rombolják le a városukat és a parttól 10 mérföldnyire építsék újjá), amelyre csak elutasítás lehetett a válasz. Ezzel Kr. e. 149-ben elkezdődött az újabb háború Róma és Karthágó között. A szülővárosukat elszántan védő punok az első római kísérleteket a város elfoglalására mind a tenger, mind a szárazföld felől visszaverték. Az Uticáig hátráló római inváziós erőkre a Haszdrubal vezette karthágóiak Kr. e. 148-ban nyílt ütközetben mértek vereséget. A következő évben Scipio Aemilianus vette át a légiók parancsnokságát. Scipio a kikötőért vívott két kulcsfontosságú csata megnyerésével, valamint Haszdrubal nepheriszi táborának a megsemmisítésével megpecsételte Karthágó sorsát. Az ostromlók súlyos utcai harcokban jutottak el a védelem utolsó támpontját jelentő fellegvárig. A punok sok esetben a megadás helyett inkább a halált választották: az Esmun-szentély védői például magukra gyújtották a templomot. Végül a várost a rómaiak Kr. e. 146-ban foglalták el. Karthágót a rómaiak lerombolták, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladták, a város birtokainak egy részét Africa néven provinciává szervezték, másik részét Numidia kapta meg.
  • La Terza guerra punica fu combattuta fra Cartagine e la Repubblica di Roma fra il 149 a.C. e il 146 a.C. Fu l'ultima delle tre guerre fra le antiche civiltà del Mar Mediterraneo.
  • 第三次ポエニ戦争（紀元前149年―紀元前146年）は、かつてフェニキア人の植民地だったカルタゴと共和政ローマとの間で争われたポエニ戦争の3回目にあたり、最後となった戦争である。 「ポエニ戦争」という名前は、ローマ人によるフェニキア人の呼び名「ポエニ人（punici または poenici）」から名付けられた。 戦争はカルタゴ市に対する3年間の攻囲戦であり、これによってカルタゴの町は完全に破壊され、残されたカルタゴの全領土はローマに併合され、カルタゴの全住民は戦死か奴隷となった。第三次ポエニ戦争により、国家としてのカルタゴの存在は失われた。
  • De Derde Punische oorlog brak uit in 149 v. Chr. en eindigde met de verwoesting van Carthago. Na in de Tweede Punische oorlog voor de tweede maal door Rome verslagen te zijn geweest had Carthago tevens voor de tweede maal ingestemd met een vrede op de voorwaarden van Rome. Een van die voorwaarden was dat Carthago geen onafhankelijke buitenlandse politiek meer mocht bedrijven. Dit werd de stad uiteindelijk fataal. Rome had een diep gewortelde angst voor de Carthagers, want in de vorige Punische oorlog, die langdurig en uitputtend was geweest, was Rome dicht bij de ondergang gekomen. De staatsman Marcus Porcius Cato had als jongeman die oorlog meegemaakt en riep na elke redevoering, ongeacht het onderwerp: Ceterum censeo, Carthaginem esse delendam (Overigens blijf ik van mening dat Carthago verwoest moet worden). In het jaar waarin Cato stierf, in 149 v. Chr. , verklaarde Rome uiteindelijk opnieuw de oorlog aan Carthago, ditmaal omdat Carthago een conflict uitvocht met een voormalige bondgenoot, Numidië. Carthago had hiervoor geen toestemming gevraagd aan Rome, wat wel moest volgens de voorwaarden. Drie jaar lang werd de stad belegerd door Publius Cornelius Scipio Aemilianus Africanus minor, de geadopteerde kleinzoon van Publius Cornelius Scipio Africanus maior, de man die Hannibal versloeg. Carthago werd heldhaftig verdedigd door 50.000 soldaten onder leiding van generaal Hasdrubal. Uiteindelijk, in 146 v. Chr. wist Scipio met zijn troepen de stad binnen te dringen, waarop nog zes dagen lang gevochten werd om elke straat en ieder huis. Tienduizenden inwoners en verdedigers kwamen hierbij om. De laatste Carthaagse soldaten waren uitgeput en pleegden zelfmoord. Zo'n 50.000 Carthagers die de slachtpartijen hadden overleefd, werden als slaven verkocht. Het nieuws van de ondergang van de oude vijand werd in Rome dagenlang gevierd. Ruim een eeuw mocht er niemand meer wonen op de plek van de ruïnes en pas onder Keizer Augustus werd dit verbod opgeheven. De Romeinen bouwden een nieuwe stad, die ook Carthago werd genoemd. Veel Puniërs waren voor de definitieve val van Carthago naar de omringende dorpen en stadjes gevlucht en veel van hun nakomelingen vestigden zich in het 'nieuwe Carthago', dat echter nooit meer een zelfstandige mogendheid werd.
  • Den tredje punerkrigen ble utkjempet mellom Karthago og Roma fra 149 f. Kr. til 146 f. Kr. Det var den tredje av tre betydelige kriger mellom den tidligere fønikiske kolonien Karthago og den romerske republikk. Konfliktene ble kalt «punerkrigene» på grunn av at romernes navn for karthagenerne var Punici (eldre Poenici, på grunn av deres fønikiske opphav).
  • A Terceira Guerra Púnica foi a última das guerras a opor Roma e Cartago tendo acabado com a derrota e destruição desta última às mãos dos romanos de Cipião Emiliano; diz a lenda ter sido provocada pela repetida afirmação no Senado, por parte Catão, o Velho, de um dito que se tornou proverbial: delenda est Carthago (Cartago precisa ser destruída). Embora as duas partes estivessem em paz desde o fim da Segunda Guerra Púnica, Roma não conseguia ficar tranquila com a rival, pois mesmo com todos os embargos e imposições que o tratado de paz fixado entre as duas cidades na última guerra, Cartago, superando todas as adversidades, voltara a prosperar. Mas Roma não podia deixar a velha rival se erguer novamente, portanto usou um ardil muito usado na antiguidade. Como Cartago estava proibida de fazer guerra contra qualquer povo, sem o consentimento do senado romano, secretamente mandou seus novos aliados na África, os Numidas, a atacarem o território Cartaginês. Durante três anos o senado Cartagines implorou para Roma o direito de defesa, sempre sendo ignorado, claro, pelos romanos, até quando finalmente os Cartigeneses resolveram se defender, estava aí criado o pretexto que Roma precisava para atacar Cartago. Então, no ano 149 a.c. as legiões atacaram e cercaram a cidade de Cartago. Este sítio durou três anos, e segundo a lenda ele foi tão duro que as mulheres cartaginesas cortavam os cabelos para fazer corda e seus defensores lutavam dia e noite para defender sua cidade, que em 149 a.C. , os romanos finalmente conseguiram adentrar, e mesmo assim tiveram que lutar ferozmente para vencer a resistência, pois os cartagineses defenderam cada metro quadrado, mas pacientemente os romanos foram tomando casa por casa até entrar na cidadela interna e vencer a última resistência. Da poderosa Cartago, restaram apenas um butim de 50.000 cativos aproximadamente e uma cidade em escombros. O ódio dos romanos era tão grande pela antiga rival que segundo a lenda, após a queda da cidade, ela foi totalmente destruída e sobre suas edificações o chão foi salgado para que nada ali crescesse. A tarefa foi tão bem executada que até hoje os arqueólogos não sabem o local exato da sua localização. A Cartago que aparece nos mapas romanos após as Guerras Púnicas é uma cidade fundada pela própria Roma como uma colônia.
  • Третья Пуническая война — последняя из Пунических войн.
  • Tredje puniska kriget utkämpades mellan Karthago och Romerska republiken 149-146 f. Kr. Efter andra puniska kriget fick Hannibal efter 15 år återvända från Italien och år 201 f. Kr. blev det en smått ovillig "fred" för Karthagerna. Därefter återhämtade sig Karthago och började återigen blomstra som handelsstation. Köpmännen i Rom oroades över de kartagiska affärsmännens välmående tillvaro. I den romerska senaten förde därför Cato den äldre en kampanj mot Karthago. Varje tal avslutade han med orden "för övrigt anser jag att Karthago bör förstöras". Denna ständiga propaganda om Karthagos förstörelse ledde så småningom till att senaten beordrade att Karthago skulle förstöras. Tredje Puniska kriget inleddes. År 146 f. Kr. förstördes staden Karthago av Publius Scipio Aemilianus. Staden förstördes och alla karthagener fördrevs eller blev satta i slaveri. Enligt myten brändes staden och man plöjde upp marken samt beströdde den med salt, för att inget mer någonsin skulle kunna växa där. Dessa teorier har dock avfärdats under senare tid, bland annat av Adrian Goldsworthy i dennes bok "Puniska krigen". Där står att läsa att romarna till och med skapade en bosättning på samma plats som Karthago ligger, staden hade dock inget mer än namnet gemensamt med den dåtida världsstad som Karthago var.
  • Тре́тя Пуні́чна війна́ (149-146 до н. е. ) - остання із Пунічних війн між Римом і Карфагеном за панування над Західним Середземномор'ям. Закінчилася повною перемогою Риму і знищенням Карфагенської держави.
  • 第三次布匿战争是古罗马和迦太基之间三次布匿战争中最后最短的战争，作战三年，前149年-前146年。 公元前153年。罗马保守派政治家加图(Marcus Porcius Cato,BC234-BC149,老加图)作为代表团成员访问了迦太基。看到迦太基城那么迅速的从汉尼拔战争中复原。他深感震惊，返回罗马时。他手持一束新鲜的无花果呈现在元老院面前，这是他三天前从迦太基摘的，以此作为迦太基那么繁荣和接近罗马的一种恶兆。他断言，如果不加以制裁，迦太基不久就会十分富强。足以和罗马再争地中海霸权。从那天起，他本着顽固的性格，在元老院的演讲，不论什么题目，都以一句严厉的信念作总结：“还有，我想，迦太基必须毁灭”(Ceterum censeo delendam esse Cathaginem) 而元老院中的帝国主义派同意他，为了贪图迦太基的商业动机不多，主要是看到水利办得那么好的北非田野，可以作为他们金钱的新投资，即利用奴隶劳动的大地主农庄。他们渴望的期待一个借口，以便发动第三次布匿战争。 在第二次布匿战争结束时，迦太基人同意对努米底亚王马西尼撒(Masinissa)做出让步，归还他或他祖先所拥有的努米底亚的全部领土同意不经罗马允许不得在利比亚发动任何战争。很显然，这就为马西尼撒以"寻找祖先遗留土地"为由，侵占利比亚各类土地制造了机会。大约在和约签订后的30年，努米底亚王强硬地宣称了这一权利，并决定向迦太基最南端的几个城市进军。夺取了大来普提斯(Great Lcptis）及其他几个城市。迦太基受条约束缚，非罗马同意不能进行战争。乃派使者向罗马元老院抗议。而罗马的调解完全不利与迦太基人。 迦太基人每年必须付给罗马200 talents 赔款，需付50年，当她最后付清时，便以为不再受扎马战后所订条约的束缚。公元前151年。迦太基向努米底亚宣战。对此，罗马元老院再一次展开了激烈的争论，尽管纳西卡等人进行了多次抗议，主战派还是占了上风。一年后，罗马亦向迦太基宣战。 罗马的宣战，和罗马战舰已在北非登陆的消息。同时传到迦太基城。这个古城虽然商业繁荣，人口众多，却完全没有进行一次大战的准备。她只有一只小小的陆军。海军规模更小，没有雇佣军，没有同盟国。海上是由罗马控制着。因此。迦太基急遣一只特使团前往罗马，授权他们答应一切要求。元老院答应。如果迦太基以其最高贵家庭的300名小孩交给西西里的罗马执政官作为人质，并且遵守执政官给予的任何命令。则迦太基可以保全其自由和领土完整。但元老院又秘密嘱咐二位执政官。仍照他们已经收到的训令行事。迦太基人怀着不祥的预感和哀悼的心情交出他们的孩子。二位执政官把人质送往罗马，自率陆军和舰队渡海至乌提卡，召唤迦太基特使团到该地。要求迦太基把他们剩余的船只一并交出，交付为数巨大的米粮，所以的战争器械和武器也一并交出。当这些条件一一履行后，执政官进一步要求。迦太基人口退出城外10英里。而城市则要彻底焚毁。迦太基特使们辩称，毁灭一个不发一矢即已交出人质和武器的城市，是历史上闻所未闻的背信暴行。然抗辩也是枉然。他们自请以自己的生命为人民赎罪。当即俯冲地下，以头触地。执政官答复说，这些条件是元老院所定。不能变更。 迦太基人听到这个最后的要求，全都疯了。那些交出孩子的父母们，因过度悲伤而发狂。他们杀死了劝他们交出孩子的迦太基的领袖们。那几个刚刚回来的特使，被愤怒的人们拖着游街。他们把城内能找到的所有意大利人统统杀死。但很明显，他们没有了武器和战船。强烈的愤怒使他们终于坚决了起来。迦太基元老院对罗马宣战，召集所有成年人，不分男女、自由人和奴隶，组建一支新军。他们拆毁公共建筑以提供金属和木材；熔化了珍爱的神像来铸剑；剪下女人美丽的长发用来做绳子。这个被围的城市在2个月内，制造了8000个防盾，1．8万把剑，3万支矛，6万个石弩，并在内港建立了一支舰队，有120艘船。 迦太基人坚守孤城达3年之久。他们击退了罗马的一次又一次进攻。公元前147年，西庇阿 艾米里安，一位智勇双全的将军，被选举为罗马的执政官和远征军司令，得到罗马士兵的拥护。不久，罗马军队利用云梯登城成功。迦太基人因长久的饥饿而身体衰弱，却毫不屈服，仍与罗马展开巷战，经过6天的屠杀而仍不求饶。隐匿暗处的迦太基人伺机偷袭，令罗马人寸步难行。无计可施之后，西庇阿下令放火焚烧已攻下的街巷，许多迦太基人被活活烧死。最后，50万人口只剩下5．5万人，他们才向罗马军队投降，迦太基将军哈斯德鲁巴请求投降。已获西庇阿准许。但他的妻子骂他胆小卑鄙，自带几个儿子投火而死。残存的迦太基人被卖作奴隶，城市交由罗马军团去洗劫。 西庇阿不愿夷平全城，遣人去罗马请示。元老院答复说，不仅迦太基城。所有支持过其作战的附属城市，皆要完全毁灭。其土地应先犁翻，再播撒盐于其上，并作正式的祈祷，谁企图于其上再建城市，就请上帝降祸于他。迦太基焚城，亘17天之久。 这次战争并无和约。因为迦太基国家已经不复存在。乌提卡及其他曾经协助过罗马的非洲城市皆获自由，成为罗马保护国。迦太基的其余领土成为罗马的阿非利加行省（Africa）
dbpprop:caption
  • The location of the city of Carthage
dbpprop:casualties
dbpprop:casus
  • For Carthago Numidia attack with Roman support in 151 BC. For Rome Carthago war with Numidia against Roman wishes
dbpprop:combatant
dbpprop:commander
dbpprop:conflict
  • Third Punic War
dbpprop:date
  • 149 BC - 146 BC
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:partof
dbpprop:place
dbpprop:reference
dbpprop:result
  • Roman victory, Carthage was sacked.
dbpprop:strength
dbpprop:wikiPageUsesTemplate
dbpprop:wordnet_type
rdf:type
rdfs:comment
  • The Third Punic War was the third and last of the Punic Wars fought between the former Phoenician colony of Carthage, and the Roman Republic. The Punic Wars were named because of the Roman name for Carthaginians: Punici, or Poenici.
  • Der Dritte Punische Krieg dauerte von 149 bis 146 v. Chr. und war der letzte Konflikt zwischen den beiden Mächten Rom und Karthago. Er endete mit der Zerstörung Karthagos und der Versklavung seiner Einwohner durch Rom.
  • La Tercera Guerra Púnica fue el último conflicto militar entre Roma y Cartago, desarrollado entre los años 149 a 146 a. C. , que se saldó con la completa destrucción de la ciudad y la venta de los supervivientes como esclavos, desapareciendo para siempre el estado cartaginés, cuyos territorios fueron absorbidos por Roma.
  • Kolmas puunilaissota käytiin Rooman tasavallan ja Karthagon välillä vuosina 149 eaa. –146 eaa. Vaikka Rooma oli kukistanut Karthagon toisessa puunilaissodassa, Karthago elpyi seuraavan viidenkymmenen vuoden aikana. Roomalaiset vaativat että karthagolaiset jättäisivät kaupunkinsa ja muuttaisivat Pohjois-Afrikan sisämaahan. Karthago ei suostunut ja roomalaiset saartoivat kaupungin vuonna 149 eaa. Karthago vallattiin vuonna 146 eaa. Scipio Aemilianuksen johdolla.
  • La Troisième Guerre punique est la dernière phase d'un conflit qui oppose pendant plus d'un siècle Rome et Carthage et qui se solde à l'issue d'une courte campagne et d'un long siège par la destruction de la cité punique. En dépit des destructions matérielles, dont celles de la ville capitale qui est rasée, la civilisation carthaginoise ne disparaît pas pour autant et nombre d'éléments de celle-ci ont été intégrés à la civilisation de l'Afrique romaine.
  • A harmadik pun háború a Római Köztársaság és Karthágó között zajlott háború, mely véget vetett Karthágó fennállásának. A Karthágó és a római szövetséges Massinissa numidiai király között keletkezett viszályban Róma döntőbíróként lépett fel. Miután kiszolgáltatták minden hadieszközüket, olyan teljesíthetetlen feltételeket kaptak (rombolják le a városukat és a parttól 10 mérföldnyire építsék újjá), amelyre csak elutasítás lehetett a válasz.
  • La Terza guerra punica fu combattuta fra Cartagine e la Repubblica di Roma fra il 149 a.C. e il 146 a.C. Fu l'ultima delle tre guerre fra le antiche civiltà del Mar Mediterraneo.
  • De Derde Punische oorlog brak uit in 149 v. Chr. en eindigde met de verwoesting van Carthago. Na in de Tweede Punische oorlog voor de tweede maal door Rome verslagen te zijn geweest had Carthago tevens voor de tweede maal ingestemd met een vrede op de voorwaarden van Rome. Een van die voorwaarden was dat Carthago geen onafhankelijke buitenlandse politiek meer mocht bedrijven. Dit werd de stad uiteindelijk fataal.
  • Den tredje punerkrigen ble utkjempet mellom Karthago og Roma fra 149 f. Kr. til 146 f. Kr. Det var den tredje av tre betydelige kriger mellom den tidligere fønikiske kolonien Karthago og den romerske republikk. Konfliktene ble kalt «punerkrigene» på grunn av at romernes navn for karthagenerne var Punici (eldre Poenici, på grunn av deres fønikiske opphav).
  • A Terceira Guerra Púnica foi a última das guerras a opor Roma e Cartago tendo acabado com a derrota e destruição desta última às mãos dos romanos de Cipião Emiliano; diz a lenda ter sido provocada pela repetida afirmação no Senado, por parte Catão, o Velho, de um dito que se tornou proverbial: delenda est Carthago (Cartago precisa ser destruída).
  • Третья Пуническая война — последняя из Пунических войн.
  • Tredje puniska kriget utkämpades mellan Karthago och Romerska republiken 149-146 f. Kr. Efter andra puniska kriget fick Hannibal efter 15 år återvända från Italien och år 201 f. Kr. blev det en smått ovillig "fred" för Karthagerna. Därefter återhämtade sig Karthago och började återigen blomstra som handelsstation. Köpmännen i Rom oroades över de kartagiska affärsmännens välmående tillvaro. I den romerska senaten förde därför Cato den äldre en kampanj mot Karthago.
  • Тре́тя Пуні́чна війна́ (149-146 до н. е. ) - остання із Пунічних війн між Римом і Карфагеном за панування над Західним Середземномор'ям. Закінчилася повною перемогою Риму і знищенням Карфагенської держави.
rdfs:label
  • Third Punic War
  • Dritter Punischer Krieg
  • Tercera Guerra Púnica
  • Kolmas puunilaissota
  • Troisième Guerre punique
  • Harmadik pun háború
  • Terza guerra punica
  • 第三次ポエニ戦争
  • Derde Punische oorlog
  • Tredje punerkrig
  • III wojna punicka
  • Terceira guerra púnica
  • Третья Пуническая война
  • Tredje puniska kriget
  • Третя Пунічна війна
  • 第三次布匿战争
owl:sameAs
skos:subject
foaf:depiction
foaf:name
  • Third Punic War
foaf:page
is dbpedia-owl:MilitaryConflict/partOf of
is dbpedia-owl:partOf of
is dbpprop:furtherProperty of
is dbpprop:partof of
is dbpprop:redirect of
is owl:sameAs of