| dbpprop:abstract
|
- Symeon the New Theologian (949–1022) is the latest of three saints of the Eastern Orthodox church to have been given the title of Theologian thus, although his title of "new" was likely to distinguish him from another contemporary Symeon. Symeon was a poet who embodied the mystical hesychastic tradition. He wrote that humans could and should experience God directly. His works influenced the hesychastic controversy of the 14th century. His most famous disciple was Nicetas Stethatos, his cell attendant who also wrote his life. Born in Galatia, Paphlagonia and his father prepared him for education at Constantinople in official life. He was afterwards assigned as a courtier in attendance to the Emperors Basil and Constantine Porphyrogenitus. He abandoned his life as a courtier to retreat to a monastery at the age of 27 under Elder Simeon the pious at Studion monastery. Later he became abbot of the monastery of St. Mammas in Constantinople. The strict monastic discipline for which Symeon aimed rankled some in the monastery. One day after the liturgy some of the monks attacked and nearly killed him. After they were expelled from the monastery Symeon asked that they be treated leniently. From church authorities too, Symeon endured severe opposition who found his works irksome enough to ban him from Constantinople. So, he left and resided in the monastery of St. Makrina across the Bosphorus. Eventually he became a recluse. Symeon was not educated in Greek philosophy but was quite familiar with the life of the church. He often spoke from direct personal experience and on occasion attacked certain scholars whom he viewed as pretending to have a knowledge they didn't have. Some of Symeon's works include his Catechetical discourses, Hyms of Divine Love and the Three Theological Discourses.
- Der Heilige Symeon der Neue Theologe, auch Symeon der Jüngere oder Symeon der Theologe genannt, war ein Kirchenlehrer, Mystiker und Dichter.
- Simeó Mamantis (Symeon o Simeon Mamantis, Συμεών o Συμεάνης) fou un religiós bizantí anomenat també νέος θεολοόγος, ἡγούμενος μόνης το? ἁγίου Μάμαντος τοῦ ξηροκέρκου, novus theologus o theologus junior et hegumenus (s. abbas) monasterii s. mamantis in xerocerco, i també τοῦ ξυλοκέρκου, in xylocerco. Va viure al final del segle X i començament del [segle XI]. Era de família noble i fill de Basili i Theofano, i va néixer a Galate a la Paflagònia però de jove fou enviat a estudiar a Constantinoble on el pares tenien algun càrrec a la cort. Un oncle el va introduir a la cort imperial; aquest oncle va morir sobtadament quan Simeó tenia 14 anys i va decidir ingressar a la vida monàstica però en fou desaconsellat pel seu guia espiritual el monjo Simeó el Pietós (Σνμεὼν ὁ εὐλαβής) i va romandre un temps a la casa de l'oncle per acabar ingressant al monestir d'Studium i després al de Sant Mames (Mamas) on va arribar a abat (hegumenos) i fou ordenat prevere. En el patriarcat de Nicolau II Crisoberges va dimitir el càrrec d'abat i es va dedicar a la composició de llibres. Aquesta activitat va atreure la atenció de Sergi II de Constantinoble però el sincel·le d'aquest, Esteve, arquebisbe de Nicomèdia, el va acabar separant de Simeó segons sembla per gelosia; Esteve el va acusar de retre honors a la memòria de Simeó el Pietós que havia mort, com si fos un sant; durant sis anys Simeó fou perseguit i fou desterrat de Constantinoble pel patriarca i un sínode; finalment el càstig fou aixecat i li va ser oferts privilegis si retirava els honors que havia fet al seu guia Simeó el Pietós, cosa que no va voler fer. Amb l'ajut d'alguns amics rics va poder fundar un monestir al lloc de la capella de Santa Marina, al costat asiàtic de la Propòntida, on va romandre fins a la seva mort. Les seves obres són: Λόγοι, Orationes (al menys 92) Κεφάλαια πρακτικὰ καὶ θεολογικά, Capita Moralia Θεῖοι ὕμνοι, Divini Hymni o Sacrae Commentationes
- San Simeón el Nuevo Teólogo es el último de los tres santos de la Iglesia Ortodoxa al que se dio el título de Teólogo de ahí que también recibiera el adjetivo de «Nuevo». Los otros son san Juan el Apóstol y san Gregorio Nacianceno. San Simeón fue un poeta que personificó la tradición hesicasta mística. Escribió que los seres humanos podían y debían experimentar a Dios directamente. Sus obras influyeron en la controversia hesicasta del siglo XIV. Su discípulo más famoso fue Nicetas Estetatos, su ayudante de celda, que también escribió su vida. Nacido en Galacia, Paflagonia, su padre le preparó una educación en Constantinopla en la vida oficial. Fue más tarde asignado como cortesano para atender a los emperadores Basilio y Constantino Porfirogéneta. Abandonó su vida como cortesano para retirarse a un monasterio a la edad de 27 años bajo el Viejo Simeón el pío en el Monasterio de Studion. Más tarde se convirtió en abad del monasterio de San Mamés en Constantinopla. La estricta disciplina monástica que pretendía Simeón dolió a algunos en el monasterio. Un día, después de la liturgia algunos de los monjes lo atacaron y casi lo mataron. Después fueron expulsados del monasterio y Simeón pidió que se los tratara con lenidad. También de las autoridades eclesiásticas Simeón padeció una severa oposición que encontraba sus obras suficientemente fastidiosas para excluir a Simeón de Constantinopla. Así que abandonó la ciudad y residió en el monasterio de santa Makrina cruzando el Bósforo. Con el tiempo se hizo un recluso. Simeón no estaba educado en filosofía griega pero sabía bastante de la vida de la iglesia. A menudo hablaba a partir de su experiencia personal durecta y a veces atacó a algunos eruditos a quienes veía como personas que pretendían tener un conocimiento del que carecían. Algunas de las obras de Simeón fueron: Discursos catecúmenos, Himnos de Amor divino y los Tres Discursos teológicos.
- Syméon le Nouveau Théologien Fête le 12 mars Né en 949, mort en 1024 Révélé à l’Occident dans la collection " Sources chrétiennes " par le métropolite orthodoxe Basile Krivochéine, et le père jésuite J. Paramelle, ce spirituel byzantin qu’est Syméon est, dans l’Église orthodoxe, l’un des trois saints - avec l'Apôtre Jean et Grégoire de Nazianze - à avoir reçu le titre de " théologien ".
- Szent Simeon, névváltozatok: Szent Simeon, az Új Teológus; Szümeón ho Neosz Theologosz; Symeon ho Neos Theologos görög származású ortodox egyházatya, aszketikus író, himnuszköltő Életéről egyetlen megbízható forrásunk van, Nikétasz Széthatosz életrajza. Eszerint nemesi család sarja volt, igen fiatalon költözött Konstantinápolyba, a császári udvarban magas hivatalt viselő nagybátyjához. Mindössze az elemi (grammatikai) iskolát végezte el. Nagybátyja halálakor megpróbált belépni a Sztudion monostorba, ekkor találkozott az Istenfélő (Eulabész) melléknevet viselő Simeon szerzetessel, aki döntő hatással volt későbbi pályafutására. Vissza kellett térnie ugyan a világi élethez, komoly hivatalt kapott (szenátor lett), de 977 körül mégis belépett a Sztudion monostorba, s Istenfélő Simon cellatársa lett. Szigorú aszkézise, valamint Istenfélő Simon iránti odaadó rajongása egyre inkább túlzásnak tűnt a többi szerzetes előtt, ezért egy év után el kellett hagynia Sztudiont, s a Szent Mamasz monostorba ment át. 980 körül pappá szentelték, később a pátriárka rá bízta a monostor vezetését. 1003-tól sorozatos támadások érték, fő vádlója István, Nikomédia püspöke volt. Életrajzírója szerint leginkább amiatt támadták, hogy elhunyt lelkiatyját szenteknek kijáró tiszteletben részesítette. Ennél a feltevésnél sokkal valószínűbb, hogy a vádak igazi alapja Simeon azon állítása volt, miszerint „az oldás és kötés”, a bűnök elengedésének vagy megtartásának hatalmát nem minden pap vagy püspök birtokolja, hanem csak a lélek kegyelmét ismerő lelkivezetők. 1005-ben II. Szergiosz pátriárka tanácsára lemondott a kolostor vezetéséről, 1009-ben pedig száműzték. Számkivetését egy Palukitón nevű községben kellett töltenie. Az ügy komoly felháborodást okozott Konstantinápolyban, ahol Simeon különösen népszerű volt. Egy évvel az ítélet után Simeon apológiát juttatott el a pátriárkához, aki bizonyos kompromisszumok mellett engedélyezte Istenfélő Simeon tiszteletét, sőt érsekséggel kecsegtette a száműzöttet. Simeon semmilyen kompromisszumra nem volt hajlandó, s haláláig száműzetésben maradt. Halála után alig száz év alatt elterjedt tisztelete az ortodox egyházban. Simeon aszketikus-misztikus tanítása nem tartalmaz új tanokat. Legfőbb gondolatai, az aszkézis és a bűnbánat fontossága, a démonoktól való gondolatok elleni folytonos harc, a lelkiatyának való feltétlen engedelmesség, a Szentlélek elnyerésére irányuló törekvés, stb. mind megtalálható elődeinél. Újdonságot munkái személyes hangvétele, belső élményeinek leplezetlen feltárása, a verseit és prózai munkáit egyaránt átható szenvedély jelent. Új az az igény is, hogy a Szentlélek elnyerését egyedüli mérceként állítja nem csupán a szerzetesek, hanem a világi keresztények elé is, valamint az, hogy a szenteknek a külső hierarchiától független hatalmát hirdeti. A bizánci irodalomban szokatlan módon nagyon ritkán hivatkozik korábbi szerzőkre, pusztán saját élményeire, illetve mások elbeszéléseire támaszkodik. A bibliai helyeket is kizárólag az aszketikus gyakorlat és a spiritualitás szempontjából értelmezi. Ő volt az első bizánci műköltő, aki himnuszaiban a népi versformákat alkalmazta. Simeon igen komoly hatást gyakorolt a görög és a szláv kereszténységre. Az iránta tanúsított tiszteletet jól mutatja, hogy a keleti egyház János apostolon és Nazianzoszi Szent Gergelyen kívül csak őt ruházta fel a „teológus” melléknévvel. Munkái komoly jelentőséggel bírtak a 14. századi hészükhaszta-vita kapcsán, sokat hivatkozott rá Grégoriosz Palamasz, hészükhazmus nagy teoretikusa. A legtöbb fenn maradt, munkáit tartalmazó kódex ebből az időszakból származik. Nagy becsben tartották a 18. századi spirituális megújítás kezdeményezői, Korinthoszi Szent Makariosz, Athoszi Szent Nikodimosz és Paiszij Velicskovszkij. Írásai mind a mai napig igen olvasottak. Munkáinak pontos listája, datálása bizonytalan. Még apátként katekéziseket írt, amelyekben a szerzetesi élet főbb nehézségeivel foglalkozott, valamint himnuszokat költött, exegétikai munkákat és leveleket írt. Elkészítette Istenfélő Simon életrajzát, ez utóbbi istentiszteletének himnuszait, valamint őt dicsőítő beszédeket fogalmazott. István nikodémiai püspökkel folytatott vitája alatt leginkább polemikus iratokat írt. Apátságáról való lemondása után aszketikus „fejezeteket” állított össze az erényekről és a bűnökről. Egyes kutatók véleménye szerint a néhány kódexben „Simeon szerzetes” neve alatt közölt 32 beszéd a szenvedélyekről megfelel a Nikétasz Sztétathosz által említett „fejezeteknek az erényekről és a bűnökről”. Száműzetése ideje alatt életrajzírója a már említett apológián kívül csupán himnuszait említi. A nem igazolt hitelességű beszédeken kívül ismert még huszonnégy prédikációja, István nikodémiai püspökhöz írott verses levele, valamint egy levele a gyónásról. Legfontosabb munkái: Katékhészisz kai eukharisztiai (Katekézisek és hálaadások, prédikációk); Logoi theologikoi kai éthikoi (Teológiai és erkölcsi értekezések, prédikációk); kephalaia praktika gnósztika kai theologika (Fejezetek az aszketikus gyakorlatról, az ismeretről és a teológiáról); Tón theión hümnón hoi erótesz (Az isteni énekek szerelmei, költemények).
- Simeone il nuovo teologo è venerato come santo dalla Chiesa cristiana ortodossa, che gli ha attribuito l'epiteto di teologo. Nato in Galazia e formatosi a Constantinopoli, divenne abate presso il monastero di S. Mamas. Simeone fu un poeta che incarnò la tradizione mistica. Scrisse che gli uomini possono fare esperienza diretta di Dio. I suoi lavori influenzarono la controversia esicastica del XIV secolo.
- 新神学者シメオン（しんしんがくしゃシメオン、949年 – 1022年）は中世の正教会の神学者、神秘思想家、聖人である。日本ハリストス正教会でも新神学者シメオンと呼称する。"Συμεών"は古典ギリシア語の再建音転写では「シュメオーン」となり、現代ギリシア語では「シメオン」となる。 記憶日はユリウス暦で3月12日、現在のグレゴリオ暦で2月25日であるが、ギリシャ正教会などではグレゴリオ暦を採用し、3月12日を記憶日とする。 神学者の称号をもつ聖人は、正教会においては、このシメオン（シュメオーン）のほか福音史家神学者イオアン（ヨハネ）、神学者グレゴリイ（ナジアンゾスのグレゴリオス）の3人にとどまる。教会の教義確立への功績が極めて高く評価される人物の一人であり、東西分裂以後の正教会の中世の理論家としては、グレゴリイ・パラマ（グレゴリオス・パラマス）と並ぶ意義をもつ。
- Simeon den nye teologen er den tredje og siste helgenen den ortodokse kirke har gitt tittelen teolog. Simeon var en poet som levde i den mystiske tradisjonen, og brukte dette som motiv for diktningen sin. Han skrev at mennesket måtte oppleve Gud direkte, noe som er kjernen i mystisk religion.
- Simão o Novo Teólogo é o último dos três saintos da igreja Ortodoxa que teve o título de teólogo.
- Симеон Новый Богослов — монах, богослов, мистик и сочинитель «Гимнов» (поэтических духовных стихов), один из основателей традиции исихазма. Наряду с двумя великими богословами Церкви — Иоанном Богословом и Григорием Богословом, Симеон был удостоен имени Новый Богослов. Почитается Православной церковью в лике преподобного, память совершается 12 марта.
- Файл:Symeon the New Theologian2. jpg Симеон Новий Богослов Симеон Новий Богослов – один з трьох святих східної церкви хто отримав титул "Богослова". Народився в Галатії. Освіту здобув в Константинополі і ставши монахом, став архімандритом монастиря Святого Маманта. Він - перший з аскетичних письменників, який відводить для Євхаристії головну роль на шляху до Бога і присвячує їй велику частину своїх богословських роздумів. Симеон Новий Богослов - Для Симеона причастя Тіла і Крови Христа є воскресінням до вічного життя, даром, приготовленим богом для тих, хто любить його: «Вони (Євхаристійні Дари) є вічні блага, що не обмежуються місцем, не приховані десь у глибині, але знаходяться перед тобою і твоїми очами... і є ті, яких щоденно їмо і п'ємо... »(14). Симеон вважає, що тільки осмислене причастя божественного Тіла оживотворяє і тих, хто щоденно в повній усвідомленості причащається, він називає блаженними. Св. Симеон Новий Богослов наполягає, що повнота Божого образу можлива як "у великих містах", так і "у горах і келіях". Він вважав, що подружжя, обтяжене турботами про велике господарство, яке переймається роботою і піклується про дітей, все ж може піднятися до вершин споглядання.
|
| rdfs:comment
|
- Symeon the New Theologian (949–1022) is the latest of three saints of the Eastern Orthodox church to have been given the title of Theologian thus, although his title of "new" was likely to distinguish him from another contemporary Symeon. Symeon was a poet who embodied the mystical hesychastic tradition. He wrote that humans could and should experience God directly. His works influenced the hesychastic controversy of the 14th century.
- Der Heilige Symeon der Neue Theologe, auch Symeon der Jüngere oder Symeon der Theologe genannt, war ein Kirchenlehrer, Mystiker und Dichter.
- Simeó Mamantis (Symeon o Simeon Mamantis, Συμεών o Συμεάνης) fou un religiós bizantí anomenat també νέος θεολοόγος, ἡγούμενος μόνης το? ἁγίου Μάμαντος τοῦ ξηροκέρκου, novus theologus o theologus junior et hegumenus (s. abbas) monasterii s. mamantis in xerocerco, i també τοῦ ξυλοκέρκου, in xylocerco. Va viure al final del segle X i començament del [segle XI].
- San Simeón el Nuevo Teólogo es el último de los tres santos de la Iglesia Ortodoxa al que se dio el título de Teólogo de ahí que también recibiera el adjetivo de «Nuevo». Los otros son san Juan el Apóstol y san Gregorio Nacianceno. San Simeón fue un poeta que personificó la tradición hesicasta mística. Escribió que los seres humanos podían y debían experimentar a Dios directamente. Sus obras influyeron en la controversia hesicasta del siglo XIV.
- Syméon le Nouveau Théologien Fête le 12 mars Né en 949, mort en 1024 Révélé à l’Occident dans la collection " Sources chrétiennes " par le métropolite orthodoxe Basile Krivochéine, et le père jésuite J. Paramelle, ce spirituel byzantin qu’est Syméon est, dans l’Église orthodoxe, l’un des trois saints - avec l'Apôtre Jean et Grégoire de Nazianze - à avoir reçu le titre de " théologien ".
- Szent Simeon, névváltozatok: Szent Simeon, az Új Teológus; Szümeón ho Neosz Theologosz; Symeon ho Neos Theologos görög származású ortodox egyházatya, aszketikus író, himnuszköltő Életéről egyetlen megbízható forrásunk van, Nikétasz Széthatosz életrajza. Eszerint nemesi család sarja volt, igen fiatalon költözött Konstantinápolyba, a császári udvarban magas hivatalt viselő nagybátyjához. Mindössze az elemi (grammatikai) iskolát végezte el.
- Simeone il nuovo teologo è venerato come santo dalla Chiesa cristiana ortodossa, che gli ha attribuito l'epiteto di teologo. Nato in Galazia e formatosi a Constantinopoli, divenne abate presso il monastero di S. Mamas. Simeone fu un poeta che incarnò la tradizione mistica. Scrisse che gli uomini possono fare esperienza diretta di Dio. I suoi lavori influenzarono la controversia esicastica del XIV secolo.
- Simeon den nye teologen er den tredje og siste helgenen den ortodokse kirke har gitt tittelen teolog. Simeon var en poet som levde i den mystiske tradisjonen, og brukte dette som motiv for diktningen sin. Han skrev at mennesket måtte oppleve Gud direkte, noe som er kjernen i mystisk religion.
- Simão o Novo Teólogo é o último dos três saintos da igreja Ortodoxa que teve o título de teólogo.
- Симеон Новый Богослов — монах, богослов, мистик и сочинитель «Гимнов» (поэтических духовных стихов), один из основателей традиции исихазма. Наряду с двумя великими богословами Церкви — Иоанном Богословом и Григорием Богословом, Симеон был удостоен имени Новый Богослов.
- Файл:Symeon the New Theologian2. jpg Симеон Новий Богослов Симеон Новий Богослов – один з трьох святих східної церкви хто отримав титул "Богослова". Народився в Галатії. Освіту здобув в Константинополі і ставши монахом, став архімандритом монастиря Святого Маманта.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
