| dbpprop:abstract
|
- Suleiman I was the tenth and longest-reigning Sultan of the Ottoman Empire, from 1520 to his death in 1566. He is known in the West as Suleiman the Magnificent and in the East, as the Lawmaker, for his complete reconstruction of the Ottoman legal system. Suleiman became a prominent monarch of 16th century Europe, presiding over the apex of the Ottoman Empire's military, political and economic power. Suleiman personally led Ottoman armies to conquer the Christian strongholds of Belgrade, Rhodes, and most of Hungary before his conquests were checked at the Siege of Vienna in 1529. He annexed most of the Middle East in his conflict with the Persians and large swathes of North Africa as far west as Algeria. Under his rule, the Ottoman fleet dominated the seas from the Mediterranean to the Red Sea and the Persian Gulf. At the helm of an expanding empire, Suleiman personally instituted legislative changes relating to society, education, taxation, and criminal law. His canonical law (or the Kanuns) fixed the form of the empire for centuries after his death. Not only was Suleiman a distinguished poet and goldsmith in his own right; he also became a great patron of culture, overseeing the golden age of the Ottoman Empire's artistic, literary and architectural development. In a break with Ottoman tradition, Suleiman married a harem girl, Roxelana, who became Hürrem Sultan; her intrigues as queen in the court and power over the Sultan made her quite renowned. Their son, Selim II, succeeded Suleiman following his death in 1566 after 46 years of rule.
- Süleyman I. , * 6. November 1494, 27. April 1495 oder April oder Mai 1496 in Trabzon; † 6. September 1566 vor Szigetvár; hebr. Salomo; auch Suleiman oder Soliman; genannt Kanuni (Gesetzgeber), dt. der Große oder der Prächtige, in der europäischen Literatur gelegentlich auch Suleiman II. , war der 10. Sultan der Osmanen und gilt gemeinhin als deren berühmtester Herrscher.
- Solimà I (en turc otomà, سليمان, en turc modern, I. Süleyman o, amb el sobrenom i el títol, Kanuni Sultan Süleyman) fou el desè soldà de l'imperi Otomà. A Occident és conegut com a Solimà el Magnífic, mentre que en el món islàmic ho és com a Solimà el Legislador (en turc, Kanuni; en àrab, القانونى). Fill de Selim I, conquerí Belgrad el 1521, s'emparà de Rodes (1522) tot aprofitant les rivalitats francohispàniques sobre l'illa i, després d'haver derrotat i mort Lluís II d'Hongria a la batalla de Mohács, saquejà i ocupà Buda, la capital; imposà vassallatge al principat de Transsilvània, on instal·là Joan I Szapolya; signada la pau amb Àustria, s'annexà, entre altres, Tabriz i Bagdad, mentre que, a la Mediterrània, operaven eficaçment els seus almiralls corsaris Barba-rossa i Turgut Reis. Mort Joan Szapolya, reprengué el 1541 les campanyes a Hongria (hi signà la pau definitiva el 1562). A l'interior les rivalitats entre els seus fills i llurs intents de sedició, atiats per les intrigues de l'harem i, especialment, per la favorita Roxelana, donaren per resultat les execucions del primogènit Mustafà i de Baiazet i el triomf del futur Selim II. Com a estadista, reorganitzà l'administració, l'exèrcit, els imposts, etc, s'envoltà d'excel·lents col·laboradors, entre els quals cal assenyalar els polítics Ibrahim Paixà i Rustem Paixà, l’arquitecte i urbanista Sinan i homes de lletres adscrits a la cort, com el poeta Baki.
- Sultán Sulejman I. , 6. listopadu 1494 až 5. září 1566, byl panovníkem Osmanské říše v letech 1520 až 1566. V západoevropské literatuře je znám i pod jménem Sulejman (I. ) Překrásný (popř. Nádherný, v některých případech pak chybně jako Sulejman II. ), v turecké literatuře jako Sulejman Zákonodárce (turecky Süleyman Muhtesem nebo Süleyman Kanuni); další formy jména Sulejman jsou Soliman, Suleiman nebo Süleyman (jedná se o arabskou obdobu jména Šalomoun). Sulejman I. se narodil v Trabzonu v dnešním Turecku. V sedmi letech byl poslán do Istanbulu na studia přírodních věd, historie, literatury, teologie a vojenské taktiky. První politické zkušenosti získal jako správce několika osmanských provincií v Malé Asii a na Krymu. Svou vládu započal po smrti svého otce Selima I. řadou vojenských výprav, nejprve roku 1521 dobyl Bělehrad, v roce 1522 získal po úspěšném obléhání ostrov Rhodos, odkud dovolil odejít johanitům na Maltu. Dne 29. srpna 1526 porazil v bitvě u Moháče českého a uherského krále Ludvíka Jagellonského, který při ústupu svých vojsk zahynul. Turecká armáda obsadila velkou část Uherska včetně Budína a Pešti. V roce 1529 turecká armáda o síle více jak 100 000 mužů, včetně elitních janičářů, oblehla Vídeň. Tato první bitva u Vídně nakonec skončila neúspěchem a odchodem tureckých vojsk zpět do obsazené části Uherska. Během roku 1541 Sulejman porazil v několika bitvách habsburská vojska, což mu umožnilo přímou anexi obsazené části Uherska a vyhlášení tzv. budínského pašalíku. Sulejmanův vazal Jan Zikmund pak ještě obsadil menší část Uherska a podřídil ji sultánově dohledu. Napříč Uherskem byla vytvořena tzv. vojenská hranice, neurčitá linie, která byla místem neustálých střetů mezi tureckou a habsburskou armádou. V následujícím období si Sulejman zajistil kontrolu nad obrovským územím v Maroku a na Středním východě. Osmanská říše taktéž přechodně zcela ovládla převážnou část Středozemního moře. Roku 1562 Sulejman získal Sedmihradsko. Naopak neúspěšné bylo obléhání Malty v roce 1565. Ve své říši Sulejman I. systematizoval právní systém, podporoval umění, zajímal se o filosofii a poezii. Zemřel roku 1566 při obléhání Szigetváru, který byl bráněn chorvatským bánem Mikulášem Zrinským. Během Sulejmanovy vlády dosáhla Osmanská říše zenitu své moci a stala se světovou velmocí. Po jeho smrti se ještě podařilo osmanská panství rozšířit, ale od druhé poloviny 17. století již započal postupný úpadek.
- Süleyman I llamado Kanuni ("el Legislador"), conocido en Occidente como Solimán el Magnífico. Sultán otomano de 1520 a 1566. Nació en Trabzon (Trebisonda, Turquía). Era hijo de Selim I Yavuz y contrajo matrimonio con tres esposas, una de las cuales, Roxelana, de origen extranjero como la mayoría de las esposas de los sultanes otomanos, fue muy célebre en las cortes europeas de la época, así como por su influencia en la corte de la Sublime Puerta. Tuvo asimismo ocho hijos (Selim de su matrimonio con Roxelana, Bayezid, Abdullah, Murad, Mehmed, Mahmud, Cihangir y Mustafa) y dos hijas, Mihriman Sultan y Raziye Sultan. Durante su reinado, el Imperio Otomano se convirtió en una de las más grandes potencias y alcanzó la cúspide de su poder. Solimán lideró personalmente la Armada otomana cuando conquistaba Belgrado, Rodas y la mayoría de Hungría, así como el asedio de Viena y los territorios anexionados del Norte de África, como Marruecos y la mayoría del Oriente Medio. Los otomanos tuvieron una breve preponderancia en el mar Mediterráneo, mar Rojo y el golfo Pérsico. El Imperio continuó expandiéndose casi un siglo después de su muerte, llegando a tener al final de su reinado cerca de 40 millones de subditos. Durante su reinado, el Imperio fue liberal con las ciencias y las artes, acogiendo a filósofos. El propio Solimán fue mencionado como uno de los más notables poetas musulmanes. En el mundo occidental es conocido con el apelativo Solimán el Magnífico y en el mundo islámico como el codificador o el legislador, debido tal vez a la profunda reforma que introdujo en el sistema legal otomano.
- Suleiman I Suuri (turk. Süleyman, arab. سليمان, kutsumanimeltään Euroopassa "Suuri", Islamilaisessa maailmassa "Lainantaja") oli Osmanien valtakunnansulttaani vuodesta 1520 vuoteen 1566 ja Selim I:n seuraaja. Hän syntyi Trabzonissa, Turkissa. Osmanien valtakunta saavutti huippukohtansa ja muuttui maailmanvallaksi hänen valtakaudellaan. Vaikkakin valtakunta jatkoi kasvamistaan vielä vuosisadan verran hänen kuolemansa jälkeen, seurasi sitä kuitenkin erittäin pitkä taantuminen. Seitsemänvuotiaana hänet lähetettiin opiskelemaan tieteitä, historiaa, kirjallisuutta, teologiaa ja sotastrategiaa Istanbulin palatsin kouluihin. Hän sai kokemusta hallinnosta useiden provinssien hallitsijana, tärkeimpinä Bolu pohjoisessa Anatoliassa sekä äitinsä syntymäalue Kaffan Krimillä, jota hän hallinnoi vasta 15-vuotiaana.
- Soliman le Magnifique (Kanûnî Sultan Süleyman) (ou Süleyman I) est né probablement le 6 novembre 1494 à Trébizonde (Trabzon) et meurt le 7 septembre 1566 à Szigetvár. Seul fils survivant de Selim I Yavuz, il est le dixième sultan de la dynastie ottomane. Son père Selim I (Yavuz Sultan Selim Han) dit le «Cruel» ou le «Terrible» ou l'inflexible lui ouvre une voie toute tracée. Et donc, à sa mort, le 20 septembre 1520 son fils unique, Soliman, monte logiquement sur le trône. Avec l'aide de son grand vizir, il impose les réformes qui lui valurent son surnom turc de « Législateur » (Kanûnî). Sous son règne, l’Empire ottoman devient une grande puissance mondiale, continuant à s’étendre pendant encore un siècle avant de commencer une longue phase de déclin.
- Fájl:Suleyman young. jpg I. Szulejmán I. Szulejmán I. Szulejmán az Oszmán Birodalom uralkodója volt. Édesapja a szintén kiváló vezetői képességekel rendelkező I. Szelim, édesanyja pedig Hafsa Hatun. Európában a Nagy, Dicsőséges melléknevet kapta, a muszlim világban pedig az al-Kanuni (=a törvényhozó) melléknevet. Már apja életében, mint Magnezia kormányzója kitüntette kiváló kormányzó képességét, igazságszeretetét és szigorú erélyét a hanyag és lelkiismeretlen tisztviselőkkel szemben. Mikor 1520-ban trónra lépett, apja politikájával ellentétben nyugatra fordította figyelmét s I. Ferenc francia királlyal szövetségben a Habsburg-ház nagy hatalmának megtörését tűzte ki politikájának fő céljául. Ezért fordult már 1521-ben a Habsburg-házzal szövetségben álló Magyarország ellen; Szabács, Nándorfehérvár és Zimony elfoglalásával utat nyitott a török fegyvereknek és a török befolyásnak nyugat felé. 1522-ben kiragadta Rodosz szigetét a János-lovagok kezéből és miután 1525 a paviai csata V. Károlyt Nyugat- és Közép-Európa urává tette, Szulejmán ismét Magyarországot támadta meg. 1526. augusztus 29-én Mohácsnál tönkreverte Magyarország hadseregét, és mint győző vonult be Budavárába, s bár az országot ez alkalommal még nem szállta meg állandóan, ennek sorsa ezután az ő kezében volt. I. Ferdinánddal szemben a magyar nemzeti párt által megválasztott kiráyt Szapolyai Jánost védelmébe fogadta s megsegítésére 1529-ben harmadszor vezetett hadat Magyarországra. Hadjárata céljául ezúttal Bécs bevételét tűzte ki, de a Salm Miklós által hősiesen védelmezett várost nem bírta elfoglalni és 40 000 ember elvesztése után október 14-én kénytelen volt az ostromot abbahagyni. Egy újabb sikertelen hadjárat után 1532-ben, melyet Jurisics Miklós Kőszeg védelmezésével tett emlékezetessé, a szultán figyelmét egy időre a keleti ügyek vették igénybe. Történészek véleménye szerint Kőszeg ostromát azon célból folytatta Szulejmán, mert nem akart nyílt ütközetbe bocsátkozni a Bécs előtt álló hatalmas birodalmi csapatok (a cseh, magyar, olasz, spanyol hadakkal) készen várták már, s az ütközet számára igen kockázatos lehetett volna, mert seregének töredéke állt csak azokkal a hadakkal nyílt mezőn megmérkőzni képes janicsár és szpáhi egységekből, a többi mind gyülevész katonaságból és a moldvai vajda fegyvereseiből állt. Ibrahim nagyvezír 1533-ban a perzsák ellen vívott szerencsés harcok után elfoglalta Ardsis, Achlath, Tebriz és Bagdad városokat s szervezte ezen új hódításokat. 1538-ban ugyan I. Ferdinánd és Szapolyai János a váradi béke értelmében kibékültek egymással, de ez a béke nemsokára felbomlott és a töröknek nem ártott. 1538-ban háborúba keveredett Portugáliával, akit két évtizedes váltakozó eredményű harc után győzött le, s még azt követően is a haláláig háborúzott vele. Fájl:I Szulejmán Mohács Történelmi Emlékpark. jpg Szulejmán szultán faszobra a Mohácsi Történelmi Emlékparkban 1541-ben János király halála ismét Magyarországba szólította a szultánt. Ez alkalommal megverte Roggendorfot és csellel kezébe kerítette Budát augusztus 29-én, a Duna és Tisza közét török tartománnyá tette és a kis János Zsigmondot, a tiszántúli vidék és Erdélynek birtokával elégítette ki. Miután a Joachim brandenburgi őrgróf vezérlete alatt rendezett német birodalmi vállalkozás Budavár falai alatt kudarccal véget ért, Szulejmán 1543-ban egy újabb hadjáratban elfoglalta Pécset, Esztergomot és Székesfehérvárt s ilyformán a hódoltság területét Magyarország dunántúli részére is kiterjesztette. Távozása után pedig pasái Visegrádot, Hatvant és Nógrádot is elfoglalták. 1547-ben öt évi fegyverszünetre lépett Ferdinánddal, aki 30.000 arany évi adó fizetésére kötelezte magát, de mikor Ferdinánd 1551-ben Martinuzzi megöletése után Erdélyt birtokába vette, 1552-ben újra megkezdte a háborút, melynek folyamában vezérei a török hódoltság területét újra jelentékenyen növelték. Ebben az évben volt a palásti csata és esett el Temesvár, Drégely, Gyarmat, Kékkő, Hollókő, Buják és Szolnok. Eger vára szerencsésen dacolt a törökkel. 1562. ismét létre jött a béke Magyarországgal, de csak 8 évre. 1566-ban a már 72 éves szultán védencének, János Zsigmond erdélyi fejedelemnek érdekében Miksa király ellen személyesen vezetett hadat és Szigetvárt vette ostrom alá. A Zrínyi Miklós által páratlan hősiességgel védelmezett vár bevételét az agg szultán nem élte meg. 1566. szeptember 6-án az ostromlott vár falai alatt meghalt. Még ma sem egyértelmű mi okozta a halálát. Maga Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben úgy írja le, hogy dédapja saját kezével végzett Szulejmánnal. Vélemények szerint a táborban kitört járvány során hunyt el, mások szerint öregkori végelgyengülésben. Khair ad-Din pasa admiralitása idején sikerült tengeri hegemóniát szerezni a Földközi-tengeren, melynek majd csak az 1571-es lepantói csata állít gátat, ahol az egyesült spanyol, velencei és pápai hajóhad vereséget mér a török flottára. Nemcsak mint hadvezér tűnt ki, de az ő idejében hozott törvények miatt is az egyik legkiválóbb török uralkodó volt. Fejlesztette az ipart, kereskedelmet és földművelést, bőkezű volt a tudósok és költők iránt, és szigorúan ellenőrizte a hivatalnokokat. Családi körében azonban igazi keleti fejedelem volt, zsarnok és kegyetlen. Hogy kedvenc feleségétől Roxelanetól született fiának Szelimnek a trónt biztosítsa, többi feleségétől született gyermekeit mind megölette.
- スルタン・スレイマン1世（Kanuni Sultan Süleyman、オスマン語 سليمان Sulaymān, トルコ語 Süleyman、1494年11月6日 - 1566年9月5日）は、オスマン帝国の第10代皇帝（在位: 1520年 - 1566年）。 46年の長期にわたる在位の中で13回もの対外遠征を行い、数多くの軍事的成功を収めてオスマン帝国を最盛期に導いた。英語では、「壮麗者(the Magnificent)」のあだ名で呼ばれ、日本ではしばしば「スレイマン大帝」と称される。トルコでは法典を編纂し帝国の制度を整備したことから「立法者（カーヌーニー القانونى al‐Qānūnī) /Kanuni）」のあだ名で知られている。 なお「スレイマン」 Süleyman とは、ユダヤ教やキリスト教と共にイスラム教でも聖典とされる旧約聖書に記録された古代イスラエルの王、「ソロモン王」のアラビア語形である「スライマーン」 سليمان Sulaymān のトルコ語発音である。 またオスマン帝国の歴史において「スレイマン」の名を持つ最初の皇帝であることから「スレイマン1世」と呼ばれるが、まれにバヤズィト1世がアンカラの戦いでティムールに敗れた直後にエディルネで君臨したバヤズィト1世の長男スレイマン・チェレビーを1世に数えることがあるので、その場合は「スレイマン2世」と呼ばれることもある。
- Kanuni Sultan Süleyman I, was de 10e Sultan van het Osmaanse Rijk, hij volgde in 1520 Selim I op. Hij wordt wel Süleyman de Grote, de Wetgever of de Prachtlievende genoemd. Süleyman de Grote ondernam militaire acties en breidde de grenzen van het rijk uit. Zijn legers namen de Balkanlanden in en trokken op tot ver in het Habsburgse Rijk in Europa. Süleyman omringde zich met bekwame bestuurders en raadslieden en recht, literatuur, kunst en architectuur bloeiden onder zijn bewind. Hij was in grote mate verantwoordelijk voor de herbouw van Constantinopel en de steden Mekka en Bagdad.
- Suleiman I den store var sultan over Det osmanske riket fra 1520 til sin død. Han er benevnt som Suleiman I, mens den svenske historikeren Carl Grimberg kaller ham for Suleiman II den store. Under hans lederskap startet det osmanske riket sin storhetstid og ble en verdensmakt. Suleiman ble regnet som en av de fremste herskerne i Europa i det 16. århundre, et fullverdig motstykke til Karl V, tysk-romersk keiser, Frans I av Frankrike, Henrik VIII av England og Sigismund II av Polen. Han ledet personlig de osmanske hærer i erobringen av Beograd, Rhodos og nesten hele Ungarn, beleiret Wien og la under seg store territorier i Nord-Afrika så langt vest som Marokko og nesten hele Midtøsten. For en kort tid fikk osmanerne herredømmet til sjøs i Middelhavet, Rødehavet og Persiagulfen. Riket fortsatte å ekspandere i et århundre etter hans død. Innenfor riket var Suleiman kjent som en rettferdig hersker og motstander av korrupsjon. Han beskyttet kunstnere og filosofer og ble regnet som en av de største islamske poeter i tillegg til at han var en dyktig gullsmed. I vesten er han kjent som den store og i den muslimske verden som lovgiveren, et kallenavn som stammet fra hans fullstendige rekonstruksjon av det osmanske rettsystemet. Under hans regjeringstid ble den kjente broen i Mostar Stari Most bygget.
- Sulejman II Wspaniały – Sułtan osmański w latach 1520–1566. Był synem Selima I Groźnego i Hafsy (Hafizy). Zwany był również prawodawcą. W czasach jego panowania Imperium osmańskie osiągnęło szczyt swojej potęgi. Prowadził liczne wojny, wskutek których rozszerzył terytorium Imperium (największy, jeśli chodzi o obszar ziem przyłączonych, zdobywca osmański). Przeprowadził reformę administracji, armii, finansów. Mecenas kultury oraz poeta występujący pod pseudonimem Muhibbi.
- Solimão I, também conhecido como Soleimão I, Salomão I ou Sulimão I é considerado o maior governante do Império Otomano, tendo recebido a alcunha de "o Legislador" no mundo islâmico. Foi sultão do Império de Otomano e califa do islã de 1520 a 1566, tendo sucedido ao seu pai, o sultão Selim I, e reinado durante quarenta e seis anos. Para os Turcos, ficou ainda conhecido por Kanuni, o Dador das Leis, devido às suas reformas na justiça e administração; para os países ocidentais foi o Magnífico, por causa do esplendor da sua corte e das suas muitas vitórias militares na Europa. Os cronistas portugueses chamaram-lhe o Grão-Turco. Durante seu reinado, o Império Otomano alcançou o seu apogeu, com o exército do sultão a chegar às portas de Viena, e Constantinopla transformada em pólo artístico e cultural. Adepto do humanismo renascentista, Suleiman era considerado pelos seus súditos um sultão justo e íntegro (tanto que é comum chamar-lhe de Salomão II, em comparação com o rei hebreu, Salomão). Amante de poesia e filosofia, e exímio general, o Império Otomano pode, sob o seu governo, ter os seus domínios na Europa dobrados, tornando os turcos um dos impérios mais influentes no continente. Criou leis inovadoras, algumas escandalizando muitos europeus e árabes, conservadores, como a de promover o funcionário público por mérito, não por berço, embora tudo de acordo com o Alcorão. Além disso, foi durante seu governo que ocorreu a Batalha de Rodes. No final de seu governo, já distante de seu idealismo de quando jovem, rendeu-se aos desejos de sua esposa Roxelana, tendo inclusive assassinado seu braço direito, Ibrahim Pasha, e o próprio filho primogênito, Mustafá. O filho dele com Roxelana, Selim II, assumiu o trono, iniciando o declínio do Império Otomano. O Império de Otomano conseguiu o seu zênite tornando-se uma potência mundial durante o seu reinado. Embora o império continuasse a se expandir um século depois da sua morte, este período foi seguido por um longo declínio. Com sete anos de idade foi enviado para estudar ciência, história, literatura, teologia e tácticas militares nas escolas do palácio de Constantinopla. A sua primeira experiência do governo foi ainda com 15 anos de idade como o governador de várias províncias, entre elas Bolu na Anatólia do norte, e a pátria de sua mãe Kafra na Criméia. Em 1517 o Império Otomano de Selim I conquistou a região em que se localizava o antigo Israel a Judéia, tendo sido benevolente com os judeus e recebido milhares de refugiados judaicos que desde 1492 sido perseguidos em Espanha por Fernando II de Espanha. O sultão inclusive ordenou a reconstrução das muralhas de Jerusalém, obra que pode ser apreciada até os dias de hoje. Depois da morte de seu pai, Solimão começou uma série de conquistas militares. Em sucessivas campanhas, Solimão conquistou Belgrado e a ilha de Rodes, ocasião em que, após o cerco vitorioso, permitiu que os Cavaleiros Hospitalários se dirigissem para à ilha de Malta). No dia 29 de Agosto de 1526 Solimão derrotou Luís II da Hungria na Batalha de Mohács, ocupando a maior parte da Hungria antes de cedê-la para o governo de John Zapolya, o príncipe de Transilvânia. Carlos V, monarca do Sacro Império Romano, com o apoio de seu irmão Ferdinando, Arquiduque da Áustria reconquistou a Hungria, e por mais duas vezes resistiu aos ataques de Solimão apesar do Sultão ter derrotado Viena em 1529 e 1532. Em 1533 um tratado foi assinado entre Ferdinando, dividindo a Hungria entre o Habsburgos e Zapolya. Com a morte de Zapolya, Ferdinando deixa os territórios húngaros, incitando Solimão a anexar a Hungria, o que resultou em várias lutas e tratados de paz. Empreendeu três grandes campanhas contra a Pérsia, ganhando o controle do Iraque e a submissão dos Sefávidas, além de uma aliança com os Moguls e sultões do extremo oriente e sudoeste asiático, mas a fronteira oriental tornaria a ser novamente um problema, logo após a morte de Solimão. Foi sob a sua direção que as forças navais turcas se tornaram formidáveis. Nas duas próximas décadas, os enormes territórios do oeste da África a Argélia e todo o norte de Oriente Médio até a Pérsia foram anexados, e regiões longínquas viraram vassalos de Constantinopla. Esta expansão rápida associou-se com a dominância naval durante um período curto no Mar Mediterrâneo, Golfo Pérsico, Mar Vermelho e o Mar da Arábia. Com a perda deste, durante a estagnação do Império, o Império Otomano ficou sem saída para as colônias no oriente e no pacífico. Em 1562 conquistou a Transilvânia e em 1565 empreendeu sem sucesso o cerco de Malta que durou de 18 de Maio e até o dia 8 de Setembro. Apesar da imagem de conquistador, era conhecido como um soberano justo e incorrupto dentro do império, tendo sido um grande patrono de artistas e filósofos. É tido também como um dos maiores poetas Islâmicos e um destacado ourives. Solimão rompeu com a convenção levantando dois escravos a posições de poder: um, o paxá de Ibrahim (İbrahim Paşa) foi nomeado grão-vizir durante 13 anos. O outro, um ucraniano capturado. A filha de um sacerdote ortodoxo russo, Aleksandra Lisowska (também conhecido por Roxelana e Khourrem ou Hürrem) foi incluída em seu harém tornando-se na sua esposa favorita, para surpresa de seus súditos e da comunidade internacional. Com Roxelana, Solimão teve uma filha, Mihrimar (Mihrumâh), e os filhos Mehmed (quem morreu jovem), Selim, Bayezid e Cihangir (fisicamente inválido). Em lutas de poder ao que parece instigadas por Roxelana, Solimão mandou assassinar Ibrahim (preceptor do seu filho primogênito Mustafa) e substituí-lo pelo Paxá Rustem (Rustem Paşa). Depois, ao que parece acreditando que a sua popularidade com o exército ameaçou à sua própria posição, mandou estrangular Mustafa também, deixando o caminho claro para um de filhos (Hürrem) de Khourrem. Lutas fratricidas também trariam a morte de Selim e Bayezid. Em 1559 os irmãos envolveram-se numa série de batalhas de sucessão, levando o próprio Solimão a encomendar a morte de Bayezid, no dia 25 de Setembro de 1561. Assim foi Selim quem sucedeu a Solimão após a sua morte. Foi sepultado num mausoléu com sua esposa Aleksandra Lisowska (Khourrem) na Mesquita Süleymaniye. Na ocasião de sua morte, as principais cidades muçulmanas, muitas províncias balcânicas até a Áustria actual e a maior parte da África Norte pertenciam ao Império Otomano. E quanto ao Califado, que havia decaído e estagnado no século XIII, passou por um breve renascimento cultural e tecnológico, inimaginável para a época. Em 1560, 6 anos antes da morte de Solimão, o Califado Otomano, ou seja; o Império Otomano somado com países islâmicos que aceitavam o Califado e a proteção otomana, cobria quase a metade da superfície da Terra, indo de Dakar até Manila; indo do Zimbábue Antigo até Kazan. Seu governo foi o zênite da civilização muçulmana; e seu fim foi a estagnação. 5 anos após sua morte, o califado perdera o controle do Mediterrâneo e do extremo oriente; Seu governo marcou o ápice, e seu inesperado fim provocou a completa desestabilização do califado otomano.
- Fişier:Suleyman young. jpg Soliman Magnificul Soliman I a fost al zecelea sultan al Imperiului otoman. Acesta a domnit între anii 1520-1566. Acesta este unul din cei care au domnit o perioadă lungă de timp. În Orient acesta este cunoscut sub numele de Soliman Magnificul, iar în Occident sub numele de Legislatorul datorită implicării sale în finalizarea sistemului de legi al Imperiului Otoman. Soliman a fost cel mai puternic şi cunoscut conducător din Europa secolului al XVI-lea. El coordona politica şi economia Imperiului dar era în acelaşi timp şi conducătorul armatei. Fiind în fruntea acesteia el cucereşte pe rând Belgrad-ul, Rhodos-ul, iar prin cucerirea Vienei din 1529, reuşeşte să pună stăpânire în mare parte pe teritoriul ungar. În lupta sa pentru cucerirea unor noi teritorii precum Persia, Africa de Nord sau Algeria se uneşte cu armata Orientului Mijlociu. Acesta controlează traficul maritim din mări precum Marea Mediterană, Marea Roşie şi Golful Persic. Fiind conducătorul Imperiului Otoman, acesta instituia şi promulga legi din punct de vedere economic, social, financiar şi justiţie. Aceste legi dure au dăinuit şi după moartea sa o lungă perioadă de timp. În perioada domniei sale cultura otomană se dezvoltă mai ales în domeniul artelor, literaturii şi arhitecturii. Încălcând tradiţiile otomane privind căsătoria, acesta se căsătoreşte co o supusă din haremul său. pe nume Roxelana. Căsătoria sultanului cu aceasta îl face pe acesta să câştige mai multă notorietate. După 46 de ani de domnie Soliman moare, fiul său, moştenitorul tronului, Selim al II-lea preia conducerea ducând mai departe succesul tatălui său.
- Файл:Tughra of Suleiman I the Magnificent. svg Тугра Сулеймана I Сулейма́н I Великоле́пный (Кануни́) (осм. سليمانا اول — Süleymân-ı evvel, тур. Birinci Süleyman, Kanuni Sultan Süleyman) — десятый султан Османской империи, правивший с 22 сентября 1520. Сулейман считается величайшим султаном из династии Османов; при нём Оттоманская Порта достигла апогея своего развития. В Европе Сулеймана чаще всего называют Сулейманом Великолепным, тогда как в мусульманском мире Сулейманом Кануни (в переводе с турецкого—Законодатель; араб. القانونى&lrm).
- Süleyman I var sultan över Osmanska riket från 1520 till sin död. Han kallas ofta för Süleyman den store och under hans regeringstid nådde det osmanska riket sin kulmen. Han kunde utvidga rikets gränser på Balkan genom segern i Belgrad år 1521. Året därpå intogs Rhodos. Ungern föll genom slaget vid Mohács där Süleyman besegrade Ludvig II av Ungern den 29 augusti 1526. Süleyman företog även ett anfall mot Österrike, men misslyckades dock i belägringen av Wien år 1529 och tvingades vända om. Han kunde även annektera stora territorier i Nordafrika, så långt västerut som fram till Marocko. År 1562 erövrade han Transsylvanien. Süleyman lät stifta många nya lagar, och kallades därför 'Lagstiftaren', och han var känd som en rättvis och god härskare i riket. Han var även en erkänd poet, och han höll filosofer och konstnärer vid hovet. Han dog år 1566 i slaget vid Szigetvár och begravdes i Süleymaniyemoskén i Istanbul. Efter hans död kom Selim II till makten, efter att Süleymans hustru Roxelana fått sultanen att mörda sin förstfödde son Mustafa.
- I. Süleyman . 10. Osmanlı padişahı ve İslam halifesidir. Babası I. Selim, annesi ise Ayşe Hafsa Sultandır. Sultan Birinci Selim Han'dan 7.000.000 km'ye yakın devraldığı Osmanlı Devleti'ni, 46 yılda 15.000.000 km, bağlaşık devletlerle, 17.000.000 km ulaştırmıştır. Kanuni Sultan Süleyman ve Muhteşem Süleyman olarak da anılır. Birçok tarihçi tarafından onun saltanatında Osmanlı Devleti'nin en parlak dönemini yaşadığı kabul edilmektedir. Çocuk yaşta İstanbul'da bilim, tarih, edebiyat, din ve askerlik eğitimi aldı. 1509 yılında annesinin doğum yeri olan Kırım'da Kefe sancakbeyliğine atandı. Daha sonra Saruhan sancakbeyliği göreviyle Manisa'ya gönderildi. Padişahın sefere çıktığı vakitlerde Batı sınırını korumak için Edirne'de bulundu. Babasının ölümü sırasında yine Manisa'da bulunan şehzade Süleyman, sadrazam Piri Paşa'nın çağrısı üzerine İstanbul'a gelerek 1 Ekim 1520 tarihinde tahta çıktı. I. Süleyman padişah olunca içişlerinde belli bir düzene kavuşmuş devlet yönetimi babasının yaptığı ıslahatlarla sağlamlaşmış temeller üzerinde duran bir devletin başına geçti. İmparatorluğun iç bunalımlarıyla uğraşmadan kısa bir süre Batı dünyasının geçirdiği dönüşümleri izledi. Batı rönesansın yarattığı bir açılma ortamında teknik yönden belli aşamalara ulaşmış; Fransa ve Almanya'da dinsel reformlar yapılarak birlik sağlanmıştı. I. Süleyman, bu ortamda, askerî alanda oldukça üstün duruma gelmiş olan Osmanlı İmparatorluğu'nun gücünü Batı'ya yine askeri yönden kabul ettirme yolunu seçti. İmparatorluk içinde Süleyman dürüst hükümdar ve çözülmeye, bozulmaya, rüşvete karşı olarak biliniyordu. Yetenekli bir kuyumcu ve seçkin bir şair olduğu kadar, Süleyman ayrıca sanatçıların ve filozofların büyük hamisiydi. Osmanlı İmparatorluğu'nun kültürel gelişmesindeki Altın Çağı'nın hükümdarıydı. Süleyman 16'ncı yüzyılın seçkin hükümdarları arasında kabul ediliyordu; başlıca rakipleri arasında V. Karl Kutsal Roma İmparatoru (1519-56), I. François, VIII. Henry, II. Zygmunt ve IV. İvan'ın isimleri sayılabilir. Onun liderliğinde Osmanlı İmparatorluğu Altın Çağı'na ulaştı ve süper güç haline geldi. Süleyman, Osmanlı ordusunu Belgrad, Rodos, Macaristan'ın çoğunun fethinde kendisi yönetti. Viyana kuşatması planını hazırladı. Ortadoğu'nun çoğu toprağını imparatorluğa kattı. Karasularını Kuzey Afrika'ya Cezayir'e genişletti. Kısa dönemde Osmanlılar Akdeniz, Kızıl Deniz ve İran Körfezinde deniz hakimiyetini ele geçirmeyi başardılar. Osmanlı İmparatorluğu onun ölümünden sonra genişlemesine bir yüzyıl daha devam etti.
- Сулейма́н І Пи́шний — султан османський з 1520 по 1566 рік. Був сином Селіма І Грізного та Хафізи. Сулейман став самим визначним правителем Європи XVI ст. , будучи на вершині військової, політичної і економічної могутності Османської Імперії. Ім'я Сулейман (євр. Соломон) перекладається як «людина миру». Дружиною Сулеймана I була Роксолана («Русинка»). Титули Сулеймана — султан султанів (шах шахів, цар царів), Тінь Бога на Землі, Цезар усіх земель Риму (після взяття Риму -Константинополя, османські султани взяли собі титул «римського імператора»). В часи його панування Османська Імперія досягла піку своєї могутності. Проводив численні війни, в результаті яких розширив територію Османської Імперії. Сулейман Пишний був найбільшим, з погляду обшару приєднаних земель, османським завойовником). Провів реформу адміністрації, армії, фінансів. Був також меценатом і поетом (писав під псевдонімом Мухіббі).
- 苏莱曼一世或译苏里曼一世（奥斯曼土耳其文：سليمان اول、现代土耳其文：I. Süleyman，1494年11月6日－1566年9月5/6/7日），是奥斯曼帝国第10位、也是在位时间最长的苏丹（1520年－1566年在位），兼任伊斯兰教最高精神领袖哈里发之职。由于苏莱曼一世的文治武功，他在西方被普遍誉为苏莱曼大帝（奥斯曼土耳其文：محتشم سليمان、现代土耳其文：Muhteşem Süleyman，拉丁語：Suleimanus Magnificus），而他在奥斯曼帝国国内和东方则被誉为卡努尼苏丹苏莱曼（奥斯曼土耳其文：قانونى سلطان سليمان、现代土耳其文：Kanuni Sultan Süleyman、阿拉伯語：السلطان سليمان القانوني），“卡努尼”意为“立法者中文維基百科未有立法者頁面，可參考英语维基百科的对应页面Legislator。”，因为他在位时完成了对奥斯曼帝国法律体系的改造。苏莱曼大帝是欧洲16世纪的一位杰出的君主，在他的统治下，奥斯曼帝国在政治、经济、军事和文化等诸多方面都进入极盛时期。苏莱曼大帝亲自统帅奥斯曼军队征服了基督教重镇贝尔格莱德、罗得岛和匈牙利的大部分，奥斯曼人的扩张态势一直到1529年的维也纳之围才被暂时遏制。苏莱曼大帝在与波斯萨非王朝的战争中占领了大半个中东地区，并将西至阿尔及利亚的北非大部地区纳入奥斯曼帝国版图。苏莱曼大帝在位期间，奥斯曼帝国舰队称霸地中海、红海和波斯湾。 作为一个庞大帝国的舵手，苏莱曼大帝亲自开创了社会、教育、税收和刑律等方面的立法改革。他主持编撰的权威法典（或卡农中文維基百科未有卡农 (法律)頁面，可參考英语维基百科的对应页面Qanun。）奠定了在他逝世后帝国数个世纪的法律制度基础。 苏莱曼大帝不但凭借他自己的努力成为一名出色的诗人和金匠中文維基百科未有金匠頁面，可參考英语维基百科的对应页面Goldsmith。，他还是文化的大资助人。他在位时期是奥斯曼帝国艺术、文学和建筑的黄金时代。 苏莱曼大帝打破奥斯曼人的传统，迎娶了一位奴隶出身的后宫罗克塞拉娜，成为他的皇后许蕾姆苏丹。许蕾姆苏丹不仅在帝国后宫有很大的影响力，还积极参与苏莱曼大帝的政治生活。他们的孩子塞利姆皇子在苏莱曼大帝归真后继任苏丹之位。
|
| rdfs:comment
|
- Suleiman I was the tenth and longest-reigning Sultan of the Ottoman Empire, from 1520 to his death in 1566. He is known in the West as Suleiman the Magnificent and in the East, as the Lawmaker, for his complete reconstruction of the Ottoman legal system. Suleiman became a prominent monarch of 16th century Europe, presiding over the apex of the Ottoman Empire's military, political and economic power.
- Süleyman I. , * 6. November 1494, 27. April 1495 oder April oder Mai 1496 in Trabzon; † 6. September 1566 vor Szigetvár; hebr. Salomo; auch Suleiman oder Soliman; genannt Kanuni (Gesetzgeber), dt. der Große oder der Prächtige, in der europäischen Literatur gelegentlich auch Suleiman II. , war der 10. Sultan der Osmanen und gilt gemeinhin als deren berühmtester Herrscher.
- Solimà I (en turc otomà, سليمان, en turc modern, I. Süleyman o, amb el sobrenom i el títol, Kanuni Sultan Süleyman) fou el desè soldà de l'imperi Otomà. A Occident és conegut com a Solimà el Magnífic, mentre que en el món islàmic ho és com a Solimà el Legislador (en turc, Kanuni; en àrab, القانونى).
- Sultán Sulejman I. , 6. listopadu 1494 až 5. září 1566, byl panovníkem Osmanské říše v letech 1520 až 1566. V západoevropské literatuře je znám i pod jménem Sulejman (I. ) Překrásný (popř. Nádherný, v některých případech pak chybně jako Sulejman II. ), v turecké literatuře jako Sulejman Zákonodárce (turecky Süleyman Muhtesem nebo Süleyman Kanuni); další formy jména Sulejman jsou Soliman, Suleiman nebo Süleyman (jedná se o arabskou obdobu jména Šalomoun).
- Süleyman I llamado Kanuni ("el Legislador"), conocido en Occidente como Solimán el Magnífico. Sultán otomano de 1520 a 1566. Nació en Trabzon (Trebisonda, Turquía). Era hijo de Selim I Yavuz y contrajo matrimonio con tres esposas, una de las cuales, Roxelana, de origen extranjero como la mayoría de las esposas de los sultanes otomanos, fue muy célebre en las cortes europeas de la época, así como por su influencia en la corte de la Sublime Puerta.
- Suleiman I Suuri (turk. Süleyman, arab. سليمان, kutsumanimeltään Euroopassa "Suuri", Islamilaisessa maailmassa "Lainantaja") oli Osmanien valtakunnansulttaani vuodesta 1520 vuoteen 1566 ja Selim I:n seuraaja. Hän syntyi Trabzonissa, Turkissa. Osmanien valtakunta saavutti huippukohtansa ja muuttui maailmanvallaksi hänen valtakaudellaan.
- Soliman le Magnifique (Kanûnî Sultan Süleyman) (ou Süleyman I) est né probablement le 6 novembre 1494 à Trébizonde (Trabzon) et meurt le 7 septembre 1566 à Szigetvár. Seul fils survivant de Selim I Yavuz, il est le dixième sultan de la dynastie ottomane. Son père Selim I (Yavuz Sultan Selim Han) dit le «Cruel» ou le «Terrible» ou l'inflexible lui ouvre une voie toute tracée. Et donc, à sa mort, le 20 septembre 1520 son fils unique, Soliman, monte logiquement sur le trône.
- Kanuni Sultan Süleyman I, was de 10e Sultan van het Osmaanse Rijk, hij volgde in 1520 Selim I op. Hij wordt wel Süleyman de Grote, de Wetgever of de Prachtlievende genoemd. Süleyman de Grote ondernam militaire acties en breidde de grenzen van het rijk uit. Zijn legers namen de Balkanlanden in en trokken op tot ver in het Habsburgse Rijk in Europa. Süleyman omringde zich met bekwame bestuurders en raadslieden en recht, literatuur, kunst en architectuur bloeiden onder zijn bewind.
- Suleiman I den store var sultan over Det osmanske riket fra 1520 til sin død. Han er benevnt som Suleiman I, mens den svenske historikeren Carl Grimberg kaller ham for Suleiman II den store. Under hans lederskap startet det osmanske riket sin storhetstid og ble en verdensmakt. Suleiman ble regnet som en av de fremste herskerne i Europa i det 16. århundre, et fullverdig motstykke til Karl V, tysk-romersk keiser, Frans I av Frankrike, Henrik VIII av England og Sigismund II av Polen.
- Sulejman II Wspaniały – Sułtan osmański w latach 1520–1566. Był synem Selima I Groźnego i Hafsy (Hafizy). Zwany był również prawodawcą. W czasach jego panowania Imperium osmańskie osiągnęło szczyt swojej potęgi. Prowadził liczne wojny, wskutek których rozszerzył terytorium Imperium (największy, jeśli chodzi o obszar ziem przyłączonych, zdobywca osmański). Przeprowadził reformę administracji, armii, finansów.
- Solimão I, também conhecido como Soleimão I, Salomão I ou Sulimão I é considerado o maior governante do Império Otomano, tendo recebido a alcunha de "o Legislador" no mundo islâmico. Foi sultão do Império de Otomano e califa do islã de 1520 a 1566, tendo sucedido ao seu pai, o sultão Selim I, e reinado durante quarenta e seis anos.
- Fişier:Suleyman young. jpg Soliman Magnificul Soliman I a fost al zecelea sultan al Imperiului otoman. Acesta a domnit între anii 1520-1566. Acesta este unul din cei care au domnit o perioadă lungă de timp. În Orient acesta este cunoscut sub numele de Soliman Magnificul, iar în Occident sub numele de Legislatorul datorită implicării sale în finalizarea sistemului de legi al Imperiului Otoman. Soliman a fost cel mai puternic şi cunoscut conducător din Europa secolului al XVI-lea.
- Файл:Tughra of Suleiman I the Magnificent. svg Тугра Сулеймана I Сулейма́н I Великоле́пный (Кануни́) (осм. سليمانا اول — Süleymân-ı evvel, тур. Birinci Süleyman, Kanuni Sultan Süleyman) — десятый султан Османской империи, правивший с 22 сентября 1520.
- Süleyman I var sultan över Osmanska riket från 1520 till sin död. Han kallas ofta för Süleyman den store och under hans regeringstid nådde det osmanska riket sin kulmen. Han kunde utvidga rikets gränser på Balkan genom segern i Belgrad år 1521. Året därpå intogs Rhodos. Ungern föll genom slaget vid Mohács där Süleyman besegrade Ludvig II av Ungern den 29 augusti 1526.
- I. Süleyman . 10. Osmanlı padişahı ve İslam halifesidir. Babası I. Selim, annesi ise Ayşe Hafsa Sultandır. Sultan Birinci Selim Han'dan 7.000.000 km'ye yakın devraldığı Osmanlı Devleti'ni, 46 yılda 15.000.000 km, bağlaşık devletlerle, 17.000.000 km ulaştırmıştır. Kanuni Sultan Süleyman ve Muhteşem Süleyman olarak da anılır. Birçok tarihçi tarafından onun saltanatında Osmanlı Devleti'nin en parlak dönemini yaşadığı kabul edilmektedir.
- Сулейма́н І Пи́шний — султан османський з 1520 по 1566 рік. Був сином Селіма І Грізного та Хафізи. Сулейман став самим визначним правителем Європи XVI ст. , будучи на вершині військової, політичної і економічної могутності Османської Імперії. Ім'я Сулейман (євр.
- 苏莱曼一世或译苏里曼一世（奥斯曼土耳其文：سليمان اول、现代土耳其文：I.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
