| dbpprop:abstract
|
- The Gulden was the currency of the states of southern Germany between 1754 and 1873. These states included Bavaria, Baden, Württemberg, Frankfurt and Hohenzollern. It is also sometimes referred to as florin. Shortly after the introduction of the Conventionsthaler in 1754, various southern German states introduced the Kreuzer Landmünze. The originally planned Kreuzer (also called the Conventionskreuzer), was to have been worth 1/120 of a Conventionsthaler, whereas the Kreuzer Landmünze was worth 1/144 of a Conventionsthaler (5/6 of a Conventionskreuzer), allowing the states to adopt a more debased currency. For accounting purposes, there was a Gulden of 60 Kreuzer Landmünze which was worth 5/12 of a Conventionsthaler. This Gulden (equivalent to 1/24 of a Cologne mark of silver) was used for accounting in southern German states and appeared on banknotes but was not issued as a coin. In 1837, the southern states of Germany formed a currency union. They adopted as the unit of currency the Gulden of 60 Kreuzer, slightly debased to 1/24½ of a Cologne mark of silver. This allowed an exchange rate with the Prussian Thaler of 1¾ Gulden to the Thaler. Coins were issued in denominations of half Gulden, one Gulden, one Thaler and Two thaler (also denominated as 3½ Gulden), together with smaller pieces. In 1857, the Vereinsthaler was introduced with a silver content fractionally smaller than the Prussian standard. This led to a change of design for the thaler coins of southern Germany, but no changes were made to the other denominations. The southern German Gulden was withdrawn following German unification and decimalization. One Mark was equal to 35 Kreuzer. For details of the issues of individual states, see Baden gulden, Bavarian gulden, Württemberg gulden.
- A konvenciós pénzláb szerint vert dél-német forint a dél-német államok pénzegysége volt 1754-1873 között. Az osztrák császárságban 1750-ben vezették be a húszforintos pénzlábat, azaz egy kölni márka színezüstből 20 egyforintost, illetve 10 egytallérost kellett verni. Egy forint 60 konvenciós krajcárra oszlott. Eszerint a következő átszámítás lett érvényes: 1 osztrák értékű forint = 60 konvenciós krajcár 1 konvenciós tallér = 2 osztrák értékű forint = 120 konvenciós krajcár 1 kölni márka ezüst = 10 konvenciós tallér = 20 osztrák értékű forint = 1200 konvenciós krajcár Ezzel a porosz Graumann-pénzlábbal közel megegyező pénzrendszert vezettek be. Ausztria a kezdetektől fogva törekedett a pénzláb lehető legnagyobb területre való kiterjesztésére, ezért 1853 szeptemberében Bajorországgal egy pénzügyi egyezményt kötöttek. Ettől fogva nevezik a pénzlábat konvenciós pénzlábnak, az eszerint vert tallérokat pedig konvenciós tallérnak. A dél-német államokban forgó aprópénzek aránytalan átszámítása miatt Bajorország egy évvel később egy gyengébb, 24-forintos pénzlábra tért át: egy konvenciós tallér így 120 (konvenciós) krajcár helyett 144 (dél-német) krajcárral lett egyenlő. Eszerint az átváltási arányok a következőképpen alakultak: 1 dél-német forint = 60 dél-német krajcár 1 konvenciós tallér = 2,4 dél-német forint = 144 dél-német krajcár 1 kölni márka ezüst = 10 konvenciós tallér = 24 dél-német forint = 1440 dél-német krajcár A konvenciós pénzláb ebben a formájában terjedt el a dél-német államokban, sőt, egyes közép- és észak-német vidékeken is elterjedt, rövid ideig még Lengyelországban is. A dél-német forintot elszámolási egységként használták, forint érmék nem készültek csak forintra szóló bankjegyek. A konvenció folyamatosan vesztett jelentőségéből, ezért 1837-ben a dél-német államok egy pénzverési egyezményt kötöttek, amely az addigra sokfelé elterjedt 24½ guldenes pénzlábat tette törvényessé, így egy 1¾ forintos átváltási arány jött létre a porosz tallérral szemben (a 14 talléros Graumann-pénzláb miatt). Ettőlfogva félforintos, egyforintos, egytalléros és kéttalléros (3½ forintos) érméket vertek. Az 1857-ben bevezetett, a porosznál kissé gyengébb egyleti tallért az előbbitől eltérű külsővel hozták forgalomba, de a többi érme megjelenése nem változott. A dél-német forintot a német egység létrejötte és a decimalizáció után bevonták. Forrás: Münzen Lexikon
|
| rdfs:comment
|
- The Gulden was the currency of the states of southern Germany between 1754 and 1873. These states included Bavaria, Baden, Württemberg, Frankfurt and Hohenzollern. It is also sometimes referred to as florin. Shortly after the introduction of the Conventionsthaler in 1754, various southern German states introduced the Kreuzer Landmünze.
- A konvenciós pénzláb szerint vert dél-német forint a dél-német államok pénzegysége volt 1754-1873 között. Az osztrák császárságban 1750-ben vezették be a húszforintos pénzlábat, azaz egy kölni márka színezüstből 20 egyforintost, illetve 10 egytallérost kellett verni. Egy forint 60 konvenciós krajcárra oszlott.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
