| dbpedia-owl:abstract
|
- 지게베르트 1세, 시지스베르 1세, 시즈베르 1세는 프랑크 왕국의 아우스트라시아 분국의 왕으로 프랑크 왕 클로타르 1세의 아들이다. 아버지는 프랑크 왕 클로타르 1세이고 어머니는 서고트 왕 아타나길드의 딸 인군드였다. 하리베르트 1세, 군트람의 형제이며 힐페리히 1세의 이복 형이었다. 561년 부왕 사후 아우스트라시아를 상속받았다. 하리베르트 1세 사후 파리를 분할하는 과정에서 이복동생 힐페리히 1세와 갈등하였다. 힐페리히 1세가 그의 본처인 갈스빈타를 살해하자, 갈스빈타의 자매였던 브룬힐트의 부탁을 받고 네우스트리아를 공략, 힐페리히 1세는 패주하고 575년 승리를 거뒀다. 그러나 승전 축하연을 하던 도중 프레데군다가 보낸 자객에 의해 암살당하였다.
- Sigebert I ou Sigisbert I, né en 535, mort en décembre 575 à Vitry-en-Artois, est un roi mérovingien, fils de Clotaire I et d'Ingonde. Son nom signifie « Brillant de victoire » en vieux francique.
- Sigibert I. (auch Sigebert; * um 535; † November/Dezember 575 in Vitry-en-Artois) war ein Frankenkönig aus dem Haus der Merowinger. Er herrschte 561 bis 575 im Teilreich Austrasien.
- Sigebert I, Zygbert I – król Austrazji w latach 561-575, trzeci syn Chlotara I i Ingundy. Jego panowanie upłynęło głównie pod znakiem walk z bratem przyrodnim Chilperykiem I.
- Sigeberto I fue uno de los hijos de Clotario I y de Ingonda. En 561, a la muerte de su padre, ascendió al trono de Austrasia, una de las cuatro partes en que se dividió el reino franco.
- Сигиберт I — король франков, правил в 561 — 575 годах, из династии Меровингов. Сын короля Хлотаря I и Ингунды. Имя Сигиберт переводится с франкского как «Блистательный победитель».
- Сігіберт I (франц. - Sigebert I, Sigisbert I; 535 - грудень 575 рр. ) - король франків у 561-575 рр з династії Меровінгів. Правив у Австразії. Син Хлотаря І та Інгунди.
- Sigebert I (c. 535 – c. 575) was the king of Austrasia from the death of his father in 561 to his own death. He was the third surviving son out of four of Clotaire I and Ingund. His reign found him mostly occupied with a successful civil war against his half brother, Chilperic. When Clotaire I died in 561, his kingdom was divided, in accordance with Frankish custom, among his four sons: Sigebert became king of the northeastern portion, known as Austrasia, with its capital at Rheims, to which he added further territory on the death of his brother, Charibert, in 567 or 568; Charbiert himself had received the kingdom centred on Paris; Guntram received the Kingdom of Burgundy with its capital at Orléans; and the youngest son, the aforementiond Chilperic, received Soissons, which became Neustria when he received his share of Charibert's kingdom. Incursions by the Avars, a fierce nomadic tribe related to the Huns, caused Sigebert to move his capital from Rheims to Metz. He repelled their attacks twice, in 562 and c. 568. About 567, he married Brunhilda, daughter of the Visigothic king Athanagild. This marriage, if we take the chief chronicler of the age, Gregory of Tours, at his word, reveals something about Sigebert's superior character in that violent and lascivious age. As Gregory tells it: Now when king Sigebert saw that his brothers were taking wives unworthy of them, and to their disgrace were actually marrying slave women, he sent an embassy into Spain and with many gifts asked for Brunhilda, daughter of king Athanagild. She was a maiden beautiful in her person, lovely to look at, virtuous and well-behaved, with good sense and a pleasant address. Her father did not refuse, but sent her to the king I have named with great treasures. And the king collected his chief men, made ready a feast, and took her as his wife amid great joy and mirth. And though she was a follower of the Arian law she was converted by the preaching of the bishops and the admonition of the king him self, and she confessed the blessed Trinity in unity, and believed and was baptized. And she still remains catholic in Christ's name. Upon seeing this, his brother Chilperic sent to Athanagild for his other daughter's hand. This daughter, Galswintha, was given him and he abandoned his other wives. However, he soon tired of her and had her murdered in order to marry his mistress Fredegund. Probably spurred by his wife Brunhilda's anger at her sister's murder, Sigebert sought revenge. The two brothers had already been at war, but their hostility now elevated into a long and bitter war that was continued by the descendants of both. In 573, Sigebert took possession of Poitiers and Touraine, and conquered most of his kingdom. Chilperic then hid in Tournai. But at Sigebert's moment of triumph, when he had just been declared king by Chilperic's subjects at Vitry-en-Artois, he was struck down by two assassins working for Fredegund. He was succeeded by his son Childebert under the regency of Brunhilda. Brunhilda and Childebert quickly put themselves under the protection of Guntram, who eventually adopted Childebert as his own son and heir. With Brunhilda he had two daughters: Ingund and Chlodosind.
- Sigebert I oli Austrasian kuningas 561–575. Hän oli Klotar I:n ja Ingundin poika. Klotarin kuoltua vuonna 561 valtakunta jaettiin merovingien tapojen mukaan hänen poikiensa kesken. Sigebert sai perintöosakseen Austrasian sekä osia Akvitaniasta ja Provencesta. Veljensä Karibertin kuoltua vuonna 567 Sigebert liitti osia Karibertin alueista omaan kuningaskuntaansa. Sigebert meni vuonna 567 naimisiin visigoottien kuninkaan Atanagildin tyttären Brunhilden kanssa. Brunhilden sisar Galsvinta meni pian tämän jälkeen naimisiin Sigebertin veljen, Neustrian kuninkaan Kilperik I:n kanssa. Vuonna 573 Kilperik kuitenkin ihastui uudelleen aiemmin hylkäämäänsä jalkavaimoon Fredegundaan, murhautti Galsvintan ja meni naimisiin Fredegundan kanssa. Sisarensa murhasta raivostunut Brunhilde yllytti Sigebertin sotaan Kilperikiä vastaan. Veljekset olivat jo aiemmin olleet huonoissa väleissä, mutta Galsvintan kuolema sytytti todellisen sukusodan. Sigebert oli sodassa voittoisa ja onnistui valloittamaan suurimman osan Kilperikin hallitsemaa Neustriaa. Sigebertin ollessa vuonna 575 lopullisen voiton kynnyksellä Fredegundan lähettämät salamurhaajat onnistuivat kuitenkin tappamaan hänet. Brunhilde joutui vangiksi, mutta hänen sallittiin myöhemmin palata Metziin poikansa Kildebert II:n luo.
- Sigebert I (of Sigibert), koning van Austrasië, was koning van Austrasia vanaf de dood van zijn vader in 561 tot zijn eigen dood in 575. Hij was de derde overlevende zoon van de vier zonen van Chlotarius I en de Thuringse prinses Ingund. Zijn heerschappij werd voornamelijk beheerst door een (succesvolle) burgeroorlog tegen zijn halfbroer, Chilperik I. Sigebert I werd rond 535 geboren. Toen Chlotarius I in 561 stierf, werd zijn koninkrijk, in overeenstemming met Frankische gewoonten, onder zijn vier zonen verdeeld: Sigebert werd koning van het noordoostelijk deel, gekend als Austrasië, met als hoofdstad Reims. Austrasië was het gebied in het noordoostelijk deel van Gallië, de Elzas, de Ardennen, de Maas- en de Rijnvallei tot Thuringen en Beieren. Na de dood van zijn broer, Charibert, in 567, verkreeg hij ook diens grondgebied; Chariberts koninkrijk was gecentreerd op Parijs; Guntram ontving het Koninkrijk Bourgondië met als hoofdstad Orléans, en de jongste zoon, de al eerder genoemde Chilperik, ontving een compact koninkrijk rondom Soissons, wat na de dood van zijn broer Charibert samen Neustrië opleverde. Invallen door de Avaren, een geduchte nomadische stam, die verwant was aan de Hunnen, noopten Sigebert de hoofdstad van Reims naar Metz te verplaatsen. Hij sloeg de aanvallen van de Avaren tweemaal af, in 562 en rond 568. Tijdens deze strijd wist Chilperik I hem enkele gebieden te ontfutselen. Sigebert huwde met Brunhilde, de jongste dochter van de Visigotische koning Athanagild. Ze was een mooie, verstandige vrouw met een sterk karakter. Haar moeder, Goiswintha, was de tweede vrouw van haar vader. Toen deze Goiswintha weduwe was geworden, trouwde zij met haar stiefzoon Leovigild, die zijn broer Athanagild was opgevolgd. Brunhilde huwde na de dood van haar gemaal met de zoon van Chilperik I van Neustrië. Chilperik wist het paar echter te scheiden. Ook de Austrasische autocratie was tegen dit huwelijk. Sigebert I had vooral last van het agressieve gedrag van zijn halfbroer Chilperik I, omdat hij na het overlijden van zijn broer Charibert I een groot deel van diens gebied had overgenomen. Hij rekruteerde krijgshaftige soldaten van over de Rijn om tegen zijn broer Chilperik I op te trekken. Guntram, de weifelaar, liep over van het ene kamp naar het andere om zoveel mogelijk broedertwist te voorkomen. Chilperik I gaf zich over. Sigeberts soldaten sloegen aan het plunderen en staken enkele dorpen rond Parijs in brand. Een jaar later sneuvelde Chilperiks zoon Theodebert, en, omdat hij zag dat Guntram zich afzijdig hield, trok Chilperik I zich in Doornik terug. Terwijl Sigebert I in Vitry was en een leger naar Doornik wilde zenden, stuurde Chilperiks vrouw, Fredegonde, twee huurmoordenaars die Sigebert I met giftige messen om het leven brachten. Hij liet drie kinderen na, Ingundis, Clodosinde en Childebert II. Ingundis trouwde met Hermangild, zoon van de Spaanse koning Leovigild, die met Goiswintha was hertrouwd. Goiswintha, moeder van Brunhilde, was dus stiefmoeder van haar man Hermangild, en tevens haar eigen grootmoeder.
- Sigebert I va ser rei merovingi d'Austràsia des de la mort del seu pare l'any 561 fins el seu assassinat el 575. Fill de Clotari I i d'Ingunda, esdevingué rei d'Austràsia el 561 a la mort del seu pare en dividir el regne de França en quatre parts. El 566 es casà amb Brunilda, filla del rei visigot Atanagild. El 567, la mort del seu germà Caribert I li proporcionà el regnat de París. Els àvars, una tribu nòmada relacionada amb els huns, van fer incursions el 562 i el 568 que el van obligar a traslladar la seva capital de Reims a Metz. El 567 Galswinta, germana de Brunilda i dona del seu germà Khilperic I de Nèustria, fou assassinada. Sigebert decideix venjar la seva cunyada, fet que inicia la guerra entra Nèustria i Austràsia, continuada pels seus successors. Al 573 s´apoderà de Poitiers i de la Turena, però el seu germà Khilperic aconseguí conquestes a l'Aquitània i per un temps aconseguí també Reims. El 575, després de què Khilperic trenqués una treva, Sigebert va aconseguir recuperar el seu regne, però poc després va ser assassinat a Vitry per ordre de Fredegunda (llavors esposa de Khilperic, possible assassina de Galswinta). El seu fill Khildebert II, de cinc anys d'edat, va ser proclamat rei d'Austràsia a Metz, sota la regència de Brunilda i la protecció de Guntram de Borgonya.
- I. Sigebert, más írásmóddal Siegbert, Siegebert frank király Austrasiában 561-től haláláig. I. Chlothar gyermekeként született, és édesapja halála után a területi osztozkodásban Austrasiát kapta. Ez egyesítette Északkelet-Galliát, Thüringiát és az auvergne-i területeket. Az osztozkodás után fivéreivel megesküdött a szentek ereklyéire, hogy megelégszik részével, sem erővel, sem ravaszsággal nem foglalja el a másikét. Az egyezség megtörése azonban nem sokat késett: 564-ben fivére, Chilperich kihasználva, hogy Sigebert Germániában hadakozott, részéből elfoglalta Reimst és még néhány várost. A hadjáratból győztesen visszatérő Sigebert nemcsak városait vette vissza, de egészen Soissons faláig üldözte Chilperichet, ahol csatára kényszerítve megverte őt és bevonult a városba. Sigebert ugyan erőszakos, hirtelen haragú ember volt, de lobbanékony természete igen hamar vált békülékennyé. Így újabb esküvel és ígéretekkel a két fivér összebékült, megfogadva, nem sértik meg többé egymás birtokát. Sigebertet kivéve a három testvér, édesapjukhoz hasonlóan, nem elégedett meg egyetlen feleséggel. Szeszélyeik szerint házasodtak és hagyták el asszonyaikat. Miközben fivérei kicsapongó életet éltek, Sigebert elhatározta, hogy egyetlen feleséget vesz, méghozzá előkelő származásút. Követséget küldött tehát gazdag ajándékokkal Hispániába, hogy Athanagild nyugati gót király szépségéről híres leányának, Brunhildának a kezét megkérje. A követséget művelt, diplomáciai ügyességgel bíró férfi, Gogon, Sigebert háznagya vezette. Megbízatását siker koronázta, s magával hozta a gót királyleányt jegyeséhez a frankok országába. 566-ban, Metz városában tartották az esküvőt, fényes ünnepségek keretében. Ausrasia minden előkelő személye meghívást kapott Galliából. A városok grófjai, a provinciák kormányzói, a Rajnán túlról érkeztek, a régi frank törzsek vezérei, alemanniai és thüringiai duxok, gőgös barbárok és művelt rómaiak egyaránt ott voltak. Sigebert előkelő házassága kiváltotta Chilperich féltékenységét. Ezért az feleségül vette Brunhilda testvérét, Galswinthát. Ám később visszavette korábbi szeretőjét, Fredegundát, Galswinthát pedig álmában megfojtották. A frankoknál éppúgy, mint a többi germán népél, a legközelebbi rokon feladata volt, hogy a többi rokont fegyverbe hívja. Sigebert, Galswintha nővérének férje feladatának tekintette a bosszú végrehajtását és küldöteket menesztett Guntramhoz, hogy csatlakozásra kérje Chilperich ellen. Mivel a frank szokásjog lehetővé tette a választást a magánháború és a nyilvános ítélkezés között: kihirdették mindhárom királyságban, hogy Guntram király negyven éjszaka elteltével nagygyűlést tart a Sigebert és Chilperich közti békesség helyreállítására. A gyűlésen Guntram egy magasabb emelvényen elnökölt, míg a többiek egyszerű padokon helyezkedtek ell. A résztvevők mindegyike oldalán kard volt, s mögöttük egy-egy szolga állt pajzsal és dárdával a kezében. Sigebet előlépett és felesége, Brunhilda nevében vádolta Chilperichet, hogy tudatosan része volt Galswintha meggyilkolásában. A vádlott negyven éjszaka haladékot kapott, hogy megjelenjen a bíróság előtt és tisztázza magát. Sem a történetírók, sem más feljegyzés nem szól arról zajlott le a bírósági gyűlés Sigebert és Chilperich ügyében. Csak annyit tudunk, hogy a határozat kimondta: Brunhilda és örökösei birtokolják Bordeaux, Limoges, Cahors Béarn és Bigorre városait, amelyeket Galswintha férjétől házasságkötése másnapján kapott. Sigebert és Chilperich között pedig álljon helyre a béke. 573-ban mégis kitört a háborúskodás, amelyik megszakítás nélkül majdnem negyven évig tartott. A viszálykodást Chilperich kezdte: legidősebb fiát Tours elfoglalására küldte. Ez meg is történt, mivel Sigebert nem tartott katonaságot katonaságot a városokban, csak ott, ahol éppen tartózkodott. Poitiers-t pedig maga Chilperich király vette be, hasonlóan minden nehézség nélkül. Sigebert értesülve az eseményekről, hírvivőket küldött Guntramhoz az eskü megszegéséről. Mummolus, Guntram kiváló hadvezére visszavette Tours városát, ahonnét elmenekült Chilperich fia, és a lakosságot megeskette Sigebert király hűségre. Ezután hasonlóan cselekedett Poitiersben is. Miután megverte a frank sereget, feladatát teljesítve visszatért Guntram királyhoz anélkül, hogy a neustriai menekülőket üldözőbe vette volna. Chlodvig, Chilperich fia, megmaradt kisszámú csapatával birtokba vette Bordeaux városát, ahol egy hónapig uralkodott. A pireneusi határ védője, az austrasiai Sigulf ekkor a terület lakosait felkelésre bírta. A vadászattal és pásztorkodással foglalkozó nép Sigulf gróf vezetésével rajtaütésszerűen rátámadt a városban tartózkodó neustriaiakra. Chlodvig és kísérete lóháton menekültek, Sigulf emberei pedig utánuk vetették magukat. Fújták a kürtjeiket, s Chlodvig szüntelen hallotta maga mögött üldözőinek kiáltását, akik egész nap a nyomában voltak. Mint az űzött szarvas, úgy vetette be magát az erdőbe. Csak az este leszállta után halkult el a kürt s a zaj, vált szabaddá a menekülők útja, akiknek végül sikerült eljutniuk Angers-ba. A vállalkozás nevetségességbe fulladt, ami csak jobban ingerelte Chilperichet. Ezúttal második fiát, Theudebertet küldte jóval nagyobb sereggel a városok ellen. Theudebert birtokba vette Tours, Poitiers, Limoges és Cahors városokat, akik hűségesküjük ellenére megadták magukat. A hódító útját kifosztott templomok, felégetett falvak s a püspökök és a szenátori rend tagjainak Bibliai átai kísérték. Sigebert összegyűjtötte királysága haderejét. Seregébe hívta a hatalmát elismerő Rajnán túli germán törzseket. A még pogány alemannok, thüringek, és bajorok, a frankok régi ellenségei indultak meg Gallia földjére. Chilperich nem mert vállalkozni az ütközetre, békét kért, megígérte a városok visszaadását, kérve Sigebertet, ne büntesse azok esküszegő lakóit. Az austrasiai és neustriai király tehát ismét békét kötött, de Sigebert zsákmányra éhes katonái elégedetlenkedtek emiatt. A király szelíd szavakkal és ígéretekkel lecsendesítette ugyan őket, de azt nem tudta megakadályozni, hogy visszaútjukon végigdúlják, fosztogassák a vidéket. 575-ben Chilperich ismét behatolt Austrasia területére, felgyújtva a falvakat, elvíve minden elvihetőt. Sigebert, aki ellenállt felesége sürgetésének, mivel az nem akart sem békét, sem fegyverszünetet nővére gyilkosaival, most rádöbbent, hogy kijátszották jóhiszeműségét. Brunhilda biztatása így elszánttá tette a királyt a halálos párviadalra. Újra visszahívta barbár szövetségeseit, s Chilperichet Párizsig szorította vissza. Itt megszegvén egy korábban kötött egyezséget, fivérei jóváhagyása nélkül lépett be a városba. Chilperich Tournaiba menekült, ahol az austrasiai csapatoktól körülzárva tehetetlenül várta az elkövetkezőket. Ezalatt Brunhilda, hogy férjét egy újabb megegyezéstől visszatartsa, elhagyta Metz városát és Párizsba ment. Annyira biztos volt férje győzelmében, hogy két leánya és négyéves kisfia mellett nagy mennyiségű aranykincset is magával vitt. A királynőt egyháziak és világiak nagy tisztelettel üdvözölték, csak Párizs püspöke nem sietett eléje. Szent Germanus, betegen levelet írt neki, amelyben megbocsátásra és megbékélésre intette. Arra figyelmeztette a királynőt, hogy a testvérháború az egész királyság romlását okozza és nem hoz dicsőséget sem reá, sem fiaira. Amikor Sigebert seregével elindult Tournai ostromára, a szentpüspök felkelt betegágyából, hogy megkísérelje visszatartani. "Siegebert király – szólott hozzá –, ha fivéred megölésének szándéka nélkül mész, élve és győztesen térsz meg, de ha másféle gondolataid vannak, meg fogsz halni. Mert az Úr így szólt Salamon szájával: »Az árokba, amelyet azért ástál, hogy fivéred beleessen, te magad fogsz beleesni. «". Miként Brunhildát, úgy Sigebertet sem ingatták meg a püspök szavai. Erősen hitt győzelmében és szó nélkül folytatta útját. Nemsokára eltűntek a szeme elől a város kapui, ahol felesége és három gyermeke várta visszatértét. Neustrián átvezető útja diadalmenet volt. A városok gall lakói és a papság körmenetben jöttek eléje, a frankok lovaikkal érkeztek, hogy seregéhez csatlakozzanak. Latin és frank nyelvű éltetések hangzottak mindenfelől. Vitry mellett a terület lakói összegyűltek, hogy királyukká válasszák. A szertartás a nyílt mezőn zajlott le. A fegyveres frankok széles kört alkotva helyezkedtek el, amelynek közepén áltt Sigebert fő hivatalnokaival és magas rangú előkelőkkel. Négy robosztus termetű katona hatalmas pajzsot hozott, amire ráültették a királyt és vállukra emelve háromszor körülvitték nemesei kíséretében, a sokaság pedig éltette. Hogy felkiáltásuk még hangosabb legyen, kardjuk lapjával ütögették vassal ellátott pajzsukat. A harmadik kör után Sigebert királysága törvényessé lett, s ettől kezdve joggal nevezhette magát Austrasia és Neustria királyának. Az elkövetkező napokat vidám mulatságokkal, harci játékokkal, ragyogó ünneplésekkel töltötték. Ezalatt a körülzárt Tournai-ban a trónavesztett és hívei által elagyott Chilperich reménytelen helyzetében tétlenül maradt. Azonban felsége, Fredegunda gyilkos tervet szőtt Két fiatal katonát, odaadóhíveit megbízta Sigebert megölésével A két ifjú megérkezve a király szállására, kihallgatást kért az uralkodótól, mint mondták, az üdvözlésre jöttek. Miközben a király jóindulatúan hallgatta őket, kétoldalról egyszerre szúrtak az oldalába mérgezett késükkel. Sigebert halálhírére a Tournai-t körülzáró austrasiai katonák sietve visszatérttek országukba Az ünneplő Vitryt is elhagyták a neustriaiak. Csak néhány hű ember őrizte a holttestet. Chilperich előtt szabad lett az út. Vitryben lekiismeretfurdalás és talán gyűlölet nélkül nézte halott fivérét. Elrendelte hogy királyhoz méltó módon temessék el. Germán szokás szerint díszes ruhába öltöztették, értékes fegyverével együtt nagy pompával hantolták el Lambres falu mellett. Chilperich Párizsba ment, ahol Brunhilda akincset őrizte. A özvegyet Rouenba küldte. A gyermek Childebertet sikerült Metzbe menekíteni, ahol még ez év Karácsonyán királlyá kiáltották ki.
- Sigeberto I foi rei da Austrásia da morte de seu pai em 561 até sua própria morte. Foi o terceiro filho sobrevivente dentre os quatro de Clotário I e Ingunda. Seu reinado foi principalmente ocupado com uma bem sucedida guerra civil contra seu meio irmão Chilperico I. Quando Clotário I morreu em 561, seu reino foi dividido, de acordo com o costume franco, entre seus quatro filhos: Sigeberto tornou-se rei da porção nordeste, conhecida como Austrásia, com sua capital em Reims, território adicionado aos seus domínios posteriormente após a morte de su irmão, Cariberto, em 567 ou 568; Cariberto havia recebido o reino centralizado em Paris; Guntram recebeu o reino da Borgonha com capital em Orleães; e o seu irmão mais jovem, Chilperico, recebeu Soissons, que se tornou a Nêustria quando ele recebeu sua parte do reino de Cariberto. Incursões dos ávaros, uma feroz tribo nômade ligada aos hunos, motivou Sigeberto a mover sua capital de Reims para Metz. Ele repeliu os ataques ávaros duas vezes, em 562 e c.568. Por volta de 567 ele casou-se com Brunilda, filha do rei visigodo Atanagildo. Este casamento, se nós tomarmos o principal cronista da época, Gregório de Tours, em suas palavras, revela algo sobre o caráter superior de Sigeberto naquela época violenta e lasciva. Conforme Gregório: Agora quando o rei Sigeberto viu que seus irmãos estavam tomando esposas indignas deles, e para suas desgraças estavam na verdade casando-se com mulheres escravas, ele enviou uma embaixada à Espanha e com muitos presentes pediu a mão de Brunilda, filha do rei Atanagildo. Ela era uma bela donzela, de aparência agradável, virtuosa e prendada, com bom senso e bem nascida. Seu pai não recusou, e a enviou ao rei que eu citei com grandes tesouros. E o rei juntou seus principais homens, preparou um banquete, e a tomou como sua esposa em meio a grandes felicidades e alegrias. E apesar de que ela fosse uma seguidora da le ariana, ela foi convertida pela pregação dos bispos pela advertência do próprio rei, e ela confessou a união da Santíssima Trindade, e acreditou e foi batizada. E ela permaneceu católica em nome de Cristo. http://www. fordham. edu/halsall/basis/gregory-hist. html Ao saber disto, Chilperico, o mais vil dos irmãos de Sigeberto, enviou um pedido a Atanagildo pela mão de sua outra filha. Esta filha, Galswintha, foi dada a ele, que abandonou suas outras esposas. No entanto, ele logo se cansou dela e a assassinou para se casar com Fredegund, e Sigeberto pediu por vingança. Os dois irmãos já tinham entrado em guerra, mas suas hostilidades agora se transformaram numa longa e amarga guerra que foi continuada pelos descendentes de ambos. Em 573, Sigeberto tomou posse de Poitiers e Touraine, conquistando a maior parte do reino do irmão. Chilperico então se escondeu em Tournai. Mas no momento de triunfo de Sigeberto, quando ele havia justamente sudo declarado rei pelos súditos de Chilperico em Vitry, ele foi golpeado por dois assassinos a mando de Fredegund. Ele foi sucedido por seu filho Childeberto sob a regência de Brunilda. Brunilda e Childeberto rapidamente se colocaram sob a proteção de Guntram, que finalmente adotou adotou Childeberto como seu próprio filho e herdeiro.
- Sigibert I. byl franský král z rodu Merovejců vládnoucí v letech 561–575. Jeho otcem byl král Chlothar I. , matkou Ingunda. Sigibert dostal při dělení království po smrti Chlothara I. do správy severovýchodní kraje a později své panství dále rozšířil. Vzhledem k útokům Avarů, které dvakrát odrazil, přemístil hlavní město z Remeše do Met. Roku 571 uzavřel spojenectví s Byzancí, které bylo zaměřeno proti Langobardům. Sám byl roku 575 zabit na příkaz Fredegundy, manželky svého mladšího bratra Chilpericha I. „ Když pak přišel na dvůr, jehož jméno je Vitry, shromáždilo se okolo něj všechno vojsko, vyzdvihlo jej na štítě a ustanovilo jej za svého krále. Tu však pod záminkou, jako by chtěli něco navrhnout, se k němu protlačili dva královnou Fredegundou svedení sluhové a velkými, jedem napuštěnými noži, kterým se lidově říka scramasaxy, mu poranili oba boky. Sigibert vykřikl, zhroutil se a zakrátko vydechl naposledy. “ — Řehoř z Toursu Zanechal po sobě syna Childeberta II.
- Sigibert I var merovingernes konge av Austrasia fra hans far døde i 561 til hans egen død. Han var den tredje overlevende av fire sønner etter Klotar I og Ingund. I sitt styre var han stort sett opptatt med en vellykket borgerkrig mot sin halvbror, Chilperik. Da Klotar I døde i 561, ble kongedømmet hans delt etter frankernes tradisjon mellom hans fire sønner: Sigebert ble konge av den nordøstlige delen kjent som Austrasia med sin hovedstad i Reims. Han la til territorium da hans bror Charibert døde i 567 eller 568. Charibert hadde selv motsatt kongedømmet sentrert rundt Paris, Guntram fikk Burgund med sin hovedstad i Orléans og den yngste sønnen, den tidligere nevnte Chilperik, fikk Soissons som ble Neustria da han fikk sin del av Chariberts kongedømme. Plyndringstokt av avarer, en modig nomadisk stamme som var i slekt med hunnerne, fikk Sigibert til å flytte sin hovedstad fra Reims til Metz. Han slo tilbake deres angrep to ganger, i 562 og rundt 568. Rundt 567 giftet han seg med Brunhilda, datter til den vestgotiske kong Atanagild. Dette ekteskapet, dersom vi tar den viktigste krønikeforfatteren på den tiden, Gregorius av Tours, på ordet, avslører noe av Sigiberts overlegne karakter i den voldelige og lystpregede tiden. Gregorius forteller: Da kong Sigibert så at hans brødre tok koner som ikke var dem verdig, og til deres fornærmelse faktisk giftet seg med slavekvinner, sendte han en utsending til Hispania og med mange gaver og ba om Brunhilda, datter til kong Atanagild. Hun var jomfruelig skjønn i hennes personlighet, flott å se på, dannet og oppførte seg bra, med god sans og tiltalende å snakke med. Hennes far nektet ikke, men sendte henne til kongen jeg har nevnt med store skatter. Og kongen samlet sin fremste menn, gjorde klart til fest og tok henne som kone til stor glede og latter. Og selv om hun var en tilhenger av ariansk lov, konverterte hun på grunn av talene til biskopene og advarselen til kongen selv, og hun bekjente den velsignede treenighet og trodde og ble døpt. Og hun er fremdeles katolsk i Kristi navn. http://www. fordham. edu/halsall/basis/gregory-hist. html Da han så dette, sendte Chilperik, den mest fornuftige av Sigiberts brødre, bud til Atanagild om hans andre datters hånd. Denne datteren, Galswintha, ble gitt ham og han forlot sine andre koner. Men han ble snart trett av henne og fikk henne myrdet for å gifte seg med Fredegund. Sigibert søkte hevn. De to brødrene hadde allerede vært i krig, men deres fiendskap steg nå til en lang og bitter krig som ble fortsatt av begges etterkommere. Sigibert tok kontroll over Poitiers og Touraine i 573, og erobret nesten hele hans kongedømme. Chilperik gjemte seg så i Tournai. Men i Sigibert triumf, da han akkurat hadde blitt erklært konge av Chilperiks undersåtter i Vitry, ble han drept av to attentatsmenn som arbeidet for Fredegund. Han ble etterfulgt av sin sønn Childebert under Brunhildas regentskap. Brunhilda og Childebert satte seg raskt under Guntrams beskyttelse, som etterhvert adopterte Childebert som sin egen sønn og arving.
- Sigibert I, född 535, död 575, frankisk, merovingisk kung, en av Chlothar I:s och Ingunds söner. Han bedrev ett framgångsrikt krig mot sin halvbror Chilperik I. Vid Chlothar I:s död 561 delades hans rike i enlighet med frankisk sed mellan hans fyra söner: Sigibert erhöll Austrasien i nordväst och vid brodern Chariberts död 567 eller 568 tillföll även dessa områden Sigibert. Attacker från avarer och nomader, som kan sättas i samband med hunnerna, tvingade honom att flytta sin huvudstad från Reims till Metz. Han slog tillbaka attackerna vid två tillfällen, 562 och 568. Omkring 567 gifte han sig med Brunhilda, dotter till den visigotiske kungen Athanagild, vars andra dotter Galswinthia gifte sig med Chilperik. När Chilperik lät mörda Galswinthia för att kunna gifta sig med Fredegund krävde Sigibert hämnd. De två bröderna hade bekämpat varandra tidigare men deras avog för varandra växte nu till ett långt och bittert krig som tronarvingar på båda sidorna skulle driva vidare efter deras död. Sigibert besegrade Chilperik och erövrade det mesta av han rike. Chilperik gömde sig i Tournai men då hämndens timme närmade sig, precis efter det att Chilperiks undersåtar accepterat Sigibert som kung i Vitry, blev Sigibert mördad av två lakejer som Fredegund sänt till honom. Sonen Childebert II blev kung vid faderns död, bara fem år gammal, varför hans mor Brunhilda var den verkliga regenten tills han blev tillräckligt gammal, något som ogillades av adeln.
|
