| dbpprop:abstract
|
- Sicardo, or Sicardus of Cremona was a prelate, historian and writer whose career spanned the twelfth and thirteenth centuries.
- Sicardus Cremonensis olasz történetíró Munkáit latin nyelven alkotta, egyházjogot tanult Bolognában, tanulmányait 1170 körül Franciaországban folytatta. 1180-ban már a kánonjog és a teológia magisztere, 1183-ban mainzi kanonok volt. 1185-ben szentelték Cremona püspökévé. Capuai Petrus kardinális kíséretében járt Palesztinában és Konstantinápolyban is a negyedik keresztes hadjárat idején. 1212-ben II. Frigyes mellett lépett fel IV. Ottó ellen, mint pápai megbízott. Chronica című munkájának, amelyben egyetemes történet megalkotására törekedett, első megfogalmazása 1201-ig terjedt, keleti útja után azonban átfogalmazta, illetve 1213-ig kibővítette. A munka elsősorban kortörténeti adatai miatt fontos. Forrása a Biblia, Szent Prosper, Orosius, Beda Venerabilis és Paulus Diaconus mellett Gotfridus Viterbensis Pantheon-ja volt. Sicardus művét a ferences rendi Salimbene használta fel a 13. században saját történeti művében. Gratianus decretumát a francia-rajnai iskola szellemében magyarázta a Summa decretorum (Dekrétumok rövid foglalata) című művében, amelyet Mainzban írt 1179 és 1181 közt. Mindn bizonnyal ő a szerzője a Mitrale című, kilenc könyvből álló liturgikus összefoglalásnak, amely a középkorban igen kedvelt volt. Kimerítő alapossággal írt a templom alapításáról, tájolásától kezdve a felszentelési szertartáson át a miséről, az egyházi évről, a szentekről és az ünnepekről, azaz mindenről, ami a templommal és az egyházzal kapcsolatos. Forrásai metzi Amalarius, Honorius Augustodunensis (Gemma Animae) és Johannes Beleth liturgikus munkái voltak. Tartalma és világos, egyszerű nyelvezete egyaránt hozzájárult a mű népszerűségéhez, Guillelmus Durandus Rationale-jának egyik alapforrása lett. Liber mythologicarum (Mondák könyve), valamint az alázatosságró szóló irata nem maradt fenn.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
