| dbpprop:abstract
|
- Citizenship in ancient Rome was a privileged social status afforded to certain individuals with respect to laws, property, and governance. It is hard to offer meaningful generalities across the entire Roman period, as the nature and availability of citizenship was affected by legislation, for example, the Lex Iulia. In the Roman Republic and later in the Roman Empire, people resident within the Roman state could roughly be divided into several classes: A Roman citizen (described below) enjoyed the full range of benefits that flowed from his status. A citizen could, under certain exceptional circumstances, be deprived of his citizenship. The native peoples who lived in territories conquered by Rome, citizens of Roman client states and Roman allies could be given a limited form of Roman citizenship such as the Latin Right. This amounted essentially to a second-class citizenship within the Roman state. The Latin Right is the most widely known but there were many other of such rights. Women were a class apart whose status and rights in Roman society varied over time. They were, however, never accorded all the rights of citizens: they were not allowed to vote, or stand for civil or public office, although they did have the right to own property. They were, at least in theory, subject to the almost complete power of their pater familias, in many legal areas having rights barely more than those of slaves. In Republican high society, the marriages were used to cement political alliances and controlled by the pater familias. The pater familias could even force his daughter to divorce and then remarry another person. Slaves were considered property and had only certain very limited rights as granted by statute. They could essentially be sold, tortured, maimed, raped and killed at the whim of their owners. The killing of a slave was a matter of property rather than a crime against a human being. Despite this, a freed slave, a freedman, was granted a form of full Roman citizenship. It was the exceptional feature of ancient Rome that all slaves freed by Roman owners automatically received a limited Roman citizenship.
- Das Römische Bürgerrecht war in der Antike zunächst das Bürgerrecht der Einwohner der Stadt Rom. Als diese ihren Herrschaftsbereich immer weiter ausdehnte, wurde das Bürgerrecht im römischen Reich auch an weitere Personen(-Gruppen) verliehen. Das Bürgerrecht war Voraussetzung für das aktive und passive Wahlrecht der freien Männer in den Volksversammlungen. Es war mit einer Verpflichtung zum Kriegsdienst verbunden und erlaubte das Tragen der Toga.
- La ciutadania romana implicava gaudir d'una sèrie de drets entre els què destaquen el de vot a les assemblees i el d'exercir càrrecs públics. Inicialment només el tingueren els habitants de la ciutat de Roma, estenent-se més tard als pobles de la Península Itàlica, i posteriorment es generalitzà quan Caracaŀla, l'any 212, l'atorgà a tots els habitants lliures de l'imperi Romà.
- Římské občanství byl privilegovaný status, zajišťující svobodným obyvatelům starověkého Říma soubor určitých práv a povinností. Je poměrně obtížné uvést zevšeobecňující definici římského občanství, neboť rozsah oprávnění a povinností v něm obsažených, stejně jako možnosti jeho dosažení se v průběhu římských dějin často měnily v důsledku legislativní činnosti.
- La ciudadanía romana era una posición social privilegiada en relación a las leyes, status social, propiedad y acceso a posiciones de gobierno, que se otorgaba a ciertos individuos. Es difícil generalizar a través de todo el periodo de la historia de la Roma antigua, dado que tanto la naturaleza como el criterio de accesión a la ciudadanía fueron modificados a través de la legislación, etc, durante el desarrollo de esa historia. Sin embargo, y muy generalmente, tanto durante el periodo de la República como posteriormente, durante la época del Imperio, los residentes en Roma podían ser divididos en los siguientes grupos: - Los hombres libres o ciudadanos (en el sentido de ser habitantes de o nacidos en Roma -ver mas abajo) quienes gozaban los derechos que se atribuían al status de ciudadano. Esa condición podía, en ciertas circunstancias, perderse. - Los “nativos”: aquellos que vivían o provenían de territorios conquistados originalmente por Roma, habitantes de estados aliados o “clientes” (dependientes) incluyendo colonias de Roma, a quienes se les otorgaba una forma limitada de ciudadanía, que, en la practica, consistía en una especie de ciudadanía de segunda clase. El ejemplo mas conocido de este tipo de ciudadanía es el que se aplicaba a los nativos del centro de Italia: el Derecho Latino. -La mujeres: constituían una clase aparte -cuyos derechos variaron, como los de la ciudadanía, a través del tiempo-. La mujeres, cualquiera fuera su status, nunca tuvieron la totalidad de los derechos ciudadanos otorgados a los varones. No podían, por ejemplo, votar o ser elegidas en cargos de elección. En la practica las mujeres estaban sujetas al control casi absoluto de sus “pater familias”, los que, por lo menos durante un periodo histórico, tenían incluso el derecho a obligarlas a divorciarse y volverlas a desposar. - durante la República y entre las clases altas era practica común utilizar los matrimonios para consolidar relaciones políticas. - Tenían, sin embargo, el derecho de propiedad personal. -Esclavos: los esclavos eran considerados propiedad y poseían solo algunos -y muy limitados- derechos. (podían comprar su libertad u obtenerla por decreto del propietario) Los esclavos podía ser vendidos, maltratados, mutilados, violados, torturados o muertos a voluntad de sus propietarios. La muerte -por el propietario o algún otro- de un esclavo era tratado como un asunto de destrucción de propiedad, no como un homicidio. Sin embargo, un esclavo liberado (un libero) obtenía ciudadanía completa
- Rooman kansalaisuus oli tietyille miehille annettu etuoikeutettu asema antiikin Rooman yhteiskunnassa. Asema toi etuja esimerkiksi lainkäytön tai omistuksen suhteen. Kansalaisuuden merkitys vaihteli suuresti aikojen kuluessa. Rooman tasavallassa ja keisariaikana ihmiset voitiin karkeasti jakaa orjiin, kansalaisiin, naisiin ja muihin ihmisiin. Orjilla oli hyvin vähän oikeuksia. Myös naisilla oli varsin vähän virallista valtaa patriarkaalisen järjestelmän puitteissa, mutta heidän todellinen asemansa vaihteli. Kansalaiset olivat "oikeita roomalaisia", joilla oli täydet poliittiset ja lailliset oikeudet. Jäljelle jäi joukko valloitettujen alueiden asukkaita, joille myönnettiin eri aikoina ja eri paikoissa erityyppisiä oikeuksia. Esimerkiksi Rooman klienttivaltioille tai liittolaisille saatettiin myöntää rajoitetut kansalaisoikeudet. Tunnetuin näistä oikeustyypeistä oli niin sanotut latinalaiset oikeudet Italian latinalaisille kansoille. Rooman kansalaisoikeudet saattoi saada monella tavalla. Ne saattoi saada syntymässä, jos oli syntynyt laillisessa avioliitossa Rooman kansalaiselle tai vapautetulle orjalle. Oikeudet saatettiin myöntää, kuten kävi aikojen kuluessa monilla valloitetuilla alueilla, tai yksilö saattoi saada ne palkintona poikkeuksellisista palveluksistaan Roomalle. Kansalaisuuden pystyi myös ostamaan, tosin hyvin korkealla hinnalla. Lopulta valtakunnan lopulla oikeudet myönnettiin kaikille imperiumin miespuolisille asukkaille. Rooman tasavallan aikana kansalaisuus merkitsi äänioikeutta kansankokouksissa. Kansalaisella oli oikeus mennä naimisiin, solmia laillisia sopimuksia, kantaa asetta kaupunginrajojen ulkopuolella ja asettua ehdolle julkiseen virkaan. Rooman kaupungin alueella hänellä oli oikeus oikeudenkäyntiin ja oikeus valittaa tuomioista. (Kaupungin ulkopuolella viranhaltijalla oli oikeus teloituttaa kenet tahansa. ) Kansalainen voitiin tuomita kuolemaan harvemmmista rikoksista kuin muut ja kuolemaan tuomittuna hänellä oli aina oikeus tulla teloitetuksi miekalla, mikä oli huomattavasti helpompi tapa kuolla kuin esimerkiksi ristiinnaulitseminen. Tämä on syynä esimerkiksi siihen miksi Paavali ja Pietari saivat samasta rikoksesta eri tuomion.
- La citoyenneté romaine offre des droits étendus et fondamentaux. L'ensemble de ces droits forme le droit de cité romaine (jus civitas ou civitas). Le droit de cité, c’est-à-dire la reconnaissance de la citoyenneté, est, pour l'origine, réservé aux hommes libres inscrits dans les tribus de la ville de Rome et de son territoire. Son extension fut un puissant vecteur d'attraction de la Rome antique.
- Fájl:Toga Illustration. png A tóga, viselet, amely csak a római polgárokat illette meg. Római polgárjog, latinul: civitas Romana. Eredetileg egy polisz-hoz, azaz városállamhoz való tartozást jelentett, ez azonban – ellentétben a görögökkel, így Athénnel is – Rómában ez sokkal inkább jogi, mintsem területi jellegű volt. A római polgár mindig szoros kapcsolatban állt a libertasszal, ezért csak és kizárólag szabad emberek kaphatták meg, illetve ha rabszolga nyerte el, akkor a felszabadított majdnem, leszármazottai pedig (egy nemzedék után) teljes értékű római polgárok lettek. A szabadság elvesztése ezért automatikusan maga után vonta a polgárjog elvesztését is, viszont elvben minden szabad ember civitatishoz kapcsolódott, tehát volt status civitatisa. Ha a legyőzött népek elvesztették ezt a statust, akkor szolgai helyzetben lévőnek, dedicitiinek számítottak. A polgárjog jogok és kötelességek sorát foglalta magában, ide értve a szavazati jogot, a szerződéskötések jogát, az érvényes házasságkötést stb. A kötelességek közé az adófizetés és a katonai szolgálat tartozott. Létezett csökkentett polgárjog is, illetve bizonyos jogokkal a nem polgárok is rendelkeztek. Ilyenek voltak a latinok, akik birtokában voltak a commerciumnak, illetve a conubiumnak, sőt korlátozott szavazati lehetőséggel is rendelkeztek. A polgárjog kiterjesztése a vagyonnal és a statussal állt összefüggésben. Több módon lehetett római polgárjoghoz jutni, a legnyilvánvalóbb módon örökléssel, például egy polgár apa révén, aki törvényes házasságban élt. Már az egészen korai időktől fogva idegenek is polgárjoghoz juthattak, a latinok például már azzal is római polgárok lehettek, ha Rómában szereztek lakást maguknak. Manumissio esetén a rabszolgák is automatikusan polgárrá váltak. Az idegenek akár egyénileg, akár csoportosan, bizonyos szolgálatokért kaphattak polgárjogot, illetve a császárkorban az auxiliában szolgálókat automatikusan megillette ez a jog. Az Itálián belül élő meghódított népek néha a teljes, néha csupán a korlátozott polgárjogot kapták meg, de a szövetséges háború után valamennyien teljes jogú polgárok lettek. Julius Caesar és Augustus Itália határainak megváltoztatásával előmozdította a római polgárjog még teljesebb kiterjesztését a félszigeten. A principatus alatt a császárok polgárjogban részesítettek egyes kedvelt egyéneket, városokat, sőt provinciákat is. A folyamat 212-ben tetőzött, amikor a birodalom valamennyi polgára – a dediticii kivételével – római polgárjogot kapott.
- Lo status di cittadino romano apparteneva ai membri della comunità politica romana, in quanto cittadini della città di Roma (civis Romanus); non era legato all'essere un abitante di uno dei domini romani, almeno fino alla Constitutio Antoniniana, emanata dall'imperatore Caracalla nel 212, che concedeva la cittadinanza a tutte le popolazioni abitanti entro i confini dell'Impero.
- ローマ市民権（-しみんけん）は、古代ローマ市民に与えられた諸権利。 具体的には、市民集会（民会）における選挙権・被選挙権、婚姻権、所有権、裁判権とその控訴権（ローマ法の保護下に入る）、ローマ軍団兵となる権利など。また属州民税（収入の10％）も課されない。
- Het Romeins burgerrecht (Latijn civitas Romana) vindt zijn oorsprong in de vroegste geschiedenis van de Romeinse republiek. In de achtste en zevende eeuw voor Chr. was Rome een aristocratie waarin de adellijke families het bestuur vormden. Deze klasse had het volledige burgerrecht. Het volk (Latijn plebs) bestond uit burgers die wel vrij waren maar niet hetzelfde burgerrecht hadden als de adel. Met name op bestuurlijk niveau was hun macht zeer beperkt. Naarmate het Romeinse Rijk groeide ontstond er meer frictie over de ongelijkheid binnen de Romeinen; des te meer omdat het plebs wel belasting moest betalen en in het leger moest dienen. Op den duur werd het Romeins burgerrecht dan ook uitgebreid naar alle Romeinen, d.w.z. de leden van de Romeinse (stads)tribus. Toen het Romeinse Rijk zich verder uitbreidde werd ook het systeem van burgerrechten uitgebreid. Er ontstond een bepaalde hiërarchie van burgerrechten, waarbij bijvoorbeeld het Latijnse burgerrecht het dichtst stond bij het Romeinse burgerrecht wat bevoegdheden en vrijheden betreft. Het Romeinse recht was in zijn karakter een juridisch stelsel, maar evenzeer een politiek stelsel. Via het systeem van dit recht wisten de Romeinen bondgenoten of onderworpen volken op allerlei manieren aan zich te binden. De Romeinen sloten weliswaar bilaterale verdragen maar nooit op voet van gelijkheid. Wat de buitenlandse en militaire politiek betreft kwamen de touwtjes stevig in handen van Rome. Ook werd het Romeinse burgerrecht gebruikt om onderdanen te belonen. Zo werden de leden van de ruiterij (in het Romeinse Rijk in zeer hoge mate niet-Romeinse hulptroepen) na 25 jaar trouwe dienst beloond met het Romeinse burgerrecht. Ze kregen daartoe zelfs een formeel getuigschrift mee, gegoten in brons.
- Romersk borgerskap under Romerriket var et privilegium gitt til individer som levde innenfor en gitt sone. Området var i utgangspunktet bare byen Roma, men ble gjennom krig og reformer utvidet, og mot slutten av keiserriket hadde alle som levde innenfor rikets grenser romersk borgerskap. Et borgerskap betydde at en kunne stemme i folkeforsamlingen, og at en ble underlagt romerretten, og kunne få del av ager publicus(den offentlige jord)
- O status de cidadão romano pertencia aos membros da comunidade política romana na qualidade de cidadãos da cidade de Roma (civis romanus); não era uma condição vinculada à residência em um dos domínios do Império Romano, pelo menos até a Constitutio Antoniniana, emanada pelo imperador Caracalla em 212 d.C. , que concedia a cidadania a todas as populações que habitavam territórios dentro dos limites do Império.
- 在羅馬帝國，下列的人民能夠變成公民： 自拉丁國家的人民，被授與公民權。 被釋放的奴隸，變成公民。 住在征服之土地的外國人，被給予部份的公民權。 孩子雖然生為軍團成員，但並不給予公民權。 公民賦與下列權力: 在共和，有權去投票。除婦女外。 有權立約。 有權具備合法的婚姻。 公民不能夠被判處死刑，除非他們被控訴叛國罪。 212年之後，依據安东尼努斯敕令，所有的自由人在帝國之中，被授與公民權，。
|
| rdfs:comment
|
- Citizenship in ancient Rome was a privileged social status afforded to certain individuals with respect to laws, property, and governance. It is hard to offer meaningful generalities across the entire Roman period, as the nature and availability of citizenship was affected by legislation, for example, the Lex Iulia.
- Das Römische Bürgerrecht war in der Antike zunächst das Bürgerrecht der Einwohner der Stadt Rom. Als diese ihren Herrschaftsbereich immer weiter ausdehnte, wurde das Bürgerrecht im römischen Reich auch an weitere Personen(-Gruppen) verliehen. Das Bürgerrecht war Voraussetzung für das aktive und passive Wahlrecht der freien Männer in den Volksversammlungen. Es war mit einer Verpflichtung zum Kriegsdienst verbunden und erlaubte das Tragen der Toga.
- La ciutadania romana implicava gaudir d'una sèrie de drets entre els què destaquen el de vot a les assemblees i el d'exercir càrrecs públics. Inicialment només el tingueren els habitants de la ciutat de Roma, estenent-se més tard als pobles de la Península Itàlica, i posteriorment es generalitzà quan Caracaŀla, l'any 212, l'atorgà a tots els habitants lliures de l'imperi Romà.
- Římské občanství byl privilegovaný status, zajišťující svobodným obyvatelům starověkého Říma soubor určitých práv a povinností. Je poměrně obtížné uvést zevšeobecňující definici římského občanství, neboť rozsah oprávnění a povinností v něm obsažených, stejně jako možnosti jeho dosažení se v průběhu římských dějin často měnily v důsledku legislativní činnosti.
- La ciudadanía romana era una posición social privilegiada en relación a las leyes, status social, propiedad y acceso a posiciones de gobierno, que se otorgaba a ciertos individuos. Es difícil generalizar a través de todo el periodo de la historia de la Roma antigua, dado que tanto la naturaleza como el criterio de accesión a la ciudadanía fueron modificados a través de la legislación, etc, durante el desarrollo de esa historia.
- Rooman kansalaisuus oli tietyille miehille annettu etuoikeutettu asema antiikin Rooman yhteiskunnassa. Asema toi etuja esimerkiksi lainkäytön tai omistuksen suhteen. Kansalaisuuden merkitys vaihteli suuresti aikojen kuluessa. Rooman tasavallassa ja keisariaikana ihmiset voitiin karkeasti jakaa orjiin, kansalaisiin, naisiin ja muihin ihmisiin. Orjilla oli hyvin vähän oikeuksia.
- La citoyenneté romaine offre des droits étendus et fondamentaux. L'ensemble de ces droits forme le droit de cité romaine (jus civitas ou civitas). Le droit de cité, c’est-à-dire la reconnaissance de la citoyenneté, est, pour l'origine, réservé aux hommes libres inscrits dans les tribus de la ville de Rome et de son territoire. Son extension fut un puissant vecteur d'attraction de la Rome antique.
- Fájl:Toga Illustration. png A tóga, viselet, amely csak a római polgárokat illette meg. Római polgárjog, latinul: civitas Romana. Eredetileg egy polisz-hoz, azaz városállamhoz való tartozást jelentett, ez azonban – ellentétben a görögökkel, így Athénnel is – Rómában ez sokkal inkább jogi, mintsem területi jellegű volt.
- Lo status di cittadino romano apparteneva ai membri della comunità politica romana, in quanto cittadini della città di Roma (civis Romanus); non era legato all'essere un abitante di uno dei domini romani, almeno fino alla Constitutio Antoniniana, emanata dall'imperatore Caracalla nel 212, che concedeva la cittadinanza a tutte le popolazioni abitanti entro i confini dell'Impero.
- ローマ市民権（-しみんけん）は、古代ローマ市民に与えられた諸権利。 具体的には、市民集会（民会）における選挙権・被選挙権、婚姻権、所有権、裁判権とその控訴権（ローマ法の保護下に入る）、ローマ軍団兵となる権利など。また属州民税（収入の10％）も課されない。
- Het Romeins burgerrecht (Latijn civitas Romana) vindt zijn oorsprong in de vroegste geschiedenis van de Romeinse republiek. In de achtste en zevende eeuw voor Chr. was Rome een aristocratie waarin de adellijke families het bestuur vormden. Deze klasse had het volledige burgerrecht. Het volk (Latijn plebs) bestond uit burgers die wel vrij waren maar niet hetzelfde burgerrecht hadden als de adel. Met name op bestuurlijk niveau was hun macht zeer beperkt.
- Romersk borgerskap under Romerriket var et privilegium gitt til individer som levde innenfor en gitt sone. Området var i utgangspunktet bare byen Roma, men ble gjennom krig og reformer utvidet, og mot slutten av keiserriket hadde alle som levde innenfor rikets grenser romersk borgerskap. Et borgerskap betydde at en kunne stemme i folkeforsamlingen, og at en ble underlagt romerretten, og kunne få del av ager publicus(den offentlige jord)
- O status de cidadão romano pertencia aos membros da comunidade política romana na qualidade de cidadãos da cidade de Roma (civis romanus); não era uma condição vinculada à residência em um dos domínios do Império Romano, pelo menos até a Constitutio Antoniniana, emanada pelo imperador Caracalla em 212 d.C. , que concedia a cidadania a todas as populações que habitavam territórios dentro dos limites do Império.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
