| dbpprop:abstract
|
- Pseudo-Aristotle is a general for authors of philosophical or medical treatises who attributed their work to the Greek philosopher Aristotle, or whose work was later attributed to him by others. Aristotle had produced so many works on such a variety of subjects that it was possible for writers in many different contexts—notably medieval Europeans, North Africans and Arabs—to write a work and ascribe it to Aristotle. Attaching his name to such a work guaranteed it a certain amount of respect and acceptance, since Aristotle was regarded as one of most authoritative ancient writers for the learned men of both Christian Europe and the Muslim Arab lands. It is generally not clear whether the attribution to Aristotle of a later work was done by its own author or by others who sought to popularize such works by using his name. Notable Pseudo-Aristotles included the second century North African writer Apuleius of Madauros, the author of the Greek cosmographic work De Mundo, as well as the medieval Muslim author of the geological Arabic work, De Proprietatibus Elementorum.
- Pseudo-Aristoteles ist die Bezeichnung für die Autoren derjenigen Schriften, die in der Antike oder im Mittelalter Aristoteles zugeschrieben wurden, aber später von der Forschung als unecht erwiesen wurden. Da Aristoteles zu den bekanntesten Autoren gehörte und da er sich zu fast allen damals wissenschaftlich erforschten Themenbereichen geäußert hatte, konnte es als plausibel gelten, dass er mehr Schriften als die allgemein bekannten verfasst hatte. Daher wurde ihm eine Vielzahl von nicht authentischen Werken zugeschrieben, was diesen Schriften Beachtung und Autorität verschaffte. In diesen pseudo-aristotelischen Werken wurden teilweise Ansichten vertreten, die sich stark von denen des Aristoteles unterschieden. Dadurch wurde für die Nachwelt das Bild von der Persönlichkeit und Lehre des Aristoteles verfälscht. Zu den pseudo-aristotelischen Werken gehören: möglicherweise die Schrift Der Staat der Athener, da die Authentizität umstritten ist. die Oikonomika die Problemata physica ("Naturprobleme"), eine Sammlung von rund 890 Problemen aus zahlreichen Wissensgebieten. Dieses Werk hatte durch die mittelalterlichen und humanistischen Übersetzungen ins Lateinische eine starke Nachwirkung. der Liber de causis die naturphilosophische Schrift De mundo ("Über die Welt") De pomo ("Über den Apfel") De coloribus ("Über die Farben") De lapidibus ("Über die Steine") Physiognomonica, ein aus zwei Teilen unterschiedlicher Herkunft zusammengesetztes Werk über Physiognomie De plantis ("Über die Pflanzen"), eine Schrift, deren Urfassung von dem Peripatetiker Nikolaus von Damaskus stammte. Sie wurde ins Syrische, Arabische, Hebräische und Lateinische übersetzt. De virtute ("Über die Tugend"), auch De virtutibus ("Über die Tugenden") oder De virtutibus et vitiis ("Über die Tugenden und die Laster") genannt. Secretum secretorum („Geheimnis der Geheimnisse“), eine Sammlung von Ratschlägen, die Aristoteles angeblich Alexander dem Großen erteilte. Übersetzungen dieses Werks erzielten sowohl im arabischsprachigen Raum als auch in der lateinischsprachigen Gelehrtenwelt des Mittelalters eine außerordentlich starke Nachwirkung. die Rhetorica ad Alexandrum ("Rhetorik an Alexander"), ein Lehrbuch der rhetorischen Technik die Theologie des Aristoteles, eine Schrift, die Gedankengut des Neuplatonikers Plotin zusammenfassend wiedergibt
- Pszeudo-Arisztotelész, Pseudo-Aristotelés, Pseudo-Aristoteles, az Arisztotelész neve alatt ránk hagyományozott, de más szerzőktől származó írások szerzőinek összefoglaló filológiai elnevezése. A művek közt kiemelkedő helyet foglal el a „Peri koszmu” (A világról) című írás. Ezt korábbi filológusok a sztoikus iskolának, elsősorban Poszeidóniosz követőinek tulajdonították, de a későbbi kutatások bebizonyították, hogy a Plutarkhosz idejében élt ismeretlen szerző a peropatetikusok nézeteit vallotta, bár sokat merített a platonizmusból is. Az írás, Nagy Sándorhoz intézett bevezető ajánlás után világos tagolásban vázolja fel kozmológiáját, kozmofizikáját és teológiáját. A fő hangsúlyt a teremtő és mindenható istenség leírására helyezte. Az istenséget mint minden kozmikus történés felett trónolót mutatja be, ez a rész egyben a mű kompozíciós csúcspontja is, s ezt támasztja alá a mű végén elhelyezett, a legfenségesebb Zeuszhoz szóló himnusz is. A mű utóélete is jelentős: Apuleius latinra fordította, Sergius Resainensis a Kr. u. VI. században szírre dolgozta át. Hatása még a XI. században is érezhető volt. Az ide tartozó művek közül említésre méltóak még a következőek: „Peri akusztón” (A hallható dolgokról), ennek szerzője egy, a lampszakoszi Sztratón hagyományait folytató peripatetikus tudós lehetett, más vélemények szerint a mű szerzője maga Sztratón. A mű tárgyalja a hang keletkezését, a hallás mechanizmusát, fontos adatokat közöl a korabeli zenéről és táncról. A „Rhétoriké prosz Alexandron” (Az Alexandrosz számára írott retorika) című, szofista retorikai hagyományokat őrző mű szerzője egyesek szerint Anaximenész. A „Peri khrómatón” (A színekről) című írás a Kr. e. IV-III. században keletkezhetett, míg a „Problémata phűszika” (Természettudományi kérdések) című művet, amely színházzal és zenével kapcsolatos kérdéseket is tartalmaz, a Kr. e. III. század második felére datálják a kutatók. Ugyancsak Arisztotelész neve alatt vált ismertté a középkori keresztény és arab tudományban két újplatonikus írás, melyeknek nagy hatásuk volt a skolasztikára: „Theologia Aristotelis” (Arisztotelész teológiája) és „De causis” (Az okokról).
- Pseudo-Aristóteles é um cognome comum de autores de tratados filosóficos ou médicos que tentaram associar suas obras com o filósofo grego Aristóteles, ou cujos trabalhos foram associados a ele por outros. Aristóteles produziu tantos trabalhos em tal variedade de assuntos que escritores em muitos contextos diferentes — especialmente europeus, norte-africanos e árabes da Idade Média — podiam escrever uma obra e atribuí-la a Aristóteles. Dar este nome a uma obra garantia uma certo respeito e aceitação, já que Aristóteles foi provavelmente o escritor antigo com mais autoridade entre os homens educados da Europa cristã e de terras árabes muçulmanas. Em geral não é claro se a atribuição de uma obra posterior a Aristóteles foi feita pelo próprio autor ou por outros que buscavam popularizar tais trabalhas usando seu nome. Alguns Pseudo-Aristóteles notáveis foram o norte-africano Apuleio de Madaura, do século 2 d.C. , e o autor da obra cosmográfica grega Acerca do mundo (em grego Περὶ κόσμου, em latim De mundo). http://www. stockton. edu/~kinsellt/litresources/binding/latin13/text. html (em inglês) http://www. tazzla. org/apuleius. htm (em inglês)
- Псе́вдо-Аристо́тель — общее имя для авторов философских и медицинских работ, приписывавших свои труды Аристотелю, а также для тех, чьи работы были позже приняты за работы Аристотеля. В средние века многие европейские и арабские авторы выдавали свои труды за аристотелевские, так как это приносило их трудам известность и признание.
|
| rdfs:comment
|
- Pseudo-Aristotle is a general for authors of philosophical or medical treatises who attributed their work to the Greek philosopher Aristotle, or whose work was later attributed to him by others. Aristotle had produced so many works on such a variety of subjects that it was possible for writers in many different contexts—notably medieval Europeans, North Africans and Arabs—to write a work and ascribe it to Aristotle.
- Pseudo-Aristoteles ist die Bezeichnung für die Autoren derjenigen Schriften, die in der Antike oder im Mittelalter Aristoteles zugeschrieben wurden, aber später von der Forschung als unecht erwiesen wurden. Da Aristoteles zu den bekanntesten Autoren gehörte und da er sich zu fast allen damals wissenschaftlich erforschten Themenbereichen geäußert hatte, konnte es als plausibel gelten, dass er mehr Schriften als die allgemein bekannten verfasst hatte.
- Pszeudo-Arisztotelész, Pseudo-Aristotelés, Pseudo-Aristoteles, az Arisztotelész neve alatt ránk hagyományozott, de más szerzőktől származó írások szerzőinek összefoglaló filológiai elnevezése. A művek közt kiemelkedő helyet foglal el a „Peri koszmu” (A világról) című írás.
- Pseudo-Aristóteles é um cognome comum de autores de tratados filosóficos ou médicos que tentaram associar suas obras com o filósofo grego Aristóteles, ou cujos trabalhos foram associados a ele por outros. Aristóteles produziu tantos trabalhos em tal variedade de assuntos que escritores em muitos contextos diferentes — especialmente europeus, norte-africanos e árabes da Idade Média — podiam escrever uma obra e atribuí-la a Aristóteles.
- Псе́вдо-Аристо́тель — общее имя для авторов философских и медицинских работ, приписывавших свои труды Аристотелю, а также для тех, чьи работы были позже приняты за работы Аристотеля.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
