| dbpprop:abstract
|
- Progressive House ist eine aus Großbritannien stammende Musikrichtung, die sich aus Elementen von Deep House, Trance, Tribal House und Tech House zusammensetzt. Es werden ein 4/4-Takt und treibende Bassdrums verwendet. Charakteristisch ist der dramaturgiearme Schichten-Aufbau der Tracks, die oftmals eine Länge von bis zu 10 Minuten erreichen. Im Klang sind viele Flächen zu finden, Melodieelemente und auch, wie zufällig eingestreute, Soundeffekte. Besonders auffallend ist die exzessive Verwendung von Hall. Je nach Variante sind Vocals zu hören, die entweder zitatartig Eingang finden, oder ganze Song-Teile ausmachen. Eine Variante mit gebrochenen Beats wird als Progressive Breaks bzw. Nu-Breaks bezeichnet. Die Geschwindigkeit der Titel beträgt meistens 126–135 bpm. Neben dem Progressive House gibt es noch die langsamere Variante des Deep Progressive House mit einer Geschwindigkeit von 125–128 bpm. Eine Verwandtschaft zum Progressive Rock besteht nicht, wohl aber zu Progressive Trance.
- Progressiivinen house on house-musiikin alagenre, jonka sai alkunsa Englannissa 90-luvun alkupuolella "elävöittämään" perinteistä house-musiikkia ja tuomaan siihen enemmän tanssittavuutta. Progressiivisessa housessa kappaleet ovat usein pitkiä ja tempo saattaa olla hiukan housea nopeampi. Yksi merkittävimmistä tunnusmerkeistä on kappaleen jatkuva kehittyminen ja kappaleet voivat sisältää elementtejä niin trance- kuin tekno-musiikistakin, mutta säilyttävät silti housemaisen tunnelman. Muita tunnusmerkkejä ovat soundit, jotkat ovat yleensä matalammalla oktaavilla ja massiiviset "padit". Jossain määrin tätä genreä voi pitää myös housen ja trancen välimuotona. Progressiivista housea maailmalla ovat vuosien saatossa tunnetuksi tuoneet DJ:t ja artistit kuten John Digweed, Sasha, Danny Rampling, Underworld sekä Leftfield.
- La musique progressive est un nom donné à une certaine approche de la composition musicale qui a été appliquée à différents genres musicaux. La terminologie de musique progressive correspond aux évolutions d'un genre musical soit par l'innovation ou soit par l'incorporation d'instruments d'autres genres musicaux. Mais cela fait aussi référence à une construction graduelle où l'énergie vient de façon progressive soit au cours d'un morceau ou soit au sein d'un même album. La musique électronique Progressive se rapporte habituellement à un modèle de musique principalement instrumental, joué avec des synthétiseurs et influencé par divers style musicaux tels que le rock progressif, la musique classique et/ou la musique ambient. Dans ce sens, le terme a été employé depuis la fin des années 1960 pour décrire les artistes rock tels que King Crimson, puis des artistes comme Klaus Schulze, Vangelis, Jean-Michel Jarre ou Tangerine Dream. Après l'apparition au début des années 1980 de la House à Chicago et de la Techno à Detroit, le terme Progressive a été employé en référence tout à la fois au futur de la musique, à la musique du futur et une manière futuriste de penser la musique. Stacey Pullen, producteur techno de Detroit qui n'appartient pas au genre tel qu'il est aujourd'hui défini, explique ainsi dans une interview : "Back then, the music we called house music, techno, was also called progressive music – the meaning of 'progressive' was a futuristic way of thinking about music. That was what we called progressive. " Depuis les années 1990, le terme désigne plus précisément différents styles de musiques électroniques de danse, tels que la Progressive House ou la Progressive Trance, dont les morceaux répondent à une structure changeant progressivement, de manière incrémentale.
- A progressive-house eredetileg Nagy-Britanniából indult hódító útjára a korai 90-es években az amerikai és az európai house stílusok keveredésével, olyan születendő alirányzatok mellett, mint az italo house, az experimentális techno, vagy az ambient house. Jelenleg a legsikeresebb elektronikus tánczenei kiadványok e stílusból kerülnek ki, ha mindenképpen címkézni szeretnénk, bár ez egyre nagyobb kihívást jelent. Létrejöttét számos dolog befolyásolta. Az irányzat a Stress és a Guerilla lemezkiadók munkásságának, a Leftfield első számainak (főleg a Song Of Life-nak), különböző művészeknek, elsősorban a Genesis P-Orridge nevével fémjelzett híres Throbbing Gristle-nek, vagy az akkori Mixmag szerkesztő, Dom Phillips által kitalált új kifejezésnek köszönhetően vált azzá, amit ma prog. house-nak hívunk. A Stress Records, melyet Dave Seaman a Mixmag volt főszerkesztő-helyettesével, Nick Gordon Brownnal 1990-ben alapított, valamint a William Orbit nevéhez fűződő Guerilla lemezkiadó nagyban megalapozták a stílus jövőjét. E két label jelentetett meg legelőször prog. house kiadványokat, majd a kilencvenes évek közepétől egészen napjainkig elsősorban a Renaissance, a Boxed / Global Underground és John Digweed saját label-je, a Bedrock bábáskodott e stílus felett. A legsikeresebb és legjobban összehozott kiadványok e kiadók szárnyai alatt jöttek létre, kezdve a Sasha és John Digweed által jegyzett örök Renaissance-The Mix Collection-től, a nagyszerű Bedrock mixeken át, egészen a Global Underground cd-mix sorozat számos örökérvényű klasszikusáig. Ha mix-sorozatról beszélünk, meg kell említenünk a Kinetic Records dj-mix sorozatát a Tranceport-ot is, illetve a szintén színvonalas ausztrál Balance-t, melyek számos remek előadót és magát a tárgyalt stílust is segítettek megismertetni a világgal. Az új hangzást idővel a klubok is elkezdték közvetíteni, a legelsők között említhetjük a liverpooli Alderaant, a leedsi Uniont és a londoni Elements-et. 1992-ben, az első szuperklub, a Renaissance megnyitotta kapuit a kis bányászvárosban, Mansfield-ben, és dj-i, elsősorban Sasha és az akkor még ismeretlen John Digweed lökést adtak a hangzásnak és elindították világkörüli útján. Az angol-szász eredetű stílusirányzat Amerikában hosszú időn át underground maradt, egészen addig, míg a kilencvenes évek második felében Sasha & Digweed rezidenciát nem kapott a new york-i szuperklubban, a Twilo-ban. Ennek köszönhető, hogy ez a stílus is meghonosodott a tengerentúlon. Hiába Európai mivolta, az amerikai BT, első 1995-ben IMA címmel megjelenő albuma mérföldkőnek számított és etalonná vált, azonban sokan elkezdték másolni. Ahogy az öreg kontinensen, úgy az egész világon egyre nagyobb rétegeket hódított meg a progressive-house (ekkortájt epic house névvel is jelölték), olyan nagynevű előadók kóstoltak bele kisebb-nagyobb mértékben, mint a nagy öregnek számító Danny Tenaglia, Paul Oakenfold, a Deep Dish duó, illetve sokan mások. Mindenki prog. -ot akart készíteni, s ez a folyamat egészen odáig fajult, hogy a szcéna ötlettelenségbe fulladt. Természetesen szépszámmal akadtak olyan előadók is -mint a Hybrid, Quivver, Rabbit In The Moon illetve Fluke-, akik teljesen eredeti alkotásokkal lepték meg az elektronikus zenei világot, és a rengeteg szeméttel elárasztott piacot. Ennek ellenére a tömérdeknyi kétes értékű, sablonos produkció megjelenése miatt a stílus unalmassá vált és ezzel a momentummal maga mögött tudhatta első tündöklését. A változás önmagáért kiáltott. Kezdetben a zene a klasszikus négynegyedes house ütemre épült, nyakonöntve mélységgel, dub-hatású basszusokkal, és több melankolikus, érzelmes elemmel. Akkor, amikor a trance már túl populáris és melodikus lett, az elsötétült és átalakult -de sokak által temetett- progressive-house tudatosan ellenponttá kezdett válni. Olyan stílusokkal keveredve, mint a tribal house, mely a hangszerek és dallamok helyett inkább a különféle dobokat és a mély, döngető, sötét ritmusokat részesítette előnyben, valamint a könnyebben emészthető funkhouse és funky techno új erőt adott a haldokló szcénának. Persze nemcsak a tribal hatások segítettek felébreszteni a prog. house-t teszthalott állapotából. Számos eklektikus zenei irányzat gyakorolt rá hatást, s az ezredforduló környékén olyan fiatal tehetségek jelentek meg az elektronikus zenei palettán, mint a Lexicon Avenue, valamint John Creamer & Stephane K, akik a lemezek pörgetése helyett saját, egyedi hangvételű alkotásaikkal hívták fel magukra a figyelmet. Ekkora a lemezlovasok egy új generációja is „felcseperedett”, olyan mára már széles körben ismert előadók, mint Anthony Pappa, Sander Kleinenberg, Sandra Collins vagy nem utolsó sorban Danny Howells. A stílusok keveredése jól működött, de pár éven belül újra sablonossá vált, a közönség sem volt már vevő a darálásra. A sötét, monoton ritmusok unalmassá tették a kritikusok által már egyébként is leírt, de világszerte közkedvelt elektronikus tánczenei irányzatot és hallani lehetett olyan híreket is, miszerint az úttörőnek számító Global Underground végleg csődbe megy a két tulajdonos fényűző életmódja miatt. Szerencsére pozitív fordulatot vettek a dolgok és mind az irányzat mind a GU új erőre lelt. A prog. house az akkortájt fénykorát élő stílustól, nu school breakz-től kapott vérfrissítést. Számos remek kiadvány látott napvilágot, de a tört ütemekkel történő fúzió nem tartott sokáig, csupán csak felkavarta az állóvizet. 2004-2005 körül a retrohullámnak köszönhetően lépett be a képbe az ugyancsak eltemetett electro, majd a minimal, s az utóbbi időben meglepő módon valami új kezdett kibontakozni e három stílus házasságából. Az electro tekergő, gépi ütemei és a minimal nyugodt, letisztult hangzása egy teljesen új előremutató irányt adott a már többször eltemetett, de még mindig oly népszerű progressive-house világnak. Manapság az új hangzás miatt az irányzat népszerűbb, mint valaha, de az egykori underground elüzletiesedett, kommersz mivoltát már senki sem tagadhatja.
- Progressive of Progressive House, soms Prog is een benoeming voor een muziekstijl die in de buurt van de trance en de techno ligt en onder de dance valt.
- Progressive House – odmiana gatunku house, w której melodia jest dosłownie progresywna (z ang. progressive – rozwijający się, stopniowy) każde przejście melodii rozpędza się stopniowo od wolnego tempa do coraz to szybszego, jednocześnie pozostawiając bez zmian ilość uderzeń na minutę.
- A história do House Progressivo começa no início da década de 90. O primeiro trabalho a levar este nome é o Not Forgotten, o primeiro single do Leftfield (que hoje em dia faz um som mais para o Electro, Dub e o Techno). Logo em seguida, apareceram na Inglaterra vários discos com a mesma proposta: pegar o House estado-unidense e dar a ele uma cara mais viajandona, abusando de efeitos de estúdio, de acordes agressivos e arranjos sofisticados. As principais inspirações eram o Dub e o Trance, que estava nascendo na Europa. O Progressivo surgiu como oposição ao Breakbeat Hardcore do The Prodigy e Altern 8, que dominavam as festas naquele tempo, virando mania nos clubes ingleses. Por volta de 1994, ele deu uma saturada, pois parte dele ficou andando em círculos enquanto a outra havia sido comercializado demais e podia-se ouvir seus timbres em várias músicas da parada pop inglesa. Artistas como Leftfield, Underworld e Slam, que no começo alavancaram o House Progressivo, estavam buscando outro rumos. Em 1998, é lançado Scared, do Slacker, e com isso o termo "Progressivo" volta à cena. Sasha, com seus remixes e long sets, abandonava de vez o Trance, que caracterizou seus sets entre 1994 e 1998, e investia num som mais trabalhado, de evoluções harmônicas mais discretas. E, em Londres, Digweed alavanca seu projeto "Bedrock", que era o nome do seu clube semanal, selo e o projeto de estúdio. Esse último teve Heaven Scent como um dos melhores singles do ano. Na seqüência, Lee Burridge, Craig Richards e Danny Howels vêem suas carreiras decolar, os dois primeiros graças a Tyrant, festa de Sasha, onde eram residentes; e o último graças a Bedrock, clube onde era residente. Enquanto isso o selo de Digweed lançava singles de primeira, como os de Jimmy Van M, Austin Leeds, Moonface e Steve Lawler, além do seu Bedrock, com Voices. Outro responsável pela volta do House Progressivo foi o alemão Timo Maas, como sua versão de Dooms Night para Azzido da Bass, além de seus próprios singles como Ubik, Riding on a Storm, The Dance e Der Scheiber. Outros nomes são Anthony Pappa, Peace Division, Cass & Slide, Tilt, FC Kahuna, Medway, James Holden, Schiller, DJ Remy e Sander Kleinenberg. Umas das coisas mais interessantes no House Progressivo é que ele não é um som tão fácil de rotular ou definir a partir de certos sons, técnicas de produção, tipo de batida ou velocidade de bpm. Isso faz com que coisas diferentes entrem nos sets de DJ's de House Progressivo, assim como muitos DJ's do mais diversos estilos sempre acabam hora ou outra tocando algum hit "progressivo".
- Прогрессив-хаус — разновидность хаус-музыки. Возник в начале 1990-х на территории Великобритании. В Россию пришёл уже в начале 2000-х годов, достиг расцвета в 2005-ом. Популярность прогрессив-хаус музыки в РФ и странах СНГ сохраняется и по сей день.
- Progressiv house är en undergenre till house. Jämfört med house är den progessiva housen mer djup och experimentiell. Progressiv house och progressiv trance är idag väldigt svåra att skilja. Exempel under 90-talet och fram till 2000-talen är Sasha och Basement Jaxx. Idag är det tyngre och hårdare och mycket fokus på ljudbilden. Konsten att kunna pressa in volym och bas utan att göra avkall på ljudkvaliteten. En vidare sub-genre till progressiv house är den så kallade pixie progressive house som blev skapad av artisten James Holden. Förrutom de tydliga kännetecknen på vanligt progressiv house så innehåller pixie progressive syntar som är väldig låga och ambient-lika.
- Прогресивна електронна музика (або, точніше прогресивна електронна танцювальна музика) - темрін, що включає різні стилі електронної танцювальної музики, що позичають техніки прогресивної музики і включають такі стилі як прогресивний транс, прогресивний хауз, прогресивне техно та прогресивний брейк. Більшість треків електронної танювальної музики рпродукуються таким чином, що дають змогу диск-жокеям з'єднувати їх без "без шва". На відміну від композицій таких жанрів як хард хауз або Hi-NRG, характер розташування амплітудних максимумів та мінімумів робить прогресивну танцювальну музику більш гнучкою. Нашарування різних звуків та їх повільне включення та виключення з міксу стало провідною ідеєю прогресивного руху. Термін "прогресивна музика" стосовно електроніки виник в середині 1980-х років з розквітом чиказького хаузу та детройтського техно, для окреслення витоків електронної танцювальної музики як потужного і перспективного руху. Продюсер детройтського техно Stacey Pullen сказав в інтерв'ю наступне Сьогодні термін "прогресивний" типовно відсилає до композицій, що мають по висхідній, хоча існують і інші значення терміну: прогресивний транс часто позначає вид трансової музики, що відрізняється меншою мелодичністю та більшою атмосферністю, а "прогресивний хауз" відрізняється більшою відкритістю напрямку для запозичень з інших музичних стилів. Ці запозичення можуть стосуватися таких елементів як, гітарні рифи, згенеровані комп'ютером шуми аоб інші. Специфічним напрямком є також прогресивна електроніка, як різновид музики нью-ейдж і містить елементи прогресивного року, європейської академічної музики, ембієнту та електронної музики. Цим терміном описують творчість Vangelis та Jean Michel Jarre.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
