| dbpprop:abstract
|
- The Prince-electors (or simply Electors) of the Holy Roman Empire were the members of the electoral college of the Holy Roman Empire, having the function of electing the Holy Roman Emperors. The heir-apparent to a prince-elector was known as an electoral prince. The dignity of Elector was extremely prestigious and second only to King or Emperor, far exceeding such offices as count, duke and archduke.
- Ein Kurfürst gehörte zu der begrenzten Zahl jener Reichsfürsten des Heiligen Römischen Reiches Deutscher Nation, die das Kurfürstenkollegium bildeten und denen seit dem 13. Jahrhundert das alleinige Recht zur Wahl des Römisch-deutschen Königs zustand. Mit diesem Königstitel war traditionell die Anwartschaft auf das römisch-deutsche Kaisertum verbunden. Der Begriff geht auf das mittelhochdeutsche Wort kur oder kure für Wahl zurück (vgl. neuhochdeutsch küren).
- Kurfiřt (přejatý výraz z němčiny - Kurfürst, složenina ze slov küren tzn. volit a der Fürst tzn. kníže) je říšský kníže s právem volit krále Svaté říše římské. Původně volila krále všechna říšská knížata. Kolem poloviny 13. století se počet knížat volitelů (nazývaných nyní kurfiřty) ustálil na sedmi, což v roce 1356 formálně zlistinil císař Karel IV. svojí Zlatou bulou. Těchto sedm bylo: tři duchovní: arcibiskup kolínský arcibiskup mohučský arcibiskup trevírský čtyři světští: král český vévoda saský markrabě braniborský falckrabě rýnský V průběhu třicetileté války byl rýnský falckrabě Fridrich V. , bojující proti císaři, zbaven svých držav Horní a Dolní Falce včetně kurfiřtské hodnosti, jež byly v roce 1623 uděleny bavorskému vévodovi Maxmiliánovi I. Vestfálským mírem z roku 1648 byla rýnská (Dolní) Falc navrácena synovi Fridricha Falckého Karlu Ludvíkovi a současně mu byla udělena nová kurfiřtská hodnost. Počet volitelů se tak zvýšil na osm. Dalším kurfiřtem byl v roce 1692 jmenován vévoda brunšvicko-lüneburský. V souvislosti s napoleonskými válkami zanikla kurfiřtství trevírská a kolínská, mohučské bylo převedeno do Řezna a další čtyři kurfiřtství vznikla - bádenské, hessensko-kasselské, württemberské a solnohradské. Po zániku Svaté říše římské v roce 1806 používal titul kurfiřta vládce hessensko-kasselský (tzv. Kurhessy), a to až do své porážky v prusko-rakouské válce a zániku samostatného státu v letech 1866/7.
- El Príncipe elector o príncipe electoral (en alemán Kurfürst) en el Sacro Imperio Romano Germánico era un miembro del colegio electoral que tenía la función de elegir a los emperadores de Alemania. Se definen sus funciones y los primeros príncipes electores por la Bula de Oro. Durante y después del siglo XV, en realidad se limitaban únicamente a formalizar lo que era, de hecho, una sucesión dinástica. Formalmente, elegían al Rey de los Romanos, que se convertía en emperador del Sacro Imperio únicamente cuando era coronado por el papa. Carlos V (Carlos I de España) fue el último en ser realmente coronado; todos sus sucesores fueron meramente "emperadores elegidos". Los electores se encontraban entre los príncipes del Imperio, pero tenían ciertos privilegios (además de los electorales), que se perdían cuando perdían el cargo de elector. Durante una gran parte de la historia del Sacro Imperio (legalmente desde el siglo XIV) había siete electores, los arzobispos de Maguncia, Tréveris y Colonia, el Rey de Bohemia, el Conde Palatino del Rin, el Duque de Sajonia y el margrave de Brandemburgo. Los tres últimos son conocidos también como el Elector Palatino, el Elector de Sajonia y el Elector de Brandemburgo, respectivamente. Durante el siglo XVII se añadieron otros electores, que incluían los (electores de Baviera) y los Duques de Brunswick-Luneburgo (electores de Hanover). A comienzos del siglo XIX se crearon nuevos electores, pero nunca participaron en ninguna elección, ya que el Sacro Imperio fue abolido el 8 de agosto de 1806 bajo presiones de Napoleón Bonaparte.
- Vaaliruhtinas oli eräiden kirkollisten tai maallisten ruhtinaiden nimitys Pyhässä saksalais-roomalaisessa keisarikunnassa. Heidän asemansa määriteltiin Kultaisessa bullassa vuonna 1356. Tuolloin vaaliruhtinaita oli seitsemän. Vaaliruhtinaiden tehtävä oli valita keisari. Valinta tapahtui äänestämällä siten, että keisariehdokkaan tuli saada kahden äänen enemmistö. Vaaliruhtinailla oli laajat etuoikeudet, kuten alueittensa suvereniteetti (Landeshoheit), minkä ansiosta he olivat käytännöllisesti katsoen itsenäisiä suhteessa keisariin.
- Les princes-électeurs étaient des princes, grands féodaux ou souverains, investis d'une fonction élective à des trônes impériaux.
- Választófejedelem a német királyokat, illetve a német-római császárokat választó testület tagja a Német-római Birodalomban. A Német-római Birodalom azon fejedelmei, akik a 13. század közepétől a német királyt, ill. a német-római császárt választották. Az uralkodót a birodalom megalapításától, azaz a Karolingok kihalásától (962) választották, de 1125-ig, a száli–frank dinasztia kihalásáig mindig az elhalt király fiát, testvérét, vagy más közeli rokonát ismerték el uralkodónak. A testület eredete vitatott, először a Sachsenspiegelben (a német középkor legrégebb jogkönyvében; 1220-1235 körül) említik. Eredetileg az összes német uralkodónak választójoga volt, majd ezek számát fokozatosan csökkentették, és 1239 körül rögzítették a választófejedelmek listáját. A cseh király választójogát sokáig vitatták, de a gyakorlatban szinte mindig szavazott. A választófejedelmek jogait és szerepét IV. Károly aranybullája véglegesítette (1356). A választófejedelmek: a mainzi érsek, a birodalom főkancellárja; a kölni érsek, Itália kancellárja; a trieri érsek, Burgundia kancellárja; a cseh király, a birodalom főpohárnoka; a rajnai palotagróf (pfalzi gróf) a birodalom főasztalnoka; a szász-wittenbergi herceg, birodalmi főmarsall; a brandenburgi őrgróf, birodalmi főkamarás. Egyúttal kinyilvánította azt is, hogy minden uralkodóháznak csak egy-egy ága kap választójogot. Országukat nem lehetett megosztani, a méltóságot az elsőszülött örökölte, a választófejedelem saját országában felségjogokat gyakorolt. Ezek az intézkedések megnövelték a választófejedelmek politikai önállóságát: jelentős részben ennek köszönhető a német királyok (császárok) hatalmának csökkenése. A királyválasztás jogát a 15. század végéig egyénenként, később testületileg gyakorolták. Később ugyan már nem gyűltek össze évente, de a testület a középkor végéig felelőséget vállalt a birodalom egységéért. A VI. Orbán pápával 1378-ban kötött egyezménnyel Róma iránt érzett hűségüket is biztosítani próbálták. A Német-római Birodalom története folyamán a választófejedelmek köre többször változott: 1623. február 25-én a II. Ferdinánd császár elvette a rajnai palotagróftól (a fehérhegyi csatában vereséget szenvedett V. Frigyestől) a választójogot és Bajorországnak adományozta. 1648. október 24-én a vesztfáliai békével Pfalz visszakapta választófejedelmi címét, de Bajorország is megtarthatta azt, így a választófejedelmek száma nyolcra emelkedett. I. Ernő Ágostot, Braunschweig-Calenberg hercegét I. Lipót császár szolgálatai jutalmául 1692. december 9-én választófejedelmmé tette. Ezzel létrejött a kilencedik választófejedelemség, a hannoveri. 1777. december 30-án III. Miksa bajor választófejedelem halálával kihalt a Wittelsbach-ház bajor ága, Bajorországot és a választófejedelem méltóságát Károly Tivadar pfalzi választófejedelem örökölte. Ezzel a választófejedelmek száma ismét nyolcra csökkent. A napóleoni háborúk szétzilálták a birodalom szervezetét. 1803-ban, az 1801. február 9-ei lunévillei béke következményeként az egyházi választófejedelemségek javait szekularizálták, a mainzi érsek fejedelemségén kívül az összes egyházi fejedelemséget megszüntették. A mainzi érsek székhelye Regensburgba került át. Négy új világi választófejedelemséget alakítottak: Baden, Württemberg, Hessen-Kassel és Salzburg. Ezzel a választófejedelemségek száma tízre emelkedett, de ennek már nem volt jelentősége, mert a német-római császári cím megszűnésével a választófejedelmi méltóság is lényegében megszűnt. Csak a hesseni választófejedelem tartotta meg ezt a címet 1866-ig, amikor országát bekebelezte Poroszország. 1875. január 6-án halt meg az utolsó választófejedelem, a hesseni Frigyes Vilmos.
- Principe elettore è una carica del Sacro Romano Impero, definita dalla Bolla d'Oro e assegnata ad un numero limitato di principi che costituivano il collegio elettorale al quale, a partire dal XIII secolo, spettava l'elezione dell'Imperatore.
- 選帝侯（せんていこう、独: Kurfürst）とは、神聖ローマ帝国において、ドイツ王ないしローマ王（すなわち神聖ローマ皇帝）に対する選挙権（選定権）を有した諸侯のことである。選挙侯（せんきょこう）または選定侯（せんていこう）ともいう。
- De keurvorsten waren van 1198 tot 1806 verantwoordelijk voor het verkiezen van een nieuwe koning van Duitsland, resp. keizer van het Heilige Roomse Rijk. Het ambt ontstond tijdens de strijd om de troon tussen de Welfen en de Staufen. Paus Innocentius III loste dat op door erop te staan dat van alle rijksvorsten er slechts zeven gerechtigd zouden zijn de nieuwe koning te kiezen. Het selecte college van keurvorsten bestond sinds 1257 uit: drie geestelijke keurvorsten: de Aartsbisschop van Mainz de Aartsbisschop van Trier de Aartsbisschop van Keulen vier wereldlijke keurvorsten: de Paltsgraaf aan de Rijn (tevens rijksvoogd tijdens de ontstentenis van een koning) de Koning van Bohemen de Hertog van Saksen de Markgraaf van Brandenburg Het college werd in deze vorm vastgelegd in 1356 in de Gouden Bul. Hierin werden ook de met de keurvorstelijke waardigheid verbonden aartsambten beschreven. De keurvorsten verkozen volgens het meerderheidsprincipe de nieuwe koning (keizer) wanneer zijn voorganger stierf. Zij deden dat in het algemeen pas als de kandidaat allerlei concessies gedaan had en daarmee was de macht van de Duitse vorsten zekergesteld. Na de Hussieten-oorlogen van de 15e eeuw werd de keurvorstelijke waardigheid van de Boheemse koning tot 1708 niet waargenomen. In de loop van de Dertigjarige Oorlog verwierf hertog Maximiliaan I van Beieren de Opper-Palts en de keurvorstelijke waardigheid. Zowel in Beieren als in de Palts regeerden takken van het huis Wittelsbach. In de vrede van Osnabück van 1648 werd de overdracht van de keur aan Beieren in artikel IV paragraaf 3 bevestigd. Voor de paltsgraaf aan de Rijn werd een achtste keurwaarde gecreëerd (paragraaf 5). In paragraaf 9 werd vastgelegd dat bij het uitsterven van één de beide takken de achtste keur weer zou vervallen. Dit gebeurde inderdaad bij het uitsterven van de hertogen van Beieren in 1777. Na 1692 had ook de hertog van Brunswijk-Lüneburg de waardigheid. De officiële titel was Keur-Brunswijk, maar de term Keurvorstendom Hannover kreeg meer bekendheid. Er waren dus sinds 1692 negen keurvorsten en sinds 1777 acht keurvorsten. In de Reichsdeputationshauptschluss werden in 1803 de geestelijke keuren Trier en Keulen opgeheven. Die van Mainz ging over op het keurvorstendom van de aartskanselier en voor de groothertog van Toscane werd een Keurvorstendom Salzburg gecreëerd. De hertog van Württemberg, de markgraaf van Baden en de landgraaf van Hessen-Kassel kregen de keurvorstelijke waardigheid. In totaal dus tien. Dit duurde echter niet lang omdat in 1806 het Heilige Roomse Rijk opgeheven werd. De keurvorsten van Beieren, Württemberg en Saksen werden koning en die van Baden, Regensburg (wordt groothertogdom Frankfurt) en Salzburg (wordt groothertogdom Würzburg) groothertog. De keurvorsten van Hessen-Kassel en Hannover verloren hun rijk tot de restauratie in 1813. De keurvorst van Bohemen was al koning en die van Brandenburg was al koning van Pruisen. Slechts de heerser van Hessen-Kassel bleef de nu inhoudsloze titel van keurvorst voeren. Dit deed hij uit protest omdat hij de aan hem door het congres van Wenen toegekende titel van groothertog niet voldoende vond: hij meende recht te hebben op het koningschap.
- Kurfyrste (tysk Kurfürst, av middelhøytysk kur, 'valg' og fürste 'fyrste', latin princeps elector imperii eller elector) var en tittel for de fyrster i det tysk-romerske rike som utgjorde kurfyrstekollegiet og siden 1200-tallet var de eneste som hadde stemmerett ved valget av romersk konge. Den som ble valgt til romersk konge ble tradisjonelt senere kronet til tysk-romersk keiser (frem til 1500-tallet av paven i Roma).
- Elektorzy Rzeszy, elektorzy Świętego Cesarstwa Rzymskiego, (łac. electores - wyborcy; niem. Kurfürsten - od staroniemieckiego słowa kuri - wybór) - książęta Rzeszy uprawnieni do udziału w elekcji króla i cesarza niemieckiego.
- No Sacro Império Romano-Germânico, os eleitores ou príncipes-eleitores tinham a função de eleger o Rei dos Romanos, em preparação para a sua ascensão como novo Imperador do Sacro Império Romano Germânico, apesar de na prática, até ao século XII, eles terem apenas formalizado aquilo que era na verdade uma sucessão dinástica. Variando em número entre 6 e 10 desde o século XIII até ao fim do império em 1806, os eleitores foram escolhidos de entre os mais importantes donos das terras do império. Num documento conhecido como a Bula Dourada o seu estatuto foi regulamentado pelo imperador Carlos IV, que os reconheceu como governadores quase-independentes dentro dos seus territórios. Cada um dos príncipes recebeu também um ministério especial, que lhes conferia determinadas obrigações. A Bula Dourada estipulava que o cargo de príncipe-eleitor deveria ser detido pelas seguintes personalidades: O Arcebispo de Mainz, arquichanceler do império para a Alemanha O Arcebispo de Trier, arquichanceler do império para a Gália O Arcebispo de Colónia, arquichanceler do império para Itália O Rei da Boémia, arquicopeiro do Império O Conde Palatino do Reno (cujas terras eram conhecidas como o Palatinado), arquicomissário do Império O Conde Palatino e Duque da Saxónia, arquimarechal do Império O Margrave de Brandenburg, arquicamareiro do Império O Duque da Saxónia e o Marquês de Brandenburgo tornaram-se mais tarde conhecidos normalmente como "o príncipe-eleitor da Saxónia" e o "príncipe-eleitor de Brandenburgo". O Conde Palatino do Reno foi chamado de "Eleitor Palatino". Os Condes Palatino da Saxónia e do Reno também serviram de vigários imperiais, significando que ficaram encarregados oficialmente das partes oriental e ocidental do Império, respectivamente, durante um interregnum. Eleitorado da Saxônia Título nobiliárquico
- Курфю́рст (нем. Kurfürst — избирающий князь, калька лат. princeps elector imperii) — в Священной Римской империи — князь с правом голосовать на выборах императора. Золотая булла 1356 года закрепила статус курфюрста за семью князьями империи архиепископом Майнца, архиепископом Трира, архиепископом Кёльна, королем Богемии, Рейнским пфальцграфом, герцогом Виттенберг-Саксонии и маркграфом Бранденбурга. В XVII веке права курфюрстов получили также герцоги Баварии (1623 г. ) и Ганновера (1692 г.). В 1803 году было отменено курфюршество Рейнских пфальцграфов, архиепископов Кёльна и Трира, курфюршеские права архиепископа Майнца были переданы вновь созданному графству Регенсбург. Кроме этого титул курфюрста получили: * герцог Зальцбурга, герцог Вюртемберга, Баденский маркграф и ландграф фон Гессен-Кассель. Территория, управляемая курфюрстом, помимо своего обычного названия, могла также называется курфюршеством. Титул прекратил своё существование после роспуска Священной Римской империи в 1806 году, за исключением Гессен-Касселя, правитель которого сохранил после Венского конгресса 1815 года титул курфюрста с добавлением "королевское высочество".
- Kurfurste (ty. Kurfürst, av medelhögty. kur 'val' och fürste 'furste'), titel för de furstar i det Tysk-romerska riket som hade rösträtt vid val av kejsare eller kung. Cirka år 1200 förvärvade sju riksfurstar (det vill säga vasaller som fått sina län direkt av kungen) rätten att vid val av kung avge de första rösterna. Under 1200-talet utvecklades denna rätt till en exklusiv rätt att företa kungaval. Denna rätt tycks ha varit fullt genomförd vid valet av Rudolf av Habsburg år 1273. Av de sju första kurfurstarna var tre andliga och fyra världsliga. Från 1375 fick kurfurstarna rätt att titulera sig Durchlaucht. Under det trettioåriga kriget tog hertigen av Bayern över pfalzgrevens kurfurstetitel som tack för sitt stöd till kejsaren. Pfalzgreven som tillhörde den protestantiska sidan fick dock en åttonde kurfurstetitel som en konsekvens av Westfaliska freden. En nionde kurfurstetitel tilldelades sedan den blivande hertigen av Hannover 1692. I samband med Napoleonkrigen försvann de andliga kurfurstarna vilka ersattes av lantgreven av Hessen-Kassel, hertigen av Württemberg, markgreven av Baden samt hertigen av Salzburg. Antalet kurfurstar utökades därmed till tio, men ingen av dessa hann delta i ett tyskt kungaval innan det Tyskromerska riket upplöstes 1806. Trots detta valde Hessen-Kassels regenter att titulera sig som kurfurstar ända fram till 1866 då detta land erövrades av Preussen.
- Файл:Kurfurstenhut. jpg давній зразок шапки курфюрста Файл:Kurhut neu. png пізній зразок шапки курфюрста Курфюрсти — нім. Kurfürst — титул князів у Священній Римській імперії німецької нації, що обмеженим числом входили до Виборчої коллегії, за якою було закріплено право обрання «Римського короля» — титул, закріплений за німецьким імператором. Золота булла від 1356 року закріплює статус курфюрста за сімома князями імперії архієпископом Майнца архієпископом Тріра архієпископом Кельна королем Чехії Рейнським пфальцграфом герцогом Віттенберг-Саксонії і маркграфом Бранденбурга. Територія, керована курфюрстом, крім своєї звичайної назви, могла також називається курфюрством.
- 选帝侯（德语：Kurfürst，复数为Kurfürsten）是德国历史上的一种特殊现象。这个词被用于指代那些拥有选举德意志国王和神圣罗马帝国皇帝的权利的诸侯。此制度严重削弱了皇权，令德意志的政治分裂更严重。
|
| rdfs:comment
|
- The Prince-electors (or simply Electors) of the Holy Roman Empire were the members of the electoral college of the Holy Roman Empire, having the function of electing the Holy Roman Emperors. The heir-apparent to a prince-elector was known as an electoral prince. The dignity of Elector was extremely prestigious and second only to King or Emperor, far exceeding such offices as count, duke and archduke.
- Ein Kurfürst gehörte zu der begrenzten Zahl jener Reichsfürsten des Heiligen Römischen Reiches Deutscher Nation, die das Kurfürstenkollegium bildeten und denen seit dem 13. Jahrhundert das alleinige Recht zur Wahl des Römisch-deutschen Königs zustand. Mit diesem Königstitel war traditionell die Anwartschaft auf das römisch-deutsche Kaisertum verbunden. Der Begriff geht auf das mittelhochdeutsche Wort kur oder kure für Wahl zurück (vgl. neuhochdeutsch küren).
- Kurfiřt (přejatý výraz z němčiny - Kurfürst, složenina ze slov küren tzn. volit a der Fürst tzn. kníže) je říšský kníže s právem volit krále Svaté říše římské. Původně volila krále všechna říšská knížata. Kolem poloviny 13. století se počet knížat volitelů (nazývaných nyní kurfiřty) ustálil na sedmi, což v roce 1356 formálně zlistinil císař Karel IV. svojí Zlatou bulou.
- El Príncipe elector o príncipe electoral (en alemán Kurfürst) en el Sacro Imperio Romano Germánico era un miembro del colegio electoral que tenía la función de elegir a los emperadores de Alemania. Se definen sus funciones y los primeros príncipes electores por la Bula de Oro. Durante y después del siglo XV, en realidad se limitaban únicamente a formalizar lo que era, de hecho, una sucesión dinástica.
- Vaaliruhtinas oli eräiden kirkollisten tai maallisten ruhtinaiden nimitys Pyhässä saksalais-roomalaisessa keisarikunnassa. Heidän asemansa määriteltiin Kultaisessa bullassa vuonna 1356. Tuolloin vaaliruhtinaita oli seitsemän. Vaaliruhtinaiden tehtävä oli valita keisari. Valinta tapahtui äänestämällä siten, että keisariehdokkaan tuli saada kahden äänen enemmistö.
- Les princes-électeurs étaient des princes, grands féodaux ou souverains, investis d'une fonction élective à des trônes impériaux.
- Választófejedelem a német királyokat, illetve a német-római császárokat választó testület tagja a Német-római Birodalomban. A Német-római Birodalom azon fejedelmei, akik a 13. század közepétől a német királyt, ill. a német-római császárt választották.
- Principe elettore è una carica del Sacro Romano Impero, definita dalla Bolla d'Oro e assegnata ad un numero limitato di principi che costituivano il collegio elettorale al quale, a partire dal XIII secolo, spettava l'elezione dell'Imperatore.
- 選帝侯（せんていこう、独: Kurfürst）とは、神聖ローマ帝国において、ドイツ王ないしローマ王（すなわち神聖ローマ皇帝）に対する選挙権（選定権）を有した諸侯のことである。選挙侯（せんきょこう）または選定侯（せんていこう）ともいう。
- De keurvorsten waren van 1198 tot 1806 verantwoordelijk voor het verkiezen van een nieuwe koning van Duitsland, resp. keizer van het Heilige Roomse Rijk. Het ambt ontstond tijdens de strijd om de troon tussen de Welfen en de Staufen. Paus Innocentius III loste dat op door erop te staan dat van alle rijksvorsten er slechts zeven gerechtigd zouden zijn de nieuwe koning te kiezen.
- Kurfyrste (tysk Kurfürst, av middelhøytysk kur, 'valg' og fürste 'fyrste', latin princeps elector imperii eller elector) var en tittel for de fyrster i det tysk-romerske rike som utgjorde kurfyrstekollegiet og siden 1200-tallet var de eneste som hadde stemmerett ved valget av romersk konge. Den som ble valgt til romersk konge ble tradisjonelt senere kronet til tysk-romersk keiser (frem til 1500-tallet av paven i Roma).
- Elektorzy Rzeszy, elektorzy Świętego Cesarstwa Rzymskiego, (łac. electores - wyborcy; niem. Kurfürsten - od staroniemieckiego słowa kuri - wybór) - książęta Rzeszy uprawnieni do udziału w elekcji króla i cesarza niemieckiego.
- No Sacro Império Romano-Germânico, os eleitores ou príncipes-eleitores tinham a função de eleger o Rei dos Romanos, em preparação para a sua ascensão como novo Imperador do Sacro Império Romano Germânico, apesar de na prática, até ao século XII, eles terem apenas formalizado aquilo que era na verdade uma sucessão dinástica.
- Курфю́рст (нем. Kurfürst — избирающий князь, калька лат. princeps elector imperii) — в Священной Римской империи — князь с правом голосовать на выборах императора.
- Kurfurste (ty. Kurfürst, av medelhögty. kur 'val' och fürste 'furste'), titel för de furstar i det Tysk-romerska riket som hade rösträtt vid val av kejsare eller kung. Cirka år 1200 förvärvade sju riksfurstar (det vill säga vasaller som fått sina län direkt av kungen) rätten att vid val av kung avge de första rösterna. Under 1200-talet utvecklades denna rätt till en exklusiv rätt att företa kungaval.
- Файл:Kurfurstenhut. jpg давній зразок шапки курфюрста Файл:Kurhut neu. png пізній зразок шапки курфюрста Курфюрсти — нім.
- 选帝侯（德语：Kurfürst，复数为Kurfürsten）是德国历史上的一种特殊现象。这个词被用于指代那些拥有选举德意志国王和神圣罗马帝国皇帝的权利的诸侯。此制度严重削弱了皇权，令德意志的政治分裂更严重。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
