| dbpprop:abstract
|
- Post-Impressionism is the term coined by the British artist and art critic Roger Fry in 1910 to describe the development of French art since Manet. Post-Impressionists extended Impressionism while rejecting its limitations: they continued using vivid colours, thick application of paint, distinctive brushstrokes and real-life subject matter, but they were more inclined to emphasize geometric forms, to distort form for expressive effect, and to use unnatural or arbitrary colour.
- Post-Impressionismus (gelegentlich auch Nach-, Spät- oder Neoimpressionismus) ist eine Sammelbezeichnung für verschiedene Malstile, die zwischen etwa 1880 und 1905 dem Impressionismus folgten. Schwerpunkt der Entwicklung war Frankreich. Dieser Artikel nennt daher beispielhaft einige französische Maler jener Zeit. Der Begriff geht zurück auf den englischen Maler und Kunstkritiker Roger Fry, der ihn 1910 anlässlich der von ihm organisierten Ausstellung „Manet And The Post Impressionists“ in London verwendet hatte. Dort wurden Gemälde von Paul Cézanne, Paul Gauguin und Vincent van Gogh gezeigt. Zu den französischen Spätimpressionisten werden darüber hinaus Henri de Toulouse-Lautrec und Georges Seurat gezählt. Die Abgrenzung zum Impressionismus ist allerdings unscharf. Insbesondere Cézanne wird gelegentlich der einen oder der anderen Kategorie zugeordnet. Mit den Impressionisten war in den 1870er Jahren eine gründlich veränderte Auffassung von Kunst sichtbar geworden, ein erster Schritt auf dem Weg zur Kunst der Moderne. Die Spätimpressionisten verfolgten diesen Weg weiter, entwickelten aber zur Spontaneität und Virtuosität ihrer Vorgänger neue Ordnungsvorstellungen. Die Tendenz ging zum Bild als selbstständiger Konstruktion, zu einem Gegenstand reiner Darbietung von Farbe und Form, die auf den ästhetischen Genuss zielte und auf die Übermittlung subjektiver Empfindungen des Künstlers. Die Bildfläche wurde aufgeteilt in ein durchdachtes Gerüst von Flächen und Linien, die sich vom gewohnten, überzeugenden Anschein der Körper und Gegenstände immer weiter entfernten. Die Farbflächen können Licht und Schatten bedeuten – es sind aber Punkte und reine Farben, die so in der Natur nicht zu finden sind. Die Bilder wenden sich also an einen Betrachter, der vor allem anderen die subjektiven, schöpferischen Fähigkeiten des Malers akzeptieren kann. Er muss bereit sein, die sinnliche Erfahrung von Farben und Linien höher zu bewerten als den natürlichen Anschein der Dinge, dem immer weniger Bedeutung beigemessen wurde. Bild:Cezanne1. jpg|Paul Cézanne, Haus in der Provence, 1882/85 Bild:Gauguin1. jpg|Paul Gauguin, Frauen auf Tahiti, 1891 Bild:Georges Seurat - Un dimanche après-midi à l'Île de la Grande Jatte. jpg|Georges Seurat, Sonntagnachmittag auf der Insel La Grande Jatte, 1884 Bild:Toulouse-Lautrec - Moulin Rouge - La Goulue. jpg|Henri de Toulouse-Lautrec, Moulin Rouge – La Goulue, 1891 Cézanne verwandelte seine Motive in ein System von großer Klarheit und Festigkeit. Seine analytisch wirkende Malerei untersucht die Volumen der Gegenstände und führt besonders bei Landschaftsbildern zu geradezu kristallinen Strukturen, sodass es gut möglich ist, darin eine Vorstufe des Kubismus zu sehen. Gauguin entwickelte einen neuen, dekorativen Stil mit starken Farben und vereinfachten Formen, den er selbst als Synthetismus bezeichnete, weil er aus der Verbindung verschiedener Anregungen hervorgegangen war: der kirchlichen Glasmalerei, der naiven Unmittelbarkeit der Volkskunst und dem japanischen Farbholzschnitt, der seit etwa 1850 in größeren Stückzahlen nach Europa gelangt war und schon die Impressionisten beeinflusst hatte. In anderer Bedeutung sollte das Wort den Versuch beschreiben, die äußere Erscheinung der Dinge, die Empfindungen des Künstlers dazu und ästhetische Gesichtspunkte in einer Synthese zusammenzufassen. Auch Toulouse-Lautrec war von der japanischen Druckgraphik beeinflusst. Der deutlichste Beleg dafür sind seine Farblithographien – Plakatentwürfe für die Vergnügungsstätten des Pariser Montmartre, die um 1890 zu einer frühen Blüte der Plakatkunst wesentlich beitrugen. Van Gogh malte in wenigen Jahren zwischen 1886 und 1890 eine Reihe von leidenschaftlich expressiven Bildern. In der Farbe sah er eine besondere Sprache, die unmittelbar auf die menschliche Seele einwirken könne. Sein Stil nahm Merkmale des Expressionismus vorweg. Seurat stützte sich ebenfalls auf die Ausdruckskraft der Farbe, allerdings ohne den Überschwang van Goghs. Vielmehr schuf er auf der Grundlage wissenschaftlicher Theorien eine Maltechnik, bei der sich durch optische Mischung eine besonders intensive Wirkung ergeben sollte, wenn das ganze Bild in mosaikartig aneinandergereihte kleine Farbpunkte zerlegt wurde. Von unterschiedlichen Standpunkten aus haben die Post-Impressionisten die Kunst der Moderne vorbereitet. Ihre Gemeinsamkeit lag darin, dass sie den entscheidenden Wandel von der Nachahmung der Natur zur autonomen Existenz des Bildes weiter voranbrachten.
- El postimpressionisme és el conjunt d'estils pictòrics de finals del segle XIX i principis del XX que sorgiren després de l'impressionisme. El postimpressionisme era tant una extensió de l'impressionisme com un rebuig a les seves limitacions. Els postimpressionistes van continuar fent servir colors vius, una aplicació compacta de la pintura, pinzellades distingibles i temes de la vida real, però van intentar posar més emoció i expressió a la seva pintura. Tot i que sovint exposaven junts, no es tractava d'un moviment en equip. Treballaven en àrees geogràfiques diferents entre sí - Van Gogh a Arle, Cézanne a Ais de Provença. Les seves formes més exagerades, l'ús del color, estructura i línies van preparar el terreny pels estils que seguirien més endavant durant el segle XX. El crític d'art Robert Fry va ser el primer en fer servir el terme postimpressionisme per referir-se al grup Les Nabis. Van ser artistes postimpressionistes: Paul Cézanne Paul Gauguin Harry Lachman Henri Rousseau Georges Seurat Henri de Toulouse-Lautrec Vincent van Gogh
- Postimpresionismus (též poimpresionismus, pozdní impresionismus). Nejedná se o jednotlivý proud, jsou to různé umělecké projevy na přelomu 19. a 20. století, které se rozvíjely hlavně na území západní Evropy. Hlavními představiteli tohoto směru byli Paul Cézanne, Paul Gauguin, Vincent van Gogh, Henri de Toulouse-Lautrec či Georges Seurat.
- Posimpresionismo o postimpresionismo es un término histórico-artístico que se aplica a los estilos pictóricos de finales del siglo XIX y principios del siglo XX posteriores al impresionismo. Fue acuñado por el crítico británico Roger Fry con motivo de una exposición de pinturas de Paul Cézanne, Paul Gauguin y Vincent van Gogh que se celebró en Londres en el año 1910. Este término engloba en realidad diversos estilos personales planteándolos como una extensión del impresionismo y a la vez como un rechazo a las limitaciones de éste. Los postimpresionistas continuaron utilizando colores vivos, una aplicación compacta de la pintura, pinceladas distinguibles y temas de la vida real, pero intentaron llevar más emoción y expresión a su pintura. Aunque los postimpresionistas basaron su obra en el uso del color experimentado por los impresionistas, reaccionaron contra el deseo de reflejar fielmente la naturaleza y presentaron una visión más subjetiva del mundo.
- Postimpressionismi eli jälki-impressionismi on yleisnimitys useille taidemaalareiden muodostamille ryhmille eri puolilla maailmaa impressionismin jälkeen 1800-luvun lopulla ja 1900-luvun alussa. He ottivat maalauksissaan vaikutteita impressionismista, mutta heidän maalauksensa olivat tyyliltään tunteikkaampia ja vähemmän arkipäiväisiä. Syntetismi, pointillismi ja sävymaalaus eli tonalismi olivat jälki-impressionismin suuntauksia. Taidekriitikko ja taiteilija Roger Fry käytti sanaa ensimmäisenä kuvatessaan ranskalaista Les Nabis ryhmää, jossa olivat mm. Paul Sérusier, Pierre Bonnard ja Edouard Vuillard. Jälki-impressionismin maalaustekniikka, pointillismi perustuu divisionismiin, jossa maalataan puhtailla, sekoittamattomilla väreillä pieniä rinnakkaisia alueita, "pisteitä". Tietyltä etäisyydeltä tarkasteltuna värit sekoittuvat optisesti havainnossa. Monet jälki-impressionistit kehittivät impressionismia, varsinkin sen valon ja värin käsittelyä, jotkut tieteellisen väriopin suuntaan. Karkeasti ottaen postimpressionismia voidaan pitää impressionismin ja ekspressionismin välimuotona. Postimpressionismi ei ole yhtenäinen suuntaus. Jotkut postimpressionistit lähestyivät myös fauvismia ja kubismia.
- Le post-impressionnisme est un ensemble de courants artistiques qui, durant la période allant approximativement de 1885 à 1915, diverge de l'impressionnisme ou s'oppose à lui. Le terme post-impressionnisme est une appellation extrêmement floue, appliquée principalement à Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec et Seurat, mais souvent utilisée pour décrire d'autres artistes progressistes qui suivirent la grande décennie de l'impressionnisme, comme Matisse ou Bonnard. On peut différencier deux sortes de peintures au sein du post-impressionnisme. L'influence de Seurat Le tableau intitulé l'Île de la jatte représente la vie du dimanche à l'époque. Les peintres appartenant à ce mouvement font de la vie quotidienne leur sujet principal. Le « couple » Paul Gauguin / Vincent Van Gogh Van Gogh arrive à Paris en 1886 et découvre alors les peintures impressionnistes. Il se rend compte que cela ne correspondait pas à l'idée qu'il en avait. Il choisit sa technique : beaucoup plus emportée, plus lyrique et plus expressionniste que celles des autres. Son influence est déterminante sur l'évolution de la peinture. On verra apparaître alors la peinture expressionniste allemande. (Les styles de peinture sont issus des styles précédents). Paul Gauguin et Vincent Van Gogh sont amenés à vivre ensemble trois semaines à Arles. À ce moment, ils sont endettés, tendus et crispés. Gauguin vend donc quelques unes de ses toiles à Théo, le frère de Vincent, en échange d'un peu d'argent. Les deux peintres ont des techniques qui les opposent. Pendant que Vincent s'impose d'aller peindre sur le motif (avec toiles et chevalet) quelles que soient les conditions climatiques, Paul, lui, peint de mémoire dans l'atelier.
- A posztimpresszionizmus az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg. Először a neoimpresszionisták avagy pointillisták csoportja talált új elveket a 80-as években. Georges Seurat, Paul Signac és társaik módszere, az optikai keverésen alapuló festésmód azonban túl időigényesnek és szinte kifejezéstelennek bizonyult. A 80-as évek második felében már olyan művészek alkottak, mint Paul Gauguin, Paul Cézanne, Vincent van Gogh és Henri de Toulouse-Lautrec. Kezdetben ők is impresszionisták voltak, de eltávolodtak az irányzattól, és megalkották azt a művészetet, ami a 20. századi festészetet nagyban befolyásolta. Az impresszionizmusra kétféleképpen reagáltak: az első Cézanne festészetében érvényesült, s konstruktívabb, racionálisabb, a másik, mely van Goghra jellemző, az expresszionista kifejezésmódot helyezi előtérbe. Mellettük azonban nem elhanyagolhatók a szintetista, szimbolista és cloissonista törekvések, melyeknek Gauguin adott hangot először a Pont Aven-i Iskolával majd a Nabis-csoporttal.
- Al post-impressionismo si rifanno tutti quegli orientamenti artistici che si svilupparono in Francia nell'ultimo ventennio dell'Ottocento. Il Post-impressionismo è una tendenza artistica che supera i concetti dell'Impressionismo, conservandone solo alcune caratteristiche, per andare a scavare più a fondo dei precedenti studi. Questa corrente artistica cerca di recuperare il valore artistico di forme e volumi e di estrapolarne un processo di ricerca ancora più personale. I pittori postimpressionisti, infatti, rifiutano la sola impressione visiva e la libertà del colore per avventurarsi per strade non ancora percorse. Fra i più importanti post-impressionisti vanno ricordati Paul Cézanne, Paul Gauguin e Vincent van Gogh, che influenzeranno significatamente tutta l'arte pittorica del Novecento, ed il movimento divisionista italiano. Tra i post-impressionisti italiani si possono ricordare Dante Conte e Gino Paolo Gori.
- ポスト印象派 または、ポスト印象主義（英: Post-Impressionism、仏: Post-impressionnisme）は、美術界における印象派の後の、フランスを中心として主に1880年代から活躍した前衛的な画家たちを指す学術上の便宜的な呼称である。一般的には、フィンセント・ファン・ゴッホ、ゴーガン、スーラ、セザンヌらがその中核と考えられている。それぞれの画家により画風が大きく異なることからもわかるように、この区分は様式的な共通性によるものではなく、時期的なものによる。 この呼称は、かつて白樺派によって日本に紹介された際、「後期印象派」と訳され、今日に至るまでこれが一般に用いられている（柳宗悦は「白樺」1912年1月号の「革命の画家」では「後印象派」と訳した）。これは、まるで印象派の時代のうちの後期に属するものと連想させるが、しかし、postは、「～の後」を意味する接頭辞であり、Post-Impressionism という語は、「印象派の後」ということを意味している。実際、Post-Impressionists（ポスト印象主義者たち）は、一方で印象派の成果を受け入れつつ、他方では反対しながら、印象派を超克しようとした画家たちであって、「後期印象派」という訳語から連想されるような、「印象派の後期」に属するものではない。近年ではこの訳語を避ける傾向も見られる。「ラファエル前派」という訳語に倣えば、「印象後派」とでも訳されるべきであるが、新案としては「ポスト印象派」がもっとも受け入れられているようである。「後印象派」などとも訳されている。 Post-Impressionism という語は、イギリスの批評家、R. フライが、フランスの新しい美術をイギリスに紹介するために組織した展覧会「マネと印象派後の画家たち Manet and the Post‐Impressionists」（1910 - 11）の名に由来する。この展覧会の出品者は、マネの他、ゴッホ、ゴーガン、ルドン、セザンヌ、マティス、ドラン、ブラマンク、新印象主義の画家たち、フォーヴの画家たちといったように、様式的にも多様であった。印象派の画家たちが抜け落ちているのは、フライに、これらの画家たちは印象派とは別の世界を目指しているということを強調する意図があったからである。フライは当初「インプレッショニスト」という名称を提案したが、反対にあい、「印象派後」に落ち着いた。 彼らは、印象派の傾向を受け、それを出発点としながらも、批判的に継承しつつ、厳密な形態の復活、原始的な題材や激しい色彩の導入などの独自の特徴を生み出し、20世紀の美術のさきがけとなった。形態においても、色彩においても、また思想においても、19世紀の美術と、フォーヴィスム、表現主義、キュビスムなどの20世紀美術との橋渡しをしたといえる。 なお、文献によってはピエール＝オーギュスト・ルノワールをポスト印象派の画家として紹介しているものもある。これは、ポスト印象派と同時期（1880年代）に印象主義の手法から離れ、自らの作風を模索していたという共通点に着目しているためである。
- De term postimpressionisme is een benaming voor een schilderstijl in Frankrijk. In andere landen, zoals België, Nederland, Duitsland en Scandinavië, spreekt men eerder van neo-impressionisme. Beiden zijn voortgesproten uit het impressionisme. Al dekken beide termen ongeveer dezelfde lading, toch kan men postimpressionisme (beter) interpreteren als verzamelnaam voor enkele NA-impressionistische bewegingen, na deze van 1874-1886, in Frankrijk. Terwijl het in België, Nederland, Duitsland en de Scandinavische gebieden met de neo-impressionistische sympathieën eerder gaat over LAAT-impressionisme. Postimpressionisme werd bedacht door de Franse criticus Roger Fry als titel voor zijn expositie in Londen, in 1911, met werken van Paul Cézanne, Paul Gauguin, Vincent van Gogh, Georges Seurat en Paul Signac. Vooral de periode tussen 1880 en 1890.
- Postimpresjonisme er betegnelsen på en retning innen billedkunsten på slutten av 1800-tallet og begynnelsen av 1900-tallet – etter impresjonismen. Postimpresjonistene både videreførte og fornektet impresjonismens ideer. De fortsatte å bruke sterke og klare farger i avbildningen av naturen, men vektla i større grad følelser og personlig uttrykk i tilnærmingen. Postimpresjonistene blir sett som forgjengere for senere kunstretninger som kubisme, fauvisme og ekspresjonisme. Viktige postimpresjonistiske malere: Paul Cézanne Georges Dufrénoy Paul Gauguin Henri Rousseau Georges Seurat Henri de Toulouse-Lautrec Vincent van Gogh
- Postimpresjonizm (czyli sztuka po impresjonizmie) – terminem tym określa się różne zjawiska w sztuce francuskiej na przełomie XIX i XX wieku, wywodzące się z impresjonizmu, ale w dużej mierze odrzucające go. Ramy czasowe określa się też bardziej precyzyjnie jako czas od ostatniej wystawy impresjonistów w 1886 roku do pierwszej wystawy fowistów w 1905 r. Postimpresjoniści kontynuowali kolorystyczne poszukiwania, a zarazem odrzucili wiele zasad pierwotnego impresjonizmu. Starali się uwolnić obraz od naśladownictwa natury, czyli koncepcji mimesis, kładli nacisk na autonomiczność dzieła malarskiego. Dla wielu artystów postimpresjonizm był punktem wyjściowym w dążeniu do własnego stylu. Wybitni przedstawiciele tego nurtu to Vincent van Gogh, Paul Gauguin, Paul Cézanne i Henri Toulouse-Lautrec. Z nurtem tym wiąże się twórczość takich grup malarzy jak neoimpresjoniści, nabiści, szkoła z Pont-Aven. W Polsce terminem postimpresjonizmu określa się kierunki kolorystyczne w malarstwie, zwłaszcza twórczość grupy kapistów.
- Como o nome indica, o pós-impressionismo foi a expressão artística utilizada para definir a pintura e, posteriormente, a escultura no final do impressionismo, por volta de 1885, marcando também o início do cubismo, já no início do século XX. O pós-impressionismo designa-se por um grupo de artistas e de movimentos diversos onde se seguiram as suas tendências para encontrar novos caminhos para a pintura. Estes, acentuaram a pintura nos seus valores específicos – a cor e bidimensionalidade. A maioria de seus artistas iniciou-se como impressionista, partindo daí para diversas tendências distintas. Chamavam-se genericamente pós-impressionistas os artistas que não mais representavam fielmente os preceitos originais do impressionismo, ainda que não tenham se afastado muito dele ou estejam agrupados formalmente em novos grupos. Sentindo-se limitados e insatisfeitos pelo estilo impressionista, alguns jovens artistas queriam ir mais além, ultrapassar a Revolução de Manet. Aí se encontra a gênese do novo movimento, que não buscava destrir os valores do grande mestre, e sim aprimorá-los. Insurge-se contra o impressionismo devido à sua superficialidade ilusionista da análise à realidade. Movimentos impressionistas como o Pontilhismo ou o Divisionismo nunca são chamados pós-impressionistas mas sim de neo-impressionistas.
- Постимпрессиони́зм — направление в изобразительном искусстве. Возникло в 80-х годах XIX века. Художники этого направления не придерживались только зрительных впечатлений, а стремились свободно и обобщенно передавать материальность мира, прибегали к декоративной стилизации. К выдающимся представителям постимпрессионизма в живописи относятся Ван Гог, Гоген, Сезанн, Тулуз-Лотрек. Постимпрессионизм (франц. postimpressionisme) — Общий термин, охватывающий вид искусства, которое одновременно и принимает и отвергает некоторые принципы импрессионизма. Начало постимпрессионизма совпадает с кризисом импрессионизма в 80-х гг. XIX века. В это время состоялась последняя выставка импрессионистов и был опубликован «Манифест символизма» (1886) французского поэта Ж. Мореаса. Почти все постимпрессионисты ранее примыкали к импрессионизму. Постепенно художники стали искать новые средства для выражения не сиюминутного и преходящего в жизни — фиксации одного мгновения, что свойственно импрессионизму, а для воплощения неких длительных состояний прекрасного — духовных и материальных. Особенностью постимпрессионизма по сравнению с другими видами искусств стало взаимное влияние направлений и индивидуальных творческих систем. Так, П. Сезанн и Ж. Сера пытались восстановить чувство порядка, не присущего импрессионизму, — отразить устойчивость и материальность окружающего мира. Голландский художник В. Ван Гог, стремясь запечатлеть на холсте простые эмоции и выйдя на сверхчувственную выразительность формы и цвета, предвосхитил появление экспрессионизма. П.. Гоген хотевший в своих картинах отразить мир воображения и духовности, пытавшийся воплотить мечту о гармоничности окружающего мира, слиянии человека с природой, фактически проложил путь символизму и модерну. Его учениками и последователями стали художники образованной им Понт-Авенской школы и участники группы «Наби»(французский вариант модерна). К постимпрессионизму относится и неоимпрессионизм, доведший до логического завершения разработанный и практически реализованный импрессионистами метод пространственного (оптического) смешения цветов (Ж. Сёра, П. Синьяк). Неоимпрессионизм (пуантилизм или дивизионизм) вместе с символизмом и наби (модерн), расширив диапазон и обогатив арсенал живописи, остались на рубеже ХIХ — XX веков. Творчество А. де Тулуз-Лотрека, считающегося предшественником линейно-живописного строя и декоративной стихии стиля модерн, Сезанна, Ван Гога и Гогена сегодня по праву считается началом истории изобразительного искусства ХХ в.
- Inom konsten brukar benämningen postimpressionism avse en andra generation impressionister som intresserade sig mindre för ljusets spel och mer för hur motivet mest sanningsenligt skulle överföras till dukens yta. Dessa hade tröttnat på impressionismens begränsningar och ville kunna uttrycka mer. Till postimpressionisterna brukar bl.a. räknas Paul Cézanne, Vincent van Gogh och Paul Gauguin. Termen postimpressionism introducerades av Roger Fry 1910. Postimpressionisterna brukar betraktas som "premodernister" då de fick utomordentligt stor betydelse för bl.a. kubisterna Pablo Picasso och Georges Braque.
- Fransa'da, İzlenimciliğin kurallarına tepki olarak 19. yüzyılın sonlarına doğru doğdu. Art İzlenimcilik'in temsilcileri olan sanatçılar, sanat yaşamlarına izlenimcilikle başlamışlardır. Ancak bu izlenimcilik akımının kimi sınırlamalarını aşmak ve resimlerine kendi kişiselliklerini katmak istiyorlardı. Zamanla kişisel anlatım resimlerine yansıdı. İzlenimciliğin canlı ve parlak renkleri yanında, gelenekselin dışına çıkan konu anlayışı da bu sanatçıları etkilemeyi sürdürdü. Art İzlenimcilik daha sonra yerini fovizm ve kübizm'e bırakarak bu yeni akımlara da öncülük etmiştir.
- 后印象派（英語：Post-Impressionism）是印象派发展而来的一种油画流派。在19世纪末，许多曾受到印象主义鼓舞的艺术家开始反对印象派。轉捩點發生於1882年爱杜尔·马奈獲頒法國國家榮譽獎，和1874年至1886年止的印象派畫家聯合畫展，這些藝術家们不满足于刻板片面的追求光色，强调作品要抒发艺术家的自我感受和主观感情，于是开始尝试对色彩及形体表现性因素的自觉运用。 后印象派将形式主义艺术发挥到极致，几乎不顾及任何题材和内容。在艺术表现上，后印象派更加强调构成关系，认为艺术形象要异于生活的物象，用作者的主观感情去改造客观物象，要表现出「主观化了的客观」。他们在尊重印象派光色成就的同时，不是片面追求外光，而是侧重于表现物质的具体性、稳定性和内在结构。后印象派的绘画对现代诸流派的发展有着重大的影响，直接导致了结构主义的诞生。
|
| rdfs:comment
|
- Post-Impressionism is the term coined by the British artist and art critic Roger Fry in 1910 to describe the development of French art since Manet. Post-Impressionists extended Impressionism while rejecting its limitations: they continued using vivid colours, thick application of paint, distinctive brushstrokes and real-life subject matter, but they were more inclined to emphasize geometric forms, to distort form for expressive effect, and to use unnatural or arbitrary colour.
- Post-Impressionismus (gelegentlich auch Nach-, Spät- oder Neoimpressionismus) ist eine Sammelbezeichnung für verschiedene Malstile, die zwischen etwa 1880 und 1905 dem Impressionismus folgten. Schwerpunkt der Entwicklung war Frankreich. Dieser Artikel nennt daher beispielhaft einige französische Maler jener Zeit.
- El postimpressionisme és el conjunt d'estils pictòrics de finals del segle XIX i principis del XX que sorgiren després de l'impressionisme. El postimpressionisme era tant una extensió de l'impressionisme com un rebuig a les seves limitacions. Els postimpressionistes van continuar fent servir colors vius, una aplicació compacta de la pintura, pinzellades distingibles i temes de la vida real, però van intentar posar més emoció i expressió a la seva pintura.
- Postimpresionismus (též poimpresionismus, pozdní impresionismus). Nejedná se o jednotlivý proud, jsou to různé umělecké projevy na přelomu 19. a 20. století, které se rozvíjely hlavně na území západní Evropy. Hlavními představiteli tohoto směru byli Paul Cézanne, Paul Gauguin, Vincent van Gogh, Henri de Toulouse-Lautrec či Georges Seurat.
- Posimpresionismo o postimpresionismo es un término histórico-artístico que se aplica a los estilos pictóricos de finales del siglo XIX y principios del siglo XX posteriores al impresionismo. Fue acuñado por el crítico británico Roger Fry con motivo de una exposición de pinturas de Paul Cézanne, Paul Gauguin y Vincent van Gogh que se celebró en Londres en el año 1910.
- Postimpressionismi eli jälki-impressionismi on yleisnimitys useille taidemaalareiden muodostamille ryhmille eri puolilla maailmaa impressionismin jälkeen 1800-luvun lopulla ja 1900-luvun alussa. He ottivat maalauksissaan vaikutteita impressionismista, mutta heidän maalauksensa olivat tyyliltään tunteikkaampia ja vähemmän arkipäiväisiä. Syntetismi, pointillismi ja sävymaalaus eli tonalismi olivat jälki-impressionismin suuntauksia.
- Le post-impressionnisme est un ensemble de courants artistiques qui, durant la période allant approximativement de 1885 à 1915, diverge de l'impressionnisme ou s'oppose à lui. Le terme post-impressionnisme est une appellation extrêmement floue, appliquée principalement à Cézanne, Van Gogh, Gauguin, Toulouse-Lautrec et Seurat, mais souvent utilisée pour décrire d'autres artistes progressistes qui suivirent la grande décennie de l'impressionnisme, comme Matisse ou Bonnard.
- A posztimpresszionizmus az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg. Először a neoimpresszionisták avagy pointillisták csoportja talált új elveket a 80-as években.
- Al post-impressionismo si rifanno tutti quegli orientamenti artistici che si svilupparono in Francia nell'ultimo ventennio dell'Ottocento. Il Post-impressionismo è una tendenza artistica che supera i concetti dell'Impressionismo, conservandone solo alcune caratteristiche, per andare a scavare più a fondo dei precedenti studi. Questa corrente artistica cerca di recuperare il valore artistico di forme e volumi e di estrapolarne un processo di ricerca ancora più personale.
- De term postimpressionisme is een benaming voor een schilderstijl in Frankrijk. In andere landen, zoals België, Nederland, Duitsland en Scandinavië, spreekt men eerder van neo-impressionisme. Beiden zijn voortgesproten uit het impressionisme. Al dekken beide termen ongeveer dezelfde lading, toch kan men postimpressionisme (beter) interpreteren als verzamelnaam voor enkele NA-impressionistische bewegingen, na deze van 1874-1886, in Frankrijk.
- Postimpresjonisme er betegnelsen på en retning innen billedkunsten på slutten av 1800-tallet og begynnelsen av 1900-tallet – etter impresjonismen. Postimpresjonistene både videreførte og fornektet impresjonismens ideer. De fortsatte å bruke sterke og klare farger i avbildningen av naturen, men vektla i større grad følelser og personlig uttrykk i tilnærmingen. Postimpresjonistene blir sett som forgjengere for senere kunstretninger som kubisme, fauvisme og ekspresjonisme.
- Postimpresjonizm (czyli sztuka po impresjonizmie) – terminem tym określa się różne zjawiska w sztuce francuskiej na przełomie XIX i XX wieku, wywodzące się z impresjonizmu, ale w dużej mierze odrzucające go. Ramy czasowe określa się też bardziej precyzyjnie jako czas od ostatniej wystawy impresjonistów w 1886 roku do pierwszej wystawy fowistów w 1905 r. Postimpresjoniści kontynuowali kolorystyczne poszukiwania, a zarazem odrzucili wiele zasad pierwotnego impresjonizmu.
- Como o nome indica, o pós-impressionismo foi a expressão artística utilizada para definir a pintura e, posteriormente, a escultura no final do impressionismo, por volta de 1885, marcando também o início do cubismo, já no início do século XX. O pós-impressionismo designa-se por um grupo de artistas e de movimentos diversos onde se seguiram as suas tendências para encontrar novos caminhos para a pintura.
- Постимпрессиони́зм — направление в изобразительном искусстве. Возникло в 80-х годах XIX века.
- Inom konsten brukar benämningen postimpressionism avse en andra generation impressionister som intresserade sig mindre för ljusets spel och mer för hur motivet mest sanningsenligt skulle överföras till dukens yta. Dessa hade tröttnat på impressionismens begränsningar och ville kunna uttrycka mer. Till postimpressionisterna brukar bl.a. räknas Paul Cézanne, Vincent van Gogh och Paul Gauguin. Termen postimpressionism introducerades av Roger Fry 1910.
- Fransa'da, İzlenimciliğin kurallarına tepki olarak 19. yüzyılın sonlarına doğru doğdu. Art İzlenimcilik'in temsilcileri olan sanatçılar, sanat yaşamlarına izlenimcilikle başlamışlardır. Ancak bu izlenimcilik akımının kimi sınırlamalarını aşmak ve resimlerine kendi kişiselliklerini katmak istiyorlardı. Zamanla kişisel anlatım resimlerine yansıdı.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
