| dbpprop:abstract
|
- For the historian, see Zosimus. Pope Saint Zosimus was pope from March 18, 417 to December 26, 418 (or December 27). He succeeded Innocent I, and was followed by Boniface I. Zosimus took a decided part in the protracted dispute in Gaul as to the jurisdiction of the see of Arles over that of Vienne, giving energetic decisions in favour of the former, but without settling the controversy. His fractious temper coloured all the controversies in which he took part, in Gaul, Africa and Italy, including Rome, where at his death the clergy were very much divided. According to the Liber Pontificalis, Zosimus was a Greek and his father's name was Abram. Some scholars deduce from this that the family was of Jewish origin, but this cannot be certain. Nothing is known of the life of Zosimus before his elevation to the papal see. His consecration as Bishop of Rome took place on March 18, 417. The festival was attended by Patroclus, Bishop of Arles, who had been raised to that see in place of Bishop Heros of Arles, who had been forcibly and unjustly removed by the imperial general Constantine. Patroclus gained the confidence of the new pope at once; as early as 22 March he received a papal letter which conferred upon him the rights of a metropolitan over all the bishops of the Gallic provinces of Viennensis and Narbonensis I and II. In addition he was made a kind of papal vicar for the whole of Gaul; no Gallic ecclesiastic being permitted to journey to Rome without bringing with him a certificate of identity from Patroclus. In the year 400, Arles had been substituted for Trier as the residence of the chief government official of the civil Diocese of Gaul, the "Prefectus Praetorio Galliarum". Patroclus, who enjoyed the support of the commander Constantine, used this opportunity to procure for himself the position of supremacy above mentioned, by winning over Zosimus to his ideas. The bishops of Vienne, Narbonne and Marseille regarded this elevation of the See of Arles as an infringement of their rights, and raised objections which occasioned several letters from Zosimus. The dispute, however, was not settled until the pontificate of Pope Leo I.
- Zosimus war Papst von 417 bis zu seinem Tod. Nach den Angaben des Liber Pontificalis ist er vermutlich in Griechenland geboren und gehörte somit auch nicht dem römischen Klerus an. Der griechische Name Zosimos bedeutet: der Lebendigste. Sein katholischer Gedenktag ist sein Todestag, der 26. Dezember. Um seine eigene Autorität auszubauen und die Vormachtstellung des bischöflichen Stuhls Roms zu stärken, unterstützte er Bischof Patroclus von Arles in dessen Bestreben, den Anspruch auf das päpstliche Vikariat in Gallien durchzusetzen. Zu heftigen Reaktionen seitens der nordafrikanischen Kirche kam es, als er die Verurteilung des Caelestius und Pelagius durch seinen Vorgänger Papst Innozenz I. zurücknahm. Den heftigen Reaktionen folgend, widerrief er seinen Entschluss und verurteilte Caelestius und Pelagius im März 418 erneut.
- Sant Zòsim I El pontificat del Papa Sant Zòsim I va ser breu, accidentat i marcat per dificultats i contratemps. Va ser escollit el 18 de març de 417. Va nomenar Pàtrocle com bisbe metropolità d'Arlés en contra de l'opinió de tots els bisbes de la regió. Pelagi condemnat per les seves heretgies pel papa Innocenci I, va apel·lar a Zòsim I, que el va absoldre, La inclusió d'aquest papa de caràcter tan indecís en la llista dels sants, es deu possiblement a la ploma de Sant Ado de Viena, que en una peregrinació a Roma, a l'aturar-se a Ravenna va descobrir un antic Martirologi Romà, que va utilitzar per a editar una nova versió el 858 en la qual va incloure molts noms sense un major estudi o reflexió. Zòsim I va morir el 26 de desembre de 418. Va ser enterrat en la Basílica de Sant Llorenç a Roma.
- Svatý Zosimus byl papež katolické církve od 18. března 417 do 26. prosince 418. Podle Liber Pontificalis byl Zosimus Řek, syn Abrama. Podle některých by to mohlo naznačovat židovský původ. Traduje se, že byl žákem sv. Basilia. Vydal řadu formálních nařízení. Schválil, aby paškál mohl být svěcen v každém chrámu nejen v chrámu katedrálním. Dbal na morálku kněží a vydal nařízení, aby kněží nenavštěvovali bez závažného důvodu hostince. Jeho památka se připomíná 26. prosince.
- Zósimo, papa n. º 41 de la Iglesia Católica entre 417 y 418. El pontificado de este papa fue breve, incidentado y marcado por dificultades y contratiempos. Fue elegido el 18 de marzo de 417. Hubo dos acontecimientos importantes durante su gobierno. El primero es que nombró a Patroclo como obispo metropolitano de Arlés en contra de la opinión de todos los obispos de la región. El segundo fue que Pelagio y Celestio, condenados por dos concilios por sus herejías, apelaron a Zósimo, quien los absolvió. Estos ya habían sido condenados por el papa anterior, Inocencio I. Parece ser que Zósimo se mostraba demasiado complaciente, quizás por ser muy impulsivo en sus decisiones. La inclusión de este papa en la lista de los santos se debe posiblemente a la pluma de Ado de Viena, que en una peregrinación a Roma, al detenerse en Rávena descubrió un antiguo martirologio Romano que utilizó para editar una nueva versión en 858, en la cual incluyó muchos nombres sin un mayor estudio o reflexión. Murió Zósimo el 26 de diciembre de 418. Fue enterrado en la Basílica de Lorenzo en Roma.
- Pyhä Zosimus oli paavina 18. maaliskuuta 417 – 26. joulukuuta 418. Syntyjään hän oli kreikkalainen. Hän sekaantui Gallian kirkon kiistoihin ja asettui Arlesin puolelle tekemättä kuitenkaan selvää ratkaisua kummankaan vallantavoittelijan puolesta. Hänen kiivas ja ailahtelevainen luonteensa aiheutti hajaannusta muuallakin kirkkokunnassa Rooman papistoa myöten.
- Zosime est le 41 pape. On ne sait que peu de chose sur sa vie si ce n'est qu'il est grec de nation, que son père s'appellerait Abram et que sa famille serait d'origine juive, convertie au christianisme. Successeur d'Innocent I, il fut élu unanimement le 9 mars 417. Zosime est un Grec, étranger à la mentalité romaine, pourvu de bonnes intentions mais dépourvu de tact et de diplomatie. À cette époque, Célestius, qui partageait les erreurs de Pélage, déjà condamné par saint Innocent, vint à Rome et porta son appel de la condamnation prononcée contre lui-même par le concile de Carthage. Zosime mit dans l'instruction de cette affaire toute la circonspection et toute la prudence d'un juge qui veut être convaincu. Il entendit l'accusé dans une assemblée composée de prêtres et d'évêques. Il lui fit même promettre de condamner tout ce qui serait condamné par le Saint-Siège. Néanmoins il ne leva point l'excommunication et prit un délai de deux mois afin de pouvoir écrire en Afrique et en recevoir des réponses. Le pape écrivit lui-même aux évêques d'Afrique, pour être parfaitement informé des motifs de leur jugement. Mais Célestius et Pelage trouvèrent des amis qui parvinrent à s'emparer de la religion du saint pontife; il les reconnut innocents et alla même jusqu'à punir deux envoyés de Carthage, qui étaient venus à Rome pour soutenir la décision du concile. Zosime reçut alors une lettre de Praïle, évêque de Jérusalem, successeur de Jean qui lui recommandait spécialement l'affaire de Pelage, pour lequel il était aussi affectionné que l'avait été son prédécesseur. Le pape, prévenu par cette lettre et par une profession de foi de Pelage qui y était jointe, en faveur des intentions de cet hérésiarque, écrivit aux évêques d'Afrique une seconde lettre plus forte que la première et dans laquelle il témoignait être persuadé de la sincérité de Pelage et blâmait même Héros et Lazare, qui avaient pour eux l'estime de saint Augustin. C'est ainsi que Zosime se laissa surprendre par les artifices de Pelage et de Célestius, par sa trop grande bonté et par un excès de crédulité, non en approuvant l'erreur avec eux, dit un auteur non suspect, mais en les croyant catholiques avec lui. À la fin, ayant connu leur perfidie et leurs fausses opinions, il condamna Pelage et Célestius, l'an 418. Il écrivit à cette occasion une lettre à tous les évêques, spécialement à ceux d'Afrique, où il expliqua solidement la doctrine catholique sur le péché originel et la grâce de Jésus-Christ. Dix-huit évêques refusèrent de la souscrire; à leur tête était le fameux Julien d'Eclane. Ces dix-huit réfractaires (d'autres n'en comptent que dix-sept) donnèrent le premier exemple de l'appel d'une constitution dogmatique du Saint-Siège au futur concile général. Tous les évêques d'Afrique tinrent un nouveau concile et, avec le secours et l'éloquence de saint Augustin, parvinrent à faire triompher la vérité. Zosime reconnut qu'il avait été trompé : il ordonna un nouvel examen, et le premier jugement fut rétracté. Prévenu de même en faveur de Patrocle, évêque d'Arles, Zosime accorda à ce siège, en 417, un droit de primatie pour les ordinations et les jugements, qui fut par la suite un grand sujet de contestation et qui ne fut pas soutenu par les papes, ses successeurs. Il s'aliène les évêques de Gaule en tentant d'imposer son protégé à la tête des diocèses de Vienne et Narbonne. L'évêque de Marseille, Proculus, encourut l'indignation de ce pape pour avoir affecté les droits de métropolitain sur la deuxième Narbonaise. Une autre contestation s'élevait entre lui et les évêques d'Afrique, au sujet d'un prêtre nommé Apiarius, qui appelait au Saint-Siège de l'excommunication prononcée contre lui par l'évêque, lorsqu'une maladie longue et douloureuse enleva le pape, le 26 décembre 418. Considéré comme saint par l'Église catholique, il est fêté le 26 décembre. On lit dans le martyrologe qu'il ordonna que les diacres porteraient des pâlies ou serviettes sur le bras gauche, d'où l'on conclut qu'il a établi le manipule. On lui attribue aussi divers usages et règlements, par exemple de bénir le cierge pascal dans les paroisses; mais cette bénédiction est d'un temps plus reculé. Il reste de saint Zosime treize lettres, qu'on trouve écrites avec beaucoup de vigueur et d'autorité. Les anciens ont fort loué la constitution de Zosime contre Pelage, dont il ne nous reste que quelques fragments; elle est connue sous le nom de Tractoria Zosimi, nom générique donné aux lettres et décrets portés dans les provinces par les courriers publics et que quelques critiques croient devoir être appelés Tractatoria. On peut consulter sur saint Zosime : Anastase, dans sa Bibliothèque; Baronius, dans ses Annales; le tome 10 de dom Cellier.
- Szent Zoszimosz volt a 41. pápa. 417. március 17-én választották meg a keresztény egyház élére. Hivatalát egészen haláláig viselte, azonban ez egy bő éven belül bekövetkezett. Ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után. Életéről, származásáról nem sokat tudni, az azonban ismeretes, hogy apját Abramnak hívták. Görög származása biztos, de atyja nevéből kiindulva zsidó származású is lehetett. Már felszentelése napját követően pár nappal, március 22-én felrázta a klérust. Arles város püspökét akkoriban Patroclusnak hívták, akit egy gall császári tábornok, Constantinus helyezett hivatalába. Elődjét jogtalanul távolították el a püspöki székből. Ezek után nem meglepő, hogy a keresztény klérus között nem volt népszerű Patroclus. Azonban a pápa hamarosan kegyeibe fogadta, és Arles püspökének hatáskörét kiterjesztette. Zoszimosz Viennensis és egész Narbonensis metropolitájává tette Patroclust, és Gallia vikáriusa is lett. Vienne, Narbonne és Marseilles püspökei levelet írtak Zoszimosznak, ugyanis nem értettek egyet a törvénytelen intézménnyel. A kirobbant vitát majd' 20 évig nem sikerült elsimítani. Nevét leginkább egy eretnek tannal, a pelagianizmussal kapcsolatban lehet felhozni. Ennek virágkora éppen Zoszimosz rövid uralkodása alatt volt. Még felszentelésének évében történt, hogy egy pelagianista tanokat követő pap, Coelestius felkereste az új pápát, hogy igazolja tanait színe előtt. Coelestiust annak idején I. Ince pápa kiátkozta, és hamarosan a konstantinápolyi vezetők is elutasították tanait. Zoszimosz a római Szent Kelemen Bazilikába hívott össze megbeszélést, amelyen Coelestius is részt vett. A 411-ben Karthágóban tartott zsinat elítélte a pelagianizmus követőit. A zsinat vádpontjait ekkor ismét felolvasták. Coelestius azonban nem akarta elfogadni a karthágói zsinat pontjait, ugyanakkor azzal védekezett, hogy Ince levelét elfogadja, és a gyűlés előtt hűséget esküdött az új pápának. Zoszimoszt meggyőzték Coelestius kétszínű szavai, és levelet írt az afrikai provinciák püspökeinek, hogy ne közösítsék ki pártfogoltját. A történteken felbátorodva maga Pelagius is a pápa színe elé járult, és az összehívott római klérus előtt felolvasta hűségesküjét és eretnek teóriáit a szabad akaratról. A gyűlés ortodoxnak, vagyis igaz hitűnek fogadta el mindkét írást. Ezután Zoszimosz újabb levelet írt az afrikai püspököknek, hogy a pelagianizmus tanait fogadják el. Ez már sok volt a püspököknek, és Aurelianus, Karthágó érseke zsinatot hívott össze az afrikai provinciák egyházi vezetőinek. A zsinaton egyértelműen elítélték Zoszimosz levelét, és ezt meg is írták az egyházfőnek. A pápa 418. május 1-jén kapta meg ezt a levelet, és ekkoriban a császári hatalom is a pelagianizmus ellen küzdött. Mindezek hatására Zoszimosz kiadta Tractoria című írását, amelyben elítélte Pelagius tanait és követőit, és ki is közösítette őket az egyházból. Az afrikai provinciákkal azonban nem ez volt az egyetlen összetűzése. Ugyanis az történt, hogy egy Apiarius nevű papot kiközösített püspöke. Apiarius pedig közvetlenül a pápához fordult fellebbezésével, pedig a törvények szerint először az afrikai püspökök tanácsához kellett volna fordulnia. A félreértés onnan adódott, hogy a római Szent Szék elfogadta a Sardicai zsinat pontjait, míg az afrikaiak nem. Ezért különféleképpen értelmezték a fellebbezési kötelezettséget. A vitát nem sikerült lezárni Zoszimosz pontifikátusa alatt. A Liber Pontificalis szerint Zoszimosz volt az az egyházfő, aki rendeletben tiltotta meg a keresztény papoknak a kocsmába járást, változtatott a húsvét ünnepén és a diakónusok ruházatán. 418. december 26-án halt meg. Az Agro Veranoi Szent Lőrinc Templomban helyezték örök nyugalomra.
- Zosimo prese una posizione decisa nella disputa che si protraeva in Gallia sulla giurisdizione della sede di Arles su quella di Vienne, prendendo una energica decisione in favore della prima, ma senza riuscire ad appianare la controversia. Il suo temperamento irritabile caratterizzò tutte le controversie a cui prese parte, in Gallia, Africa ed Italia, compresa Roma, dove alla sua morte il clero era molto diviso.
- ゾシムス（Zosimus, ? - 418年）は、第41代ローマ教皇（在位：417年 - 418年）。カトリック教会で聖人とされる。
- Zosimus was de 41ste paus van de Rooms-katholieke Kerk. Hij werd geboren in Griekenland, als zoon van een verder onbekende Abram. Dit doet vermoeden dat hij van oorsprong Jood was. Verder is niets over zijn leven tot zijn korte pontificaat bekend. Een belangrijke kwestie die tijdens zijn pontificaat begon was het herorganiseren van de kerkprovincie Gallië. Na het onrechtmatig afzetten van bisschop Hero van Arles, gevolgd door het aanstellen van Patroclus, door generaal Constantinus, was hier een twist over de macht ontstaan. Door slimme politiek van Patroclus won deze de gunst van de paus, zodat snel besloten werd hem de rechtmatige bisschop van Arles te maken. Bovendien werd de bisschop van Arles de belangrijkste van de kerkprovincie gemaakt, wat door de bisschoppen van Vienne, Marseille en Narbonne als een aantasting van hun machtsbasis gezien werd. Nog tot het pontificaat van Leo I zou het duren voordat er definitief een einde aan de twist kwam. Ook kampte Zosimus met problemen met betrekking tot het pelagianisme van Caelestius en Pelagius. Deze leer was door Zosimus' voorganger Innocentius I verboden, maar Pelagius en Caelestius tekenden protest aan. In de San Clemente te Rome werd in 417 een bijeenkomst gehouden, waarop Caelestius op dezelfde gronden als in 411 te Carthago beschuldigd werd van ketterij. Hem werd gevraagd dit te ontkennen. Dit weigerde Caelestius echter, maar tegelijkertijd legde hij een geloofsbelijdenis af die door de aanwezigen goedgekeurd werd. Dientengevolge werd de uitspraak van de bisschoppen te Carthago voorbarig genoemd. Zosimus besloot dat eenieder die nog verdere aanklachten wou uiten tegen Caelestius, dit binnen twee maanden moest doen. Feitelijk betekende dit vrijspraak. Pelagius kwam schriftelijk in het verweer tegen zijn veroordeling, ook met een geloofsbelijdenis en ook hij werd vrijgesproken. Al snel volgde een brief van aartsbisschop Aurelius van Carthago, waarin uitgelegd werd hoe Caelestius en Pelagius de paus misleid zouden hebben. Dit leidde uiteindelijk samen met de vervolging van pelagianen door keizer Honorius tot een uiteindelijke verwerping van het pelagianisme, ook door Zosimus zelf in zijn Epistola Tractoria, die grotendeels verloren is gegaan. Ook vaardigde Zosimus een decreet uit dat priesters verbood een taveerne binnen te gaan. Verder zijn er uitgebreide correspondenties met de kerkprovincies bewaard gebleven. Na zijn dood werd Zosimus begraven in de San Lorenzo in Agro Verano, een grafkerk. Zosimus wordt als heilige vereerd. Zijn gedenkdag is 26 december.
- Zosimus (muligens opprinnelig stavet Zosimas) var pave fra mars 417 til sin død. Han var ifølge Liber Pontificalis en greker fra Maruraca. Hans far het Abraham, og det er spekulert på om familien kan ha vært jødisk. Under Innocent I var han prest, og ble anbefalt til paven av Johannes Krysostomos. Innocent døde 12. mars 417, og bare seks dager senere ble Zosimus valgt. Hans tid som pave ble preget av flere feilgrep som svekket Romas stilling i kirken. Man mener at årsaken til hans feil var dels manglende kunnskaper om forholdene i vest, og dels personlige svakheter som impulsivitet og liten menneskekunnskap. Den 22. mars 417 utnevnte han Patroclus av Arles til metropolitt av Vienne. Patroclus var i Roma, og det er mulig at han hadde manipulert valget, slik at han fikk en pave han til en viss grad kunne kontrollere. Den autoritet han fikk medførte at han ble primas i Gallia, og pavelig vikar. En slik posisjon som Patroclus fikk hadde aldri vært gitt til noen tidligere, og blant annet Proculus av Marseille gjorde motstand mot ordningen. Zosimus, antagelig under direkte innflytelse fra Patroclus, avsatte den 5. mars 418 Proculus. Problemet i Gallia fortsatte helt til etterfølgeren Bonifatius I gjorde om vedtakene. Det ser ut til at Zosimus hadde planer om å opprette flere lignende metopolitterkebispedømmer andre steder i vesten, blant annet i Dalmatia. Zosimus gjorde også flere feilgrep i forbindelse med pelagianismen. Innocent I hadde i 417 fordømt både Pelagius og hans disippel Caelestinus. Sistnevnte reiste til Roma etter Innocents død for å appellere avgjørelsene fra de afrikanske konsilene direkte til paven. Han var advokat og en meget god taler, og under møtet med paven erklærte han at han trodde på hva som helst som pave trodde på. Pelagius sendte også en trosbekjennelse til Zosimus, og begge erklærte seg villige til å rette seg etter pavens dom. Paven rehabiliterte begge, og skrev til de afrikanske biskopene at de hadde felt en feilaktig dom over dem. I november 417 svarte de afrikanske biskopene at dommen fra Innocent I måtte bli stående. Augustin av Hippo reagerte meget kraftig på Zosimus' handling. På en synode 1. mai 418 ble det formulert en erklæring i ni punkter om arvesynden, som var det viktigste stridsspørsmålet med pelagianerne, og paven så seg nødt til å innkalle Caelestinus igjen. Denne gang kom ikke Caelestinus, og paven måtte omgjøre sitt vedtak. Senere støtte Zosimus igjen sammen med kirken i Nord-Afrika. En misfornøyd prest, Apiarius, hadde blitt ekskommunisert av Urbanus av Sicca på grunn av sin skandaløse livsførsel, og appellerte til paven. Paven frikjente ham uten å prøve saken. Dette vakte harme i seg selv, men i tillegg var spørsmålet om retten til å klage direkte til paven ikke avklart i nord-afrikanske kirkerett, og det ble ansett som et overtramp å prøve saken uten å forsøke å avklare spørsmålet om jurisdiksjon først. Paven rettferdiggjorde dette ved å henvise til to beslutninger han trodde var fra første konsil i Nikea, men som egentlig var fra konsilet i Sardica, som var et lokalt konsil uten rettskraft i Nord-Afrika. Blant andre avgjørelser Zosimus tok var bestemmelsen om at sønner født utenfor ekteskap ikke kunne bli prester. Dette er en regel som ble stående helt fram til moderne tid, men det ble etterhvert betraktelig lettere å få dispensasjon fra den. Han bestemte også at klerikere ikke skulle drikke i tavernaer. Hans upopulære avgjørelser førte til at det oppsto en opprørsk gruppe ved det keiserlige hoff i Ravenna. Zosimus var i ferd med å ekskommunisere de som hørte til denne gruppen da han ble syk. Etter et langt sykeleie døde han 26. desember 418, og ble gravlagt på kirkegården San Lorenzo ved veien til Tivoli. Til tross for problemene under hans pontifikat blir han regnet som helgen, men det er først i det 9. århundre at hans navn dukker opp i en helgenkalender.
- Św. Zozym - święty Kościoła katolickiego, papież. Jego pontyfikat przypadał w okresie od 18 marca 417 do 26 grudnia 418. Z pochodzenia był Grekiem. Usunął z Rzymu pelagian, lecz zrobił to pod naciskiem episkopatu afrykańskiego. Zostały po nim listy na temat karności kościelnej. Uważa się, że przez swoje błędy i złe decyzje zmniejszył na jakiś czas reputację papiestwa. Jest pochowany w Rzymie, w kościele św. Lorenza. Wspomina się go 26 grudnia.
- O Papa Zósimo foi eleito em 18 de março de 417. De origem grega, morreu em 26 de dezembro de 418. A reacção da Igreja de África, dirigida por S. Agostinho, que absolveu Pelagio, levou a uma nova condenação da doutrina pelagiana, heresia que ensinava que as pessoas se podiam salvar sem a graça de Deus. Prescreveu que os filhos ilegítimos não podiam ser ordenados sacerdotes.
- Papa Zosim a fost Papă al Romei în perioada 18 Martie 417 - 26 Decembrie 418. Papa Zosim nu trebuie confundat cu istoricul Zosimus.
- Файл:Zosimus. jpg Зосима;, папа римский с 18 марта 417 по 26 декабря 418. Грек из Каппадокии, с живым интересом участвовал в пелагианских спорах и принял несколько мер для улучшения нравов духовенства. Ему приписывают запрещение принимать в клир лиц несвободного состояния (то есть связанных какими либо социальными обязанностями в миру, например, имеющих на воспитании несовершеннолетних детей).
- Zosimus, född i Grekland, död 26 december 418, var påve från den 18 mars 417 till sin död, 26 december 418. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 26 december.
- Святи́й Зосима, сорок перший папа Римський. За походженням був греком, ім'я його батька Авраам. Зосима заборонив священикам відвідувати таверни.
- 有关历史学家Zosimus，见Zosimus。 教宗佐西是自417年3月21日至418年12月26日在位的教宗。 (或12月27日)。
|
| rdfs:comment
|
- For the historian, see Zosimus. Pope Saint Zosimus was pope from March 18, 417 to December 26, 418 (or December 27). He succeeded Innocent I, and was followed by Boniface I. Zosimus took a decided part in the protracted dispute in Gaul as to the jurisdiction of the see of Arles over that of Vienne, giving energetic decisions in favour of the former, but without settling the controversy.
- Zosimus war Papst von 417 bis zu seinem Tod. Nach den Angaben des Liber Pontificalis ist er vermutlich in Griechenland geboren und gehörte somit auch nicht dem römischen Klerus an. Der griechische Name Zosimos bedeutet: der Lebendigste. Sein katholischer Gedenktag ist sein Todestag, der 26. Dezember.
- Sant Zòsim I El pontificat del Papa Sant Zòsim I va ser breu, accidentat i marcat per dificultats i contratemps. Va ser escollit el 18 de març de 417. Va nomenar Pàtrocle com bisbe metropolità d'Arlés en contra de l'opinió de tots els bisbes de la regió.
- Svatý Zosimus byl papež katolické církve od 18. března 417 do 26. prosince 418. Podle Liber Pontificalis byl Zosimus Řek, syn Abrama. Podle některých by to mohlo naznačovat židovský původ. Traduje se, že byl žákem sv. Basilia. Vydal řadu formálních nařízení. Schválil, aby paškál mohl být svěcen v každém chrámu nejen v chrámu katedrálním. Dbal na morálku kněží a vydal nařízení, aby kněží nenavštěvovali bez závažného důvodu hostince.
- Zósimo, papa n. º 41 de la Iglesia Católica entre 417 y 418. El pontificado de este papa fue breve, incidentado y marcado por dificultades y contratiempos. Fue elegido el 18 de marzo de 417. Hubo dos acontecimientos importantes durante su gobierno. El primero es que nombró a Patroclo como obispo metropolitano de Arlés en contra de la opinión de todos los obispos de la región.
- Pyhä Zosimus oli paavina 18. maaliskuuta 417 – 26. joulukuuta 418. Syntyjään hän oli kreikkalainen. Hän sekaantui Gallian kirkon kiistoihin ja asettui Arlesin puolelle tekemättä kuitenkaan selvää ratkaisua kummankaan vallantavoittelijan puolesta. Hänen kiivas ja ailahtelevainen luonteensa aiheutti hajaannusta muuallakin kirkkokunnassa Rooman papistoa myöten.
- Zosime est le 41 pape. On ne sait que peu de chose sur sa vie si ce n'est qu'il est grec de nation, que son père s'appellerait Abram et que sa famille serait d'origine juive, convertie au christianisme. Successeur d'Innocent I, il fut élu unanimement le 9 mars 417. Zosime est un Grec, étranger à la mentalité romaine, pourvu de bonnes intentions mais dépourvu de tact et de diplomatie.
- Szent Zoszimosz volt a 41. pápa. 417. március 17-én választották meg a keresztény egyház élére. Hivatalát egészen haláláig viselte, azonban ez egy bő éven belül bekövetkezett. Ugyan rövid ideig tartott pontifikátusa, mégis sok maradandó ügyet hagyott maga után az utókorra. Makacs és önfejű egyházfő volt, aki úgy felkavarta a kényes vitákat, hogy azok még sokáig tovagyűrűztek halála után.
- Zosimo prese una posizione decisa nella disputa che si protraeva in Gallia sulla giurisdizione della sede di Arles su quella di Vienne, prendendo una energica decisione in favore della prima, ma senza riuscire ad appianare la controversia. Il suo temperamento irritabile caratterizzò tutte le controversie a cui prese parte, in Gallia, Africa ed Italia, compresa Roma, dove alla sua morte il clero era molto diviso.
- ゾシムス（Zosimus, ? - 418年）は、第41代ローマ教皇（在位：417年 - 418年）。カトリック教会で聖人とされる。
- Zosimus was de 41ste paus van de Rooms-katholieke Kerk. Hij werd geboren in Griekenland, als zoon van een verder onbekende Abram. Dit doet vermoeden dat hij van oorsprong Jood was. Verder is niets over zijn leven tot zijn korte pontificaat bekend. Een belangrijke kwestie die tijdens zijn pontificaat begon was het herorganiseren van de kerkprovincie Gallië.
- Zosimus (muligens opprinnelig stavet Zosimas) var pave fra mars 417 til sin død. Han var ifølge Liber Pontificalis en greker fra Maruraca. Hans far het Abraham, og det er spekulert på om familien kan ha vært jødisk. Under Innocent I var han prest, og ble anbefalt til paven av Johannes Krysostomos. Innocent døde 12. mars 417, og bare seks dager senere ble Zosimus valgt. Hans tid som pave ble preget av flere feilgrep som svekket Romas stilling i kirken.
- Św. Zozym - święty Kościoła katolickiego, papież. Jego pontyfikat przypadał w okresie od 18 marca 417 do 26 grudnia 418. Z pochodzenia był Grekiem. Usunął z Rzymu pelagian, lecz zrobił to pod naciskiem episkopatu afrykańskiego. Zostały po nim listy na temat karności kościelnej. Uważa się, że przez swoje błędy i złe decyzje zmniejszył na jakiś czas reputację papiestwa. Jest pochowany w Rzymie, w kościele św. Lorenza. Wspomina się go 26 grudnia.
- O Papa Zósimo foi eleito em 18 de março de 417. De origem grega, morreu em 26 de dezembro de 418. A reacção da Igreja de África, dirigida por S. Agostinho, que absolveu Pelagio, levou a uma nova condenação da doutrina pelagiana, heresia que ensinava que as pessoas se podiam salvar sem a graça de Deus. Prescreveu que os filhos ilegítimos não podiam ser ordenados sacerdotes.
- Papa Zosim a fost Papă al Romei în perioada 18 Martie 417 - 26 Decembrie 418. Papa Zosim nu trebuie confundat cu istoricul Zosimus.
- Файл:Zosimus. jpg Зосима;, папа римский с 18 марта 417 по 26 декабря 418. Грек из Каппадокии, с живым интересом участвовал в пелагианских спорах и принял несколько мер для улучшения нравов духовенства.
- Zosimus, född i Grekland, död 26 december 418, var påve från den 18 mars 417 till sin död, 26 december 418. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 26 december.
- Святи́й Зосима, сорок перший папа Римський. За походженням був греком, ім'я його батька Авраам. Зосима заборонив священикам відвідувати таверни.
- 有关历史学家Zosimus，见Zosimus。 教宗佐西是自417年3月21日至418年12月26日在位的教宗。 (或12月27日)。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
