| dbpprop:abstract
|
- Pope Vigilius reigned as pope from 537-555, the first pope of the Byzantine Papacy.
- Vigilius war römischer Bischof und Papst von 537 bis zu seinem Tode. Von den 14 Päpsten des 6. Jahrhunderts war er das am längsten amtierende Kirchenoberhaupt.
- Vigili I va ser escollit Papa el 29 de març de 537. Obligat per Teodora, dona de Justinià I, no va anul·lar les condemnes a la teoria eutaquiana. Detingut mentre celebrava la missa, va poder fugir. Va proclamar el Cinquè Concili Ecumènic. Justinià li va imposar la Pragmàtica sanció que limitava l'autoritat papal sobre la fe. Va morir a Roma el el 7 de juny de 555.
- Vigilius byl od roku 537 do 7. července 555 papežem. Narodil se kolem roku 500 ve významné římské rodině. Jeho otec byl konzulem, bratr senátorem. Již Bonifác II. jej chtěl učinit svým nástupcem, avšak římský klérus mu odepřel souhlas. Papež Agapetus I. jej vyslal jako apokrisiáře do Konstantinopole. Zde se začal klonit k monofyzitismu a do Říma se po smrti Agapeta I. vracel coby císařovnou Theodorou upřednostňovaný favorit volby. Justinián I. si od volby Vigilia sliboval též vyřešení sporu mezi zastánci Chalkedonského koncilu a monofyzity. Avšak po Vigiliově návratu se papežem stal na nátlak ostrogótského krále Theodabada Silverius. Vigilius se stal na nátlak z Konstantinopole 29. března 537 vzdoropapežem a byl obecně po Silveriově smrti uznán jako jeho nástupce. Navzdory očekávání císaře se však Vigilius začal stavět proti monofyzitismu. Následně roku 543/544 Justinián odsoudil spisy tří významných antiošských teologů. Tomuto výnosu, který zároveň zpochybňoval autoritu Chalkedonského koncilu, se však postavili západní biskupové a Vigilius, kteří odmítli Tři kapitoly odsoudit. Vigilius odcestoval do Konstantinopole, kde roku 548 pod nátlakem a ke zděšení západních biskupů ve svém Iudicatum podepsal odsouzení Tří kapitol. Za to byl na jedné africké synodě dokonce exkomunikován ze strany některých západních biskupů. V této situaci uzavírá Vigilius s Justiniánem tichou dohodu, že bude v celé záležitosti svolán ekumenický koncil, který rozhodne; až do té doby neměla žádná strana konat další kroky. Justinián však přesto roku 551 znovu Tři kapitoly odsoudil, proti čemuž Vigilius protestoval a nakonec se uchýlil do baziliky sv. Petra, z níž však byl dovlečen do Konstantinopole. V květnu 551 církevní synod v Konstantinopoli Tři kapitoly odsoudil, avšak Vigilius se postavil zásadně proti. Císař jej za to zesměšnil a dokonce nechal exkomunikovat. Vigilius se v tzv. druhém protokolu vyjádřil v souladu s touto synodou. Přinejmenším domnělá bezzásadovost přivedla Vigilia do naprosté izolace na Západě i na Východě. Ve váhavosti nadále pokračoval a nakonec přijal i usnesení 2. konstantinopolského koncilu, který nepřijal odsouzení zmiňovaných Tří kapitol. Autoritou papeže coby patriarchy Západu Vigiliovo chování v celé záležitosti otřáslo na více než 150 let. Vigilius zemřel na cestě domů 7. července 555 v Syrakusách. O mnoho staletí později se Vigiliovo počínání během celé kontroverze stalo v 19. století významným vzhledem k rozpravě o papežské neomylnosti.
- Vigilio. Papa nº 59 de la Iglesia católica, de 537 a 555. Perteneciente a una noble familia romana, es nombrado diácono en el 531 y acompañó al papa Agapito I a Constantinopla en el año 536, lo que le permitió entablar amistad Teodora, la esposa del emperador bizantino Justiniano I y una seguidora de la doctrina monofisita.
- Vigilius oli paavina 29. maaliskuuta 537 – 7. kesäkuuta 555. Hän oli korkea-arvoisesta roomalaisperheestä: isä oli konsuli, veli senaattori. Hän nousi paaviksi Bysantin keisarinna Theodoran tuella, kun tämä halusi eroon edellisestä paavista Silveriuksesta. Vigiliuksen hallituskaudella gootit riehuivat Italiassa ja Vigilius aneli apua Bysantista, keisari Justinianus I:ltä. Harhaoppisuuden vastustaminen merkitsi tasapainoilua Origeneen oppien, nestorialaisuuden ja monofysitismin välillä.
- Vigile, né à Rome à la fin du cinquième siècle, pape de 537 jusqu'à sa mort en 555. D’abord antipape, il devint pape légitime à la mort de Silvère après avoir été reconnu par le clergé romain. Romain de noble famille, complice de l'impératrice Théodora de Byzance, il obtint d'elle la garantie de la succession au trône pontifical à la mort de Silvère. Après la défaite deu Roi des Goths, écrasé par Bélisaire, qui défendait la ville de Rome au nom de l'empereur Justinien, Vigile dut affronter tous les dangers et les dégâts dus à un long siège de troupes. En 547, après deux ans d'un nouveau siège par Totila, commandant des Goths, Vigile fut retenu prisonnier par Justinien pendant huit ans. Il mourut empoisonné à Syracuse durant son voyage de retour à Rome, le 7 juin 555. Il est enterré dans les Grottes vaticanes.
- Fájl:Vigilius. jpg Vigilius pápa Vigilius volt az egyház történetének 59. pápája. Törvénytelenül a bizánci uralom nyomására ülhetett a pápai trónra. A monofizita álláspontot védelmező Theodora császárné nagy várakozásaival ellenszegült. Sokáig próbálta megvédeni az egyházi vezetés függetlenségét a császári hatalomtól, de ez egyre nehezebb feladat volt. Nemes római családból származott. Apját, Johannest a Liber Pontificalis consulként emlegeti, míg egyik bátyját szenátori tisztségben mutatja be. Vigilius a római egyháznak kötelezte el magát, és a papi hivatást választotta. 531-ben diakónus volt II. Bonifác pápa mellett, aki ekkor egy zsinaton kiadta palliumát. Ebben elődjéhez hasonlóan ki akarta jelölni utódját a pápai trónon, és Vigiliust nevezte meg követőjének. A jelenlevő főpapok ugyan elfogadták a pápa döntését, de hamarosan olyan nagy ellenkezésbe ütközött a pallium, hogy végül Bonifác megsemmisítette rendeletét. I. Agapét pápa pontifikátusa alatt az egyik legbefolyásosabb klerikusok egyike volt, és így részt vehetett a pápa konstantinápolyi útján. Követként az ott töltött idő alatt közel került a császárhoz, és főleg feleségéhez, Theodorához. A császárné a monofizita tanok támogatója volt, és megegyezett Vigiliusszal abban, hogy ha a diakónus segít a monofizita tanok elfogadásában és a kitagadott Anthimosz pátriárka visszafogadásában, akkor bizánci segítséggel megkapja a pápai trónt és 700 font súlyú aranyat. Miután Agapét 536. április 22-én meghalt, Vigilius Rómába indult a császárnétól kapott hivatalos levelekkel, amelyek feljogosították őt arra, hogy elfoglalja a pápai trónt. Azonban Itáliában a gótok királya el akarta kerülni a túlzott bizánci befolyást, ezért gyorsan megválaszttatta Silveriust egyházfőnek. A gótok hamarosan feldúlták Rómát, mert a pápát hibáztatták a bizánci seregek sikereiért. Válaszul a császári sereg Belisarius vezetésével elfoglalta a szent várost. Ekkor érkezett meg Rómába Vigilius. A császárné Róma teljhatalmú urát, Belisariust próbálta meggyőzni a pápa leváltásáról, és végül egy hamis levéllel sikerült rábírni a hadvezért Silverius száműzésére. 537. március 29-én Theodora nyomására Belisarius megfosztotta Silveriust pápai hatalmától, és száműzte a városból. Ugyanakkor az egyház élére megválaszttatta Vigiliust. A hamis levélre hamarosan fény derült, és a császár engedélyével Silverius visszatérhetett Rómába, ahol Belisarius Vigilius vendégszeretetére bízta az elűzött pápát. Vigilius Palmarola szigetén börtönbe vetette Silveriust, ahol hamarosan halálát lelte. Így 537 végére minden jogot megszerzett a pápai hatalom gyakorlására, és azt a főpapok el is ismerték. Az új egyházfőnek Theodora császárné legnagyobb meglepetésére esze ágában sem volt felhagyni elődjei politikájával. Nem fogadta vissza az egyházba Anthimoszt, és a monofizitizust is elítélte. Theodora még próbálkozott egy levéllel, amelyben a pápa írásban ismeri el, hogy támogatja a monofizitákat, de arról gyorsan kiderült, hogy hamis. A császár hogy tisztázza a pápa monofizitákról vallott nézeteit hivatalos írást kért Vigiliustól. A pápa 540-ben két teljesen egyforma levelet küldött Konstantinápolyba. Az egyik Justinianus udvarába érkezett meg, a másik Mennász pátriárkához. Ebben a levélben Vigilius elismeri a kalkedóni zsinat döntéseit, megerősíti I. Leó nézeteit és Anthimosz kiközösítését. Több levelet is írt Gallia püspökeinek. Azonban hamarosan ismét Konstantinápoly felé kellett összpontosítania figyelmét. 543-ban Justinianus egy dekrétumot bocsátott ki az Órigenész tanait követők eretnekségéről. Ezt a dekrétumot elküldte Vigiliusnak és a keleti egyház vezetőinek elfogadásra. Azonban ez keleten nem volt népszerű gondolat, ezért Theodor Aszkidasz püspök megpróbálta elterelni a császár figyelmét Órigenész követőiről. A püspök arra hívta fel Justinianus figyelmét, hogy az antiókiai iskola néhány tanának elfogadásával megnyerhetné a monofizitákat. A császár köztudottan nagy jelentőséget tulajdonított annak, hogy uralkodását a monofiziták is támogassák, ezért elfogadta az ajánlatot. 544-ben elkészült az úgynevezett Három fejezet. Ezek elítélésével a császár a maga oldalára állíthatta a monofizitákat. A keleti egyházi vezetők aláírták a fejezeteket, de a nyugati klérus körében nagy felháborodást keltett I. Justinianus császár rendelete, ugyanis annak legtöbb pontja a kalkedóni zsinaton elfogadott döntések közül került ki. Vigilius nem ismerte el a Három fejezetet, azonban Justinianus nagyon elkötelezett volt ebben az ügyben, és ezért 545 elején hajót küldött a pápáért. A Liber Pontificalis szerint Vigilius éppen Szent Cecília ünnepén celebrált misét a Szent Cecília Bazilikában, amikor a császár követei megszakították a szertartást, és azonnal magukkal vitték Vigiliust a Tiberisen várakozó hajóra. A Rómát maga mögött hajót kövekkel dobálták meg a partról, ugyanis az emberek nem értették, hogy a pápa miért hagyja őket magukra a gótok újabb ostroma előtt. Rómát Totila vezetése alatt újra ostrom alá vették a gót hadak, szörnyű kínokat okozva a város és egész Itália lakóinak. Ugyan Vigilius több hajónyi gabonát is küldött az éhezőknek, azok az ellenség kezébe kerültek. A pápa hajója hosszabb időre Szicílián maradt, majd innen folytatta útját, és végül 547 januárjában ért Konstantinápolyba. A császári udvarban Vigilius arra kérte Justinianust, hogy küldjön segítséget Róma népének, de a császár csak a három fejezetről volt hajlandó beszélni a pápával. 548-ban aztán végül hosszas ellenkezés után Vigilius elítélte a kalkedóni zsinat három fejezetét, amely sértette a monofizitákat. Ez akkora felháborodást keltett az egész egyházban, hogy Justinianus 553-ban egyetemes zsinatot hívott össze Konstantinápolyba, hogy ott is elfogadtattassa rendeletét. A zsinaton Vigilius nem vett részt, így az nélküle fogadta el a három fejezet törlését. A császár nyomására 554-ben a pápának írásban ismét el kellett ismernie a konstantinápolyi zsinat eredményeit. A hosszú viták után, így végül 555 tavaszán hazaindulhatott Rómába. De a szent várost már sosem érte el, ugyanis úton hazafelé Siracusában meghalt. Testét a Szilveszter Bazilikában temették el a Via Salarián.
- ウィギリウス（Vigilius, ? - 555年6月7日）は、第59代ローマ教皇（在位：537年 - 555年）。
- Vigilius was de 59ste paus van de Rooms-Katholieke Kerk. Hij was paus in een bijzonder moeilijke tijd voor Rome en de rest van Italië, vanwege de oorlog tussen de Grieken en de Goten die grote schade berokkende aan het land en de stad. Vigilius kwam uit een oud Romeins geslacht. Zowel zijn vader als zijn broer waren waarschijnlijk consul en Paus Bonifatius II had Vigilius aanvankelijk al tot zijn opvolger bestempeld. Hij werd er echter toe gebracht daarop terug te komen. Onder paus Agapitus I 535-536 werd Vigilius tot pauselijk vertegenwoordiger in Constantinopel benoemd. Na de dood van Agapitus op 22 april 536 werd hij door de keizer naar huis gestuurd als de nieuwe paus. De Goten zorgden er echter voor dat Silverius paus werd. Belisarius zette Silverius echter af zodat op 29 maart 537 Vigilius tot paus gewijd werd. Zijn voorganger Silverius werd door hem gevangen gehouden en stierf al snel onder de harde behandeling die hem ten deel viel. Hoewel de gehele kerk hem uiteindelijk toch aanvaardde als paus, werd Vigilius duidelijk gezien als een stroman van de keizer. Het is mogelijk dat Vigilius aanvankelijk geprobeerd heeft de breuk met de monofysieten te overbruggen, maar in 540 nam hij duidelijk stelling tegen deze stroming in de kerk en tegen de afgezette patriach Anthimus. In 543 ontstond er door de veroordeling van Origenes door keizer Justinianus opnieuw een moeilijke situatie voor de paus. Om een wig te drijven tussen monofysieten en nestorianen besloot men in Constantinopel tot een veroordeling van de zogeheten Drie Hoofdstukken. In het westen stuitte dat op veel verzet, aanvankelijk ook van de kant van Pelagius die de opvolger van Vigilius zou worden. Vigilius aarzelde aanvankelijk ook om de veroordeling te ondersteunen, maar werd door de keizer naar Constantinopel gecommandeerd. Dit gebeurde terwijl de stad Rome juist door Totila, de koning van de Ostrogoten werd belegerd. Toch besloot de paus gevolg te geven aan het keizerlijk bevel. Bij het aan boord gaan van zijn schip op de Tiber werd hij door het volk als een verrader beschimpt en met stenen bekogeld. In Constantinopel probeerde hij de keizer tot hulp aan zijn zwaar geplaagde volk te bewegen, maar deze had daar hoegenaamd geen oren naar. De keizer eiste een veroordeling van de Drie Hoofdstukken. Na acht jaar verblijf in Constantinopel gaf de paus eindelijk toe, een ommezwaai die hem in het westen niet in dank werd afgenomen. Inmiddels was de stad Rome eerst in Gotische, daarna weer in Byzantijnse handen overgegaan en had zelfs een tijdje leeg gestaan. In 555 trachtte de paus naar huis terug te keren, maar hij kwam niet verder dan Syracuse op Sicilië, waar hij stierf. De pauselijke troon bleef daarna bijna een jaar onbezet. Vigilius werd uiteindelijk door Pelagius opgevolgd. Deze had zich fel tegen de veroordeling van de Drie Hoofdstukken verzet, maar op dat punt een volledige ommezwaai gemaakt. Boze tongen beweerden dat dat alleen maar was om zelf paus te kunnen worden en zelfs dat Vigilius door hem op de terugweg vermoord was.
- Wigiliusz, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 29 marca 537 do 7 czerwca 555. Papież Bonifacy II wyznaczył go początkowo na swojego następcę, ale zmienił decyzję; po śmierci Bonifacego kler rzymski wybrał innego kandydata, kapłana Merkuriusza. Wpływowy Wigiliusz został wysłany na dwór cesarza Justyniana I do Konstantynopola jako przedstawiciel papieski; w Konstantynopolu zyskał przychylność cesarza i jego żony Teodory. Dwór bizantyjski wyznaczył Wigiliusza na papieża i wysłał go do Rzymu razem z wyprawą wojskową Belizariusza. W grudniu 536 został usunięty dotychczasowy papież Sylweriusz i Wigiliusz zajął jego miejsce. Formalną akceptację duchowieństwa Rzymu nowy biskup zyskał dopiero po śmierci Sylweriusza na wygnaniu w 537. Pierwsze lata pontyfikatu Wigiliusz spędził w Rzymie, który znajdował się pod ciągłym zagrożeniem najazdu Gotów. Papież nie cieszył się popularnością; kiedy w 545 na rozkaz cesarza Justyniana udał się ponownie do Konstantynopola, żegnany był przez mieszkańców Rzymu wyzwiskami i kamieniami. Wigiliusz miał dodać powagi polityce religijnej cesarza, który szukał kompromisu i zjednoczenia wszystkich odłamów chrześcijaństwa. Papieżowi brakowało do tego przygotowania teologicznego, a także charakteru - chwiejny, często zmieniał decyzje, ulegał łatwo intrygom dworu bizantyjskiego. Nie stawił się na V sobór ekumeniczny, który Justynian zwołał w 553 w Konstantynopolu. Uchwała soborowa potępiła papieża i zdjęła go z urzędu; wkrótce potem Wigiliusz zmarł w drodze powrotnej do Rzymu. W okresie pontyfikatu Wigiliusza wszedł w życie na terenie całego cesarstwa Kodeks Justyniana.
- Vigílio (às vezes aparece erradamente como Virgílio) foi Papa entre 29 de Março de 537 e 7 de Junho de 555. O seu pontificado foi agitado pela luta dos Três Capítulos. O imperador Justiniano I chamou-o a Constantinopla, pressionando-o a ordenar os Três Capítulos (mais tarde suspensos pela reacção no ocidente). Justiniano I convocou um sínodo em 553 contra a vontade do Papa. Perante o seu protesto, Vigílio é exilado. Morreu na Sicília, na viagem de regresso a Roma. Considerava o bispo de Arles como o representante do Papa no ocidente.
- Papa Vigiliu (Virgiliu, Virgil) a fost un papă al Romei din 29 Martie 527 până la 7 iunie 555.
- Файл:Papa Virgilio 1678. jpg 280px Вигилий — папа римский с 29 марта 537 по 7 июня 555. Происходил из римской аристократической фамилии, рукоположен в диаконы папой Бонифацием II, в 533 году был направлен в качестве папского апокрисиария в Константинополь, где познакомился с императрицей Феодорой и снискал её благоволение. Феодора, стремясь иметь в качестве римского папы человека, готового на смягчение формул Халкидонского собора, в 537 году, после смещения папы Сильверия возвела Вигилия на папский престол. Выполнить замысел Феодоры Вигилий не смог ввиду настроения западного духовенства. Позже, на Константинопольском соборе 547 года, он по приказанию императора Юстиниана I осудил направленное против оригенитов сочинение сирийских епископов «Три главы». Это возбудило против него общее негодование среди западных иерархов, и он был вынужден снова занять более независимое по отношению к императорской власти положение. На соборе 551 года он отказался подписать императорский эдикт, оправдывавший осуждение «Трёх глав», и по приказу императора был арестован в алтаре церкви апостола Петра при дворце Гормизда. Благодаря поддержки народным масс Вигилий смог бежать в Халкидон и там снова укрылся в церкви. На пятом Вселенском соборе, происходившем в 553 году, Вигилий отказался председательствовать и не согласился с постановлением собора, за что по приказанию императора был отвержен от церкви и изгнан. Изгнание поколебало его решимость, он выразил готовность подчиниться. Разрешение возвратиться он получил уже на обратном пути в Рим, когда его застигла смерть. Из его литературно-духовного наследия сохранились 18 посланий, в которых он пишет о «Трёх главах» и монофизитской ереси. Историками Вигилий характеризуется как человек заурядный, слабый и нерешительный, но служащий типичным образцом той борьбы, какая в это время уже разгорелась между византийскими императорами и западной церковной иерархией.
- Vigilius, född i Rom, var påve från 29 mars 537 till sin död den 7 juni 555 på Syrakusa.
- Вігілій — п'ятдесят дев'ятий папа Римський, походив із знатного римського роду, його батько Іоанн був консулом, а брат Репарат мав титул сенатора. Початково ще папа Боніфацій II визначив Вігілія своїм наступником, проте, обрання не відбулось. Під час понтифікату Агапіта I Вігілія було відправлено у якості папського легата до Константинополя. Однак, під впливом короля Остготів папою був обраний Сільверій. Тоді Вігілій звернувся за допомогою до візантійського полководця Велізарія, пред'явивши йому рекомендаційні листи імператорського двору. Велізарій, який захопив Рим усунув папу Сільверія від папської влади, однак лише після його смерті римський клір визнав Вігілія папою. Відомі 2 листи Вігілія, спрямовані проти вчення монофізитів. Це стало приводом усунення Папи з престолу на Другому Константинопольскому Соборі. Помер під час подорожі до Сиракуз.
- 教宗维吉吕（拉丁語：Vigilius；？－555年6月7日），原名不詳，於537年3月29日至555年6月7日為羅馬教宗。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Vigilius reigned as pope from 537-555, the first pope of the Byzantine Papacy.
- Vigilius war römischer Bischof und Papst von 537 bis zu seinem Tode. Von den 14 Päpsten des 6. Jahrhunderts war er das am längsten amtierende Kirchenoberhaupt.
- Vigili I va ser escollit Papa el 29 de març de 537. Obligat per Teodora, dona de Justinià I, no va anul·lar les condemnes a la teoria eutaquiana. Detingut mentre celebrava la missa, va poder fugir. Va proclamar el Cinquè Concili Ecumènic. Justinià li va imposar la Pragmàtica sanció que limitava l'autoritat papal sobre la fe. Va morir a Roma el el 7 de juny de 555.
- Vigilius byl od roku 537 do 7. července 555 papežem. Narodil se kolem roku 500 ve významné římské rodině. Jeho otec byl konzulem, bratr senátorem. Již Bonifác II. jej chtěl učinit svým nástupcem, avšak římský klérus mu odepřel souhlas. Papež Agapetus I. jej vyslal jako apokrisiáře do Konstantinopole. Zde se začal klonit k monofyzitismu a do Říma se po smrti Agapeta I. vracel coby císařovnou Theodorou upřednostňovaný favorit volby. Justinián I.
- Vigilio. Papa nº 59 de la Iglesia católica, de 537 a 555. Perteneciente a una noble familia romana, es nombrado diácono en el 531 y acompañó al papa Agapito I a Constantinopla en el año 536, lo que le permitió entablar amistad Teodora, la esposa del emperador bizantino Justiniano I y una seguidora de la doctrina monofisita.
- Vigilius oli paavina 29. maaliskuuta 537 – 7. kesäkuuta 555. Hän oli korkea-arvoisesta roomalaisperheestä: isä oli konsuli, veli senaattori. Hän nousi paaviksi Bysantin keisarinna Theodoran tuella, kun tämä halusi eroon edellisestä paavista Silveriuksesta. Vigiliuksen hallituskaudella gootit riehuivat Italiassa ja Vigilius aneli apua Bysantista, keisari Justinianus I:ltä.
- Vigile, né à Rome à la fin du cinquième siècle, pape de 537 jusqu'à sa mort en 555. D’abord antipape, il devint pape légitime à la mort de Silvère après avoir été reconnu par le clergé romain. Romain de noble famille, complice de l'impératrice Théodora de Byzance, il obtint d'elle la garantie de la succession au trône pontifical à la mort de Silvère.
- Fájl:Vigilius. jpg Vigilius pápa Vigilius volt az egyház történetének 59. pápája. Törvénytelenül a bizánci uralom nyomására ülhetett a pápai trónra. A monofizita álláspontot védelmező Theodora császárné nagy várakozásaival ellenszegült. Sokáig próbálta megvédeni az egyházi vezetés függetlenségét a császári hatalomtól, de ez egyre nehezebb feladat volt. Nemes római családból származott.
- ウィギリウス（Vigilius, ? - 555年6月7日）は、第59代ローマ教皇（在位：537年 - 555年）。
- Vigilius was de 59ste paus van de Rooms-Katholieke Kerk. Hij was paus in een bijzonder moeilijke tijd voor Rome en de rest van Italië, vanwege de oorlog tussen de Grieken en de Goten die grote schade berokkende aan het land en de stad. Vigilius kwam uit een oud Romeins geslacht. Zowel zijn vader als zijn broer waren waarschijnlijk consul en Paus Bonifatius II had Vigilius aanvankelijk al tot zijn opvolger bestempeld. Hij werd er echter toe gebracht daarop terug te komen.
- Wigiliusz, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 29 marca 537 do 7 czerwca 555. Papież Bonifacy II wyznaczył go początkowo na swojego następcę, ale zmienił decyzję; po śmierci Bonifacego kler rzymski wybrał innego kandydata, kapłana Merkuriusza. Wpływowy Wigiliusz został wysłany na dwór cesarza Justyniana I do Konstantynopola jako przedstawiciel papieski; w Konstantynopolu zyskał przychylność cesarza i jego żony Teodory.
- Vigílio (às vezes aparece erradamente como Virgílio) foi Papa entre 29 de Março de 537 e 7 de Junho de 555. O seu pontificado foi agitado pela luta dos Três Capítulos. O imperador Justiniano I chamou-o a Constantinopla, pressionando-o a ordenar os Três Capítulos (mais tarde suspensos pela reacção no ocidente). Justiniano I convocou um sínodo em 553 contra a vontade do Papa. Perante o seu protesto, Vigílio é exilado. Morreu na Sicília, na viagem de regresso a Roma.
- Papa Vigiliu (Virgiliu, Virgil) a fost un papă al Romei din 29 Martie 527 până la 7 iunie 555.
- Файл:Papa Virgilio 1678. jpg 280px Вигилий — папа римский с 29 марта 537 по 7 июня 555.
- Vigilius, född i Rom, var påve från 29 mars 537 till sin död den 7 juni 555 på Syrakusa.
- Вігілій — п'ятдесят дев'ятий папа Римський, походив із знатного римського роду, його батько Іоанн був консулом, а брат Репарат мав титул сенатора. Початково ще папа Боніфацій II визначив Вігілія своїм наступником, проте, обрання не відбулось.
- 教宗维吉吕（拉丁語：Vigilius；？－555年6月7日），原名不詳，於537年3月29日至555年6月7日為羅馬教宗。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
