| dbpprop:abstract
|
- Pope Stephen V, (885-891), succeeded Pope Adrian III, and was in turn succeeded by Pope Formosus. In his dealings with Constantinople in the matter of Photius, as also in his relations with the young Slavonic church, he pursued the policy of Pope Nicholas I. His father, Hadrian, who belonged to the Roman aristocracy, entrusted his education to his relative, Bishop Zachary, librarian of the Holy See. Stephen was created cardinal-priest of SS. Quattro Coronati by Marinus I, and his obvious holiness was the cause of his being chosen pope. He was consecrated in September, 885, without waiting for the imperial confirmation; but when Charles the Fat found with what unanimity he had been elected he let the matter rest. Stephen was called upon to face a famine caused by a drought and by locusts, and as the papal treasury was empty he had to fall back on his father's wealth to relieve the poor, to redeem captives, and to repair churches. To promote order he adopted Guy III of Spoleto "as his son" and crowned him Emperor (891). He also recognized Louis the Blind as King of Provence. As Aurelian, Archbishop of Lyon, would not consecrate Teutbold who had been canonically elected Bishop of Langres, Stephen himself consecrated him. He had also to oppose the arbitrary proceedings of the Archbishops of Bordeaux and Ravenna, and to resist the attacks which the Patriarch Photius made on the Holy See. His resistance was successful, and the Emperor Leo Sent the disturber into exile. When writing against Photius, he begged the emperor to send warships and soldiers to enable him to ward off the assaults of the Saracens. Stephen, who received many English pilgrims and envoys bringing Peterspence, was buried in the portico of the basilica of that Apostle.
- Stephan V. (VI. ) war Papst von 885 bis zu seinem Tode. Der Name bedeutet auf altgriechisch die Krone. Er wurde im Dezember Papst - ohne Absprache mit dem ostfränkischen König Karl III. dem Dicken, der ihm daraufhin im Kampf gegen die Sarazenen die Unterstützung verweigerte. Stephan V. wandte sich daraufhin an den Herzog Guido von Spoleto, den damals mächtigsten Fürsten Italiens. Nach dem Tode Karls III. war er gezwungen, Guido von Spoleto zum Kaiser zu krönen.
- Esteve V va ser Papa de l'Església Catòlica des del 885 fins al 891. Segons la tradició, va ser escollit papa quan encara vivia Adrià III i, per tant, va rebutjar el nomenament, tancant-se durant uns dies a casa seva fins que va morir el seu antecessor i els cardenals van anar a buscar-lo, el van portar fins a la Basílica de Sant Pere i allà el van consagrar el 14 de setembre del 885. Amb el seu pontificat s'inicia el període conegut com "la nit del papat" en el que els papes van ser simples titelles en mans de la noblesa. Només començar el pontificat, el 886 va morir l'emperador bizantí Basili I, a qui va succeir el seu fill Lleó VI i que va destituir a Foci com a Patriarca de Constantinoble tot i haver sigut un dels seus preceptors en l'educació del nou emperador. Aquest acte, que en principi va poder suposar esperança d'un aproximament de postures entre Orient i Occident, no va donar els fruits esperats degut al nomenament, com a patriarca de Constantinoble, d'Esteve I, germà de l'anterior emperador. El 887 al ser deposat l'emperador del Sacre Imperi Romano-Germànic, Carles III el Gros, l'imperi es fragmentà i varen nàixer tres estats: França, governada pel rei Odó, Alemanya, governada pel rei Arnulf i Itàlia governada pel rei Guiu de Spoleto. A l'any següent, el 888 al morir Carles III el Gras, van començar les lluites per aconseguir la corona imperial. Guiu de Spoleto, aprofitant la seva proximitat física al papa i el fet que Arnulf i Odon van tenir problemes interns per les invasions viquingues, va aconseguir que Esteve V el coronés emperador el 891. La desaparició del Sacre Imperi va possibilitar l'aparició de nombrosos poders feudals i el poder dels bisbes a qui els senyors dels feus van encomanar la seva administració i el govern. Va morir el 14 de setembre del 891.
- Štěpán V. (VI. ) byl papežem od roku 885 až do své smrti. Problematika číslování papežů se jménem Štěpán je osvětlena v článku Štěpán II..
- Esteban V o VI.. Papa nº 110 de la Iglesia católica de 885 a 891. Según cuenta la tradición fue elegido papa cuando aún vivía Adriano III por lo que rechazó el nombramiento encerrándose, durante dos días, en su casa hasta que fallecido su antecesor los cardenales fueron a buscarlo, lo llevaron a la Basílica de San Pedro y allí lo consagraron el 14 de septiembre de 885. Con su pontificado se inicia el periodo conocido como “la noche del papado” en el que los papas fueron meros títeres en manos de la nobleza. Nada más iniciado el mismo, en 886 falleció el emperador bizantino Basilio I, a quién sucedió su hijo León VI y que destituyó a Focio como Patriarca de Constantinopla a pesar de haber sido uno de los preceptores en la educación del nuevo emperador. Este acto, que en principio pudo suponer esperanzas de un acercamiento de posturas entre Oriente y Occidente, no dio los frutos apetecidos debido al nombramiento, como patriarca de Constantinopla, de Esteban I, hermano del anterior emperador. En 887 al ser depuesto el emperador del Sacro Imperio Romano Germánico, Carlos III el Gordo, el imperio se fragmenta y nacen tres estados: Francia, gobernada por el rey Odón; Alemania, gobernada por el rey Arnulfo; e Italia gobernada por el rey Guido de Spoleto. Al año siguiente, en 888 al fallecer Carlos III el Gordo, comenzaron las luchas por lograr la corona imperial. Guido de Spoleto, aprovechando su cercanía física al papa y el hecho de que Arnulfo y Odo tuvieran problemas internos en sus reinos por las invasiones vikingas, logró que Esteban V lo coronara emperador en 891. La desaparición del Sacro Imperio posibilitó la aparición de numerosos poderes feudales y el poder de los obispos a quienes los señores de dichos feudos encomendaron su administración y gobierno. Falleció el 14 de septiembre de 891. En algunas cronologías y listados este papa aparece como Esteban VI en lugar de Esteban V. La confusión se debe a que algunos autores toman en cuenta la elección, tras la muerte de Zacarías de Esteban II (?), el que solamente reinó tres días, del 21 al 24 de marzo de 752. Para más información consulta el artículo Esteban, ¿papa legítimo?
- Stefanus V oli paavina syyskuusta 885 – 14. syyskuuta 891. Fotiosta koskevissa kiistoissa hän jatkoi paavi Pyhä Nikolaus I:n jyrkkää linjaa. Hän nousi paaviksi joulukuussa 885 ilman että asiasta olisi sovittu frankkien kuninkaan Kaarle Paksun kanssa. Kuningas pahastui ja epäsi paavilta apujoukot taisteluissa saraseenejä vastaan. Paavi kääntyi silloin Guido Spoleton, Italian mahtavimman ruhtinaan puoleen. Kaarle Paksun kuoltua paavi joutuikin kruunaamaan Guidon Rooman keisariksi ja Italian kuninkaaksi. Tuohon aikaan oli useita kilpailevia mahtimiehiä jotka käyttivät kuninkaan ja keisarin titteliä. Stefanus-nimisten paavien numeroinnissa on erilaisia käytäntöjä, sillä ennen Stefanus II:ta ehdittiin valita toinen Stefanus-niminen paavi, jota ei ehditty kuitenkaan siunata tehtäväänsä, ennen kuin hän kuoli sydänkohtaukseen.
- Étienne V, né à Rome, pape de 885 à 891.
- VI. István emelkedhetett 111. -ként a pápai trónra. A 9. század vége az egész kontinensen zavargásokat és fejetlenséget hozott. Így amikor a római zsinat megválasztotta Istvánt, hogy vezesse a keresztény egyházat, nem kapott könnyű feladatot. A pogány szaracénok sorozatos támadásai és a háborúk pusztítása hatalmas terheket rótt a kimerült egyházi kincstárra. Mégis István igyekezett mindenben megfelelni hivatalának. Rómában született egy arisztokrata családban. Apját Hadrianusnak nevezték, aki mindig szem előtt tartotta gyermeke megfelelő neveltetését. Ezért egyik kiváló rokonára, Zakariás püspökre bízta a gyermek István tanítását. Zakariás a Szentszék egyik könyvtárosa volt, ezért az ifjú arisztokrata kivételes műveltségre tehetett szert. Mély vallásossága és tiszteletreméltó tudása hamar eredményre vezetett. II. Márton pápa bíborossá szentelte fel. Ebben a méltóságában kerülhetett a pápaválasztó zsinat látókörébe. A népszerű klerikust 885 szeptemberében már fel is szentelték a legmagasabb keresztény hivatalba. Pontifikátusa alatt Rómát több irányból is szorongatták. Egyrészt a félsziget déli része felől egyre közelebb nyomultak a muzulmán szaracénok, másrészt a keresztény hercegek is gyakran sértették meg a pápai állam határait. Ezen felül a Szent Római Birodalom császárai sem tudtak kellő segítséget nyújtani a pápának, hiszen III. Kövér Károlynak éppen elég volt saját udvarában rendet tartani. Ezen felül a konstantinápolyi pátriárka, Phótiosz is Róma ellen beszélt, egyre nagyobb hatalmat és függetlenséget követelve egyháza számára. István a rendteremtést Bizáncban kezdte. Levelet írt a császárnak, VI. Leónak, hogy segítsen elmozdítani hivatalából az eretnek tanokat hirdető Phótioszt. Leó elődjéhez hasonlóan támogatta az egyházat, és fontosnak tartotta az orthodox tanokat, ezért hajlott az Istvánnal való megegyezésre. Hamarosan megfosztotta papi méltóságától Phótioszt, és száműzte a birodalomból. De amikor István egy újabb levelében hadihajókat és katonákat kért Leótól a szaracénok ellen, a császár süketnek tettette magát a kéréssel szemben. Pontifikátusának szinte állandó kísérője volt az Itáliában tomboló éhínség. A termés vagy a szaracénok támadása miatt pusztult el, vagy szárazság és sáskajárás tartotta üresen a raktárakat. A nép szenvedett, az egyházi kincstár pedig kongott az ürességtől. Így István személyes vagyonát árverezte el, és abból fedezte a nép étkeztetésének költségeit. Fizetett a rabok megváltásáért is, és a templomok, kolostorok újjáépítéséért. Többször közbe kellett lépnie az európai politikai élet történéseibe és egyháza dolgaiba. Elismerte Vak Lajost Provence királyának, ezzel véget vetve a hosszas trónviszályoknak, fogadta az angol zarándokok menetét, akik a dán uralom elől menedékért érkeztek Rómába. Amikor Aurelianus, Lyon érseke nem akarta felszentelni a szabályosan megválasztott Langres-i püspököt, Teutboldot, István személyesen iktatta hivatalába őt. Bűnbánatra küldte Bordeaux és Ravenna érsekeit, mert fény derült azok túlkapásaira egyházmegyéikben. Megerősítette VIII. János pápa azon határozatát, hogy Morvaországban nem lehet szláv nyelven liturgiát mondani. 887-ben legnagyobb nyugati szövetségese, a császár hatalma is megingott. A keleti frankok királya, Arnulf ebben az évben megfosztotta trónjától III. Károlyt. A törvénytelen uralkodót a pápa nem ismerte el, ezért Rómának új szövetséges után kellett néznie. István a Spoletói Hercegségben találta meg a megfelelő partnert, így 891-ben III. Guidot császárrá koronázta. 891. szeptember 14-én halt meg.
- Stefano, nato a Roma da nobile famiglia, prima di diventare papa era cardinale dei SS. Quattro Coronati. Successe a Papa Adriano III e gli successe Papa Formoso. Nelle sue relazioni con Costantinopoli sulla questione del patriarca Fozio, ed anche nelle relazioni con la giovane Chiesa Slavonica, perseguì le politiche di Papa Niccolò I. Egli riuscì ad ottenere dall'imperatore bizantino Leone IV che Fozio, il quale perseguiva una politica di indipendenza da Roma, fosse relegato in un monastero. Il 21 febbraio 891 papa Stefano V incoronò imperatore Guido II di Spoleto.
- Stefanus V (VI) was paus van 885 tot aan zijn dood in 891. Hij veroordeelde de "politiek" van Nicolaas I. Stefanus maakte banden met de toen nog jonge, Slavische kerken. Koning Guido II wist hem in 891 toch zover te krijgen om hem tot keizer te kronen.
- Stefan VI – papież, którego pontyfikat przypadał w okresie od września 885 do 14 września 891. Stefan VI wydał bullę Quia te zelo fidei, która zakazała używania liturgii słowiańskiej opracowanej przez braci sołuńskich.
- Estêvão VI (ou Estêvão V, segundo algumas listas) foi o 111º papa. Foi eleito em Setembro de 885 e morreu em 14 de Setembro de 891. Sucedeu o Papa Adriano III. Dentro de poucos meses, uma reação violenta terminou o pontificado do papa Estevão; ele foi desapojado da insígia pontificada, foi encarcerado e estrangulado - escrito em New Catolic Encyclopedia
- Papa Ştefan al V-lea a fost Papă al Romei în anii 885 - 891. Papa Ştefan al V-lea a urmat politica lui Papa Nicolae I faţă de Constantinopol şi în relaţiile sale cu biserica slavonă. Papa Ştefan al V-lea a provenit dintr-o famile aristocratică din Roma.
- Стефан V (VI) — папа римский с сентября 885 по 14 сентября 891. Работал библиотекарем при папском дворе. Во время народных бедствий истратил отцовское наследство на помощь бедным. Короновал своего приёмного сына Гвидо Сполетского императором Священной Римской империи. Сопротивлялся византийскому влиянию.
- Stefan V (känd som Stefan VI från 1500-talet till 1960), född i Rom, död 14 september 891, var påve från september 885 till sin död, 14 september 891.
- Стефан V (VI), сто одинадцятий папа Римський, народився у Римі, син аристократа Адріана. Батько довірив освіту Стефана єпископу Захарію, що був папським бібліотекарем. Марин I призначив Стефана кардиналом. Під час правління Стефана внаслідок посухи та нашестя сарани настав голод. Оскільки папська казна була порожня, Стефан витратив майно батька на допомогу голодним, викуп невільників і ремонт храмів. Усиновив Гі III герцога Сполетського, а у 891 році коронував його імператором Священної Римської імперії.
- 教宗斯德望五世，原名不詳，（生年、地不詳—卒於891年），於885年至891年在位為羅馬教宗。參教宗斯德望二世。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Stephen V, (885-891), succeeded Pope Adrian III, and was in turn succeeded by Pope Formosus. In his dealings with Constantinople in the matter of Photius, as also in his relations with the young Slavonic church, he pursued the policy of Pope Nicholas I. His father, Hadrian, who belonged to the Roman aristocracy, entrusted his education to his relative, Bishop Zachary, librarian of the Holy See. Stephen was created cardinal-priest of SS.
- Stephan V. (VI. ) war Papst von 885 bis zu seinem Tode. Der Name bedeutet auf altgriechisch die Krone. Er wurde im Dezember Papst - ohne Absprache mit dem ostfränkischen König Karl III. dem Dicken, der ihm daraufhin im Kampf gegen die Sarazenen die Unterstützung verweigerte. Stephan V. wandte sich daraufhin an den Herzog Guido von Spoleto, den damals mächtigsten Fürsten Italiens. Nach dem Tode Karls III. war er gezwungen, Guido von Spoleto zum Kaiser zu krönen.
- Esteve V va ser Papa de l'Església Catòlica des del 885 fins al 891. Segons la tradició, va ser escollit papa quan encara vivia Adrià III i, per tant, va rebutjar el nomenament, tancant-se durant uns dies a casa seva fins que va morir el seu antecessor i els cardenals van anar a buscar-lo, el van portar fins a la Basílica de Sant Pere i allà el van consagrar el 14 de setembre del 885.
- Štěpán V. (VI. ) byl papežem od roku 885 až do své smrti. Problematika číslování papežů se jménem Štěpán je osvětlena v článku Štěpán II..
- Esteban V o VI.. Papa nº 110 de la Iglesia católica de 885 a 891. Según cuenta la tradición fue elegido papa cuando aún vivía Adriano III por lo que rechazó el nombramiento encerrándose, durante dos días, en su casa hasta que fallecido su antecesor los cardenales fueron a buscarlo, lo llevaron a la Basílica de San Pedro y allí lo consagraron el 14 de septiembre de 885.
- Stefanus V oli paavina syyskuusta 885 – 14. syyskuuta 891. Fotiosta koskevissa kiistoissa hän jatkoi paavi Pyhä Nikolaus I:n jyrkkää linjaa. Hän nousi paaviksi joulukuussa 885 ilman että asiasta olisi sovittu frankkien kuninkaan Kaarle Paksun kanssa. Kuningas pahastui ja epäsi paavilta apujoukot taisteluissa saraseenejä vastaan. Paavi kääntyi silloin Guido Spoleton, Italian mahtavimman ruhtinaan puoleen.
- Étienne V, né à Rome, pape de 885 à 891.
- VI. István emelkedhetett 111. -ként a pápai trónra. A 9. század vége az egész kontinensen zavargásokat és fejetlenséget hozott. Így amikor a római zsinat megválasztotta Istvánt, hogy vezesse a keresztény egyházat, nem kapott könnyű feladatot. A pogány szaracénok sorozatos támadásai és a háborúk pusztítása hatalmas terheket rótt a kimerült egyházi kincstárra. Mégis István igyekezett mindenben megfelelni hivatalának.
- Stefano, nato a Roma da nobile famiglia, prima di diventare papa era cardinale dei SS. Quattro Coronati. Successe a Papa Adriano III e gli successe Papa Formoso. Nelle sue relazioni con Costantinopoli sulla questione del patriarca Fozio, ed anche nelle relazioni con la giovane Chiesa Slavonica, perseguì le politiche di Papa Niccolò I. Egli riuscì ad ottenere dall'imperatore bizantino Leone IV che Fozio, il quale perseguiva una politica di indipendenza da Roma, fosse relegato in un monastero.
- Stefanus V (VI) was paus van 885 tot aan zijn dood in 891. Hij veroordeelde de "politiek" van Nicolaas I. Stefanus maakte banden met de toen nog jonge, Slavische kerken. Koning Guido II wist hem in 891 toch zover te krijgen om hem tot keizer te kronen.
- Stefan VI – papież, którego pontyfikat przypadał w okresie od września 885 do 14 września 891. Stefan VI wydał bullę Quia te zelo fidei, która zakazała używania liturgii słowiańskiej opracowanej przez braci sołuńskich.
- Estêvão VI (ou Estêvão V, segundo algumas listas) foi o 111º papa. Foi eleito em Setembro de 885 e morreu em 14 de Setembro de 891. Sucedeu o Papa Adriano III. Dentro de poucos meses, uma reação violenta terminou o pontificado do papa Estevão; ele foi desapojado da insígia pontificada, foi encarcerado e estrangulado - escrito em New Catolic Encyclopedia
- Papa Ştefan al V-lea a fost Papă al Romei în anii 885 - 891. Papa Ştefan al V-lea a urmat politica lui Papa Nicolae I faţă de Constantinopol şi în relaţiile sale cu biserica slavonă. Papa Ştefan al V-lea a provenit dintr-o famile aristocratică din Roma.
- Стефан V (VI) — папа римский с сентября 885 по 14 сентября 891. Работал библиотекарем при папском дворе. Во время народных бедствий истратил отцовское наследство на помощь бедным. Короновал своего приёмного сына Гвидо Сполетского императором Священной Римской империи.
- Stefan V (känd som Stefan VI från 1500-talet till 1960), född i Rom, död 14 september 891, var påve från september 885 till sin död, 14 september 891.
- Стефан V (VI), сто одинадцятий папа Римський, народився у Римі, син аристократа Адріана. Батько довірив освіту Стефана єпископу Захарію, що був папським бібліотекарем. Марин I призначив Стефана кардиналом.
- 教宗斯德望五世，原名不詳，（生年、地不詳—卒於891年），於885年至891年在位為羅馬教宗。參教宗斯德望二世。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
