| dbpprop:abstract
|
- Pope Saint Stephen I served as Bishop of Rome from 12 May, 254 to 2 August, 257. Of Roman birth but of Greek ancestry, he became bishop of Rome in 254, having served as archdeacon of Pope Lucius I, who appointed Stephen his successor. At the time, internal disputes racking the Church were as much a threat as the external persecutions: following the Decian persecution of 250-251, there was disagreement about how to treat those who had lapsed from the faith, and Stephen was urged by Faustinus, Bishop of Lyon, to take action against Marcian, Bishop of Arles, who denied penance and communion to the lapsed who repented, the position called Novatianism, after Novatian, later declared a heretic, who held for the strictest approach. This led to controversy over whether to accept as a valid sacrament baptism by splinter Christian groups. Stephen held that converts from such groups did not need rebaptism, while Cyprian and certain bishops of the Roman province of Africa held rebaptism necessary for admission to the Eucharist. Stephen's view eventually won broad acceptance. He is also mentioned as having insisted on the restoration of the bishops of León and Astorga, who had been deposed for unfaithfulness during the persecution but afterwards had repented. The "Depositio Episcoporum" of 354 speaks of Pope Stephen I as not a martyr. Probably because of a conflation with his successor Pope Sixtus II, who was one of the first victims of Valerian's 258 persecution, it has been said that, as he was sitting on his pontifical throne in the catacombs, celebrating Mass for his the emperor's men came and beheaded him on August 2, 257. As late as the 18th century, the chair was preserved, still stained with blood. Although Emperor Valerian's original persecution in 257 did not order summary execution of bishops, it did not exactly forbid them. St Stephen I's feast day in the Roman Catholic Church is celebrated on August 2. When the 1839 the new feast of St Alphonsus Mary de Liguori was assigned to 2 August, Saint Stephen I was mentioned only as a commemoration within the Mass of Saint Alphonsus. The revision of the calendar in 1969 removed the mention of Saint Stephen I from the General Roman Calendar, but, according to the General Instruction of the Roman Missal, the 2 August Mass may now everywhere be that of Saint Stephen I, unless in some locality an obligatory celebration is assigned to that day, and some continue to use pre-1969 calendars that mention a commemoration of Saint Stephen I on that day. Pope Saint Stephen I is the patron of Hvar.
- Stephan I. , auch der Heilige Stephan, war Bischof von Rom vom 12. Mai 254 bis zu seinem Tode. Er entstammte aus dem römischen Julier-Geschlecht. Sein Name bedeutet: die Krone (griech.)
- Esteve I va ser Papa entre els anys 254 i 257. El bisbe Cebrià de Cartago defensava que si tornaven a l'Església, els heretges havien de ser batejats de nou, tal com ho afirmaren els sínodes celebrats a Cartago els anys 255 i 256. Esteve I adreçà una carta a Cebrià condemnant la pràctica dels segons baptismes; com que Cebrià va mantenir les seves postures, s'arribà a una ruptura entre les comunitats de Roma i Cartago, que no va resoldre's pas fins mort Esteve I. Se li coneixen dues epístoles que no s'han conservat: 1. Ad Cyprianum 2. Ad Episcopos Orientales contra Helenum et Firmilianum
- Svatý Štěpán I. byl papežem katolické církve od 12. května 254 do 2. srpna 257. Štěpán I. byl patrně původem Řek, ale již narozený v Římě. Jeho otec se jmenoval Jovius. Sloužil ve vysoké funkci předchozímu papeži Luciu I. , který ho také doporučil za svého nástupce. Církev v té době čelila různým odštěpeneckým skupinám, z nichž nejvýznamnější vedl Novatus. Základní spor, který svatý Štěpán vedl zejména se svatým Cypriánem a některými biskupy z Asie a Afriky spočíval v tom, zda je platný křest udělený kněžími, kteří byli jako heretici vyobcováni z církve. Marcian, biskup v Arles, dokonce odmítal takovým osobám udělit svaté přijímání. Štěpán rozhodl ve prospěch těchto věřících a Marciana a některé další biskupy odvolal z funkce. V této souvislosti se uvádí jeho památná věta, která se zařadila mezi často citované výroky: „Nihil innoventur, nisi quod traditium est“ (Žádné novoty, držte se tradice) a možná formovala i základní stanovisko církve na několik století dopředu. Podle legendy se 2. srpna 257 shromáždili věřící na mši v katakombách Luciny. Když Štěpán usedl na papežský trůn, vtrhli do katakomb římští vojáci a Štěpána sťali. Až do 18. století bylo křeslo uchováváno stále se stopami krve. Jiné věrohodné prameny však tuto událost nepotvrzují. Patrně došlo k záměně osob s jeho nástupcem papežem Sixtem II. , který se prokazatelně stal jednou z prvních obětí pronásledování křesťanů za vlády císaře Valeriána. Nicméně 2. srpen je udáván jako den Štěpánovy smrti a katolická církev v tento den uctívá jeho památku. Byl pohřben k Callixtových katakombách. Papež Pavel I. nechal jeho tělo přenést do kláštera San Silvestro in Capite.
- Esteban I fue el 23º papa de la Iglesia católica. Se le atribuye la prohibición de que las vestiduras eclesiásticas fueran empleadas para usos mundanos. Su festividad se conmemora el 2 de agosto.
- Pyhä Stefanus I oli paavi 12. maaliskuuta 254 – 2. elokuuta 257. Hän oli syntynyt Rooman valtakunnassa kreikkalaiseen sukuun. Siihen aikaan kirkkoa ravistelivat sekä sisäiset kiistat että ulkoiset viholliset. Keisari Deciuksen vainoissa oli kuollut monia kristittyjä. Kirkon sisällä pohdittiin sitä, pitääkö hairahtuneille antaa anteeksi. Pyhimystarinassa kerrotaan että 2. elokuuta 257 Stephenus oli seuraajineen pitämässä marttyyrien muistopalvelusta katakombeissa, kun keisarin miehet tulivat paikalle ja katkaisivat paavin kaulan. Tämän jäljiltä 2. elokuuta on Stephenuksen muistopäivä, ja veren tahrimaa tuolia on säästetty pyhäinjäänteenä. Myöhempi tutkimus on kyseenalaistanut tarinan, joka on voinut sekaantua seuraavana vuonna tapahtuneisiin vainoihin.
- Étienne I est le 23 pape de l'Église catholique et succède à Lucius I le 12 mai 254. Noble romain, il est élu pape dans les catacombes de Saint-Calixte devant la communauté de fidèles par les prêtres qui avaient un titre et par les diacres qui remplissaient une charge écclésiastique. Son pontificat, qui dure jusqu'au 2 août 257, s'insère entre deux vagues de persécutions mais connaît une crise interne à l'Église particulièrement grave et mène celle-ci au bord de la rupture avec les Église d'Orient et celle d'Afrique. Comme ses deux prédécesseurs Étienne est favorable à la réintégration des chrétiens apostats sous la persécutions de Dèce et repentis depuis. Mais le problème se pose aussi pour les clercs. Ils avaient le devoir de donner l'exemple, y compris dans le martyre, et Étienne refuse de réintégrer deux évêques d'Espagne qui avaient échappé à la persécution en produisant des certificats attestant qu'ils avaient sacrifié aux dieux païens. Il fait de même envers l'évêque d'Arles, qui depuis, dans une totale inconséquence, était passé aux novatiens. Étienne exige de la totalité des Églises chrétiennes qu'elles se conforment à la tradition romaine en ce qui concerne le baptême des hérétiques, des schismatiques et des chrétiens apostats, à savoir une simple imposition des mains de l'évêque, la confirmation, puisque ce sont des personnes qui dans le passé ont déjà été baptisées. Mais les Églises d'Orient et d'Afrique exigent un nouveau baptême. Étienne est un personnage autoritaire et il accepte mal cette indépendance. Un conflit s'engage avec Cyprien, l'évêque de Carthage, menacé par Étienne I d'excommunication. Cyprien reçoit le soutien des Églises d'Asie mineure, de Syrie et de Cappadoce. Alarmé le patriarche d'Alexandrie, Denys, joue les médiateurs mais en vain. C'est la mort de Cyprien, puis celle d'Étienne le 2 août 257 qui met fin à cette querelle et évite la rupture. On raconte qu'il fut décapité sur son siège pontifical par les soldats pendant qu'il présidait un office religieux dans les catacombes de Saint-Calixte. Il est inhumé dans la crypte des Papes de la catacombe de Saint-Calixte bien que sa pierre tombale ne fut jamais retrouvée. On le fête le 2 août.
- I. Szent István, a 23. pápa a kereszténység történetében. 254. március 21-e körül választották meg I. Lucius pápa utódjának, és Novatianus ellenpápa ellenfelének. 257. augusztus 2-áig uralkodott. Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a novatianus tanokat, és folytatta a bűnbocsánat intézményének megerősítését. Ezért több püspökkel és teológussal szembekerült, és több vitát kirobbantott. Elveiből nem engedett, még akkor sem, amikor Szent Cyprianus sem állt mellé. Cyprianus néhány Kis-ázsiai püspökkel azt vallotta, hogy azok, akik Decius üldözéseinek idején hitehagyóak lettek, újra keresztelkedjenek meg, ezzel megújítva esküjüket Isten egyháza felé. István kiközösítette őket. A hagyomány szerint hozzá kapcsolódik az is, hogy León valamint Astorga püspökét megerősítette hivatalukban, miután azok elfordultak a keresztény egyháztól az üldözések idején. Mivel megbánták bűneiket, István visszafogadta őket, és tisztségükben is meghagyta a két hispániai püspököt. 257. augusztus 2-án többek között ő is áldozatul esett Valerianus keresztényüldözéseinek. Vértanú-halálának emléknapját halála napján, augusztus 2-án tartják.
- Fu eletto il 12 maggio del 254 nelle catacombe di San Callisto e morì il 2 agosto del 257 nella persecuzione dell'Imperatore romano Valeriano che voleva così restaurare gli antichi culti pagani.
- ステファヌス1世（Papa Stephanus I, ?-257年8月2日）はローマ教皇（在位,254年-257年8月2日）。ギリシャ系の出身であった。彼が教皇に選ばれたころは、キリスト教への迫害もさることながら、それに伴って起こった問題に教会が揺れていたころであった。それはデキウス帝の迫害下で信仰を捨てた信徒が再び教会へ戻ることを望むとき共同体に向けてよいのか、また再び洗礼を受けさせるべきか、といった問題であった。これに関しては教皇はキュプリアヌスと一致しており、ローマの伝統にしたがって異端者でも教会に戻ったものにはその洗礼の有効性を認め再洗礼の必要がないと全教会に指示したが、アフリカの諸教会はこれにしたがわなかった。また、ステファヌス1世に関して特筆すべきことは初めてローマ司教の持つ優越性を主張していたことにある。これが教皇意識の萌芽であるとみなすと教会史家は多い。カトリック教会の聖人であり、記念日は8月11日。 ステファノスを殉教者とみなすのは、後代の伝承による。ヤコブス・デ・ウォラギネの『黄金伝説』はその殉教のようすについて次のように伝える。 時の皇帝ウァレリアヌスとガリエヌスは、まず教皇の配下の聖職者10名を捕らえ裁判もなく斬首した。翌日には教皇自身も捕らえられマルス神殿に連行されたがステファヌスが「どうかこのこけおどしの建物を倒してください」と主に祈ったために、神殿の大部分が倒壊した。逃げまどう多くの人々を尻目に教皇はその足で聖女ルキアが葬られている教会に向かい、皇帝によってさらに多くの兵士を差し向けられたが少しも恐れず聖務を続け、そのまま斬首された。
- Stefanus I was de 23ste paus van de Rooms-Katholieke Kerk. Hij bekleedde zijn ambt in een tijd die zich kenmerkt door grote druk op de Kerk, zowel van binnen als van buiten. Tijdens de vervolgingen onder keizer Decius, waren veel christenen van hun geloof gevallen. Hierdoor ontstond de discussie of men deze weer in gratie aan moest nemen. Met Cyprianus boog hij zich over de vraag of deze mensen ook een hernieuwde doop moesten ondergaan. Ze verschilderen hierover van mening. Hij vervreemdde zich van een deel van de Kerk en Cyprianus door zijn besluit dit niet veplicht te maken. De ruzie werd groter, waarna Cyprianus geëxcommuniceerd werd. Ook de hernieuwde instelling van de bisschoppen van León en Astorga leidde tot conflicten. Deze waren, uit veiligheidsoverwegingen, ook van hun geloof gestapt. Stefanus zou voorstander zijn geweest van hun hernieuwde macht, hoewel ook beweerd wordt dat hij ze als 'voorbeeld' zou hebben gestraft door ze niet opnieuw aan te stellen. Stefanus wordt als heilige vereerd. Zijn gedenkdag is 2 augustus. Zijn hoofd wordt in Speyer (Duitsland) als relikwie vereerd. Sinds 1961 wordt Paus Stefanus I niet meer als martelaar erkend door de Katholieke Kerk. Zijn heiligheid is niet betwist. Cosimo de Medici herdacht een slag die op 2 augustus 1554 door Toscane werd gewonnen met de instelling van de Heilige en Militaire Orde van Sint-Stefanus Paus en Martelaar.
- Stefan 1 var pave fra 12. mai 254 til 2. august 257.
- Stefan I – papież od 12 maja 254 do 2 sierpnia 257, święty Kościoła katolickiego. Był Rzymianinem. Podczas jego pontyfikatu narodził się spór o ważność chrztu apostatów i heretyków. Niektórzy biskupi Afryki Północnej oraz Azji Mniejszej uważali, że pragnący powrócić po wyparciu się wiary do wspólnoty Kościoła muszą przyjąć powtórnie chrzest. Stefan I był temu zdecydowanie przeciwny, co niemal doprowadziło do zerwania jedności z tymi Kościołami. Jest czczony 1 sierpnia. W tym samym czasie antypapieżem był Nowacjan.
- O Papa Estêvão I foi o 23º papa. Foi eleito em 12 de Maio de 254 e morreu em 2 de Agosto de 257. Sucedeu o Papa Lúcio I. Nasceu em Roma, oriundo de famílias nobres romanas, teve desavenças com as Igrejas de África e da Ásia, a respeito da supremacia da sede de Roma. Enfrentou S. Cipriano de Cartago devido à questão do rebaptismo dos hereges e pela reabilitação dos bispos Basílides de Leão e Marcial de Mérida, que tinham sido acusados de apostasía. Sob o seu pontificado, intensificaram-se as lutas cismáticas dos seguidores do antipapa Novaciano. Promoveu uma série de aulas expositivas que convenceram ao clero de Roma e algumas comunidades da África, sobre o erro essencial de se seguir ao Antipapa Novaciano e provou as implicações de suas heresias diante das Sagradas Escrituras, comparando-o aos irmãos de Moisés, que preferiram forjar e adorar ao "Bezerro de Ouro" a cultuar ao "Deus Verdadeiro"! De acordo com alguns historiadores foi martirizado nas perseguições do imperador Valeriano, enquanto que para outros foi decapitado pelos soldados de Décio, na cadeira pontifícia, em 2 de agosto de 257, durante uma cerimônia religiosa realizada na Catacumba de São Calisto em que explicava o significado da noite da santa de compartilhar o cálice e o pão e a santidade e grandeza de se servir a Deus.
- Papa Ştefan I a deţinut funcţia papală în perioada 12 mai 254 - 2 august 257.
- Файл:Stephen I. jpg Стефан I — епископ Рима с 12 мая 254 по 2 августа 257. Казнён по приказу императора Валериана. Почитается как священномученик в Православной и Католической церквях Стефан известен своим диспутом с карфагенским епископом Киприаном по вопросу о допустимости крещения еретиков. Как следует из сохранившихся посланий Киприана к папе, африканские епископы грозили Риму расколом церкви. Подоплекой спора был вопрос о верховенстве над испанскими епископами, на которое притязали как Рим, так и Карфаген.
- Stefan I, född i Rom, död 2 augusti 257 i Rom, var påve från den 12 maj 254 till sin död, 2 augusti 257. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 2 augusti.
- Святи́й Стефа́н I, двадцять третій папа Римський, за походженням римлянин. Під час його понтифікату виник спір про важливість хрещення апостатів і єретиків. Окремі єпископи Північної Африки та Малої Азії підтримували необхідність повторного хрещення осіб, які відступилися від християнської віри. Стефан I не підтримав ці пропозиції. Загинув смертю мученика під час правління римського імператора Валеріана, похований у катакомбах Калікста I.
- 教宗斯德望一世（Papa Stefano I，生年不詳、生於羅馬—257年8月2日卒於羅馬），原名不詳，約於254年3月12日至257年8月2日在位為羅馬教宗。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Saint Stephen I served as Bishop of Rome from 12 May, 254 to 2 August, 257. Of Roman birth but of Greek ancestry, he became bishop of Rome in 254, having served as archdeacon of Pope Lucius I, who appointed Stephen his successor.
- Stephan I. , auch der Heilige Stephan, war Bischof von Rom vom 12. Mai 254 bis zu seinem Tode. Er entstammte aus dem römischen Julier-Geschlecht. Sein Name bedeutet: die Krone (griech.)
- Esteve I va ser Papa entre els anys 254 i 257. El bisbe Cebrià de Cartago defensava que si tornaven a l'Església, els heretges havien de ser batejats de nou, tal com ho afirmaren els sínodes celebrats a Cartago els anys 255 i 256. Esteve I adreçà una carta a Cebrià condemnant la pràctica dels segons baptismes; com que Cebrià va mantenir les seves postures, s'arribà a una ruptura entre les comunitats de Roma i Cartago, que no va resoldre's pas fins mort Esteve I.
- Svatý Štěpán I. byl papežem katolické církve od 12. května 254 do 2. srpna 257. Štěpán I. byl patrně původem Řek, ale již narozený v Římě. Jeho otec se jmenoval Jovius. Sloužil ve vysoké funkci předchozímu papeži Luciu I. , který ho také doporučil za svého nástupce. Církev v té době čelila různým odštěpeneckým skupinám, z nichž nejvýznamnější vedl Novatus.
- Esteban I fue el 23º papa de la Iglesia católica. Se le atribuye la prohibición de que las vestiduras eclesiásticas fueran empleadas para usos mundanos. Su festividad se conmemora el 2 de agosto.
- Pyhä Stefanus I oli paavi 12. maaliskuuta 254 – 2. elokuuta 257. Hän oli syntynyt Rooman valtakunnassa kreikkalaiseen sukuun. Siihen aikaan kirkkoa ravistelivat sekä sisäiset kiistat että ulkoiset viholliset. Keisari Deciuksen vainoissa oli kuollut monia kristittyjä. Kirkon sisällä pohdittiin sitä, pitääkö hairahtuneille antaa anteeksi. Pyhimystarinassa kerrotaan että 2.
- Étienne I est le 23 pape de l'Église catholique et succède à Lucius I le 12 mai 254. Noble romain, il est élu pape dans les catacombes de Saint-Calixte devant la communauté de fidèles par les prêtres qui avaient un titre et par les diacres qui remplissaient une charge écclésiastique.
- I. Szent István, a 23. pápa a kereszténység történetében. 254. március 21-e körül választották meg I. Lucius pápa utódjának, és Novatianus ellenpápa ellenfelének. 257. augusztus 2-áig uralkodott. Elődeinek gyakorlatát alkalmazva ő is elítélte a novatianus tanokat, és folytatta a bűnbocsánat intézményének megerősítését. Ezért több püspökkel és teológussal szembekerült, és több vitát kirobbantott.
- Fu eletto il 12 maggio del 254 nelle catacombe di San Callisto e morì il 2 agosto del 257 nella persecuzione dell'Imperatore romano Valeriano che voleva così restaurare gli antichi culti pagani.
- Stefanus I was de 23ste paus van de Rooms-Katholieke Kerk. Hij bekleedde zijn ambt in een tijd die zich kenmerkt door grote druk op de Kerk, zowel van binnen als van buiten. Tijdens de vervolgingen onder keizer Decius, waren veel christenen van hun geloof gevallen. Hierdoor ontstond de discussie of men deze weer in gratie aan moest nemen. Met Cyprianus boog hij zich over de vraag of deze mensen ook een hernieuwde doop moesten ondergaan. Ze verschilderen hierover van mening.
- Stefan 1 var pave fra 12. mai 254 til 2. august 257.
- Stefan I – papież od 12 maja 254 do 2 sierpnia 257, święty Kościoła katolickiego. Był Rzymianinem. Podczas jego pontyfikatu narodził się spór o ważność chrztu apostatów i heretyków. Niektórzy biskupi Afryki Północnej oraz Azji Mniejszej uważali, że pragnący powrócić po wyparciu się wiary do wspólnoty Kościoła muszą przyjąć powtórnie chrzest. Stefan I był temu zdecydowanie przeciwny, co niemal doprowadziło do zerwania jedności z tymi Kościołami.
- O Papa Estêvão I foi o 23º papa. Foi eleito em 12 de Maio de 254 e morreu em 2 de Agosto de 257. Sucedeu o Papa Lúcio I. Nasceu em Roma, oriundo de famílias nobres romanas, teve desavenças com as Igrejas de África e da Ásia, a respeito da supremacia da sede de Roma. Enfrentou S. Cipriano de Cartago devido à questão do rebaptismo dos hereges e pela reabilitação dos bispos Basílides de Leão e Marcial de Mérida, que tinham sido acusados de apostasía.
- Papa Ştefan I a deţinut funcţia papală în perioada 12 mai 254 - 2 august 257.
- Файл:Stephen I. jpg Стефан I — епископ Рима с 12 мая 254 по 2 августа 257. Казнён по приказу императора Валериана.
- Stefan I, född i Rom, död 2 augusti 257 i Rom, var påve från den 12 maj 254 till sin död, 2 augusti 257. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 2 augusti.
- Святи́й Стефа́н I, двадцять третій папа Римський, за походженням римлянин. Під час його понтифікату виник спір про важливість хрещення апостатів і єретиків.
- 教宗斯德望一世（Papa Stefano I，生年不詳、生於羅馬—257年8月2日卒於羅馬），原名不詳，約於254年3月12日至257年8月2日在位為羅馬教宗。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
