| dbpprop:abstract
|
- Pope Saint Leo IV was pope from April 10, 847 to July 17, 855. A Roman by birth, he was unanimously chosen to succeed Sergius II. When he was elected, on April 10, 847, he was cardinal of Santi Quattro Coronati, and had been subdeacon of Gregory IV and archpriest under his predecessor. His pontificate was chiefly distinguished by his efforts to repair the damage done by the Saracens during the reign of his predecessor to various churches of the city, especially those of St Peter and St Paul. The Saracens were besieging Gaeta which lead to Leo's ordering that the walls of the city be restored and strengthened between 848 and 849. When the Muslims approached Portus, he summoned the Repubbliche Marinare or mariner cities of Italy: Naples, Gaeta and Amalfi to form a league. The command of the unified fleet was given to Cesarius, son of Duke Sergius I of Naples. The subsequent Battle of Ostia was one of the most famous in Middle Ages Papacy history, and is celebrated in a famous fresco by Raphael and his pupils in his Rooms of the Vatican Palace in the Vatican City. Another episode of Leo's life celebrated by the Urbinate in his series of frescoes for the Incendio di Borgo which depicts the burning of the Anglo-Saxon district of Rome that, according to the legend, was stopped by Leo simply making the sign of the cross. In order to definitively counter the Saracen menace, Leo ordered a new line of walls encompassing the suburb on the right bank of the Tiber to be built, including the until now undefended St. Peter's Basilica. The district enclosed by the walls is still known as the Civitas Leonina (City of Leo). He also restored and embellished the damaged churches of St. Paul and St. Peter's: the latter's altar received again (after the former had been stolen) his gold covering, which weighed 206 lb. and was studded with precious gems. Leo held three synods, one of them in 850 which was distinguished by the presence of Louis II, but the other two were of little importance. The history of the papal struggle with Hincmar of Reims, which began during Leo's pontificate, belongs rather to that of Nicholas I. Leo died on July 17, 855 and was buried in St. Peter's. Benedict III was Leo's immediate successor. A medieval tradition claimed that a woman, Pope Joan, succeeded him, disguising herself as a man; Joan is generally believed to be fictitious.
- Leo IV. (* um 790; † 17. Juli 855 in Rom) war ein Sohn des römischen Bürgers Rodualdus und vom 10. April 847 bis zu seinem Tode Papst. Vor seiner Wahl war er Subdiakon und Kardinalpriester von Santi Quattro Coronati. Sein Name bedeutet: der Löwe Während seines Pontifikats hatte er vor die Stadt Rom gegen Angriffe aus dem Morgenland zu verteidigen. 849 erlangten die päpstlichen Truppen in der Seeschlacht von Ostia einen entscheidenden Sieg über die Sarazenen. Leo IV. befestigte die Tibermündungen und den westlich des Tibers gelegenen Bereich um St. Peter. Leos Nachfolgerin soll einer sich bereits im Mittelalter verbreitenden Legende zufolge die Päpstin Johanna gewesen sein, deren Existenz indes historisch nicht belegt ist. Der in den kirchlichen Annalen geführte Nachfolger ist Benedikt III. , dessen Existenz allerdings von Anhängern der Legende angezweifelt wird. Leo IV. gehört zu den Heiligen der Katholischen Kirche; sein Patronatsfest wird am 17. Juli begangen.
- Lleó IV. va ser Papa de l'Església Catòlica del 847 al 855. Arxiprest amb Gregori IV i subdiaca amb Sergi II, Lleó era cardenal quan va ser escollit papa per unanimitat. El seu accés al pontificat va veure's marcat pel saqueig que va sofrir Roma a mans dels musulmans el 846. La ciutat només comptava amb la defensa que li proporcionava la muralla que l'emperador Aurelià va construir al segle III i que no incloïa el mont vaticà on a començaments del segle IV es va construir la primera Basílica de Sant Pere on s'acumulaven els tresors de l'Església. El saqueig del tresor i la profanació que va sofrir la pròpia tomba de l'apòstol va fer que Lleó IV iniciés l'emmurallament de la muntanya vaticana i la zona entorn a la Basílica de Sant Pere donant lloc al que avui es coneix com a "Ciutat Lleonina". També va alentir la formació d'una lliga amb les ciutats bizantines de Nàpols, Gaeta i Amalfi per crear una flota unificada amb la que frenar els musulmans que ocupaven la costa italiana, aconseguint derrotar-los en la batalla naval que va tindre lloc a òstia el 849. Aquesta victòria va ser immortalitzada per Rafael en uns frescos pintats en el Palau Vaticà. Aquest mateix pintor va reflectir en la seva obra "Incendi del burg", l'incendi que va patir un dels districtes de Roma i que segons la tradició va ser miraculosament sufocat pel Papa. En l'orde doctrinal es van convocar i celebrar durant el seu pontificat tres sínodes, una de les quals, celebrada el 850, va comptar amb la presencia de Lluís II, però va ser de poca importància. Va confirmar als venecians el seu dret a escollir al Dogo i va ser el primer pontifici que datà en els documents oficials. Va morir el 17 de juny del 855 i va ser enterrat a la Basílica de Sant Pere.
- Svatý Lev IV. byl papežem od ledna 847 až do své smrti.
- San León IV.. Papa n. º 103 de la Iglesia católica de 847 a 855. Arcipreste con Gregorio IV y subdiácono con Sergio II, León era cardenal cuando fue elegido papa por unanimidad. Su acceso al pontificado vino marcado por el saqueo que sufrió Roma a manos de los sarracenos en 846. La ciudad sólo contaba con la defensa que le proporcionaba la muralla que el emperador Aureliano construyó en el siglo III y que no incluía la colina Vaticana donde a comienzos del siglo IV se construyó la primera Basílica de San Pedro donde se acumulaban los tesoros de la Iglesia. El saqueo del tesoro y la profanación que sufrió la propia tumba del apostol hizo que León IV iniciara el amullaramiento de la colina Vaticana y la zona en torno a la Basílica de San Pedro dando lugar a lo que hoy se conoce como “Ciudad Leonina”. Asimismo alentó la formación de una liga con la ciudades bizantinas de Nápoles, Gaeta y Amalfi para crear una flota unificada con la que hacer frente a los sarracenos que asolaban la costa italiana, logrando derrotarlos en la batalla naval que tuvo lugar frente a Ostia en 849. Esta victoria fue inmortalizada por Rafael en unos frescos pintados en el Palacio Vaticano. Este mismo pintor reflejó en su obra “Incendio del burgo” el incendio que sufrió uno de los distritos de Roma y que según la tradición fue sofocado por el Papa milagrosamente. En el orden doctrinal convocó y celebro durante su pontificado tres sínodos, uno de los cuales, celebrado en 850, contó con la presencia de Luís II, pero que fueron de poca importancia. Confirmo a los venecianos su derecho a elegir al Dogo y fue el primer pontífice en datar los documentos oficiales. Falleció el 17 de junio de 855 y fue enterrado en la Basílica de San Pedro.
- Pyhä Leo IV oli paavina tammikuusta 847 – 17. heinäkuuta 855. Hän oli syntyjään roomalainen. Ennen paaviuttaan hän oli benediktiinimunkkina San Martinon luostarissa Napolissa. Paaviksi hänet valittiin yksimielisesti Sergius II:n seuraajaksi. Hänen paaviuskauttaan leimasivat pyrkimykset korjata vahinkoja, joita saraseenien hyökkäykset olivat aiheuttaneet kaupungin kirkoille, etenkin Pietarinkirkolle ja Paavalinkirkolle. Englannin kuningas Alfred Suuri vieraili hänen luonaan Roomassa vuonna 853, jolla vierailulla Leo toimi hänelle kummisetänä hänen konfirmaatiotilaisuudessa. Saraseenit piirittivät Gaetaa, ja Leo vahvistutti kaupungin muureja. Hän kutsui Napolin, Gaetan ja Amalfin meriliittoon muslimeita vastaan. Leo järjesti kolme synodia, jotka eivät olleet kovin merkittäviä. Keskiaikaisen legendan mukaan Paavi Johanna oli Leon seuraaja; nykyisin Johannaa pidetään kuvitteellisena hahmona ja uskotaan, että Benedictus III nousi paaviksi heti Leon jälkeen.
- Saint Léon IV, fut le 103 pape de 847 à 855. Devant les menaces d'invasion, il fit élever un rempart, pour protéger l’ensemble des constructions religieuses. Cet ensemble deviendra la cité léonine.
- IV. Szent Leó léphetett 104. -ként a római szentatyák trónjára az egyház története során. Pontifikátusának központjában a 846-os szaracén támadás sebeinek begyógyítása állt. A Római Hercegség területén sok nélkülöző volt ekkoriban, és a városok, templomok jelentős része is elpusztult. A csodatévőként tisztelt egyházfő jó kapcsolatokat ápolt az egykori Frank Birodalom uralkodóival, és Konstantinápollyal is. Rómában született, apját RRadoaldnak nevezték. Szülei elhatározására már korán az egyház közelébe került. Bencés szerzetesként a Szent Márton kolostorban nevelkedett. Nagy tudásra tett szert, és tisztessége miatt IV. Gergely pápa szubdiakónussá szentelte fel az ifjú Leót. Később II. Sergius a Quatuor Coronati-templom bíborosává nevezte ki, és ő volt az egyházfő személyes tanácsadója is. Ezért Sergius halála után a római zsinat azonnal egységesen Leót választotta meg utódául 847 januárjában. A szaracénok támadásai miatt azonban nem várhatták meg a császári megerősítést, ezért április 10-én I. Lothár beleegyezése nélkül szentelték fel Róma püspökének, annak ellenére, hogy Leó akarata ellenére került a pápai trónra. Amikor 846-ban a pogány szaracén hajóhad megtámadta a Római Hercegséget, mindent feldúltak, és az örök várost is csak erős falai védték meg a kalózok fosztogatásától. Ezért Leó fő feladatának tartotta a Pápai Állam újraépítését és a városok megerősítését. Kijavíttatta Róma falának sérüléseit, és felújíttatta a város 15 tornyát, amelyek már rég pusztulásra voltak ítélve. Ő volt az első pápa, aki fallal vette körül a Vatikán-dombot. A Tiberis folyó partján álló külvárosokat is megerődítette, azóta ezt a városrészt Civitas Leoninanak nevezik, vagyis Leó városának. A hatalmas építkezéseket a pápai patrimóniumokból nem tudta finanszírozni, így a császár és a hercegség lakóinak segítségével sikerült négy év alatt biztos védelmet emelni az örök városnak. A munkálatok 852-ben fejeződtek be Rómában, de a pápa buzdítására a hercegség több városa is erődítményt építtetett magának. A hatalmas falak épüléséről persze a szaracénok is tudtak, és 849-ben flottát szerveztek a szent város elfoglalására. Az egyelőre védtelen Leó szövetségre lépett Nápoly, Amalfi és Gaeta uraival, és az egyesült flotta Ostiánál legyőzte a pogány hadakat. Miután a falak felépültek, Leóújjáépíttette Porto városát, ahová a Szardíniáról elmenekült keresztényeket telepítette le. Az építkezések azonban nem álltak meg a falak befejeztével. Leó Itáliaszerte több templomot és szent helyet építtetett fel vagy újíttatott meg. Rómában helyreállította a Szent Péter Bazilikát, a Lateránt, az angol-szász palotát, rengeteg templomot, a Santa Maria Antiqua romjain felépítette a Santa Maria Nova templomot és a Quatuor Coronati kolostort is renováltatta. Uralkodása alatt három zsinatot hívott össze. Az elsőt 850-ben tartotta meg, amelyen jelen volt II. Lombardiai Lajos is, Lothár császár gyermeke. Leó a császárral egyetértésben Lajosnak ígérte a császári koronát. A gyűlésen egyéb fontos esemény nem történt. 853-ban tartotta meg egyik legfontosabb zsinatát, amelyen az egyházi fegyelem és tanulás kérdésében hozott fontos döntéseket. Igyekezett visszaszorítani a szimóniát, amely elődjei korában virágzott. Ekkor átkozták ki Anasztáz bíborost is. A klérusban többször is rendet kellett teremtenie. Amikor János, Ravenna érseke ellentétes döntéseket adott ki a pápa akaratával, Leó meglátogatta az engedetlen érseket, hogy jobb belátásra bírja. Alig sikerült Ravennában helyreállítani a rendet, amikor egy másik érsek, Reims-i Hinkmar is Róma ellen foglalt állást. Azonban Hinkmar problémáját már Leó nem tudta orvosolni halála miatt. Világi személyek is igyekeztek megkeseríteni Leó pontifikátusát. Így Bretagne hercege, Nomenoé haláláig küzdött II. Kopasz Károly és Leó ellen. A herceg jogtalanul fosztotta meg a breton püspököket hivataluktól, és saját embereit ültette az egyházmegyék élére. Ezen kívül saját metropolitát nevezett ki. Ugyan Nomenoé 851-ben meghalt, a breton püspököket még több évszázadon keresztül nem sikerült a Toursi érsek hatósága alá vonni. Leó azonban kiváló kapcsolatokat tartott fenn a konstantinápolyi udvarral. De a bizánci uralkodó mellett a pátriárkával, Methodiosszal már összetűzésbe került, amikor az felfüggesztette Aszbesztasz Gergely, szirakuszai püspök hivatalát, mert az egyházmegyéjét túl nyúlva intézkedett személyi kérdésekben. Methodiosz utóda, Ignatiosz is ki akarta közösíteni Gergelyt az egyházból, de a püspök levelet írt Leóhoz, aki megvédte őt. A pápa arra hivatkozott, hogy a vádak nem elég megalapozottak, és mivel a keleti egyház zsinatain egy nyugati pap sem vett részt, azok nem érvényesek. Nyolc évnyi uralkodás után végül 855. július 17-én halt meg. Szentté avatták, ugyanis a legenda szerint egy borzalmas római tűzvész során Leó imája mentette meg a várost a teljes pusztulástól. Ünnepét július 17-én tartják.
- Romano di nascita, venne scelto all'unanimità per succedere a Sergio II. Il suo pontificato si distinse principalmente per gli sforzi nel riparare i danni fatti dai saraceni, durante il regno del suo predecessore, a varie chiese della città, specialmente a quelle di san Pietro e san Paolo. Fu Leone IV che fece costruire e fortificare i sobborghi sulla riva destra del Tevere (l'odierno rione di Borgo), ancor oggi noti come Civitas Leonina. Uno spaventoso rogo, che la leggenda narra venne estinto dalle sue preghiere, è il soggetto di un capolavoro di Raffaello, che si trova nella "Sala dell'Incendio" del Vaticano. Leone tenne tre sinodi, uno dei quali, nell'850, si distinse per la presenza di Lodovico II, ma a parte ciò furono di poca importanza. La storia della lotta del papato contro Incmaro di Reims, che iniziò durante il pontificato di Leone, appartiene più a Niccolò I. Benedetto III fu il successore di Leone. La celebrazione liturgica ricorre il 17 luglio.
- レオ4世（Leo IV、？ - 855年7月17日）は847年から855年まで在位したローマ教皇。
- Leo IV was paus van 10 april 847 tot 17 april 855. Leo, een benedictijner monnik, werd unaniem verkozen tot opvolger van Sergius II. Hij werd ingewijd zonder de toestemming van de keizer. Benedictus III was Leo's opvolger, al gaat ook de legende dat pausin Johanna hem opvolgde.
- Den hellige Leo IV var pave fra 847 til sin død. Hn kom ifølge Liber Pontificalis fra Roma, og var sønn av en Rodoald som antagelig var av langobardisk ætt. Som ung gutt ble han oppdratt i klosteret San Marino ai Monti, og under Gregor IV ble han subdiakon. Sergius II utnevnte ham til kardinal. Etter Sergius' plutselige død 27. januar 847 ble Leo i et eksepsjonelt raskt pavevalg utpekt til hans etterfølger allerede samme dag. Seks uker senere ble han innsatt i embetet uten at man ventet på keiserlig godkjenning, noe som var påkrevet i den romerske konstitusjonen av 824. Forklaringen på dette var at man etter det sarascenske angrepet kort tid før ikke turde å vente. Romerne måtte dog love at de senere skulle følge prosedyrene som var nedfelt. Våren 847 ble Roma igjen angrepet av sarascenere, og Leo måtte organisere forsvaret samtidig som han var ansvarlig for å sørge for at skadene fra forrige angrep ble reparert. Keiserens tropper hadde i august 846 kommet for sent til å stoppe sarascenerne som hadde seilt opp Tiberen, og selveste Peterskirken var en av mange kirker som hadde blitt plyndret. Lothar I befalte at bymuren skulle forsterkes, og Leo satte igag dette arbeidet. Blant forsvarverkene som ble reist var murene rundt Vatikanet, et festningsanlegg som fikk navnet «Den leoninske by» (Civitas Leonina). De ble innviet under en stor seremoni 27. juni 852. I 849, mens arbeidet med murene i Roma pågikk, ble en stor sarascenerflåte samlet ved Sardinia. Byene Napoli, Amalfi og Gaeta samlet en stor flåte som ventet i Tiberen. Etter å ha fått avklart at det var der for å hjelpe byen – det var først noe usikkerhet ettersom disse byene var underlagt østkeiseren – ledet Leo en romersk hær til Ostia for å styrke flåten. Sarascenerne ødela havnebyen Centumcellae, men ble påført et knusende nederlag utenfor Ostia. Leo gjenoppbygde Centumcellae på et sikrere sted i 854. Den nye byen fikk navnet Leopolis, i dag Civitavecchia. Han grunnla også en befestet by i Porto, ved Tiberens munning. Dette bidro sterkt til å øke ikke bare Leos egen, men også pavemebetets, autoritet og popularitet. Påsken 850 salvet Leo keiser Lothars sønn Ludvig II til medkeiser. Forholdet til keiseren var stort sett godt, men det var enkelt konflikter som bunnet i at begge krevde sine rettigheter ut fra konstitusjonen av 824. Ved et tilfelle ble en pavelig legat myrdet, og som gjengjeldelse fikk Leo tre keiserlige representanter henrettet. Leo hadde en autoritær stil, som særlig kom frem i hans behandling av ulydige prelater. Ravenna hadde lenge prøvd å bli uavhengig fra Roma, noe som ble støttet av den byzantinske keiseren. Erkebiskop Johannes av Ravenna erklærte sitt område uavhengig, og konfiskerte romersk kirkegods. Med keiser Ludvigs støtte klarte Leo å tvinge Johannes til å underkaste seg, men i 861 dukket striden opp igjen under pave Nikolas I. En annen stor maktstrid innen kirken sto mellom Leo og erkbiskop Hinkmar av Reims. Erkebiskopen krevde å få utøve sin metropolitanmakt overfor bispedømmene som tilhørte hans kirkeprovins, og keiseren forsøkte å få ham utnevnt som apostolisk vikar, noe Leo nektet å gjøre. Leo ekskommuniserte Anastasius «Bibliothecarius», som senere ble motpave. I 853 nådde Leo høydepunktet i sin kamp for Romas autoriet, da han annulerte alle vedtak fra synoden i Soissons i april samme år. Synoden hadde erklært ordinasjonen av erkebiskop Ebo av Reims for ugyldig, og avsatte ham. Paven krevde en ny synode som var ledet av pavelige legater. Hans tone overfor Konstantinopel var hovmodig, og han irettesatte blnt annet patriark Ignatius for ikke å konsultere Roma før han avsatte biskopen av Syrakus. Leo kunne ha godkjent dommen, men valgte i stedet å innstevne begge parter til Roma, noe som må ha blitt oppfattet som en stor fornærmelse i Konstantinopel. Leo var opptatt av kirkelig disiplin, og ga meget grundige svar når han ble konsultert. Særlig kjent er hans svar til de engelske biskopene i 849. Han gjennomførte flere reformer; blant annet bestemte han at det ikke lenger skulle være tillatt å sette relikvieskrin på høyalteret, og at det på alteret kun skulle være Evangeliebok, kalk og patena under messefeiringen. Han var også den første pave som satte dato på dokumentene han utstedte. Usikre kilder forteller at han i 853 salvet Alfred, som i 871 ble konge av England. Historien virker ikke helt sannsynlig, men det som er sikkert er at Alfred kom til Roma som pilegrim sammen med faren Ethelwulf samme år som Leo død, og han må i den forbindelse ha fått en pavelig velsignelse. Før Leos død snakket mange allerede om hans hellighet, og legenden forteller at han skal ha slukket en brann ved å gjøre korstegn, en scene som langt senere ble malt av Rafael. Han døde 17. juli 855, og ble gravlagt i Peterskirken. Kort tid etter hans død ble han regnet som helgen, og det fortelles om flere mirakler som skal ha skjedd ved hans grav.
- Św. Leon IV, papież, którego pontyfikat przypadał w okresie od 10 kwietnia 847 do 17 lipca 855. Był pierwszym papieżem który położył datę na dokumentach oficjalnych. Zbudował mury oddzielające Watykan od reszty Rzymu.
- Leão IV foi consagrado papa em 10 de Abril de 847. Morreu em 17 de Julho de 855. Nasceu em Roma, onde foi educado no Mosteiro de São Martinho. Era monge beneditino. Fortificou com altas muralhas a colina do Vaticano e a zona em torno da basílica de S. Pedro, que tinha sido saqueada pelos sarracenos, criando a cidade Leãoina. A fim de obter maior protecção consagrou imperador Luis II, o Jovem. Confirmou aos venezianos o direito de eleger o Doge. Foi o primeiro pontífice que pôs data nos documentos oficiais. O seu pontificado foi pacífico e benéfico para a Igreja.
- Papa Leon al IV-lea a fost un papă al Romei.
- Лев IV — папа римский с 10 апреля 847 по 17 июля 855. Родился в Риме. Заключил антисарацинский союз с Неаполем, благодаря чему захватчики потерпели поражение при Остии. Отделил Ватикан от Рима, один из городских районов был назван в честь Льва Civitas Leonina.
- Leo IV, född ca 790 i Rom, död 17 juli 855 i Rom, var påve från den 10 april 847 till sin död, 17 juli 855. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 17 juli.
- Лев IV, сто четвертий папа Римський, народився у Римі. На час виборів був кардиналом. Його понтифікат характеризувався, насамперед, намаганнями відбудувати римські храми, пошкоджені сарацинами під час правління його попередника. У 848—849 роках Лев IV зміцнив мури Риму. Перед загрозою нападу сарацинів з моря папа закликав приморські міста Неаполь, Гаету та Амалфі укласти військовий союз. На чолі об'єднаної флотилії став Цезар, син герцога Сергія I Неаполітанського. Морська битва біля Остії стала найбільш відомим епізодом з папської середньовічної історії та була відзначена на фресці Рафаеля і його учнів. Вважається, що Лев IV був першим папою, який зазначав дати на своїх документах. Побудував мури, які відділяли Ватикан від Риму.
- 教宗聖良四世（Leo IV，拉丁文Papa Leo IV），卒于855年7月17日，在位期間：847年—855年7月17日。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Saint Leo IV was pope from April 10, 847 to July 17, 855. A Roman by birth, he was unanimously chosen to succeed Sergius II. When he was elected, on April 10, 847, he was cardinal of Santi Quattro Coronati, and had been subdeacon of Gregory IV and archpriest under his predecessor. His pontificate was chiefly distinguished by his efforts to repair the damage done by the Saracens during the reign of his predecessor to various churches of the city, especially those of St Peter and St Paul.
- Leo IV. (* um 790; † 17. Juli 855 in Rom) war ein Sohn des römischen Bürgers Rodualdus und vom 10. April 847 bis zu seinem Tode Papst. Vor seiner Wahl war er Subdiakon und Kardinalpriester von Santi Quattro Coronati. Sein Name bedeutet: der Löwe Während seines Pontifikats hatte er vor die Stadt Rom gegen Angriffe aus dem Morgenland zu verteidigen. 849 erlangten die päpstlichen Truppen in der Seeschlacht von Ostia einen entscheidenden Sieg über die Sarazenen. Leo IV.
- Lleó IV. va ser Papa de l'Església Catòlica del 847 al 855. Arxiprest amb Gregori IV i subdiaca amb Sergi II, Lleó era cardenal quan va ser escollit papa per unanimitat. El seu accés al pontificat va veure's marcat pel saqueig que va sofrir Roma a mans dels musulmans el 846.
- Svatý Lev IV. byl papežem od ledna 847 až do své smrti.
- San León IV.. Papa n. º 103 de la Iglesia católica de 847 a 855. Arcipreste con Gregorio IV y subdiácono con Sergio II, León era cardenal cuando fue elegido papa por unanimidad. Su acceso al pontificado vino marcado por el saqueo que sufrió Roma a manos de los sarracenos en 846.
- Pyhä Leo IV oli paavina tammikuusta 847 – 17. heinäkuuta 855. Hän oli syntyjään roomalainen. Ennen paaviuttaan hän oli benediktiinimunkkina San Martinon luostarissa Napolissa. Paaviksi hänet valittiin yksimielisesti Sergius II:n seuraajaksi. Hänen paaviuskauttaan leimasivat pyrkimykset korjata vahinkoja, joita saraseenien hyökkäykset olivat aiheuttaneet kaupungin kirkoille, etenkin Pietarinkirkolle ja Paavalinkirkolle.
- Saint Léon IV, fut le 103 pape de 847 à 855. Devant les menaces d'invasion, il fit élever un rempart, pour protéger l’ensemble des constructions religieuses. Cet ensemble deviendra la cité léonine.
- IV. Szent Leó léphetett 104. -ként a római szentatyák trónjára az egyház története során. Pontifikátusának központjában a 846-os szaracén támadás sebeinek begyógyítása állt. A Római Hercegség területén sok nélkülöző volt ekkoriban, és a városok, templomok jelentős része is elpusztult. A csodatévőként tisztelt egyházfő jó kapcsolatokat ápolt az egykori Frank Birodalom uralkodóival, és Konstantinápollyal is.
- Romano di nascita, venne scelto all'unanimità per succedere a Sergio II. Il suo pontificato si distinse principalmente per gli sforzi nel riparare i danni fatti dai saraceni, durante il regno del suo predecessore, a varie chiese della città, specialmente a quelle di san Pietro e san Paolo. Fu Leone IV che fece costruire e fortificare i sobborghi sulla riva destra del Tevere (l'odierno rione di Borgo), ancor oggi noti come Civitas Leonina.
- レオ4世（Leo IV、？ - 855年7月17日）は847年から855年まで在位したローマ教皇。
- Leo IV was paus van 10 april 847 tot 17 april 855. Leo, een benedictijner monnik, werd unaniem verkozen tot opvolger van Sergius II. Hij werd ingewijd zonder de toestemming van de keizer. Benedictus III was Leo's opvolger, al gaat ook de legende dat pausin Johanna hem opvolgde.
- Den hellige Leo IV var pave fra 847 til sin død. Hn kom ifølge Liber Pontificalis fra Roma, og var sønn av en Rodoald som antagelig var av langobardisk ætt. Som ung gutt ble han oppdratt i klosteret San Marino ai Monti, og under Gregor IV ble han subdiakon. Sergius II utnevnte ham til kardinal. Etter Sergius' plutselige død 27. januar 847 ble Leo i et eksepsjonelt raskt pavevalg utpekt til hans etterfølger allerede samme dag.
- Św. Leon IV, papież, którego pontyfikat przypadał w okresie od 10 kwietnia 847 do 17 lipca 855. Był pierwszym papieżem który położył datę na dokumentach oficjalnych. Zbudował mury oddzielające Watykan od reszty Rzymu.
- Leão IV foi consagrado papa em 10 de Abril de 847. Morreu em 17 de Julho de 855. Nasceu em Roma, onde foi educado no Mosteiro de São Martinho. Era monge beneditino. Fortificou com altas muralhas a colina do Vaticano e a zona em torno da basílica de S. Pedro, que tinha sido saqueada pelos sarracenos, criando a cidade Leãoina. A fim de obter maior protecção consagrou imperador Luis II, o Jovem. Confirmou aos venezianos o direito de eleger o Doge.
- Papa Leon al IV-lea a fost un papă al Romei.
- Лев IV — папа римский с 10 апреля 847 по 17 июля 855. Родился в Риме. Заключил антисарацинский союз с Неаполем, благодаря чему захватчики потерпели поражение при Остии. Отделил Ватикан от Рима, один из городских районов был назван в честь Льва Civitas Leonina.
- Leo IV, född ca 790 i Rom, död 17 juli 855 i Rom, var påve från den 10 april 847 till sin död, 17 juli 855. Helgon i katolska kyrkan, med festdag 17 juli.
- Лев IV, сто четвертий папа Римський, народився у Римі. На час виборів був кардиналом. Його понтифікат характеризувався, насамперед, намаганнями відбудувати римські храми, пошкоджені сарацинами під час правління його попередника. У 848—849 роках Лев IV зміцнив мури Риму.
- 教宗聖良四世（Leo IV，拉丁文Papa Leo IV），卒于855年7月17日，在位期間：847年—855年7月17日。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
