| dbpprop:abstract
|
- Pope Saint Innocent I was pope from 401 to March 12, 417. He was, according to his biographer in the Liber Pontificalis, the son of a man called Innocens of Albano; but according to his contemporary Jerome, his father was Pope Anastasius I (399-401), whom he was called by the unanimous voice of the clergy and laity to succeed (he had been born before his father's entry to the clergy, let alone the papacy). Innocent I lost no opportunity of maintaining and extending the authority of the Roman see as the ultimate resort for the settlement of all disputes; and his still extant communications with Victricius of Rouen, Exuperius of Toulouse, Alexander of Antioch and others, as well as his actions on the appeal made to him by John Chrysostom (397-403) against Theophilus of Alexandria, show that opportunities of the kind were numerous and varied. He took a decided view on the Pelagian controversy, confirming the decisions of the synod of the province of proconsular Africa, held in Carthage in 416, which had been sent to him, and also writing in the same year in a similar sense to the fathers of the Numidian synod of Mileve who, Augustine being one of their number, had addressed him. Among Innocent I's letters is one to Jerome and another to John II, Bishop of Jerusalem, regarding annoyances to which the former had been subjected by the Pelagians at Bethlehem. He died on 12 March 417. Accordingly, though from the thirteenth to the twentieth century he was commemorated on 28 July, his feast day is now 12 March. His successor was Zosimus.
- Der Innozenz I. , Papst von 21. Dezember 401 bis 12. März 417, war vermutlich der Sohn eines Innozenz von Albano (so sein Biograph im Liber Pontificalis) oder der Sohn seines Vorgängers Anastasius I. (so sein Zeitgenosse des Hieronymus). Sein Pontifikat war überschattet vom Niedergang des Weströmischen Reiches und von der Belagerung und Eroberung Roms durch die Westgoten unter Alarich I. im Jahr 410. In seinen Briefen an die Bischöfe Victricius von Rouen, Exuperius von Toulouse, Decentius von Gubbio und anderen wird deutlich, dass er die Vormachtstellung Roms in der Gesamtkirche ausbauen wollte. Er forderte die abendländische Kirchendisziplin nach dem römischen Vorbild auszurichten und beanspruchte die oberste Lehrentscheidung für alle wichtigen Fragen (den causa maiores) für den apostolischen Stuhl. Weniger Erfolg hatte er im Osten (Eingreifen für Johannes Chrysostomos, *344/345, gest. 407), obwohl er mit der Begründung des päpstlichen Vikariats von Thessalonike den Einfluss Konstantinopels zu begegnen versuchte. Sein Name bedeutet: der Unschuldige.
- Sant Innocenci I. La tradició explica que era fill natural de l'anterior Papa Anastasi I. Va ser escollit el 22 de desembre de 401. Va ordenar que tots els casos greus havien de ser revisats per ell i en els altres es reservava el dret a intervenir. Va intervenir en moltes qüestions diverses especialment en aquelles relacionades amb les celebracions litúrgiques. El seu gran amic Joan Crisòstom va ser expulsat com a Patriarca de Constantinoble a causa de les hostilitats personals amb l'emperadriu Eudòsia de Constantinoble i les intrigues de Teòfil d'Alexandria. Innocenci I va intervenir per a reintegrar-lo a la seva seu. Es va enfrontar fermament a Pelagi i el Pelagianisme, amb tanta autoritat i decisió que Sant Agustí, quan ho va saber, va pronunciar la famosa frase: Roma locuta, causa finita (Quant Roma ha parlat, la causa està acabada). Va obtenir de l'emperador Honori la prohibició de les lluites entre gladiadors al Circ romà El 24 d'agost de 410 el rei visigot, Alaric I, va conquistar i va saquejar a Roma. Innocenci I no es trobava a la ciutat, sinó que estava a la cort imperial a Ravenna tractant de fer negociacions amb el mateix Alaric. Quant va retornar a Roma va fer el possible per reparar els danys fets pels gots. Va morir el 12 de març de 417.
- Svatý Inocenc I. (zemřel 12. března 417) byl papež katolické církve od 21. prosince nebo 22. prosince 401 do 12. března 417. Jak se píše v Liber Pontificalis, byl synem Inocence z Albana; podle jeho současníka Jeronýma byl ale jeho otcem papež Anastasius I. (399–401), po jehož smrti nastoupil hned druhý den do úřadu díky jednomyslné podpoře kléra i laiků (narodil se ještě před vstupem jeho otce mezi duchovenstvo). Během papežství Inocence I. obléhal Řím vizigótský král Alarich I. (395–410) a nakonec jej roku 410 vyplenil. Papež byl v té době mimo město v Ravenně u císaře Honoria, kterého se pokoušel přimět, aby Alarichovi zaplatil výkupné. Inocenc I. využil každou příležitost k udržení a rozšíření autority Říma jako konečné instance pro všechny spory. Ve sporu vyhnaného konstantinopolského patriarchy Jana Zlatoústého (397–403) se stavěl důsledně, ač marně, za jeho návrat proti alexandrijskému patriarchovi Theofilovi. Rozhodl o sporu britského mnicha Pelagia, jeho exkomunikací potvrdil rozhodnutí synody provincie Afrika vynesené v Kartágu v roce 416.
- Inocencio I, papa n. º 40 de la Iglesia Católica entre 401 y 417. Era natural de Albano e hijo del papa anterior, Anastasio I. Fue elegido el 22 de diciembre de 401. Ordenó que todos los casos graves tenían que ser revisados por él y en los demás se reservaba el derecho a intervenir. Ejerció este derecho en muchas cuestiones diversas, especialmente en aquellas relacionadas con las celebraciones litúrgicas. Su gran amigo Juan Crisóstomo fue expulsado como Patriarca de Constantinopla debido a hostilidades personales con la emperatriz Eudoxia y las intrigas de Teófilo de Alejandria. Inocencio I intervino para reintegrarlo a su sede. Se enfrentó firmemente a Pelagio y al pelagianismo, con tanta autoridad y decisión que Agustín de Hipona, cuando lo supo, pronunció aquella famosa frase que ha llegado a ser un refrán: Roma locuta, causa finita ("Cuando Roma ha hablado, la causa está terminada"). También condenó el priscilianismo. El 24 de agosto de 410 el rey visigodo, Alarico, conquistó y saqueó a Roma. Inocencio no se encontraba en la ciudad, sino que estaba en la corte imperial en Rávena tratando de hacer negociaciones con Alarico. Cuando regresó a Roma hizo lo posible por reparar los daños hechos por los godos. Murió el 12 de marzo de 417
- Pyhä Innocentius I oli paavina 22. joulukuuta 401 – 12. maaliskuuta 417. Hieronymuksen mukaan hän oli edellisen paavin, Anastasius I:n poika, joka oli syntynyt ennen isänsä vihkimistä papiksi. Innocentiuksen ollessa paavina Alarik ja visigootit piirittivät Roomaa. Tuohon aikaan paavi itse oli poissa kaupungista, mutta kerrotaan että hätä oli niin suuri että annettiin paavillinen lupa uhrata epäjumalille kaupungin pelastamiseksi rutolta ja perikadolta. Innocentius lujitti kirkon valtaa kaikin keinoin ja tuomitsi pelagiolaisuuden.
- Innocent I est pape de 401 à 417. Il succède, selon Jérôme, à son propre père, Anastase I le 22 décembre 401. Originaire sans doute d'Albano dans le Latium, on connaît peu ses jeunes années. Par contre, son pontificat reste l'un des plus importants de cette période tragique où l'empire romain est en train de vivre ses dernières années en Occident. Le désastre de la prise de Rome par Alaric I le 24 août 410, à l'heure même où à Ravenne le pape discute avec l'empereur Honorius de l'opportunité de faire du chef wisigoth le commandant des forces impériales, est un déclic semble-t-il pour Innocent. Il est clair que le temps est révolu où l'Église s'accommode d'un gouvernement parcellaire où chaque évêque est totalement responsable de son diocèse sans rendre de compte à Rome. Pour Innocent seule une autorité forte, autorité qui n'est plus assurée par l'empire, peut garantir le salut de l'Église. Cette tendance déjà amorcée par ses prédécesseurs, Anastase I et surtout Sirice, va s'accentuer sous le pontificat d'Innocent I à un point jamais atteint jusqu'à ces jours sombres. Il consolide l'autorité du Pape, renforce les liens avec les évêques d'Occident mais aussi d'Orient et exige que les problèmes de doctrine soient débattus à Rome. Il condamne ainsi vigoureusement le pélagianisme en approuvant les travaux du Concile de Carthage en 416. Ses relations avec la cour de Constantinople et le patriarche sont fluctuantes. Il refuse un partage de l'autorité avec le patriarche mais entretient de bonnes relations avec Jean Chrysostome pour lequel il intervient en vain lorsqu'en 403 celui-ci est exilé une première fois par les intrigues de l'impératrice Eudoxie. Il est l'auteur d'une liste de livres canoniques de la Bible incluant tous les livres qui seront finalement retenus au Concile de Trente . Il meurt le 12 mars 417.
- I. Ince volt Szent Péter trónjának negyvenedik betöltője. A Liber Pontificalis szerint Albano városában született egy keresztény családban, azonban a legtöbb krónika úgy számol be I. Ince származásáról, mint I. Anasztáz pápa fiáról. Amikor Anasztáz még nem lépett papi pályára, akkor fogant meg a gyermek. Stabil, kiegyensúlyozott, központosító politikát folytató pápa volt, akit a római zsinat 401. december 22-én választott meg egyházfőnek. Hivatalát haláláig, 417. március 17-éig viselte. Erőskezű egyházfő hírében állt, akinek pontifikátusa alatt érezte meg először Róma városa, hogy a hatalmas birodalom hamarosan romokba dől. 408-ban ugyanis I. Alarich, a vizigótok királya megostromolta a várost. Ugyan az első roham nem járt sikerrel, mégis köztudott volt, hogy a hajdani dicső központ nem bírja sokáig tartani majd magát. 409-ben maga Ince vezetett küldöttséget Alarik táborába. Nem sikerült megegyezni a királlyal, így a pápa elmenekült Rómából, és 410-ben a gótok feldúlták a szent várost. Az ostrom alatt a rómaiak azt látták, hogy egyetlen Istenük elfordult tőlük, és ezért a pogány isteneknek áldoztak és hozzájuk imádkoztak. Egyes későbbi anekdoták szerint ezt maga Ince is engedélyezte. A harcok mindemellett nem irányultak a keresztény egyház ellen, így Ince továbbra is irányíthatta nyáját. Ezt egészen erős kézzel tette. Minden áron fenn akarta tartani a római Szentszék elsőbbségét. Elismertette a pápa primátusát, és Rómát nevezte minden klerikális vita döntőbírájának. Kiterjesztette a thesszalonikéi püspök hatáskörét. Kelet-Illíria minden püspöke fölé emelte a szaloniki püspököt, és megalapította a Thesszalonikéi Pápai Vikáriátust. Mint minden korakeresztény egyházfő, Ince is sokat harcolt az eretnek tanok ellen. Így megerősítette a II. afrikai zsinat határozatát, amely elítéli Pelagiust és Celestiust. 416-ban zsinatot hívott össze Karthágó városába, hogy a donatista tanokat újra megvitassák, majd elvessék. Talán az egyetlen sikertelen egyházi vitája volt az, amikor megpróbálta visszahelyezni konstantinápolyi érseki székébe Aranyszájú Szent Jánost, akit törvénytelenül fosztottak meg hivatalától. Ez a vita kisebb szakadást eredményezett a keleti egyházakkal. 417 tavaszán halt meg az energikus pápa.
- Governò la chiesa in un periodo particolarmente difficile per Roma, che subì l'assedio e il saccheggio da parte di Alarico I re dei Visigoti.
- インノケンティウス1世（Innocent I, ? - 417年）は、ローマ教皇（在位：401年 - 417年）。カトリック教会および正教会で聖人とされる。
- Innocentius I was de veertigste paus van de Rooms-katholieke Kerk. Hij was volgens Hiëronymus de zoon van zijn voorganger, paus Anastasius I. Het Liber Pontificalis spreekt dit echter tegen en noemt Innocentius van Albano als zijn vader. Zijn naam betekent de onschuldige. Over het begin van zijn pontificaat bestaan twijfels, het jaar 402 wordt ook wel genoemd. Tijdens zijn pontificaat werd Rome veroverd door Alarik. Wat zijn politiek betreft streefde hij vooral naar het uitbouwen van de macht van de bisschop van Rome. Dit valt op te maken uit brieven die zijn bisschoppen van hem ontvingen. Zijn politiek maakte hem niet geliefd in het oosten, waar hij de regels die in het West-Romeinse Rijk gehandhaafd werden strenger wilde laten naleven. Ook nam hij stelling tegen Pelagius, een Britse monnik die de erfzonde verwierp en uitging van het goede in de mens. Hierdoor verkreeg Innocentius de steun van Augustinus, de belangrijkste tegenstander van Pelagius. Hij wordt als heilige vereerd op 12 maart en werd uiteindelijk verwijderd van de kalender en zijn verering werd in 1969 verminderd.
- Innocent I var pave fra 401 til 12. mars 417. Han var i følge sin biografi i Liber Pontificalis sønn av en mann med navn Innocent av Albano, men i følge sin samtidige Hieronymus var faren Anastasius I (399-401), som han etterfulgte som pave etter et enstemmig valg. Han ble i så fall født før den senere paven ble prest. Men han vokste opp blant presteskapet og var diakon for den angivelige faren. Det var under Innocent Is tid som pave at Roma ble beleiret av Alarik I (395-410) og av Vestgotere, det skal ha, i følge en noe tvilsom anekdote av Zosimus av Konstantinopel vært så fryktelige utbrudd av pest og sult at befolkningen skulle ha vendt seg mot de gamle hedenske guder. Paven var imidlertid på reise til Honorius i Ravenna da byen ble plyndret i 410. Innocent I sørget for å ivareta og utvide pavestolens autoritet som det stedet hvor alle disputter skulle avgjøres, og hans brevveksling med blant andre Victricius av Rouen, Exuperius av Toulouse, Alexander av Antioch og andre er bevart, og disse sammen med hans håndtering av saken mellom Johannes Chrysostomos (397-403) og den ortodokse biskopen Theophilus av Alexandria, viser bredden av hans politiske arbeid. Han arbeidet hardt for å oppretteholde og styrke disiplinen innen kirken, og fremmet tanken om sølibat for geistligheten og klostervesenet. Han skal også ha overtalt keiser Honorius til å forby gladiatorkamper på arenaene. Han tok et klart standpunkt i forhold til striden rundt Pelagius, en engelsk munk som kom til Roma rundt år 400 og ble populær som åndelig veileder. Han reiste vider til Palestina hvor han fremmet opprør mot keiserdømmet, blant annet gjennom sine egne religiøse fortolkninger som brøt med sentrale kristne dogmer. Pelagius møtte stor motstand blant annet fra kirkelæreren Augustin og to afrikanske konsil sommeren 416 ba om hans støtte. Innocent I framstilte dette som at han ble bedt om å bruke domsmyndighet til å avgjøre et lærespørsmål (mens de egentlig bare hadde bedt om å stille seg bak deres fordømmelse), og i tråd med tradisjonen om at Peter skulle avgjøre omdiskuterte spørsmål blant biskoper om troen, da de hadde sitt embete fra ham. Ingen pave hadde til da vært så tydelige på at pavestolen var den øverste autoritet på dette området, og Innocent kalte seg selv Rector ecclesiae Dei. August støtte dette, og uttalte det senere som berømte utsagnet Roma locuta, causa finita est («Roma har talt, saken er avsluttet»). Han er i den katolske kirke ansett for å være en bekjenner på linje med Nazarius, Celsus og pave Viktor I.
- Św. Innocenty – święty Kościoła katolickiego, papież. Innocenty urodził się w Albano koło Rzymu. Jego pontyfikat przypadał w okresie od 22 grudnia 401 do 12 marca 417. Podjął działania mające zorganizować życie w Rzymie po złupieniu przez barbarzyńców w 410 roku. Zwołał Synod w 417 roku w wyniku którego ekskomunikowany został mnicha Pelagiusz. Potępienie herezji pelagiańskiej wywołało reakcję św. Augustyna, którego komentarze dotyczące tego wydarzenia weszły do mowy potocznej: „Przemówił Rzym; sprawa jest skończona. ” Innocenty I rozstrzygnął sprawy dotyczące liturgii i kościoła. Umocnił znaczenie stolicy Piotrowej. Wybudował bazylikę męczenników Gerwazego i Protazego. Innocenty I zmarł w Rzymie i został pochowany na cmentarzu Poncjata. Wspominano go 28 lipca, nowe Martyrologium powróciło do daty 12 marca.
- O Papa São Inocêncio I foi um papa eleito em 22 de dezembro de 401. Falece em 12 de março de 417. Foi durante o seu pontificado que São Jerônimo terminou a revisão da tradução latina da Bíblia conhecida como Vulgata Latina, em 404. Tendeu a unificar a Igreja ocidental em torno da "praxis romana", estabelecendo a observância dos ritos romanos no Ocidente, o catálogo do livros canônicos e as regras monásticas. Enfrentou a heresia de Pelágio, tendo ratificado a condenação deste e de Celestino; defendeu João Crisóstomo. Durante seu pontificado, Roma foi saqueada pelos visigodos de Alarico. Conseguiu que Honório proibisse as lutas de gladiadores.
- Papa Inocenţiu I a fost Papă al Romei în perioada 401 - 12 Martie 417.
- Файл:Innocentius I. jpg Инноке́нтий I — папа римский с 22 декабря 401 по 27 июля 417. Во время взятия Рима Аларихом уехал с императором в Равенну. Принимал некоторое участие в конфликте Иоанна Златоуста с Феофилом Александрийским и спорах о пелагианстве. Переписывался с Иеронимом Блаженным и Иоанном, епископом Иерусалимским.
- Innocentius I, född okänt i Albano, död 12 mars 417, var påve från den 21 december 401 till sin död drygt femton år senare, 12 mars 417. Helgon i Katolska kyrkan, med festdag 28 juli.
- Святи́й Іннокентій I, сороковий папа Римський. Його батьком вважається Іннокентій з Альбано. Святий Ієронім стверджував, що його батьком був папа Римський Анастасій I. Його пам'ять відзначається 28 липня.
- 教宗依诺增爵一世（Pope Innocent I），402年—417年3月12日在位。据同时代耶柔米的记载，教宗依诺增爵一世系教宗亚纳大削一世之子；而《教宗名录》（Liber Pontificalis）则指其父为 Innocent of Albano。 教宗依诺增爵一世在位期间，西哥特人亚拉里克一世于410年8月24日攻陷了罗马，而此时教宗却正在拉文納与皇帝洪諾留商讨招安西哥特人的主意。 教宗依诺增爵一世始终把握机会，保持并扩大罗马教会在处理争端上的权威。他保持与鲁昂主教維田舒（Victricius of Rouen），圖盧茲主教愛素波（Exuperius of Toulouse）以及安提阿主教亚历山大的通信，还写信给屈梭多模以答复后者与聖狄奧菲魯斯的争端。教宗依诺增爵一世保持着与屈梭多模良好的关系，403年屈梭多模遭皇后优多迦放逐时，曾为之交涉，然没有成功。 伯拉纠主义的问题上，他重申非洲教会在迦太基和米里夫（Mileve）会议（皆召开于416年）上否定伯拉纠主义的立场。 教宗依诺增爵一世逝于417年3月12日。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Saint Innocent I was pope from 401 to March 12, 417. He was, according to his biographer in the Liber Pontificalis, the son of a man called Innocens of Albano; but according to his contemporary Jerome, his father was Pope Anastasius I (399-401), whom he was called by the unanimous voice of the clergy and laity to succeed (he had been born before his father's entry to the clergy, let alone the papacy).
- Der Innozenz I. , Papst von 21. Dezember 401 bis 12. März 417, war vermutlich der Sohn eines Innozenz von Albano (so sein Biograph im Liber Pontificalis) oder der Sohn seines Vorgängers Anastasius I. (so sein Zeitgenosse des Hieronymus). Sein Pontifikat war überschattet vom Niedergang des Weströmischen Reiches und von der Belagerung und Eroberung Roms durch die Westgoten unter Alarich I. im Jahr 410.
- Sant Innocenci I. La tradició explica que era fill natural de l'anterior Papa Anastasi I. Va ser escollit el 22 de desembre de 401. Va ordenar que tots els casos greus havien de ser revisats per ell i en els altres es reservava el dret a intervenir. Va intervenir en moltes qüestions diverses especialment en aquelles relacionades amb les celebracions litúrgiques.
- Svatý Inocenc I. (zemřel 12. března 417) byl papež katolické církve od 21. prosince nebo 22. prosince 401 do 12. března 417. Jak se píše v Liber Pontificalis, byl synem Inocence z Albana; podle jeho současníka Jeronýma byl ale jeho otcem papež Anastasius I. (399–401), po jehož smrti nastoupil hned druhý den do úřadu díky jednomyslné podpoře kléra i laiků (narodil se ještě před vstupem jeho otce mezi duchovenstvo). Během papežství Inocence I.
- Inocencio I, papa n. º 40 de la Iglesia Católica entre 401 y 417. Era natural de Albano e hijo del papa anterior, Anastasio I. Fue elegido el 22 de diciembre de 401. Ordenó que todos los casos graves tenían que ser revisados por él y en los demás se reservaba el derecho a intervenir. Ejerció este derecho en muchas cuestiones diversas, especialmente en aquellas relacionadas con las celebraciones litúrgicas.
- Pyhä Innocentius I oli paavina 22. joulukuuta 401 – 12. maaliskuuta 417. Hieronymuksen mukaan hän oli edellisen paavin, Anastasius I:n poika, joka oli syntynyt ennen isänsä vihkimistä papiksi. Innocentiuksen ollessa paavina Alarik ja visigootit piirittivät Roomaa. Tuohon aikaan paavi itse oli poissa kaupungista, mutta kerrotaan että hätä oli niin suuri että annettiin paavillinen lupa uhrata epäjumalille kaupungin pelastamiseksi rutolta ja perikadolta.
- Innocent I est pape de 401 à 417. Il succède, selon Jérôme, à son propre père, Anastase I le 22 décembre 401. Originaire sans doute d'Albano dans le Latium, on connaît peu ses jeunes années. Par contre, son pontificat reste l'un des plus importants de cette période tragique où l'empire romain est en train de vivre ses dernières années en Occident.
- I. Ince volt Szent Péter trónjának negyvenedik betöltője. A Liber Pontificalis szerint Albano városában született egy keresztény családban, azonban a legtöbb krónika úgy számol be I. Ince származásáról, mint I. Anasztáz pápa fiáról. Amikor Anasztáz még nem lépett papi pályára, akkor fogant meg a gyermek. Stabil, kiegyensúlyozott, központosító politikát folytató pápa volt, akit a római zsinat 401. december 22-én választott meg egyházfőnek.
- Governò la chiesa in un periodo particolarmente difficile per Roma, che subì l'assedio e il saccheggio da parte di Alarico I re dei Visigoti.
- インノケンティウス1世（Innocent I, ? - 417年）は、ローマ教皇（在位：401年 - 417年）。カトリック教会および正教会で聖人とされる。
- Innocentius I was de veertigste paus van de Rooms-katholieke Kerk. Hij was volgens Hiëronymus de zoon van zijn voorganger, paus Anastasius I. Het Liber Pontificalis spreekt dit echter tegen en noemt Innocentius van Albano als zijn vader. Zijn naam betekent de onschuldige. Over het begin van zijn pontificaat bestaan twijfels, het jaar 402 wordt ook wel genoemd. Tijdens zijn pontificaat werd Rome veroverd door Alarik.
- Innocent I var pave fra 401 til 12. mars 417. Han var i følge sin biografi i Liber Pontificalis sønn av en mann med navn Innocent av Albano, men i følge sin samtidige Hieronymus var faren Anastasius I (399-401), som han etterfulgte som pave etter et enstemmig valg. Han ble i så fall født før den senere paven ble prest. Men han vokste opp blant presteskapet og var diakon for den angivelige faren.
- Św. Innocenty – święty Kościoła katolickiego, papież. Innocenty urodził się w Albano koło Rzymu. Jego pontyfikat przypadał w okresie od 22 grudnia 401 do 12 marca 417. Podjął działania mające zorganizować życie w Rzymie po złupieniu przez barbarzyńców w 410 roku. Zwołał Synod w 417 roku w wyniku którego ekskomunikowany został mnicha Pelagiusz. Potępienie herezji pelagiańskiej wywołało reakcję św.
- O Papa São Inocêncio I foi um papa eleito em 22 de dezembro de 401. Falece em 12 de março de 417. Foi durante o seu pontificado que São Jerônimo terminou a revisão da tradução latina da Bíblia conhecida como Vulgata Latina, em 404. Tendeu a unificar a Igreja ocidental em torno da "praxis romana", estabelecendo a observância dos ritos romanos no Ocidente, o catálogo do livros canônicos e as regras monásticas.
- Papa Inocenţiu I a fost Papă al Romei în perioada 401 - 12 Martie 417.
- Файл:Innocentius I. jpg Инноке́нтий I — папа римский с 22 декабря 401 по 27 июля 417. Во время взятия Рима Аларихом уехал с императором в Равенну. Принимал некоторое участие в конфликте Иоанна Златоуста с Феофилом Александрийским и спорах о пелагианстве.
- Innocentius I, född okänt i Albano, död 12 mars 417, var påve från den 21 december 401 till sin död drygt femton år senare, 12 mars 417. Helgon i Katolska kyrkan, med festdag 28 juli.
- Святи́й Іннокентій I, сороковий папа Римський. Його батьком вважається Іннокентій з Альбано. Святий Ієронім стверджував, що його батьком був папа Римський Анастасій I. Його пам'ять відзначається 28 липня.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
