| dbpprop:abstract
|
- Pope Saint Hilarius (also Hilarus, Hilary) was Pope of the Roman Catholic Church from 461 to February 28, 468. He was canonized as a saint after his death. The Sardinian archdeacon of Rome, Hilarius was elected bishop of Rome probably November 17, 461, and was consecrated November 19, 461 and died on February 28 (?), 468. As archdeacon under Pope Leo I he fought vigorously for the rights of the Roman See and vigorously opposed the condemnation of Flavian of Constantinople at the Second Council of Ephesus in 449 to settle the question of Eutyches. According to a letter to the Empress Pulcheria, collected among the letter of Leo I, Hilarus apologizes for not delivering to her the pope's letter after the synod; but owing to Dioscurus of Alexandria, who tried to hinder his going either to Rome or to Constantinople, he had great difficulty in making his escape in order to bring to the pontiff the news of the result of the council. As Pope, he continued the policy of his predecessor Leo, who in his contest with Hilary, bishop of Arles for supremacy in Gaul, had obtained from Valentinian III a famous rescript (445) confirming the supremacy of the bishop of Rome. Hilarius continued to strengthen papal control over episcopal discipline. At Narbonne, Hermes, a former archdeacon, had been nominated by his predecessor and installed as bishop without the express sanction of Pope Leo. Hilarius convoked a synod in 462, which confirmed Hermes as titular bishop, withholding his faculties as metropolitan (Wace). Other decisions expressed in an encyclical were in the interests of increased discipline: A synod was to be convened yearly by the Bishop of Arles, but all important matters were to be submitted to the Apostolic See. No bishop could leave his diocese without a written permission from his metropolitan, with a right of appeal to the Bishop of Arles. Respecting the parishes (paroeciae) claimed by Leontius, bishop of Arles as belonging to his jurisdiction, the Gallican bishops could decide, after an investigation. Church property could not be alienated until a synod had examined into the cause of sale. Shortly after this the pope found himself involved in another diocesan quarrel. In 463 Mamertus of Vienne had consecrated a Bishop of Die, although this Church, by a decree of Leo I, belonged to the metropolitan Diocese of Arles. When Hilarus heard of it he deputed Leontius of Arles to summon a great synod of the bishops of several provinces to investigate the matter. The synod took place and, on the strength of the report given him by Bishop Antonius, he issued an edict dated 25 February, 464, in which Bishop Veranus was commissioned to warn Mamertus that, if in the future he did not refrain from irregular ordinations, his faculties would be withdrawn. Consequently the consecration of the Bishop of Die must be sanctioned by Leontius of Arles. Thus the primatial privileges of the See of Arles were upheld as Leo I had defined them. At the same time the bishops were admonished not to overstep their boundaries, and to assemble in a yearly synod presided over by the Bishop of Arles. The metropolitan rights of the See of Embrun also over the dioceses of the Maritime Alps were protected against the encroachments of a certain Bishop Auxanius, particularly in connection with the two Churches of Nice and Cimiez. He gave decisions to the churches of Hispania, which tended to operate outside the papal orbit in the 5th century. Silvanus, Bishop of Calahorra, had violated the church laws by his episcopal ordinations, and the pope was asked for his decision. Before an answer came to their petition, the same bishops had recourse to the Holy See for an entirely different matter. Before his death Nundinarius, Bishop of Barcelona, expressed a wish that Irenaeus might be chosen his successor, and he had himself made Irenaeus bishop of another see. The request was granted, a Synod of Tarragona confirming the nomination of Irenaeus, after which the bishops sought the pope's approval. The Roman synod of 19 November 465, held in the basilica of Santa Maria Maggiore, which settled the matters, is the oldest Roman synod whose original records have survived. In Rome Hilarus worked zealously to counter the new emperor's edict of toleration for schismatic sects (467), inspired, according to a letter of Pope Gelasius I by a favourite of Emperor Anthemius named Philotheus, who espoused the Macedonian heresy. On one of the emperor's visits to St Peter's, the pope openly called him to account for his favourite's conduct, exhorting him by the grave of St Peter to promise that he would allow no schismatical assemblies in Rome. Hilarus erected several churches and other buildings in Rome, for which Liber Pontificalis the main source for information about Hilarius praises him: two oratories in the baptistery of the Lateran, one in honour of St. John the Baptist, the other of St. John the Apostle, to whom he attributed his safe escape from the Council of Ephesus, are due to him, thus satisfying the question to which Saints John the Lateran had been dedicated. He also erected a chapel of the Holy Cross in the baptistery, convents, two public baths, and libraries near the Basilica of St. Lawrence outside the Walls, in which church he was buried. His feast day is celebrated on 17 November or 28 February.
- Hilarius, auch Hilarus, († 28. Februar? 468), Heiliger, war Patriarch von Rom von 461 bis 468. Der Sarde Hilarius wurde wahrscheinlich am 17. November 461 zum Bischof gewählt, am 19. November gesegnet und starb am 28. Februar (?) 468. Nach einer abweichenden Auffassung dauerte sein Pontifikat vom 13. November 461 bis 29. Februar 468. Sein Name bedeutet ‚der Heitere‘. Als Erzdiakon unter Leo I. bekämpfte er deutlich die Verdammung Flavians von Konstantinopel auf dem Latrocinium Ephesinum (Konzil von Ephesos) 449. Als Papst setzte er die Politik seines Vorgängers fort, indem er die Herrschaft des Römischen Episkopats über das südliche Gallien forderte. Auch verordnete er der spanischen Kirche Gesetze. Das Liber Pontificalis preist ihn für seine Gaben an die römischen Kirchen und Klöster. Bezogen auf seinen Umgang mit der Ostkirche ist ein Dekretale erhalten, in dem er Häresien verurteilte, den Primat Roms betonte und die Beschlüsse der Konzilien von Nicäa im Jahre 325 und Chalkedon im Jahre 451 bekräftigte. In Italien richtete er sich gegen die Ausbreitung des Arianismus. In seine Amtszeit fällt eine Synode in der Basilika Santa Maria Maggiore im Jahre 465; es ist die erste römische Synode, von der umfassende Dokumente erhalten geblieben sind.
- Sant Hilari I. Nascut a Sardenya, va ser triat bisbe de Roma o Papa probablement el 17 de novembre de 461 i consagrat al cap de dos dies, 19 de novembre. Com arxidica sota Lleó I el Magne es va oposar a la condemna de Flavià de Constantinoble realitzada en el Concili d'Efes el 449. Va continuar la política del seu predecessor al reclamar el sud de la Gàl·lia. Va establir que per a ser sacerdots era necessària una profunda cultura i que pontífexs i bisbes no podien designar els seus successors. Va morir a Roma el 29 de febrer de 468.
- Svatý Hilarius byl římským papežem od 17. listopadu 461 do 28. února 468. Katolická církev slaví jeho svátek 29. února.
- Hilario,. Papa n. º 46 de la Iglesia católica de 461 a 468. Como archidiácono actuó como legado de León I Magno en en el Concilio de Éfeso celebrado en 449 y conocido como el "latrocinio de Éfeso" oponiéndose a la condena de Flaviano de Constantinopla lo que le supuso enfrentarse al monofisita patriarca alejandrino Dióscoro y verse obligado a alejarse tanto de Constantinopla como de Roma para salvar su vida. Durante su pontificado dedicó una especial atención al ordenamiento eclesiástico de España y de la Galia que tras las invasiones bárbaras se encontraban sumidas en el caos. Hilario mando construir dos oratorios en el baptisterio de Letrán, uno en honor de San Juan Bautista y otro dedicado al Apóstol San Juan, a cuya intercesión atribuía su salvación tras su intervención en el concilio de Éfeso. También mandó erigir una capilla de la Santa Cruz en el baptisterio, un convento, dos baños públicos y bibliotecas junto a la iglesia de San Lorenzo Extramuro donde fue enterrado al fallecer el 29 de febrero (fecha no segura) de 468.
- Pyhä Hilarius oli paavina 19. marraskuuta 461 – 29. helmikuuta 468. Hän oli syntyisin Sardiniasta. Hilarius jatkoi edeltäjänsä, Leo Suuren, politiikkaa ja vahvisti Rooman piispan asemaan paavina "primus inter pares" (suom. ensimmäinen vertaistensa joukossa) etenkin Ranskan ja Espanjan piispojen yläpuolella. Hän myös uudisti useita Rooman luostareista.
- Saint Hilaire, né en Sardaigne est pape du 19 novembre 461 au 29 février 468. Son pontificat dure au total six ans, trois mois et dix jours. Le prénom Hilaire est fêté le 13 janvier. Lors de son pontificat, il défend (et construit) l'orthodoxie chrétienne en confirmant les conciles de Nicée, d'Ephèse et de Chalcédoine. Il poursuit ainsi la condamnation des hérésies telles que le monophysisme (en réaffirmant la double nature humaine et divine du Christ), et l'arianisme. Il construit plusieurs églises et chapelles dans Rome, soutient l'évêque d'Arles Léonce en Gaule.
- Fájl:Nuremberg chronicles - Hilarius, Pope (CXXXVIv). jpg Hilarius pápa Szent Hilarius volt a 46. pápa a sorban. 461. november 17-én választotta meg őt a római zsinat a keresztény egyház fejének, és két nap múlva szentelték fel. Leó pápa uralkodása alatt kitűnt hitbuzgóságával, és a választók nem tévedtek nagyot, amikor Leó méltó utódát látták benne. Szardíniai származású volt, aki a sziget archdiakónusaként vált ismertté a római klérus tagjai között. Leó pápa nevezte ki a sziget lelki vezetőjének, majd hamarosan közvetlenül magához rendelte Rómába archdiakónusi címben. Ekkor a lelkes, és mélyen vallásos Hilarius beleláthatott a nagy pápa pontifikátusának minden ügyébe. Közelebb került a keresztény vezetők nem feltétlen hithű hivatásához és a politikához. Így lett hamarosan az egyházfő egyik bizalmasa, aki részt vett a 449-ben összehívott úgynevezett Rabló zsinaton Epheszoszban. Ezen a zsinaton Leó pápa legnagyobb ellenségei gyűltek össze, és Euthükész tanait akarták elfogadtatni a pápa ellenében. Az epheszoszi zsinat részvevői végül Leónak nem tetsző határozatot hoztak, és ezért Hilariust, mint a pápa követét elfogták. A császár és a pápa közbenjárására nemsokára kiszabadulhatott. Hamarosan meghalt Leó, és a választó zsinat összeült. 461-ben Hilariust tették meg a keresztény egyház fejének. Az új pápa mindenben követte elődje politikáját. Legfőbb célja az volt, hogy a római apostoli szék hatalmát tovább erősítse. Ehhez megvolt törvényi alapja is, hiszen III. Valentinianus császár 445-ben írásban fektette le a római pápák döntéseinek primátusát és törvényi erejét. Pontifikátusának első nagy megmérettetése Galliában várt rá. Narbonne püspöki székében akkoriban egy Hermes nevű ember ült, akit elődje önkényesen nevezett ki erre a hivatalra. Amikor ez Hilarius fülébe jutott, 462-ben zsinatot hívott össze, amelyen Hermest címzetes püspöki hivatalba helyezte, és megvonta tőle metropolita jogait. Így egész Gallia területén Arles püspökének lett a legkiemelkedőbb hatalma. A zsinat kimondta, hogy a zavarok elkerülése végett minden évben tartsanak zsinatot Gallia püspökei, amelyen az arles-i metropolita elnökölt. A gall püspökök nem hagyhatták el egyházmegyéjüket metropolitájuk engedélye nélkül, és egyházi tulajdonukat sem adhatták el szabadon.463-ban ismét Gallia klérusa vonta magára a pápa figyelmét. Mamertus Vienne püspöke, Die élére, egy olyan egyházmegye élére nevezett ki püspököt, amely az Arles-i metropolita hatáskörébe tartozott. Hilarius 464-ben ediktumot adott ki, amelyben leszögezte, hogy amennyiben Mamertus nem engedelmeskedik a továbbiakban Róma törvényeinek, minden hivatalától meg fogja fosztani. Uralkodása alatt Hispánia papi karával is akadt konfliktusa, ugyanis Barcelona püspökének kilétében nem tudtak megegyezni a spanyol püspökök. Hilarius 465 novemberében zsinatot hívott össze Rómában, ahol tisztázták Hispánia bajos dolgait. A császári székvárosban is sok dolga akadt uralmának hét éve alatt. Anthemius császár ugyanis 467-ben leplezetlenül támogatta a makedóniai eretnekek táborát. Ez a császári segítség pedig az egyházszakadás veszélyét is magában hordozta. Hilarius kezdetben nem járt sikerrel az udvarnál, ám egyszer, amikor a császár ellátogatott Szent Péter utódjához, a pápa Péter apostol sírja fölött esküt csikart ki a császárból, hogy betiltja az eretnek gyűléseket a városban. A Liber Pontificalis több templom és egyéb épület emelését is Hilariusnak tulajdonítja. Így például a Lateráni palotát is kibővítette két imaházzal, amelyek közül az egyiket Keresztelő Szent János, a másikat Szent János apostol tiszteletére emelt. Szent János apostolnak nagy szerepe volt Hilarius életében, hiszen a pápa neki tulajdonította szerencsés menekülését az epheszoszi rabló zsinatról. Így egész Lateránt a szentnek ajánlotta. A palota keresztelő kápolnájában építtetett még egy kápolnát a Szent Kereszt tiszteletére, továbbá Rómában több kolostor, könyvtár és nyilvános fürdő is az ő nevéhez kötődik.468 február 29-én halt meg. Földi maradványait a Szent Lőrinc a Falakon Kívül templomban helyezték örök nyugalomra. Halála után szentté avatták, ünnepnapját november 17-én tartják.
- ヒラルス（Hilarus, ? - 468年2月28日?）は、ローマ教皇（在位：461年 - 468年2月28日）。ヒラリウス（Hilarius）とも呼ばれる。サルデーニャ出身。 レオ1世の部下の助祭長（長輔祭）として、ヒラルスはローマ司教座の権限拡大や、エフェソス強盗会議で認められたエウティケスの教義の否定のために活発に活動した。 教皇として、ヒラルスはレオ1世が行なっていたアルル大司教ヒラリウスとの議論を引き継ぎ、東ローマ皇帝ウァレンティニアヌス3世からローマ大司教の最高位性を承認するという有名な答書を445年に得、ヒラルスは司教に対する統制を強化した。 ヒラルスは、死後列聖された。カトリック教会・正教会で聖人とされる。
- Hilarius was de 46ste paus van de rooms-katholieke Kerk en de opvolger van de zeer populaire en actieve paus Leo I. Het was voor Hilarius geen gemakkelijke taak diens populariteit te evenaren. Hij had echter in de voorgaande jaren intensief samengewerkt met Leo I en stelde zich ten doel om zijn pausschap vorm te geven naar het voorbeeld van zijn mentor Leo I. Tijdens zijn pontificaat richtte Hilarius zich met name op het verbreiden van de doctrine van de Pauselijke Suprematie, het primaat van Rome. Daarom mengde hij zich in menig theologisch dispuut, onder andere in Frankrijk en Spanje, waar onderlinge geschillen tussen bisschoppen speelden. Hij schreef brieven waarin hij deze doctrine benadrukte aan de kerkelijke leiders in het Oosten. Ook streed hij – waar hij die ook maar tegenkwam - tegen ketterijen tegen de door hem bewaakte doctrine van de pauselijke suprematie. Al met al was, ondanks zijn inspanningen, zijn regeerperiode er een met weinig indrukwekkende gebeurtenissen. Hilarius stierf op 28 februari 468. Dat is ook zijn naamdag, want hij werd heilig verklaard.
- Św. Hilary – papież rzymski, Ojciec Kościoła, wybitny teolog, święty Kościoła katolickiego.
- Hilário foi papa eleito em 17 de novembro de 461. Morreu em 28 de fevereiro de 468aos 57 anos . Lutou pelos direitos da Igreja no Concílio de Éfeso. Estabeleceu que para ser sacerdote era necessário possuir uma profunda cultura e que pontífices e bispos não podiam designar seus sucessores. Estabeleceu um vicariato na Espanha e fundou, em Roma, vários conventos para mulheres.
- Papa Ilarie a fost papă al Romei din 19 noiembrie 461 până în ziua morţii sale - 28 februarie 468.
- Файл:Nuremberg chronicles - Hilarius, Pope (CXXXVIv). jpg 250px См. также Иларий и Иларий Пиктавийский Гиларий — папа римский с 19 ноября 461 по 29 февраля 468. Происходил с острова Сардиния, был учеником Льва Великого, присутствовал на Четвёртом Вселенском Соборе. Будучи папой, продолжил деятельность св. Льва по обличению ересей.
- Hilarius, född på Sardinien, död 29 februari 468, var påve från den 19 november 461 till sin död, 29 februari 468. Helgon i katolska kyrkan, med 28 februari som festdag.
- Святи́й Гіларій, сорок шостий папа Римський, народився на Сардинії в Італії та був сином Кріспіна. Під час його понтифікату Римом правив германський вождь Рицимер, який дозволив поширення аріанства. Гіларій бровся з напливом до Риму різних сект, зміцнював церковну структуру. Побудував базиліку Святого Лаврентія.
- 教宗希拉略（Hilarius，也作Hilarus，Hilary)自461年至468年2月28日为罗马天主教会教宗。他在去世后被宣圣为圣人。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Saint Hilarius (also Hilarus, Hilary) was Pope of the Roman Catholic Church from 461 to February 28, 468. He was canonized as a saint after his death. The Sardinian archdeacon of Rome, Hilarius was elected bishop of Rome probably November 17, 461, and was consecrated November 19, 461 and died on February 28 (?), 468.
- Hilarius, auch Hilarus, († 28. Februar? 468), Heiliger, war Patriarch von Rom von 461 bis 468. Der Sarde Hilarius wurde wahrscheinlich am 17. November 461 zum Bischof gewählt, am 19. November gesegnet und starb am 28. Februar (?) 468. Nach einer abweichenden Auffassung dauerte sein Pontifikat vom 13. November 461 bis 29. Februar 468. Sein Name bedeutet ‚der Heitere‘. Als Erzdiakon unter Leo I.
- Sant Hilari I. Nascut a Sardenya, va ser triat bisbe de Roma o Papa probablement el 17 de novembre de 461 i consagrat al cap de dos dies, 19 de novembre. Com arxidica sota Lleó I el Magne es va oposar a la condemna de Flavià de Constantinoble realitzada en el Concili d'Efes el 449. Va continuar la política del seu predecessor al reclamar el sud de la Gàl·lia.
- Svatý Hilarius byl římským papežem od 17. listopadu 461 do 28. února 468. Katolická církev slaví jeho svátek 29. února.
- Hilario,. Papa n. º 46 de la Iglesia católica de 461 a 468. Como archidiácono actuó como legado de León I Magno en en el Concilio de Éfeso celebrado en 449 y conocido como el "latrocinio de Éfeso" oponiéndose a la condena de Flaviano de Constantinopla lo que le supuso enfrentarse al monofisita patriarca alejandrino Dióscoro y verse obligado a alejarse tanto de Constantinopla como de Roma para salvar su vida.
- Pyhä Hilarius oli paavina 19. marraskuuta 461 – 29. helmikuuta 468. Hän oli syntyisin Sardiniasta. Hilarius jatkoi edeltäjänsä, Leo Suuren, politiikkaa ja vahvisti Rooman piispan asemaan paavina "primus inter pares" (suom. ensimmäinen vertaistensa joukossa) etenkin Ranskan ja Espanjan piispojen yläpuolella. Hän myös uudisti useita Rooman luostareista.
- Saint Hilaire, né en Sardaigne est pape du 19 novembre 461 au 29 février 468. Son pontificat dure au total six ans, trois mois et dix jours. Le prénom Hilaire est fêté le 13 janvier. Lors de son pontificat, il défend (et construit) l'orthodoxie chrétienne en confirmant les conciles de Nicée, d'Ephèse et de Chalcédoine. Il poursuit ainsi la condamnation des hérésies telles que le monophysisme (en réaffirmant la double nature humaine et divine du Christ), et l'arianisme.
- Fájl:Nuremberg chronicles - Hilarius, Pope (CXXXVIv). jpg Hilarius pápa Szent Hilarius volt a 46. pápa a sorban. 461. november 17-én választotta meg őt a római zsinat a keresztény egyház fejének, és két nap múlva szentelték fel. Leó pápa uralkodása alatt kitűnt hitbuzgóságával, és a választók nem tévedtek nagyot, amikor Leó méltó utódát látták benne. Szardíniai származású volt, aki a sziget archdiakónusaként vált ismertté a római klérus tagjai között.
- Hilarius was de 46ste paus van de rooms-katholieke Kerk en de opvolger van de zeer populaire en actieve paus Leo I. Het was voor Hilarius geen gemakkelijke taak diens populariteit te evenaren. Hij had echter in de voorgaande jaren intensief samengewerkt met Leo I en stelde zich ten doel om zijn pausschap vorm te geven naar het voorbeeld van zijn mentor Leo I.
- Św. Hilary – papież rzymski, Ojciec Kościoła, wybitny teolog, święty Kościoła katolickiego.
- Hilário foi papa eleito em 17 de novembro de 461. Morreu em 28 de fevereiro de 468aos 57 anos . Lutou pelos direitos da Igreja no Concílio de Éfeso. Estabeleceu que para ser sacerdote era necessário possuir uma profunda cultura e que pontífices e bispos não podiam designar seus sucessores. Estabeleceu um vicariato na Espanha e fundou, em Roma, vários conventos para mulheres.
- Papa Ilarie a fost papă al Romei din 19 noiembrie 461 până în ziua morţii sale - 28 februarie 468.
- Файл:Nuremberg chronicles - Hilarius, Pope (CXXXVIv). jpg 250px См. также Иларий и Иларий Пиктавийский Гиларий — папа римский с 19 ноября 461 по 29 февраля 468. Происходил с острова Сардиния, был учеником Льва Великого, присутствовал на Четвёртом Вселенском Соборе.
- Hilarius, född på Sardinien, död 29 februari 468, var påve från den 19 november 461 till sin död, 29 februari 468. Helgon i katolska kyrkan, med 28 februari som festdag.
- Святи́й Гіларій, сорок шостий папа Римський, народився на Сардинії в Італії та був сином Кріспіна. Під час його понтифікату Римом правив германський вождь Рицимер, який дозволив поширення аріанства.
- 教宗希拉略（Hilarius，也作Hilarus，Hilary)自461年至468年2月28日为罗马天主教会教宗。他在去世后被宣圣为圣人。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
