| dbpprop:abstract
|
- Pope Saint Gregory II served as pope from May 19, 715 to his death on February 11, 731, succeeding Pope Constantine. Having, it is said, bought off the Lombards for thirty pounds of gold, he used the tranquillity thus obtained for vigorous missionary efforts among the Germanic tribes, and for strengthening the papal authority in the churches of Britain and Ireland. By excommunicating the Byzantine emperor Leo III the Isaurian, he prepared the way for a long series of revolts and civil wars, which tended greatly to the establishment of the temporal power of the popes. He died in 731, and subsequently attained the honour of canonization. The day that Gregory is remembered in the "Martyrology" seems to be any one of February 11, February 13, and February 28. Gregory II was an alleged collateral ancestor to the Roman Savelli family, according to a 15th century chronicler, but this is undocumented and very likely unreliable. The same was said of Benedict II, but nothing certain is known about a kinship between the two popes.
- Gregor II. war Papst von 715 bis 731. Er war der Sohn des Marcellus aus der Familie der Savelli. Er wurde 669 in Rom geboren. Unter Papst Sergius I. wurde er päpstlicher Bibliothekar, am 19. Mai 715 wurde er Papst. Bedeutend ist er dadurch, dass er Bonifatius 719 mit der Missionierung Deutschlands beauftragte. 722 ernannte er ihn zum Bischof. Außerdem betonte er in einem Schreiben an Karl Martell, das er Bonifatius mitgab, die guten Beziehungen zwischen Rom und den Franken. Mit Byzanz gab es in dieser Zeit starke Auseinandersetzungen wegen hoher Tributforderungen des Kaisers. Am 11. Februar 731 starb Gregor II. in Rom. Er wird als Heiliger verehrt. Sein liturgischer Gedenktag ist im Martyrologium Romanum der 13. Februar.
- Gregori II va ser papa entre el 715 i el 731. Nascut en Roma i mort el 10 de febrer de 731. Va ser escollir el 19 de maig del 715. Va restablir el monestir de Montecassino. Va convocar el 729 un concili contra els iconoclastes. Va enviar a Bonifaci a predicar el cristianisme a Alemanya i va acceptar el govern de Roma que li va oferir el poble el 726, revoltat contra la dominació de l'Imperi d'Orient.
- Svatý Řehoř II. byl papežem od 19. května 715 až do své smrti. Katolická církev slaví jeho svátek 11. února. Od mládí byl k duchovnímu stavu vychováván v lateránské pěvecké škole. Papežem Sergiem byl jako podjáhen jmenován sacellariem (pověřeným určitou správou pokladny) a papežským bibliotekářem. Po vysvěcení na jáhna doprovázel papeže Konstantina do Cařihradu k Císaři a tam získal při jednání o kánony trullanské mimořádný věhlas. Po Konstantinovi se za měsíc a 10 dnů stal papežem, který po sedmi řeckých a syrských papežích byl opět rodilý Říman. Bylo to 19. 5. 715. Řehoř II. byl obezřetný, rázný, myslel na budoucnost a vyznačoval se velkým rozhledem. Má značné zásluhy na pokřesťanštění Německa, kam vyslal duchovenstvo uspořádat církevní organizaci a po třech letech pověřil Bonifáce velmi potřebnou misijní činností. Dík vztahu papeže s Bonifácem i v budoucnu, byly udržované dobré vztahy Německa k papeži. Nemalé starosti působilo Řehoři II. počínání cařihradského císaře Lva III. Isaurského, ze kterého se stal pronásledovatel svatých obrazů a ničitel výtvarného umění v chrámech. Obrazy měly sloužit zejména nevzdělaným lidem místo knih. Ti, kteří obrazy napadali, se hájili tvrzením, že nebeských věcí nelze pozemským uměním vystihnout a že prostý lid uctívá obrazy modlářsky. Císař, který kdysi býval obchodníkem s dobytkem a pak surovým vojákem, se snadno nechal přemluvit k ničitelskému dílu a boj proti obrazům se mu jevil vítanou příležitostí pro upevnění jednoty říšské a pro sblížení s rostoucí mohamedánskou velmocí. Biskupové, kteří povstali proti císařskému rozkazu, byli císařem sesazováni. Papež se jich zastával a způsobil si ve vztazích se mstivým císařem nejednu nepříjemnost. Mimo jiné mu psal: „Tak jako papež nemá dohlédacího práva nad císařským palácem a nad udělováním světských úřadů, tak také císař nemá dohlédacího práva nad církví a nad udělováním církevních úřadů. Každý ať zůstane u povolání, do kterého byl ustanoven od Boha. “ Císař na jeho slova nedbal a chtěl se ho dokonce zmocnit vojenskou silou, ale neuspěl. K boji proti obrazům brzy přibyl i boj proti úctě svatých vůbec a nakonec se obrazoborci vrhli na ničení klášterů. Ze sporu mezi papežem a císařem se rozhodl těžit langobardský král Luitprand, který dobyl Ravenny a táhl na Řím. Jen úpěnlivé papežovy dopisy a státnické umění poslů přiměly Luitpranda, že ustoupil od svého úmyslu a daroval ještě papeži město Sutri. Papež diplomacií získal Benátčany a dostal Langobardy z Ravenny. Král si to nechtěl nechat líbit a na chvíli se spojil s císařem proti Římu. V roce 729 se tak langobardské vojsko dostalo až do roviny u samého Andělského hradu a zdálo se, že Řím je bezmocný. Řehořovi II. , kterého chránila zvláštní moc, se svým zjevem i výmluvností podařilo pohnout Liutpranda k míru. Král se nechal papežem dovést k hrobu sv. Petra a jako dar tam položil svou královskou korunu i plášť. Smířil se s papežem a vyprosil si rozhřešení od vyobcování z církve. Smír na staletí rozhodl o osudech Říma a papežství. Řehoř II. byl plný Ducha svatého a věděl, čeho je nejvíce zapotřebí pro blaho Církve a vlasti. Proto také pozvedal v Itálii řeholní život a dbal mimo jiné i o kázeň v řeholních domech. Obnovil opatství Montecassinské, které 130 let leželo v troskách a další kláštery v Římě. Pečoval i o obnovu a výzdobu některých římských kostelů. Zemřel po pontifikátu trvajícím patnáct let a necelých devět měsíců.
- Gregorio II, Papa y santo. Nacido en Roma y muerto el 10 de febrero de 731. Fue elegido el 19 de mayo de 715. Restableció el monasterio de Montecasino. Convocó en 729 un concilio contra los iconoclastas. Envió a San Bonifacio a predicar el cristianismo a Alemania y aceptó el gobierno de Roma que le ofreció el pueblo en el 726, sublevado contra la dominación del Imperio de Oriente. La Iglesia le dedica el día 2 de febrero.
- Pyhä Gregorius II oli paavina 19. toukokuuta 715 – 11. helmikuuta 731. Hän oli syntyjään roomalainen. Hän julisti Leo III Isaurialaisen kirkonkiroukseen ikonoklasmin takia ja aloitti näin levottomuuksien sarjan, joka haittasi suuresti tulevien paavien valtaa.
- Saint Grégoire II, né à Rome en 669, pape de 715 à sa mort le 10 février 731. Il condamne les iconoclastes en 727. Il est fait saint, le 13 février 731.
- II. Szent Gergely a 89. pápaként vonult be a történelem lapjaira. Többek véleménye alapján, nem véletlen a névválasztás, hiszen elődjéhez hasonlóan nagy dolgokat vitt véghez aránylag hosszú, majdnem 16 éves pontifikátusa alatt. A nyugatiak I. Nagy Gergely pápa emléke miatt gyakran Ifjabb Gergelynek nevezték, míg keleten Dialogus Gergelynek hívták, utalva elődjének híres művére. Amennyiben hihetünk a történelmi forrásoknak, Gergely volt az első egyházfő, aki függetlenül uralkodott Itália egyes részei felett. Pontifikátusa alatt megroppant a bizánci uralom a félszigeten, az új császár ikonrombolást hirdetett, és az arabok is egyre nagyobb területeket hódítottak meg. Nyugaton viszont a kereszténység terjedt el egyre nagyobb területeken. Az egyik korabeli krónika szerint a nyolcadik század nagy pápái között a legnagyobb, Gergely Rómában született. Apját Marcellusnak, anyját Honestának nevezték. A gazdag családban nevelkedett Gergely már igen fiatalon elhatározta, hogy a papi hivatást választja. Maga a pápa tanácsára iratták be a schola cantorumba. Hamar kiderült, hogy társai között az egyik legokosabb tanonc. Sokat tanult és megismerkedett a Szentírással. I. Sergius pápa szubdiakónussá szentelte fel, majd a sacellariusi hivatalt is rábízta. A sacellarius a pápai kincstár fizetéseivel foglalkozott, és alamizsnát osztott. Ezután a pápai könyvtár vezetője lett. Talpraesettsége és értelme miatt Constantinus pápa diakónussá szentelte fel, és magával vitte Konstantinápolyba, amikor II. Justinianus császár az egyházfőt udvarába kérette, hogy tisztázzák a Quinisext zsinat körüli vitákat. Gergely nem hagyta, hogy csalódjanak benne, és gyakran szólalt fel a vitákon, mindannyiszor meggyőzve a császárt Constantinus igazáról. Miután visszatértek az örök városba a klérus legbefolyásosabb és leginkább tisztelt tagja lett. Ezek után nem volt kérdéses, hogy 715. május 19-én a római zsinat őt választotta meg az egyház fejének. A nemzetközi politikai porondon trónra lépésének esztendejében nagy változások zajlottak. 715-ben elűzték trónjáról II. Anastasius császárt. Helyére egy katonai felkelést kihasználva III. Theodosius ülhetett. A viharos történelem nemcsak Konstantinápolyban forgatta fel a rendet. A germán népek mozgolódása mellett Gergelyt sokkal inkább aggasztotta a szaracének, vagyis arabok terjeszkedése. Hiszen a Földközi-tenger kishíján arab beltengerré változott, és egyre nagyobb veszély fenyegette Rómát is. Éppen ezért Gergely uralmának első cselekedete volt, hogy a város falait megerősítse és ahol kellett felépítse. A hatalmas falak azonban végül nem készülhettek el teljesen, ugyanis a Tiberis váratlanul kiöntött. Az új egyházfő örömmel fogadta János, konstantinápolyi pátriárka levelét, amelyben a keleti főpap ismét bocsánatot kért a Szentszéktől, amiért Philippikosz császár uralma alatt nem szállt szembe a monotheletista tanok hirdetésével. Több nagyhatalmú zarándokot is fogadott a Lateránban, így Angliából Ceolfrid apátot, aki a híres Codex Amiatinust hozta magával ajándékul az egyházfőnek, illetve Ina királyt, aki megalapította Rómában a Schola Anglorumot. Talán az egyik legfontosabb vendég I. Theodor, Bajorország hercege volt, aki azért járult a szentatya színe elé, hogy hittérítőket kérjen pogány népe számára. Gergely 719-ben Szent Bonifácot és társát, Szent Corbibianust bízta meg a germán területek megtérítésével. Ezek alapján tehát ők voltak a mai Németország első térítői. A pápa nagy jelentőséget tulajdonított munkájuknak, így figyelemmel kísérte tevékenységüket. 722-ben missziós püspökökké szentelte őket. Felvette a kapcsolatot a frankok palotamesterével, Martell Károllyal is, aki seregei élén többször is megtámadta a portyázó arab csapatokat, de a fősereg ellen nem vonult. Gergely többször is támogatta, biztatta Károlyt a végső ütközetre, de arra végül Gergely életében nem került sor. Jó kapcsolatokat tartott fenn a lombard udvarral. Liutprand király törvényalkotásában együttműködött a pápával. Viszont az uralkodóval fennálló jó kapcsolat nem volt elegendő Itália békéjéhez. Pár lombard herceg a gyengülő bizánci hatalmat kihasználva egyre nagyobb területeket foglalt el a félszigeten. Gergely megpróbálta a frankokat behívni ellenük, de Martell Károly erői le voltak foglalva az iszlám támadók miatt. A ravennai exarcha pedig képtelen volt felvenni a versenyt a germán csapatok ellen. Ezalatt Bizánc központjában 717-ben egy újabb katonatiszt vette át a hatalmat. III. Leó császár pedig nem tétlenkedett, és hatalmas adókkal sújtotta a rómaiakat és a pápát. De ez nem volt elég a császárnak, és elrendelte az ikonrombolást. Ennek alapjait a tíz parancsolat szolgáltatta, amely szerint tilos bálványt imádni. Márpedig a különböző szentekről készült képek, szobrok, mozaikok vagy bármilyen más művészeti tárgy bálvány. Ezért III. Leó feldúlta a templomokat, és mindent felégettetett. Ugyanezt követelte Rómától is. Gergely válaszában elítélte a császár rendeletét, mert az egyházi dolgokba szól bele és azt jogtalanul teszi. Nemcsak a képrombolásra, hanem a magas adókra is nemet mondott. Leó erre halállal fenyegette meg az egyházfőt. Az ellentét viszont a lombardok számára kapóra jött, ugyanis amikor az exarcha a császár utasítására el akarta fogni Gergelyt, Liutprand a pápa védelmére kelt. Ráadásul emellett Itália minden bizánci provinciája fellázadt a császár ellen. Amikor az utolsó exarcha, Eutükhiosz már mindent veszni látott, még egy utolsó próbát tett a lombard udvarban. A császári hivatalnok felajánlotta Liutprandnak, hogy Róma elfoglalásáért cserébe ő segít a király közvetlen uralma alá helyezni a függetlenedő beneventoi és spoletoi hercegséget. A király beleegyezett Eutükhiosz ajánlatába, de amikor a hercegségeket sikerült megtörni a király cserbenhagyta a bizánciakat. 730-ban a császár itáliai székhelye, Ravenna is elesett és egy vagy két évig a langobárdok uralma alá került. Csak a pápa közbenjárására hagyták el a várost, azonban ez már nem II. Gergely pontifikátusához tartozik. A görög történetírók szerint Gergely mélyítette a szakadékot Róma és Konstantinápoly között, hiszen üdvözölte Szent Germanius pátriárka bátor kiállását Leó császár esztelen képrombolásával szemben. Rombolásból pedig akadt elég Itália földjén is. A lombardok által feldúlt Monte Cassino apátságot Gergely állíttatta helyre. A pápa egyébként nagy rajongója volt a szerzetesi önállóságnak, és pontifikátusa alatt többször is megerősítette a kolostorok jogait. 731. február 11-én halt meg. Testét a Szent Péter Bazilika őrzi. Szentté avatták, ünnepét február 11-én tartják.
- Romano, della famiglia dei Savelli, successe a papa Costantino e la sua elezione viene datata in diversi modi, o il 19 maggio 715 o il 21 marzo 716. Avendo, così si disse, comprato il favore dei Longobardi con trenta libbre d'oro, utilizzò la tranquillità così ottenuta per compiere un vigoroso sforzo missionario in Germania, e per rafforzare l'autorità papale nelle chiese d'Inghilterra e Irlanda. Scomunicando l'Imperatore Bizantino Leone III Isaurico, aprì la strada a una lunga serie di rivolte e guerre civili, che indirettamente contribuirono alla fondazione del potere temporale dei Papi. Nel 724 ricevette diversi territori dal re Liutprando, nella celeberrima Donazione di Sutri. Gregorio morì nel 731, e successivamente fu canonizzato. Il 13 febbraio è il giorno consacrato alla sua memoria nel Martirologio Romano.
- Gregorius II was paus van 715 tot 731. Gedurende zijn pontificaat barstte het iconoclasme in Byzantium in alle hevigheid los. Keizer Leo III vaardigde allerlei wetten uit waarin geëist werd dat alle afbeeldingen van heiligen vernietigd moesten worden. Gregorius zag daar de zin niet van in. Hij wees de keizer erop dat het in het westen goed ging met de kerk en dat hij het veel te druk had met de zendingsactiviteiten in bijvoorbeeld Friesland om zich hier druk over te maken. Bovendien wilde hij de machtige kloosters waar afbeeldingen een belangrijk onderwerp van devotie waren niet voor het hoofd stoten. Hiermee begon het pausdom een steeds onafhankelijker koers te varen van het Byzantijnse hof, dat in voorbije eeuwen grote macht in Italië had uitgeoefend.
- Św. Grzegorz II, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 19 maja 715 lub 716 do 11 lutego 731. Wybór tego kapłana, Rzymianina, świadczył o zmianie nastrojów w Rzymie. Imię nowego papieża nawiązywało do programu religijno-politycznego jego poprzednika Grzegorza Wielkiego. Istotnie stosunki między Rzymem a Konstantynopolem znów były napięte. Po burzliwych przewrotach cesarstwo wschodnie znalazło w osobie Leona III monarchę który nie tylko przywrócił władzę, ale ufundował nową władzę zwaną izauryjską lub syryjską. Z przyczyn do końca nie wyjaśnionych Leon III podjął walkę z kultem obrazów, mając za sobą poparcie części hierarchii kościelnej. Wzbudziło to jednak gwałtowny opór ze strony mnichów i związanej duchowo z klasztorami ludności. Walka z obrazami religijnymi osłabiła w dużym stopniu autorytet cesarski. Wykorzystał to Grzegorz II, który zaczął szukać sprzymierzeńców w państwie Merowingów, u Anglików oraz wśród nowo nawróconych na chrześcijaństwo plemion germańskich znajdujących się za Renem. Podobnie jak Grzegorz I, korzystał on z pomocy benedyktynów, którzy prowadzili aktywną działalność misyjną w Germanii. Apostoł wschodniej Frankonii, mnich Winfryd, zwany później Bonifacym, otrzymał od Grzegorza II sakrę biskupią. Olbrzymia korespondencja między Bonifacym a kurią papieską świadczy o dalekowzrocznych zamierzeniach biskupa rzymskiego. W samej Italii Grzegorz II interweniował ze zmiennym szczęściem w sporach między Longobardami a Rawenną. Przeciwstawił się również zarządzeniom obrazoburczym cesarza Leona III, lecz czuwał by nie dopuścić do ogólnej antycesarskiej rewolty, gdyż zdawał sobie sprawę, że jeszcze nie nadeszła chwila dogodna do całkowitego wyzwolenia się spod władzy Konstantynopola. Jest autorem listów skierowanych do cesarza wymierzonych przeciw herezji obrazoburstwa
- Papa Gregório II nasceu em Roma. Eleito em 19 de Maio de 715, governou a Igreja durante dezesseis anos. Com ele teve início o verdadeiro poder temporal dos papas. Seguiram-se as desavenças com o imperador do Oriente que num concílio ordenou a destruição de todas as imagens sacras. Este Papa é o principal responsável pela intensa obra de envagelização das populações germânicas - nomeou Bonifácio bispo da Germania e combateu os iconoclastas, seita que conseguiu expulsar. Procurou consertar as muralhas de Roma, por temor dos muçulmanos. Veio a falecer em 11 de fevereiro de 731.
- Papa Grigore al II-lea a fost un papă al Romei. El s-a născut în Roma, fiind fiul lui Marcellus din familia Savelli. În timpul papei Sergius I. a fost bibliotecar, la data de 19 mai 715 a fost ales papă. Evenimente mai importante din perioadă pontificatului sau se poate aminti însărcinarea lui Bonifacius să misioneze sprijinit de franci în Germania, pe care în anul 722 îl numeşte episcop. În perioada acea existau conflicte politice şi religioase cu Bizanţul. După moartea sa el va fi declarat sfânt.
- Файл:Greg2. jpg Григорий II — папа римский с 19 мая 715 по 11 февраля 731. По позднейшим данным, был родственником папы Бенедикта II, однако проверить эти сведения невозможно. В молодости Григорий был в плену у лангобардов, но сумел выкупиться. Во время понтификата Григорий заботился о миссионерстве в Германии, Англии и Ирландии. Он же отлучил от церкви императора-иконоборца Льва Исавра.
- Gregorius II, eller Gregorius d.y. , född i Rom, död 11 februari 731, var påve från den 19 maj 715 till sin död sexton år senare, 11 februari 731. Helgon med festdag 11 februari. Catholic encyclopedia skriver att Gregorius kanske var den störste av alla stora påvar under 700-talet.
- Святий Григорій II, вісімдесят дев'ятий папа Римський, походив з риського роду Сабеліїв. Як він сам стверджував викупив себе у лангобардів за 30 фунтів золота. Його спокій допомагав у здійсненні місіонерської роботи в Німеччині, посиленні папської влади в Англії та Ірландії. Відлучив від церкви візантійського імператора Лева III Ісавра, який започаткував боротьбу з культом зображень святих.
- 教宗額我略二世，（731年逝世），715年5月19日或716年3月21日—731年2月11日在位。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Saint Gregory II served as pope from May 19, 715 to his death on February 11, 731, succeeding Pope Constantine. Having, it is said, bought off the Lombards for thirty pounds of gold, he used the tranquillity thus obtained for vigorous missionary efforts among the Germanic tribes, and for strengthening the papal authority in the churches of Britain and Ireland.
- Gregor II. war Papst von 715 bis 731. Er war der Sohn des Marcellus aus der Familie der Savelli. Er wurde 669 in Rom geboren. Unter Papst Sergius I. wurde er päpstlicher Bibliothekar, am 19. Mai 715 wurde er Papst. Bedeutend ist er dadurch, dass er Bonifatius 719 mit der Missionierung Deutschlands beauftragte. 722 ernannte er ihn zum Bischof. Außerdem betonte er in einem Schreiben an Karl Martell, das er Bonifatius mitgab, die guten Beziehungen zwischen Rom und den Franken.
- Gregori II va ser papa entre el 715 i el 731. Nascut en Roma i mort el 10 de febrer de 731. Va ser escollir el 19 de maig del 715. Va restablir el monestir de Montecassino. Va convocar el 729 un concili contra els iconoclastes. Va enviar a Bonifaci a predicar el cristianisme a Alemanya i va acceptar el govern de Roma que li va oferir el poble el 726, revoltat contra la dominació de l'Imperi d'Orient.
- Svatý Řehoř II. byl papežem od 19. května 715 až do své smrti. Katolická církev slaví jeho svátek 11. února. Od mládí byl k duchovnímu stavu vychováván v lateránské pěvecké škole. Papežem Sergiem byl jako podjáhen jmenován sacellariem (pověřeným určitou správou pokladny) a papežským bibliotekářem. Po vysvěcení na jáhna doprovázel papeže Konstantina do Cařihradu k Císaři a tam získal při jednání o kánony trullanské mimořádný věhlas.
- Gregorio II, Papa y santo. Nacido en Roma y muerto el 10 de febrero de 731. Fue elegido el 19 de mayo de 715. Restableció el monasterio de Montecasino. Convocó en 729 un concilio contra los iconoclastas. Envió a San Bonifacio a predicar el cristianismo a Alemania y aceptó el gobierno de Roma que le ofreció el pueblo en el 726, sublevado contra la dominación del Imperio de Oriente. La Iglesia le dedica el día 2 de febrero.
- Pyhä Gregorius II oli paavina 19. toukokuuta 715 – 11. helmikuuta 731. Hän oli syntyjään roomalainen. Hän julisti Leo III Isaurialaisen kirkonkiroukseen ikonoklasmin takia ja aloitti näin levottomuuksien sarjan, joka haittasi suuresti tulevien paavien valtaa.
- Saint Grégoire II, né à Rome en 669, pape de 715 à sa mort le 10 février 731. Il condamne les iconoclastes en 727. Il est fait saint, le 13 février 731.
- II. Szent Gergely a 89. pápaként vonult be a történelem lapjaira. Többek véleménye alapján, nem véletlen a névválasztás, hiszen elődjéhez hasonlóan nagy dolgokat vitt véghez aránylag hosszú, majdnem 16 éves pontifikátusa alatt. A nyugatiak I. Nagy Gergely pápa emléke miatt gyakran Ifjabb Gergelynek nevezték, míg keleten Dialogus Gergelynek hívták, utalva elődjének híres művére.
- Romano, della famiglia dei Savelli, successe a papa Costantino e la sua elezione viene datata in diversi modi, o il 19 maggio 715 o il 21 marzo 716. Avendo, così si disse, comprato il favore dei Longobardi con trenta libbre d'oro, utilizzò la tranquillità così ottenuta per compiere un vigoroso sforzo missionario in Germania, e per rafforzare l'autorità papale nelle chiese d'Inghilterra e Irlanda.
- Gregorius II was paus van 715 tot 731. Gedurende zijn pontificaat barstte het iconoclasme in Byzantium in alle hevigheid los. Keizer Leo III vaardigde allerlei wetten uit waarin geëist werd dat alle afbeeldingen van heiligen vernietigd moesten worden. Gregorius zag daar de zin niet van in. Hij wees de keizer erop dat het in het westen goed ging met de kerk en dat hij het veel te druk had met de zendingsactiviteiten in bijvoorbeeld Friesland om zich hier druk over te maken.
- Św. Grzegorz II, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 19 maja 715 lub 716 do 11 lutego 731. Wybór tego kapłana, Rzymianina, świadczył o zmianie nastrojów w Rzymie. Imię nowego papieża nawiązywało do programu religijno-politycznego jego poprzednika Grzegorza Wielkiego. Istotnie stosunki między Rzymem a Konstantynopolem znów były napięte.
- Papa Gregório II nasceu em Roma. Eleito em 19 de Maio de 715, governou a Igreja durante dezesseis anos. Com ele teve início o verdadeiro poder temporal dos papas. Seguiram-se as desavenças com o imperador do Oriente que num concílio ordenou a destruição de todas as imagens sacras. Este Papa é o principal responsável pela intensa obra de envagelização das populações germânicas - nomeou Bonifácio bispo da Germania e combateu os iconoclastas, seita que conseguiu expulsar.
- Papa Grigore al II-lea a fost un papă al Romei. El s-a născut în Roma, fiind fiul lui Marcellus din familia Savelli. În timpul papei Sergius I. a fost bibliotecar, la data de 19 mai 715 a fost ales papă. Evenimente mai importante din perioadă pontificatului sau se poate aminti însărcinarea lui Bonifacius să misioneze sprijinit de franci în Germania, pe care în anul 722 îl numeşte episcop. În perioada acea existau conflicte politice şi religioase cu Bizanţul.
- Файл:Greg2. jpg Григорий II — папа римский с 19 мая 715 по 11 февраля 731. По позднейшим данным, был родственником папы Бенедикта II, однако проверить эти сведения невозможно. В молодости Григорий был в плену у лангобардов, но сумел выкупиться.
- Gregorius II, eller Gregorius d.y. , född i Rom, död 11 februari 731, var påve från den 19 maj 715 till sin död sexton år senare, 11 februari 731. Helgon med festdag 11 februari. Catholic encyclopedia skriver att Gregorius kanske var den störste av alla stora påvar under 700-talet.
- Святий Григорій II, вісімдесят дев'ятий папа Римський, походив з риського роду Сабеліїв. Як він сам стверджував викупив себе у лангобардів за 30 фунтів золота.
- 教宗額我略二世，（731年逝世），715年5月19日或716年3月21日—731年2月11日在位。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
