| dbpprop:abstract
|
- Pope Adrian, or Hadrian I, was pope from February 1, 772 to December 25, 795. He was the son of Theodore, a Roman nobleman. Soon after his accession, the territory ruled by the popes was invaded by Desiderius, king of the Lombards, and Adrian found it necessary to invoke the aid of the Frankish king Charlemagne, who entered Italy with a large army, besieged Desiderius in his capital of Pavia, took that town, banished the Lombard king to Corbie in France and, in an innovative gesture, took the title 'King of the Lombards' himself. The pope, whose expectations had been aroused, had to content himself with some additions to the duchy of Rome, and to the Exarchate of Ravenna, and the Pentapolis in the Marches, which consisted of the "five cities" on the Adriatic coast from Rimini to Ancona with the coastal plain as far as the mountains. A mark of such newly settled conditions in the Duchy of Rome is the Domusculta Capracorum, the central villa on the Roman plan that Adrian assembled from a nucleus of his inherited estates and acquisitions from neighbors in the countryside north of Veii. The villa is documented in Liber Pontificalis but its site was not rediscovered until the 1960s, when excavations revealed the structures on a gently rounded hill that was only marginally capable of self-defense but fully self-sufficient, with its own grain mill, smithies and tile-kilns, for a mixed economy of grains and vineyards, olives, vegetable gardens and piggery. In the tenth century, villages were carved out of Adrian's Capracorum estate: Campagnano mentioned first in 1076, Formello mentioned in 1027, Mazzano in 945, and Stabia in 998.
- Hadrian I. war vom 1. Februar 772 bis zu seinem Tode Papst. Sein Name bedeutet: Bewohner von Hadria. Im Kampf gegen den Langobardenkönig Desiderius, dem er den Wunsch, Karlmanns Söhne zu Königen zu salben, verweigerte, wandte sich Hadrian I. an den fränkischen Herrscher Karl den Großen, der Desiderius zum Rückzug zwang. Als Karl der Große zu Ostern 774 in Rom eintraf, erneuerte er die von seinem Vater Pippin gegenüber Papst Stephan II. ausgesprochenen Schenkungsversprechen. Hadrian war ein generöser Papst, der für die Innenausstattung der Kirchen mehr Geld als irgendeiner Vorgänger für goldene und silberne Gefäße, Teppiche und Statuen ausgab. Aber auch für die Bewohner von Rom zeigt er sich als fürsorglicher Herr und half den Menschen nach den großen Überschwemmungen der Stadt im Jahr 792. In theologischer Hinsicht ist das Pontifikat Hadrians bedeutsam, weil unter ihm 787 die Bilderverehrung wiederhergestellt wurde, welche 754 verdammt worden war. Diese Reform konnte sich aber gegen den Widerstand Karls des Großen nicht durchsetzen: die Beschlüsse von 787 wurden von der Synode von Frankfurt im Jahre 794 verworfen. Auf Bitte Karls des Großen erhob Hadrian im Jahr 795 das Bistum Köln zum Erzbistum. Sein Pontifikat von fast 24 Jahren sollte ein Jahrtausend lang, bis Pius VI. (1775–1799), das längste der Geschichte bleiben.
- Adrià I fou un papa de l'Església catòlica entre els anys 772 i 795. El seu pontificat, un dels més llargs de la història, s'inicià havent d'aturar la invasió del rei llombard Desideri d'Ístria, per la qual va demanar, com el seu antecessor Esteve II, ajuda al rei dels francs, el recentment coronat Carlemany. Carlemany, al front de un poderós exèrcit, va entrar a Itàlia el 773 i es va dirigir a Roma on, l'abril de 774, va reconèixer les donacions territorials que el seu pare, Pipí el Breu, havia realitzat al papat. A continuació es va dirigir a Pavia, la capital llombarda, que va caure el juny del 774, cosa que li permet enviar a l'exili a Desideri i autoproclamar-se rei dels llombards. Durant el seu pontificat, Irene, mare de l'emperador Constantí VI de Bizanci, va convocar el Setè Concili Ecumènic que es va celebrar a Nicea el 787 i que sota la presidència dels legats papals va restablir el culte de les imatges condemnant la iconoclàstia i excomulgant als seus seguidors, amb el qual es va posar fi a la primera crisi iconoclasta iniciada per l'emperador Lleó III de Bizanci el 726. Va morir després de vint-i-tres anys de papat, el 25 de desembre del 795, sent enterrat a la Basílica de Sant Pere.
- Hadrián I. byl papežem od cca. 1. února 772 až do své smrti. Byl synem římského šlechtice Theodora. Po svém návstupu do úřadu zrušil spojenectví papežského trůnu s Langobardy a uzavřel spojenectví s Franky. Byl pátým nejdéle sloužícím papežem v dějinách.
- Adriano I.. Papa n. º 95 de la Iglesia católica de 772 a 795. Diácono, hijo de Todulo, duque de Roma y Cónsul Imperial, fue electo Papa ocho días después de la muerte de su predecesor. Su pontificado, uno de los más largos de la historia, se inicia teniendo que hacer frente a la invasión del rey lombardo Desiderio, para lo cual pidió, como su antecesor Esteban II, ayuda al rey de los francos, el recién coronado Carlomagno. Carlomagno, al frente de un poderoso ejército, entró en Italia en 773 y se dirigió a Roma donde, en abril de 774, reconoció las donaciones territoriales que su padre, Pipino el Breve, había realizado al papado. Previamente se había dirigido a Pavía, la capital lombarda, que es sitiada, y posteriormente tomada en junio de 774, lo que permite a Carlomagno enviar al exilio, de Corbie, a Desiderio y proclamarse rey de los lombardos. Adriano escribió a los Obispos de España contra los errores de Felix de Urgel, que empezaban a cundir. En el año 786 envió una delegación a Inglaterra, para establecer y confirmar la Fe. Durante su pontificado, Irene, madre del emperador Constantino VI convocó el Séptimo Concilio Ecuménico que se celebró en Nicea en 787 y que bajo la presidencia de los legados papales restableció el culto de la imágenes condenando la iconoclasia y excomulgando a sus seguidores con lo que se puso fin a la primera crisis iconoclasta iniciada por el emperador León III el Isaurio, en 726. Falleció, después de más de veintitrés años de papado, el 25 de diciembre de 795, siendo enterrado en la Basílica de San Pedro.
- Hadrianus I oli paavina 9. helmikuuta 772 – 25. joulukuuta 795. Langobardien kuningas Desiderius valloitti paavien hallitseman alueen Hadrianuksen virkakauden alussa. Hadrianus pyysi apua frankkikuningas Kaarle Suurelta, joka saapui Italiaan suuren armeijan kanssa. Kaarle Suuri valloitti langobardien pääkaupungin Pavian ja otti itselleen langobardien kuninkaan arvonimen. Paavi sai tyytyä Rooman herttuakuntaan ja Ravennan eksarkaattiin liitettyihin alueisiin. Hadrianuksen hallintokausi oli siihenastisista paaveista toiseksi pisin. Ainoastaan Pyhän Pietarin virkakausi oli ollut pidempi. Vasta Pius VI ohitti Hadrianuksen virkaiän pituudessa.
- Adrien I, fut pape de 772 à 795. Il a été élu pape le 9 février 772 pour succéder à Étienne III, devenant le 95 pape de l'Église catholique romaine. Il mit fin à la première crise iconoclaste. Il se vit inquiété par Didier, roi des Lombards, et fut vengé par Charlemagne, qui lui fit don d'une partie des états de Didier, notamment du Pérugin et du duché de Spolète. C'est sous son pontificat que se tint le 2 concile de Nicée, 787.
- Fájl:Charlemagne and Pope Adrian I. jpg Nagy Károly frank király és I. Adorján pápa I. Adorján léphetett az egyház történelmében 96. -ként a pápai trónra. 23 éven, 10 hónapon és 25 napon keresztül ő uralta a keresztény egyház ügyeit. Egyike a leghosszabb pontifikátust megélő egyházfőknek. Hosszú uralma alatt átrajzolódott Itália térképe, de az öreg kontinens is ekkor kezdte kialakítani mai arculatát. Uralkodásának évei alatt jelentős folyamatok mentek végbe, amelyek a későbbi korok egyházfőinek is meghatározták a mozgásteret. Adorján hívta össze a hetedik egyetemes zsinatot. Rómában született a nemes Colonna család sarjaként. Apját Theodornak nevezték. A lateráni bazilika klerikusaként szolgálta az egyház és Isten akaratát. Higgadt természete, jó politikai érzéke és hatalmas vallásossága és tudása miatt 772. február 1-jén ellenvélemény nélkül választották meg Szent Péter egyházának vezetésére, és ugyanazon a napon fel is szentelték. A pápaság történetének egyik legnehezebb szakaszához érkezett Adorján pontifikátusának kezdetén. A klérust hitszegők és a lombard udvar szövetségesei szőtték át. Desiderius király mindössze csak a pillanatra várt, hogy elsöpörje Itália összes hatalmát, és az egész félszigetet uralma alá hajtsa. A nagy pápa első intézkedése volt felülbírálni kancellárja, Afiarta Pál minden döntését. A kancellár köztudottan Desiderius legfőbb szövetségese volt. Adorjánnak több papot és egyházi személyt kellett kiszabadítania a börtönökből, és sokakat hívott vissza száműzetésükből. Amikor egy magas rangú papot talált az egyik római börtönben, Adorján úgy döntött, hogy letartóztattatja kancellárját. Pál éppen a lombard királyi udvarban vendégeskedett, és azzal a paranccsal tért vissza az örök városba, hogy ha kell láncra verve vigye az új pápát Desiderius színe elé. De amikor Pál a városba érkezett azonnal elfogták Adorján hívei. Ezzel az egyházfő még jobban feldühítette a lombard uralkodót, akinek a történelem során a legalkalmasabb pillanat érkezett el, hogy megtámadja Rómát. A pápaság élén egy újonnan megválasztott, még nem eléggé gyakorlatias pápa áll, Konstantinápolyban trónviszályok kötik le a figyelmet, és ami sokkal fontosabb, az új frank uralkodó, Nagy Károly a szászok elleni háborúval volt elfoglalva. Tehát egész Itália területe tulajdonképpen védtelen. Desiderius leginkább északi szomszédaitól, a frankoktól tartott, azonban a lombardok őrizték az Alpok hágóit, és ráadásul a langobárd fővárosba, Paviába menekült Gerberga gyermekeivel. Gerberga Károly testvérének, Karlmannak volt a felesége. Miután az idősebbik testvér meghalt, a trónt Károly foglalta el, és birtokba vette bátyja földjeit is. A hatalmától megfosztott királyné fiaival Lombardiába menekült. Desiderius kezében tehát ott volt az a fegyver, amellyel egész Frankföldet fel tudta forgatni. Hiszen ha a pápát valahogy rákényszeríti, hogy kenje fel Gerberga királyné idősebbik fiát a frankok királyának, akkor Károly uralma összeomlik. Adorján azonban talpraesett uralkodónak bizonyult, hiszen felszentelése után azonnal nekilátott megerősíteni Róma erődjeit és falait, valamint szervezni kezdte a Római Hercegség és a környező vidékek katonaságát. 772-ben Desiderius seregei élén az örök város felé nyomult. Rabolva, fosztogatva közeledett a pápai székhely felé, és Adorjánt igazán egy szerencsés béke mentette meg, amelyet Károly kötött a szászokkal. 773-ban hatalmas sereggel tört át az Alpok vonulatain, elfoglalta Veronát, ahol Gerberga és gyermekei rejtőztek, majd az ország fővárosa, Pavia felé vonult. Desiderius azonnal visszavonult székvárosába. Az ostrom több mint egy éven át tartott. 774 tavaszán Károly Rómába utazott, hogy ott ünnepelje a húsvétot, míg seregei ostromolnak. A hatalmas uralkodó Nagyszombaton érkezett meg a városba, ahol Adorján kitörő tisztelettel fogadta. Az elkövetkezendő három nap a vallásos ünneppel telt. Károly több misén is részt vett, majd szerdán állami ügyekben ült le a két uralkodó. Ennek eredményeként született meg a Nagy Károly adományaként ismert dokumentum, amely a Pápai Állam alkotmányaként volt érvényben majdnem 11 évszázadon keresztül. 774 júniusában Pavia elbukott. Károly a frankföldi Corbie városába száműzte Desideriust, és véget vetett a lombard királyságnak. Adorján Itália majdnem kétharmadának ura lett. Az Alpoktól egészen Benevento hercegségéig uralhatta a félszigetet. Ugyan névlegesen a pápa fennhatósága alá tartozott a terület, mégis csak kicsi része volt az egyházfő közvetlen befolyása és hatalma alatt. Adorján figyelmét ugyan főleg a nyugati események kötötték le, mégsem feledkezett meg a keleti egyházak ügyeiről. Folyamatos kapcsolatban volt a császárokkal. 775-ben meghalt V. Konstantin, aki támogatta a képrombolást, és több egyházi birtokot is elkobzott, valamint száműzte birodalmából a szerzetesrendek nagy részét. A trónon fia, IV. Leó követte. Ragaszkodott apja rendeleteihez, és Adorján hiába próbálta győzködni azok eltörléséről. Mindössze öt évig uralkodhatott, és 780-as halála után VI. Konstantin került a császári méltóságba, aki helyett édesanyja, Iréné császárnő uralkodott, akivel jó kapcsolatot épített ki az egyházfő. Ennek köszönhetően lassan a császár is megegyezett Adorjánnal a képrombolás elítélésében. Már 786-ban megegyeztek a pápai követek és az udvari hivatalnokok a hetedik egyetemes zsinat összehívásába. Először a konstantinápolyi Apostolok templomába gyűltek össze a zsinat részvevői 786-ban. De a császári fővárosban sokan nem akarták elfogadni a képrombolás eltörlését. Így katonák törtek be a templomba. A megzavart zsinatot 787. szeptember 24-én hívták össze ismét a távolabbi Nikaiában. Az összegyűlt 350 főpap és püspök elfogadta a zsinat 22 kánonját, amelyekben az egyház egységesen elítélte a szenteket, Szűz Máriát vagy Jézust ábrázoló képek elpusztítását. Elrendelte a megsemmisített vallásos jelképek helyreállítását. A zsinat elfogadtatása a nyugati egyházak körében Adorjánnak nagy energiáját emésztette fel. A félreértést egy politikai indíttatású félrefordítás eredményezte. A pápa hamar szembe került a frank klérussal, és magával Károllyal is. A vitát a Libri Carolini indította el. De a Szentszék és a frankok kapcsolata emiatt nem bomlott fel. A félreértéseket 794-ben a frankfurti zsinaton rendezték. A politikai és vallási kérdéseken felül Adorján pontifikátusa során sokat foglalkozott a szegényekkel és elesettekkel is, valamint igyekezett növelni a rómaiak jólétét. A lombard háborúk után sokszor osztott gabonát vagy pénzt a rászorulók között. Az örök város régi vízvezetékeinek jó részét is ő újíttatta fel. Hosszú uralkodásának 795. december 26-án lett vége. Jelentős pápaságáról több korabeli forrás is fennmaradt. Így például máig látható a Codex Carolinus, amelyben Adorján és Nagy Károly levelezése őrződött meg. A Szent Péter Bazilikában temették el.
- ハドリアヌス1世（Hadrianus I, ? - 795年12月25日）は、8世紀後半のローマ教皇（在位：772年 - 795年）。ローマ生まれ。
- Adrianus I was de 95ste paus. Hij was de zoon van Theodorus, een Romeins edelman. Vlak na zijn verkiezing viel Desiderius, de koning van de Lombarden, het grondgebied van de pausen binnen. Adrianus riep de hulp in van de koning van de Franken, Karel de Grote. Hij viel Italië binnen met een enorm leger, bestormde de regering in Pavia en nam de stad in. Desiderius vluchtte naar de abdij van Corbie in Frankrijk. Karel achtervolgde hem, en noemde zich koning van de Lombarden. Adrianus was een van de langst zittende pausen. Toen hij stierf, was hij de langst zittende paus na Petrus, maar na hem kwamen nog vier pausen die langer zaten. Pius VI, Pius IX, Johannes Paulus II en Leo XIII.
- Hadrian I lub Adrian I, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 1 lub 9 lutego 772 do 25 grudnia 795. Pochodził ze szlacheckiego rodu rzymskiego. W lutym 772 został 95 lub 96 biskupem Rzymu. Już w 773 najazd Dezyderiusza, króla Longobardów zagroził Państwu Kościelnemu. Hadrian zwrócił się o pomoc do króla Franków Karola Wielkiego, który rozbił Longobardów w otwartym polu, a Dezyderiusza, po prawie rocznym oblężeniu Pawii, pozbawił tronu longobardzkiego. Hadrian kontynuował pontyfikaty papieży Pawła I oraz Stefana III i podtrzymywał przyjazną politykę wobec frankijskiego państwa Karolingów. Zaaprobował postanowienia Soboru Nicejskiego II dotyczące oddawania czci świętym obrazom. Odbudował część starożytnych akweduktów rzymskich. Pontyfikat Hadriana I był najdłuższym od czasu św. Piotra aż do Piusa VI pod koniec XVIII w.
- Adriano I foi Papa entre os anos de 772 e 795. "Adriano I foi um grande papa e um grande rei, digno de ser amigo do maior gênio político da Idade Média. A figura de Adriano I não empalidece ante a figura de Carlos Magno. " Diz com entusiasmo o historiador Chantrel. Órfão desde a mais tenra idade, Adriano foi educado à sombra da Igreja. Eleito Papa em 1 de fevereiro de 772, teve de enfrentar a má fé do último rei lombardo, Desidério, e de Leão IV de Bizâncio. Com a morte de Carlomano, irmão de Carlos Magno, Desidério queria que o Papa coroasse o filho de Carlomano, ainda menor. Seria a guerra civil. Desidério subornou alguns nobres e atacou Roma. O papa Adriano recorreu então a Carlos Magno, que foi a Roma com fervor religioso (Páscoa de 774), renovou solenemente a doação de territórios, feita por Pepino o Breve, seu pai e proclamou-se "rei dos Lombardos" e "patrício dos romanos". O ex-rei Desidério, vencido em 774 e aprisionado, retirou-se, humilhado, para o convento de Corbeia e sua esposa fez-se monja. Contam os cronistas desta época tão conturbada que ele teria terminado seus dias em vida santa, e o teria feito milagres. No Oriente, Leão IV, filho de Coprônimo, continuava a feroz perseguição às imagens, até a morte. A imperatriz Irene de Bizâncio amenizou as leis iconoclastas e reuniu o Sétimo Concílio Ecumênico, com 300 bispos, presidido pelos legados romanos. Foi instituído o culto das imagens, com imenso júbilo dos fiéis. Paulo, o patriarca herético bizantino, converteu-se, tornando-se um monge famoso pela oratória e saber teológico que os fiéis consultavam. Adriano guiou a Igreja com firmeza na disciplina e na fé. Condenou o "adocianismo" de Elipando, bispo de Toledo, que ensinava ser Jesus apenas filho adotivo de Deus. Reconstruiu os muros de Roma (380 torres) e os aquedutos, protegeu as artes e a agricultura. Morreu no Natal de 795, após 23 anos de glorioso reinado.
- Papa Adrian I
- Адриан I — папа римский с 9 февраля 772 по 25 декабря 795, верный союзник Карла Великого. При нём была создана Папская область.
- Hadrianus I, född i Rom, död 25 december 795, var påve från den 1 februari 772 till sin död, 25 december 795. Fram till Pius VI hade han det längsta pontifikatet i historien.
- Адріан I, дев'яносто шостий папа Римський, син знатного римлянина Теодора. Відразу після вступу Адріана I на папський престол на Рим напав король лангобардів Дезидерій, тому папа звернувся за допомогою до короля франків Карла Великого, який вторгся до Італії з великим військом. Карл Великий розбив військо лангобардів, оточив місто Павію, де заховався Дезидерій, після річної облоги взяв того у полон. Дезидерія було вислано до міста Корбі, сучасна Франція. Карл Великий самовільно титулував себе "королем лангобардів", Адріан I був змушений задовільнитись деяким збільшення папських земель. Папа і надалі підтримував добрі стосунки з королівством франків. Адріан I затвердив рішення II Нікейського Собору щодо пошанування святих ікон. Відбудував частину старовинних римських акведуків. Розвивав церковну організацію в Англії.
- 教宗哈德良一世（? - 795年12月25日），772年到795年在位。
|
| rdfs:comment
|
- Pope Adrian, or Hadrian I, was pope from February 1, 772 to December 25, 795. He was the son of Theodore, a Roman nobleman.
- Hadrian I. war vom 1. Februar 772 bis zu seinem Tode Papst. Sein Name bedeutet: Bewohner von Hadria. Im Kampf gegen den Langobardenkönig Desiderius, dem er den Wunsch, Karlmanns Söhne zu Königen zu salben, verweigerte, wandte sich Hadrian I. an den fränkischen Herrscher Karl den Großen, der Desiderius zum Rückzug zwang. Als Karl der Große zu Ostern 774 in Rom eintraf, erneuerte er die von seinem Vater Pippin gegenüber Papst Stephan II. ausgesprochenen Schenkungsversprechen.
- Adrià I fou un papa de l'Església catòlica entre els anys 772 i 795. El seu pontificat, un dels més llargs de la història, s'inicià havent d'aturar la invasió del rei llombard Desideri d'Ístria, per la qual va demanar, com el seu antecessor Esteve II, ajuda al rei dels francs, el recentment coronat Carlemany.
- Hadrián I. byl papežem od cca. 1. února 772 až do své smrti. Byl synem římského šlechtice Theodora. Po svém návstupu do úřadu zrušil spojenectví papežského trůnu s Langobardy a uzavřel spojenectví s Franky. Byl pátým nejdéle sloužícím papežem v dějinách.
- Adriano I.. Papa n. º 95 de la Iglesia católica de 772 a 795. Diácono, hijo de Todulo, duque de Roma y Cónsul Imperial, fue electo Papa ocho días después de la muerte de su predecesor. Su pontificado, uno de los más largos de la historia, se inicia teniendo que hacer frente a la invasión del rey lombardo Desiderio, para lo cual pidió, como su antecesor Esteban II, ayuda al rey de los francos, el recién coronado Carlomagno.
- Hadrianus I oli paavina 9. helmikuuta 772 – 25. joulukuuta 795. Langobardien kuningas Desiderius valloitti paavien hallitseman alueen Hadrianuksen virkakauden alussa. Hadrianus pyysi apua frankkikuningas Kaarle Suurelta, joka saapui Italiaan suuren armeijan kanssa. Kaarle Suuri valloitti langobardien pääkaupungin Pavian ja otti itselleen langobardien kuninkaan arvonimen. Paavi sai tyytyä Rooman herttuakuntaan ja Ravennan eksarkaattiin liitettyihin alueisiin.
- Adrien I, fut pape de 772 à 795. Il a été élu pape le 9 février 772 pour succéder à Étienne III, devenant le 95 pape de l'Église catholique romaine. Il mit fin à la première crise iconoclaste. Il se vit inquiété par Didier, roi des Lombards, et fut vengé par Charlemagne, qui lui fit don d'une partie des états de Didier, notamment du Pérugin et du duché de Spolète. C'est sous son pontificat que se tint le 2 concile de Nicée, 787.
- Fájl:Charlemagne and Pope Adrian I. jpg Nagy Károly frank király és I. Adorján pápa I. Adorján léphetett az egyház történelmében 96. -ként a pápai trónra. 23 éven, 10 hónapon és 25 napon keresztül ő uralta a keresztény egyház ügyeit. Egyike a leghosszabb pontifikátust megélő egyházfőknek. Hosszú uralma alatt átrajzolódott Itália térképe, de az öreg kontinens is ekkor kezdte kialakítani mai arculatát.
- ハドリアヌス1世（Hadrianus I, ? - 795年12月25日）は、8世紀後半のローマ教皇（在位：772年 - 795年）。ローマ生まれ。
- Adrianus I was de 95ste paus. Hij was de zoon van Theodorus, een Romeins edelman. Vlak na zijn verkiezing viel Desiderius, de koning van de Lombarden, het grondgebied van de pausen binnen. Adrianus riep de hulp in van de koning van de Franken, Karel de Grote. Hij viel Italië binnen met een enorm leger, bestormde de regering in Pavia en nam de stad in. Desiderius vluchtte naar de abdij van Corbie in Frankrijk. Karel achtervolgde hem, en noemde zich koning van de Lombarden.
- Hadrian I lub Adrian I, papież – jego pontyfikat przypadał w okresie od 1 lub 9 lutego 772 do 25 grudnia 795. Pochodził ze szlacheckiego rodu rzymskiego. W lutym 772 został 95 lub 96 biskupem Rzymu. Już w 773 najazd Dezyderiusza, króla Longobardów zagroził Państwu Kościelnemu. Hadrian zwrócił się o pomoc do króla Franków Karola Wielkiego, który rozbił Longobardów w otwartym polu, a Dezyderiusza, po prawie rocznym oblężeniu Pawii, pozbawił tronu longobardzkiego.
- Adriano I foi Papa entre os anos de 772 e 795. "Adriano I foi um grande papa e um grande rei, digno de ser amigo do maior gênio político da Idade Média. A figura de Adriano I não empalidece ante a figura de Carlos Magno. " Diz com entusiasmo o historiador Chantrel. Órfão desde a mais tenra idade, Adriano foi educado à sombra da Igreja. Eleito Papa em 1 de fevereiro de 772, teve de enfrentar a má fé do último rei lombardo, Desidério, e de Leão IV de Bizâncio.
- Papa Adrian I
- Адриан I — папа римский с 9 февраля 772 по 25 декабря 795, верный союзник Карла Великого. При нём была создана Папская область.
- Hadrianus I, född i Rom, död 25 december 795, var påve från den 1 februari 772 till sin död, 25 december 795. Fram till Pius VI hade han det längsta pontifikatet i historien.
- Адріан I, дев'яносто шостий папа Римський, син знатного римлянина Теодора.
- 教宗哈德良一世（? - 795年12月25日），772年到795年在位。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
