| dbpprop:abstract
|
- Otfrid of Weissenburg (c. 800 - after 870) was a monk at Weissenburg and the author of a gospel harmony in rhyming couplets now called the Evangelienbuch. It is written in the South Rhine Franconian dialect of Old High German. The poem is thought to have been completed between 863 and 871. Otfrid is the first German poet whose name we know from his work. He studied under Hrabanus Maurus at Fulda and had moved to Weissenburg by 830. Apart from the Evangelienbuch, he is the author of a number of works in Latin, including biblical commentary and glossaries. With 7104 couplets, the Evangelienbuch is the first substantial literary work and the first use of rhyme in German literature - surviving earlier German poetry is alliterative. It is not certain whether Otfrid's choice of form was inspired by Latin models or by vernacular verse which has not survived - Otfrid himself mentions laicorum cantus obscenus ("obscene song of the laiety"), of which there are no survivals. Otfrid was fully aware of the novelty of his undertaking: the work starts with a section headed 'Cur scriptor hunc librum theotisce dictaverit' ('Why the author has written this book in the vernacular') explaining the reasons for writing in his native dialect rather than in the Latin one would expect for a religious work. There are three dedications: To Louis the German To Solomon I, Bishop of Constance (839–871) At the end of the work, to his friends Hartmuat and Werinbert, monks at the Abbey of St. Gall The dedication to Louis is followed by a letter in Latin prose to Luitbert, Archbishop of Mainz, in which Otfried explains the purpose of the work and discusses some of the problems, both orthgraphic and grammatical, of writing in German. He also gives the following outline of the structure of the Evangelienbuch: I have, then, divided this book into five books. Of them the first commemorates the birth of Christ; it ends with the baptism and the teaching of John. The second, His disciples already having been called together, tells how He revealed Himself to the world both by certain signs and by His most brilliant teaching. The third tells a little about the brilliance of the signs and the teaching to the Jews. The fourth tells then how, approaching His passion, He willingly suffered death for us. The fifth calls to memory His resurrection, His conversation afterwards with His disciples, His ascension and the Day of Judgment. (Translation by James Marchand) The poem is preserved in four manuscripts, one of which is fragmentary. All the manuscripts are contemporary, and the Vienna manuscript (V) carries corrections which are generally considered to have been made by Otfrid himself. The Heidelberg manuscript (P) also includes the Georgslied.
- Otfrid von Weißenburg (* um 790; † 875), teils auch Otfried geschrieben, ist der erste namentlich bekannte althochdeutsche Dichter. Nach dem in seinen Schriften verwendeten südrheinfränkischen Dialekt stammte er vermutlich aus dem Süden der heutigen Pfalz. In seiner Herkunftsregion ist das Otfried-von-Weißenburg-Gymnasium in Dahn nach ihm benannt. Otfrid war als Mönch und Gelehrter eine bedeutende Persönlichkeit im ostfränkischen Reich des spätkarolingischen Herrschers Ludwig des Deutschen, der von 840 bis 876 regierte. Aus Otfrids Jugend ist nur bekannt, dass er schon in jungen Jahren als puer oblatus – lat. „(Gott) angetragener Junge“ – dem Kloster Weißenburg übergeben wurde, um eine religiös bestimmte Laufbahn einzuschlagen. Um das Jahr 830 absolvierte er einen Studienaufenthalt im Kloster Fulda bei Rabanus Maurus, dem großen fränkischen Gelehrten und Fuldaer Abt (822–841/842). Im selben Jahr, 830, wurde Otfrid von Weißenburg zum Priester geweiht. Vielleicht war Otfrid später in der Hofkapelle des Königs tätig. Ab ca. 847 hielt er sich jedenfalls wieder in Weißenburg auf, wo er alsSchreiber, Bibliothekar, Exeget und Grammatiklehrer erscheint. Aus der Feder Otfrids stammt ein althochdeutsches Bibelepos, der Liber evangeliorum, im südrheinfränkischen Dialekt geschrieben, gegliedert in fünf Bücher und 140 Kapitel mit insgesamt 7104 Langzeilen. Die Evangeliendichtung ist in vier Handschriften überliefert, die Heidelberger Handschrift (Cod. pal. lat. 52) enthält zudem das nachgetragene Georgslied. Ebenso verfasste Otfrid eine Reihe von lateinischen Bibelkommentaren, welche aus vorhandenen Kommentaren zusammengetragen wurden.
- Otfrid von Weissemburg fou un monjo i poeta alsacià.
- Otfried de Wissembourg est un moine et un poète alsacien.
- Otfried von Weissenburg német szerzetes, költő. 820 és 830 közt a fuldai kolostorban Hrabanus Maurus tanítványaként szerzett alapos jártasságot a teológiai irodalomban, ezután haláláig a weissenburgi kolostorban mint szerzetes és iskolamester működött. Ő az első név szerint is ismert német költő, az első nagy ófelnémet nyelven írott rímelő költemény, az öt részből álló Liber Evangeliorum, másik címén Krist (Evangéliumok könyve vagy Krisztus) szerzője. A művet 863 és 871 közt, dél-rajnai frank nyelvjárásban írta meg. A végrímelő négyütemű rövid sorokat párosával hosszú sorokká kötötte össze, miközben a hangsúlytalan szótagoknak a germán verselésre jellemző kötetlen használatát követte, ezáltal a latin nyelvű himnuszköltészetből átvett himnuszköltészet végrímelés első német nyelvű művelője volt. A munka a négy evangélium összevonásával Jézus életét mondja el a születéstől a mennybemenetelig. Az egyes fejezetek közé számos szimbolikus és teológiai-erkölcsi célzatú fejtegetést és oktató célú eszmefuttatást illesztett. Az egész költeményre a keresztény-szerzetesi szellem és a nemzeti büszkeség összefonódása jellemző, ám kevésbé népies hangvételű, mint a Heliand, alaphangneme szinte idillikusan lírai. E mű szolgálhatott példaképül a kereszténység németországi elterjesztéséért fáradozó korabeli ófelnémet irodalom, valamint az egész ófelnémet rímes verselés számára.
- Fu il primo poeta tedesco a scrivere in lingua volgare. Visse nel IX secolo, tra l'800 e l'870 all'abbazia di Fulda. La sua opera più importante è il "Liber Evangeliorum" o "Evangelienbuch", la quale è definita come un' "armonia di vangeli", poiché i 5 libri che la compongono racchiudono in se la storia di Cristo ispirata ai Vangeli, di cui però Otfrid elimina le discordanze creando un testo unitario.
- Otfried von Weißenburg – pierwszy znany z nazwiska pisarz posługujący się Język staro-wysoko-niemieckim. Otfrid był ważną osobistością w królestwie wschodniofrankijskim Ludwika II Niemieckiego. Był mnichem i uczonym. Już we wczesnych latach został przekazany do klasztoru w Weißenburgu. Ukończył pobyt studyjny w biskupstwie Fulda u wielkiego frankijskiego uczonego i opata Fuldy Rabanusa Maurusa. Od ok. roku 847 działał w Weißenburgu jako skryba, bibliotekarz, egzegeta i nauczyciel gramatyki. Otfried jest autorem staro-wysoko-niemieckiej epopei biblijnej „Liber evangeliorum“, która została napisana w dialekcie południowo-reńsko-frankijskim.
- Otfried von Weissenburg a fost un cleric german, autorul celei mai importante opere din literatura germană veche (Cartea Evangheliştilor).
|
| rdfs:comment
|
- Otfrid of Weissenburg (c. 800 - after 870) was a monk at Weissenburg and the author of a gospel harmony in rhyming couplets now called the Evangelienbuch. It is written in the South Rhine Franconian dialect of Old High German. The poem is thought to have been completed between 863 and 871. Otfrid is the first German poet whose name we know from his work. He studied under Hrabanus Maurus at Fulda and had moved to Weissenburg by 830.
- Otfrid von Weißenburg (* um 790; † 875), teils auch Otfried geschrieben, ist der erste namentlich bekannte althochdeutsche Dichter. Nach dem in seinen Schriften verwendeten südrheinfränkischen Dialekt stammte er vermutlich aus dem Süden der heutigen Pfalz. In seiner Herkunftsregion ist das Otfried-von-Weißenburg-Gymnasium in Dahn nach ihm benannt.
- Otfrid von Weissemburg fou un monjo i poeta alsacià.
- Otfried de Wissembourg est un moine et un poète alsacien.
- Otfried von Weissenburg német szerzetes, költő. 820 és 830 közt a fuldai kolostorban Hrabanus Maurus tanítványaként szerzett alapos jártasságot a teológiai irodalomban, ezután haláláig a weissenburgi kolostorban mint szerzetes és iskolamester működött. Ő az első név szerint is ismert német költő, az első nagy ófelnémet nyelven írott rímelő költemény, az öt részből álló Liber Evangeliorum, másik címén Krist (Evangéliumok könyve vagy Krisztus) szerzője.
- Fu il primo poeta tedesco a scrivere in lingua volgare. Visse nel IX secolo, tra l'800 e l'870 all'abbazia di Fulda. La sua opera più importante è il "Liber Evangeliorum" o "Evangelienbuch", la quale è definita come un' "armonia di vangeli", poiché i 5 libri che la compongono racchiudono in se la storia di Cristo ispirata ai Vangeli, di cui però Otfrid elimina le discordanze creando un testo unitario.
- Otfried von Weißenburg – pierwszy znany z nazwiska pisarz posługujący się Język staro-wysoko-niemieckim. Otfrid był ważną osobistością w królestwie wschodniofrankijskim Ludwika II Niemieckiego. Był mnichem i uczonym. Już we wczesnych latach został przekazany do klasztoru w Weißenburgu. Ukończył pobyt studyjny w biskupstwie Fulda u wielkiego frankijskiego uczonego i opata Fuldy Rabanusa Maurusa. Od ok.
- Otfried von Weissenburg a fost un cleric german, autorul celei mai importante opere din literatura germană veche (Cartea Evangheliştilor).
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
