| dbpprop:abstract
|
- Orso Ipato (Latin Ursus) was the third traditional Doge of Venice (726–742) and the first historically known. Sometime in the early 8th century, he was elected to lead the Venetians and granted the title of dux or duke, which has morphed in the Venetian dialect into doge. Orso himself came from Heraclea. He was eventually recognised by the Byzantine Emperor Leo III the Isaurian, who gave him the title hypatos. His descendants surnamed themselves Ipato on the basis of this imperial honorific. The Orseolo family was also descended from him. After Orso's violent death (assassinated perhaps at the instigation of Eutychius, Exarch of Ravenna), there was a brief interregnum before his son, Teodato, was elected as the second historical doge of Venice.
- Orso Ipato war der dritte Doge von Venedig. Er regierte von 727 bis 737. Nach dem Tod Tegallianos wurde der aus Eraclea stammende Orso durch Akklamation zum Dogen gewählt. Seine Regierungszeit fiel in eine unruhige Phase der italienischen Geschichte, denn auch in Italien waren die Auswirkungen des Byzantinischen Bilderstreits spürbar, der durch einen Erlass von Kaiser Leo III. ausgelöst worden war. 728, ein Jahr nach seinem Regierungsantritt, fiel der langobardische König Liutprand in byzantinisches Gebiet um Ravenna ein, eroberte die Stadt und vertrieb den Exarchen aus Ravenna, der in die venezianische Lagune flüchtete. Daraufhin schickten die Venezianer ihre Kriegsflotte, vertrieben die Eindringlinge und setzten den Exarchen wieder in sein Amt ein. Orso erhielt als Belohnung vom byzantinischen Kaiser den Ehrentitel ipato, den spätere Chronisten und Geschichtsschreiber für seinen Eigennamen hielten. 737 wurde Orso wahrscheinlich in Zusammenhang einer aufgedeckten Verschwörung mit den Langobarden gegen Byzanz ermordet. Sein Sohn Diodato wurde aus Venedig vertrieben. In den nächsten fünf Jahren wurde Venedig von Byzanz aus durch einen magister militum mit jeweils einjähriger Amtszeit verwaltet, bevor 742 Diodato Ipato zum Dogen gewählt wurde.
- Orso Ipato (Latin Ursus). Es considerado tradicionalmente el tercer Dogo de Venecia y el primero históricamente conocido. En algún momento al inicio del siglo VIII, fue elegido para liderar a los venecianos y ganó el título de dux o duque, que se transformó en dialecto veneciano en dogo. Orso vino de Heraclea. Finalmente, fue reconocido por el emperador bizantino León III el Isaurio, quien le dio el título de hypatos, o cónsul. Sus descendientes llevaron el apellido Ipato debido a este honor imperial. La familia Orseolo también descendía de él. Tras la violenta muerte de Orso, hubo un breve interrego antes de que su hijo, Teodato, fuera elegido como segundo dogo de Venecia de la Historia.
- Orso Ipato (né à une date inconnue au VII siècle - mort en 737) fut le troisième doge de Venise, élu en 726.
- Orso Ipato volt Velence harmadik dózséja, aki két elődjével, Paolo Anafestóval és Marcello Tegallianóval ellentétben már igencsak valóságos történelmi személynek tűnik. Orso idejében vetette meg alapjait a független Velence, hiszen a kor viharos eseményei lehetővé tették a politikai kibontakozást Itália északi részén. A lagúnák vidéke, és a kis Velence városa is, mint általában Itália nagy része hivatalosan a Ravennai Exarchátus ellenőrzése alatt állt. A Ravennában székelő exarcha a bizánci császár helytartójaként uralkodott a félszigeten. Azonban elérkezett az idő, amikor az Exarchátus befolyása igencsak megcsappant az alattvalók felett: III. Leó császár képromboló politikáját az itáliai lakosság mereven ellenezte. Leó szerint az összes szentet ábrázoló szobor és kép bálványnak minősül, és ezért meg kell semmisíteni azokat. Az ellenkezés lázba hozta az egész félszigetet. Ez megfelelő körülményeket teremtett az északon állomásozó longobárdok számára, hogy lerohanják az exarchátust és a pápák uralma alatt álló Pentapoliszt. Mivel Orso elődje, Marcello Tegalliano békét kötött a longobárd uralkodóval, Liutpranddal, ezért teljes erejükkel Ravennára koncentrálhattak. A velencei hajóhad legénysége is fellázadt a császári hatalom ellen, azonban Orso felismerte, hogy előnyt kovácsolhat abból, ha az Exarchátus mellett ragad fegyvert, ezért 729-ben megszegte a longobárdokkal kötött békét, és a bizánci seregek mellett harcba indult a pogány germánok ellen. Az egyesült seregeknek végül 732-ben sikerült visszafoglalniuk Ravennát – igaz, ez leginkább III. Gergely pápának volt köszönhető, mivel az exarcha seregei végleg kimerültek. Mindenesetre a velenceiek első sikeres hadi vállalkozásukon voltak túl, amelynek végén sikerült kivívniuk részleges függetlenségüket. A Longobárd Királyság elismerte Orso felügyeletét az exarchátus útjai felett, az exarcha pedig megelégedett azzal, hogy nagyrészt sikerült megtartania tartományát. A bizánci császár hálája jeléül consuli tisztet ajándékozott Orsonak, amely görögül az Ipato tisztet jelöli. Ez később nevének részévé vált. Orso volt tehát az első olyan dózse, akinek az uralma alatt a későbbi gazdag kereskedőváros elindult a függetlenedéshez vezető úton. Azonban minden tisztelete ellenére a bizánci udvar nem bízott meg sem Orsóban, sem népében. Leó rossz szemmel nézte a lagúna függetlenedési törekvéseit, és nem túlzottan örült Velence megnövekedett befolyásának sem az Exarchátus felett. Orso rejtélyes körülmények között lelte halálát 737-ben. Valószínűleg a császár parancsára gyilkolták meg. Ez már csak azért is igen valószínű, mert a korabeli krónikák ekkor arról számolnak be, hogy a lagúnák területeit a Bizánc által kinevezett magister militumok irányították. 737-ben a császár eltörölte a dózse méltóságot, és a magister militum rangot Domenico Leono kezébe helyezte egy évre. Domenicot Felice Cornachino követte, majd 739-től két éven át Teodato Ipato lett a seregek vezetője. Leváltása után Giuleo Ipato majd Fabrice Ziani követte őt az egész lagúnára kiterjedő hatalomban. 742-ben a lagúna népe ismét eléggé megerősödött ahhoz, hogy ellenálljon a császárnak, és ismét a nép választhatta meg urát, a dózsét.
- Salì al potere in mezzo a disordini di origine religiosa divampati allora in tutta l'Italia bizantina a seguito dell'editto iconoclasta emanato dall'imperatore Leone III e avversato dal Papa e dalla Chiesa d'Occidente: la sua elezione da parte del clero e del popolo della Venezia, prevaricando la nomina imperiale, costituiva un manifesto atto di ribellione. Nel 727 i Longobardi assalgono l'Esarcato e la Pentapoli e a quel punto la Venezia, sollecitata dal Papa, scende in campo con i Bizantini e con un attacco combinato libera Ravenna: l'importante vittoria militare ha risonanza in tutta Italia, ed è inoltre un trionfo personale di Orso, che da Bisanzio riceve l'onorificenza di ipato (console) che poi i cronisti gli apposero come cognome. Nel 737 Orso Ipato venne assassinato ("ucciso da acre livore") e il figlio Diodato fu esiliato: forse a seguito della scoperta di una congiura con i Longobardi contro Bisanzio, la quale ricondusse per cinque anni la Venezia al governo annuale dei magistri militum.
- Orso Ipato - doża wenecki od 726 do 737. Pochodził z Heraklei. Był ojcem kolejnego doży - Teodato Ipato. Zamordowany w 737, prawdopodobnie z polecenia Bizantyjczyków.
- Orso Ipato é considerado tradicionalmente o terceiro Doge de Veneza e o primeiro historicamente conhecido. Em algum momento no começo do século VIII, foi eleito para liderar os venezianos e ganhou o título de dux ou duque, que se transformou no dialeto veneziano em doge. Orso veio de Eraclea. Finalmente, foi reconhecido pelo imperador bizantino Leão III o Issaúrio, quem lhe deu o título de hypatos, ou cônsul. Os seus descendentes levaram o sobrenome Ipato devido a esta honra imperial. A família Orséolo também descendia dele. Após a violenta morte de Orso, houve um breve interregno antes que o seu filho, Teodato, fosse eleito como o segundo doge de Veneza.
- Файл:Doge Orso Ipato. png Герб дожа. Орсо Ипато — 3-ий венецианский дож. В 726 году после того как византийский император издает закон, запрещающий поклонятся изображением святых, возмущенные венецианцы избирают дожем местного жителя-невизантийца. Им становится Орсо Ипато. После разрешения конфликта, который тянулся несколько лет, он покоряется экзарху и император утверждает его в должности дожа. Через десять лет в 742 году Орсо Ипато убивают.
- Орсо Іпато — 3-й венеціанський дож. У 726 році після того, як візантійський імператор видає закон, що забороняє поклонятися зображенням святих, обурені венеціанці обирають дожем місцевого мешканця, що не був візантійцем. Ним стає Орсо Іпато. Після вирішення конфлікту, який тягнувся декілька років, він підкоряється екзархові і імператор затверджує його на посаді дожа. Через десять років в 742 році Орсо Іпато вбивають.
|
| rdfs:comment
|
- Orso Ipato (Latin Ursus) was the third traditional Doge of Venice (726–742) and the first historically known. Sometime in the early 8th century, he was elected to lead the Venetians and granted the title of dux or duke, which has morphed in the Venetian dialect into doge. Orso himself came from Heraclea. He was eventually recognised by the Byzantine Emperor Leo III the Isaurian, who gave him the title hypatos.
- Orso Ipato war der dritte Doge von Venedig. Er regierte von 727 bis 737. Nach dem Tod Tegallianos wurde der aus Eraclea stammende Orso durch Akklamation zum Dogen gewählt. Seine Regierungszeit fiel in eine unruhige Phase der italienischen Geschichte, denn auch in Italien waren die Auswirkungen des Byzantinischen Bilderstreits spürbar, der durch einen Erlass von Kaiser Leo III. ausgelöst worden war.
- Orso Ipato (Latin Ursus). Es considerado tradicionalmente el tercer Dogo de Venecia y el primero históricamente conocido. En algún momento al inicio del siglo VIII, fue elegido para liderar a los venecianos y ganó el título de dux o duque, que se transformó en dialecto veneciano en dogo. Orso vino de Heraclea. Finalmente, fue reconocido por el emperador bizantino León III el Isaurio, quien le dio el título de hypatos, o cónsul.
- Orso Ipato (né à une date inconnue au VII siècle - mort en 737) fut le troisième doge de Venise, élu en 726.
- Orso Ipato volt Velence harmadik dózséja, aki két elődjével, Paolo Anafestóval és Marcello Tegallianóval ellentétben már igencsak valóságos történelmi személynek tűnik. Orso idejében vetette meg alapjait a független Velence, hiszen a kor viharos eseményei lehetővé tették a politikai kibontakozást Itália északi részén. A lagúnák vidéke, és a kis Velence városa is, mint általában Itália nagy része hivatalosan a Ravennai Exarchátus ellenőrzése alatt állt.
- Salì al potere in mezzo a disordini di origine religiosa divampati allora in tutta l'Italia bizantina a seguito dell'editto iconoclasta emanato dall'imperatore Leone III e avversato dal Papa e dalla Chiesa d'Occidente: la sua elezione da parte del clero e del popolo della Venezia, prevaricando la nomina imperiale, costituiva un manifesto atto di ribellione.
- Orso Ipato - doża wenecki od 726 do 737. Pochodził z Heraklei. Był ojcem kolejnego doży - Teodato Ipato. Zamordowany w 737, prawdopodobnie z polecenia Bizantyjczyków.
- Orso Ipato é considerado tradicionalmente o terceiro Doge de Veneza e o primeiro historicamente conhecido. Em algum momento no começo do século VIII, foi eleito para liderar os venezianos e ganhou o título de dux ou duque, que se transformou no dialeto veneziano em doge. Orso veio de Eraclea. Finalmente, foi reconhecido pelo imperador bizantino Leão III o Issaúrio, quem lhe deu o título de hypatos, ou cônsul. Os seus descendentes levaram o sobrenome Ipato devido a esta honra imperial.
- Файл:Doge Orso Ipato. png Герб дожа. Орсо Ипато — 3-ий венецианский дож. В 726 году после того как византийский император издает закон, запрещающий поклонятся изображением святых, возмущенные венецианцы избирают дожем местного жителя-невизантийца. Им становится Орсо Ипато.
- Орсо Іпато — 3-й венеціанський дож. У 726 році після того, як візантійський імператор видає закон, що забороняє поклонятися зображенням святих, обурені венеціанці обирають дожем місцевого мешканця, що не був візантійцем. Ним стає Орсо Іпато.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
