| dbpprop:abstract
|
- Ordoño II was king of Galicia from 910 and king of Galicia and León from 914 until his death. He was the second son of the King Alfonso III the Great and his wife, Jimena of Navarre. His father sent him to Zaragoza to be educated in the court of the Banu Qasi. Upon Alfonso's death in 910, his sons divided the kingdom. León went to García, Galicia to Ordoño, and Asturias to Fruela. Asturian primacy was nevertheless recognised, though Ordoño was of a harder temperament than his brothers. Upon his brother García's death in Zamora in 914, he succeeded him in León. Ordoño continued thereafter the expansion of the Christian polity of his forefathers on two fronts. In the west of his territiories, he sacked Mérida and Évora and forced the Muslim governor of the region to buy his retreat. In the east of his territories, he united with Sancho I Garcés, king of Navarre, against the emir of Córdoba, Abd-ar-Rahman III. The Moors were destroyed at San Esteban de Gormaz (917). Arnedo and Calahorra were taken the next year from the Banu Qasi. The reaction of Abd-ar-rahman, however, was not light. In 920, he put to march and army to recover Osma and San Esteban de Gormaz. He crossed into Navarre and destroyed the Christians at Valdejunquera and took captive the bishops of Tui and Salamanca. Though intending to crush Pamplona itself, he turned around to deal with his immense booty. Ordoño II—who had come at King Sancho's request—attributed the loss to the absence of the counts of Castile, who had not come at his call. He brought them together at Tejares and had them killed. The Christian counteroffensive was immediate, occupying La Rioja and incorporating into Navarre Nájera and Viguera. Ordoño married three times. His first wife and the mother of his children was Elvira Menendez, daughter of count Hermengildo Gutierrez and aunt of San Rosendo. He then married Aragonta Gonzalez, daughter of count Gonzalo Betotez. He set her aside because "she was not pleasing to him", and when he formed a political alliance with Sancho I of Pamplona, he was married to that king's daughter, Sancha. He died in 924 leaving young children, and was succeeded by his eldest surviving brother, Fruela, the king of Asturias, thereby reuniting their father's patrimony.
- Ordoño II. war König von León (914-924) und (als Ordoño I. ) von Galicien (910-924). Ordoño war der Sohn von Alfons III. von Asturien, der ihn zur Erziehung zu den Banu Quasi nach Saragossa schickte. Beim Tod seines Vaters stand ihm die Krone Galiciens zu, aber der Tod seines Bruders Garciá I. in Zamora hatte zur Folge, dass die Krone Leóns auf ihn überging. So brachte er die Gebiete des asturisch-leónesischen Königreichs unter seine Herrschaft und residierte in León. Er führte die Politik der territorialen Ausdehnung seiner Vorgänger in zwei Richtungen fort. Im Westen erreichte er die Städte Evora und Mérida, welche er beide plündern ließ. Der maurische Statthalter war gezwungen, den Rückzug der Leónesen zu erkaufen. Im Osten schloss er sich Sancho Garcés von Navarra in seinem Kampf gegen Emir Abd ar-Rahman III. von Córdoba an. Die Mauren wurden 917 in der Schlacht von San Esteban de Gormaz geschlagen, was dazu führte, dass im folgenden Jahr die Städte Arnedo und Calahorra den Banu Quasi entrissen wurden. Die Reaktion Abd ar-Rahmans ließ nicht auf sich warten, 920 setzte er ein Heer in Marsch und eroberte Osma und San Esteban de Gormaz zurück, drang in Navarra ein und schlug die Christen 920 in der Schlacht von Valdejunquera. Dabei gelang es ihm, die Bischöfe von Tui und Salamanca gefangenzunehmen. Ordoño II. führte die Niederlage auf die Abwesenheit der Grafen von Kastilien zurück, die er zwar aufgeboten hatte, die aber nicht erschienen. Er berief sie nach Tejares und ließ sie töten. Ein Gegenangriff der christlichen Truppen führte zur Besetzung La Riojas und der Einverleibung der Gebiete um Nájera und Viguera in Navarra. Mit Ordoño II. endet das Königreich Asturien und das Königreich León beginnt zu existieren. Er heiratete Sancha, die Tochter des Sancho Garcés, König von Navarra. Bei seinem Tod fiel die Krone an seinen Bruder Fruela II. , was später zu einem Erbfolgestreit führen sollte. Ordoño II. hatte drei Söhne, Sancho Ordoñez, Alfons IV. und Ramiro II. Alle drei sollten später Könige werden. Siehe auch: Haus Kantabrien
- Ordoni I de Galícia i Ordoni II de Lleó, infant d'Astúries i rei de Galícia i rei de Lleó.
- Ordoño II de León fue rey de Galicia entre los años 910 y 914, y rey de León desde diciembre de 914 hasta su muerte. Soberano enérgico y batallador, sometió a su autoridad única los territorios del reino leonés y combatió exitosamente contra los musulmanes. Su reinado supuso el tránsito tácito y tranquilo del regnum asturum al regnum Legionis, aliándose con los demás reinos cristianos peninsulares y los mozárabes huidos de dominación andalusí, que aspiraban a resucitar la vieja Hispania visigoda.
- Ordoño II de León et I de Galice (? - León, 924). Roi de León (914 - 924) et de Galice (910 - 924). Fils d’Alphonse III, il fut envoyé par lui à Saragosse pour être élevé par les Banu Qasi. A la mort de son père, il reçut la couronne de la Galice. Il fut également couronné roi de León à la mort de son frère García I. Il s’établit par suite à León. Il continua la politique d’expansion territoriale des royaumes antérieurs sur 2 fronts. Il arriva ainsi sur le front occidental jusqu’à Evora et Mérida, saccageant les 2 villes. Le gouverneur musulman fut ainsi obligé d’acheter le retrait des troupes léonaises de ces terres. Sur le front oriental, il s’unit à Sancho Garcés de Navarre contre l’émir de Cordoue Abderramán III. Les musulmans furent déroutés à San Esteban de Gormaz (917) provoquant ainsi la chute de Arnedo et Calahorra dans les mains de Banu Qasi l’année suivante. La réaction d’Abderramán III fut d’envoyer en 920 une armée qui récupéra Osma et San Esteban de Gormaz, entrant en Navarre et battant les chrétiens à la bataille de Valdejunquera tout en capturant les évêques de Tuy et Salamanque. Ordoño II attribua la déroute à l’absence des contes de Castille, convoqués à la bataille mais qui ne vinrent pas. Ils les convoqua de nouveau à Tejares et les assassina. Il lança ensuite une contre-offensive chrétienne, occupant La Rioja et incorporant à la Navarre les zone de Nájera et Viguera. Il dut se défendre des fréquentes incursions d’Almanzor, qui dévastait les terres chrétiennes. Il dut aussi affronter les contes castillans qui commençaient à se montrer rebelles face à l’autorité du Royaume de León. Avec Ordoño II, on vit la fin du Royaume des Asturies et le début du Royaume de León. Marié à Sancha, fille du roi navarre Sancho Garcés I, il mourut en 924 sans descendance, laissant la couronne à son frère Fruela II.
- Fájl:Ordoño II de León 01. jpg II. Ordoño szobra Madridban A Kantábriai-házból származó II. Ordoño először Galícia királya, majd León királya (914–924) volt. Apja III. (Nagy) Alfonz (848?–910), Asztúria királya (866–910), akinek II. Ordoño volt a legtehetségesebb fia. III. Alfonz már a 890-es évek végétől folyamatosan szembesült a fiai – García (871?–914), Ordoño és Fruela (875–925) – lázongásaival. A gyermekeket édesanyjuk, Jimena (849?–912) is támogatta. (Ő az Arista-Íñiga-házból származó García Íñiguez Pamplona/Navarra királyának a leánya és Fortun Garcés Pamplona/Navarra királyának a testvére volt. ) A fivéreket támogatta a nemesség egy jelentős része is. III. Alfonz végül belefáradt a konfliktusba, és a polgárháborút elkerülendő 910-ben lemondott e három fia javára, birodalmát felosztotta közöttük, majd még ugyanebben az esztendőben elhunyt. Fiai közül I. García leóni király (910–914), II. Ordoño Galicia királya és leóni király, II. Fruela Asztúria királya és később León királya lett. II. Ordoño még galiciai királyként 913-ban visszafoglalta Évorát, és ezzel minden korábbinál délebbre szorította a mórokat. A leóni királyság trónjára 914-ben bátyja, a gyermektelen I. García halála után került. 916-ban, Talavera mellett vereséget szenvedett a móroktól, majd szövetkezett a Ximena-házból származó I. Sanchóval (?–925), Pamplona/Navarra királyával (905–925), és 917-ben San Esteban de Gormaznál fényes győzelmet aratott a mórok felett. (A navarrai uralkodó leánya, Sancha II. Ordoño harmadik felesége volt. ) 918-ban, a valdejunquerai csatában ismét a mórok győztek, és a király ezután kivégeztette a felelőssé tett kasztíliai grófokat. Később egy sikeres támadással megszerezte a móroktól La Rioja területét, királysága azonban továbbra is sokat szenvedett a mórok támadásai miatt. A mórok kemény ellenfeleknek bizonyultak: a Córdobai Emirátus az Omajjád-dinasztiából származó, rendkívül energikus III. Abd Al-Rahmán (891–961) uralma alatt élte fénykorát; ekkor lett az emirátusból Córdobai Kalifátus. II. Ordoñónak három, első feleségétől, Elvira Menéndeztől, Hermenegildo Gutierrez galíciai gróf és felesége, Ermesinda lányától született fia is király lett: Sáncho Ordoñez (895?–929) Galicia királya (925–929), IV. (Szerzetes) Alfonz (897?–933) León királya (925–931) és II. Ramiro szintén León királya. Ez a tény, valamint az, hogy a Leóni Királyság trónján II. Ordoñót öccse, II. Fruela követte, komoly belső feszültségekhez vezetett a királyságban.
- L'educazione di Ordoño fu affidata alla corte dei Banu Qasi, a Saragozza, dove il padre lo inviò bambino. Collaborò col padre nell'azione di governo del regno delle Asturie, che comprendeva anche la Galizia ed il Leon. A Ordoño fu affidato il governo e la difesa della Galizia; cosa che fece con il plauso grnerale. Nel 908, condusse una spedizione nella Betica che arrivò sino alla periferia di Siviglia, portando distruzioni nel quartiere di Regel. Nell'895 circa, si era sposato con Elvira Menéndez, figlia del conquistatore di Coimbra, il conte galiziano di Oporto, Ermenegildo Gutierrez ed Ermessinda Gatonez. Quando, nel 910 il conte di Castiglia, Nuño Nuñez, per liberare il genero, Garcia I di Leon, incarcerato dal padre, Alfonso III il Grande, organizzò una sollevazione di nobili, appoggiata anche dalla regina Jimena e dagli altri figli di Alfonso, Fruela e lo stesso Ordoño, Alfonso III, per evitare la guerra civile, si ritirò, con Jimena, a Zamora (dove morì il 20 dicembre 910) liberò Garcia, e divise il regno tra i suoi tre figli maggiori: a Garcia il figlio maggiore andò il León a Ordoño, il secondogenito andò la Galizia a Fruela, terzogenito andarono le Asturie. Nell'agosto del 913, durante una razzia in Lusitania, assaltò e conquistò la città di Évora, uccidendo il wali, Marwān ibn ʿAbd al-Malik e tutta la guarnigione di circa 700 uomini e rientrando in Galizia con circa 4000 prigionieri (soprattutto donne e bambini); secondo la Crónica Anónima de al-Nasir «non si aveva memoria in al-Andalus di un disastro dell'Islam, da parte del nemico, così oltraggioso e terribile come questo». Nel 914, alla morte del fratello, il re di León, Garcia, senza discendenza, Ordoño fu proclamato anche re di León, riunificando così la Galizia col León. Ordoño continuò la politica di espansione territoriale del padre Alfonso. Nell'area occidentale conquistò la città di Mèrida, dopo averne devastato la regione e giunse nuovamente sino ad Évora. Nell'area orientale, alleatosi col re di Pamplona, Sancho I Garcés, nel 917, a San Esteban de Gormaz sconfissero i musulmani dell'emirato al-Andalus e l'anno dopo strapparono ai Banu Qasi le città di Calahorra e Arnedo, attaccando anche Nájera e Tudela. Nel 920 l'emiro ʿAbd al-Raḥmān III ibn Muḥammad guidò personalmente un esercito che, recuperate le città di Osma e San Esteban de Gormaz, penetrò in Navarra e sconfisse Ordoño (senza l'appoggio delle truppe del conte di Castiglia, Fernando Ansúrez che convocato non si era presentato) ed il re di Pamplona, Sancho I di Navarra nella valle di Junquera, a circa venticinque chilometri a sudest di Pamplona (battaglia di Valdejunquera), dove i vescovi di Tuy e Salamanca furono catturati. I sopravvissuti alla battaglia si rifugiarono nei castelli di "Muez" e di Viguera, dove vennero assediati, sconfitti e decapitati. Dopo la battaglia di Valdejunquera, Ordoño II destituì il conte di Castiglia, Fernando Ansúrez perché non si era presentato in tempo, con le sue truppe, alla battaglia, e lo relegò nel León (dove seguì la costruzione del monastero di San Pedro de Cardeña) e lo sostituì con il fratello di Gonzalo Fernandez, il conte di Burgos Nuño Fernández. Volendo inoltre punire sia per il disastro militare che per l'offesa arrecata alla sua autorità la nobiltà castigliana ed avendo saputo che diversi nobili castigliani erano riuniti a Burgos, li fece convocare per un incontro a Tejares, sulle sponde del fiume Carrión affluente del fiume Pisuerga. Tutti i nobili castigliani che, senza timore, si presentarono all'appuntamento furono arrestati e condotti a León, dove, poco tempo dopo, furono tutti giustiziati. da questo avvenimento i Castigliani decisero di ripristinare i Giudici di Castiglia. Nel 923 Ordono conquistò Nájera, mentre Sancho riconquistò Viguera. Rimasto vedovo, nel 922, sposò Aragonta Gutierrez, figlia del conte Gutierre Osorio ed Elvira Gatónez (bisnipote del re Ramiro I delle Asturie), da cui non ebbe figli e divorziò. Nel 923, sposò Sancha Sanchez (figlia del re di Navarra,Sancho I Garcés, e di Toda Aznarez), da cui non ebbe figli. Morì nel 924, prima che, con un'altra controffensiva, l'emiro ʿAbd al-Raḥmān III arrivasse vittorioso a Pamplona. Il fratello Fruela, alla sua morte, spodestò i suoi figli (che intanto stavano facendosi la guerra), facendosi proclamare re di León.
- Ordoño II van León en I van Galicië was koning van León en van Galicië.
- Ordonho II cerca de, foi rei da Galiza e de Leão. Seu pai o rei Afonso III das Astúrias, à sua morte repartiu o reino pelos três filhos, tendo a Ordonho II cabido em testamento a Galiza. Pela morte sem herdeiros do seu irmão Garcia, que herdara a coroa leonesa, Ordonho II assumiu também este reino.
- Ордо́ньо II — король Галисии (910—914), король Леона и Галисии (914—924). Второй сын короля Астурии Альфонсо III Великого и Химены Памплонской, представитель династии Перес. Один из активнейших участников Реконкисты.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
