Oratory refers to the ancient art of (public) speaking. In ancient Greece and Rome, oratory was studied as a component of rhetoric (that is, composition and delivery of speeches), and was an important skill in public and private life. Aristotle and Quintilian discussed oratory, and the subject, with definitive rules and models, was emphasised as a part of a liberal arts education during the Middle Ages and Renaissance.

PropertyValue
dbpprop:abstract
  • Oratory refers to the ancient art of (public) speaking. In ancient Greece and Rome, oratory was studied as a component of rhetoric (that is, composition and delivery of speeches), and was an important skill in public and private life. Aristotle and Quintilian discussed oratory, and the subject, with definitive rules and models, was emphasised as a part of a liberal arts education during the Middle Ages and Renaissance.
  • Por oratoria entendemos: Arte de hablar con elocuencia. Disciplina del género literario que se aplica en todos los procesos comunicativos hablados, tales como conferencias, charlas, sermones, exposiciones, narraciones, etc. En todos los procesos de la que tal oralidad se aplica la oratoria y por lo general su fin es persuadir. Este fin es lo característico suyo, lo que la distingue de otras disciplinas: la didáctica enseña; la poética deleita; y la oratoria persuade. Persuadir es hacer que las personas tomen decisiones y actúen a voluntad.
  • A szónoki beszéd vagy beszéd célja, hogy segítségével a szónok megnyerje ügyének a hallgatóságot. A antik retorikában az ügyek alapján két beszédfajtát különböztettek meg: gyakorlatit és művészit. Arisztotelész figyelembe vette rendszerében a szónok, a beszéd és a hallgatóság hármas kapcsolatát. Ennek megfelelően alakultak ki a különböző típusok: Törvényszéki beszéd, amely a törvénykezési gyakorlatban kialakult szokásokat követi, a jog területén használatos. Ezzel a bírákat kell a szónoknak befolyásolnia. Tanácskozó beszéd, tanácskozásokon, gyűléseken, a parlamentben megtárgyalandó kérdésekkel kapcsolatos, a döntések, határozatok meghozatalában játszik szerepet. Az elmondott beszédekkel a hallgatóságot, a közönséget kívánja a saját nézőpontja mellé állítani, saját gondolatainak megnyerni. Szemléltető beszéd ünnepi alkalmakon elmondott emlékező vagy dicsérő beszéd. Itt a szónok feladata értékelés, méltatás, beszédével a hallgatók érzelmeire hat legfőképpen. E három szövegtípus a későbbi korokban módosult, s alapvetően a retorikai szövegtípusokhoz az alábbiak tartoztak: politikai, törvényszéki és egyházi szónoki beszédek, ünnepi és alkalmi beszédek. A szónoki beszéd előkészítése és előadása Cicero szerint öt feladatot ró a szónokra. Ezek a következők: inventio (feltalálás, a beszéd témájának és tárgyának megválasztása) dispositio (elrendezés, anyaggyűjtés) elocutio (megfogalmazás, a megfelelő kifejező ill. stilisztikai eszközök megtalálása) memoria (emlékezés, a beszéd memorizálása) pronountiatio (a beszéd előadása). A szónoki beszéd alapvetően két jól elkülönülő elemből áll: egyrészt a tények közléséből, másrészt érzelmi ráhatást biztosító eszközök alkalmazásából. A beszéd megszerkesztésekor további tagolásra van szükség. Ebben általánossá vált felosztás: A beszéd részei: principium (bevezetés) narratio (elbeszélés) egressus (kitérés) – /esetlegesen/ propositio (témafelvetés) argumentatio (érvelés) confirmatio (bizonyítás) refutatio, (cáfolás) peroratio (befejezés, epilogus, érzelmi betetőzés) A kitérés nem kötelező, csak lehetséges szerkezeti rész. Ha a beszédeket hármas tagolásúnak tekintjük – általánosan, mint szövegegységet –, akkor a bevezetés és befejezés közötti részeket tárgyalásnak nevezzük.
  • L'oratoria è l'attuazione della retorica, ovvero l'arte del dire, parlare in pubblico ed di saper comporre versi per un testo. Nella Grecia e nella Roma antica, dove era conosciuta con il nome di ars dicendi, l'oratoria veniva studiata come una componente della retorica (ossia la composizione e l'esposizione di discorsi), ed era un'abilità importante nella vita pubblica e privata. Aristotele e Quintiliano discussero di oratoria, e la materia, con regole e modelli definitivi, fu enfatizzata come parte di una "educazione completa" durante il Medioevo ed il Rinascimento, sebbene questo fosse generalmente confinato negli ambienti ecclesiastici. Lo sviluppo dei parlamenti nel XVII secolo vide la nascita di famosi oratori politici: la capacità di padroneggiare le parole in modo efficace divenne uno degli strumenti principi dei politici, e spesso fece la differenza nelle loro posizioni sociali. Nella prima metà del XX secolo, l'oratoria diventò meno magniloquente e più colloquiale, come ad esempio i fireside chats, le "chiacchiere del focolare" del presidente americano Franklin D. Roosevelt.
  • Ора́торское иску́сство — искусство публичного выступления с целью убеждения. Ораторское искусство не следует путать с красноречием в смысле ораторских способностей — умением говорить красиво, вдохновенно и убедительно, независимо от того, является ли оно врождённым талантом (естественное красноречие) или навыком, приобретённым в процессе обучения (искусственное красноречие). Ораторское искусство и свойства ораторской речи изучает наука риторика.
dbpprop:date
  • September 2008
dbpprop:discuss
  • Talk:public speaking
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:otheruses4Property
  • Public speaking
  • oratory as a historical art
  • the abstract concept of oratory
dbpprop:wikiPageUsesTemplate
rdfs:comment
  • Oratory refers to the ancient art of (public) speaking. In ancient Greece and Rome, oratory was studied as a component of rhetoric (that is, composition and delivery of speeches), and was an important skill in public and private life. Aristotle and Quintilian discussed oratory, and the subject, with definitive rules and models, was emphasised as a part of a liberal arts education during the Middle Ages and Renaissance.
  • Por oratoria entendemos: Arte de hablar con elocuencia. Disciplina del género literario que se aplica en todos los procesos comunicativos hablados, tales como conferencias, charlas, sermones, exposiciones, narraciones, etc. En todos los procesos de la que tal oralidad se aplica la oratoria y por lo general su fin es persuadir. Este fin es lo característico suyo, lo que la distingue de otras disciplinas: la didáctica enseña; la poética deleita; y la oratoria persuade.
  • A szónoki beszéd vagy beszéd célja, hogy segítségével a szónok megnyerje ügyének a hallgatóságot. A antik retorikában az ügyek alapján két beszédfajtát különböztettek meg: gyakorlatit és művészit. Arisztotelész figyelembe vette rendszerében a szónok, a beszéd és a hallgatóság hármas kapcsolatát.
  • L'oratoria è l'attuazione della retorica, ovvero l'arte del dire, parlare in pubblico ed di saper comporre versi per un testo. Nella Grecia e nella Roma antica, dove era conosciuta con il nome di ars dicendi, l'oratoria veniva studiata come una componente della retorica (ossia la composizione e l'esposizione di discorsi), ed era un'abilità importante nella vita pubblica e privata.
  • Ора́торское иску́сство — искусство публичного выступления с целью убеждения.
rdfs:label
  • Oratory
  • Oratoria
  • Szónoki beszéd
  • Oratoria
  • Ораторское искусство
owl:sameAs
skos:subject
foaf:page
is dbpprop:disambiguates of
is dbpprop:mainInterests of
is dbpprop:redirect of
is dbpprop:status of
is dbpprop:subject of