| dbpprop:abstract
|
- Opera semiseria ('semi-serious opera') is an Italian genre of opera, popular in the early and middle 19th century. Related to the opera buffa, opera semiseria contains elements of comedy but also of pathos, sometimes with a pastoral setting. It can usually be distinguished from tragic operas or melodramas by the presence of a basso buffo. One of the better known examples is Gaetano Donizetti's Linda di Chamounix. Another example is Gioacchino Rossini's La gazza ladra. Vincenzo Bellini's La sonnambula has all the characteristics of the genre except the presence of the required basso buffo, hence it fails to qualify.
- Opera semiseria (it. ) bedeutet so viel wie halbernste Oper. Die Gattung entwickelte sich Ende des 18. Jahrhunderts aus der Opera buffa, deren rein burlesker Charakter schon damals vielen Komponisten nicht mehr zur komplexen Charakterisierung von Situationen und Handlungssträngen ausreichte. Entscheidend für diese Entwicklung waren Einflüsse der französischen comedie larmoyante. Bereits ab den 1760er Jahren zeigen viele Opere buffe auch sentimentale und empfindsame Züge ohne jedoch im eigentlichen Sinne Opere semiserie zu sein. Weder Niccolo Piccinnis "La cecchina" (1760) noch Wolfgang Amadeus Mozarts Don Giovanni sind Opere semiserie. Erstes, bahnbrechendes Beispiel für diesen dann im 19. Jahrhundert weit verbreiteten Operntypus ist Giovanni Paisiellos melancholische "Nina, ossia la pazza per amore" (1789), ein Werk, das auf einem französischen Sujet fußt und Vincenzo Bellini beeinflusst hat. Als eines der ersten Musikdramen thematisiert es den Wahnsinn als psychische Grenzsituation.
- Opera semiserialla tarkoitetaan opera seriaa, jossa lisänä on koomisia aineksia. Yksi kuuluisimmista esimerkeistä on Domenico Cimarosan Il matrimonio segreto.
- L’opéra semiseria est un genre d’opéra se situant entre l’opéra seria et l’opéra buffa. Deux des exemples les plus célèbres sont La Sonnambula de Vincenzo Bellini et La gazza ladra de Gioacchino Rossini. L’opéra semiseria naît en Italie dans les dernières années du XVIII siècle en s’inspirant de la Comédie-sauvetage (pièce de sauvetage) qui se développe à partir de la Révolution française. Ce genre présente les mésaventures d’un jeune couple de condition modeste qui, opposé généralement à un ou plusieurs aristocrates, réussit à surmonter toutes les difficultés. L’intrigue connaît un heureux dénouement. Le succès de ce genre dans la première moitié du XIX siècle va au-delà du nombre d’opéras intitulés « semiseria ». En fait les opéras serias sont de plus en nombreux à incorporer des éléments comiques, tandis que l’opéra buffa se rapproche du pathétique. Ce phénomène est particulièrement visible dans quelques œuvres de Giuseppe Verdi, notamment Rigoletto en 1851 et Un ballo in maschera en 1859 qui ont les caractéristiques de l’opéra sémiseria, mais avec un final tragique.
- Az opera semiseria (olasz nyelven jelentése félig komoly opera) olyan komoly opera, melyben a pátosszal telített jelentek komikus helyzetekkel keverednek. A 18. század végén alakult ki az opera buffából, melynek túlzottan is komikus jellegét idejétmúltnak és sekélyesnek tartották a kor zeneszerzői. Nagy népszerűségnek örvendett a 19. században, az olasz zenekedvelő közönség köreiben. Az opera seriától vagy a melodrámától a basso buffo jelenléte különbözteti meg. A műfaj legjellemzőbb darabjai Gaetano Donizetti Linda di Chamounix című operája valamint Gioacchino Rossini A tolvaj szarka című műve.
- L'opera semiseria è un genere operistico in cui convivono personaggi, forme e stili tratti dall'opera seria e dall'opera buffa. Storicamente il genere semiserio si affermò in Italia negli ultimi decenni del Settecento, sul modello della pièce au sauvatage francese. L'intreccio si sviluppava infatti intorno alle disavventure di una coppia di giovani, per lo più di estrazione sociale umile, e dopo aver sfiorato la conclusione tragica, si concludeva immancabilmente con un lieto fine. Il ruolo del malvagio era assegnato normalmente ad un personaggio dell'aristocrazia, così da istituire un elemento di conflitto sociale (oltre che personale) a sua volta di matrice tipicamente francese. La fortuna del genere, protrattasi anche nei primi decenni dell'Ottocento, va al di là del numero delle opere definite nel libretto come semiserie. Di fatto, è lo stesso teatro serio ad inglobare sempre più spesso tratti comici o brillanti, mentre l'opera buffa si tinge sempre più di patetico, invadendo il settore in origine ricoperto dal genere semiserio. Questo fenomeno è particolarmente evidente in alcune opere chiave di Verdi, soprattutto Rigoletto (1851) e Un ballo in maschera (1859), in cui ritroviamo le contrapposizioni sociali e di registro stilistico tipiche dell'opera semiseria, ma con finale tragico.
- オペラ・セミセリア（Opera semiseria、「半分シリアスなオペラ」の意味）はイタリアのオペラのジャンル。19世紀初期から中期にかけて人気があった。
- De opera semiseria is een operagenre, waarin rollen, vormen en stijlen uit de opera seria en opera buffa samenkomen.
- Opera semiseria (opera półpoważna) to gatunek pośredni między operą seria, a dramma giocoso, zawierający wiele elementów opery buffa. Najczęściej jest to opera poważna z elementami komicznymi. Przykładem takiej opery jest Sroka złodziejka.
- Опера семісеріа (іт. Opera semiseria — напівсерйозна опера) — жанр опери, який займає проміжне становище між оперою-серіа і оперою-буффа. До опери серіа належать деякі опери А. Скарлатті, Н. Піччіні, Д. Паізієлло, В. Мартин-і-Солера, Д. Россіні та ін. Жанр опери семісеріа надалі не розвивався, хоча його вплив помітний у окремих операх веристів П. Масканьї, Р. Леонкавалло, Дж. Пуччіні.
|
| rdfs:comment
|
- Opera semiseria ('semi-serious opera') is an Italian genre of opera, popular in the early and middle 19th century. Related to the opera buffa, opera semiseria contains elements of comedy but also of pathos, sometimes with a pastoral setting. It can usually be distinguished from tragic operas or melodramas by the presence of a basso buffo. One of the better known examples is Gaetano Donizetti's Linda di Chamounix. Another example is Gioacchino Rossini's La gazza ladra.
- Opera semiseria (it. ) bedeutet so viel wie halbernste Oper. Die Gattung entwickelte sich Ende des 18. Jahrhunderts aus der Opera buffa, deren rein burlesker Charakter schon damals vielen Komponisten nicht mehr zur komplexen Charakterisierung von Situationen und Handlungssträngen ausreichte. Entscheidend für diese Entwicklung waren Einflüsse der französischen comedie larmoyante.
- Opera semiserialla tarkoitetaan opera seriaa, jossa lisänä on koomisia aineksia. Yksi kuuluisimmista esimerkeistä on Domenico Cimarosan Il matrimonio segreto.
- L’opéra semiseria est un genre d’opéra se situant entre l’opéra seria et l’opéra buffa. Deux des exemples les plus célèbres sont La Sonnambula de Vincenzo Bellini et La gazza ladra de Gioacchino Rossini. L’opéra semiseria naît en Italie dans les dernières années du XVIII siècle en s’inspirant de la Comédie-sauvetage (pièce de sauvetage) qui se développe à partir de la Révolution française.
- Az opera semiseria (olasz nyelven jelentése félig komoly opera) olyan komoly opera, melyben a pátosszal telített jelentek komikus helyzetekkel keverednek. A 18. század végén alakult ki az opera buffából, melynek túlzottan is komikus jellegét idejétmúltnak és sekélyesnek tartották a kor zeneszerzői. Nagy népszerűségnek örvendett a 19. században, az olasz zenekedvelő közönség köreiben.
- L'opera semiseria è un genere operistico in cui convivono personaggi, forme e stili tratti dall'opera seria e dall'opera buffa. Storicamente il genere semiserio si affermò in Italia negli ultimi decenni del Settecento, sul modello della pièce au sauvatage francese. L'intreccio si sviluppava infatti intorno alle disavventure di una coppia di giovani, per lo più di estrazione sociale umile, e dopo aver sfiorato la conclusione tragica, si concludeva immancabilmente con un lieto fine.
- オペラ・セミセリア（Opera semiseria、「半分シリアスなオペラ」の意味）はイタリアのオペラのジャンル。19世紀初期から中期にかけて人気があった。
- De opera semiseria is een operagenre, waarin rollen, vormen en stijlen uit de opera seria en opera buffa samenkomen.
- Opera semiseria (opera półpoważna) to gatunek pośredni między operą seria, a dramma giocoso, zawierający wiele elementów opery buffa. Najczęściej jest to opera poważna z elementami komicznymi. Przykładem takiej opery jest Sroka złodziejka.
- Опера семісеріа (іт. Opera semiseria — напівсерйозна опера) — жанр опери, який займає проміжне становище між оперою-серіа і оперою-буффа. До опери серіа належать деякі опери А. Скарлатті, Н. Піччіні, Д. Паізієлло, В. Мартин-і-Солера, Д. Россіні та ін.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
