Onomastics or onomatology is the study of proper names of all kinds and the origins of names. The word is Greek: ὀνοματολογία (from ὄνομα "name"). Toponymy or toponomastics, the study of place names, is one of the principal branches of onomastics. Anthroponomastics is the study of personal names. For some cultures (and celebrities), only one name is needed to indicate a certain person without ambiguity.

PropertyValue
dbpprop:abstract
  • Onomastics or onomatology is the study of proper names of all kinds and the origins of names. The word is Greek: ὀνοματολογία (from ὄνομα "name"). Toponymy or toponomastics, the study of place names, is one of the principal branches of onomastics. Anthroponomastics is the study of personal names. For some cultures (and celebrities), only one name is needed to indicate a certain person without ambiguity. In others, a single personal name may be insufficient, requiring alteration to a hypocoristic/diminutive nickname or addition of a byname based on a specific individual's traits, family, home, occupation, or other. In most of the world, individually-based bynames have become hereditary family names, perhaps retaining little descriptive resemblance to the ancestral namesake's original byname. Most Western European cultures use the name order indicated by the common synonymous phrases "first name" for personal name and "last name" or "surname" for family name. However, this differs from traditional East Asian and Hungarian usages, which place the family name before the personal name.
  • Die Namenforschung, auch Namenkunde oder Onomastik beschäftigt sich mit der Bedeutung, Herkunft und Verbreitung von Namen, also unter anderem Personennamen, aber auch der Namen geographischer Objekte oder anderer Dinge.
  • L'onomàstica és la part de la lingüística que estudia els noms propis, és a dir, els no comuns. L'onomàstica se subdivideix en la toponímia, que estudia els noms propis d'elements geogràfics, i l'antroponímia, que estudia els noms propis de persona. A aquestes dues grans disciplines s'afegeixen d'altres que estudien els noms propis que queden fora d'aquestes dues branques principals, com ara l'estudi dels noms propis d'animals, l'estudi dels noms propis de les obres d'art, etc.
  • Onomastika, též onomatologie, je nauka o vlastních jménech. Zabývá se jejich vznikem, tvořením, rozšířením a povahou. Onomastika má tato hlavní odvětví: antroponomastika – nauka o jménech živých bytostí chrématonomastika – nauka o pojmenování věcí toponomastika – nauka o zeměpisných jménech Onomastika má svůj původ v řeckém ὄνομα (onoma) – slovo.
  • La onomástica es una rama de la Lexicografía que estudia los nombres propios y de otros. Se clasifica en: Antroponimia: disciplina que registra los nombres de personas; Toponimia: disciplina que registra los nombres de lugares, habitados o no; incluye también los nombres de montes, cordilleras, ríos, lagos, etc. La toponimia se estudia de manera auxiliar en otras ciencias, como la historia, geografía, mitología, cromatografía, literatura, hagiografía, botánica, etc. Es una disciplina esencialmente lingüística, pero que puede proporcionar datos de interés a saberes como la historia, la zoología, la arqueología u otras. Bionimia: disciplina que registra los nombres de seres vivos.
  • L'onomastique (du grec onoma, nom) est la science de l'étymologie des noms propres. Même si on l'associe souvent à l'étude des noms de personne, elle regroupe en fait l'étude de l'anthroponymie (noms de personnes physiques), la toponymie (noms de lieux), l'onomastique des organisations (noms de personnes morales et de sites Internet) et l'onomastique mercatique (nom de marques et de produits). En égyptologie, l'onomastique est une science aussi complexe qu'indispensable. En effet, elle permet d'attribuer un objet ou un monument à telle ou telle personne. Mais la tâche des égyptologues est rendue bien difficile par la multiplication des titulatures des pharaons (cinq noms de couronnement !). En onomastique des organisations, par ignorance de l'existence du mot onomastique, on voit se répandre l'usage d'un néologisme : le "nommage", traduction inadéquate de l'anglais naming.
  • A névtan vagy onomasztika határok nélküli tudomány. Kettős értelemben is az: interdiszciplináris jellegű, mivel vizsgálati területe nem szűkíthető le egy-egy résztudományra: a nevek által képviselt problematika érinti a nyelvészeten kívül a történettudományt, a földrajztudományt, a közigazgatást, az irodalomtudományt, a kulturális antropológiát, a szemiotikát stb. Természetesen elsősorban nyelvészeti tudomány, mivel elemei, a nevek – nyelvi jelek. Neveket főleg nem nyelvészek – minden korban, minden területen alkotnak, a megnevezések, elnevezések, névadások a nyelv meglévő szókincse, adottságai mellett tapasztalatainkat és a gondolatainkat is tükrözik. Nevet általában új dolgoknak és fogalmaknak kell adni, de előfordul, hogy a meglévő dolgok vagy absztrakciók azért kapnak új neveket, mert valamilyen változás kapcsán a névadók új korszakot, időszakot, paradigmát, határ elérését, szemléletet akarnak ezzel jelezni. Az ismeretek és a tárgyak szaporodása önmagában is késztet a sokszor felesleges névadásra. A névtudomány által leggyakrabban vizsgált nevek a személynevek (kereszt- és családnevek, ragadványnevek) a helynevek (utcanevek, folyónevek, hegynevek, külterületi nevek, egyéb földrajzi nevek) az állatnevek (például lónevek), az írói és művészi névadás, az intézmények nevei, sőt a vonatnevek és az újságcímek is. A felsorolás mutatja, hogy a határ a név és a cím között felfogás kérdése, így ide tartozhatnak a képzőművészeti alkotások címei, rangok és egyéb címek. Rokon terület a nevezékeké, amely nevezéktan vagy nomenklatúra néven ismeretes. Az ilyen összefüggő névjegyzékekben a nevek képzésének és egymáshoz való viszonyításának szabályai vannak. A nevek és elnevezések jelentése körüli vita, ha a definícióból vagy tapasztalatból vagy bizonyítási eljárásból nem eldönthető, azért folyik, mert a szavakhoz, így a nevekhez is, érzelmek és asszociációk kapcsolódnak.
  • L'onomastica è lo studio dei nomi propri di tutti i generi, delle loro origini e dei processi di denominazione nell'ambito di una o più lingue o dialetti. Il termine deriva dal termine greco όνομα, -τος, ònoma (nome) (< radice i.e. *nom-, cfr. lat. nomen). Nata intorno al 1850, si considera come una parte della linguistica che presenta forti collegamenti con la storia e la geografia. Essa può essere ripartita come segue: Toponomastica, studio dei nomi dei luoghi, della loro origine e della loro evoluzione; oltre ai nomi di città e località abitate, essa esamina: gli idronimi, nomi di fiumi e altri corsi d'acqua, i limnonimi, nomi dei laghi, gli oronimi, nomi dei monti e degli altri rilievi, i coronimi, nomi di suddivisioni amministrative gli odonimi nomi delle strade. Odonomastica, l'insieme dei nomi delle aree di circolazione di un centro abitato ed il suo studio storico-linguistico Antroponimia o Antroponomastica, studio dei nomi propri delle persone e che ha notevole rilevanza per la storia politica, culturale, delle istituzioni e del costume. In base al significato o all'uso, gli antroponimi possono essere classificati in: agionimi, dal nome di un santo; coronimi, dal nome di una regione passata o presente; etnonimi, dal nome di un popolo; familonimi, dal nome di una famiglia; fitonimi, dal nome di una pianta; idronimi, dal nome di un fiume (es. Fiume); ieronimi, soprannome esoterico limnonimi, dal nome di un lago (es. D'Orta); necronimi, dal tema della morte (es. Dellamorte); ornitonimi, dal nome di un uccello; oronimi, dal nome di un monte; paleonimi, dal nome antico di una località (es. Partenope); poleonimi, dal nome di un centro abitato; pseudonimi, nome d'arte; tecnonimi, da una professione; teonimi, dal nome di un dio; zoonimi, dal nome di un animale Il passaggio da una tipologia onomastica all'altra è detto transonimizzazione Etno-toponomastica, settore disciplinare avente per oggetto i nomi etnici ed in particolare i nomi degli abitanti delle località e delle regioni di spessore storico; Studio degli appellativi, cioè dei nomi propri trasformatisi in denominazioni comuni, come Cicerone per guida turistica, bacucco o Shantung per stoffa. Occorre osservare che spesso il termine onomastica è usato in senso restrittivo come sinonimo di antroponimia. Inoltre il nome seguito da un opportuno aggettivo (onomastica italiana, onomastica siciliana, onomastica militare, ... ) denota la collezione dei nomi appartenenti ad una lingua, un'area geografica, un'area sociale, ecc.
  • Onomastiek of naamkunde is de studie die de betekenis, de oorsprong en de verspreiding van namen onderzoekt. Het woord is afgeleid van het Griekse woord onoma (naam). De onomastiek heeft als stromingen: antroponymie voor- en achternamen (van de Griekse woorden Antropos en nymie toponymie plaatsnamen (van de Griekse woorden topos en nymie . Het is verwant aan de etymologie die de oorsprong van woorden onderzoekt, en de genealogie of voorouderonderzoek.
  • Onomastikk eller onomatologi, også kalt navnegranskning eller navneforskning, er læren om navn, deres opphav og deres betydning. Termen onomastikk kommer fra gresk oνομα (ōnoma), som betyr «navn». Toponymi, granskning av stedsnavn, er en av hovedgrenene innen onomastikken. Onomastikk er en gren innen etymologien, som er læren om alle ords opphav og betydning.
  • Onomastyka (ang. onomastics, franc. onomastique, niem. Namenkunde) - dział językoznawstwa zajmujący się badaniem nazw własnych (zwanych też onimami), czyli odnoszących się do konkretnych przedmiotów, a nie ich klasy. Onomastyka zajmuje się m. in. nazwami miejscowości, imionami, nazwiskami. Analizuje sposoby funkcjonowania w systemie językowym oraz rolę w komunikacji. Przedstawia ich ewolucję i stan współczesny nazewnictwa. Materiał badany jest zarówno w aspekcie diachronicznym, jak i synchronicznym. Określenie pochodzi od greckiego słowa ónōma, oznaczającego imię.
  • Ficheiro:Tango-nosources. svg Este artigo ou secção não cita nenhuma fonte ou referência Ajude a melhorar este artigo providenciando fontes fiáveis e independentes, inserindo-as no corpo do texto ou em notas de rodapé. A onomástica (do grego antigo ὀνομαστική, ato de nomear, dar nome) é o estudo dos nomes próprios de todos os gêneros, das suas origens e dos processos de denominação no âmbito de uma ou mais línguas ou dialectos. Nascida na metade do século XIX, a onomástica é considerada uma parte da lingüística, com fortes ligações com a história e a geografia. A onomástica pode ser assim dividida:
  • Onomastica (din limba greacă ὄνομα - nume) este o ramură a lingvisticii care se ocupă cu studiul etimologiei numelor proprii. Principalele ramuri ale onomasticii sunt: Antroponimia - studiul numelor de persoane Toponimia - studiul numelor de locuri geografice Hidronimia - studiul numelor de corpuri de apă Oronimia - studiul numelor formelor de relief. Bionimia - studiul numelor fiinţelor vii. Activitatea internaţională din acest domeniu este coordonată de International Council of Onomastic Sciences - ICOS (Consiliul Internaţional de Ştiinţe Onomastice). Consiliul editează revista Onoma care apare anual. În plus, consiliul organizează periodic congrese de onomastică, primul dintre acestea având loc la Paris, Franţa în 1938.
  • Онома́стика (от греч. ὀνομαστική — искусство давать имена) — раздел лингвистики, изучающий собственные имена, историю их возникновения и преобразования в результате длительного употребления в языке-источнике или в связи с заимствованием у других языков общения. В более узком смысле ономастика — собственные имена различных типов (ономастическая лексика).
  • Onomastik är det vetenskapliga studiet av saker och företeelsers namn och dess ursprung, dvs. namnforskning. Onomastiken sönderfaller i huvudsak i forskning om ortnamn och i forskning om personnamn.
  • Onomastik, dilbiliminin özel isimleri inceleyen bir dalıdır. Onomastikçiler arasında, dilin tüm sözcüklerinin özel isimlerden türediğini iddia edenler bile var. Yunanca onomastikos dan gelir. (onoma = ad) adla ilgili demektir, adların kokeni ve anlamları ile uğraşan dilbilim dalıdır. ingilizce deki name takısı Onoma kelimesinden gelir
  • Ономастика (від грец. óνομα — ім'я, назва) — наука, розділ мовознавства про власні імена об'єктів, зокрема: антропоніми, топоніми, гідроніми, зооніми, фітоніми, космоніми, астроніми, хрононіми, та ін. Ономастика - розділ мовознавства, який вивчає будь-які власні імена, історію їх виникнення, розвитку і функціонування. Ономастика, відповідно до категорій власних імен, має кілька розділів: топоніміка(вивчає власні імені географічних об’єктів), антропоніміка(досліджує власні імена людей), зооніміка (займається власними імена тварин) тощо. Ономастика вивчає закономірності виникнення, розвитку, зміни, функціонування, поширення і структури власних імен у мові і мовленні, в літературній і діалектній сферах. Наймолодшою галуззю ономастики вважається когнітивна ономастика . Когнітивна ономастика — це поєднання когнітивної лінгвістики і ономастики, займається вивченням власних назв у ментальному лексиконі людини.
  • 姓名學顧名思義就是在姓名上發展的學問，從文字的出現與演變形成四種態勢兩種意思。四種態勢為依形態組合的--形、依語言音譯的--音、依文化衍生的--義、依順序組合的--序；而許許多多因各個目的所統計而分化出兩種不同的意思=>研究人名的分布和历史、研究如何取名的學問。
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:reference
rdfs:comment
  • Onomastics or onomatology is the study of proper names of all kinds and the origins of names. The word is Greek: ὀνοματολογία (from ὄνομα "name"). Toponymy or toponomastics, the study of place names, is one of the principal branches of onomastics. Anthroponomastics is the study of personal names. For some cultures (and celebrities), only one name is needed to indicate a certain person without ambiguity.
  • Die Namenforschung, auch Namenkunde oder Onomastik beschäftigt sich mit der Bedeutung, Herkunft und Verbreitung von Namen, also unter anderem Personennamen, aber auch der Namen geographischer Objekte oder anderer Dinge.
  • L'onomàstica és la part de la lingüística que estudia els noms propis, és a dir, els no comuns. L'onomàstica se subdivideix en la toponímia, que estudia els noms propis d'elements geogràfics, i l'antroponímia, que estudia els noms propis de persona. A aquestes dues grans disciplines s'afegeixen d'altres que estudien els noms propis que queden fora d'aquestes dues branques principals, com ara l'estudi dels noms propis d'animals, l'estudi dels noms propis de les obres d'art, etc.
  • Onomastika, též onomatologie, je nauka o vlastních jménech. Zabývá se jejich vznikem, tvořením, rozšířením a povahou. Onomastika má tato hlavní odvětví: antroponomastika – nauka o jménech živých bytostí chrématonomastika – nauka o pojmenování věcí toponomastika – nauka o zeměpisných jménech Onomastika má svůj původ v řeckém ὄνομα (onoma) – slovo.
  • La onomástica es una rama de la Lexicografía que estudia los nombres propios y de otros. Se clasifica en: Antroponimia: disciplina que registra los nombres de personas; Toponimia: disciplina que registra los nombres de lugares, habitados o no; incluye también los nombres de montes, cordilleras, ríos, lagos, etc. La toponimia se estudia de manera auxiliar en otras ciencias, como la historia, geografía, mitología, cromatografía, literatura, hagiografía, botánica, etc.
  • L'onomastique (du grec onoma, nom) est la science de l'étymologie des noms propres. Même si on l'associe souvent à l'étude des noms de personne, elle regroupe en fait l'étude de l'anthroponymie (noms de personnes physiques), la toponymie (noms de lieux), l'onomastique des organisations (noms de personnes morales et de sites Internet) et l'onomastique mercatique (nom de marques et de produits). En égyptologie, l'onomastique est une science aussi complexe qu'indispensable.
  • A névtan vagy onomasztika határok nélküli tudomány. Kettős értelemben is az: interdiszciplináris jellegű, mivel vizsgálati területe nem szűkíthető le egy-egy résztudományra: a nevek által képviselt problematika érinti a nyelvészeten kívül a történettudományt, a földrajztudományt, a közigazgatást, az irodalomtudományt, a kulturális antropológiát, a szemiotikát stb. Természetesen elsősorban nyelvészeti tudomány, mivel elemei, a nevek – nyelvi jelek.
  • L'onomastica è lo studio dei nomi propri di tutti i generi, delle loro origini e dei processi di denominazione nell'ambito di una o più lingue o dialetti. Il termine deriva dal termine greco όνομα, -τος, ònoma (nome) (< radice i.e. *nom-, cfr. lat. nomen). Nata intorno al 1850, si considera come una parte della linguistica che presenta forti collegamenti con la storia e la geografia.
  • Onomastiek of naamkunde is de studie die de betekenis, de oorsprong en de verspreiding van namen onderzoekt. Het woord is afgeleid van het Griekse woord onoma (naam). De onomastiek heeft als stromingen: antroponymie voor- en achternamen (van de Griekse woorden Antropos en nymie toponymie plaatsnamen (van de Griekse woorden topos en nymie . Het is verwant aan de etymologie die de oorsprong van woorden onderzoekt, en de genealogie of voorouderonderzoek.
  • Onomastikk eller onomatologi, også kalt navnegranskning eller navneforskning, er læren om navn, deres opphav og deres betydning. Termen onomastikk kommer fra gresk oνομα (ōnoma), som betyr «navn». Toponymi, granskning av stedsnavn, er en av hovedgrenene innen onomastikken. Onomastikk er en gren innen etymologien, som er læren om alle ords opphav og betydning.
  • Onomastyka (ang. onomastics, franc. onomastique, niem. Namenkunde) - dział językoznawstwa zajmujący się badaniem nazw własnych (zwanych też onimami), czyli odnoszących się do konkretnych przedmiotów, a nie ich klasy. Onomastyka zajmuje się m. in. nazwami miejscowości, imionami, nazwiskami. Analizuje sposoby funkcjonowania w systemie językowym oraz rolę w komunikacji. Przedstawia ich ewolucję i stan współczesny nazewnictwa.
  • Ficheiro:Tango-nosources. svg Este artigo ou secção não cita nenhuma fonte ou referência Ajude a melhorar este artigo providenciando fontes fiáveis e independentes, inserindo-as no corpo do texto ou em notas de rodapé. A onomástica (do grego antigo ὀνομαστική, ato de nomear, dar nome) é o estudo dos nomes próprios de todos os gêneros, das suas origens e dos processos de denominação no âmbito de uma ou mais línguas ou dialectos.
  • Onomastica (din limba greacă ὄνομα - nume) este o ramură a lingvisticii care se ocupă cu studiul etimologiei numelor proprii. Principalele ramuri ale onomasticii sunt: Antroponimia - studiul numelor de persoane Toponimia - studiul numelor de locuri geografice Hidronimia - studiul numelor de corpuri de apă Oronimia - studiul numelor formelor de relief. Bionimia - studiul numelor fiinţelor vii.
  • Онома́стика (от греч. ὀνομαστική — искусство давать имена) — раздел лингвистики, изучающий собственные имена, историю их возникновения и преобразования в результате длительного употребления в языке-источнике или в связи с заимствованием у других языков общения.
  • Onomastik är det vetenskapliga studiet av saker och företeelsers namn och dess ursprung, dvs. namnforskning. Onomastiken sönderfaller i huvudsak i forskning om ortnamn och i forskning om personnamn.
  • Onomastik, dilbiliminin özel isimleri inceleyen bir dalıdır. Onomastikçiler arasında, dilin tüm sözcüklerinin özel isimlerden türediğini iddia edenler bile var. Yunanca onomastikos dan gelir. (onoma = ad) adla ilgili demektir, adların kokeni ve anlamları ile uğraşan dilbilim dalıdır. ingilizce deki name takısı Onoma kelimesinden gelir
  • Ономастика (від грец. óνομα — ім'я, назва) — наука, розділ мовознавства про власні імена об'єктів, зокрема: антропоніми, топоніми, гідроніми, зооніми, фітоніми, космоніми, астроніми, хрононіми, та ін.
  • 姓名學顧名思義就是在姓名上發展的學問，從文字的出現與演變形成四種態勢兩種意思。四種態勢為依形態組合的--形、依語言音譯的--音、依文化衍生的--義、依順序組合的--序；而許許多多因各個目的所統計而分化出兩種不同的意思=>研究人名的分布和历史、研究如何取名的學問。
rdfs:label
  • Onomastics
  • Namenforschung
  • Onomàstica
  • Onomastika
  • Onomástica
  • Onomastique
  • Névtan
  • Onomastica
  • Onomastiek
  • Onomastikk
  • Onomastyka
  • Onomástica
  • Onomastica
  • Ономастика
  • Onomastik
  • Onomastik
  • Ономастика
  • 姓名学
owl:sameAs
skos:subject
foaf:page
is dbpprop:redirect of