| dbpprop:abstract
|
- The Old Hungarian script (in Hungarian known as rovásírás, or székely rovásírás, székely-magyar rovás because their use persisted longest among the Székely in Transylvania; for short also simply rovás "notch, score") is an alphabetic writing system used by the Magyars in the Early Middle Ages (7th to 10th centuries, by Székely Magyars down to the 17th century). Because it is reminiscent of the runic alphabet, the Old Hungarian script has also popularly been called "Hungarian runes" or "Hungarian runic script". The script is thought to be derived from the Old Turkic script, and probably first appeared during the 7th century. The Hungarians settled the Pannonian plain in 895. With the establishment of the Kingdom of Hungary in AD 1000 and the adoption of the Latin alphabet with Christianization, the script fell into disuse, although in remote regions of Transylvania, it remained in marginal use into the 17th century at least. The script is adapted to the phonology of the Hungarian language, featuring letters for phonemes such as cs, gy, ly, ny, ö, sz, ty, ü, zs.. The modern Hungarian alphabet represents these sounds with digraphs (letter sequences used to write a single sound) and diacritics. Note that the rovásírás alphabet does not contain the letters for the phonemes dz, dzs of modern Hungarian since these are relative recent developments in the language's history. The Latin letters q, w, x and y also do not have an equivalent as these do not stand for separate phonemes in Hungarian but are only used to spell foreign words.
- Ungarische Runen ist die Bezeichnung für eine alte Schrift (ungar. rovásírás), die vor dem lateinischen Alphabet zur Verschriftung des Ungarischen verwendet wurde. Der Name rührt von einer gewissen Ähnlichkeit zu germanischen Runen her, es besteht aber keine Verwandtschaft zwischen diesen beiden Alphabeten. Eine Variante der ungarischen Runen, der Lautwert ist in heutiger ungarischer Orthographie wiedergegeben. Ungarische Runen sind vermutlich mit den Orchon-Runen (alttürkische Runen) verwandt. Sie wurden von rechts nach links geschrieben.
- Unkarilaiset riimut eli székely rovásírás -merkit olivat unkarilaisten ennen 1000-lukua käyttämä kirjoitusmerkistö, jonka alkuperä on pakanuuden ajoissa. Kirjaimet merkitsivät äänteitä ja tavuja. Unkarilaisen riimuston suhde muihin Euroopan kirjoitusmerkistöihin on kiistanalainen, mutta niitä ei pidetä aivan erillisenä ilmiönä. Rovásírás-merkkien uskotaan olevan sukua muinaisturkkilaiselle kök-kivikirjoitukselle, mutta tämä rinnastus ei ole aivan aukoton. On myös teorioita, että rovas-merkit olivat jonkinlaista sukua kreikan ja latinan kirjaimille, joko näistä pohjautuvia tai näiden kantamuotoja. Myös yhteyttä nuolenpääkirjoituksiin on nähty. Mahdollisesti sana "rune" (riimu) pohjautuu näiden merkkien nimitykseen "Rovásírás", joka tarkoittaa unkarin kielessä raaputtamista. Merkkien nimi "rovásírás" on jo vanhastaan käännetty muille kielille riimua merkitsevillä sanoilla. Kristinuskon aikana merkit tulkittiin saatanallisiksi, ja niitä alettiin vainota. Merkkien hallussapidosta saattoi saada kovat rangaistukset. Koska valtaosa kirjoituksista oli raaputettu puuhun, valtaosa niistä katosi liekkeihin. Kirjoitusta jäi kuitenkin jonkun verran, ja edelleen tiedetään kunkin merkin tarkoitus. Nykyisin rovásírás-kirjoituksen harrastus on elpynyt nuorten unkarilaisten keskuudessa. Unkarin kielen aakkoset ja niitä vastaavat riimumerkit.
- Les runes hongroises proviennent vraisemblablement de l'écriture turkmène et ont été utilisées jusqu'en 1850 dans certaines zones de Hongrie et de Transylvanie. Elles étaient l'écriture la plus répandue du hongrois jusqu'au X siècle; le roi Étienne I imposa par la suite l'alphabet latin. Les runes hongroises s'écrivent soit de gauche à droite soit de droite à gauche. Le fait que les lettres de cet alphabet correspondent aux phonèmes de la langue hongroise en font une écriture plus adaptée à cette langue que l'alphabet latin.
- A magyar rovásírás vagy székely-magyar rovásírás az alfabetikus elvekre épülő írásrendszerek egyike, amelyet a magyarok használtak a középkor folyamán, mintegy 600 és 1850 között. A feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába és kőbe karcolva lehet megtalálni. Az írás a legelfogadottabb álláspont szerint a türk rovásírással rokon, legkorábbi leletei a 10. századból maradtak fenn, a mai Magyarország területéről. A honfoglalás után mintegy 100 évvel az ország királyság lett, és ez magával hozta a nyugati kultúra, valamint a latin ábécé terjedését is – ellenben a rovásírás fennmaradt Erdély egyes részein, a székelyek között. Az elnevezése a középkor során keletkezett forrásokban „szittya” vagy „szkíta” írás, s csak a 20. században nevezték el székely-magyar rovásírásnak, a 19. század során megkezdett tudatos kutatást követően.
- L'alfabeto ungherese antico (in lingua ungherese conosciuto come rovásírás, o székely rovásírás oppure come székely-magyar rovás per il fatto che è stato lungamente usato fra gli Székely della Transilvania) è un sistema di scrittura alfabetico utilizzato dagli ungheresi durante l'Alto medioevo (fra il VII ed il X secolo, mentre dai Székely in uso fino al XVII secolo). Poiché ricorda l'alfabeto runico, viene anche chiamato alfabeto runico ungherese. Si ipottizza che lantico alfabeto ungherese possa essere derivato dall'antica scrittura turca, con l'instaurarsi del Regno d'Ungheria attorno all'XI secolo, lo stato ungherese adottò l'alfabeto latino, facendo cadere in disuso l'antico alfabeto.
- ロヴァーシュ文字 (rovásírás, székely rovásírás) はおよそ西暦1000年以前にマジャル人が用いていたアルファベット。 ロヴァーシュ (rovás) はハンガリー語で「彫る」を意味する動詞 ró から派生した名詞で「刻み」を意味する。イシュトヴァーン1世の改宗に見られるようなキリスト教の普及により次第にラテン文字が用いられるようになって廃れたが、トランシルヴァニアに住むセーケイ人の間では1850年代後半まで伝存した。現在の正書法においては、二字一組で書かれたり記号をつけたりして表す cs, gy, ly, ny, ö, sz, ty, ü, zs といった音素は一字で表される（dz, dzs, q, w, x は元はハンガリー語で用いられなかった音素であり、それに対応する文字はない。またyは地名・人名などの歴史的な用法を除けば単独では用いられない。） 見かけはルーン文字に似ているので「ハンガリー・ルーン文字」と呼ぶこともあるが、直接の関係はなく、ユーラシアで広く用いられた突厥文字の系統に由来すると考えられている。
- Rowasz to pismo runopodobne. Używane było przed rokiem 1000. Pismo to zbliżone jest do pisma ze ścian znad rzeki Orchon w Mongolii z VIII wieku, z kolei pismo orchon jest podobne do pisma w Kodeks Rohonczi. Również na Węgrzech pisano w czasach przedchrześcijańskich w rowaszu, z tego okresu zachowały się jednak tylko nieliczne teksty. Od momentu wprowadzenia chrześcijaństwa przez Stefana I pisano przeważnie przy pomocy alfabetu łacińskiego, jedynie mówiący węgierskim dialektem Szeklerzy zamieszkujący dziś Okręg Harghita, Okręg Covasna i Okręg Marusza w rumuńskiej Transylwanii, używali go do ok. 1850 r. Dziś rovasiras mają znaczenie antycznego węgierskiego symbolu. Są ciągle używane w węgierskich organizacjach skautowych.
- Scrierea maghiară veche, numită şi alfabetul secuiesc sau runele secuieşti (maghiară székely magyar rovásírás „scriere pe răboj”) reprezintă un alfabet utilizat şi astăzi de secuii din Transilvania. Alfabetul a fost răspândit în Transilvania şi în Ungaria, mai ales până în secolul al X-lea, când regele Ştefan cel Sfânt, sub influenţa Bisericii Romei, a impus alfabetul latin. A mai fost folosit, ocazional, până prin 1850, dar a revenit subit în actualitate în februarie 2008, când alfabetul a fost folosit la inscripţia oficială a lucrărilor Consiliului Naţional Secuiesc. Textele redactate cu alfabetul secuiesc apar scrise, alternativ, cel mai adesea de la dreapta la stânga, mai rar de la stânga la dreapta. Iniţial alfabetul a fost utilizat la crestarea răbojului: întâi se scria un rând (o latură) a răbojului, de exemplu de la dreapta la stânga, apoi, după terminarea rândului, răbojul se rotea la 90 de grade, capătul rândului devenind începutul rândului următor, răsucindu-l totodată cu următoarea latură nescrisă în sus (răbojurile aveau secţiune pătrată), scrierea continuându-se tot de la dreapta la stânga ş.a.m.d. , până la completarea celor patru laturi .
- Венгерские руны — руническая письменность, которой пользовались венгры до начала XI века, когда первый христианский король Иштван I ввёл латиницу. В отдалённых частях Трансильвании письменность использовалась вплоть до середины XIX века. Венгерские руны никак не связаны с германскими рунами, а происходят от древнетюркской орхонской письменности и родственны болгарским рунам. Файл:Hun rovas alphabet. png
- Ungerska runor (Székely Rovásírás), runalfabet som har sitt ursprung i turkiska orkhon-runor (Kök Turki) som tidigt användes i Centralasien. Ungerska runor användes på ungerskt område innan Stefan I av Ungern (István), Ungerns förste kristne kung, beordrade att alla förkristna skrifter skulle förstöras. Emellertid fortsatte bruket av ungerska runor på vissa håll i Transsylvanien ända fram på 1800-talet. De ungerska runorna är mer passande för det ungerska språkområdet än de latinska bokstäverna, då runorna har tecken för alla fonem i ungerskan. Ungerska runor
|
| rdfs:comment
|
- The Old Hungarian script (in Hungarian known as rovásírás, or székely rovásírás, székely-magyar rovás because their use persisted longest among the Székely in Transylvania; for short also simply rovás "notch, score") is an alphabetic writing system used by the Magyars in the Early Middle Ages (7th to 10th centuries, by Székely Magyars down to the 17th century).
- Ungarische Runen ist die Bezeichnung für eine alte Schrift (ungar. rovásírás), die vor dem lateinischen Alphabet zur Verschriftung des Ungarischen verwendet wurde. Der Name rührt von einer gewissen Ähnlichkeit zu germanischen Runen her, es besteht aber keine Verwandtschaft zwischen diesen beiden Alphabeten. Eine Variante der ungarischen Runen, der Lautwert ist in heutiger ungarischer Orthographie wiedergegeben.
- Unkarilaiset riimut eli székely rovásírás -merkit olivat unkarilaisten ennen 1000-lukua käyttämä kirjoitusmerkistö, jonka alkuperä on pakanuuden ajoissa. Kirjaimet merkitsivät äänteitä ja tavuja. Unkarilaisen riimuston suhde muihin Euroopan kirjoitusmerkistöihin on kiistanalainen, mutta niitä ei pidetä aivan erillisenä ilmiönä. Rovásírás-merkkien uskotaan olevan sukua muinaisturkkilaiselle kök-kivikirjoitukselle, mutta tämä rinnastus ei ole aivan aukoton.
- Les runes hongroises proviennent vraisemblablement de l'écriture turkmène et ont été utilisées jusqu'en 1850 dans certaines zones de Hongrie et de Transylvanie. Elles étaient l'écriture la plus répandue du hongrois jusqu'au X siècle; le roi Étienne I imposa par la suite l'alphabet latin. Les runes hongroises s'écrivent soit de gauche à droite soit de droite à gauche.
- A magyar rovásírás vagy székely-magyar rovásírás az alfabetikus elvekre épülő írásrendszerek egyike, amelyet a magyarok használtak a középkor folyamán, mintegy 600 és 1850 között. A feliratokat leggyakrabban különböző anyagokba, például fába és kőbe karcolva lehet megtalálni. Az írás a legelfogadottabb álláspont szerint a türk rovásírással rokon, legkorábbi leletei a 10. századból maradtak fenn, a mai Magyarország területéről.
- L'alfabeto ungherese antico (in lingua ungherese conosciuto come rovásírás, o székely rovásírás oppure come székely-magyar rovás per il fatto che è stato lungamente usato fra gli Székely della Transilvania) è un sistema di scrittura alfabetico utilizzato dagli ungheresi durante l'Alto medioevo (fra il VII ed il X secolo, mentre dai Székely in uso fino al XVII secolo). Poiché ricorda l'alfabeto runico, viene anche chiamato alfabeto runico ungherese.
- Rowasz to pismo runopodobne. Używane było przed rokiem 1000. Pismo to zbliżone jest do pisma ze ścian znad rzeki Orchon w Mongolii z VIII wieku, z kolei pismo orchon jest podobne do pisma w Kodeks Rohonczi. Również na Węgrzech pisano w czasach przedchrześcijańskich w rowaszu, z tego okresu zachowały się jednak tylko nieliczne teksty.
- Scrierea maghiară veche, numită şi alfabetul secuiesc sau runele secuieşti (maghiară székely magyar rovásírás „scriere pe răboj”) reprezintă un alfabet utilizat şi astăzi de secuii din Transilvania. Alfabetul a fost răspândit în Transilvania şi în Ungaria, mai ales până în secolul al X-lea, când regele Ştefan cel Sfânt, sub influenţa Bisericii Romei, a impus alfabetul latin.
- Венгерские руны — руническая письменность, которой пользовались венгры до начала XI века, когда первый христианский король Иштван I ввёл латиницу. В отдалённых частях Трансильвании письменность использовалась вплоть до середины XIX века.
- Ungerska runor (Székely Rovásírás), runalfabet som har sitt ursprung i turkiska orkhon-runor (Kök Turki) som tidigt användes i Centralasien. Ungerska runor användes på ungerskt område innan Stefan I av Ungern (István), Ungerns förste kristne kung, beordrade att alla förkristna skrifter skulle förstöras. Emellertid fortsatte bruket av ungerska runor på vissa håll i Transsylvanien ända fram på 1800-talet.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
