| dbpprop:abstract
|
- The Old Hungarian 'Lamentations of Mary' (OHLM) is the oldest extant Hungarian poem, copied in about 1300 into a Latin codex, similarly to the first coherent written Hungarian text, which was written down between 1192 and 1195. Its text is a translation or adaptation of a version of the poem or rather sequence beginning Planctus ante nescia... that was quite widespread in medieval Europe. The interpretation of OHLM has been a well-discussed topic in Hungarian philology; nevertheless, the explanation of a few words and phrases in it is still unsettled. Pais Dezső's interpretation is given there (obviously relying on earlier relevant results, too.)
- Les Lamentacions de Maria (Ómagyar Mária-siralom) és el poema més antic que es conserva en hongarès. Va ser copiat en un còdex llatí vora l'any 1300, com passa amb el primer text coherent escrit en hongarès (Halotti beszéd és könyörgés; Sermó de funeral i oració), escrit entre el 1192 i el 1195. El text és una traducció o adaptació del poema o la seqüència Planctus ante nescia... , bastant estesa a Europa durant l'edat mitjana. La interpretació de les Lamentacions encara és motiu de debat en la filologia hongaresa, en especial perquè el sentit de determinades frases o paraules continua sent incert. En recollim la interpretació de Dezső Pais.
- Las Lamentaciones de María (en húngaro Ómagyar Mária-siralom) es el poema más antiguo conservado en idioma húngaro. Fue copiado en un códice latino hacia el año 1300, aunque debió ser escrito algunos años antes. El texto es una traducción o adaptación al húngaro del poema o la secuencia Planctus ante nescia... , bastante extendida en Europa durante la Edad Media. La interpretación de las Lamentaciones todavía es motivo de debate en la filología húngara, en especial porque el sentido de determinadas frases o palabras es todavía incierto.
- Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A vers a 13. század-ban íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni Kódex-ben maradt fenn. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába. Szövegemlékről van szó, az eredeti mű szerzője feltehetőleg egy domonkos rendi szerzetes, Gotfrid, aki a párizsi Szent Viktor ágostonos kanonokrendi apátság helyettes házfőnöke volt, és a 12. században élt. Az Ómagyar Mária-siralom magyar költője jól megérezte, hogy a latin sorok két ritmikai egységre oszlanak, s végig kétütemű sorfajban írta meg a maga költeményét. A magyar hangsúlyos ütemben a hangsúlytalan szótagok száma ekkor még kötetlen volt, s ez nagyobb szabadságot, változatosabb sorok létrehozását tette lehetővé. "Legelső" versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk voltak. Változatos a rímelhelyezés is: előfordulnak páros rímek (a a b b), félrímes megoldások (x a x a), és bokorrímek is (a a a). A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. A legnagyobb szenvedést átélő, a fia kínhalálát szemlélő asszony tehetetlen kétségbeesésben vergődik. Hol önmaga nyomorult állapotát zokogja el, hol pedig – váltakozva a keserű jajongással – fiát szólítja meg anyai becézéssel, illetve a halált kérleli – önmagát ajánlva fel neki gyermeke helyett –, majd pedig Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban. Az Ómagyar Mária-siralom a Leuven-i kódex 134. lapjának hátulján található. A vers szövegének nagyobb része szabad szemmel alig olvasható, mert a pergamenről a folytonos használat miatt egyszerűen kikopott. Korábban az a nézet terjedt el, hogy mint érthetetlen nyelvű szöveget kidörzsölték, dörzsölésre utaló nyomok azonban valójában nincsenek. Műfaja: siralom (planctus).
- Starowęgierska skarga Maryi, Lament Maryi (węg. Ómagyar Mária-siralom) - jeden z najstarszych zachowanych tekstów w języku węgierskim. Napisany ok. roku 1300, odnaleziony został dopiero w roku 1922, w Kodeksie Lowańskim (Dominican Codex) w Bibliotece Uniwersytetu Belgijskiego. Jego autorem był prawdopodobnie zakonnik dominikański. Zapisany był bez podziału na strofy i zajmował 37 linijek. Po podziale obejmuje 13 zwrotek.
|
| rdfs:comment
|
- The Old Hungarian 'Lamentations of Mary' (OHLM) is the oldest extant Hungarian poem, copied in about 1300 into a Latin codex, similarly to the first coherent written Hungarian text, which was written down between 1192 and 1195. Its text is a translation or adaptation of a version of the poem or rather sequence beginning Planctus ante nescia... that was quite widespread in medieval Europe.
- Les Lamentacions de Maria (Ómagyar Mária-siralom) és el poema més antic que es conserva en hongarès. Va ser copiat en un còdex llatí vora l'any 1300, com passa amb el primer text coherent escrit en hongarès (Halotti beszéd és könyörgés; Sermó de funeral i oració), escrit entre el 1192 i el 1195. El text és una traducció o adaptació del poema o la seqüència Planctus ante nescia... , bastant estesa a Europa durant l'edat mitjana.
- Las Lamentaciones de María (en húngaro Ómagyar Mária-siralom) es el poema más antiguo conservado en idioma húngaro. Fue copiado en un códice latino hacia el año 1300, aunque debió ser escrito algunos años antes. El texto es una traducción o adaptación al húngaro del poema o la secuencia Planctus ante nescia... , bastante extendida en Europa durante la Edad Media.
- Az Ómagyar Mária-siralom egyike legkorábbi nyelvemlékeinknek, az első fennmaradt magyar nyelvű (és egyben az első fennmaradt finnugor) vers. A vers a 13. század-ban íródott egy latin vers átköltéseként és a latin nyelvű Leuveni Kódex-ben maradt fenn. 1922-ben fedezték fel abban az anyagban, amit a Leuveni Katolikus Egyetem vásárolt egy müncheni könyvkereskedésben a németek által az első világháborúban elpusztított könyvtári anyag pótlására.
- Starowęgierska skarga Maryi, Lament Maryi (węg. Ómagyar Mária-siralom) - jeden z najstarszych zachowanych tekstów w języku węgierskim. Napisany ok. roku 1300, odnaleziony został dopiero w roku 1922, w Kodeksie Lowańskim (Dominican Codex) w Bibliotece Uniwersytetu Belgijskiego. Jego autorem był prawdopodobnie zakonnik dominikański. Zapisany był bez podziału na strofy i zajmował 37 linijek. Po podziale obejmuje 13 zwrotek.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
