| dbpprop:abstract
|
- Als Norditalienisch (italien. italiano settentrionale; auch Oberitalienisch, it. altoitaliano, Cisalpinisch, it. cisalpino oder Padanisch, it. padano) werden in der romanischen Sprachwissenschaft die autochthonen romanischen Varietäten (Dialekte, Mundarten) des größten Teiles Norditaliens bezeichnet, die einen gegenüber den benachbarten Varietäten eigenständigen Arealtypus bilden, ohne jedoch über eine gemeinsame Standardvarietät oder ein gemeinsames gemeinsprachliches Glottonym zu verfügen. Das Norditalienisch gliedert sich seinerseits in das Galloitalische (auch Galloitalienisch, it. gallo-italico), das mehrere regionale Varietäten des westlichen und zentralen Norditaliens umfasst, und das Venetische (auch Venezisch oder Venedisch, it. veneto) im Nordosten.
- [[Fájl:Italy - Forms of Dialect. jpg|thumb|300px|Nyelvek és dialektuscsoportok Olaszországban A galloitáliai nyelvek – hagyományosan északolasz nyelv(járások) – a történelmi Gallia mai Olaszország északi részére eső területein kialakult újlatin nyelvjáráscsoport, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartoznak. A szóban forgó területeket a római hódítás előtt kelták lakták, így ezeknél a nyelvváltozatoknál a kelta szubsztrátum hatásával is kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az irodalmi olasz nyelv, illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonalnak a La Spezia–Rimini városokat összekötő képzeletbeli egyenest lehet tekinteni: az ettől délre eső nyelvváltozatok (beleértve az irodalmi olaszt) összességében hagyományőrzőbbek, a tőle északra beszélt nyelvjárások viszont sokkal újítóbb jellegűek, amelyek jobban eltávolodtak a latintól. E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; A világ nyelvei című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „olasz” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a francia, okcitán, katalán nyelvekkel, illetve a rétoromán dialektusokkal, mint az olasszal.
- Il gallo-italico è un gruppo linguistico delle lingue romanze della famiglia delle lingue indoeuropee. Caratteristiche considerate riconducibili alla galloromania presenti negli idiomi galloitalici sono l'indebolimento delle sillabe atone, la sonorizzazione delle consonanti occlusive intervocaliche e la riduzione delle geminate nella stessa posizione, la caduta in molti casi delle consonanti finali e la mancanza di epitesi, la presenza in molte varianti di fonemi vocalici anteriori arrotondati (/y, ø/, in passato dette "vocali turbate"). Vari linguisti hanno messo in relazione la similarità con gli idiomi galloromanzi con il comune substrato etnico celtico, questa ipotesi è ancora materia di discussione e alcuni linguisti attribuiscono l'indebolimento sillabico e i fonemi /y, ø/ ad un'evoluzione locale indipendente. Altre caratteristiche proprie di questo sistema sono la risoluzione palatale autonoma del gruppo cl-, gl-, la palatizzazione di ca- e ga- rapidamente retrocessa e il mantenimento fino al recente passato di -s,. All'interno del sistema galloitalico possiamo riconoscere dei sistemi più ristretti altamente omogenei (qui presentati con i relativi codici ISO 639-3): piemontese (codice ISO 639-3 "pms") parlato in quasi tutto il Piemonte e in Valle d'Aosta dalla popolazione italofona. lombardo (codice ISO 639-3 "lmo"), suddiviso in lombardo orientale o Orobico parlato nelle province di Bergamo, Brescia, nel Cremasco e in buona parte del Trentino. lombardo occidentale o Insubre, parlato nelle zone di Milano, Como, Lecco, Varese, Lodi, Novara, Verbania, in Brianza, in Valtellina e in Svizzera nel Canton Ticino e in alcune valle dei Grigioni. ligure (codice ISO 639-3 "lij"), parlato in Liguria, basso Piemonte, e come variante a Mentone e Roquebrune-Cap-Martin e a Bonifacio in Francia, nel Principato di Monaco e in Sardegna nei comuni di Carloforte nell'isola di San Pietro e Calasetta nell'isola di Sant'Antioco. emiliano-romagnolo (codice ISO 639-3 "eml"), suddiviso in emiliano, parlato in Emilia, in Lombardia in parte delle province Mantova, di Pavia, in Lunigiana, e nel Veneto occidentale nella Transpadana ferrarese in provincia di Rovigo dialetto bobbiese, parlato a Bobbio ed in parte delle province di Piacenza e di Pavia carrarese romagnolo, parlato in Romagna, nelle Marche settentrionali e nella Repubblica di San Marino. galloitalico di Sicilia, parlato in parte delle province di Enna e di Messina galloitalico di Basilicata, parlato in provincia di Potenza e a Trecchina
- ガロ・イタリア語（ガロ・イタリアご）は、インド・ヨーロッパ語族イタリック語派に属する方言・地方言語の一つ。イタリア語（中央イタリア語の一つであるトスカーナ語）の方言とする立場からは北イタリア語と呼称され、異なる存在だと考える勢力からはパダーナ語（北部同盟が主に用いる）、チザルピナ語とも呼ばれる。 別称が示す通りイタリア北部で主に用いられており、中央集権・民族主義の立場を取るイタリアの右翼は標準イタリア語の北部方言と考えている。逆に左派勢力を中心に地方分権を主張する勢力からは異なる言語とされる。後者はファシズムなどに代表されるイタリア民族主義によってその独自性が弾圧されていたと主張するが、彼らの間でもガロ・イタリア語に属する方言を更に別言語とするのか、それともガロ・イタリア語内で標準語の制定などの中央集権化を進めるのかで意見が割れている。
- Als Norditalienisch (italien. italiano settentrionale; auch Oberitalienisch, it. altoitaliano, Cisalpinisch, it. cisalpino oder Padanisch, it. padano) werden in der romanischen Sprachwissenschaft die autochthonen romanischen Varietäten (Dialekte, Mundarten) des größten Teiles Norditaliens bezeichnet, die einen gegenüber den benachbarten Varietäten eigenständigen Arealtypus bilden, ohne jedoch über eine gemeinsame Standardvarietät oder ein gemeinsames gemeinsprachliches Glottonym zu verfügen. Das Norditalienisch gliedert sich seinerseits in das Galloitalische (auch Galloitalienisch, it. gallo-italico), das mehrere regionale Varietäten des westlichen und zentralen Norditaliens umfasst, und das Venetische (auch Venezisch oder Venedisch, it. veneto) im Nordosten.
- [[Fájl:Italy - Forms of Dialect. jpg|thumb|300px|Nyelvek és dialektuscsoportok Olaszországban A galloitáliai nyelvek – hagyományosan északolasz nyelv(járások) – a történelmi Gallia mai Olaszország északi részére eső területein kialakult újlatin nyelvjáráscsoport, amelyek hangtani, nyelvtani tulajdonságaik alapján közelebbről a nyugati újlatin nyelvek galloromán csoportjába tartoznak. A szóban forgó területeket a római hódítás előtt kelták lakták, így ezeknél a nyelvváltozatoknál a kelta szubsztrátum hatásával is kell számolni. A galloitáliai dialektusok és az irodalmi olasz nyelv, illetve dél-itáliai dialektusok közötti választóvonalnak a La Spezia–Rimini városokat összekötő képzeletbeli egyenest lehet tekinteni: az ettől délre eső nyelvváltozatok (beleértve az irodalmi olaszt) összességében hagyományőrzőbbek, a tőle északra beszélt nyelvjárások viszont sokkal újítóbb jellegűek, amelyek jobban eltávolodtak a latintól. E nyelveket vagy nyelvváltozatokat hagyományos értelemben – sokszor még maguk a beszélőik is – csak az olasz nyelv északi nyelvjárásainak tekintik; A világ nyelvei című szaklexikon is csupán mint olasz nyelvjárásokat tárgyalja az „olasz” címszó alatt. Nyelvészetileg ugyanakkor a galloitáliai nyelvek közelebbi rokonságban állnak a francia, okcitán, katalán nyelvekkel, illetve a rétoromán dialektusokkal, mint az olasszal.
- Il gallo-italico è un gruppo linguistico delle lingue romanze della famiglia delle lingue indoeuropee. Caratteristiche considerate riconducibili alla galloromania presenti negli idiomi galloitalici sono l'indebolimento delle sillabe atone, la sonorizzazione delle consonanti occlusive intervocaliche e la riduzione delle geminate nella stessa posizione, la caduta in molti casi delle consonanti finali e la mancanza di epitesi, la presenza in molte varianti di fonemi vocalici anteriori arrotondati (/y, ø/, in passato dette "vocali turbate"). Vari linguisti hanno messo in relazione la similarità con gli idiomi galloromanzi con il comune substrato etnico celtico, questa ipotesi è ancora materia di discussione e alcuni linguisti attribuiscono l'indebolimento sillabico e i fonemi /y, ø/ ad un'evoluzione locale indipendente. Altre caratteristiche proprie di questo sistema sono la risoluzione palatale autonoma del gruppo cl-, gl-, la palatizzazione di ca- e ga- rapidamente retrocessa e il mantenimento fino al recente passato di -s,. All'interno del sistema galloitalico possiamo riconoscere dei sistemi più ristretti altamente omogenei (qui presentati con i relativi codici ISO 639-3): piemontese (codice ISO 639-3 "pms") parlato in quasi tutto il Piemonte e in Valle d'Aosta dalla popolazione italofona. lombardo (codice ISO 639-3 "lmo"), suddiviso in lombardo orientale o Orobico parlato nelle province di Bergamo, Brescia, nel Cremasco e in buona parte del Trentino. lombardo occidentale o Insubre, parlato nelle zone di Milano, Como, Lecco, Varese, Lodi, Novara, Verbania, in Brianza, in Valtellina e in Svizzera nel Canton Ticino e in alcune valle dei Grigioni. ligure (codice ISO 639-3 "lij"), parlato in Liguria, basso Piemonte, e come variante a Mentone e Roquebrune-Cap-Martin e a Bonifacio in Francia, nel Principato di Monaco e in Sardegna nei comuni di Carloforte nell'isola di San Pietro e Calasetta nell'isola di Sant'Antioco. emiliano-romagnolo (codice ISO 639-3 "eml"), suddiviso in emiliano, parlato in Emilia, in Lombardia in parte delle province Mantova, di Pavia, in Lunigiana, e nel Veneto occidentale nella Transpadana ferrarese in provincia di Rovigo dialetto bobbiese, parlato a Bobbio ed in parte delle province di Piacenza e di Pavia carrarese romagnolo, parlato in Romagna, nelle Marche settentrionali e nella Repubblica di San Marino. galloitalico di Sicilia, parlato in parte delle province di Enna e di Messina galloitalico di Basilicata, parlato in provincia di Potenza e a Trecchina
- ガロ・イタリア語（ガロ・イタリアご）は、インド・ヨーロッパ語族イタリック語派に属する方言・地方言語の一つ。イタリア語（中央イタリア語の一つであるトスカーナ語）の方言とする立場からは北イタリア語と呼称され、異なる存在だと考える勢力からはパダーナ語（北部同盟が主に用いる）、チザルピナ語とも呼ばれる。 別称が示す通りイタリア北部で主に用いられており、中央集権・民族主義の立場を取るイタリアの右翼は標準イタリア語の北部方言と考えている。逆に左派勢力を中心に地方分権を主張する勢力からは異なる言語とされる。後者はファシズムなどに代表されるイタリア民族主義によってその独自性が弾圧されていたと主張するが、彼らの間でもガロ・イタリア語に属する方言を更に別言語とするのか、それともガロ・イタリア語内で標準語の制定などの中央集権化を進めるのかで意見が割れている。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
