| dbpprop:abstract
|
- The Mudéjar Architecture of Aragon is a World Heritage Site in Spain. The site was originally called Mudéjar Architecture of Teruel. It consisted of four churches in Teruel inscribed on the World Heritage List in 1986: Cathedral of Santa María de Mediavilla, Churches of San Pedro, San Martín and of the Saviour. In the 1990s, the inhabitants of Zaragoza remarked that there were other, not less notable examples of the Mudejar style in Aragón, which had been excluded from the site. Consequently, in 2001, the site was renamed to its present title and expanded with six monuments in Zaragoza and its province: Santa María in Calatayud, Santa Tecla in Cervera de la Cañada, Santa María in Tobed, Palacio de la Aljafería, Church of San Pablo, and La Seo Cathedral in Zaragoza.
- L'arquitectura mudèjar aragonesa és una corrent estètica dins l'art mudèjar que té el seu centre en Aragó. El 1986 el conjunt mudèjar de Terol, que incloeix la Catedral de Santa Maria i les esglésies de San Pere, Sant Martí i del Salvador, fou declarat Patrimoni de la Humanitat. La declaració fou ampliada el 2001 per incloure altres monuments mudèjars aragonesos: la Colegiata de Santa Maria a Calatayud, l'Església de Santa Tecla a Cervera de la Cañada, l'Església de Santa María a Tobed i el Palau de la Aljaferia i La Seo a Saragossa.
- Mudéjarská architektura v Aragónu je název památky světového dědictví ve Španělsku. Na seznam světového dědictví byly v roce 1986 původně zaneseny čtyři kostely, a to pod názvem Mudéjarská architektura Teruelu. V 90. letech však lidé ze Zaragozy upozornili na fakt, že významné památky mudérajské architektury se nachází i jinde. Proto byly v roce 2001 pod stejné evidenční číslo (tj. 378) přiřazeno ještě dalších několik památek. Při této příležitosti bylo změněno i pojmenování památek na jejich současný název.
- La arquitectura mudéjar aragonesa es una corriente estética dentro del arte mudéjar que tiene su centro en Aragón y que ha sido reconocida en algunos edificios representativos como Patrimonio de la Humanidad por la UNESCO. La cronología del mudéjar aragonés ocupa del siglo XII al XVII e incluye más de un centenar de monumentos arquitectónicos situados, predominantemente, en los valles del Ebro, Jalón y Jiloca, donde fue numerosa la población de mudéjares y moriscos, que mantuvieron sus talleres y tradiciones artesanales, y escaseó la piedra como material constructivo. Las primeras manifestaciones del mudéjar aragonés tienen dos orígenes: una arquitectura palaciega vinculada a la monarquía, que reforma y amplía el Palacio de la Aljafería manteniendo la tradición ornamental islámica y alarifes musulmanes y una arquitectura popular que enlaza con el románico que deja de construir en aparejo de sillería y comienza a elaborar sus construcciones en ladrillo dispuesto en muchas ocasiones en tracerías ornamentales de raigambre hispanomusulmana, lo que puede observarse en iglesias de Daroca que, siendo iniciada en piedra, se remataron en el siglo XIII con paños mudéjares de ladrillo. Desde el punto de vista constructivo, el mudéjar arquitectónico en Aragón adopta esquemas funcionales preferentemente del gótico cisterciense, aunque con algunas diferencias. Desaparecen en muchas ocasiones los contrafuertes, sobre todo en los ábsides, que adoptan así una característica planta octogonal, con muros anchos que permiten sujetar los empujes y dar espacio a las decoraciones de ladrillo resaltado. En los lados de las naves los contrafuertes —muchas veces rematados en torrecillas, como sucede en el Pilar mudéjar— acaban generando capillas y no se aprecian al exterior. Es usual la existencia de iglesias de barrios (como el de San Pablo de Zaragoza) o núcleos urbanos pequeños que constan de una sola nave, y son las capillas situadas entre los contrafuertes las que dotan al templo de una cantidad de espacios de culto mayor. Por otro lado, es frecuente que sobre estas capillas laterales se encuentre una galería cerrada o andito, con ventanas al exterior e interior del templo. Esta constitución recibe el nombre de iglesias-fortaleza, y su prototipo podría ser la iglesia de Montalbán. Es característico el extraordinario desarrollo ornamental que muestran las torres campanario, cuya estructura es heredada del alminar islámico: planta cuadrangular con machón central entre cuyos espacios se cubren unas escaleras por medio de bóvedas de aproximación, como sucede en los alminares almohades. Sobre este cuerpo se sitúa el campanario, normalmente poligonal. También existen ejemplos de torres de planta octogonal.
- Aragonian mudéjar-arkkitehtuuri on Unescon maailmanperintökohde Aragoniassa, Espanjassa. Siihen kuuluu kymmenen rakennusta, jotka on lisätty listalle vaiheittain. Joukossa on kirkkoja, katedraaleja ja palatsi. Mudéjar on paikallinen nimi maureille ja syntyperäisille andalusialaisille, jotka jäivät Espanjaan reconquistan jälkeen, mutta eivät kääntyneet kristinuskoon. Sillä viitataan myös tämän ryhmän omaleimaiseen arkkitehtuuriin 1199-1500-luvuilta. Sille on tyypillistä tiilen käyttö pääasiallisena rakennusmateriaalina, ja länsimaisten tyylien tulkinta islamilaisten vaikutteiden kanssa.
- Aragónia mudéjar stílusú építészete Spanyolország egyik világörökségi helyszíne. A helyszínt eredetileg Teruel mudéjar stílusú építészetének nevezték, s négy terueli templomból állt, amelyek 1986-ban kerültek fel a Világörökségi listára. Az 1990-es években Zaragoza polgárai észrevételezték, hogy városukban nem kevésbé figyelemre méltó példák vannak az aragóniai mudéjar stílusra, amelyek addig nem kerültek fel a listára. Tehát 2001-ben a helyszínt átkeresztelték a jelenlegi nevére, és kiegészítették hat, Zaragozában álló műemlékkel. A mudéjar stílusú művészet fejlődése Aragóniában a 12. században azoknak a politikai, társadalmi és kulturális feltételeknek a sajátosságából ered, amelyek a reconquista után uralkodtak Spanyolországban. A különböző technikák és az egymás mellett élő zsidó, muzulmán és keresztény kultúrából eredő építészet szimbiózisa egy új stílust teremtett, amely a csúcspontját Teruel városában érte el. Fő anyaga a tégla. A mudéjar stílus nem teremtett új formákat, szerkezeteket, mint a gótika vagy a román stílus, de a különféle kortárs európai stílusokat muzulmán hatásokon keresztül interpretálta. Az elfogadott szemlélet szerint a mudéjar Toledóban született az építészeti és díszítő motívumok átdolgozásával, s innen észak felé terjedt. A mudéjar művészet központjai Sahagún, Toro, Cuéllar, Arévalo és Madrigal de las Altas Torres. De elsősorban Aragóniában fejlődött, különösen Teruelben. Ebben a városban a 13. , 14. és 15. század folyamán sok mudéjar stílusú tornyot építettek, s ezzel napjainkig hatóan megváltoztatták a város képét. A mudéjar egy új építészeti jellegzetességet hozott az által, hogy egyesítette a kezdeti gótikus stílust és a késői román stílusra épülő muzulmán hatásokat. A legjobb példák erre azok négyzetes tornyok, amelyeknek nagy falfelszíneit mázas kerámiával és piros téglával díszítették. Egészen 17. század elejéig jellemző a tégla és csempék rendkívül kifinomult és leleményes használata.
- L'Architettura Mudéjar d'Aragona è un patrimonio dell'umanità dell'UNESCO situato in Spagna. Originariamente il luogo venne chiamato Architettura Mudéjar di Teruel. Era composto da quattro edifici: la Cattedrale di Santa Maria di Mediavilla e le Chiese di San Pietro, San Martino e San Salvatore. Negli anni novanta gli abitanti di Saragozza fecero però notare che esistevano in Aragona altri esempi altrettanto importanti d'architettura Mudejar, che erano stati esclusi dall'UNESCO. Nel 2001, il sito venne pertanto rinominato ed espanso, includendo altri sei monumenti di Saragozza e della relativa provincia: Santa María in Calatayud, Santa Tecla in Cervera de la Cañada, Santa Maria in Tobed, il Castillo de la Aljafería, la Chiesa di San Paolo e la Cattedrale di San Salvador (detta La Seo) a Saragozza.
- アラゴンのムデハル様式の建築物（アラゴンのムデハルようしきのけんちくぶつ）は、ユネスコの世界遺産（文化遺産）に登録された物件で、スペイン・アラゴン州の10の建築物からなる。ムデハル様式とは、イスラム文化の様式を取り入れた中世スペインの建築や装飾の様式で、12世紀から16世紀にアラゴンやカスティーリャで盛んになった。 1986年、テルエルの4つの建築物が「テルエルのムデハル様式の建築物」として世界遺産に登録された。 サンタ・マリア大聖堂（es）の塔、屋根、ドーム サン・ペドロ教会と塔 サン・マルティン教会と塔 エル・サルバドル教会の塔 1990年代にサラゴサの住民がアラゴンには重要なムデハル様式の建築物が他にもあることに気づいた。2001年、この世界遺産は改名され、6つの建築物が追加された。 カラタユー - サンタ・マリア教会の後陣、回廊、塔。 セルベラ・デ・ラ・カニャーダ - サンタ・テクラ教区教会 トベド - サンタ・マリア教会（es） サラゴサ - アルハフェリア宮殿（es）のムデハル様式の遺跡 サラゴサ - ラ・セオ（es）の後陣、礼拝堂（パロキエタ）、ドーム。 サラゴサ - サン・パブロ教会の塔と教区教会
- De Mudéjararchitectuur van Aragón in Spanje staat sinds 1986 op de Werelderfgoedlijst. Oorspronkelijk (in 1986) was de naam van de werelderfgoedinschrijving Mudéjar architectuur van Teruel. De inschrijving omvatte vier kerken in Teruel: De kathedraal van Santa María de Mediavilla, kerken van San Pedro, San Martín en Salvador.
|
| rdfs:comment
|
- The Mudéjar Architecture of Aragon is a World Heritage Site in Spain. The site was originally called Mudéjar Architecture of Teruel. It consisted of four churches in Teruel inscribed on the World Heritage List in 1986: Cathedral of Santa María de Mediavilla, Churches of San Pedro, San Martín and of the Saviour. In the 1990s, the inhabitants of Zaragoza remarked that there were other, not less notable examples of the Mudejar style in Aragón, which had been excluded from the site.
- L'arquitectura mudèjar aragonesa és una corrent estètica dins l'art mudèjar que té el seu centre en Aragó. El 1986 el conjunt mudèjar de Terol, que incloeix la Catedral de Santa Maria i les esglésies de San Pere, Sant Martí i del Salvador, fou declarat Patrimoni de la Humanitat.
- Mudéjarská architektura v Aragónu je název památky světového dědictví ve Španělsku. Na seznam světového dědictví byly v roce 1986 původně zaneseny čtyři kostely, a to pod názvem Mudéjarská architektura Teruelu. V 90. letech však lidé ze Zaragozy upozornili na fakt, že významné památky mudérajské architektury se nachází i jinde. Proto byly v roce 2001 pod stejné evidenční číslo (tj. 378) přiřazeno ještě dalších několik památek.
- La arquitectura mudéjar aragonesa es una corriente estética dentro del arte mudéjar que tiene su centro en Aragón y que ha sido reconocida en algunos edificios representativos como Patrimonio de la Humanidad por la UNESCO.
- Aragonian mudéjar-arkkitehtuuri on Unescon maailmanperintökohde Aragoniassa, Espanjassa. Siihen kuuluu kymmenen rakennusta, jotka on lisätty listalle vaiheittain. Joukossa on kirkkoja, katedraaleja ja palatsi. Mudéjar on paikallinen nimi maureille ja syntyperäisille andalusialaisille, jotka jäivät Espanjaan reconquistan jälkeen, mutta eivät kääntyneet kristinuskoon. Sillä viitataan myös tämän ryhmän omaleimaiseen arkkitehtuuriin 1199-1500-luvuilta.
- Aragónia mudéjar stílusú építészete Spanyolország egyik világörökségi helyszíne. A helyszínt eredetileg Teruel mudéjar stílusú építészetének nevezték, s négy terueli templomból állt, amelyek 1986-ban kerültek fel a Világörökségi listára. Az 1990-es években Zaragoza polgárai észrevételezték, hogy városukban nem kevésbé figyelemre méltó példák vannak az aragóniai mudéjar stílusra, amelyek addig nem kerültek fel a listára.
- L'Architettura Mudéjar d'Aragona è un patrimonio dell'umanità dell'UNESCO situato in Spagna. Originariamente il luogo venne chiamato Architettura Mudéjar di Teruel. Era composto da quattro edifici: la Cattedrale di Santa Maria di Mediavilla e le Chiese di San Pietro, San Martino e San Salvatore. Negli anni novanta gli abitanti di Saragozza fecero però notare che esistevano in Aragona altri esempi altrettanto importanti d'architettura Mudejar, che erano stati esclusi dall'UNESCO.
- De Mudéjararchitectuur van Aragón in Spanje staat sinds 1986 op de Werelderfgoedlijst. Oorspronkelijk (in 1986) was de naam van de werelderfgoedinschrijving Mudéjar architectuur van Teruel. De inschrijving omvatte vier kerken in Teruel: De kathedraal van Santa María de Mediavilla, kerken van San Pedro, San Martín en Salvador.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
