| dbpprop:abstract
|
- Mudéjar is the name given to individual Moors or Muslims of Al-Andalus who remained in Christian territory after the Reconquista but were not converted to Christianity. It also denotes a style of Iberian architecture and decoration, particularly of Aragon and Castile, of the 12th to 16th centuries, strongly influenced by Moorish taste and workmanship. The word Mudéjar is a Medieval Spanish corruption of the Arabic word Mudajjan مدجن, meaning "domesticated", in a reference to the Muslims who submitted to the rule of the Christian kings. After the fall of Granada in January of 1492, Mudéjars kept their independent religious status for some time. However, in the mid-16th century, they were forced to convert to Christianity. From that time, because of suspicions that they were not truly converted, they were known as Moriscos. In 1610 those who refused to convert to Christianity were expelled. The distinctive Mudéjar style is still evident in regional architecture, as well as in the music, art, and crafts.
- Mudéjares (von arabisch mudaǧǧan / مدجّن oder Mudayyan - „Person, der es erlaubt wurde, zu bleiben“) waren Muslime, die im Verlauf der Reconquista unter die Herrschaft der christlichen Königreiche in Spanien geraten waren, doch ihre Religion weiter ausüben konnten und sich an ihre christliche Umgebung anpassten. Mit der Eroberung von Toledo 1085 kamen erstmals viele Muslime unter die christliche Herrschaft von Kastilien. Mit jeder weiteren eingenommenen Stadt - etwa Córdoba (1236) oder Valencia (1238) - stieg die Anzahl der Mudéjares weiter. Vor allem Muslime, die der politischen, wirtschaftlichen und kulturellen Oberschicht angehörten verließen freiwillig ihre Heimat, nachdem sie von den Christen erobert worden waren. Die regelmäßig wiederholten Zusicherungen, dass sie ihre Religion weiter ausüben könnten, blieben fruchtlos, da die Emigration als religiöse Pflicht angesehen wurde. Von dem einflussreichen Gelehrten Ibn Ruschd (1126-1198) ist die kategorische Formulierung überliefert: Die Pflicht, aus den Ländern der Ungläubigen fortzuziehen, wird bis zum Jüngsten Tag bestehen bleiben. Daher glich Saragossa nach seiner Eroberung durch Truppen des Königreichs Aragon 1118 einer Geisterstadt. Aus Sevilla, das 1248 von Ferdinand III. von Kastilien erobert wurde, wurde die muslimische Bevölkerung dagegen mit Gewalt vertrieben - der Historiker Richard Fletcher spricht von einer regelrechten „ethnischen Säuberung“. Sowohl die freiwillige als auch die erzwungene Emigration der muslimischen Bevölkerung brachte für christlichen Eroberer Probleme mit sich, da sie nicht über genug Menschen hatten, das Land zu bewirtschaften und zu verwalten. Daher wurden die Muslime aus Sevilla bald zur Rückkehr eingeladen. Einen anderen Weg wählte man In der Region um Valencia überwog die Zahl der Mudéjares die der Christen schließlich um das Fünffache, hier blühte über Jahrhunderte weiterhin muslimisches Leben und muslimische Kultur. Weiter nördlich in Katalonien gab es dagegen gar keine Mudéjares. In Kastilien und Portugal, wo sie nicht in der Mehrheit waren, hatten die Mudéjares zunehmend Schwierigkeiten, ihre kulturelle Identität zu bewahren. Die Mudéjares waren verschiedenen Formen der Diskriminierung ausgesetzt. Als Untertanen zweiter Klasse durften sie an der Verwaltung der von ihnen bewohnten Städte und Gemeinden sie nicht teilnehmen. Verbrechen gegen sie wurden deutlich geringer bestraft als solche gegen Christen. Es war auch wesentlich leichter, sie zu Sklaven zu erklären: Wenn ein muslimischer Mann der Unzucht mit einer christlichen Frau beschuldigt wurde, wurden beide hingerichtet oder versklavt, hatte eine muslimische Frau dagegen mit einem Christen geschlafen, geriet nur sie in die Sklaverei. Mudéjares-Frauen wurden daher auch mit dem Hintergedanken verführt oder vergewaltigt, sie zu versklaven. Das Verbot, geschlechtliche Beziehungen zu Andersgläubigen zu unterhalten, wurde allerdings auch von den Mudéjares begrüßt. Bei christlichen Festen mussten Mudéjares vor der Hostie, die durch die Straßen getragen wurde, niederknien, König Sancho IV. von Kastilien bezeichnete sie in einem Handbuch, das er für seinen Sohn Ferdinand verfasste, schlicht als „Hunde“. Die Mudéjares arbeiteten zumeist als einfache Landarbeiter oder Handwerker, etwa als Gärtner, Töpfer, Tischler, Maurer oder Gärtner, weswegen das Spanische in den Wortfeldern der Holzbearbeitung und der Keramik viele Lehnwörter aus dem Arabischen aufweist. Nach dem Fall Granadas, der letzten muslimischen Besitzung auf der iberischen Halbinsel, im Jahre 1492 verschlechterte sich die Lage der spanischen Muslime erheblich, die nun abfällig Moriscos („kleine Mauren“) genannt wurden.
- Els mudèjars (de l'àrab mudayyan que significa "al que se li ha permès quedar-se") són els musulmans que residien als territoris cristians de la Península Ibèrica durant el procés de la Reconquesta que es dugué a terme durant l'edat mitjana. A aquests musulmans se'ls permeté seguir practicant la seua religió, utilitzar la seua llengua i mantenir les seues costums. Durant l'Edat Moderna foren obligats a convertir-se al cristianisme, passant així a denominar-se moriscos. Els mudèjars protagonitzaren tres revoltes entre els anys 1244 i 1276 al sud del Regne de València, liderades pel cabdill Al-Azraq. Aquestes revoltes arribaren a posar en greu perill la formació del Regne.
- Mudéjar es un término que deriva de la palabra árabe مدجّن [mudaǧǧan] que significa "doméstico" o "domesticado" y que se utiliza para designar a los musulmanes españoles que permanecieron viviendo en territorio conquistado por los cristianos, y bajo su control político, durante el proceso de avance de los reinos cristianos hacia el sur, que se desarrolló a lo largo de la Edad Media en la Península Ibérica. Se les permitió seguir practicando la religión islámica, utilizar su lengua y mantener sus costumbres. Se organizaban en comunidades denominadas aljamas o morerías con diversos grados de autogobierno, según las condiciones de rendición, o de subordinación: en el caso de Baleares, la total esclavitud, en otros casos, la vinculación a la tierra en condiciones de servidumbre feudal. En Valencia existían los denominados moros paliers (protegidos del rey) y otros de menor grado de protección. Su gran mayoría, de condición social humilde, eran campesinos con una especial vinculación a la agricultura de regadío (huertas y vegas, terrazas en las laderas) o artesanos especializados. Con el tiempo, las condiciones de convivencia y tolerancia se fueron endureciendo, restringiendo los contactos sociales y económicos entre comunidades; a la tradicional separación de carnicerías (basada en el especial método de sacrificio) se añadió la prohibición de contactos profesionales y matrimonios mixtos. Las revueltas mudéjares fueron numerosas a partir del siglo XIII, y provocaron la despoblación de algunas zonas (Valle del Guadalquivir, Norte de Alicante), aunque se mantuvieron en otras, sobre todo en el Levante, tanto castellano (Murcia), como aragonés (resto del reino de Valencia -Denia, Játiva, Segorbe-, e incluso en el valle del Ebro -Borja, Tarazona, Huesca, Teruel, Zaragoza, Calatayud-). A finales de la Edad Media representaban el 11 por ciento de la población de la Corona de Aragón. La Guerra de Granada (1482-1492) proporcionó la definitiva ampliación del concepto de mudéjares a todos los musulmanes peninsulares. En principio las condiciones de la rendición les permitía su continuidad y el ejercicio de la religión islámica, sin embargo, el incumplimiento de las condiciones pactadas por parte de los cristianos originó los primeros conflictos. A partir de la revuelta del Albaicín y la de los mudéjares granadinos en 1499, por el decreto de 1502 fueron obligados a convertirse al cristianismo, pasando así a denominarse moriscos, que a pesar de ello continuaron con sus costumbres diferenciadas y el ejercicio clandestino de su religión. La rebelión de las Alpujarras (1568) llevó a la dispersión de los granadinos por el interior de Castilla (no así los de Levante), y la imposibilidad de integración y el recelo a su connivencia con los piratas berberiscos y el Imperio turco llevó a la decisión de la expulsión de los moriscos en 1609. El arte mudéjar consistió en la aplicación a los edificios cristianos de influencias, elementos -el arco de herradura- o materiales de estilo hispano-musulmán o arte andalusí, tratándose de un fenómeno autóctono y exclusivamente hispánico, basado en el trabajo de albañilería de tradición andalusí con materiales específicos -ladrillo, azulejo, madera vista en artesonados.
- Le mot mudéjar vient de l’arabe مدجّن (mudajjan, « domestiqué »), qui donna, par altération en espagnol, mudéjar. C'est le nom donné aux musulmans d’Espagne devenus sujets des royaumes chrétiens après le XI siècle, pendant la période de tolérance. Disposant d'un statut particulier, les mudéjars formèrent des îlots de l'Islam jusqu'à ce que, placés par les autorités chrétiennes devant l'alternative de la conversion ou de l'exil, ils eussent disparu définitivement d'Espagne. Les mudéjars parlaient le castillan; s’ils avaient oublié leur langue maternelle, cependant ils continuèrent d’écrire la langue romane mais avec les caractères arabes, d'où le terme Aljamiado. La politique de pureté de sang qui fut mise en œuvre à partir du XV siècle vit se succéder les persécutions contre cette communauté. Le 14 février 1502 est promulgué un édit qui impose aux mudéjars de Castille de choisir entre la conversion et l'exil. Sous le nom de Morisques, d'importantes communautés de nouveaux convertis se maintiendront en Espagne avant de disparaître totalement à la suite de l'édit d'expulsion de 1609.
- Fájl:Teruel - Torre de la catedral. JPG Teruel: A katedális tornya, egyike Aragónia mudéjar stílusú építészeti emlékeinek Fájl:Sevilla2005Julio 015. jpg Az Alcázar Leányudvara, Sevilla Fájl:La colegiata de Santa María. JPG A Szűz Mária-templom tornya, Calatayud A mudéjar szó eredetileg a mórokat és azokat az Andalúziában született iszlám hitűeket jelentette, akik a reconquista után is az Ibériai-félszigeten maradtak, de nem keresztelkedtek meg. Ma már egy, a 12. és 16. század között elsősorban Aragóniában és Kasztíliában elterjedt ibériai építészeti és díszítési stílust jelent, amelyet erősen befolyásolt a mór ízlés és szakértelem. A mudéjar egy arab szó, a mudajjan (مدجن) középkori spanyol változata, jelentése: azok, akik elfogadják az engedelmességet; célzás arra, hogy egyaránt engedelmeskedniük kellett az iszlám előírásainak és a keresztény királyok világi uralmának. Granada 1492. januári eleste után a mudéjarok egy ideig még tartották a státuszukat. Mindazonáltal rákényszerítették őket, hogy a 16. század közepén áttérjenek kereszténységre, ezeket az áttért muszlimokat moriszkóknak nevezték, amíg azokat, akik megtagadták az áttérést, 1610-ben elüldözték. A keresztény királyságokban élő, mohamedán vallású mórok közül meglehetősen sok mesterember került ki, s építészeiket is gyakran megbízták egy-egy épületrész elkészítésével. Az ő közvetítésükkel terjedtek el a mór szerkezetek, díszítőelemek e területeken. Elsősorban az építészeti kompozíciók súlypontjaiban: kupolákon, tornyokon, apszisokon tűnnek fel ennek az architektúrának a hatásai. Jellegzetes stílusuk napjainkban is megnyilvánul az építészetben, a zenében, a művészetben, és a régió kézművességében. A mudéjar stílus kifejezést először José Amador de los Ríos, egy andalúz történész és régész használta 1859-ben. A magas román stílusú, gótikus és reneszánsz épületekben az iszlám művészet elemeit használták, s közben feltűnő eredményeket értek el. A hatása érezhető egészen a 17. századig. A különböző technikák és az egymás mellett élő zsidó, muzulmán és keresztény kultúrából eredő építészet szimbiózisa egy új stílust teremtett, amelynek fő anyaga a tégla. A mudéjar stílus nem teremtett új formákat, szerkezeteket, mint a gótika vagy a román stílus, de a különféle kortárs európai stílusokat muzulmán hatásokon keresztül interpretálta. A tornyok szembetűnően súlyos elemei a mudéjar stílusnak. Legtöbbjük négyszögletes, némelyik nyolcszögű, s felületüket mázas kerámiával színezett rátétes, szőnyegszerű téglaminta borítja. A domináns mértani jelleg határozottan iszlám eredetű, s ez főleg azoknál az alkotásoknál feltűnő, ahol a mesterek olcsó alapanyagokból dolgoztak – csempe, téglafal, fafaragások, gipszfaragványok, fémdíszítmények –, de gondosan kidolgozták munkáikat. A fal és padló sík felszíneinek élénkítése érdekében a mudéjar stílus olyan bonyolult csempemintákat fejlesztett ki, amelyeket kifinomultságban soha nem múltak felül. Miután a muzulmánokat már nem alkalmazták, a hozzájárulásaik közül sok maradt a spanyol építészet szerves része. Elfogadott, hogy a mudéjar stílus Sahagúnban született, az építészeti és díszítőmotívumok átdolgozásaként (különösen gipszből és téglából készülő díszítésen keresztül). Elterjedt León királyságának a többi részében, Toledóban, Ávilában, Segoviában. A fő építőanyagáról téglaromán stílusnak is nevezték. A mudéjar művészet központjai más városokban is megtalálhatóak, mint Toro, Cuéllar, Arévalo és Madrigal de las Altas Torres. De főleg az aragóniai Teruelben fejlődött magas szintre. Ebben a városban a 13. , 14. és 15. század folyamán sok mudéjar stílusú tornyot építettek, s ezzel napjainkig hatóan megváltoztatták a város képét. A mudéjar egy új építészeti jellegzetességet hozott az által, hogy egyesítette a kezdeti gótikus stílust és a késői román stílusra épülő muzulmán hatásokat. Egy különösen jellegzetes példa a mudéjar építészetre a Casa de Pilatos a 16. század elejéről Sevillában. Sevilla sok másik mintát is mutat a mudéjar stílusra. A sevillai Alcázar a legnagyszerűbb példa erre. Az Alcázarban fellelhető a gótika és a reneszánsz stílus mellett a mudéjar is. A palota eredetileg egy mór erőd volt. I. Péter kasztíliai király kibővítette, folytatva az iszlám építészeti stílust. A Szent Katalin-plébániát egy öreg mecset fölé építették a 14. században. Portugáliában szintén vannak példák a mudéjar művészetre és építészetre, bár kevesebb és sokkal egyszerűbb díszítéssel, mint szomszédos Spanyolországban. Mudéjar téglaépítészet található Braganza közelében a Castro de Avelãs templomának a szentélyében, amely nagyon hasonló a Sahagún templomához Leónban. A gótika és a mudéjar stílus keveredése fejlődött ki Dél-Portugáliában, Alentejo tartományban a 15-16. században, részben átfedve a mánuel stílussal. Az Évorában álló királyi palota ablakai és Basto grófok palotája ennek a stílusnak a jó példái. A mudéjar által ihletett dekoratív műveket találni a templomok és paloták csempemintáiban, hasonlóakat, a mint a 16. századi Sevillából importált csempék, amelyek Sintra királyi palotáját díszítik. Mudéjar fából készült tetők láthatóak Sintra, Caminha, Funchal templomain. Kép:Sahagún torre 01 JMM. jpg|San Tirso-templom, Sahagún. Kép:La Seo - Exterior ábside. JPG| La Seo, Zaragoza Kép:La Seo - Pared de la Parroquieta 04. JPG|La Seo - a Parroquieta fala Kép:Las Claras-Artesonado. jpg|Szent Klára-kolostor, Tordesillas, Kép:Cuellar sanesteban lou. jpg|Mudejar of Segovia: San Esteban Cuéllar Kép:CtloMota02 20-4-03. JPG|La Mota vára, Medina del Campo, Valladolid. Kép:Teruel - Cimborrio de la catedral. JPG|A terueli katedrális. Kép:Iglesia de San Juan. JPG|A Szent János-templom kupolája, Calatayud Kép:Palacio Sintra patio central. JPG|A sintrai királyi palota központi udvara, Portugália Kép:Iglesia de San Marcos, Sevilla. JPG|Szent Márk-templom, Sevilla
- Il Mudejar è un termine che deriva dalla parola araba Mudajjan, che significa "ritardatario" "chi ha avuto il permesso di rimanere" e "tributario", e che si riferisce a quei musulmani iberici che rimasero a vivere in quei territori della Penisola iberica conquistati dai cristiani, nel periodo denominato Reconquista, avvenuta durante il Medioevo. A tali persone fu inizialmente permesso - in base al Trattato di Purchena (1489) - di mantenere la propria cultura, la propria lingua e la propria religione ma, già entro la fine del XV secolo, ebbe inizio un processo per cui gli stessi dovettero convertirsi al Cristianesimo e parlare lo Spagnolo ed il Portoghese. Da allora vennero chiamati Moriscos. Da questo ha preso spunto l'Arte Mudejar, uno stile cristiano che incorpora elementi di ispirazione araba, stile che è rimasto circoscritto alla Penisola iberica.
- ムデハル様式 (estilo mudejar) はスペインの建築様式で、レコンキスタの後、残留イスラム教徒（mudajjan）の建築様式とキリスト教建築様式が融合したスタイル。 「アラゴンのムデハル様式の建築物」は世界遺産になっている。
- Mudéjar is een benaming die in Spanje werd gebruikt ter aanduiding van de plaatselijke moslims tijdens en na de reconquista. Het is een verbastering van het Arabische woord mudajjan (دجن "temmen"). De mudéjar dienden zich te onderwerpen aan de niet-moslimautoriteiten in de gebieden die de christenen op het Iberisch schiereiland veroverd hadden. Net zoals eerder de christenen tijdens de moslim-overheersing het moslim-gezag dienden te erkennen. De bestuurders van de christelijke koninkrijken probeerden, vanaf het moment dat ze met de inname van Toledo in 1085 een grote moslimbevolking onder hun hoede kregen, een scheiding te maken tussen christenen, joden en moslims. Naar inspiratie van de islamitische dhimmis werd aan de lokale moslim- en jodenbevolking vaak een vorm van godsdienstvrijheid en bescherming geboden. Daarbij speelden economische en financiële factoren een rol. De moslims waren vaak ambachtslieden of landbouwers en hun kennis en werkkracht kon gebruikt worden. Iedere regio had zijn eigen regels, maar de beide minderheden waren genoodzaakt samen te leven in hun eigen gemeenschapen daar dit de enige mogelijkheid was om hun religie te beoefenen. Door verordeningen werden moslims en ook joden soms gedwongen hoeden, insignes, kleren of zelfs bepaalde kapsels te dragen.
- Mudéjar er betegnelsen på de muslimene som valgte å bli igjen på den Iberiske halvøya etter den kristne gjenerobringen, la Reconquista, og som ikke gikk over til kristendommen. Disse var til dels etterkommere etter arabiske og berberiske innvandrere fra Nord-Afrika, til dels etterkommere etter kristne som hadde gått over til islam under den mauriske perioden i spansk historie. Navnet er også en betegnelse på en arabisk eller maurisk inspirert arkitektur som blomstret i Spania, spesielt i regionene Aragon og Castilla mellom 1100- og 1500-tallet. Denne stilarten fikk navnet mudéjar av José Amador de los Ríos i 1859 Navnet mudéjar er en spansk forvanskning av det arabiske ordet mudajjan مدجن, som betyr de som underkaster seg, og det henspilles både til å underkaste seg islam og det verdslige, kristne styret. Etter Granadas fall i januar 1492 beholdt mudéjarene sin status en periode. Imidlertid ble de tvunget til å gå over til kristendommen ved midten av 1500-tallet. De ble fra da av kjent som moriscos. I 1610 ble de som ikke hadde godtatt kristendommen kastet ut av Spania. Mudéjar-stilen finnes igjen i arktiektur, musikk, kunst og håndverk i Spania og Portugal.
- Mudejar — styl w hiszpańskiej architekturze i sztuce, który rozwinął się z połączenia elementów islamskich i chrześcijańskich. Pojawił się w XI wieku, po upadku rekonkwisty i przetrwał do XVIII wieku. Największy jego rozkwit nastąpił w okresie gotyku. Pod koniec przyswoił wiele cech hiszpańskiego renesansu dając początek stylowi plateresco. Jego głównymi twórcami byli muzułmanie zamieszkali na Półwyspie Iberyjskim, którzy żyli pod panowaniem chrześcijan zachowując swoją tradycję i religię. Cechy charakterystyczne stylu to bogactwo dekoracji ornamentalnych wykonywanych w stiuku, drewnie i cegle, wykorzystanie łuku podkowiastego i tzw. oślego grzbietu. Pomieszczenia przekrywano stropami kasetonowymi i sklepieniami stalaktytowymi.
- Mudéjar é um termo que deriva da palavra em árabe: مدجّن [mudaǧǧan] que significa "doméstico" ou "domesticado" e que se utiliza para designar os muçulmanos espanhóis que permaneceram vivendo em território conquistado pelos cristãos, e sob o seu controlo político, durante o longo processo da chamada Reconquista, que se desenvolveu ao longo da Idade Média na península Ibérica. A estes muçulmanos foi permitido prosseguir a prática da sua religião, utilizar o seu idioma e manter os seus costumes. Durante a Idade Moderna foram obrigados a converter-se ao cristianismo, passando assim a denominar-se mouriscos. A arte mudéjar é um estilo artístico e arquitectónico para os cristãos e que incorpora influências, elementos ou materiais de estilo hispano-muçulmano, tratando-se de um fenómeno autóctone e exclusivamente hispânico. Arte mudéjar Arte hispano-muçulmana Aljamia Literatura aljamiada Moçárabe Mourisco Mudéjar aragonês Declaração do Mudéjar Aragonês como Património da Humanidade
- Mudejar (se citeşte mudehar) provine din cuvântul arab (مدجّن) mudaǧǧan care înseamnă "domestic" sau "domesticat" şi se folosea pentru a numi musulmanii spanioli care au rămas să trăiască pe teritoriul cucerit de creştini, şi sub control politic, în timpul procesului numit Reconquista recucerirea, care s-a întins în timpul Evului Mediu în Peninsula iberică. Acestor musulmani li s-a permis să-şi folosească limba şi obiceiurile. În timpul Evului Mediu au fost forţaţi să se convertească la creştinism, numiţi apoi în noua condiţie moriscos. Arta Mudejar este un stil făcut pentru creştini dar incorporează influenţe, elemente sau materiale din stilul hispano-musulman, fiind vorba de un fenomen autohton şi în exclusivitate hispanic.
- Файл:Teruel - Torre de la catedral. JPG Соборная башня в Теруэле. Муде́хар (исп. mudéjar, от араб. مدجّن — прирученный, домашний) — представитель мусульманского населения, которое оставалось на территории Пиренейского полуострова, отвоёванной испанскими государствами у арабов, а также своеобразный синтетический стиль в архитектуре, живописи и декоративно-прикладном искусстве Испании XII — XVI вв.
- Mudéjar, pluralis mudéjares, en spansk förvrängning av det arabiska ordet مدجن, Mudajjan, 'tämjd'. Termen avsåg under medeltiden i första hand de spanska muslimer som under reconquistan accepterat icke-muslimsk överhöghet i de territorier som tagits över av de kristna. Huvuddelen bodde i södra delen av Aragonien och i angränsande del av Kastilien. Termen användes även för muslimer på territorier utanför Spanien. Sedan de kristna kungadömena erövrat hela den iberiska halvön levde många spanska muslimer kvar i de områden som tagits över av de kristna. De har lämnat betydande spår i spansk arkitektur, musik, konst och hantverk. Efter Granadas fall 1492 behöll mudéjares sin livsstil under en tid. I mitten av 1500-talet tvingades de dock att officiellt avsäga sig sin tro, och innan de slutligen fördrevs 1610 kallades de moriscos, se morer.
- Муде́хари (ісп. mudéjar, з араб. مدجّن — приручений, свійський) — мусульманське населення, що залишилося на теренах Піренейського півострова після відвоювання їх іспанськими королівствами в часи Реконкісти. Включення цих територій до складу християнських королівств покликало до життя новий феномен — утворення в містах мусульманських громад з відносно автономним способом життя у християнському оточенні. Зберігалися також і села, в яких мешкали мусульмани, що займалися сільськогосподарською працею.
|
| rdfs:comment
|
- Mudéjar is the name given to individual Moors or Muslims of Al-Andalus who remained in Christian territory after the Reconquista but were not converted to Christianity. It also denotes a style of Iberian architecture and decoration, particularly of Aragon and Castile, of the 12th to 16th centuries, strongly influenced by Moorish taste and workmanship.
- Mudéjares (von arabisch mudaǧǧan / مدجّن oder Mudayyan - „Person, der es erlaubt wurde, zu bleiben“) waren Muslime, die im Verlauf der Reconquista unter die Herrschaft der christlichen Königreiche in Spanien geraten waren, doch ihre Religion weiter ausüben konnten und sich an ihre christliche Umgebung anpassten. Mit der Eroberung von Toledo 1085 kamen erstmals viele Muslime unter die christliche Herrschaft von Kastilien.
- Els mudèjars (de l'àrab mudayyan que significa "al que se li ha permès quedar-se") són els musulmans que residien als territoris cristians de la Península Ibèrica durant el procés de la Reconquesta que es dugué a terme durant l'edat mitjana. A aquests musulmans se'ls permeté seguir practicant la seua religió, utilitzar la seua llengua i mantenir les seues costums. Durant l'Edat Moderna foren obligats a convertir-se al cristianisme, passant així a denominar-se moriscos.
- Mudéjar es un término que deriva de la palabra árabe مدجّن [mudaǧǧan] que significa "doméstico" o "domesticado" y que se utiliza para designar a los musulmanes españoles que permanecieron viviendo en territorio conquistado por los cristianos, y bajo su control político, durante el proceso de avance de los reinos cristianos hacia el sur, que se desarrolló a lo largo de la Edad Media en la Península Ibérica.
- Le mot mudéjar vient de l’arabe مدجّن (mudajjan, « domestiqué »), qui donna, par altération en espagnol, mudéjar. C'est le nom donné aux musulmans d’Espagne devenus sujets des royaumes chrétiens après le XI siècle, pendant la période de tolérance.
- Fájl:Teruel - Torre de la catedral. JPG Teruel: A katedális tornya, egyike Aragónia mudéjar stílusú építészeti emlékeinek Fájl:Sevilla2005Julio 015. jpg Az Alcázar Leányudvara, Sevilla Fájl:La colegiata de Santa María. JPG A Szűz Mária-templom tornya, Calatayud A mudéjar szó eredetileg a mórokat és azokat az Andalúziában született iszlám hitűeket jelentette, akik a reconquista után is az Ibériai-félszigeten maradtak, de nem keresztelkedtek meg. Ma már egy, a 12.
- Il Mudejar è un termine che deriva dalla parola araba Mudajjan, che significa "ritardatario" "chi ha avuto il permesso di rimanere" e "tributario", e che si riferisce a quei musulmani iberici che rimasero a vivere in quei territori della Penisola iberica conquistati dai cristiani, nel periodo denominato Reconquista, avvenuta durante il Medioevo.
- ムデハル様式 (estilo mudejar) はスペインの建築様式で、レコンキスタの後、残留イスラム教徒（mudajjan）の建築様式とキリスト教建築様式が融合したスタイル。 「アラゴンのムデハル様式の建築物」は世界遺産になっている。
- Mudéjar is een benaming die in Spanje werd gebruikt ter aanduiding van de plaatselijke moslims tijdens en na de reconquista. Het is een verbastering van het Arabische woord mudajjan (دجن "temmen"). De mudéjar dienden zich te onderwerpen aan de niet-moslimautoriteiten in de gebieden die de christenen op het Iberisch schiereiland veroverd hadden. Net zoals eerder de christenen tijdens de moslim-overheersing het moslim-gezag dienden te erkennen.
- Mudéjar er betegnelsen på de muslimene som valgte å bli igjen på den Iberiske halvøya etter den kristne gjenerobringen, la Reconquista, og som ikke gikk over til kristendommen. Disse var til dels etterkommere etter arabiske og berberiske innvandrere fra Nord-Afrika, til dels etterkommere etter kristne som hadde gått over til islam under den mauriske perioden i spansk historie.
- Mudejar — styl w hiszpańskiej architekturze i sztuce, który rozwinął się z połączenia elementów islamskich i chrześcijańskich. Pojawił się w XI wieku, po upadku rekonkwisty i przetrwał do XVIII wieku. Największy jego rozkwit nastąpił w okresie gotyku. Pod koniec przyswoił wiele cech hiszpańskiego renesansu dając początek stylowi plateresco.
- Mudéjar é um termo que deriva da palavra em árabe: مدجّن [mudaǧǧan] que significa "doméstico" ou "domesticado" e que se utiliza para designar os muçulmanos espanhóis que permaneceram vivendo em território conquistado pelos cristãos, e sob o seu controlo político, durante o longo processo da chamada Reconquista, que se desenvolveu ao longo da Idade Média na península Ibérica.
- Mudejar (se citeşte mudehar) provine din cuvântul arab (مدجّن) mudaǧǧan care înseamnă "domestic" sau "domesticat" şi se folosea pentru a numi musulmanii spanioli care au rămas să trăiască pe teritoriul cucerit de creştini, şi sub control politic, în timpul procesului numit Reconquista recucerirea, care s-a întins în timpul Evului Mediu în Peninsula iberică. Acestor musulmani li s-a permis să-şi folosească limba şi obiceiurile.
- Файл:Teruel - Torre de la catedral. JPG Соборная башня в Теруэле. Муде́хар (исп. mudéjar, от араб.
- Mudéjar, pluralis mudéjares, en spansk förvrängning av det arabiska ordet مدجن, Mudajjan, 'tämjd'. Termen avsåg under medeltiden i första hand de spanska muslimer som under reconquistan accepterat icke-muslimsk överhöghet i de territorier som tagits över av de kristna. Huvuddelen bodde i södra delen av Aragonien och i angränsande del av Kastilien. Termen användes även för muslimer på territorier utanför Spanien.
- Муде́хари (ісп. mudéjar, з араб. مدجّن — приручений, свійський) — мусульманське населення, що залишилося на теренах Піренейського півострова після відвоювання їх іспанськими королівствами в часи Реконкісти.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
