| dbpprop:abstract
|
- The Lingua franca of the Mediterranean or Sabir ("know") was a pidgin language used as a Lingua franca in the Mediterranean Basin from the 11th to the 19th century and is the original basis for the word lingua franca. The name "lingua franca" in Italian means "language of the Franks" (in the sense of 'Roman Christians'). The generic description "lingua franca" has hence become common for any language used by speakers of different languages to communicate with one another. Based mostly on Catalan, Italian and Provençal in the eastern Mediterranean, it later came to have more Spanish and Portuguese elements, especially on the Barbary coast. It also borrowed from French, Greek and Arabic. This mixed language was used for communication throughout the medieval and early modern Middle East as a commercial and diplomatic language. It was also the language used between slaves of the bagnio, Barbary pirates and European renegades in pre-colonial Algiers. Some samples of Sabir have been preserved in Molière's comedy, Le Bourgeois Gentilhomme. Hugo Schuchardt was the first scholar to investigate the Lingua franca systematically. According to the monogenetic theory of the origin of pidgins he pioneered, Lingua Franca was known by Mediterranean sailors including the Portuguese. When Portuguese started exploring the seas of Africa, America, Asia and Oceania, they tried to communicate with the natives by mixing a Portuguese -influenced version of Lingua Franca with the local languages. When English or French ships came to compete with the Portuguese, the crews tried to learn this "broken Portuguese". Through a process of relexification, the Lingua Franca and Portuguese wordstock was substituted by the languages of the peoples in contact. This theory is one way of explaining the similarities between most of the European-based pidgins and creole languages, like Tok Pisin, Papiamento, Sranan Tongo, Krio, Chinese English Pidgin. These languages use forms similar to sabir for "to know" and piquenho for "children". Lingua Franca left traces in today's Algerian slang and Polari. Polari from Italian parlare ("to talk") was a cant used by Fairground Travellers/Showpeople, London variety artists and gay people.
- El sabir, originalmente lingua franca, es un pidgin hoy desaparecido, pero utilizado entre los siglos XIV y XIX por los marinos y mercaderes del mar Mediterráneo para la comunicación entre hablantes de lenguas distintas. El sabir tomó su léxico y parte de su gramática de distintas lenguas romances; se estima que la versión más temprana adoptó directamente términos del latín, adaptándose luego a la evolución del italiano, el catalán, el occitano, el castellano y el portugués. El primer uso documentado se remonta a 1353 en Djerba, en el actual Túnez. Con los años, en la costa tunecina y argelina fue nutriéndose además del francés. De acuerdo al Ethnologue, hoy en día es posible que exista una variedad en las islas del mar Egeo, en que la sintaxis es predominantemente árabe, mientras que el vocabulario se nutre del italiano, el español, el francés, el catalán y el turco.
- Un sabir (1852) altération de l'espagnol, « savoir », emprunté au latin sapere. C'est une langue de relation utilisée entre des locuteurs parlant des langues maternelles différentes mais placés devant la nécessité de communiquer, d'où l'emploi spécialisé de cette langue dans un domaine donné. On parle également de langue véhiculaire. Le type de sabir le plus connu est la lingua franca, parlée autrefois dans les ports de Méditerranée. Les sabirs ont un lexique sommaire, limité aux besoins immédiats des locuteurs, et une syntaxe simplifiée par rapport aux langues d'emprunt. Les sabirs ne sont jamais des langues maternelles puisqu'ils naissent de la nécessité de communiquer. On emploie le terme de pidgin plutôt pour les sabirs d'origine anglaise même si cette appellation est restrictive (le pidgin-english du Cameroun, le bêche-de-mer du Pacifique). Pour les sociolinguistes, un pidgin désigne une langue résultant de l'imitation de la langue dominante de la part d'un groupe linguistique dominé (par la colonisation par exemple) et se distingue du sabir par le fait que celui-ci est d'un emploi plus spécialisé. Dans un registre comique, Molière fait allusion au sabir, dans le Bourgeois Gentilhomme (1670).
- A lingua franca vagy sabir (az újlatin saber, savoir stb. < latin, ’tudás’ szóból) újlatin alapú keveréknyelv volt, amelyet Tunéziában, illetve a Földközi-tengeri szigeteken használtak. A legrégibb pidzsin nyelv. Kezdetei a keresztes háborúk idejére vezethetőek vissza, majd a 14. századtól egészen a 19. század közepéig a hajósok, kalózok, kereskedők, illetve az Észak-Afrikában fogva tartott rabszolgák közvetítő nyelve volt. Szegényes szókincse javarészt olasz, kisebb mértékben spanyol, katalán és okcitán elemekből állt, de átvett szavakat a franciából is; azonban összetétele – koronként és területenként – változott. Sztenderd nyelvváltozata nem alakult ki, írásbeliséggel sem rendelkezett. A kreol nyelvekhez hasonlóan nyelvtana igen egyszerű. Az ige nem ragozódik, egyetlen alakja az újlatin főnévi igenévből származik és -ar vagy -ir lehet. Szintén jellemző rá a reduplikáció: siémé siémé ’együtt’ (vö. olasz insieme), poco poco (vö. olasz és spanyol poco a poco) ’kissé, kevés’.
- La lingua franca o sabir, oggi detta anche lingua franca del Mediterraneo, fu una lingua "di servizio" parlata in tutti i porti del Mediterraneo tra l'epoca delle crociate e tutto il XIX secolo, ma probabilmente esistettero lingue franche anche in epoche precedenti. Sebbene avesse diverse varianti, la più diffusa e persistente era costituita principalmente da un lessico al 70% di italiano, e 10% di spagnolo, con influenze di altre lingue mediterranee come siciliano, turco, catalano, occitano ed arabo. Per le influenze siciliane, vedi ad esempio il termine patruni (padrone), utilizzato anche nella variante algerina e tunisina della lingua franca. Era chiamata anche Petit Mauresque (in francese piccolo moresco), Ferenghi, 'Ajnabi o Aljamia. Il nome sabir è una storpiatura dello catalano saber, cioè sapere; lingua franca, invece, deriva dall'arabo lisān-al-faranğī, cioè lingua europea. Il secondo termine è in seguito passato ad indicare qualsiasi idioma che metta in contatto parlanti di estrazione diversa. Questa lingua ausiliaria serviva a mettere in contatto i commercianti europei con gli arabi e i turchi. La morfologia molto semplice e l'ordine delle parole era molto libero. Vi era un largo uso delle preposizione per supplire alla mancanza di alcune classi di parole, tra cui l'aggettivo possessivo. I verbi non avevano tutti i tempi: il futuro si creava usando il modale bisognio, il passato con il participio passato. Il primo documento in lingua franca risale al 1296 e si tratta del più antico portolano relativo alla toalità del Mediterraneo,intitolato Compasso da Navegare. In seguito, nel 1353, è stato trovato un importante documento a Djerba, in Tunisia. Il più esteso è un manuale del 1830 pubblicato in Francia che riporta il sabir di Algeri. Ne riporta un esempio anche Molière, nel Borghese gentiluomo: « Se ti sabirti respondir,se non sabirtazir, tazir. » Nella terminologia marinaresca di tutto il Mediterraneo sono ancora oggi presenti parole appartenenti a questa lingua, come per esempio vira e 'maina.
|
| rdfs:comment
|
- The Lingua franca of the Mediterranean or Sabir ("know") was a pidgin language used as a Lingua franca in the Mediterranean Basin from the 11th to the 19th century and is the original basis for the word lingua franca. The name "lingua franca" in Italian means "language of the Franks" (in the sense of 'Roman Christians'). The generic description "lingua franca" has hence become common for any language used by speakers of different languages to communicate with one another.
- El sabir, originalmente lingua franca, es un pidgin hoy desaparecido, pero utilizado entre los siglos XIV y XIX por los marinos y mercaderes del mar Mediterráneo para la comunicación entre hablantes de lenguas distintas. El sabir tomó su léxico y parte de su gramática de distintas lenguas romances; se estima que la versión más temprana adoptó directamente términos del latín, adaptándose luego a la evolución del italiano, el catalán, el occitano, el castellano y el portugués.
- Un sabir (1852) altération de l'espagnol, « savoir », emprunté au latin sapere. C'est une langue de relation utilisée entre des locuteurs parlant des langues maternelles différentes mais placés devant la nécessité de communiquer, d'où l'emploi spécialisé de cette langue dans un domaine donné. On parle également de langue véhiculaire. Le type de sabir le plus connu est la lingua franca, parlée autrefois dans les ports de Méditerranée.
- A lingua franca vagy sabir (az újlatin saber, savoir stb. < latin, ’tudás’ szóból) újlatin alapú keveréknyelv volt, amelyet Tunéziában, illetve a Földközi-tengeri szigeteken használtak. A legrégibb pidzsin nyelv. Kezdetei a keresztes háborúk idejére vezethetőek vissza, majd a 14. századtól egészen a 19. század közepéig a hajósok, kalózok, kereskedők, illetve az Észak-Afrikában fogva tartott rabszolgák közvetítő nyelve volt.
- La lingua franca o sabir, oggi detta anche lingua franca del Mediterraneo, fu una lingua "di servizio" parlata in tutti i porti del Mediterraneo tra l'epoca delle crociate e tutto il XIX secolo, ma probabilmente esistettero lingue franche anche in epoche precedenti.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
