| dbpprop:abstract
|
- Marin Sanudo, italianised in Marino Sanuto or Sanuto the Younger was a Venetian historian. He was the son of the senator Leonardo Sanuto. Left an orphan at the age of ten, he lost his fortune owing to the bad management of his guardian, and was for many years hampered by want of means. In 1483 he accompanied his cousin Mario, who was one of the three sindici inquisitori deputed to hear appeals from the decisions of the rettori, on a tour through Istria and the mainland provinces, and he wrote a minute account of his experiences in his diary. Wherever he went he sought out learned men, examined libraries, and copied inscriptions. The result of this journey was the publication of his Itinerario per la terraferma veneziana and a collection of Latin inscriptions. Sanuto was elected a member of the Maggior Consiglio when only twenty years old (the legal age was twenty-five) solely on account of his merit, and he became a senator in 1498; he noted down everything that was said and done in those assemblies and obtained permission to examine the secret archives of the state. He collected a fine library, which was especially rich in manuscripts and chronicles both Venetian and foreign, including the famous Altino chronicle, the basis of early Venetian history, and became the friend of all the learned men of the day, Aldo Manuzio dedicating to him his editions of the works of Angelo Poliziano and of the poems of Ovid. It was a great grief to Sanuto when Andrea Navagero was appointed the official historian to continue the history of the republic from the point where Marco Antonio Sabellico left off, and a still greater mortification when, Navagero having died in 1529 without executing his task, Pietro Bembo was appointed to succeed him. Finally in 1531 the value of his work was recognized by the senate, which granted him a pension of 150 gold ducats per annum. He died in 1536. His chief works are the following: Itinerario per la terraferma veneziana, published by M. Rawdon Brown in 1847; I commentari delta guerra di Ferrara, an account of the war between the Venetians and Ercole I d' Este, published in Venice in 1829; La Spedizione di Carlo VIII. (MS. in the Louvre); Le Vite dei Dogi, published in vol. xxii. of Muratori's Rerum Italicarum Scriptores (1733); the Diarii, his most important work, which cover the period from the 1st of January 1496 to September 1533, and fill 58 volumes. The publication of these records was begun by Rinaldo Fulin, in collaboration with Federigo Stefani, Guglielmo Berchet, and Niccold Barozzi; the last volume was published in Venice in 1903. Owing to the relations of the Venetian republic with the whole of Europe and the East it is practically a universal chronicle, and is an invaluable source of information for all writers on that period. Sanuto played a role in placing the Venetian Jews in the first ever Jewish ghetto, as he stated in a speech in 1515, a year before the ghetto's establishment: "I do not want to omit to relate an evil practice resulting with the continuing contact with these Jews, who reside in great numbers in the cities. Formerly, they were not seen outside their houses from palm Sunday until after Easter. Now till yesterday they were going about and it is a very bad thing, and no one says anything to them, since we need them due to the wars and therefore do what they want."
- Marino Sanudo, auch Marin Sanudo oder Sanuto, genannt Marino Sanudo der Jüngere war ein italienischer Historiker, Schriftsteller und Tagebuchschreiber. Sanudo ist als Sanudo der Jüngere bekannt, um ihn von dem gleichnamigen Reisenden und Schriftsteller des 14. Jahrhunderts zu unterscheiden: Marino Sanudo der Ältere (1260 – 1338), der die Idee der Kreuzzüge wiedererwecken wollte.
- Marin Sanudo, conocido también por su nombre italianizado Marino Sanuto el joven, para diferenciarlo de su antepasado Marino Sanuto el viejo,; historiador y cronista italiano.
- Ifjabb Marino Sanudo, névváltozat: Sanuto olasz történet- és naplóíró Munkáit olasz és latin nyelven alkotta. Gazdag patríciuscsaládból származott, egészen fiatal korától mitológiával, epigrafikával, etnográfiával és térképészettel foglalkozott. Komoly könyvtárat gyűjtött össze, ami tartalmazott mindent, ami „új és érdekes”. Megírta egy utazásának történetét: Itinerario per la terraferma veneta (Utazás a velencei szárazföldön, 1483). Belekezdett kora eseményeinek lejegyzésébe: Commentarii della guerra di Ferrara, várostörténetet írt: De origine, situ et magistratibus urbis venetae (Velence város eredete, fekvése és igazgatása, 1483), megörökítette hazája híres férfiainak életrajzát: Le vite dei Dogi. Többször részt vállalt a politikai életből is, 1501-1502 közt Veronában, 1513-ban Padovában képviselte Velencét. Nevét naplója (I Diarii) tette ismertté, amelyet 1496. január 1. -én kezdett el írni. Kevés híján negyven esztendőn át szinte óráról órára követte az eseményeket, rögzítette a velencei Tanácsban felolvasott levelek, jelentések szövegét, a kezébe került magánjellegű iratokat, lejegyezte a kulturális és a gazdasági élet eseményeit, beszámolt a szokásokról, az ünnepekről, a szenzációkról, a földrajzi felfedezésekről és az egyes művészeti alkotásokról, stb. 1498-ban beválasztották a Nagytanácsba, így még pontosabb értesülésekre tett szert. Járt Magyarországon is. 1531-től évi 150 dukátot kapott a Tízek Tanácsától jegyzetei folytatásáért, amelyeket naponta be kellett mutatnia a Tanács titkárának. Az anyagot államtitokként kezelték. Naplóját, amely összesen 40 000 oldal terjedelmű, 1533. szeptemberének végéig vezette. Mivel Velence kapcsolatai kiterjedtek voltak, e napló a dél- és kelet-európai térség, benne Magyarország leggazdagabb egykorú dokumentumgyűjteménye. A történetírás történetére nézve korszakalkotó jelentőségű, jóllehet a szerző merőben gyakorlati céllal egészítette ki az eseménytörténetet azon mozzanatokkal, amelyek a modern történettudomány szerves alkotórészei lettek.
- Fu attivo come diarista e cronista a cavallo tra il XV e il XVI secolo.
- Marino Sanuto de Jongere, achternaam ook wel geschreven als Sanudo was een Venetiaans historicus.
|
| rdfs:comment
|
- Marin Sanudo, italianised in Marino Sanuto or Sanuto the Younger was a Venetian historian. He was the son of the senator Leonardo Sanuto. Left an orphan at the age of ten, he lost his fortune owing to the bad management of his guardian, and was for many years hampered by want of means.
- Marino Sanudo, auch Marin Sanudo oder Sanuto, genannt Marino Sanudo der Jüngere war ein italienischer Historiker, Schriftsteller und Tagebuchschreiber. Sanudo ist als Sanudo der Jüngere bekannt, um ihn von dem gleichnamigen Reisenden und Schriftsteller des 14. Jahrhunderts zu unterscheiden: Marino Sanudo der Ältere (1260 – 1338), der die Idee der Kreuzzüge wiedererwecken wollte.
- Marin Sanudo, conocido también por su nombre italianizado Marino Sanuto el joven, para diferenciarlo de su antepasado Marino Sanuto el viejo,; historiador y cronista italiano.
- Ifjabb Marino Sanudo, névváltozat: Sanuto olasz történet- és naplóíró Munkáit olasz és latin nyelven alkotta. Gazdag patríciuscsaládból származott, egészen fiatal korától mitológiával, epigrafikával, etnográfiával és térképészettel foglalkozott. Komoly könyvtárat gyűjtött össze, ami tartalmazott mindent, ami „új és érdekes”. Megírta egy utazásának történetét: Itinerario per la terraferma veneta (Utazás a velencei szárazföldön, 1483).
- Fu attivo come diarista e cronista a cavallo tra il XV e il XVI secolo.
- Marino Sanuto de Jongere, achternaam ook wel geschreven als Sanudo was een Venetiaans historicus.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
