| dbpprop:abstract
|
- Liuvigild, Leuvigild, Leovigild, or Leogild was Visigothic King of Hispania and Septimania and since 585 of Galicia too. Their reign was located in most of modern Spain down to Toledo (Malcolm Todd, 2001) from 569 to April 21, 586. He was born c. 525. Liuvigild was declared co-king with his brother Liuva I on the throne of the Visigoths after a short period of anarchy which followed the death of King Athanagild, who was a brother of them both. Both were Arian Christians. Liuva, who was favored by the Visigoth nobles, came to rule the Visigothic lands north of the Pyrenees, while Liuvigild ruled in Hispania. Liuvigild was married twice: first to Theodosia, who bore him the sons Hermenegild and Reccared, and after her death to Athanagild's widow Goisvintha. In 572 or 573 Liuva died and Liuvigild began his sole reign of the reunited Visigothic territories by seizing Córdoba from the Byzantine Empire. The Byzantines had recently answered Athanagild's call for help by establishing a stretch of Byzantine territory in the southeast of the Iberian peninsula. Liuvigild also ousted the Germanic Suebi from their strongholds at León and Zamora, thus enlarging his kingdom to the north and west as well, but for another generation the eastern Roman emperor retained a base in southeastern Hispania, which retained its old Roman name of Hispania Baetica. Though constantly at war with the Byzantines in southern Hispania, Liuvigild accepted the administration of the Byzantine Empire, adopted its pomp and ceremony, and imitated its coinage. The Visigoths were still a military aristocracy and kings had to be formally ratified by the nobility. Visigoths and their Ibero-Roman subjects were still separated by religion and by distinct law codes. Liuvigild modified the old Code of Euric which governed the Goths and created his own Codex Revisus. Liuvigild further secured a peaceful succession, a perennial Visigothic issue, by associating his two sons, Hermenegild and Reccared, with himself in the kingly office and placing certain regions under their regencies. Hermenegild, the elder, was married to Inguthis, daughter of the Frankish King Sigibert I. In 582 Liuvigild captured Mérida, which had been under the political control of its popular Catholic bishop Masona since the early 570s. Masona was soon after exiled for three years, possibly in the context of the rebellion of Hermenegild. Hermenegild had converted to Catholic Christianity, persuaded by his Frankish wife and Leander, bishop of Seville. When his father, who considered this conversion treason, insisted on appointing Arians as bishops, Baetica in 583 revolted under the leadership of Hermenegild, who was supported by the Catholic bishops. When the Byzantines failed to aid the revolt, Liuvigild besieged and took Seville and banished his son to Valencia, where he was murdered by Liuvigild's agents. Hermenegild was later canonized as Saint Hermenegild by Sixtus IV at the urging of Philip II of Spain. Leander of Seville was also banished and later canonized as a saint. Ingunthis was delivered to the Eastern Emperor Tiberius II Constantine and was last heard of in Africa. These events are described in vivid details by Pope Gregory the Great. (Dialogi, III, 31). After this rebellion, Liuvigild reportedly demanded that his Roman subjects convert to Arianism. Liuvigild went on to subdue the Basques. In the north Liuvigild took advantage of internecine friction among Suebi factions in dispute over a succession and, in 584, he defeated the Suebic kingdom and added the kingdom to his crowns. By the end of his reign, only the Basque lands and two small territories of the Byzantine Empire made up the non-Visigothic parts of Iberia. Liuvigild's last year was troubled by open war with the Franks along his northernmost borders. But overall, Liuvigild was one of the more effective Visigothic kings of Hispania, the restorer of Visigothic unity, ruling from his capital newly established at Toledo, where he settled toward the end of his reign. (From this, the Iberian Visigothic monarchy is sometimes called the "Kingdom of Toledo". ) The capital at Toledo, established in the previous reign, marked the first move inland of a center of culture from the Mediterranean coast or the southern Tartessus. The Visigoths in Hispania considered themselves the heirs of western Roman imperial power, not its enemies. Until Liuvigild's reign, the Visigoths minted coins that imitated the imperial coinage of Byzantium which circulated from Byzantine possessions in Baetica. From the reign of Liuvigild onwards, however, the Visigothic kingdom issued coarse coinage of its own designs. While facing the rebellion in southern Hispania, Liuvigild struck an issue of tremisses with a cross on steps on the reverse, a design that had been introduced for the very first time on Byzantine solidi by emperor Tiberius II (578-582). City-oriented Ibero-Roman culture continued to erode during Liuvigild's reign. There evolved in Visigothic Hispania the new post-Imperial pattern of regional and local overlordship based upon regional dukes (duces), who were military leaders, and lords of smaller districts or territories called counts (comes). A similar evolution was taking place in Italy and, more slowly, in the east as well. The new ducal administrations tended to coincide with the old Roman provinces; the territories of the counts with the old cities and their small hinterlands. He was succeeded by his second son Reccared, who had converted to Catholicism in 589 and brought religious and political unity between the Visigoths and their subjects.
- Leovigild war von 569 bis 586 König der Westgoten in Spanien, ab 571/572 auch im Reichsteil Septimanien (im Südwesten Frankreichs). Er gilt als bedeutender Herrscher, da er die Macht des Königtums festigte und es nach römischem Vorbild umgestaltete, die Sueben unterwarf und sich gegen die Oströmer durchsetzte. Seine Religionspolitik blieb jedoch gesamthaft erfolglos, da es ihm nicht gelang, das Reich auf der Basis des Arianismus religiös zu einigen.
- Leovigild va ser rei dels visigots entre els anys 572 a 586. Va succeir el seu germà Liuva I, al que havia estat associat el 569.
- Leovigildo, rey de los visigodos de 572 a 586. Obtuvo el reinado después de la muerte de su hermano Liuva I. Casó por dos veces: su primera esposa fue Teodosia, de quien tuvo a sus hijos Hermenegildo y Recaredo I; su segunda esposa fue Gosuinda.
- Léovigild (en germanique Liouwighild) est un roi wisigoth d'Espagne règnant de 567 à 586. Il accède au trône conjointement avec son frère Liuva à la mort de leur supposé frère aîné Athanagild, dont il épouse la veuve, la princesse Goïswinthe, Léovigild peut être considéré comme le plus grand des rois de l'Espagne wisigothique.
- Leovigild a nyugati gótok hispániai államának királya volt. Hódító hadjáratokat folytatott Bizánc és a Szvév Királyság ellen, illetve visszaszerezte a különféle lázadásokban elszakadt hispániai területeket. Az arianizmus híveként üldözte a katolikusokat. Feleségül vette Goisunthát, Athanagild özvegyét. Leovigild egy évvel testvére, Liuva trónralépése után lett társuralkodó 569-ben, és Hispania Citerior kormányzását kapta meg. 570-ben a Cartagena és Malaga közötti terület ellen vezetett büntetőhadjáratot, 571-ben elfoglalta az erős város Asidoniát, 572-ben Córdobát. 573-ban meghalt Liuva és ezzel Leovigild egyeduralkodó lett Hispániában és Gallia Narbonensisben. Elvesztett feleségétől származó két fiát, Hermenegildet és Rekkaredet társuralkodókká tette. Még ebben az évben meghódítja Sabaria tartományt, 574-ben Cantabriát, 575-ban a Galicia-beli Montes Aregensest. 576-ban feldúlta a szvévek határterületeit, 577-ben elfoglalta a Cartagena környékén levő Orospeda területet. Leovigild ezzel nagyjából helyreállította uralmát a korábbi nyugati gót területeken és 578-ban Celtiberiában alapított egy várost – fia neve után Recopolist, valószínűleg a mai Zorita de los Canest – amit szépen kiépíttetett. 579-ben fia, Hermenegild elvette I. Sigisbert frank király, Austrasia uralkodója lányát, és megkapja kormányzásra a nyugati gót királyság egy részét. Hermenegild azonban – Goisuntha királyné párthíveire támaszkodva – fellázad apja ellen Hispalisban ami súlyos pusztításokhoz vezetett a következő években. 580-ban Leovigild ariánus zsinatot hív össze, amin megkönnyítik a katolikus hitről az ariánusra való áttérést. Ezentúl nem szükséges a megkeresztelkedés, elég, ha kézrátétel és áldozás révén megtisztulnak. 581-ben elfoglalja baszkföld egy részét és megalapítja Victoriacum – valószínűleg a mai Vitoria – városát. 582-ben Leovigild sereget gyűjt lázadó fia ellen, és 583-ban belekezd Hispalis ostromába. Hermenegild segítségére érkezik Miro, a szvévek királya, de meghal. A szvév trónon fia, Eborik követi őt. Közben Leovigild éheztetéssel és az ostrommal teljesen romlásba dönti Hispalist, és 584-ben sikerül bevennie, miután fia a bizánciak által ellenőrzött területre menekül. Ezután sorra beveszi a korábban fiához pártolt városokat és Córdobában fiát is elfogja, akit megfosztva királyságától, Valenciába küld száműzetésbe. 585-ben Leovigild feldúlja a szvév királyság területét, azaz Galiciát, elfogja és megfosztja a trónjától Audekát – aki papi pályára tér – és a szvévek államát betagolja a Nyugati Gót Királyságba. Közben Hermenegildet Tarraco-ban megölik. A frankok el akarják foglalni Gallia Narbonensist, ezért sereggel vonulnak ide. Leovigild a fiát, Rekkaredet küldi ellenük, akinek súlyos harcok árán sikerül visszavernie a frankokat. Leovigild a következő évben, 586-ban meghalt, és fia, Reakkared követte őt a trónon.
- Chiamato anche Liuvigild, Leuvigild, Leoviglild, Leogild, regnò dal 569 alla sua morte.
- Leovigild, Liuvigild, Leuvigild of Leogild was van 569 tot 21 april 586, de dag van zijn overlijden, koning van het Visigotische koninkrijk, dat in zijn tijd het grootste deel van het moderne Spanje besloeg. Na een korte periode van anarchie die volgde op de dood van koning Athanagild, werd Leovigild samen met zijn broer Liuva I uitgeroepen tot co-koning van de Visigoten. De overleden Athanagild was een broer van zowel Leovigild als Liuva. Beide nieuwe koningen waren ariaanse christenen, dit in tegenstelling tot hun merendeels katholieke onderdanen. Liuva heerste in de Visigotische landen boven de Pyreneeën, terwijl Leovigild in Hispania regeerde. Leovigild was tweemaal getrouwd: eerst met Theodosia; uit dit huwelijk werden zijn twee zonen Hermenegild en Reccared geboren. Na de dood van zijn eerste vrouw trad hij in het huwelijk met Athanagilds weduwe Goiswintha. Hij werd opgevolgd door zijn tweede zoon Reccared, die in 589 was overgegaan naar het katholicisme, waardoor een grotere eenheid ontstond tussen regeerders en geregeerden.
- Liuvigild (Leuvigild, Leuvigildo, Leovigild, Leovigildo, Leogild) var vestgoternes konge fra 569 til 21. april 586. Liuvigild ble erklært medkonge med hans bror Liuva I på vestgoternes trone etter en kort periode med anarki som fulgte døden til kong Atanagild som var bror av dem begge. Begge var ariansk kristne. Liuva var foretrukket av de vestgotiske adelsmennene og hersket over områdene nord for Pyreneene, mens Liuvigild hersket i Hispania. Liuvigild giftet seg med Atanagilds enke, Goiswintha. Hans første kone, Teodosia, mor til hans sønner, døde tidligere. Liuva døde i 572 eller 573. Liuvigild begynte sitt styre over de gjenforente vestgotiske territoriene ved å ta den bysantinsk-styrte byen Cordoba, hvor bysantinerne nylig hadde svart på Atanagilds bønn om hjelp ved å etablere et bysantinsk territorium sørøst på den iberiske halvøy. Liuvigild drev også de germanske sueviene bort fra deres befestninger i Leon og Zamora, og på den måten utvidet han sitt kongedømme mot nord og vest også, men i mer enn en ny generasjon skulle den østlige romerske keiseren beholde en base i det sørøstlige Hispania, som tok tilbake sitt gamle romerske navn Hispania Baetica. Selv om han var konstant i krig med bysantinerne i det sørlige Hispania, aksepterte Liuvigild administrasjonen til det bysantinske riket, adopterte dets pomp og seremonier og etterlignet dets mynter. Han gjorde viktige forbedringer i vestgotisk lov. Liuvigild styrket videre mulighetene for en fremtidig fredelig etterfølging, ved å trekke hans to sønner, Hermenegild og Reccared, med seg i kongelige embeter og plasserte visse regioner under deres styre. Hermenegild, den eldste, var gift med den frankiske prinsessen Ingund, datter av kong Sigibert I, den austrasiske kongen ved Metz.
- Leowigild - król Wizygotów w latach 569 - 586. Pokonał Basków i Swebów. Zniósł zakaz małżeństw Wizygotów i ludności hiszpano-rzymskiej. W 585 zjednoczył zjednoczył plemiona wizygockie na Półwyspie Iberyjskim. Jego syn Hermenegild (święty) ożenił się z księżniczką frankijską, Ingundą - katoliczką, by później zmienić wiarę z ariańskiej na katolicką. Po tym zdarzeniu Leowigild odsunął swojego najstarszego syna od dworu i dziedzictwa, by następnie w wyniku wieloletnich walk i śmierci syna zacząć niszczyć kościoły i zwalczać katolicyzm. Jednak po jego śmierci jego syn i następca - Rekkared I przeszedł na katolicyzm i został chrześcijańskim władcą Hiszpanii.
- Leovigildo foi rei dos Visigodos de Toledo no período de 572 a 586 e professava o arianismo. Em 575 ataca os montes Aregenses em resposta à batalha do rei Miro 572. O seu filho, Hermenegildo, é católico e revolta-se contra o pai. Leovigildo ocupa Mérida e cerca Sevilha. O filho pede apoio do exterior. Suevos vão em sua ajuda. O rei Miro morre em batalha em 583. Eborico, seu filho, passa a ser o rei suevo, aliado de Leovigildo. Leovigildo resolve anexar o Reino suevo, e em 585 junta os dois reinos. Morre em 586.
- Файл:Leovigildo 01. jpg Статуя Леовигильда в Мадриде. Леовигильд — король вестготов, правил в 568/569 — 586 гг. Брат Лиувы I и его соправитель в 568—571/572 гг. Хотя Леовигильд имел от первого брака с Феодосией из Карфагена двух взрослых сыновей Херменегильда (Герменегильд) и Реккареда, он, с целью упрочить свои права на престол, женился на вдове короля Атанагильда королеве Госвинте (Гунсвинте).
|
| rdfs:comment
|
- Liuvigild, Leuvigild, Leovigild, or Leogild was Visigothic King of Hispania and Septimania and since 585 of Galicia too. Their reign was located in most of modern Spain down to Toledo (Malcolm Todd, 2001) from 569 to April 21, 586. He was born c. 525. Liuvigild was declared co-king with his brother Liuva I on the throne of the Visigoths after a short period of anarchy which followed the death of King Athanagild, who was a brother of them both. Both were Arian Christians.
- Leovigild war von 569 bis 586 König der Westgoten in Spanien, ab 571/572 auch im Reichsteil Septimanien (im Südwesten Frankreichs). Er gilt als bedeutender Herrscher, da er die Macht des Königtums festigte und es nach römischem Vorbild umgestaltete, die Sueben unterwarf und sich gegen die Oströmer durchsetzte. Seine Religionspolitik blieb jedoch gesamthaft erfolglos, da es ihm nicht gelang, das Reich auf der Basis des Arianismus religiös zu einigen.
- Leovigild va ser rei dels visigots entre els anys 572 a 586. Va succeir el seu germà Liuva I, al que havia estat associat el 569.
- Leovigildo, rey de los visigodos de 572 a 586. Obtuvo el reinado después de la muerte de su hermano Liuva I. Casó por dos veces: su primera esposa fue Teodosia, de quien tuvo a sus hijos Hermenegildo y Recaredo I; su segunda esposa fue Gosuinda.
- Léovigild (en germanique Liouwighild) est un roi wisigoth d'Espagne règnant de 567 à 586. Il accède au trône conjointement avec son frère Liuva à la mort de leur supposé frère aîné Athanagild, dont il épouse la veuve, la princesse Goïswinthe, Léovigild peut être considéré comme le plus grand des rois de l'Espagne wisigothique.
- Leovigild a nyugati gótok hispániai államának királya volt. Hódító hadjáratokat folytatott Bizánc és a Szvév Királyság ellen, illetve visszaszerezte a különféle lázadásokban elszakadt hispániai területeket. Az arianizmus híveként üldözte a katolikusokat. Feleségül vette Goisunthát, Athanagild özvegyét. Leovigild egy évvel testvére, Liuva trónralépése után lett társuralkodó 569-ben, és Hispania Citerior kormányzását kapta meg.
- Chiamato anche Liuvigild, Leuvigild, Leoviglild, Leogild, regnò dal 569 alla sua morte.
- Leovigild, Liuvigild, Leuvigild of Leogild was van 569 tot 21 april 586, de dag van zijn overlijden, koning van het Visigotische koninkrijk, dat in zijn tijd het grootste deel van het moderne Spanje besloeg. Na een korte periode van anarchie die volgde op de dood van koning Athanagild, werd Leovigild samen met zijn broer Liuva I uitgeroepen tot co-koning van de Visigoten. De overleden Athanagild was een broer van zowel Leovigild als Liuva.
- Liuvigild (Leuvigild, Leuvigildo, Leovigild, Leovigildo, Leogild) var vestgoternes konge fra 569 til 21. april 586. Liuvigild ble erklært medkonge med hans bror Liuva I på vestgoternes trone etter en kort periode med anarki som fulgte døden til kong Atanagild som var bror av dem begge. Begge var ariansk kristne. Liuva var foretrukket av de vestgotiske adelsmennene og hersket over områdene nord for Pyreneene, mens Liuvigild hersket i Hispania.
- Leowigild - król Wizygotów w latach 569 - 586. Pokonał Basków i Swebów. Zniósł zakaz małżeństw Wizygotów i ludności hiszpano-rzymskiej. W 585 zjednoczył zjednoczył plemiona wizygockie na Półwyspie Iberyjskim. Jego syn Hermenegild (święty) ożenił się z księżniczką frankijską, Ingundą - katoliczką, by później zmienić wiarę z ariańskiej na katolicką.
- Leovigildo foi rei dos Visigodos de Toledo no período de 572 a 586 e professava o arianismo. Em 575 ataca os montes Aregenses em resposta à batalha do rei Miro 572. O seu filho, Hermenegildo, é católico e revolta-se contra o pai. Leovigildo ocupa Mérida e cerca Sevilha. O filho pede apoio do exterior. Suevos vão em sua ajuda. O rei Miro morre em batalha em 583. Eborico, seu filho, passa a ser o rei suevo, aliado de Leovigildo.
- Файл:Leovigildo 01. jpg Статуя Леовигильда в Мадриде. Леовигильд — король вестготов, правил в 568/569 — 586 гг. Брат Лиувы I и его соправитель в 568—571/572 гг.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
