Latin is an inflected language, and as such has nouns, pronouns, and adjectives that must be declined in order to serve a grammatical function. A set of declined forms of the same word pattern is called a declension. There are five declensions, which are numbered and grouped by ending and grammatical gender. For simple declension paradigms, visit the Wiktionary appendices First declension, Second declension, Third declension, Fourth declension, Fifth declension.

PropertyValue
dbpprop:abstract
  • Latin is an inflected language, and as such has nouns, pronouns, and adjectives that must be declined in order to serve a grammatical function. A set of declined forms of the same word pattern is called a declension. There are five declensions, which are numbered and grouped by ending and grammatical gender. For simple declension paradigms, visit the Wiktionary appendices First declension, Second declension, Third declension, Fourth declension, Fifth declension.
  • La declinació del llatí és el conjunt de formes en què es declinen els substantius, adjectius, pronoms i altres categories de paraules en la llengua llatina. En llatí, la declinació d'una paraula serveix per a indicar-ne la funció i el nombre gramatical. Hi ha cinc declinacions, que estan numerades i agrupades segons la terminació dels mots i el seu gènere gramatical. Els diferents casos s'expressen mitjançant un sufix (o morfema gramatical) afegit a l'arrel de la paraula. La flexió de les paraules dins una mateixa declinació varia segons el seu gènere gramatical masculí, femení o neutre. Cadascun dels sis casos té una funció principal i una sèrie de funcions secundàries, que poden tenir una semblança gramatical amb la funció principal o no. Aquest sistema de casos llatí ha influït en la gramàtica de les llengües romàniques (les llengües que descendeixen del llatí). Algunes, com el romanès, encara conserven un sistema de casos avui en dia, mentre que d'altres, com el català, només en conserven alguns vestigis.
  • Jako substantiva 1. deklinace se označují podstatná jména, která mají v gen. sg. koncovku -ae. Skloňují se podle vzoru femina,-ae, f..
  • Les déclinaisons latines sont au nombre de cinq et disposent chacune de six cas. Un septième cas, le locatif, vestige du latin archaïque, a subsisté en latin classique dans quelques expressions particulières, surtout pour exprimer un lieu. Le génitif singulier du nom détermine à quelle déclinaison il appartient : -æ : 1 déclinaison -i : 2 déclinaison -is : 3 déclinaison -us : 4 déclinaison -ei : 5 déclinaison Les adjectifs se déclinent comme les noms : dans la phrase, ils prennent le cas du nom qu'ils déterminent ou qualifient. Les adjectifs qualificatifs sont répartis en deux classes. La première classe correspond aux première (féminin) et deuxième déclinaisons (masculin) du nom, la seconde classe à la troisième déclinaison du nom (avec quelques spécificités). Les adjectifs déterminants (démonstratifs, indéfinis, interrogatifs) et les adjectifs pronominaux ont des déclinaisons propres. Les pronoms (personnels, démonstratifs, indéfinis, interrogatifs) se déclinent. Dans la phrase, ils prennent le cas des noms qu'ils remplacent. Ils ont des déclinaisons propres. Les modèles pour les déclinaisons ne sont pas forcément ceux-ci car cela dépend de la méthode dans laquelle on apprend.
  • A latin név(szó)ragozást (declinatio nominum) alapvetően az határozza meg, hogy a latin hajlító-ragozó nyelv, névszóit tehát a tőtípus alapján 5-féle declinatio (deklináció, névszóragozás) szerint, és (az aranykori nyelvben) 6 alapesetben ragozza. Ezek: a nominativus; és négy függő eset: accusativus, genitivus, dativus, ablativus. Szórványosan előfordulnak még sajátos alakok a külön locativusra (helyhatározó eset) és a (6. alapesetnek számító) vocativusra (megszólító eset), de egyébként az utóbbi szerepét formailag átvette az alanyeset, az előbbi pedig az indoeurópai alapnyelvben még a feltételezések szerint külön álló separativusszal együtt beolvadt az ablativusba. A névszóragozás az eset (casus) mellett megkülönbözteti a névszó számát (numerus) és nyelvtani nemét (genus). A névszóragozást követik a főnevek, a melléknevek, a participiumok, a gerundium és a gerundivum, a névmások és a számnevek (a rájuk jellemző sajátos kivételekkel és alakokkal). A szavak neme, ragozási osztálya nagy ingadozást mutat korszakonként, területenként, nyelvjárásonként és szociolektusonként is, azonkívül ingadozó a nyelvet beszélők grammatikai tudása is (nagyjából ahogy a német beszélők tudása ingadozik a grammatikai nemről és a ragozásról), az alakváltozatok tehát nagyon sokfélék, a nyelvtanok ezért megállapítottak egy vonatkoztatási pontot: az aranykori (nagyjából Kr. e. 1. század közepétől a Kr. u. 1. század közepéig) alkotások presztízse miatt e korszak irodalmi nagyságai által használt formákat tekintik normának a fennmaradt szöveganyag alapján. Ennek a korszaknak az irodalmi nyelve a grammatikai rendszer számára az alap, ehhez képest állapít meg rendhagyó és kivételes vagy sajátos stílusértékű alakokat, ezt a rendszert szentesítette azután az oktatás a kora középkortól mindmáig.
  • Not: Latince'de ismin halleriyle ilgili detaylı bilgiyi Latince dil bilgisi:İsmin halleri sayfasında bulabilirsiniz.
  • 拉丁语的名词一般有六个格：主格、呼格、属格、与格、宾格、夺格，同時名詞還分成三個性別：陰性、陽性和中性；少数地理名词还可以有方位格。拉丁语句子的意思几乎完全由名词变格而决定，和语序没有关系。 拉丁语名词有五种变位法，由名词的单数属格词尾决定，有時還會因為該詞的性別而作細分。第一变位法的单数属格词尾是“-ae”，第二变位法是“-ī”，第三变位法是“-is”，第四变位法是“-ūs”，第五变位法是“-ēī”或“-eī”。每个变位法也都有自己的特征。第一变位法的名词大部分都是阴性，第二变位法大部分是阳性或中性，第三变位法三种词性都有，第四变位法大部分是阳性，第五变位法大部分是阴性。
dbpprop:hasPhotoCollection
dbpprop:reference
rdfs:comment
  • Latin is an inflected language, and as such has nouns, pronouns, and adjectives that must be declined in order to serve a grammatical function. A set of declined forms of the same word pattern is called a declension. There are five declensions, which are numbered and grouped by ending and grammatical gender. For simple declension paradigms, visit the Wiktionary appendices First declension, Second declension, Third declension, Fourth declension, Fifth declension.
  • La declinació del llatí és el conjunt de formes en què es declinen els substantius, adjectius, pronoms i altres categories de paraules en la llengua llatina. En llatí, la declinació d'una paraula serveix per a indicar-ne la funció i el nombre gramatical. Hi ha cinc declinacions, que estan numerades i agrupades segons la terminació dels mots i el seu gènere gramatical. Els diferents casos s'expressen mitjançant un sufix (o morfema gramatical) afegit a l'arrel de la paraula.
  • Jako substantiva 1. deklinace se označují podstatná jména, která mají v gen. sg. koncovku -ae. Skloňují se podle vzoru femina,-ae, f..
  • Les déclinaisons latines sont au nombre de cinq et disposent chacune de six cas. Un septième cas, le locatif, vestige du latin archaïque, a subsisté en latin classique dans quelques expressions particulières, surtout pour exprimer un lieu.
  • A latin név(szó)ragozást (declinatio nominum) alapvetően az határozza meg, hogy a latin hajlító-ragozó nyelv, névszóit tehát a tőtípus alapján 5-féle declinatio (deklináció, névszóragozás) szerint, és (az aranykori nyelvben) 6 alapesetben ragozza. Ezek: a nominativus; és négy függő eset: accusativus, genitivus, dativus, ablativus. Szórványosan előfordulnak még sajátos alakok a külön locativusra (helyhatározó eset) és a (6.
  • Not: Latince'de ismin halleriyle ilgili detaylı bilgiyi Latince dil bilgisi:İsmin halleri sayfasında bulabilirsiniz.
rdfs:label
  • Latin declension
  • Declinació del llatí
  • Latinské skloňování
  • Déclinaisons latines
  • Latin névszóragozás
  • Latince dil bilgisi:İsim çekimleri
  • 拉丁语名词
owl:sameAs
skos:subject
foaf:page
is dbpprop:redirect of