| dbpprop:abstract
|
- While it is today mostly called the kernel, originally the same part of the operating system was also called the nucleus or core, (Note, however, that the term core has also been used to refer to the primary memory of a computer system, because some early computers used a form of memory called core memory), and was originally conceived as containing only the essential support features of the operating system. In most cases, the boot loader starts executing the kernel in supervisor mode, The kernel then initializes itself and starts the first process. After this, the kernel does not typically execute directly, only in response to external events (e.g. , via system calls used by applications to request services from the kernel, or via interrupts used by the hardware to notify the kernel of events). Additionally, the kernel typically provides a loop that is executed whenever no processes are available to run; this is often called the idle process. Kernel development is considered one of the most complex and difficult tasks in programming. Its central position in an operating system implies the necessity for good performance, which defines the kernel as a critical piece of software and makes its correct design and implementation difficult. For various reasons, a kernel might not even be able to use the abstraction mechanisms it provides to other software. Such reasons include memory management concerns (for example, a user-mode function might rely on memory being subject to demand paging, but as the kernel itself provides that facility it cannot use it, because then it might not remain in memory to provide that facility) and lack of reentrancy, thus making its development even more difficult for software engineers. A kernel will usually provide features for low-level scheduling of processes (dispatching), inter-process communication, process synchronization, context switching, manipulation of process control blocks, interrupt handling, process creation and destruction, and process suspension and resumption.
- Ein Betriebssystemkern oder Systemkern (engl. kernel) ist der zentrale Bestandteil eines Betriebssystems. In ihm ist die Prozess- und Datenorganisation festgelegt, auf der alle weiteren Softwarebestandteile des Betriebssystems aufbauen. Er bildet die unterste Softwareschicht des Systems und hat direkten Zugriff auf die Hardware. Die Konstruktion eines Betriebssystemkerns gehört zum Themenbereich der Informatik und des Softwareengineerings. Gängige Anforderungen an einen Systemkern sind Parallelverarbeitung verschiedener Aufgaben, Einhaltung zeitkritischer Grenzen, Offenheit für unterschiedlichste Anwendungen und Erweiterungen. Nicht zum Systemkern gehörende Teile werden als Userland bezeichnet.
- En informàtica, el nucli és la part fonamental d'un sistema operatiu. És el programari responsable de facilitar als diversos programes accés segur al maquinari de l'ordinador. Ja que hi ha molts programes i l'accés al maquinari és limitat, el nucli també s'encarrega de decidir quin programa podrà fer ús d'un dispositiu i durant quant de temps, cosa coneguda com a multiplexat. Accedir al maquinari directament pot ser realment complex, per això els nuclis solen implementar una sèrie d'abstraccions del maquinari. Això permet amagar la complexitat, i proporciona una interfície neta i uniforme al maquinari subjacent, facilitant-ne l'ús per part del programador. No necessàriament es necessita un nucli per a utilitzar un ordinador. Els programes poden carregar-se i executar-se directament en un ordinador «buit», sempre que els seus autors vulguin desenvolupar-los sense utilitzar cap abstracció del maquinari ni cap ajuda del sistema operatiu. Aquesta era la manera habitual d'utilitzar els primers ordinadors: per a utilitzar diferents programes s'havia de reiniciar i reconfigurar l'ordinador cada cop. Amb el temps, es va començar a deixar en memòria (fins i tot entre diferents execucions) petits programes auxiliars, com ara el carregador i el depurador, o es carregaven des de memòria de només lectura. A mesura que es van anar desenvolupant, es van convertir en els fonaments del que esdevindrien els primers nuclis de sistema operatiu. Hi ha quatre grans tipus de nuclis: Els nuclis monolítics faciliten abstraccions del maquinari subjacent realment potents i diverses. Els micronuclis proporcionen un petit conjunt d'abstraccions simples del maquinari, i utilitzen les aplicacions anomenades servidors per a oferir una funcionalitat major. Els híbrids (micronuclis modificats) són molt semblants als micronuclis purs, però inclouen codi addicional a l'espai de nucli per tal que s'executi més ràpidament. Els exonuclis no faciliten cap abstracció, però permeten l'ús de biblioteques que proporcionen una major funcionalitat gràcies a l'accés directe o quasi directe al maquinari.
- Jako kernel se v počítačové terminologii nazývá jádro operačního systému, tedy program, který koordinuje činnost ostatních programů a zprostředkovává jim prostředky počítače. Název pochází z angličtiny, kde kernel znamená obecně „jádro“. Hlavní úkol jádra spočívá v přidělovaní paměti a času procesoru (či procesorů) programům, ovládání zařízení počítače a abstrakci funkcí (aby bylo např. možné načítat soubory z pevného disku a z jednotky CD-ROM stejným příkazem). Pro zajištění bezpečnosti operačního systému je nutné, aby procesor podporoval dva módy činnosti - omezený pro aplikace a privilegovaný (se speciálními instrukcemi) pro jádro. Privilegovanému módu se proto někdy říká kernel mód. Podle architektury operačního systému se typicky rozlišuje mikrokernel (mikrojádro, jádro je velice jednoduché a obsahuje pouze zcela základní funkce, zbytek operačního systému je mimo toto jádro v aplikacích) a makrokernel (monolitické jádro, jádro je rozsáhlé, obsahuje velké množství funkcí pro všechny aspekty činnosti operačního systému včetně například souborového systému). Jakýmsi kompromisem je modulární jádro, které je fakticky makrojádrem (celé běží v privilegovaném režimu) ovšem jeho značná část je tvořena takzvanými moduly, které je možné přidávat a odebírat za běhu systému.
- En informática, el núcleo (también conocido en español con el anglicismo kernel, de la raíz germánica Kern) es la parte fundamental de un sistema operativo. Es el software responsable de facilitar a los distintos programas acceso seguro al hardware de la computadora o en forma más básica, es el encargado de gestionar recursos, a través de servicios de llamada al sistema. Como hay muchos programas y el acceso al hardware es limitado, el núcleo también se encarga de decidir qué programa podrá hacer uso de un dispositivo de hardware y durante cuánto tiempo, lo que se conoce como multiplexado. Acceder al hardware directamente puede ser realmente complejo, por lo que los núcleos suelen implementar una serie de abstracciones del hardware. Esto permite esconder la complejidad, y proporciona una interfaz limpia y uniforme al hardware subyacente, lo que facilita su uso para el programador.
- Käyttöjärjestelmäydin tai kerneli määrittelee käyttöjärjestelmän rakenteen, luokituksen ja ominaisuudet. Ydin voi olla kooltaan muutamista tuhansista aina miljooniin riveihin koodia. Tällöin ydin saattaa olla kooltaan vain kymmeniä kilotavuja tai jopa muutamia megatavuja. Käyttöjärjestelmäytimestä on kaksi päätyyppiä, nykyisin harvinaisempi ja perinteistä rakennetta noudattava monoliittinen, joka sisältää kaikki käyttöjärjestelmän ominaisuudet samassa osoiteavaruudessa, tai vain osan käyttöjärjestelmän toiminnoista omaava mikroydin. Mikroytimeen perustuva käyttöjärjestelmärakenne on saavuttanut suosiota sen teoreettisesti parempien ominaisuuksien vuoksi, vaikka todellisuudessa edut ovat jääneet vähäisiksi perinteiseen modulaariseen rakenteeseen verrattuna. Viimeksi mainittu on suosittu rakenne muun muassa sulautetuissa järjestelmissä. Nykyisin modernit käyttöjärjestelmät eivät ole rakenteeltaan puhtaasti monoliittisia (makroydin) tai mikroytimeen perustuvia, vaikka selviä esimerkkejä näistä kahdesta mallista on olemassa. Sen sijaan ne soveltavat tavalla tai toisella toistensa ideoita.
- Un noyau de système d’exploitation (abrégé noyau, ou kernel en anglais, de l'allemand kern), est la partie fondamentale de certains systèmes d’exploitation. Il gère les ressources de l’ordinateur et permet aux différents composants — matériels et logiciels — de communiquer entre eux. En tant que partie du système d’exploitation, le noyau fournit des mécanismes d’abstraction du matériel, notamment de la mémoire, du (ou des) processeur(s), et des échanges d’informations entre logiciels et périphériques matériels. Le noyau autorise aussi diverses abstractions logicielles et facilite la communication entre les processus. Le noyau d’un système d’exploitation est lui-même un logiciel, mais ne peut cependant utiliser tous les mécanismes d’abstraction qu’il fournit aux autres logiciels. Son rôle central impose par ailleurs des performances élevées. Cela fait du noyau la partie la plus critique d’un système d’exploitation et rend sa conception et sa programmation particulièrement délicates. Plusieurs techniques sont mises en œuvre pour simplifier la programmation des noyaux tout en garantissant de bonnes performances.
- Rendszermag (angolul kernel): az operációs rendszer alapja (magja), amely felelős a hardver erőforrásainak kezeléséért. A többfeladatos rendszerekben – ahol egyszerre több program is futhat – a kernel felelős azért, hogy megszabja, hogy melyik program és mennyi ideig használhatja a hardver egy adott részét (ezen módszer neve a multiplexálás). A hardver elemek használata gyakran bonyolult programrészeket igényel, ezért ezt a feladatot gyakran egységes, absztrakt hardverelérést biztosító részekkel támogatja. Ezek a részek elrejtik a bonyolult módszereket és egy tiszta, egyszerű felületet biztosítanak, amivel megkönnyítik a hardverelemeket használó programozók munkáját. A rendszermag nem „látható” program, hanem a háttérben futó, a legalapvetőbb feladatokat ellátó program. Egy számítógép működéséhez nem feltétlenül szükséges operációs rendszer és annak magja: az egyes programok közvetlenül betölthetőek és használhatóak a „csupasz vason”, feltéve, hogy a programozó vállalja azt, hogy mindent közvetlenül, operációs rendszeri segítség nélkül fog kezelni. A kezdeti számítógépek esetén ez volt a normális működési mód: minden egyes új program elindításához a gépet újra kellett indítani. Az idő előrehaladtával apró segédprogramok, rutinok állandósulni kezdtek, azokat több programhoz is használták, és kialakultak azok a szokásos programrészek, melyeket újraindítás után újra használni szerettek volna, mint például egyes betöltő (indító, boot) programok vagy hibakeresők. Ezekből alakultak ki a kezdeti operációs rendszerek. A kerneleknek négy fő kategóriáját különböztethetjük meg (eltekintve azon programkörnyezetektől, melyek kernel nélkül futnak): a monolitikus kernelek gazdag és hatékony absztrakciókat biztosítanak az alattuk található hardware elemekhez; a mikrokernelek egy kis méretű alapkészletet biztosítanak a hardware kezeléséhez, és számos alkalmazással – amiket „servereknek” nevezünk – biztosítja a további, részletesebb funkcionalitást; a hibrid vagy módosított mikrokernelek hasonlóak a színtiszta mikrokernelekhez de több, részletesebb kódot tartalmaznak a kernelmagban, hogy nagyobb sebességet érjenek el; az exokernelek (vagy rendszer rutinkönyvtárak) nem biztosítanak absztrakciókat vagy álandó rendszermagot, hanem egy programokban használható rutinkönyvtárból állnak, ami a hardver közvetlen vagy közvetett elérését biztosítja.
- In informatica, il kernel costituisce il nucleo di un sistema operativo. Si tratta di un software avente il compito di fornire ai processi in esecuzione sull'elaboratore un accesso sicuro e controllato all'hardware. Dato che possono esserne eseguiti simultaneamente più di uno, il kernel ha anche la responsabilità di assegnare una porzione di tempo-macchina e di accesso all'hardware a ciascun programma. Naturalmente, un kernel non è strettamente necessario per far funzionare un elaboratore. I programmi possono essere infatti direttamente caricati ed eseguiti sulla macchina, a patto che i loro sviluppatori ritengano necessario fare a meno del supporto del sistema operativo: questa era la modalità di funzionamento tipica dei primi elaboratori, che venivano resettati prima di eseguire un nuovo programma. In un secondo tempo, alcuni programmi accessori come i program loader e i debugger venivano lanciati da una ROM o fatti risiedere in memoria durante le transizioni dell'elaboratore da un'applicazione all'altra: essi formarono la base di fatto per la creazione dei primi sistemi operativi.
- カーネル（英: Kernel）は、階層型に設計されたオペレーティングシステム (OS) の中核となる部分である。システムのリソースを管理し、ハードウェアとソフトウェアコンポーネントのやりとりを管理する。 オペレーティングシステムの基本コンポーネントとして、カーネルはメモリ、CPU、入出力を中心としたハードウェアを抽象化し、ハードウェアとソフトウェアがやり取りできるようにする。また、ユーザープログラムのための機能として、プロセスの抽象化、プロセス間通信、システムコールなどを提供する。 これらのタスクはカーネルによって方式が異なり、設計も実装も異なる。モノリシックカーネルは全てを一つの仮想アドレス空間に格納されたコードで実行して性能を向上させようとする。マイクロカーネルはサービスの大部分をユーザー空間で実行し、コードの保守性とモジュール性を向上させようとする。多くのカーネルはこの二つのカテゴリのいずれか、あるいは中間である。
- Een kernel is het meest centrale en meest onzichtbare onderdeel van een besturingssysteem, de kern die alle basisvoorzieningen verzorgt voor de andere delen van het besturingssysteem. De kernel omvat onder meer: een voorziening voor de afhandeling van onderbrekingssignalen (interrupt handler), die alle aanvragen en uitvoeringen van invoer/uitvoer-bewerkingen bijhoudt; een scheduler, een soort dienstregeling die bepaalt welk programma op welk moment uitgevoerd mag worden; een geheugenbeheerder, die aan programma's werkgeheugen toewijst en ervoor zorgt dat zij niet elkaars geheugenruimte kunnen beschadigen. De diensten van de kernel kunnen door andere delen van het besturingssysteem en computerprogramma's worden gebruikt door middel van een verzameling programma-interfaces die meestal system calls oftewel systeemaanroepen genoemd worden.
- En kjerne (eng. kernel) er den innerste og viktigste delen av et operativsystem. Kjernens oppgave er å starte systemet, håndtere ressurstildelingen, samt å kommunisere med maskinvaren. Vanligvis fungerer kjernen som et beskyttende bindeledd mellom maskinvaren og de programmene som kjøres på systemet. Programmene har i alminnelighet ikke direkte tilgang til maskinvaren, men må først gå via kjernen. Kjernen holder til og med programmene adskilte fra hverandre slik at et program som krasjer ikke nødvendighvis drar med seg andre programmer i fallet. For at programmer skal kunne samarbeide med hverandre sørger kjernen også for at disse kan kommunisere med hverandre, enten lokalt på en avskilt datamaskin, eller over et nettverk. De to vanligste typene operativsystemskjerner er de monolittiske kjernene og mikrokjernene. Monolittiske kjerner bygger på at hele kjernen fungerer som ett sammenvevd program der alle systemets funksjoner finnes inkludert. Linux og FreeBSD er eksempler på operativsystemer som bygger på monolittiske kjerner. Mikrokjerner er bygget opp av et stort antall mindre komponenter som kommuniserer mellom hverandre og tillater at komponenter legges til og tas bort mens systemet eksekveres. Operativsystemene QNX og Mac OS X bygger på mikrokjerner. En mindre vanlig type kjerne er exokjernen. Tanken bak exokjernene er at operativsystemet ikke skal sørge for noen som helst abstraksjoner - abstraksjonene skal i stedet implementeres som programbiblioteker. Ulike typer programmer krever nemlig ulike typer abstraksjoner. Exokjerner tillater derfor, til forskjell fra de andre kjernene, at vanlige programmer kommuniserer direkte med systemets maskinvare. Exokjernens oppgave blir da redusert til å passe på at programmene bare får tilgang til den delen av maskinvaren de har rett til. Eksempler på operativsystemer som bygger på en exokjerne er Exokernel og Nemesis.
- Jądro systemu operacyjnego – podstawowa część systemu operacyjnego, która jest odpowiedzialna za wszystkie jego zadania.
- O Kernel de um sistema operacional é entendido como o núcleo deste ou, numa tradução literal, cerne. Ele representa a camada de software mais próxima do hardware, sendo responsável por gerenciar os recursos do sistema computacional como um todo.
- Nucleul unui sistem de operare (kernel în engleză), este componenta fundamentală a acestui sistem. Nucleul controlează accesul la diferitele resurse ale computerului şi permite celorlate componente — hardware şi software — să interopereze. Nucleul oferă mecanisme de abstractizare a resurselor hardware (materiale), în special în ceea ce priveşte memoria, microprocesorul(oarele), şi transferurile de informaţie între programe şi perifericele materiale. Nucleul autorizează deasemenea şi alte abstracţiuni software şi facilitează comunicaţiile inter-proces. Nucleul unui sistem de operare este el însuşi un program, dar nu poate utiliza mecanismele de abstractizare pe care le oferă celorlalte programe utilizator. Diferite motive justifică această limitare. Printre alte cauze, gestiunea întreruperilor, a spaţiului de adresaj a memoriei virtuale şi non reentranţa. Rolul său central îi impune exigenţe de performanţă ridicate. Aceasta face din nucleu partea cea mai critică a unui sistem de operare şi face ca şi conceperea şi implementarea sa sa fie cît se poate de delicate. Un exemplu din comunitatea open-source este nucleul Linux.
- Ядро́ — центральная часть операционной системы (ОС), обеспечивающая приложениям координированный доступ к ресурсам компьютера, таким как процессорное время, память и внешнее аппаратное обеспечение. Также обычно ядро предоставляет сервисы файловой системы и сетевых протоколов. Как основополагающий элемент ОС, ядро представляет собой наиболее низкий уровень абстракции для доступа приложений к ресурсам системы, необходимым для его работы. Как правило, ядро предоставляет такой доступ исполняемым процессам соответствующих приложений за счёт использования механизмов межпроцессного взаимодействия и обращения приложений к системным вызовам ОС. Описанная задача может различаться в зависимости от типа архитектуры ядра и способа её реализации.
- En operativsystemskärna är den innersta delen av ett operativsystem. Kärnans uppgift är att starta systemet, hantera resurstilldelningen, samt att kommunicera med hårdvaran. Vanligtvis fungerar kärnan som ett lager mellan datorns hårdvara och de processer som körs i datorsystemet. Programmen har i allmänhet inte direkt tillgång till hårdvaran, utan måste gå via kärnan. Kärnan har också ofta till uppgift att hålla program åtskilda från varandra så att ett program som kraschar inte nödvändigtvis kraschar andra program. Kärnan tillhandahåller också tjänster så att informationsutbyte skall kunna ske mellan program. Detta kan ske lokalt eller via nätverk.
- İşletim sistemi çekirdeği, kısaca çekirdek (kernel), işletim sisteminin kalbidir. Sistem açılırken belleğe yüklenir ve sistem kapatılıncaya kadar bellekte kalır. Linux, UNIX benzeri bir çekirdek sunar. İlk başlarda 80386 IBM PC uyumlu bilgisayarlar için geliştirilmiştir. Şimdilerde ise Itanium, MIPS, SPARC, Motorola, PowerPC ve daha pek çok platformda çalışabilmektedir. Bütün ticari UNIX'ler, SVR4 veya 4.4BSD UNIX temel alınarak geliştirilmiştir ve hepsi POSIX uyumludur. POSIX, çok iyi tanımlanmış bir yazılımlama API'si sunar. Yazılımcı, üzerinde çalıştığı işletim sisteminin alt seviye özelliklerine bağlı kalmadan kod geliştirebilmekte ve bu kodları POSIX uyumlu başka işletim sistemlerine kolaylıkla taşıyabilmektedir. Belleğe yüklenmiş Linux çekirdeğe, modüller vasıtasıyla dinamik olarak kod eklenebilir. Örneğin bir ethernet kartı sürücüsü, çalışan işletim sistemine modül ile tanıtabilir. Aynı şekilde kullanılmayan modüller dinamik olarak bellekten silinebilir.
- Ядро́ — базова компонента операційної системи, що реалізує інтерфейс між прикладними процесами та обладнанням комп'ютера. Завантажується в оперативну пам'ять комп'ютера і безпосередньо взаємодіє з апаратурою, забезпечуючи керування апаратними засобами (при цьому використовуються драйвери підключеного в систему обладнання), підтримку одночасної роботи багатьох користувачів (багатокористувацький режим), підтримку паралельного виконання багатьох процесів в системі.
- 内核（Kernel）在计算机科学中是操作系统最基本的部分。它是为众多应用程序提供对计算机硬件的安全访问的一部分软件，这种访问是有限的，并且内核决定一个程序在什么时候对某部分硬件操作多长时间。直接对硬件操作是非常复杂的；所以内核通常提供一种硬件抽象的方法，来完成这些操作。硬件抽象隐藏了复杂的部分，为应用软件和硬件提供了一套简洁，统一的接口，使程序设计更为简单。 严格地说，内核并不是计算机系统中必要的组成部分。程序可以直接地被调入计算机中执行；这样的设计，说明了设计者不希望提供任何硬件抽象和操作系统的支持；它常见于早期计算机系统的设计中。最终，一些辅助性程序，例如程序加载器和调试器，被设计到机器核心当中，或者寫入在唯讀記憶體裡。这些变化发生时，操作系统内核的概念就渐渐明晰起来了。 内核可分为四大类： 单内核： 它为潜在的硬件，提供了大量完善的硬件抽象操作。 微内核 ：只提供了很小一部分的硬件抽象，大部分功能由一种特殊的用户态程序：服务来完成。 混合内核 ：它很像微内核结构，只不过它的的组件更多的在核心态中运行，以获得更快的执行速度。 外内核 ：这种内核不提供任何硬件抽象操作，但是允许为内核增加额外的运行库，通过这些运行库应用程序可以直接地或者接近直接地对硬件进行操作。
|
| rdfs:comment
|
- While it is today mostly called the kernel, originally the same part of the operating system was also called the nucleus or core, (Note, however, that the term core has also been used to refer to the primary memory of a computer system, because some early computers used a form of memory called core memory), and was originally conceived as containing only the essential support features of the operating system.
- Ein Betriebssystemkern oder Systemkern (engl. kernel) ist der zentrale Bestandteil eines Betriebssystems. In ihm ist die Prozess- und Datenorganisation festgelegt, auf der alle weiteren Softwarebestandteile des Betriebssystems aufbauen. Er bildet die unterste Softwareschicht des Systems und hat direkten Zugriff auf die Hardware. Die Konstruktion eines Betriebssystemkerns gehört zum Themenbereich der Informatik und des Softwareengineerings.
- En informàtica, el nucli és la part fonamental d'un sistema operatiu. És el programari responsable de facilitar als diversos programes accés segur al maquinari de l'ordinador. Ja que hi ha molts programes i l'accés al maquinari és limitat, el nucli també s'encarrega de decidir quin programa podrà fer ús d'un dispositiu i durant quant de temps, cosa coneguda com a multiplexat.
- Jako kernel se v počítačové terminologii nazývá jádro operačního systému, tedy program, který koordinuje činnost ostatních programů a zprostředkovává jim prostředky počítače. Název pochází z angličtiny, kde kernel znamená obecně „jádro“. Hlavní úkol jádra spočívá v přidělovaní paměti a času procesoru (či procesorů) programům, ovládání zařízení počítače a abstrakci funkcí (aby bylo např.
- En informática, el núcleo (también conocido en español con el anglicismo kernel, de la raíz germánica Kern) es la parte fundamental de un sistema operativo. Es el software responsable de facilitar a los distintos programas acceso seguro al hardware de la computadora o en forma más básica, es el encargado de gestionar recursos, a través de servicios de llamada al sistema.
- Käyttöjärjestelmäydin tai kerneli määrittelee käyttöjärjestelmän rakenteen, luokituksen ja ominaisuudet. Ydin voi olla kooltaan muutamista tuhansista aina miljooniin riveihin koodia. Tällöin ydin saattaa olla kooltaan vain kymmeniä kilotavuja tai jopa muutamia megatavuja.
- Un noyau de système d’exploitation (abrégé noyau, ou kernel en anglais, de l'allemand kern), est la partie fondamentale de certains systèmes d’exploitation. Il gère les ressources de l’ordinateur et permet aux différents composants — matériels et logiciels — de communiquer entre eux.
- Rendszermag (angolul kernel): az operációs rendszer alapja (magja), amely felelős a hardver erőforrásainak kezeléséért. A többfeladatos rendszerekben – ahol egyszerre több program is futhat – a kernel felelős azért, hogy megszabja, hogy melyik program és mennyi ideig használhatja a hardver egy adott részét (ezen módszer neve a multiplexálás).
- In informatica, il kernel costituisce il nucleo di un sistema operativo. Si tratta di un software avente il compito di fornire ai processi in esecuzione sull'elaboratore un accesso sicuro e controllato all'hardware. Dato che possono esserne eseguiti simultaneamente più di uno, il kernel ha anche la responsabilità di assegnare una porzione di tempo-macchina e di accesso all'hardware a ciascun programma. Naturalmente, un kernel non è strettamente necessario per far funzionare un elaboratore.
- Een kernel is het meest centrale en meest onzichtbare onderdeel van een besturingssysteem, de kern die alle basisvoorzieningen verzorgt voor de andere delen van het besturingssysteem.
- En kjerne (eng. kernel) er den innerste og viktigste delen av et operativsystem. Kjernens oppgave er å starte systemet, håndtere ressurstildelingen, samt å kommunisere med maskinvaren. Vanligvis fungerer kjernen som et beskyttende bindeledd mellom maskinvaren og de programmene som kjøres på systemet. Programmene har i alminnelighet ikke direkte tilgang til maskinvaren, men må først gå via kjernen.
- Jądro systemu operacyjnego – podstawowa część systemu operacyjnego, która jest odpowiedzialna za wszystkie jego zadania.
- O Kernel de um sistema operacional é entendido como o núcleo deste ou, numa tradução literal, cerne. Ele representa a camada de software mais próxima do hardware, sendo responsável por gerenciar os recursos do sistema computacional como um todo.
- Nucleul unui sistem de operare (kernel în engleză), este componenta fundamentală a acestui sistem. Nucleul controlează accesul la diferitele resurse ale computerului şi permite celorlate componente — hardware şi software — să interopereze. Nucleul oferă mecanisme de abstractizare a resurselor hardware (materiale), în special în ceea ce priveşte memoria, microprocesorul(oarele), şi transferurile de informaţie între programe şi perifericele materiale.
- Ядро́ — центральная часть операционной системы (ОС), обеспечивающая приложениям координированный доступ к ресурсам компьютера, таким как процессорное время, память и внешнее аппаратное обеспечение.
- En operativsystemskärna är den innersta delen av ett operativsystem. Kärnans uppgift är att starta systemet, hantera resurstilldelningen, samt att kommunicera med hårdvaran. Vanligtvis fungerar kärnan som ett lager mellan datorns hårdvara och de processer som körs i datorsystemet. Programmen har i allmänhet inte direkt tillgång till hårdvaran, utan måste gå via kärnan.
- İşletim sistemi çekirdeği, kısaca çekirdek (kernel), işletim sisteminin kalbidir. Sistem açılırken belleğe yüklenir ve sistem kapatılıncaya kadar bellekte kalır. Linux, UNIX benzeri bir çekirdek sunar. İlk başlarda 80386 IBM PC uyumlu bilgisayarlar için geliştirilmiştir. Şimdilerde ise Itanium, MIPS, SPARC, Motorola, PowerPC ve daha pek çok platformda çalışabilmektedir.
- Ядро́ — базова компонента операційної системи, що реалізує інтерфейс між прикладними процесами та обладнанням комп'ютера.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
