| dbpprop:abstract
|
- A hymn is a type of song, usually religious, specifically written for the purpose of praise, adoration or prayer, and typically addressed to a deity or deities, or to a prominent figure or personification. The word hymn derives from Greek ὕμνος (hymnos), "a song of praise". Collections of hymns are known as hymnals or hymnbooks.
- Ein Hymnus bzw. eine Hymne ist ein feierlicher Preis- und Lobgesang. Die Hymne ist Ausdruck hoher Begeisterung, dementsprechend kennt sie keine formalen Regelmäßigkeiten. Sie ist in freien Rhythmen verfasst und hat keinen Reim oder festen Strophenbau. Die Hymne ist mit der Ode verwandt.
- Virsi on runomittainen hengellinen laulu, joka on ensisijaisesti tarkoitettu yhteislauluksi. Virren laulamista on kutsuttu myös veisaamiseksi. Virsi koostuu usein säkeistöistä. Virrestä voidaan eri tilaisuuksissa valita laulettaviksi vain osa säkeistöistä. Virren veisuuta voidaan säestää soittimella. Kirkoissa soittimena käytetään yleensä urkuja. Säestää voidaan myös pianolla, urkuharmonilla, kitaralla, huilulla tai muilla instrumenteilla. Veisuuta saattaa johtaa esilaulaja, Suomen luterilaisissa kirkoissa yleensä kanttori. Tunnetuin virsien kokoelma on kirkolliskokouksen hyväksymä virsikirja, mutta myös monien herätysliikkeiden lauluja kutsutaan virsiksi. Monet virret ovat syntyneet rukouksena. Virsilaulu antaa jumalanpalveluksessa seurakunnalle välineitä rukoukseen, kiitokseen ja ylistykseen.
- Chez les Anciens, un hymne (n. m) est un chant, poème à la gloire des dieux ou des héros, souvent associé à un rituel religieux. De nos jours, c'est un chant, poème lyrique à la gloire d'un personnage, d'une grande idée, etc. L'Hymne national est un chant patriotique associé aux cérémonies publiques. Dans la liturgie catholique, une hymne (n. f) est un poème religieux, qui est chanté, notamment, pendant l'office divin. Les hymnes sont désignées par leurs premiers mots en latin — A solis ortus, Pange lingua, Veni creator, etc. Elles ont donné lieu à des compositions musicales destinées à en accompagner les versets, notamment à l'orgue.
- A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja. Az elnevezés eredete a görög hümnosz (ének) jelentésű – kifejezésre, illetve latinos hymnus változatára vezethető vissza. Az ókori görög líra óta hagyományozódnak a műfaj szerkezeti sajátosságai: a megszólítás, a tárgy megnevezése; az érvelő rész (az istenség tetteinek, tulajdonságainak felsorolásával; a zárás – ezt a szerkezeti megoldást szokás ABA-formának nevezni. A himnuszköltészet a középkorban élte virágkorát, része lett a vallási szertartásoknak, érintkezett az imaformákkal, és elősegítette a rímes-időmértékes verselés fejlődését. A himnusz a későbbi korokban már nem csak vallásos tartalmakat fejezett ki, hanem bármely bölcseleti mondanivalót; és a hagyományos szerkezeti keretek is fellazultak. Így végül az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált: szárnyaló lendületű költemény, amelyet szinte bármely tárgy, téma – elvont eszme, természeti jelenség, kiváló tulajdonságú ember, egy ország – magasztalására írhattak.
- L'inno è una composizione poetica, in genere abbinata alla musica, di forma strofica e di argomento elevato: patriottico, mitologico, religioso. Nell'antichità l'inno era soprattutto un componimento di carattere religioso dedicato alla divinità e alla sua glorificazione. Si sviluppò in seguito nella civiltà greca e meno in quella latina sotto forma di componimento in esametri. L'inno assunse dignità letteraria tra l'VIII e il VI secolo a.C. con gli Inni omerici e venne in seguito sviluppato e variato metricamente da alcuni poeti come Pindaro, Bacchilide e Alceo. Nell'innografia cristiana gli inni erano formati da strofe che venivano cantate, accompagnate o meno da strumenti musicali. Nell'età moderna l'inno ha assunto carattere politico oltre che sacro nei componimenti poetici di Foscolo, Monti, Leopardi, Manzoni con gli Inni sacri e Carducci (Brindisi). Il metro dell'inno deriva da quello della canzonetta formata da strofe brevi con un ultimo verso tronco.
- 聖歌（せいか）は、キリスト教において用いられる宗教歌を幅広く指す語である。教派ごとにその指す内容は若干異なるが、以下のように「賛美歌」などに比べて広義の意味合いをもつ事が多い。 聖歌…古代・中世から続く宗教歌、東方教会（正教会・東方諸教会）の奉神礼に用いられる歌、カトリック教会・聖公会等の典礼聖歌、（以下に挙げた狭義の）賛美歌が含まれる。 賛美歌…会衆によって賛美される、民衆的な性格を持つもの、特にプロテスタントを中心として西方教会で用いられる宗教歌を指す。聖歌（聖歌の友社）、新聖歌（教文館）など、出版される賛美歌集に「聖歌集」等の名が付される事もある。 キリスト教音楽が聖歌より広義の内容をもち、歌詞を伴わない器楽曲なども含まれるのに対し、「聖歌」はふつう歌詞が伴われるものをいう。正教会の聖歌は原則としてア・カペラ（無伴奏声楽）であって器楽を伴わないため、正教会の奉神礼で用いられる音楽は必然的に全て聖歌となる。
- Een hymne (grieks ὕμνος, "lofzang") is lofzang op een verheven onderwerp zoals God of een godheid, en veelal religieus van aard, maar ook landen of de Olympische Spelen dienen soms als onderwerp. In de christelijke traditie is het zingen van hymnen een vast onderdeel van de liturgie. Is het onderwerp minder verheven van aard, dan spreekt men van een ode. Een dithyrambe is een bijzondere vorm van de hymne.
- Hymne betyr lovsang og betegnet i antikken en enkel høystemt lovprisning av guder eller mennesker. Begrepet brukes i kirkemusikk om en lov- eller takkesang til Guds ære. Paulus’ oppfordring til efeserne: ”og syng sammen, la salmer, hymner og åndelige sanger lyde!” viser at hymnen ble tatt i bruk allerede hos den første generasjon kristne. I oppfordringen bruker Paulus hymner sammen med salmer (ψαλμόις) og sanger (ώδαις). Antakelig utgjorde de en enhetlig sangform som var karakteristisk i den urkristne menigheten. En av årsakene til at det er vanskelig å skille mellom formene er at de til dels brukes om hverandre i Septuaginta for å gjengi de samme hebraiske ord som knyttes til det gamle testamentets salmer. I forbindelse med påskemåltidet ble Hallel-salmene sunget. Når dette beskrives av Matteus og Markus brukes verbet hymnesantes (ύμνήσαντες) som egentlig kan oversettes ”hymnesynge”. Dette viser at hymne kan forstås relativt vidt og beskrive kristen sang i sin alminnelighet. Ambrosius (339 -397) skal ha fornyet den liturgiske sang, og ca 40 salmer går under Ambrosius’ navn, men ikke alle disse kan føres tilbake til ham. Kun 14 regnes som 100% autentiske. Til og med den såkalte ambrosianske lovsang ”Te deum laudamus” (O store Gud vi lover deg) er ikke diktet av Ambrosius, men har ukjent opprinnelse. Hymne blir videre benyttet om nasjonalsanger. I nyere musikk blir begrepet brukt om et større anlagt festlig verk for kor og orkester eller om resultatet av en vellykket jamsession som i Oscar Peterson’s ”Hymn to Freedom”. Den tverrvitenskapelige fagdisiplin som gjennom historiske og analytiske studier arbeider med den kristne sangen kalles hymnologi. Hymnologi er ikke en selvstendig universitetsdisiplin, men det finnes et forskningsnettverk for nordiske hymnologer tilknyttet Nordisk institutt for hymnologi (Nordhymn).
- Hymn (z greckiego hymnos - pieśń pochwalna) - uroczysta i podniosła pieśń pochwalna o apostroficznym charakterze wypowiedzi, komponowana na cześć bóstwa, szczególnej osoby, wydarzenia, ojczyzny (kraju), a także idei. W kręgu kultury europejskiej hymny znane były w basenie Morza Śródziemnego już w starożytności. Na stałe weszły do kanonów kulturowych wraz z rozwojem chrześcijaństwa, który uczynił swoim ten rodzaj literacki wzorując się na hebrajskim Starym Testamencie i judeochrześcijańskim Nowym Testamencie. W literaturze średniowiecznej miał charakter niemal wyłącznie religijny. Współcześnie utożsamiany z pieśnią patriotyczną. Historia literatury zna hymny: państwowe, narodowe, wojskowe, religijne, koronacyjne, akademickie, a także szkolne. Niekiedy hymnem staje się utwór wcale niespełniający ścisłych form gatunkowych; wystarczy, że określona społeczność nada mu taką funkcję. Ma swoją odmianę liturgiczną śpiewaną w czasie nabożeństw. W szczególności rozbudowane są hymny protestanckie (pierwszy skomponowany przez Marcina Lutra). Znanym polskim hymnem jest "Hymn do miłości Ojczyzny" stworzony przez Ignacego Krasickiego. Zobacz też: Hymn państwowy Polskie pieśni hymniczne Hymn harcerski Hymn górniczy Hymn spółdzielców przegląd zagadnień z zakresu literatury.
- Hino é uma composição musical. O hino pode ser de espírito religioso, escrito especificamente para louvor ou adoração tipicamente endereçado a um deus ou outra personalidade. Além dos hinos religiosos, existem hinos patrióticos, desportivos e outros.
- Hinologia e o estudo acadêmico das canções religiosas, ou seja, o hino, entre outros aspectos, focado particularmente no canto coral e congregacional. Isto pode estar melhor esclarecido em hinódia, a criação e a prática de tais canções. Hinologistas, tais como John D. Julian, podem estudar a historia e origens dos hinos e a tradição dos cantos de adoração, as biografias de mulheres e homens que tem escrito hinos que passaram para uso coral ou congregacional, a interrelação entre texto e melodia, o processo historico (both folk and redactional) que muitas vezes mudaram os textos dos hinos (e às vezes a melodia), e os argumentos sociopolíticos, teológicos e estéticos referentes aos vários estilos da adoração cantada. Hinódia Música sacra Música profana Música religiosa Música cristã Sociedade Hinológica da Grã-Bretanha e Irlanda Sociedade Hinológica dos Estados Unidos e Canadá Grupo de Trabalho Internacional para a Hinologia (na Alemanha) Dicionário da Hinologia Americana no Oberlin College Relação de períodos, áreas e gêneros de hinódia Enciclopédia Católica Hinologia Canadense Recursos de hinologia do Southern Baptist Theological Seminary
- Гимн — торжественная песня, восхваляющая и прославляющая кого-либо или что-либо (первоначально — божество).
- Hymn, av latinets hymnus, av grekiskans hymnos med betydelsen 'sång till gudars eller hjältars ära' – även 'lovsång till Gud', är en högtidlig sång, t. ex. nationalhymn, ofta av religiös karaktär. På engelska motsvarar ordet 'hymn' svenskans psalm, medan 'psalm' på engelska vanligen syftar på Bibelns psaltarpsalmer.
- İlahi, Allah'ı övmek, O'na dua etmek ve en büyük aşkın Allah aşkı olduğunu belirtmek amacıyla yazılmıs makamla okunan dini tasavvufi halk edebiyatı nazım şeklidir. Arapça kökenli bir kelimedir. Bir başka kullanımı da şaşma ve sitem bildiren ünlemdir. İlahiler çok eski zamanlardan bu yana dinlerin ve inançların önemli bir parçasını oluşturmuştur. Her dinin ilahilere farklı bir bakışı vardır. Her dinin farklı ilahileri vardır. İlahiler bir dinin kutsal metinlerinin bir parçasını oluşturup, kutsi bir mahiyete sahip olabilir veya sadece o dinin inandığı Tanrı veya tanrısal mefhumları övmek için inananlar tarafından yazılmış, kutsiyeti bulunmayan metinler de olabilirler. İlahiler çoğu dinde din eğitiminin önemli bir parçasıdır. Bazı dinlerde ve inanışlarda ilahi söylemek bir tür ibadettir. Fakat, ilahi söylemek çoğu inanışta belirli ibadetlerin sadece bir parçasını oluşturur. 7'li, 8'li ve 11'li hece ölçüsü ile yazılır. Dörtlük sayısı 3 ila 7 arasındadır.
- Гі́мн (грец. hýmnos — похвальна пісня) — урочистий музичний твір на слова символічно-програмного змісту, вживається здебільшого як символ держави.
|
| rdfs:comment
|
- A hymn is a type of song, usually religious, specifically written for the purpose of praise, adoration or prayer, and typically addressed to a deity or deities, or to a prominent figure or personification. The word hymn derives from Greek ὕμνος (hymnos), "a song of praise". Collections of hymns are known as hymnals or hymnbooks.
- Ein Hymnus bzw. eine Hymne ist ein feierlicher Preis- und Lobgesang. Die Hymne ist Ausdruck hoher Begeisterung, dementsprechend kennt sie keine formalen Regelmäßigkeiten. Sie ist in freien Rhythmen verfasst und hat keinen Reim oder festen Strophenbau. Die Hymne ist mit der Ode verwandt.
- Virsi on runomittainen hengellinen laulu, joka on ensisijaisesti tarkoitettu yhteislauluksi. Virren laulamista on kutsuttu myös veisaamiseksi. Virsi koostuu usein säkeistöistä. Virrestä voidaan eri tilaisuuksissa valita laulettaviksi vain osa säkeistöistä. Virren veisuuta voidaan säestää soittimella. Kirkoissa soittimena käytetään yleensä urkuja. Säestää voidaan myös pianolla, urkuharmonilla, kitaralla, huilulla tai muilla instrumenteilla.
- Chez les Anciens, un hymne (n. m) est un chant, poème à la gloire des dieux ou des héros, souvent associé à un rituel religieux. De nos jours, c'est un chant, poème lyrique à la gloire d'un personnage, d'une grande idée, etc. L'Hymne national est un chant patriotique associé aux cérémonies publiques. Dans la liturgie catholique, une hymne (n. f) est un poème religieux, qui est chanté, notamment, pendant l'office divin.
- A himnusz vallásos jellegű, Istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Tárgya és alkalma tehát eredetileg valamely istenség vagy az Isten dicsérete, megnyerése és magasztalása. A vallásos költészet egyik legrégibb műfaja, az ősi kultúrákban mindenhol fellelhető. Közeli rokona az irodalmi ima műfaja.
- L'inno è una composizione poetica, in genere abbinata alla musica, di forma strofica e di argomento elevato: patriottico, mitologico, religioso. Nell'antichità l'inno era soprattutto un componimento di carattere religioso dedicato alla divinità e alla sua glorificazione. Si sviluppò in seguito nella civiltà greca e meno in quella latina sotto forma di componimento in esametri. L'inno assunse dignità letteraria tra l'VIII e il VI secolo a.C.
- Een hymne (grieks ὕμνος, "lofzang") is lofzang op een verheven onderwerp zoals God of een godheid, en veelal religieus van aard, maar ook landen of de Olympische Spelen dienen soms als onderwerp. In de christelijke traditie is het zingen van hymnen een vast onderdeel van de liturgie. Is het onderwerp minder verheven van aard, dan spreekt men van een ode. Een dithyrambe is een bijzondere vorm van de hymne.
- Hymne betyr lovsang og betegnet i antikken en enkel høystemt lovprisning av guder eller mennesker. Begrepet brukes i kirkemusikk om en lov- eller takkesang til Guds ære. Paulus’ oppfordring til efeserne: ”og syng sammen, la salmer, hymner og åndelige sanger lyde!” viser at hymnen ble tatt i bruk allerede hos den første generasjon kristne. I oppfordringen bruker Paulus hymner sammen med salmer (ψαλμόις) og sanger (ώδαις).
- Hymn (z greckiego hymnos - pieśń pochwalna) - uroczysta i podniosła pieśń pochwalna o apostroficznym charakterze wypowiedzi, komponowana na cześć bóstwa, szczególnej osoby, wydarzenia, ojczyzny (kraju), a także idei. W kręgu kultury europejskiej hymny znane były w basenie Morza Śródziemnego już w starożytności.
- Hino é uma composição musical. O hino pode ser de espírito religioso, escrito especificamente para louvor ou adoração tipicamente endereçado a um deus ou outra personalidade. Além dos hinos religiosos, existem hinos patrióticos, desportivos e outros.
- Hinologia e o estudo acadêmico das canções religiosas, ou seja, o hino, entre outros aspectos, focado particularmente no canto coral e congregacional. Isto pode estar melhor esclarecido em hinódia, a criação e a prática de tais canções. Hinologistas, tais como John D.
- Гимн — торжественная песня, восхваляющая и прославляющая кого-либо или что-либо (первоначально — божество).
- Hymn, av latinets hymnus, av grekiskans hymnos med betydelsen 'sång till gudars eller hjältars ära' – även 'lovsång till Gud', är en högtidlig sång, t. ex. nationalhymn, ofta av religiös karaktär. På engelska motsvarar ordet 'hymn' svenskans psalm, medan 'psalm' på engelska vanligen syftar på Bibelns psaltarpsalmer.
- İlahi, Allah'ı övmek, O'na dua etmek ve en büyük aşkın Allah aşkı olduğunu belirtmek amacıyla yazılmıs makamla okunan dini tasavvufi halk edebiyatı nazım şeklidir. Arapça kökenli bir kelimedir. Bir başka kullanımı da şaşma ve sitem bildiren ünlemdir. İlahiler çok eski zamanlardan bu yana dinlerin ve inançların önemli bir parçasını oluşturmuştur. Her dinin ilahilere farklı bir bakışı vardır. Her dinin farklı ilahileri vardır.
- Гі́мн (грец. hýmnos — похвальна пісня) — урочистий музичний твір на слова символічно-програмного змісту, вживається здебільшого як символ держави.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
