| dbpprop:abstract
|
- The Hundred Years' War was a prolonged conflict lasting from 1337 to 1453 between two royal houses for the French throne, which was vacant with the extinction of the senior Capetian line of French kings. The two primary contenders were the House of Valois and the House of Plantagenet, also known as the House of Anjou. The House of Valois claimed the title of King of France, while the Plantagenets from England claimed to be Kings of France and England. Plantagenet Kings were the 12th century rulers of the Kingdom of England, and had their roots in the French regions of Anjou and Normandy. French soldiers fought on both sides, with Burgundy and Aquitaine providing notable support for the Plantagenet side. The conflict lasted 116 years but was punctuated by several periods of peace, before it finally ended in the expulsion of the Plantagenets from France. The war was a victory for the house of Valois, who succeeded in recovering the Plantagenet gains made initially and expelling them from the majority of France by the 1450s. The war was in fact a series of conflicts and is commonly divided into three or four phases: the Edwardian War (1337–1360), the Caroline War (1369–1389), the Lancastrian War (1415–1429), and the slow decline of English fortunes after the appearance of Joan of Arc (1412–1431). Several other contemporary European conflicts were directly related to the conflict between England and France: the Breton War of Succession, the Castilian Civil War, and the War of the Two Peters. The term "Hundred Years' War" was a later term invented by historians to describe the series of events. The war owes its historical significance to a number of factors. Though primarily a dynastic conflict, the war gave impetus to ideas of both French and English nationality. Militarily, it saw the introduction of new weapons and tactics, which eroded the older system of feudal armies dominated by heavy cavalry. The first standing armies in Western Europe since the time of the Western Roman Empire were introduced for the war, thus changing the role of the peasantry. For all this, as well as for its long duration, it is often viewed as one of the most significant conflicts in the history of medieval warfare. In France, the English invasion, civil wars, deadly epidemics, famines and marauding mercenary armies (turned to banditry) reduced the population by two-thirds. Shorn of its Continental possessions, England was left an island nation, a fact which profoundly affected its outlook and development for more than 500 years.
- Als Hundertjähriger Krieg (französisch Guerre de Cent Ans, englisch Hundred Years’ War) wird der englisch-französische Konflikt und der französische Bürgerkrieg zwischen 1337 und 1453 bezeichnet. Den Hintergrund bildete erstens der Streit um die Thronfolge in Frankreich zwischen dem englischen König Edward III. und Philipp von Valois, zweitens ein innerfranzösischer Konflikt um Macht und Einfluss zwischen den Parteien der Bourguignons und der Armagnacs und drittens ein lehnsrechtlicher Streit um die Besitzungen der englischen Könige als Herzöge von Aquitanien im Königreich Frankreich. Der Krieg endete mit einem Sieg der Valois und hat zudem entscheidend zur Herausbildung eines Nationalbewusstseins der Franzosen und Engländer beigetragen.
- La Guerra dels Cent Anys és una sèrie de conflictes entre Anglaterra i França. Es considera que aquest període va durar de 1337 a 1453 (o sigui gairebé 116 anys). Per als historiadors, es tracta més aviat de la Primera Guerra dels Cent Anys, per distingir-la de La Segona Guerra dels Cent Anys, menys coneguda.
- Stoletá válka byla konfliktem mezi Anglií a Francií v letech 1337–1453, jejíž příčinou byl spor o nadvládu ve Flandrech a jihozápadní Francii a záminkou neuznání nástupnictví Eduarda III. na francouzský trůn. Skončila tak, že Angličané ztratili všechna francouzská území (která před válkou vlastnili, vizte Normanské vévodství) kromě Calais a Normanských ostrovů. Ačkoliv konvenčně zvána „stoletá“, trvala tato válka vlastně 116 let – nebyl to však nepřetržitý sled bojových akcí, ale střídavá období prudkých bojů následovaná roky příměří. V průběhu války lze rozeznat 3 hlavní fáze (viz níže).
- La llamada Guerra de los Cien Años fue una prolongada serie de conflictos armados entre los reyes de Francia y los de Inglaterra que duraron en realidad 116 años (61 años de guerra y 55 de tregua). Esta guerra fue de origen puramente sucesorio y feudal, pues su propósito no era otro que definir quién sucedería a la rama principal de los Capeto (extinta en 1328), los Valois o los Plantagenet, y quién controlaría las enormes posesiones que los monarcas ingleses tenían en territorios franceses desde 1154, debido al ascenso al trono inglés de Enrique Plantagenet, conde de Anjou y casado con Leonor de Aquitania. Tuvo implicaciones internacionales, con la participación de Castilla. Finalmente y después de innumerables avatares, se saldó con una victoria francesa y la retirada inglesa del continente con la excepción de Calais, que permanecerá en manos inglesas hasta 1558.
- Satavuotinen sota on nimi, jonka historioitsijat ovat antaneet sarjalle toisiinsa liittyviä sotia, joita käytiin 116 vuoden jakson aikana Englannin ja Ranskan välillä. Yhteenotot alkoivat vuonna 1337 ja päättyivät 1453. Sotaa käytiin lähinnä Ranskassa, ja sitä voidaan pitää ranskalaisena sisällissotana yhtä paljon kuin kansainvälisenä konfliktina. Historioitsija Philippe de Vriesin mukaan sotaa käytiin "enimmäkseen maakunnallisella tasolla". Häntä lainannut Fernand Braudel lisää, että "Englanti toimi maakuntana (tai maakuntien ryhmänä) englantilais-ranskalaisessa yksikössä, joka oli sekä taistelukenttä että voittajan palkinto (Braudel 1984 s. 353). Satavuotista sotaa pidetään yhtenä keskiajan merkittävimmistä konflikteista. Sen kuluessa otettiin käyttöön uusia aseita ja taktiikoita, jotka rapauttivat vanhan, raskaan ratsuväen hallitseman feodaaliarmeijajärjestelmän. Lisäksi sodan aikana nähtiin ensimmäiset vakinaiset armeijat Länsi-Euroopassa sitten Länsi-Rooman valtakunnan. Sota muutti aatelisten ja talonpoikien suhdetta sekä vauhditti kansallisvaltioiden kehitystä ja monarkioiden vahvistumista. Ennen sotaa etenkin Ranska oli ollut jakautunut hyvin itsenäisten vasallien johtamiin läänityksiin. Sodan vaikutuksesta kuninkaan asema alkoi vahvistua. Sota vaikutti myös eurooppalaisen identiteetin ja sen eri kansallisten vivahteiden syntymiseen ja kehittymiseen.
- La guerre de Cent Ans couvre une période de 116 ans ([[1337 à [[1453) pendant laquelle s’affrontent la [[France et l’[[Angleterre lors de nombreux conflits, entrecoupés de trêves plus ou moins longues. La guerre commence lorsque [[Édouard III d'Angleterre fait valoir ses droits au trône, en tant que petit-fils de Phillipe le Bel, face au descendant indirect qu'est Philippe de Valois. Il déclare donc la guerre au roi de France [[Philippe VI de France|Philippe VI. Le [[Traité de Picquigny|traité de paix définitif, signé le 29 août 1475 à [[Picquigny en [[Picardie, en marque officiellement la fin. Cependant, on retient plutôt l'année [[1453, date à laquelle les Anglais sont totalement chassés de France (sauf [[Calais). Le conflit a débouché sur la constitution de deux nations européennes indépendantes la France et l’Angleterre qui, jusqu’alors, étaient imbriquées juridiquement et culturellement, et étaient en lutte pour le contrôle territorial de l’Ouest de la France. Pour le contrôle de ce territoire, les [[Plantagenêts (dynastie royale anglaise) et les [[Capétiens avaient déjà lutté près de 140 ans, entre [[1159 et [[1299. Cette première période avait vu évoluer les deux royaumes d’une organisation féodale très morcelée à une structure d’État centralisé. Le problème posé par le [[Duché d'Aquitaine|duché de Guyenne n’ayant pas été résolu à la fin du dernier conflit — le roi d’Angleterre étant [[Vassalité|vassal du roi de France en tant que [[Liste des ducs d'Aquitaine|duc d’Aquitaine — mais également les intrigues pour prendre le contrôle de la Bretagne et des Flandres sont à l’origine du déclenchement des hostilités. Cependant, la cause profonde du conflit est la crise démographique puis économique et sociale que traverse le monde médiéval occidental depuis le début du XIV siècle.
- A Százéves háború egy Anglia és Franciaország közt dúló, 116 évig tartó háború volt. IV. (Szép) Fülöp halála után nem sokkal kihalt a Capetingek férfiága. A trón oldalágon a Valois-családra [valoá] szállt. A francia trónra- leányági öröklésre hivatkozva- az angol király, III. Edward is igényt tartott. A háború kirobbanásában a trónviszály mellett a textilipara révén gazdag Flandria feletti uralom kérdése is szerepet játszott. Az angolok Flandriában törtek előre, és legyőzték a franciákat. A franciák sorozatos vereségeik után jelentős területi engedményeket tettek. Franciaországban a hadseregek dúlásai és a pestis elviselhetetlenné tette a városi és falusi szegénység helyzetét. A háborús veresége miatt tekintélyét vesztett nemességgel szemben parasztfelkelés robbant ki, amelyhez Párizs népe is csatlakozott. A felkelést kezdeti sikerek után-mint a középkorban mindegyiket- leverték. Az erőre kapó francia királyság az angolokat néhány kikötő (Calais, Bordeaux, La Rochelle) kivételével kiszorította Franciaországból. A két fél fegyverszünetet kötött. A harcok a XV. század elején ismét fellángoltak. Az angolok újra támadásba lendültek, és legyőzték a francia seregeket. Elesett Párizs is, a francia trónörökös, a későbbi VII. Károly délre menekült. Az angolok már Orléans-t [orlean] ostromolták, mikor egy ifjú parasztlány, Jeanne d’Arc [zsann dark] angolellenes mozgalmat indított. Jeanne d’Arcot látomásai vezették, és isteni eredetű küldetéstudata erőt öntött a francia seregekbe. Felmentették Orleans-t, majd Reimsig a francia koronázó városig nyomultak előre. Jeanne d’Arc álma teljesült. VII. Károlyt francia királlyá koronázták, ám a lány rövidesen fogságba esett (1430), s az angolok kezébe került. Jeanne d’Arc, a tömegeket megmozgató fanatikus kezdett kényelmetlenné válni mind az angol, mind a francia vezető réteg számára. Így az angolok a francia egyház közreműködésével eretnekként máglyán megégették. A francia győzelmek hatására az angolok franciaországi uralma hamarosan összeomlott. A megszülető békében egyedül a Calais-t [kalé] tudták megtartani. Az angolok kiűzésével párhuzamosan Károly a helyi hatalmasságokat is megtörte. A főnemességtől megvonta a katonatartás jogát, s zsoldoshadsereget állított fel. Utódai folytatták a központosítást, s újabb területeket csatoltak Franciaországhoz.
- La guerra dei cent'anni fu un conflitto tra il Regno d'Inghilterra e il Regno di Francia che durò, non continuativamente, 116 anni - dal 1337 al 1453 - e che si concluse con l'espulsione degli inglesi da tutti i territori continentali, fatta eccezione per la cittadina di Calais. Il conflitto fu costellato da tregue molto brevi e interrotto da due veri e propri periodi di pace della durata rispettivamente di 9 e 26 anni, che lo dividono in tre fasi principali, la guerra edoardiana (1337-1360), la guerra carolina (1369-1389) e la guerra dei Lancaster (1415-1429), alle quali deve essere aggiunta la fase conclusiva della guerra (1429-1453). Tale suddivisione è tipica della storiografia anglosassone, mentre altre periodizzazioni vorrebbero un conflitto bipartito in una prima (1337-1389) ed in una seconda fase (1415-1453). La guerra dei cent'anni segnò l'apice delle tensioni tra Francia e Inghilterra, iniziate nell'undicesimo secolo e finite nel 1815, dopo la sconfitta definitiva di Napoleone Bonaparte. La guerra dei cent'anni fu il primo conflitto in cui si usarono le armi da fuoco. In particolare, le bombarde fecero la loro prima comparsa su suolo francese nel corso della battaglia di Crécy, tra le file inglesi. La guerra ha una straordinaria importanza storica, tale da valere secondo alcuni storici come riferimento per la conclusione del Medioevo. Le ragioni della sua rilevanza sono molto varie e molti storici hanno per anni ritenuto che fossero di tipo dinastico, ma affrontando coerentemente l'argomento questo appare impossibile: la guerra scoppia nel 1337 e Edoardo III, figlio di Edoardo II, era parente stretto di Filippo il Bello, tuttavia avendo atteso 9 anni prima di scatenare la guerra la ragione non può essere questa. Non si può parlare di Guerra dei cent'anni senza analizzare a fondo la crisi del XIV secolo: Filippo IV è un re costantemente a corto di denaro ed agisce perciò in due direzioni, verso l'occidente nella Guienna e verso le Fiandre; così facendo bloccò i commerci, imponendo delle tassazioni impossibili. Militarmente, la guerra vide la nascita di nuove armi e nuove tattiche, le quali segnarono l'abbandono degli eserciti organizzati su base feudale e incentrati sulla forza d'urto della cavalleria pesante. Sui campi dell'Europa Occidentale videro la luce eserciti professionali, per la prima volta dai tempi dell'Impero Romano, rivalutando il ruolo della gleba.
- ファイル:Jeanne d'Arc - Panthéon III. jpg シャルル7世の戴冠とジャンヌ・ダルク 百年戦争（ひゃくねんせんそう、英: The Hundred Years War、仏: La Guerre de Cent-Ans）は、フランス王国の王位継承をめぐるヴァロワ朝フランス王国と、プランタジネット朝およびランカスター朝イングランド王国の戦い。「百年戦争」は19世紀初期にフランスで用いられるようになった呼称で、イギリスでも19世紀後半に慣用されるようになった。 伝統的に1337年11月1日のエドワード3世によるフランスへの挑戦状送付から1453年10月19日のボルドー陥落までの116年間の交戦状態を指すが、歴史家によっては、始まりを1294年5月19日のギュイエンヌ（アキテーヌの別名）押収、終結をピッキニー条約が締結された1475年8月29日とする場合もある。また、エドワード3世がノルマンディーに上陸した1338年や、ギュイエンヌ、カンブレーにおいて戦闘が開始された1339年を開始年とする説もある。いずれにしても戦争状態は間欠的なもので、休戦が宣言された時期もあり、終始戦闘を行っていたというわけではない。 現在のフランスとイギリスの国境線を決定した戦争であり、両国の国家体系と国民の帰属意識は、この戦争を通じて形成されたといっても過言ではない。
- De Honderdjarige Oorlog is een lange serie conflicten afgewisseld met wapenstilstanden tussen de koningen van Engeland en Frankrijk. De term stamt uit de 19e eeuw. De duur van deze oorlog wordt meestal gerekend van 1337 tot 1453. De Honderdjarige Oorlog viel in een periode van economische stagnatie in het laatmiddeleeuwse West-Europa en verergerde deze tot een algehele depressie. Tegelijk werd het gebied getroffen door de zwarte dood. Samen veroorzaakten deze factoren een ontvolking waarvan Europa pas in de 15e eeuw herstelde.
- Hundreårskrigen er navnet moderne historikere har gitt til en serie med konflikter, utkjempet gjennom en 116-årsperiode, mellom England og Frankrike, og senere Burgund, fra 1337 til 1453. Historikerne setter alle disse konfliktene under én og samme krig, derav navnte hundreårskrigen. Krigen ble stort sett kjempet på fransk jord, og konflikten har i mange sammenhenger blitt erkjent mer som en fransk borgerkrig enn en internasjonal krig. Historikeren Philippe de Vries har foreslått at krigen «mer eller mindre foregikk på et provinsielt plan. » En annen historiker, Fernand Braudel, siterer de Vries, men legger til: «England fungerte som en provins (eller som en gruppe av provinser) innenfor den Anglo-franske delen» som «både var slagmarken og gevinsten» (Braudel 1984 s. 353) Krigen var betydningsfull grunnet ulike faktorer som: Nye våpen og ny militær taktikk ble introdusert som avløste tidligere tiders føydale arméer dominert av tungt kavaleri. Bueskyttere viste seg for eksempel å være mer effektive og samtidig mer økonomiske enn tungt bevæpnede riddere De første stående arméer i Vest-Europa siden Romerriket Endringer i rollene til adelskapet og bønder Den tidlige utviklingen av nye monarkier og nasjonenes vekst
- Wojna stuletnia – termin nadany przez XIX-wiecznych historyków serii konfliktów zbrojnych jakie z przerwami miały miejsce przez 116 lat w XIV i XV wieku pomiędzy Anglią i Francją. W 1328 roku zmarł ostatni z synów Filipa IV Pięknego, król Karol IV. Jego śmierć zakończyła ponad trzystuletnie rządy dynastii Kapetyngów. Do tronu po zmarłym władcy zgłosiło roszczenia aż trzech pretendentów: dwaj bratankowie Filipa Pięknego i jego wnuk ze strony córki Izabeli, król Anglii Edward III, co stało się przyczyną najdłuższej w historii Europy wojny o sukcesję. Biorąc pod uwagę długość i złożoność wojny stuletniej, można uznać, że była to pierwsza wojna ogólnoeuropejska. Choć w walkach brały udział głównie oddziały francuskie i angielskie, każda ze stron szukała sojuszników. Walki miały miejsce na licznych frontach, nie tylko we Francji i Anglii, ale również między innymi w Hiszpanii, Niderlandach i Szkocji.
- A expressão Guerra dos Cem Anos identifica uma série de conflitos armados, registrados de forma intermitente, durante o século XIV e o século XV, envolvendo a França e a Inglaterra. A longa duração desse conflito explica-se pelo grande poderio dos ingleses de um lado e a obstinada resistência francesa do outro. Ela foi a primeira grande guerra européia que provocou profundas transformações na vida econômica, social e política da Europa Ocidental. A França foi apoiada pela Escócia, Boêmia, Castela e Papado de Avignon. A Inglaterra teve por aliados os flamengos e alemães. A questão dinástica que desencadeou a chamada Guerra dos Cem Anos ultrapassou o caráter feudal das rivalidades político-militares da Idade Média e marcou o teor dos futuros confrontos entre as grandes monarquias européias.
- Războiul de o sută de ani a fost purtat între Anglia şi Franţa în intervalul 1337-1453. Războiul de o sută de ani nu a fost un conflict continuu, ci o serie de ostilităţi întrerupte de perioade lungi de pace.
- Под Столе́тней войно́й (англ. Hundred Years' War, фр. Guerre de Cent Ans) понимают серию военных конфликтов между Англией и её союзниками с одной стороны и Францией и её союзниками с другой, длившихся примерно с 1337 по 1453 годы. Поводом к этим конфликтам были притязания на французский престол английской королевской династии Плантагенетов, стремящейся вернуть территории на континенте, ранее принадлежавшие английским королям. Плантагенеты также были связаны узами родства с французской династией Капетингов. Франция в свою очередь стремилась вытеснить англичан из Гиени, которая была закреплена за ними Парижским договором 1259 года. Несмотря на начальные успехи, Англия так и не добилась своей цели в войне, а в результате войны на континенте у неё остался только порт Кале, который она удерживала до 1558 года. Война продолжалась 116 лет (с перерывами). Строго говоря, это была скорее серия конфликтов: первый (Эдвардианская война) продолжался в 1337—1360, второй (Каролинская война) — в 1369—1389, третий (Ланкастерская война) — в 1415—1429, четвёртый — в 1429—1453. Термин «Столетняя война» как обобщающее для этих конфликтов название появился позже.
- Hundraårigakriget är en samlande benämning på en rad väpnade konflikter mellan England och Frankrike under den sena medeltiden 1337-1453. Striderna bröt ut när den engelske kungen, Edward III ställde anspråk på den franska kronan, vilket det franska kungahuset å sin sida motsatte sig. Han förklarade då krig mot sin kusin och bröt trohetseden han svurit honom.
- Yüz Yıl Savaşı İngiltere kralı III. Edward'ın Fransa tahtında hak iddia etmesiyle 1337'de başlayan ve ancak 116 yıl sonra 1453'te sona eren savaşlar dizisidir. Genel olarak 1337'de başlayıp 1453'te bittiği kabul edilen Yüz Yıl Savaşları, görünürde feodalite ve hanedan savaşıydı. Feodal nitelikteydi, çünkü İngiltere kralı aynı zamanda Arquitania dükü olduğundan, Arquitania'daki uyrukları dükle bir sorunları olduğunda onun süzerenine, yani Fransa kralına başvurabiliyorlardı. Hanedan çatışmalarının temelinde ise, Fransız baronlarının, Fransa kralı IV. Charles'ın ölümünden sonra yerine İngiltere kralı III. Edward'ı değil, VI. Philippe'i seçmeleri yatıyordu. Fransa'nın toprakları olan, ama ekonomilerinin temeli İngiliz yününe dayanan Arquitani ve Flandr'daki olaylar, sonunda 1294'ten itibaren iki ülke arasındaki gerginliği iyice arttırdı. Babası II. Edward'ın öldürülmesinden sonra kral ilan edilen III. Edward, annesi İsabella of France'ı sürgüne gönderdi ve sevgilisi olan Mortimer'ı idam ettirdi. Daha sonra da, Fransa kralı IV. Philippe'in anne tarafından dedesi olmasına dayanarak Fransa tahtı üzerinde hak iddia etti; böylece Yüz Yıl Savaşları patlak verdi. İlk saldırıyı başlatan İngiliz orduları Crécy'de Fransızları yendi ve Calais'yi ele geçirdi. Poitiers'de bir zafer daha kazanan İngilizler, Fransa Kralı II. Jean'ı esir aldılar. Çaresiz kalan Fransızlar 1360'taki Brétigny Antlaşması'yla çok büyük topraklar kaybettiler. V. Charles döneminde, krallık orduları komutanı Bertrand du Guesclin'in önerisiyle benimsedikleri yeni stratejiye göre, İngilizlerle çarpışmaktan kaçınarak ve sırayla kuşatma harekatı yürüterek, kaybettikleri toprakların hemen hepsini 1374'ten önce geri aldılar. Prensle arasındaki mücadeleyi fırsat bilen İngiltere kralı V. Henry yeniden Fransa üzerine yürüdü ve Agincourt Savaşı'nı kazanarak Normandiya'yı aldı. VI. Charles'ın imzalamak zorunda kaldığı Troyes Antlaşması'na göre, Fransa tahtının varisi V. Henry'nin oğlu VI. Henry olacaktı. Lorraine'li genç bir kızın, Jeanne d'Arc'ın inancı ve coşkusuyla yeni bir güç kazanan Fransız orduları Orléans'ı kurtardılar ve Reims'de veliaht VII. Charles'a taç giydirdiler. Jeanne d'Arc'ın İngilizler tarafından diri diri yakılmasından sonra kral, İngiltere'nin müttefiki Bourgogne ile Arras Antlaşması'nı imzaladı, orduda reform yaptı ve güçlü bir topçu sınıfı kurdu. Bu sayede Fransızlar sırasıyla Paris'i, Normandiya'yı ve Arquitania'yı (1453) geri aldılar. Böylece, herhangi bir anlaşma imzalanmadan savaş fiilen sona ermişti.
- Столітня війна — тривалий військово-політичний конфлікт між Англією і Францією, причиною якого стало прагнення Англії повернути ті території на континенті, що раніше належали англійським королям. Крім того англійські королі були зв'язані сімейними узами з французькою династією Капетингів, унаслідок чого пред'являли претензії на французький престол. У свою чергу Франція прагнула витіснити англійців Аквітанії (яка була закріплена за ними Паризьким договором 1259 р.). Незважаючи на початкові успіхи, Англія зазнала поразки у війні, в результаті на континенті у неї збереглося всього одне володіння — порт Кале, який вона утримувала до 1559 р. Війна продовжувалася 116 років (з перервами). Столітня війна була низкою різних конфліктів: перший (Едвардіанська війна) продовжувався в 1337—1360, другий (Каролінська війна) — в 1369—1389, третій (Ланкастерська війна) — в 1415—1429, четвертий — в 1429—1453. Термін «Сторічна війна» — назва, яка узагальнює всі ці конфлікти — з'явився пізніше.
- 百年戰爭發生於 1337年－1453年，英語為 Hundred Years' War，法語為 Guerre de Cent Ans。交戰雙方是英格兰和法國之間，後來又加入勃艮地等。它乃世界最長的戰爭之一，斷續長達 116 年，不少新的戰術和武器因而發明。
|
| rdfs:comment
|
- The Hundred Years' War was a prolonged conflict lasting from 1337 to 1453 between two royal houses for the French throne, which was vacant with the extinction of the senior Capetian line of French kings. The two primary contenders were the House of Valois and the House of Plantagenet, also known as the House of Anjou. The House of Valois claimed the title of King of France, while the Plantagenets from England claimed to be Kings of France and England.
- Als Hundertjähriger Krieg (französisch Guerre de Cent Ans, englisch Hundred Years’ War) wird der englisch-französische Konflikt und der französische Bürgerkrieg zwischen 1337 und 1453 bezeichnet. Den Hintergrund bildete erstens der Streit um die Thronfolge in Frankreich zwischen dem englischen König Edward III.
- La Guerra dels Cent Anys és una sèrie de conflictes entre Anglaterra i França. Es considera que aquest període va durar de 1337 a 1453 (o sigui gairebé 116 anys). Per als historiadors, es tracta més aviat de la Primera Guerra dels Cent Anys, per distingir-la de La Segona Guerra dels Cent Anys, menys coneguda.
- Stoletá válka byla konfliktem mezi Anglií a Francií v letech 1337–1453, jejíž příčinou byl spor o nadvládu ve Flandrech a jihozápadní Francii a záminkou neuznání nástupnictví Eduarda III. na francouzský trůn. Skončila tak, že Angličané ztratili všechna francouzská území (která před válkou vlastnili, vizte Normanské vévodství) kromě Calais a Normanských ostrovů.
- La llamada Guerra de los Cien Años fue una prolongada serie de conflictos armados entre los reyes de Francia y los de Inglaterra que duraron en realidad 116 años (61 años de guerra y 55 de tregua).
- Satavuotinen sota on nimi, jonka historioitsijat ovat antaneet sarjalle toisiinsa liittyviä sotia, joita käytiin 116 vuoden jakson aikana Englannin ja Ranskan välillä. Yhteenotot alkoivat vuonna 1337 ja päättyivät 1453. Sotaa käytiin lähinnä Ranskassa, ja sitä voidaan pitää ranskalaisena sisällissotana yhtä paljon kuin kansainvälisenä konfliktina. Historioitsija Philippe de Vriesin mukaan sotaa käytiin "enimmäkseen maakunnallisella tasolla".
- La guerre de Cent Ans couvre une période de 116 ans ([[1337 à [[1453) pendant laquelle s’affrontent la [[France et l’[[Angleterre lors de nombreux conflits, entrecoupés de trêves plus ou moins longues. La guerre commence lorsque [[Édouard III d'Angleterre fait valoir ses droits au trône, en tant que petit-fils de Phillipe le Bel, face au descendant indirect qu'est Philippe de Valois. Il déclare donc la guerre au roi de France [[Philippe VI de France|Philippe VI.
- A Százéves háború egy Anglia és Franciaország közt dúló, 116 évig tartó háború volt. IV. (Szép) Fülöp halála után nem sokkal kihalt a Capetingek férfiága. A trón oldalágon a Valois-családra [valoá] szállt. A francia trónra- leányági öröklésre hivatkozva- az angol király, III. Edward is igényt tartott. A háború kirobbanásában a trónviszály mellett a textilipara révén gazdag Flandria feletti uralom kérdése is szerepet játszott.
- La guerra dei cent'anni fu un conflitto tra il Regno d'Inghilterra e il Regno di Francia che durò, non continuativamente, 116 anni - dal 1337 al 1453 - e che si concluse con l'espulsione degli inglesi da tutti i territori continentali, fatta eccezione per la cittadina di Calais.
- ファイル:Jeanne d'Arc - Panthéon III.
- De Honderdjarige Oorlog is een lange serie conflicten afgewisseld met wapenstilstanden tussen de koningen van Engeland en Frankrijk. De term stamt uit de 19e eeuw. De duur van deze oorlog wordt meestal gerekend van 1337 tot 1453. De Honderdjarige Oorlog viel in een periode van economische stagnatie in het laatmiddeleeuwse West-Europa en verergerde deze tot een algehele depressie. Tegelijk werd het gebied getroffen door de zwarte dood.
- Hundreårskrigen er navnet moderne historikere har gitt til en serie med konflikter, utkjempet gjennom en 116-årsperiode, mellom England og Frankrike, og senere Burgund, fra 1337 til 1453. Historikerne setter alle disse konfliktene under én og samme krig, derav navnte hundreårskrigen. Krigen ble stort sett kjempet på fransk jord, og konflikten har i mange sammenhenger blitt erkjent mer som en fransk borgerkrig enn en internasjonal krig.
- Wojna stuletnia – termin nadany przez XIX-wiecznych historyków serii konfliktów zbrojnych jakie z przerwami miały miejsce przez 116 lat w XIV i XV wieku pomiędzy Anglią i Francją. W 1328 roku zmarł ostatni z synów Filipa IV Pięknego, król Karol IV. Jego śmierć zakończyła ponad trzystuletnie rządy dynastii Kapetyngów.
- A expressão Guerra dos Cem Anos identifica uma série de conflitos armados, registrados de forma intermitente, durante o século XIV e o século XV, envolvendo a França e a Inglaterra. A longa duração desse conflito explica-se pelo grande poderio dos ingleses de um lado e a obstinada resistência francesa do outro. Ela foi a primeira grande guerra européia que provocou profundas transformações na vida econômica, social e política da Europa Ocidental.
- Războiul de o sută de ani a fost purtat între Anglia şi Franţa în intervalul 1337-1453. Războiul de o sută de ani nu a fost un conflict continuu, ci o serie de ostilităţi întrerupte de perioade lungi de pace.
- Под Столе́тней войно́й (англ. Hundred Years' War, фр. Guerre de Cent Ans) понимают серию военных конфликтов между Англией и её союзниками с одной стороны и Францией и её союзниками с другой, длившихся примерно с 1337 по 1453 годы.
- Hundraårigakriget är en samlande benämning på en rad väpnade konflikter mellan England och Frankrike under den sena medeltiden 1337-1453. Striderna bröt ut när den engelske kungen, Edward III ställde anspråk på den franska kronan, vilket det franska kungahuset å sin sida motsatte sig. Han förklarade då krig mot sin kusin och bröt trohetseden han svurit honom.
- Yüz Yıl Savaşı İngiltere kralı III. Edward'ın Fransa tahtında hak iddia etmesiyle 1337'de başlayan ve ancak 116 yıl sonra 1453'te sona eren savaşlar dizisidir. Genel olarak 1337'de başlayıp 1453'te bittiği kabul edilen Yüz Yıl Savaşları, görünürde feodalite ve hanedan savaşıydı.
- Столітня війна — тривалий військово-політичний конфлікт між Англією і Францією, причиною якого стало прагнення Англії повернути ті території на континенті, що раніше належали англійським королям.
- 百年戰爭發生於 1337年－1453年，英語為 Hundred Years' War，法語為 Guerre de Cent Ans。交戰雙方是英格兰和法國之間，後來又加入勃艮地等。它乃世界最長的戰爭之一，斷續長達 116 年，不少新的戰術和武器因而發明。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
