| dbpprop:abstract
|
- Hrotsvitha, also known as Hroswitha, Hrotsvit, Hrosvit, and Roswitha (c. 935 to c. 1002) was a 10th century German canoness of the Benedictine Order, as well as a dramatist and poet who lived and worked in Gandersheim, in modern-day Lower Saxony. Her name, as she herself attests, is Saxon for "strong voice."
- Hrotsvit, modernisiert Roswitha von Gandersheim, * um 935; † nach 973) war eine deutsche Autorin des Frühmittelalters und gilt als erste deutsche Dichterin. Die Sanctimoniale im Stift Gandersheim gilt als die erste, die nach der Antike Dramen schrieb.
- Hroswitha, también conocida como Hrosvit, Hrotsvit, Roswitha y Hrowitha de Gandersheim, (c. 935 a c. 1002) fue una canonesa escritora que vivió y trabajó en la abadía benedictina de Gandersheim, localizada en la actualidad en la Baja Sajonia. Escribió en latín y se la considera la primera persona desde la Antigüedad en componer obras de teatro en esa lengua.
- Hrotsvita de Gandersheim (également connue sous les noms de Hrotsvitha, Hroswitha, Hrotsvit, Roswitha et Hroswitha) est une poétesse et chanoinesse allemande, écrivant en latin. Ses dates de naissance et de mort sont inconnues, mais elle est née entre 930 et 935 et était encore vivante en 973. Son prénom peut se comprendre comme « voix forte » ou « solide renommée ».
- Fájl:Roswitha of Gandersheim. jpg Hrotsvitha von Gandersheim 18. századi rézmetszetű ábrázolása Hrotsvitha von Gandersheim; Hroswitha német költőnő, apáca Munkáit latin nyelven alkotta, a gandersheimi kolostorban volt apáca. Előkelő szász család sarja volt, s fiatalon került az uralkodócsalád által alapított, gazdag könyvtárral rendelkező kolostorba. Amikor I. Ottó császár unokahúgával, Henrik bajor herceg leányával, Gerbergával barátságot kötött, tovább tudta képezni magát: újabb munkákhoz is hozzájutott, s a latin metrikában is járatos lett. Feltehetőleg Gerberga biztatta az írásra, s főképp arra, hogy irataival a nyilvánosság elé lépjen. Munkáiban korrigálni próbálta a kora egyházára jellemző nőellenes beállítottságot azzal, hogy tiszta életű nőket örökített meg. Először legendáival lépett a nyilvánosság elé 962-ben, ezeket leoninusokban és disztichonokban írta. Forrásai széles körűek voltak, apokrif legendákat is felhasznált. A nyolc mű vagy a szüzességet dicséri, vagy az ellentététől próbál elborzasztani. A házasságtörés ábrázolásában kényes jelenetek ábrázolásától sem riadt vissza, már e legendákban is tetten érhető hajlama a tragikomikus, börleszk elemek iránt. A Gondulfs-legenda, amely népi hiedelmeket is feldolgoz, mentes ezen elemektől: a mártíromság oka pusztán az, hogy Gondulfst megcsalják, s a csábító meg is öli. Az ördöggel való szerződés motívuma is felbukkan több legendájában. Legfontosabb alkotásai drámái, helyesebben dramatizált dialógusai. Ezek nem tartalmukban különböznek a legendáktól, hanem friss elevenségükben, ügyes párbeszédeikben, mulatságos jeleneteikben és figuráikban. A dialógusokat rímes prózában írta. Tudatosan próbálta ellensúlyozni Terentius „erkölcstelen” komédiáit. A hat dráma elé írott prológusában elismerte Terentiusnak kora olvasóira tett hatását, akik „míg az előadás ékességében gyönyörködnek, az ocsmányságokkal való ismerkedéstől beszennyeződnek”. Azért utánozta az ókori római írót, „hogy ugyanabban a fogalmazásban, amelyben az erkölcstelen nők botrányos házasságtöréseit olvasták, az én csöpp tehetségem szerint dicsőíttessék a szent szüzek dicséretre méltó tisztasága”. Az érzéki szerelem leírásakor ő maga is mentegetőzni kényszerül néha. A hősnők általában megtérítenek egy pogány férfit, vagy mártíromságot szenvednek (Gallicanus; Dulcitius; Calimachus). A Dulcitius kitalált tréfás történet: a címszereplő Diocletianus császár egyik helytartója, aki megpróbál három keresztény leányt hitétől eltéríteni, de isteni csoda folytán a raktárba zárt leányok helyett megzavarodva a kormos fazekakkal bujálkodik, a leányok pedig mártírhalált halnak. A legjöltőibb darab a Calimachus, az egymástól elszakadni nem tudó szerelmesek legendájának egyik legrégebbi darabja. Az Abraham-ban az öreg próféta merész, egyben mulatságos vállalkozásban térít meg egy prostituáltat. Hasonló témát dolgoz fel a Paphnutius, ennek tartalmát Anatole France dolgozta fel Thais című regényében. Gerberga biztatására két elbeszélő költeményt is készített hexameterekben. A Gesta Ottonis I. imperatoris (I. Ottó császár viselt dolgai) dinasztikus szempontok alapján készült, középpontjában a keresztény, legendás jelleg figyelhető meg. A mű töredékesen maradt fenn, fontos szerepet játszanak benne a királyi asszonyok. A másik költemény is a szász uralkodócsaládhoz kapcsolódik: Primordia Coenobii Gandersheimensis (A gandersheimi kolostor alapítása). Munkái kortársaira nem voltak hatással. A kéziratokat a humanista Konrad Celtis fedezte fel és adta ki 1501-ben Nürnbergben. Ezután egész Európában elterjedtek fordításai, a Dulcitius magyar fordítása a Sándor-kódexben maradt fenn. Az ismeretlen szerzetes-fordító legmerészebb változtatása, hogy a cselekményt a török császár környezetébe helyezte (Három körösztény leány).
- Roswitha di Gandersheim è la prima poetessa tedesca della storia, per quanto abbia scritto soltanto in lingua latina. Roswitha (o Hrotsvit o Hrotswith) - il cui nome significa suono vigoroso - fu allieva di Gerberga, nipote di Ottone I, badessa del convento di Gandersheim, in Sassonia, dove entrò molto giovane e rimase per tutta la vita. Dell'imperatore Ottone I scrisse un'agiografia nelle sue Gesta Oddonis Caesaris Augusti e narrò anche la leggenda della fondazione del convento di Gandersheim.
- ロスヴィータ（Hrotsvit、またはHrotsvitha, Hroswitha, Hrosvit, Roswitha, 935年頃 - 973年頃）は、現ニーダーザクセン州バート・ガンダースハイムのガンダースハイム修道院にいた10世紀ドイツのベネディクト会律修修女、ならびにオットー朝ルネサンス（Ottonian Renaissance）に属するラテン語の劇作家、詩人。 「ロスヴィータ」という名前は、本人の主張によると、「大声」を意味するサクソニー方言だという。「ガンダースハイムのナイチンゲール」とも言われる。古い木版画ではロスヴィータのことを「Helena von Rossow」と記している。 ロスヴィータの作品は教父のみならず、ウェルギリウス、ホラティウス、オウィディウス、プラウトゥス、それに自作詩の手本としたテレンティウスといった古典の詩への精通ぶりを示している。ロスヴィータの戯曲のいくつかは俗に「聖典とは認められない福音」と呼ばれている。
- Hrosvit, også kjent som Hroswitha, Hrotsvit, Roswitha, og Hroswitha av Gandersheim, var en tysk kantonesse i benediktinerordenen som også skrev drama og poesi. Hun levde og arbeidet i Gandersheim i dagens Niedersachsen. Hun skrev på latin og er fremmet av noen som den første forfatteren siden antikken som skrev drama i Vest-Europa.
- Rozwita (Hroswitha) z Gandersheim, niemiecka mniszka żyjąca w X wieku, która była chrześcijańską poetką piszącą po łacinie. Pochodziła ze szlacheckiej rodziny z Saksonii. Została mniszką w benedyktyńskim klasztorze w Gandersheim. Jej twórczość wykazuje znajomość dzieł nie tylko ojców kościoła, lecz także poezji klasycznej (Wergiliusza, Horacego, Owidiusza, Plauta czy Terencjusza). Wzorowała się na budowie wiersza Terencjusza. Uważała go za poganina i zajęła się tworzeniem chrześcijańskich komedii (dialogi wierszem), aby wyprzeć jego twórczość. Zajmowała się także spisywaniem wierszem żywotów świętych, a także opisała życie Ottona I (Gesta Odonis I Imperatoris). Jej twórczość została odkryta i ukazała się drukiem w 1501.
- Rosvita (Hrotsvit ou Roswitha) de Gandersheim foi um grande exemplo da literatura de fundamentação cristã em terras germânicas, sendo conhecida como a primeira poetisa de origem germânica, tendo escrito toda a sua obra em latim. O pouco que se sabe sobre sua vida provém do que a autora deixou registrado em sua obra. Nascida por volta de 935 e falecida por volta do ano 1000, era uma das poucas mulheres que, nesta época, se distinguiram pela cultura e refinamento. Por volta dos 23 anos, entrou para um convento beneditino em Gandersheim, que era um importante centro cultural, onde eram copiados livros antigos e tinha a proteção real, só aceitando noviças de ascendência nobre. Lá, foi aluna da abadessa Gerbig, que era sobrinha de Otto, o Grande, o patrono do convento. Por isso, acredita-se que Rosvita seja descendente da nobreza germânica, embora procurasse se retratar como uma mulher de grande humildade, uma “mulher obscura”, uma “freira pobre”, que “pela graça do Criador... adquiriu pouco conhecimento das Artes” . Rosvita se auto proclamava “a voz forte da abadia de Gandersheim”.
- Росви́та Гандерсхаймская (также Гросвита, Хротсвита, Хросвита — Hroswitha, Hrotsvit, Roswitha, Hroswitha; 938—973) — немецкая святая христианская монахиня, поэтесса периода «Оттоновского возрождения», автор драматических произведений на латинском языке, назидательных комедий, насыщенных религиозными мотивами и символикой. Считается первым европейским драматургом со времён Античности.
|
| rdfs:comment
|
- Hrotsvitha, also known as Hroswitha, Hrotsvit, Hrosvit, and Roswitha (c. 935 to c. 1002) was a 10th century German canoness of the Benedictine Order, as well as a dramatist and poet who lived and worked in Gandersheim, in modern-day Lower Saxony. Her name, as she herself attests, is Saxon for "strong voice."
- Hrotsvit, modernisiert Roswitha von Gandersheim, * um 935; † nach 973) war eine deutsche Autorin des Frühmittelalters und gilt als erste deutsche Dichterin. Die Sanctimoniale im Stift Gandersheim gilt als die erste, die nach der Antike Dramen schrieb.
- Hroswitha, también conocida como Hrosvit, Hrotsvit, Roswitha y Hrowitha de Gandersheim, (c. 935 a c. 1002) fue una canonesa escritora que vivió y trabajó en la abadía benedictina de Gandersheim, localizada en la actualidad en la Baja Sajonia. Escribió en latín y se la considera la primera persona desde la Antigüedad en componer obras de teatro en esa lengua.
- Hrotsvita de Gandersheim (également connue sous les noms de Hrotsvitha, Hroswitha, Hrotsvit, Roswitha et Hroswitha) est une poétesse et chanoinesse allemande, écrivant en latin. Ses dates de naissance et de mort sont inconnues, mais elle est née entre 930 et 935 et était encore vivante en 973. Son prénom peut se comprendre comme « voix forte » ou « solide renommée ».
- Fájl:Roswitha of Gandersheim. jpg Hrotsvitha von Gandersheim 18. századi rézmetszetű ábrázolása Hrotsvitha von Gandersheim; Hroswitha német költőnő, apáca Munkáit latin nyelven alkotta, a gandersheimi kolostorban volt apáca. Előkelő szász család sarja volt, s fiatalon került az uralkodócsalád által alapított, gazdag könyvtárral rendelkező kolostorba. Amikor I.
- Roswitha di Gandersheim è la prima poetessa tedesca della storia, per quanto abbia scritto soltanto in lingua latina. Roswitha (o Hrotsvit o Hrotswith) - il cui nome significa suono vigoroso - fu allieva di Gerberga, nipote di Ottone I, badessa del convento di Gandersheim, in Sassonia, dove entrò molto giovane e rimase per tutta la vita.
- Hrosvit, også kjent som Hroswitha, Hrotsvit, Roswitha, og Hroswitha av Gandersheim, var en tysk kantonesse i benediktinerordenen som også skrev drama og poesi. Hun levde og arbeidet i Gandersheim i dagens Niedersachsen. Hun skrev på latin og er fremmet av noen som den første forfatteren siden antikken som skrev drama i Vest-Europa.
- Rozwita (Hroswitha) z Gandersheim, niemiecka mniszka żyjąca w X wieku, która była chrześcijańską poetką piszącą po łacinie. Pochodziła ze szlacheckiej rodziny z Saksonii. Została mniszką w benedyktyńskim klasztorze w Gandersheim. Jej twórczość wykazuje znajomość dzieł nie tylko ojców kościoła, lecz także poezji klasycznej (Wergiliusza, Horacego, Owidiusza, Plauta czy Terencjusza). Wzorowała się na budowie wiersza Terencjusza.
- Rosvita (Hrotsvit ou Roswitha) de Gandersheim foi um grande exemplo da literatura de fundamentação cristã em terras germânicas, sendo conhecida como a primeira poetisa de origem germânica, tendo escrito toda a sua obra em latim. O pouco que se sabe sobre sua vida provém do que a autora deixou registrado em sua obra. Nascida por volta de 935 e falecida por volta do ano 1000, era uma das poucas mulheres que, nesta época, se distinguiram pela cultura e refinamento.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
