| dbpprop:abstract
|
- Homeopathy (also spelled Homoeopathy or Homœopathy) is a form of alternative medicine, first proposed by German physician Samuel Hahnemann in 1796, that treats patients with heavily diluted preparations which are thought to cause effects similar to the symptoms presented Homeopathic remedies are prepared by serial dilution with shaking by forceful striking, which homeopaths term "succussion," after each dilution under the assumption that this increases the effect of the treatment Homeopaths call this process "potentization" Dilution often continues until none of the original substance remains
- Die Homöopathie [ˌhomøopaˈtiː] („ähnliches Leiden“, von griech. ὅμοιος, hómoios, „das gleiche, gleichartige“ und πάθος, páthos, „das Leid, die Krankheit“) ist eine wissenschaftlich nicht anerkannte, in vielen europäischen und einigen weiteren Ländern verbreitete alternativmedizinische Behandlungsmethode, die auf den ab 1796 veröffentlichten Vorstellungen des deutschen Arztes Samuel Hahnemann beruht. Ihr wichtigster und namensgebender Glaubenssatz ist das Ähnlichkeitsprinzip: „Ähnliches soll durch Ähnliches geheilt werden“ (similia similibus curentur, Hahnemann). Homöopathen glauben, das entscheidende Auswahlkriterium für ein homöopathisches Arzneimittel sei, dass es an Gesunden ähnliche Symptome hervorrufen könne wie die, an denen der Kranke leidet. Die verwendeten Substanzen werden einer sogenannten Potenzierung unterzogen, d. h. sie werden wiederholt mit Wasser oder Alkohol verschüttelt oder mit Milchzucker verrieben. Dabei werden sie häufig so stark verdünnt, dass der Ausgangsstoff nicht mehr nachweisbar ist. Nach den Vorstellungen der meisten Homöopathen sollen auf diese Weise ausschließlich die unerwünschten Nebenwirkungen der Substanz minimiert werden, die erwünschten jedoch nicht. Viele Homöopathen glauben zudem, dass durch dieses Verfahren die erwünschte Wirkung verstärkt wird. Bei den vermeintlich homöopathischen Behandlungserfolgen handelt es sich um Placeboeffekte.
- L'Homeopatia, del grec homoios (similar) i pathos (patiment) es tracta d'un controvertit sistema de medicina alternativa que empra remeis carents d'ingredients químicament actius. La teoria de l'homeopatia va ser desenvolupada pel metge saxó Samuel Hahnemann, i es va publicar el 1796.
- Homeopatie označuje v současné době především způsob léčby založený na použití velmi malého množství látek, které ve velkých dávkách vyvolávají efekt podobný tomu, jaký má léčená choroba. Výraz je odvozený od dvou řeckých slov: homoios (stejný, podobný) a pathos (nemoc, bolest, vášeň).
- La homeopatía (del griego ὅμοιος homoios, ‘similar’ y πάθος pathos, ‘sufrimiento’) es un controvertido sistema de medicina alternativa, caracterizado por el uso de remedios carentes de ingredientes químicamente activos. Fue desarrollada por el médico sajón Samuel Hahnemann a principios del siglo XIX. Tiene una amplia y creciente popularidad en las áreas en las que se practica, siendo financiada o cubierta por algunos sistemas de sanidad pública o seguridad social. Sin embargo, carece de pruebas empíricas sólidas y sus fundamentos teóricos son contradictorios con lo establecido por el desarrollo de la ciencia moderna, de manera que para la comunidad científica la homeopatía es una pseudociencia, y pocas organizaciones científicas le prestan credibilidad. La homeopatía surge como una alternativa más benigna y moderada a la medicina dominante de la época, basada aún en la teoría de los humores hipocrática, y cuyo arsenal terapéutico contaba con la sangría y la purgación como armas principales. Se basa en los principios de que lo semejante se cura con lo semejante (similia similibus curantur), y de dilución extrema. Los remedios homeopáticos se preparan diluyendo progresivamente una sustancia y sacudiendo repetidas veces la disolución (potenciación o dinamización); la dilución llega a alcanzar tal grado que no queda ni una molécula de la sustancia original. Los resultados de la investigación y de la práctica homeopáticas se publican en revistas específicas o de medicina alternativa, como Homeopathy, rara vez en publicaciones médicas o científicas generales. La posición de la comunidad homeópata es que esta práctica es efectiva en el tratamiento de una multitud de patologías, que los resultados de los ensayos clínicos son complejos, y que la metodología empleada por la ciencia actual para verificar la eficacia de las terapias no se adapta a la especificidad de la homeopatía. La posición dominante en la literatura científica es que la homeopatía no ha sido capaz de demostrar por medios objetivos una efectividad específica, es decir, mayor que la del efecto placebo, y que ello no se puede atribuir a una incompatibilidad con la metodología vigente, así como que es posible desarrollar métodos a la vez válidos y que atiendan a cualquier posible especificidad de la práctica homeopática. Las dos principales revistas homeopáticas, Homeopathy y Journal of Alternative and Complementary Medicine, han publicado en 2008 las actas de un debate que resume las dos posiciones y los puntos de oposición.
- Homeopatia (kreikan sanoista όμοιος, hómoios ja πάθος, páthos) on 1700-luvun lopulla eläneen Samuel Hahnemannin (1755-1843) tutkimuksiin, kokemuksiin ja hoitotyön tuloksiin perustuva systemaattinen lääkintäjärjestelmä. Homeopatia on lääketieteen hylkäämä oppisuunta, jonka mukaan tauteja tulisi hoitaa antamalla potilaalle pieniä määriä sellaista ainetta, joka suurina määrinä tuottaa tautia muistuttavia oireita. Homeopatia on lääketieteen ja luonnontieteiden vastaista uskomushoitoa. Homeopatia on harjoittajiensa mukaan vitalistinen hoitomuoto, jossa homeopaattisten lääkkeiden ajatellaan aktivoivan kehon omaa paranemisprosessia ja vahvistavan immuunijärjestelmää. Vastakohta vitalismille on mekanistinen näkemys, johon perinteinen lääketiede perustuu. Kriteerinä homeopaatin valitsemalle lääkkeelle ovat potilaan fyysisiin vaivoihin ja mielentilaan liittyvien oireiden ja tuntemusten muodostama kokonaisuus. Homeopatialla hoidettaessa kohteena on sairas ihminen eikä sairaus tai oire. Oireiden havainnointi on tärkeää, mutta niillä ei ole painoarvoa ilman potilaan omaa subjektiivista kokemusta niistä. Tästä syystä saman kliinisen diagnoosin saaneelle saatetaan määrätä eri lääkettä. Homeopatialla hoidetaan kaikenikäisten ihmisten lisäksi myös eläimiä. Lääkkeiden valmistus perustuu laimentamiseen ja ravistamiseen, jolloin lääkeaineen myrkyllisyys poistuu, kun taas itse aineen ominaisuuksien uskotaan säilyvän laimennukseen käytetyssä nesteessä. Tieteellisesti ei kuitenkaan ole mitään syytä odottaa laimennettuun nesteeseen jäävän lääkeaineen ominaisuuksia. Homeopatia on luonnontieteiden kannalta siksi näennäistiedettä ja sitä pidetään uskomuslääkintänä. Lääkkeen aiheuttamaa plasebo-vaikutus voi kuitenkin auttaa potilasta tervehtymään. Plasebosta on kyse, kun potilas itse uskoo lääkkeen voimaan ja voi siksi paremmin, vaikkei lääke itse asiassa sisällä vaikuttavia aineita. Yrttivalmisteiden "luonnollisuus" ei tee niistä turvallisia, vaan kyseessä on vaarallinen harhaluulo. Suomen lääkelain alaiset homeopaattiset valmisteet eivät ole kuitenkaan yrttivalmisteita. Homeopatian sisällä on erilaisia suuntauksia, jotka erottaa toisistaan tapa määrätä lääkkeitä. Klassisessa homeopatiassa annetaan kerrallaan vain yhtä lääkeainetta. Kliinisessä homeopatiassa lääkemääräyksen perusteena on tauti tai kliininen oire. Kompleksihomeopatiassa käytetään valmisteita, joissa on yhdistettynä useita eri lääkeaineita. Homeopatia ja antroposofinen lääketiede yhdistetään joskus toisiinsa, mutta kyseessä on kaksi eri suuntausta, vaikka joitain yhdistäviä piirteitä on olemassa. Monissa Euroopan maissa perinteisen lääketieteen rinnalla homeopatia on laajalti käytetty hoitomuoto, jota harjoittavat sekä homeopaatit sekä siinä kouluttautuneet lääkärit. Säännökset ja yleisyys homeopatiaa koskien vaihtevat eri maissa.
- L’homéopathie ou homœopathie (du grec όμοιος / hómoios, « similaire » et πάθος / páthos, « souffrance » ou « maladie ») est une médecine non conventionnelle, définie pour la première fois par Samuel Hahnemann au XVIII qui consiste à administrer au malade des doses faibles ou infinitésimales obtenues par dilution et agitation (la dynamisation) d'une substance choisie en fonction de l'état physique et psychique du patient et selon le principe dit « de similitude ». Ce principe énonce qu'une personne atteinte d'une maladie peut être traitée au moyen de la substance produisant des symptômes semblables à ceux de la maladie chez une personne en bonne santé. Depuis son origine, l'homéopathie est considérée par la majeure partie de la communauté scientifique internationale comme une pseudo-science sans validité scientifique ni efficacité clinique. Une des critiques majeure visant les médicaments homéopathiques souligne que la technique de dilution successive aboutit au fait qu'il n'existe plus une seule molécule de la substance censément active dans le produit final, ce qui est en contradiction totale avec les principes fondamentaux de la chimie et de la physique contemporaines. L'effet supposé des médicaments homéopathiques est le plus souvent considéré comme le résultat de l'effet placébo. Les remèdes homéopathiques sont généralement considérés comme sans danger, les effets indésirables des diluants étant extrêmement rares. Cependant, la pratique homéopathique peut s'avérer dangereuse si elle détourne le patient de la médecine conventionnelle dite allopathique, dans les cas où des traitements efficaces permettent de prévenir ou guérir des maladies graves. L'homéopathie est une pratique répandue de part le monde avec un taux de recours annuel allant de 2 % des personnes au Royaume-Uni et aux États-Unis, à 15 % en Inde, et jusqu'à 36 % en France. Suivant les pays, l'homéopathie peut être soumise, intégralement, partiellement ou au contraire échapper aux réglementations régissant les médicaments traditionnels. En France, les médicaments homéopathiques représentent entre 1,2 et 2% des remboursements de la CNAM. Par ailleurs, selon les pays, les homéopathes peuvent être ou non diplômés en médecine et avoir suivi ou non une formation spécifique à l'homéopathie. L'industrie homéopathique est dominée au plan mondial par les Laboratoires Boiron qui est aussi le deuxième plus gros fabricant de médicaments en vente libre de France.
- A homeopátia (a görög ὅμοιος, hómoiosz = hasonló és πάθος, páthosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, melyet elsőként Samuel Hahnemann írt le a XVIII. században. A homeopaták nézete szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, melyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki. Állításuk szerint sorozatos hígítással és az egyes hígítások közötti rázással megszüntethetők a szer toxikus hatásai, míg a vivőanyag (többnyire víz, alkohol vagy cukor) megőrzi a szer tulajdonságait. A végtermék gyakran annyira híg, hogy vegyileg megkülönböztethetetlen a tiszta vivőanyagtól. A homeopaták a beteggel konzultálva feltárják fizikai és lelki állapotát, majd ennek megfelelően választják ki a gyógymódot. A homeopátia placebohatáson túli hatásosságát a tudományos és klinikai tények nem támasztják alá. A köznapi homeopátiás készítmények gyakran oly mértékig vannak hígítva, hogy az eredeti oldatból csak csekély valószínűséggel kerül akár egyetlen molekula is a végtermékbe, így az ezen szerekkel végzett kezelés farmakológiai hatása valószínűtlen, és alapvető tudományos elveket sért. A homeopátia kritikusai kiemelik, hogy kevés színvonalas tanulmány van, amely a gyógymód hatásosságát alátámasztaná, következtetéseik nem határozottak, és a megismételhetőségük – ami a tudományos megalapozottság egyik kulcstényezője – a legjobb esetben is problematikus. A hatásosságot alátámasztó, meggyőző tudományos bizonyítékok hiánya és az aktív hatóanyag nélküli szerek használata miatt a homeopátiát áltudománynak, kuruzslásnak vagy – egy 1998-as áttekintő cikk szavaival – „legjobb esetben placeboterápiának, legrosszabb esetben sarlatánságnak” tartják. A homeopátiás készítmények általában nem ártalmasak, ritka kivételekkel. Viszont a homeopatákat érte kritika olyan tanácsok miatt, amelyekkel a konvencionláis gyógymódok, mint a védőoltás, a maláriaellenes szerek és az antibiotikumok kerülését javasolták. Függetlenül a homeopatikus szerek hatásosságától, a betegek tapasztalhatják a közérzetük javulását a placeboeffektus révén. Így – más placebokészítményekhez hasonlóan – javulhatnak a pszichológiailag vagy viselkedéssel befolyásolható tünetek, mint a krónikus fájdalom, kimerültség, szorongás vagy depresszió. A konvencionális szerek tesztelésére és forgalomba hozatalára vonatkozó jogszabályok számos országban nem terjednek ki a homeopatikus szerekre. A homeopátiát évente legalább egyszer igénybevevők száma 2 százalék (Egyesült Királyság és Egyesült Államok) és 15 százalék (India, ahol a tradícionális medicina részét képezi) között változik. Az Egyesült Királyságban a National Health Service (a helyi közegészségügyi szolgálat) öt homeopatikus kórházat üzemeltet, és az angliai háziorvosok 5,9-7,5%-a, a skóciai háziorvosoknak pedig legalább 12%-a rendelt homeopátiás szert az 1990-es években. Másfelől az angliai háziorvosok által felírt homeopatikus készítmények száma 2005 és 2007 között 40%-kal esett, és mindössze 0,006%-át teszi ki a teljes gyógyszerrendelésnek. 2005-ben világszerte mintegy 100 000 orvos alkalmazta a homeopátiát, így ez az egyik legnépszerűbb és legszélesebb körben alkalmazott kiegészítő gyógymód, megelőzve a ráolvasást és az érvágást.
- L'omeopatia (dal greco ὅμοιος, simile, e πάθος, sofferenza) è un controverso metodo terapeutico i cui principi sono stati formulati dal medico tedesco Samuel Hahnemann verso la fine del XVIII secolo. Alla base dell'omeopatia è il cosiddetto principio di similitudine del farmaco enunciato dallo stesso Hahnemann e per il quale il rimedio appropriato per una determinata malattia è dato da quella sostanza che, in una persona sana, induce sintomi simili a quelli osservati nella malata. La sostanza, detta anche principio omeopatico, una volta individuata, viene somministrata al malato in una quantità fortemente diluita, definita dagli omeopati potenza. L'opinione degli omeopati è che diluizioni maggiori della stessa sostanza non provochino una riduzione dell'effetto farmacologico bensì un suo potenziamento. L'omeopatia ha conosciuto nei decenni scorsi uno sviluppo e una progressiva diffusione. Oggi l'omeopatia, considerata una pratica medica alternativa o complementare alla medicina scientifica (alla quale gli omeopati si riferiscono spesso come "medicina allopatica", sebbene i principi dell'allopatia siano essi stessi non riconosciuti dalla scienza), è diffusa in molti paesi. In Italia un'indagine dell'ISTAT del dicembre 1999 su un campione di 30.000 famiglie ha mostrato che dal 1991 al 1999 la quota della popolazione che ha fatto uso di rimedi omeopatici è passata dal 2,5 all'8,2%. In diverse regioni della Gran Bretagna il servizio sanitario ha tuttavia iniziato a cancellare i rimedi omeopatici dal proprio prontuario. In calo anche i ricoveri negli ospedali omeopatici. A fronte della sua diffusione e nonostante i numerosi studi, la validità terapeutica del metodo omeopatico e i meccanismi farmacologici del suo funzionamento non sono stati ancora verificati secondo i criteri scientifici comunemente applicati a qualsiasi principio farmacologico tradizionale. Molte ricerche cliniche concordano nel ritenere che gli effetti terapeutici dei trattamenti omeopatici non si discostino in maniera significativa da quelli ottenuti per effetto placebo. Le critiche all'omeopatia vertono sostanzialmente su due punti: la sua debolezza teorica (cioè l'incompatibilità dei suoi postulati con le odierne conoscenze chimiche e la mancanza di un meccanismo plausibile che ne possa spiegare il funzionamento), e la mancanza di prove sperimentali univoche della sua efficacia terapeutica. Per questi motivi l'omeopatia viene considerata una pseudoscienza. Il suo insegnamento è collocato, nella maggior parte dei paesi occidentali, al di fuori degli ordinamenti delle facoltà di medicina. In alcuni paesi europei, come ad esempio Francia e Germania, si sta comunque assistendo ad una lenta ma graduale penetrazione della omeopatia in ambiti di medicina tradizionali, soprattutto per quanto riguarda la medicina di base e la pediatria, dove non è inusuale imbattersi in medici e dottori di formazione prettamente classica che ricorrono in casi ristretti all'impiego di principi omeopatici o di principi misti, nel quale appunto una sostanza tradizionale ed una omeopatica vengono somministrate contemporaneamente. In Francia, nonostante la validità del metodo non sia stata ancora verificata, molti rimedi omeopatici sono entrati a far parte del prontuario nazionale e finanziati dal sistema sanitario pubblico. Tuttavia, nel 2004 si è potuta osservare una - pur parziale - retromarcia, in quanto il tasso di rimborso previsto per i rimedi omeopatici è sceso dal 65% al 35% È opportuno sottolineare che nei paesi occidentali non è stato immesso in commercio alcun farmaco omeopatico a diluizione inferiore a 1:1000 in quanto molti non hanno superato la prova di assenza di tossicità prevista dalla legislazione.
- ホメオパシー（homeopathy）は、ホリスティック医療に分類される、代替医療の一種である。同種療法・同毒療法・同病療法などと訳される。 ある症状を持つ患者に、もし健康な人間に与えたら似た症状をひき起こす物質をごくわずか与えることで、症状を軽減または治癒させようとする。例えば、解熱を促す場合には、健康な人間に与えたら体温を上げる物質を少量患者に与える。このことによって、極めて短時間発熱が促進されるが、すぐに解熱に向かうとされている。 多くの地域で医療の一環として行われている一方、科学的根拠の欠落を指摘する識者も多い。 「ホメオパシー」という用語は、ギリシア語で「同じ」を意味する ὅμοιος- と、「苦しむ」を意味する πάθος の合成語として、ザームエル・ハーネマンによって考案された。ホメオパシーの対義語として、一般的・伝統的な医療を「異なる」 ἄλλος と πάϑος を合成した「アロパシー」 (allopathy) という用語で呼ぶことがある。
- Homeopathie is een alternatieve geneeswijze, wijd verbreid, maar ook omstreden. De basisprincipes van de homeopathie werden in de periode 1782-1798 geformuleerd door Samuel Hahnemann. De homeopathie maakt soms gebruik van dezelfde grondstoffen als de natuurgeneesmiddelen en de fytotherapie. Het verschil is dat de laatste uitgaat van de directe werking van de grondstof, die sterker wordt naarmate de dosis hoger is, en bij homeopathische middelen de initiële werkzame stof zelf, de oertinctuur, vrijwel niet meer aanwezig als gevolg van herhaalde verdunning en potentiëring (schudden). Homeopathische middelen worden bereid op basis van een extract van minerale, plantaardige of dierlijke oorsprong, dat bij toediening in pure vorm symptomen zou geven die lijken op die van de te bestrijden ziekte. Op basis van deze gelijkheid aan symptomen (gelijksoortigheidsbeginsel) wordt het middel geacht een effectieve geneeswijze te zijn . De grondstof wordt daarna in een aantal stappen verdund en geschud. Het eindproduct wordt geacht zonder bijwerkingen de ziektesymptomen te doen verdwijnen. De Materia Medica Pura, waar Hahnemann in 1811 een begin mee maakte en die sindsdien werd uitgebreid, vormt de basis van de homeopathie. Zowel verdunde als onverdunde middelen worden hierin opgenomen. Homeopathie heeft geen basis in de wetenschap: het gebruik werd in 1994 door de National Council Against Health Fraud bestempeld als kwakzalverij. In een publicatie uit 2006 van UK-skeptics wordt homeopathie een pseudowetenschap genoemd. De theorie dat medicijnen een sterkere werking krijgen door verdunning is in strijd met de beginselen van de hedendaagse geneeskunde: de verdunningen zijn dermate groot, dat er geen molecuul van de beginstof in de oplossing wordt aangetroffen. Uit meerdere, onafhankelijke, onderzoeken blijkt dat homeopathie niet werkt. De Wereldgezondheidsorganisatie waarschuwde in 2009 dat de promotie en het gebruik van homeopatische middelen levensbedreigend is voor mensen in ontwikkelingslanden. Met name worden genoemd tuberculose, diarree in kindereen, griep, malaria and HIV .
- Homøopati (gr. homoio + pathia, lignende + sykdom; «lignende helbreder lignende») er en alternativ medisinsk behandlingsmetode utviklet av den tyske lege og farmasøyt Samuel Friedrich Christian Hahnemann. Homøopatisk behandling bygger på prinsippet om at likt behandler likt. Behandlingen baserer seg på å gi den syke uttynnede preparater som ville gi samme symptomer hos en frisk person, for på denne måten å stimulere immunsystemet til aktivitet. I følge moderne medisin mangler homøopati påviselig medisinsk virkning og studier tyder på at eventuelle effekter som pasientene føler er et resultat av placebo-effekten.
- Homeopatia (z gr. όμοιος, homoios – podobny i πάθος, pathos – cierpienie) – metoda leczenia niekonwencjonalnego, nieweryfikowalna przyjętymi procedurami kontroli leków, lecz pomimo kontrowersyjności praktykowana w wielu krajach na całym świecie. W Polsce produkty lecznicze homeopatyczne zostały wprowadzone do ustawy o prawie farmaceutycznym i według Ministerstwa Zdrowia mogą być przepisywane pacjentom przez dyplomowanych lekarzy medycyny, ale homeopatia nie została wymieniona jako specjalizacja lekarska. Homeopatia została zapoczątkowana pracami niemieckiego lekarza Samuela Hahnemanna i kieruje się trzema naczelnymi zasadami: podobieństwa, dynamizowania oraz podawania pojedynczego środka, obejmującego wszystkie psychosomatyczne objawy pacjenta. W homeopatii stosuje się bardzo rozcieńczone roztwory wodno-alkoholowe substancji, które u osób zdrowych wywołują objawy psychosomatyczne identyczne z objawami chorobowymi pacjenta. Od pewnego poziomu tzw. potencji, sukcesywne rozcieńczanie doprowadza do stanu, w którym prawdopodobieństwo zachowania choćby jednej cząsteczki substancji aktywnej w dawce preparatu jest znikome. Homeopaci twierdzą, że leczenie homeopatyczne wzmaga siłę życiową i pobudza układ odpornościowy pacjenta, a skuteczność preparatów należy przypisywać niepotwierdzonemu przez naukę efektowi pamięci wody. Leki homeopatyczne przygotowuje się według zaleceń zawartych w niemieckiej farmakopei homeopatycznej z surowców wyjściowych, które są głównie pochodzenia roślinnego lub mineralnego. Najczęstszymi postaciami leków homeopatycznych są kropelki lub kuleczki cukrowe do podawania doustnego oraz żele i maści do użytku zewnętrznego. Homeopatia opiera się na dwóch ogólnych paradygmatach przyjętych przez naukę – naturalnego porządku (Order paradigm) i prawdy (Truth paradigm), lecz nie stosuje się do paradygmatu materialistycznego, obowiązującego we współczesnej kulturze, według którego tylko świat materialny może być przedmiotem badań naukowych. Hahnemannowska siła życiowa i potencjowanie roztworów nie mieszczą się w koncepcie materialistycznym. W stawianiu diagnozy homeopatycznej niematerialne myśli i emocje odgrywają kluczową rolę w poszukiwaniu związku między osobą pacjenta a środkiem homeopatycznym. W homeopatii wyróżniamy dwa nurty: klasyczny oraz kliniczny. Homeopatia klasyczna pozostaje wierna ideom odkrywcy i poszukuje indywidualnego leku dla pacjenta tzw. simillimum. Homeopatia kliniczna stanowi zawężoną formę homeopatii i jest częściej spotykana, zajmuje się poszukiwaniem leku na daną chorobę.
- Homeopatia (do grego ὅμοιος + πάθος transliterado hómoios- + páthos = "semelhante" + "doença") é um termo criado por Christian Friedrich Samuel Hahnemann para designar um método terapêutico cujo princípio está baseado na similia similibus curantur ("os semelhantes curam-se pelos semelhantes"). Confunde-se-a com a fitoterapia, por conta dos produtos usados em suas formulações, embora ambas tenham corpo ideológico distinto. De fato, o tratamento homeopático consiste em fornecer a um paciente sintomático doses extremamente pequenas dos agentes que produzem os mesmos sintomas em pessoas saudáveis, quando expostas a quantidades maiores. A droga homeopática é preparada em um processo que consiste em diluição sucessiva da substância, sucussão e "dinamização" (ou "potencialização"), em uma série de passos. Homeopatia não se acha pacificamente inserida como epecialidade médica em todos os países. Mesmo aqueles que lhe conferem alguma aceitação oferecem-lhe certas restrições, ou de natureza institucional (as comunidades científico-médicas, os conselhos médicos, as ordens médicas etc. ) ou de cunho legal (as disposições normativas pertinentes na ordem jurídico-política de cada país). Consideram-se questionáveis, sob a ótica da metodologia científica vigente, tanto o princípio como as técnicas, que deveriam ser provados e aprovados segundo os cânones do método científico moderno. Em particular, citam-se: (1) os altos níveis de diluição (variando de acordo com o medicamento), que conduziriam a eventual ineficácia por inexistência de princípio ativo; (2) a falta de estudos acadêmico-científicos que comprovem a eficácia de tal método (sobretudo estudos de duplo-cego); e (3) o grande número de estudos científicos com resultados negativos — que geram bastante controvérsia sobre a validade da homeopatia.
- Homeopatia, din greacă όμοιος, hómoios (similar) şi πάθος, páthos (suferinţă), este un sistem de medicină alternativă, cunoscută pentru practica controversată de a oferi tratamente care practic nu conţin nici un ingredient chimic activ.
- Гомеопа́тия — назначение препаратов, вызывающих симптомы, аналогичные симптомам болезни. Концепция лечения по принципу «подобное подобным», в противоположность принципу аллопатии. Основоположник и автор термина — немецкий врач Христиан Фридрих Самуил Ганеманн (нем. Christian Friedrich Samuel Hahnemann; 1755—1843). Современная медицина рассматривает гомеопатию как часть альтернативной, ненаучной, медицины, так как теоретическое обоснование гомеопатического принципа не соответствует научным представлениям о функционировании здорового и больного организма, безопасность и эффективность большинства гомеопатических методов лечения никогда не подвергалась проверке, а немногие осуществленные клинические испытания гомеопатических препаратов не выявили различий между гомеопатическим лекарством и плацебо. Научная медицина отрицает эффективность гомеопатических средств, доказывая что их лечебный эффект не превосходит плацебо . Всемирная организация здравоохранения (ВОЗ) предостерегает от гомеопатического лечения инфекционных, и любых других серьезных заболеваний. По мнению экспертов организации, "использование гомеопатии не имеет доказательной базы, а в тех случаях, когда применяется в качестве альтернативы основному лечению, оно несет реальную угрозу здоровью и жизни людей" Файл:Rhustox. jpg Сумах
- Homeopati, från grekiskans homeos "lika" och pathos "lidande", är ett medicinalsystem som skapades av den tyske läkaren Samuel Hahnemann (1755–1843). Grundidén för homeopatin är att ett ämne som kan skapa vissa symptom hos en frisk individ kan bota samma symptom hos en sjuk individ, något som brukar kallas "lika botar lika". Metodiken innebär bland annat att man späder ut blandningar med dessa ämnen, i allmänhet så långt att slutresultatet inte längre innehåller några påvisbara aktiva substanser, ofta enligt principen att "ju svagare blandning, desto starkare effekt". Homeopatin står i konflikt med väletablerad vetenskap och kända experimentella resultat och anses därför vara ett typexempel på pseudovetenskap. Homeopaterna anser att skolmedicin felaktigt ser symptom som tecken på en underliggande sjukdom, medan homeopatin istället ser symptom som kroppens sätt att bekämpa sjukdomar och därför skall uppmuntras. Frankrike är det land i världen där homeopatimarknaden är som störst.
- Homeopati, bir hastalığın yol açtığı hastalık belirtilerinin, aynı belirtileri sağlam bir insanda ortaya çıkarabilecek ilaçların çok düşük dozlarda verilmesiyle ortadan kaldırılabileceği ilkesine dayanan tedavi yöntemidir. İlk olarak Samuel Hahnemann tarafından uygulanmaya başlanmış olan homeopatide, ilaçlar alerji bile uyandırmayacak kadar az miktarlarda verildiklerinden, hasta bu tedavi yönteminden hiçbir zarar görmez. İlaçlarda kullanılan dozlar çok düşük miktarlarda olduğu için, ilaç, genellikle aktif maddeden bir adet molekül bile barındırmaz (1 birim aktif madde 10 birim suya eklenir, yani ilacın içerisinde 1 adet molekül barındırma şansı kabaca milyonda 1'dir). Bu sebeple homeopati bilimsel olarak tartışmalı bir alandır. Homeopati alternatif tıp kategorisine giren bir tedavi çeşididir ve kullanılmadan önce mutlaka uzman bir hekime başvurulması gerekir. Hastalıklara karşı sadece homeopati kullanmak kesinlikle tavsiye edilmez ve çok ciddi sonuçlar doğurabilir.
- 順勢療法是德國醫師山姆‧赫尼曼在藥物實驗金雞納樹皮時，所發現的一種新的治療理論。他實驗發現金雞納樹皮可以讓健康的人體產生和瘧疾相似的症狀，而金雞納樹皮則是被廣泛的用來治療瘧疾的藥物。根據實驗的結果，他提出了一個假設，金雞納樹皮可以治癒瘧疾，是不是因為金雞納樹皮可以讓健康人體產生和瘧疾相同的症狀？ 順勢療法的第一個原則是相似法則。其他的醫藥歷史，如古希臘、中國、西藏等也都有提到相關的相似法則，但都沒有詳細的解釋和說明。赫尼曼是第一位為相似法則建立科學基礎的醫師。他以健康的人體進行藥物實驗，來測試藥物所引起的相關症狀，而當一個病患的症狀和藥物在健康人體實驗所產生的症狀相似時，這個藥物就適合用來治療病患的疾病。舉例來說，當一個人有腹瀉的問題時，此時用來治療的也是會讓人產生腹瀉症狀的藥物。如果服用的藥物劑量太強的話，就會讓病患的症狀嚴重加劇。所以赫尼曼醫師建立了一套標準化的藥物稀釋震盪程序，他將其命名為藥力強度（Potency）。民間流傳的故事裡提到，他每次駕車出去看診時，總是最後看診的一個病人最快痊癒，而意外發現馬車長時間的搖晃和震盪可以加強藥力的強度，因此產生這個標準化的稀釋震盪程序。但事實上，赫尼曼醫師從未駕車出門為病患看病，而是病患來他家裡進行看診，或是用通信的方式為病患看病。赫尼曼醫師發現根據相似法則給予病患高劑量藥物的話，會讓病患的症狀嚴重加劇，所以他才會有將藥物濃度降低的想法。 順勢療法可以增加人體的自我調節與防禦能力，因此不管是急性或是慢性疾病都有很好的治療效果。有人說順勢療法使用的順勢藥物是安慰劑，但因為它也能對動物和失去知覺的人產生療效，由此可知順勢藥物並不是安慰劑。在歐洲地區，尤其是奧地利，有許多的獸醫使用順勢療法為動物進行醫療。甚至在奧地利的特別護理病房裡也會使用順勢藥物，如Kalium bichromicum（重鉻酸鉀）來減少黏液物質的產生，維持人工呼吸器的運作（維也納醫學大學已發表相關的研究報告）。而在2005年，瑞士的一項醫學研究報告指出順勢療法對於過動兒（ADHD）有很好的治療效果。在歐洲，順勢療法是最常被用來替代西醫的另一種療法，而且主要是用來治療一些慢性疾病，如過敏症、濕疹、風濕病……等。在癌症的治療方面，順勢療法可以幫助減輕一般癌症治療（化療、輻射）所帶來的副作用，另外在許多急性的症狀治療上和現代主流西醫(化學藥品)，例如感冒、過敏、青春痘、喉嚨痛.. 一樣有良好的療效，但順勢療法的好處是沒有副作用。 目前世界上的順勢療法藥品僅佔所有藥品的0.3%，但每年以20%的速度在成長，遠高於平均藥品工業的成長速度，其中以法國BOIRON市佔率(27%)、德國DHU(7%)、德國HEEL(5%)為世界前三大順勢療法藥廠 順勢療法包含了四大基本原則（請參考奧地利順勢療法醫師Dr. Anton Rohrer個人中文網站）： 相似法則：病人的的症狀和所選用的順勢藥物使用在健康人體實驗上所產生的症狀有相似性。 藥物試驗：以健康人體進行藥物試驗，觀察藥物可以產生哪些症狀。 單一藥方：選用最類似病人所有症狀的單一藥方順勢藥物來進行治療。 藥力強度：如果使用高劑量的藥物會使病人的病狀加劇，所以必須將藥物的劑量降低，而這個降低藥物濃度的製作流程被命名為藥力強度（Potency）。
|
| rdfs:comment
|
- Die Homöopathie [ˌhomøopaˈtiː] („ähnliches Leiden“, von griech. ὅμοιος, hómoios, „das gleiche, gleichartige“ und πάθος, páthos, „das Leid, die Krankheit“) ist eine wissenschaftlich nicht anerkannte, in vielen europäischen und einigen weiteren Ländern verbreitete alternativmedizinische Behandlungsmethode, die auf den ab 1796 veröffentlichten Vorstellungen des deutschen Arztes Samuel Hahnemann beruht.
- L'Homeopatia, del grec homoios (similar) i pathos (patiment) es tracta d'un controvertit sistema de medicina alternativa que empra remeis carents d'ingredients químicament actius. La teoria de l'homeopatia va ser desenvolupada pel metge saxó Samuel Hahnemann, i es va publicar el 1796.
- Homeopatie označuje v současné době především způsob léčby založený na použití velmi malého množství látek, které ve velkých dávkách vyvolávají efekt podobný tomu, jaký má léčená choroba. Výraz je odvozený od dvou řeckých slov: homoios (stejný, podobný) a pathos (nemoc, bolest, vášeň).
- La homeopatía (del griego ὅμοιος homoios, ‘similar’ y πάθος pathos, ‘sufrimiento’) es un controvertido sistema de medicina alternativa, caracterizado por el uso de remedios carentes de ingredientes químicamente activos. Fue desarrollada por el médico sajón Samuel Hahnemann a principios del siglo XIX. Tiene una amplia y creciente popularidad en las áreas en las que se practica, siendo financiada o cubierta por algunos sistemas de sanidad pública o seguridad social.
- Homeopatia (kreikan sanoista όμοιος, hómoios ja πάθος, páthos) on 1700-luvun lopulla eläneen Samuel Hahnemannin (1755-1843) tutkimuksiin, kokemuksiin ja hoitotyön tuloksiin perustuva systemaattinen lääkintäjärjestelmä. Homeopatia on lääketieteen hylkäämä oppisuunta, jonka mukaan tauteja tulisi hoitaa antamalla potilaalle pieniä määriä sellaista ainetta, joka suurina määrinä tuottaa tautia muistuttavia oireita.
- L’homéopathie ou homœopathie (du grec όμοιος / hómoios, « similaire » et πάθος / páthos, « souffrance » ou « maladie ») est une médecine non conventionnelle, définie pour la première fois par Samuel Hahnemann au XVIII qui consiste à administrer au malade des doses faibles ou infinitésimales obtenues par dilution et agitation (la dynamisation) d'une substance choisie en fonction de l'état physique et psychique du patient et selon le principe dit « de similitude ».
- A homeopátia (a görög ὅμοιος, hómoiosz = hasonló és πάθος, páthosz = szenvedés, kór szavak összetételéből) vagy hasonszenvi gyógymód alternatív gyógymód, melyet elsőként Samuel Hahnemann írt le a XVIII. században. A homeopaták nézete szerint a betegségek olyan szerekkel kezelhetők, melyek egy egészséges emberben a betegséghez hasonló tüneteket váltanak ki.
- L'omeopatia (dal greco ὅμοιος, simile, e πάθος, sofferenza) è un controverso metodo terapeutico i cui principi sono stati formulati dal medico tedesco Samuel Hahnemann verso la fine del XVIII secolo.
- Homeopathie is een alternatieve geneeswijze, wijd verbreid, maar ook omstreden. De basisprincipes van de homeopathie werden in de periode 1782-1798 geformuleerd door Samuel Hahnemann. De homeopathie maakt soms gebruik van dezelfde grondstoffen als de natuurgeneesmiddelen en de fytotherapie.
- Homøopati (gr. homoio + pathia, lignende + sykdom; «lignende helbreder lignende») er en alternativ medisinsk behandlingsmetode utviklet av den tyske lege og farmasøyt Samuel Friedrich Christian Hahnemann. Homøopatisk behandling bygger på prinsippet om at likt behandler likt. Behandlingen baserer seg på å gi den syke uttynnede preparater som ville gi samme symptomer hos en frisk person, for på denne måten å stimulere immunsystemet til aktivitet.
- Homeopatia (z gr. όμοιος, homoios – podobny i πάθος, pathos – cierpienie) – metoda leczenia niekonwencjonalnego, nieweryfikowalna przyjętymi procedurami kontroli leków, lecz pomimo kontrowersyjności praktykowana w wielu krajach na całym świecie.
- Homeopatia (do grego ὅμοιος + πάθος transliterado hómoios- + páthos = "semelhante" + "doença") é um termo criado por Christian Friedrich Samuel Hahnemann para designar um método terapêutico cujo princípio está baseado na similia similibus curantur ("os semelhantes curam-se pelos semelhantes"). Confunde-se-a com a fitoterapia, por conta dos produtos usados em suas formulações, embora ambas tenham corpo ideológico distinto.
- Homeopatia, din greacă όμοιος, hómoios (similar) şi πάθος, páthos (suferinţă), este un sistem de medicină alternativă, cunoscută pentru practica controversată de a oferi tratamente care practic nu conţin nici un ingredient chimic activ.
- Гомеопа́тия — назначение препаратов, вызывающих симптомы, аналогичные симптомам болезни. Концепция лечения по принципу «подобное подобным», в противоположность принципу аллопатии. Основоположник и автор термина — немецкий врач Христиан Фридрих Самуил Ганеманн (нем.
- Homeopati, från grekiskans homeos "lika" och pathos "lidande", är ett medicinalsystem som skapades av den tyske läkaren Samuel Hahnemann (1755–1843). Grundidén för homeopatin är att ett ämne som kan skapa vissa symptom hos en frisk individ kan bota samma symptom hos en sjuk individ, något som brukar kallas "lika botar lika".
- Homeopati, bir hastalığın yol açtığı hastalık belirtilerinin, aynı belirtileri sağlam bir insanda ortaya çıkarabilecek ilaçların çok düşük dozlarda verilmesiyle ortadan kaldırılabileceği ilkesine dayanan tedavi yöntemidir. İlk olarak Samuel Hahnemann tarafından uygulanmaya başlanmış olan homeopatide, ilaçlar alerji bile uyandırmayacak kadar az miktarlarda verildiklerinden, hasta bu tedavi yönteminden hiçbir zarar görmez.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
