| dbpprop:abstract
|
- In historical linguistics, the High German consonant shift or second Germanic consonant shift is a phonological development that took place in the southern parts of the West Germanic dialect continuum in several phases, probably beginning between the 3rd and 5th centuries AD, and was almost complete before the earliest written records in the High German language were made in the 9th century. The resulting language, Old High German, can be neatly contrasted with the other continental West Germanic languages, which mostly did not experience the shift, and with Old English, which was completely unaffected.
- Als „Deutsche Lautverschiebung” oder Zweite Lautverschiebung wird ein regelhafter Lautwandel im Bereich des Konsonantismus verstanden, der die hochdeutschen Dialekte entstehen ließ, die sich dadurch von den niederdeutschen Mundarten in einem gemeinsamen Dialektkontinuum unterschieden. Der Beginn dieser Veränderung wurde traditionell auf ca. 500 n. Chr. datiert, nach neueren Inschriftenfunden begann sie jedoch erst ab ca. 600. Bei der Zweiten Lautverschiebung handelte es sich um einen längerfristigen und mehrphasigen Prozess, der zu Beginn der Überlieferung des Althochdeutschen im 8. Jahrhundert n. Chr. noch nicht ganz abgeschlossen war. Die Ursachen werden in der Forschung seit langem kontrovers diskutiert; erwogen wird unter anderem ein Einfluss der Sprache der Langobarden. Durch diese Lautverschiebung wurde aus den südlichen westgermanischen Dialekten die althochdeutsche Sprache. Die Grenze dieser Lautverschiebung verläuft von West nach Ost, heute mehr oder weniger am Mittelgebirgsrand; sie wird als Benrather Linie bezeichnet.
- La seconde mutation consonantique est un ensemble de modifications phonétiques qui ont touché les consonnes du vieux haut allemand. Elle intervient après les modifications décrites par les lois de Grimm (qui a aussi découvert cette seconde mutation) et de la loi de Verner, ensemble de modifications qu'on regroupe sous le nom de première mutation consonantique. On la situe entre le IV et le VIII siècle. Elle a touché tout le lexique d'alors, mots hérités comme mots d'emprunt. L'étude de ces modifications est essentielle à la compréhension des spécificités phonétiques de l'allemand face aux autres langues germaniques.
- Az ófelnémet vagy második germán hangeltolódás (Zweite Lautverschiebung) egy hangtani változás, amely feltehetőleg a 3. és 9. század között ment végbe a német nyelvterület déli részén, tehát lezárult még a legkorábbi német nyelvemlékek megszületése előtt, és amelynek során létrejött az ófelnémet nyelv, a mai déli német nyelvjárások és az irodalmi német nyelv közös elődje. Az első germán hangeltolódás valamennyi germán nyelvet elkülöníti a többi indoeurópai nyelvtől, a második germán hangeltolódás pedig a német nyelvet különíti el a többi germán nyelvtől. A német nyelvjárások aszerint osztályozhatók, hogy milyen mértékben vettek részt a második germán hangeltolódásban. A Berlin és Köln közötti képzeletbeli vonaltól (az ún. Benrath-vonaltól) északra alnémet, délre felnémet dialektusokat beszélnek. A felnémet nyelvjárások tovább oszthatók felső és középnémetre a Speyer-vonal mentén. Megjegyezzük, hogy az „al” és „fel” jelzők természetesen nem minősítések, hanem a földrajzi elhelyezkedésre utalnak: a felnémet beszélői a déli hegyvidéki (felső) területeken élnek, míg az alnémet beszélők az északi tengerparti (alsó) vidéken. A német irodalmi nyelv, amit az iskolában tanulunk, a felnémet nyelvjárásokon alapul, így jobbára jelentkeznek benne a hangeltolódás eredményei. Felnémet nyelvet beszélnek a magyarországi svábok és az erdélyi szászok egy része is. Hangtani tekintetben az alnémet dialektusok közé tartozik a holland nyelv. Az alnémet és felnémet szókincs nagyrészt azonos, a hangeltolódás miatt a szavak hangalakja gyakran mégis annyira különbözik, hogy a nyelvjárások egymás beszélői számára sem érthetőek. A felnémet nyelv újkori dominanciája miatt az alnémet beszélők mind értik a (felnémet) köznyelvet, a felnémetek viszont nemigen értik az alnémetek szavát. Ha a német tévében nyelvjárási beszélőt szólaltatnak meg, gyakran feliratozzák a szavait.
- 第二次子音推移（だいにじしいんすいい）とは、ゲルマン語のうち、6世紀頃スイスやオーストリアなどのドイツ語圏南部で発生、北上しつつ、9世紀頃までにドイツ語圏のほぼ中央で停止した、高地ゲルマン諸語に起きた音韻変化である。グリムの法則で知られる第一次子音推移に引き続いて起きたため、この名がある。 この変化によって、無声破裂音が語頭や子音のあとで破擦音になり、それ以外の環境では摩擦音になった。 /p/ → /pf/ または /f/ /t/ → /ts/ または /s/ /k/ → /kx/ または /x/ また上記以外にもう一つ推移が発生している。 /d/ → /t/ この変化を経験している現代ドイツ語と、経験していない英語・オランダ語とのあいだでこの音韻対応を見ることができる。 英 sheep、蘭 schaap - 独 Schaf 英 ten、蘭 tien - 独 Zehn 英 book、蘭 boek - 独 Buch 英 day、蘭 dag - 独 Tag
- De tweede Germaanse klankverschuiving is een lenitie die plaats vond in de zuidelijke Germaanse talen (hierdoor ook bekend als Hoogduitse klankverschuiving). De klankverschuiving begon waarschijnlijk tussen de derde en vijfde eeuw, en was bijna voltooid toen de eerste Duitse teksten op schrift werden gesteld in de negende eeuw. De verschuiving had niet plaats in één beweging maar in verschillende fasen over verschillende eeuwen. Deze taalverschuiving bracht de scheiding aan tussen Hoogduits en Nederduits. De isoglossenbundel die de Hoogduitse van de Nederduitse talen scheidt, staat bekend als de Benrather linie. De Germaanse talen hebben allemaal in verschillende mate de Tweede Germaanse klankverschuiving doorgemaakt, en sommige klankverschuivingen gelden daarom voor bijna alle Germaanse talen, en sommige slechts voor hele enkele. Hoe meer zuidoostwaarts de taal gesproken wordt, des te meer kenmerken van de tweede klankverschuiving er in de taal voorkomen, en hoe meer noordwestwaarts de taal gesproken wordt des te minder kenmerken van de tweede klankverschuiving er in de taal voorkomen (Engels). De meeste klankverschuivingen, maar niet alle, maken deel uit van het huidige Standaardduits, terwijl in westelijke Duitse dialecten veel minder klankverschuivingen voorkomen.
|
| rdfs:comment
|
- In historical linguistics, the High German consonant shift or second Germanic consonant shift is a phonological development that took place in the southern parts of the West Germanic dialect continuum in several phases, probably beginning between the 3rd and 5th centuries AD, and was almost complete before the earliest written records in the High German language were made in the 9th century.
- Als „Deutsche Lautverschiebung” oder Zweite Lautverschiebung wird ein regelhafter Lautwandel im Bereich des Konsonantismus verstanden, der die hochdeutschen Dialekte entstehen ließ, die sich dadurch von den niederdeutschen Mundarten in einem gemeinsamen Dialektkontinuum unterschieden. Der Beginn dieser Veränderung wurde traditionell auf ca. 500 n. Chr. datiert, nach neueren Inschriftenfunden begann sie jedoch erst ab ca. 600.
- La seconde mutation consonantique est un ensemble de modifications phonétiques qui ont touché les consonnes du vieux haut allemand. Elle intervient après les modifications décrites par les lois de Grimm (qui a aussi découvert cette seconde mutation) et de la loi de Verner, ensemble de modifications qu'on regroupe sous le nom de première mutation consonantique. On la situe entre le IV et le VIII siècle. Elle a touché tout le lexique d'alors, mots hérités comme mots d'emprunt.
- Az ófelnémet vagy második germán hangeltolódás (Zweite Lautverschiebung) egy hangtani változás, amely feltehetőleg a 3. és 9. század között ment végbe a német nyelvterület déli részén, tehát lezárult még a legkorábbi német nyelvemlékek megszületése előtt, és amelynek során létrejött az ófelnémet nyelv, a mai déli német nyelvjárások és az irodalmi német nyelv közös elődje.
- De tweede Germaanse klankverschuiving is een lenitie die plaats vond in de zuidelijke Germaanse talen (hierdoor ook bekend als Hoogduitse klankverschuiving). De klankverschuiving begon waarschijnlijk tussen de derde en vijfde eeuw, en was bijna voltooid toen de eerste Duitse teksten op schrift werden gesteld in de negende eeuw. De verschuiving had niet plaats in één beweging maar in verschillende fasen over verschillende eeuwen.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
