| dbpprop:abstract
|
- Herodotus of Halicarnassus was a Greek historian who lived in the 5th century BC and is regarded as the "Father of History" in Western culture. He was the first historian known to collect his materials systematically, test their accuracy to a certain extent and arrange them in a well-constructed and vivid narrative. He is almost exclusively known for writing The Histories, a record of his "inquiries" (or ἱστορίαι, a word that passed into Latin and took on its modern meaning of history) into the origins of the Greco-Persian Wars which occurred in 490 and 480-479 BC—especially since he includes a narrative account of that period, which would otherwise be poorly documented; and many long digressions concerning the various places and peoples he encountered during wide-ranging travels around the lands of the Mediterranean and Black Sea. Although some of his stories were not completely accurate, he claimed that he was reporting only what had been told to him.
- Herodot von Halikarnass(os) (griechisch Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς, Hēródotos Halikarnāsseús, * 490/480 v. Chr. ; † um 424 v. Chr. ) war ein antiker griechischer Historiograph, Geograph und Völkerkundler. Er wurde von Cicero (De leg. 1,5) zugleich als „Vater der Geschichtsschreibung“ (lat. pater historiae) und als Erzähler „zahlloser Geschichten“ (lat. innumerabiles fabulae) bezeichnet. Sein einziges erhaltenes Werk sind die neun Bücher umfassenden Historien, die in Form einer Universalgeschichte den Aufstieg des Perserreichs im späten 6. Jahrhundert v. Chr. und die Kriege der Griechen mit den Persern im frühen 5. Jahrhundert v. Chr. schildern.
- Heròdot (en grec Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς), va ser un historiador i geògraf grec. Es proposà la rectificació de les dades aportades pels logògrafs, sobretot les d'Hecateu, que considerava que estaven imbuïdes d'un esperit propens a admetre relats fabulosos. Introduí el concepte de la tragèdia a la manera d'Èsquil a la història lligat amb la relació entre culpa i càstig, entre supèrbia i humiliació, així sosté que el fracàs dels perses fou la resposta dels déus olímpics al fet d'haver entrat en territoris que no els pertanyien. Malgrat haver viscut en el s. V a.C. , representa, com passa amb Píndar o Èsquil, un esperit de transició, a cavall entre dos mons, amb trets típicament arcaics, però anunciant ja el classicisme. Heròdot és el creador de la Història Universal, que té en compte tant el present com el passat, centrant-se en el seu agent humà. Heròdot no només fou l'autor de la primera obra extensa escrita en prosa que se'ns ha transmès, sinó el primer autor grec que, amb criteris de facticitat, es va proposar relatar amb un terminus cronològic definit una història que superava els estrets límits locals anteriors: les causes i el desenvolupament de l'enfrontament entre grecs i perses, des del passat llunyà al pròxim, abastant tot el món conegut en la seva època..
- Hérodotos z Halikarnássu byl prvním významným antickým historikem, proto byl Ciceronem nazván otcem dějepisu. Mnoho cestoval (do Itálie na západě, do Babylonie na východě, do donských stepí na severu a k prvním nilským prahům na jihu). Soudil, že k historii je třeba přistupovat geograficky a ke geografii historicky (známý je jeho výrok, že "geografie je reálná, lidskou rukou vytvořená historie"). Ve svých Dějinách (Histories apodeixis, doslova "Výkaz vyzkoumaného bádání" nebo také "Výklad zjištěných poznatků") vytvořil v devíti knihách nejúplnější popis světa (oikúmené), známého Řekům ve druhé polovině 5. století př. n. l.
- Heródoto de Halicarnaso (en griego Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς) fue un historiador y geógrafo griego. Vivió entre el 484 y el 425 a. C.
- Herodotos oli antiikin kreikkalainen historioitsija. Hän syntyi Halikarnassoksessa. Hän matkaili paljon mutta ilmeisesti asettui lopulta Ateenaan. Herodotosta pidetään kreikkalaisen historiankirjoituksen isänä. Herodotoksen Historiateos käsittelee ennen kaikkea 400-luvulla eaa käytyjä persialaissotia, joissa Persia yritti yritystä valloittaa Kreikan. Herodotos oli ensimmäinen, joka kirjoitti historiasta muuten kuin eepos- tai kronikkamuodossa. Herodotosta syytettiin jo antiikissa liiasta ateenalaismyönteisyydestä. Herodotoksen historia jakaantuu yhdeksään kirjaan. Ensimmäinen käsittelee muun muassa Kreikan ja Lyydian historiaa ennen Kyyroksen aikaa, jolloin Persia äkillisesti nousi suurvallaksi. Toinen kirja käsittelee Egyptiä. Neljä seuraavaa kirjaa kertovat Persian valtakunnan kasvusta. Kuudes kirja päättyy Persian tappioon Marathonin taistelussa vuonna 490 eaa. Kolme seuraavaa kirjaa kertovat Persian kuninkaan Kserkseen yrityksestä vallata Kreikka. Teos päättyy Plataiain taisteluun vuonna 479 eaa. , johon Persian yritys Kreikan valloittamiseksi päättyi lopullisesti.
- Hérodote (en grec ancien Ἡρόδοτος / Hêródotos), né vers 484 ou 482 av. J. -C. à Halicarnasse (colonie grecque située sur le territoire des Cariens), actuellement Bodrum, mort vers 425 av. J. -C. à Thourioi, est un historien grec. Il a été surnommé le « père de l'Histoire » par Cicéron (les Lois, I, 1), mais aussi du reportage; il est en outre considéré comme l'un des premiers explorateurs. Hérodote fut donc à la fois premier historien, premier journaliste et premier explorateur. C'est également le premier prosateur dont l'œuvre nous soit restée.
- Hérodotosz, Herodotos görög történetíró. Fájl:AGMA Hérodote. jpg Hérodotosz mellszobra A történetírásban betöltött korszakalkotó szerepéhez mérve életéről meglepően keveset tudunk. Lüxész és Drüó fia, előkelő halikarnasszoszi család tagja. Nagybátyja volt Panüasszisz, az epikus költő. A Lügdamisz türannosz megbuktatására irányuló sikertelen kísérlet után Szamosz szigetére menekült, ahonnan csak Lügdamisz bukása után (Kr. e. 454 körül) tért vissza. Ezután hosszú utazásra indult, bejárta a perzsa birodalom jó részét, Egyiptomot, Föníciát, Mezopotámiát, Szküthiát, majd eljutott Athénba is, ahol a hagyomány szerint részleteket olvasott fel készülő művéből, s ezért tíz talentom arannyal jutalmazták, ami akkor hatalmas összegnek számított. Athénben kapcsolatba került a város szellemi és politikai vezetőivel, elsősorban Szophoklésszel. Ezután gyarmatosként a dél-itáliai Thurioiba költözött. Életéről ezután semmit sem tudunk. Műve, amelyet „Hisztoriai” (Történelem) címen emlegetnek, a görög-perzsa háborúkról szól, amelyhez azonban terjedelmes bevezetésként a perzsa birodalomnak, illetve azoknak a népeknek a néprajzi és földrajzi leírása és történelme is előre van bocsátva, amelyet a perzsák meghódítottak, éspedig abban a sorrendben, amelyben perzsa uralom alá kerültek. A mű keletkezését illetőleg többféle elképzelés van: egyesek szerint Hérodotosz eredetileg csupán egyes területek néprajzi és földrajzi leírását készítette el, s az önálló elbeszélések csak később váltak egy nagyobb történetírói elbeszélés részeivé, amikor athéni élményei hatására már a görög-perzsa háborút kívánta megírni, ezen elmélet szerint a szerző tehát hosszú fejlődés után jutott el oda, hogy történetíró legyen. Mások szerint – bár Athén valóban nagy hatással volt fejlődésére – ő már eleve azzal a szándékkal gyűjtötte az anyagát, hogy a háború történetét írja meg, még akkor is, ha egyes részeket korábban ki is dolgozott. A kész mű alapján Hérodotosz mindenesetre valóban megérdemli a „történetírás atyja” jelzőt – ahogy elsőként Cicero említette –, két okból is. Az első a módszere: elvszerűen igyekezett magát elhatárolni a mítoszoktól, s azokat, mint a nem tudományos dolgokat nem, vagy csak ironikusan tárgyalja. Ezt az elhatárolást igyekezett megvalósítani mind időben (amikor is az istenekig visszavezetett genealógiák kritikusa), mind térben, éles vonalat húzva azon népek közt, amelyeket tapasztalásból, illetve szemtanúk elbeszéléseiből ismert és a mitikus népek közt. Ez a korábbi néprajzi és történeti irodalommal szemben komoly újítás volt. Hérodotosz maga hangsúlyozta, hogy a látás, a hallás és a megfontolás a legfontosabb forrásai. Előadásában lelkiismeretesen különbséget tett a látottak és a hallottak közt, és forrásai közléseit korántsem fogadja kritikátlanul. Tévedései mindamellett neki is vannak, de adatait a modern orientalisztika, illetve irodalomtudomány sokszor hitelesítette. A gondosabb elemzés kimutatta azt is, hogy Hérodotosz a keleti szépirodalom számos termékét (perzsa novellák) is megmentette számunkra. A másik ok, amiért megérdemli a „történetírás atyja” elnevezést, az a törekvése, hogy megragadja az események közti belső, törvényszerű összefüggést, az emberi történelem alaptörvényét. Ez akkor is jelentős, ha a Hérodotosz által megfogalmazott törvényszerűség téves, az ő történelemfelfogása nem ismeri a fejlődés fogalmát, így ír műve bevezetésében: „Amik régen nagyok voltak, többnyire kicsinyek lettek, s amik az én időmben nagyok, korábban kicsinyek voltak”. Szerinte ha egy nép, vagy akár egy egyén a fel, majd le körforgását megtette, a kör lezárul, pályája véget ér, s mások lépnek helyébe, hogy ugyanezt a pályát befussák. E törvényszerűség Hérodotosz szerint sokszor az ember szándékai ellen is érvényesül, valami irracionális erő nyomása alatt, amelyet az író a személytelen „isteni”-nek nevez, s emiatt elbeszéléseiben különös jelentőséget tulajdonított a figyelmeztető erejű és mindig beteljesülő jóslatoknak. Hérodotosz szerint az emberi bölcsesség abban áll, hogy a történelem e törvényszerűségét felismerjük. Az ókor néhány szórványos kritikától eltekintve feltétlenül elismerte Hérodotosz művét. A nagyon kevés prózaíró közül, akit a híres alexandriai filológusok kiadtak és magyaráztak, ő volt az egyik. Azért akadtak kritikusai is: Thuküdidész színes, de hihetetlen történetei miatt komolytalannak tartotta, de Plutarkhosz volt az egyetlen író, aki rosszindulattal és szándékos ferdítéssel vádolta, s elfogult hazudozónak ítélte, feltehetően azért, mert az ő szülőföldjét, Boiótiát a perzsa háborúkban betöltött kétes szerepének megfelelően nem előnyösen ábrázolja. A középkorban csak Bizáncban olvasták. Az első latin fordítása 1474-ben jelent meg, a görög első kiadás dátuma 1502.
- Nella Grecia Antica, infatti, la storia era considerata anzitutto come magistra vitae. La finalità di Erodoto era quindi, come è possibile notare anche dalla premessa, di raccontare «gesta degli eroi», anche se poi tale premessa sarà solo parzialmente mantenuta. Quindi l'ottica con la quale Erodoto considera gli avvenimenti, i valori della storia e le azioni umane è analoga a quella dominante nel mondo dell'epos (epica), in cui gli uomini agivano spinti da quello stesso desiderio di gloria e di ricordo che lo storico considera nel proemio il fine ultimo della sua fatica. Anche se egli ricerca negli eventi le loro cause, premette l'esistenza di una divinità che lui stesso definisce terribile e sconvolgente, a cui l'uditorio greco era già abituato; non per nulla la sua opera era destinata ad una pubblica lettura, per cui il suo stile adottava espressioni formulari, sempre cercando di rimanere a suo modo impersonale e oggettivo (anche se in ciò non è del tutto attendibile, non per la sua coscienza, ma per la maturazione delle ideologie dell'epoca). Nonostante attinga da questo materiale e soprattutto sia influenzato dall'elegia guerresca e gnomica (si ricordi a tal proposito la figura del cittadino combattente pronto al sacrificio della vita per il bene della collettività proposta da Callino e Tirteo) ed anche dalla logografia (un termine che significa propriamente "scrittura in prosa", i cui autori raccolsero in opere organicamente strutturate descrizioni di paesi stranieri, leggende locali eroiche, etc. ), Erodoto sarà il primo che cercherà un elemento ordinatore nella sua ricerca, che evidenzia nel rapporto causa-effetto. La storia non è considerata da Erodoto come una semplice serie di avvenimenti che si susseguono nel tempo, ma come un insieme di fatti collegati fra loro da una rete di rapporti logici, complessa, ma comunque ben intelligibile. I principi chiave su cui si fonda la metodologia erodotea sono: Aκοή: ho sentito Oψις: ho visto γνώμη: ho ragionato Erodoto dichiara quindi espressamente che lui ha un metodo e che i suoi racconti sono veridici. In realtà Erodoto accosta in maniera asistematica dati autentici a fatti palesemente fabulosi: il fine era quello di far divertire gli spettatori. Erodoto è quindi ancora a una via di mezzo fra il logografo e lo storico: è un narratore. Si può tuttavia ritenere Erodoto il padre della storiografia perché ci sono degli assunti metodici corretti. È però fondamentale tenere ben presente le finalità epico-narrative, la scarsa criticità e la quasi totale assenza di ricerca scientifica delle fonti. Erodoto introduce nel suo pensiero anche quella che noi oggi potremmo chiamare filosofia della storia. Secondo Erodoto, infatti, protagonista della storia è la divinità, che è garante dell'ordine universale ed è quindi una divinità conservatrice. Nell'attimo stesso in cui l'ordine viene compromesso la divinità interviene, in base a quel principio che l'autore definisce come φθόνος τῶν θεῶν (invidia degli dei). Tale principio filosofico si basa su una concezione arcaica della divinità: nella Grecia antica, gli dei possedevano attributi piuttosto "umani", ed erano piuttosto gelosi della propria gloria e del proprio potere. L'uomo che ottiene troppa fortuna, dunque, incorre nella loro φθόνος, invidia, e viene conseguentemente ucciso o privato della propria gloria. Egli deve quindi adeguarsi alla loro volontà, cercando di capirla con le divinazioni, gli oracoli e l'oneiromanzia. Quella di Erodoto non è degradazione cabalistica, ma è uno schema mentale di asservimento alla divinità, tipico dell'età arcaica.
- ファイル:AGMA Hérodote. jpg ヘロドトスの胸像 ヘロドトス（Ἡρόδοτος Hēródotos 羅：Herodotus 紀元前485年頃 - 紀元前420年頃）は古代ギリシアの歴史家である。彼はドーリア系ギリシア人であり、小アジアのハリカルナッソス（現 ボドルム）に生まれた。また、今日まともな形で残っている最初の歴史書『歴史』を著したことによって「歴史の父」とも呼ばれる。 ヘロドトスはペルシア戦争後、諸国を遍歴して『歴史』（全9巻）を著した。『歴史』の記述はギリシアはもちろんペルシア、リュディア、エジプトといった古代オリエント世界の歴史、地理まで及ぶ。ヘロドトスが自分で実際に見聞きしたことが集められており、一見渾然としてはいるが、それらがギリシアによるペルシア戦争勝利へのストーリーの中に巧みに配置されており、読み物として面白くまた分かり易く書いてある。しかし、伝聞のためか疑わしい話も少なからず盛り込まれており、そのために『歴史』の信憑性が疑われることもあり、歴史はトゥキュディデスから始まったと言われることもある。 ヘロドトスはギリシアの神々の意志や神託の結果を尊重し、ギリシア人の立場から『歴史』を物語的叙述で著したが、この点は後に現れるアテナイの歴史家トゥキュディデスが著した実証的な『戦史』と対比的に捉えられている。 『歴史』はヨーロッパで最も古い歴史書の一つであり、後世まで読みつがれたほか、中世ビザンティン時代のギリシア人達もヘロドトスに倣った形式で歴史書を書いた。現在でも古代ギリシア、古代オリエント、古代エジプトの歴史研究の上で欠かせない書物の一つとなっている。 なお、「エジプトはナイルのたまもの」と言う言葉はヘロドトスが『歴史』（巻二、五）に書いているが元はヘカタイオスの言葉である（この「エジプト」はナイルデルタを指しており、デルタがナイル川の運ぶ泥が滞積したものであることは当時から知られていた） 『ヘロドトス 歴史』は松平千秋訳が岩波文庫全3巻、2008年にワイド版が刊行。
- Herodotus of Herodotos (Grieks: Ἡρόδοτος, Hēródotos} van Halicarnassus, was een Grieks geschiedschrijver. Hij stamt waarschijnlijk uit een intellectueel milieu: hij blijkt immers te beschikken over een brede en diepgaande kennis van alle bestaande literatuur tot dan toe. Herodotos week - wegens persoonlijke politieke problemen - op jonge leeftijd uit naar het Griekse eiland Samos. In de jaren die daarop volgden maakte hij een reeks studiereizen door de dan bekende wereld . Op die manier vergaarde hij een in zijn tijd zeldzaam brede kennis van de wereld. Rond zijn veertigste levensjaar vestigde hij zich te Athene waar hij openbare lezingen hield uit zijn reisverslagen. Zo werd hij opgenomen in de kring van vooraanstaande intellectuelen rond de staatsman Pericles. Daartoe behoorde o.a. ook zijn vriend, de tragedieschrijver Sophocles. Na enkele jaren vertrok hij naar de Pan-Helleense kolonie Thurii in Zuid-Italië, waar hij zich definitief vestigde. Hij maakte af en toe nog reizen door Sicilië en Italië en voltooide zijn levenswerk, de Historiën . Hij overleed in Thurii en werd er ook begraven, in de jaren rond 425 v. Chr. Herodotos wordt de vader van de geschiedschrijving genoemd, omwille van zijn werk Historiën, een omvangrijke bundeling van boeken, die het midden houdt tussen de memoires van een reiziger en de duidelijke poging van een geschiedkundige avant-la-lettre om objectief aan geschiedschrijving te doen. Hij beschrijft hierin de Perzische Oorlogen, maar maakt ook vele zijsprongen naar andere onderwerpen. Vóór Herodotos waren er al wel de logografen, met als een van de belangrijkste Hecataeus, maar zij spitsten zich vooral toe op zaken als geografie en antropologie. Herodotos heeft veel geput uit de werken van deze schrijvers. De Historiën zijn het oudste omvangrijke werk in Grieks proza dat bewaard is gebleven . Het vertoont dan ook nog epische kenmerken als anekdoten en novellen. Zijn eigenlijke onderwerp is de geschiedenis van de gewelddadige confrontatie tussen Oost en West, tussen "barbaroi" en Grieken, die zijn voorlopig hoogtepunt beleefde in de Perzische Oorlogen. Als beginpunt van dit conflict beschouwde Herodotos de Lydische koning Croesus, de eerste die volgens hem begonnen is met onrechtmatige daden tegenover de Grieken.
- Herodot eller Herodotus, gresk Ἡρόδοτος, Hēródotos fra Halikarnassos var en dorisk historiker i antikken som er nesten utelukkende kjent for sitt historieverk Historie som handler om persernes invasjon i antikkens Hellas. Herodots Historie handler om de persiske invasjoner av Hellas i henholdsvis 490 og 480 f. Kr. , hvor grekerne i mot alle odds vant. Første halvdel av verket handler imidlertid ikke om perserkrigene, men om forhistorien, og Herodot, som har en ualminnelig fortellerglede, kommer derfor ut i lange digresjoner om ulike kulturer fra hans egen fortid og samtid; Lydia, Persia, Egypt, Babylonia, Skythia. I den forstand er Herodots Historie også en verdenshistorie. Det hadde vært historieskrivere før Herodot, først og fremst Hekataios, men Herodot er den første som er overleveret, og allerede i oldtiden ble han oppfattet som grunnlegger av historiesjangeren. Cicero kaller ham således «historiens far» (pater historiae). For Herodot hadde historiē ikke betydningen ‘historie’, men «utforskning» (av id- «se, erfare»).
- Herodot z Halikarnasu (Ἡρόδοτος ὁ Ἁλικαρνασσεύς Herodotos ho Halikarnasseus) – historyk grecki ur. ok. 484 p.n.e. w Halikarnasie, zm. ok. 426 p.n.e. w Turioj lub w Atenach, zwany "Ojcem historii". Można także nazwać go ojcem geografii. Jedynym zachowanym jego dziełem jest 9-księgowa relacja z wojen perskich, opisująca także geografię i historię Hellady, Persji i Egiptu oraz okolicznych krain, zatytułowana Dzieje (Ἱστορίαι Historiai, łac. Historiae). Jego relacje nie były zawsze dokładne, ale - w odróżnieniu od wielu innych historyków, aż po czasy dzisiejsze - zawsze opatrzone klauzulą "zgodnie z tym, czego się dowiedziałem" (Dzieje, I, 2).
- Heródoto (em grego, Ἡρόδοτος - Hēródotos, na transliteração) foi um geógrafo e historiador grego, continuador de Hecateu de Mileto, nascido no século V a.C. em Halicarnasso. Foi o autor da história da invasão persa da Grécia nos princípios do século V a.C. , conhecida simplesmente como As histórias de Heródoto. Esta obra foi reconhecida como uma nova forma de literatura pouco depois de ser publicada. Antes de Heródoto, tinham existido crónicas e épicos, e também estes haviam preservado o conhecimento do passado. Mas Heródoto foi o primeiro não só a gravar o passado mas também a considerá-lo um problema filosófico ou um projecto de pesquisa que podia revelar conhecimento do comportamento humano. A sua criação deu-lhe o título de "pai da história" e a palavra que utilizou para o conseguir, história, que previamente tinha significado simplesmente "pesquisa", tomou a conotação atual de "história". A obra Histórias foi frequentemente acusada no velho mundo de influenciável, imprecisa e plagiária. Ataques semelhantes foram preconizados por alguns pensadores modernos, que defendem que Heródoto exagerou na extensão das suas viagens e nas fontes criadas. Contudo, o respeito pelo seu rigor tem aumentado na última metade do século, sendo actualmente reconhecido não apenas como pioneiro na história, mas também na etnografia e antropologia. Vale resaltar sua contribuição aos estudos geograficos, por esse feito a revista de geografia geopolitica, de maior tiragem na França, fundada pelo famoso geógrafo Yves Lacoste leva seu nome. Provavelmente escritas entre 450 e 430 a.C. , as Histórias foram posteriormente divididas em 9 livros, intituladas segundo os nomes das musas, pelos eruditos alexandrinos. Por volta de 445 a.C. , segundo consta, Heródoto fez leituras públicas de sua obra em Atenas. Quanto ao conteúdo, os primeiros seis livros relatam o crescimento do Império Persa. Começam com uma introdução do primeiro monarca asiático a conquistar as cidades-estado gregas e o verdadeiro tributo, Creso da Lídia. Creso perdeu o reinado para Ciro, o fundador do Império Persa. As primeiras seis obras acabam com a derrota dos persas em 490 a.C. , na batalha de Maratona, que constituiu o primeiro retrocesso no progresso imperial. Os últimos três livros descrevem a tentativa do rei persa Xerxes I da Pérsia de vingar dez anos mais tarde a derrota persa em Maratona e absorver a Grécia no império persa. Histórias acaba em 479 a.C. com a expulsão na batalha de Plateias e o recuo da fronteira do império persa para a linha costeira da Anatólia. No que diz respeito à vida de Heródoto, sabe-se que foi exilado de Halicarnasso após um golpe de estado frustrado contra a dinastia no poder em que estava envolvido, retirando-se para a ilha de Samos. Parece nunca ter regressado a Halicarnasso, embora em Histórias pareça sentir orgulho de sua cidade natal e da respectiva rainha, Artemísia I de Cária. Deve ter sido durante o exílio que empreendeu as viagens que descreve em Histórias. Estas viagens conduziram-no ao Egipto, Primeira Catarata, Babilónia, Ucrânia, Itália e Sicília. Heródoto refere uma conversa com um informador em Esparta, e muito certamente terá vivido durante um determinado período em Atenas. Nesta registou as tradições orais das famílias proeminentes, em especial, a Alkmaeonidai, à qual Péricles pertencia do lado materno. Mas os Atenienses não aceitavam os estrangeiros como cidadãos, e quando Atenas apoiou a colónia de Thurii na aniquilação de Itália em 444 a.C. , Heródoto tornou-se colono. Desconhece-se se lá morreu ou não. Numa determinada altura tornou-se um logios – isto é, um recitador de prosa logai ou histórias – cujos temas baseavam-se em contos de batalhas, maravilhas de países distantes e outros acontecimentos históricos. Fez roteiros das cidades gregas e dos maiores festivais atléticos e religiosos, onde dava espectáculos pelos quais esperava pagamento. Em 431 a.C. , a guerra do Peloponeso rebentou entre Atenas e Esparta. Poderá ter sido esse conflito, que dividiu o mundo grego, que o inspirou a reunir "logoi" numa narrativa contínua – Histórias – centrada no progresso imperial da Pérsia interrompida pela aliança entre Atenas e Esparta.
- Herodot din Halicarnas/Halikarnassos a fost un istoric grec care a trăit în secolul al V-lea î. Hr. (484 î. Hr. - cca.425 î. Hr.). Herodot este considerat părintele disciplinei istoriei, prin modul în care a tratat evenimentele pe care le-a consemnat în scrierile sale. Până la el evenimentele erau tratate în cronici sau epopei. Este cunoscut pentru scrierile sale despre conflictul greco-persan, precum şi pentru descrierile oamenilor şi locurilor vizitate. S-a născut într-o familie aristocratică din oraşul Halicarnas. Obligat de luptele civile, în care este implicată familia lui, să-şi părăsească patria, Herodot trăit o vreme în Samos, iar după căderea tiranului Lygdamis revine în oraşul natal, călătoreşte mult şi se stabileşte la Atena. Aici se numără printre prietenii lui Sofocle şi este un apropiat al cercului lui Pericle. În opera sa Historiai (Istorii), redactată în dialect ionic şi împărţită în epoca elenistică în 9 cărţi, Herodot îşi propune programatic să abordeze prima mare confruntare dintre lumea orientală şi cea apuseană, dintre despotismul oriental şi democraţia elenă, culminând cu războaiele medice. Trecând peste epoca mitică, Herodot urmăreşte ascensiunea puterii persane, prezentând totodată istoria popoarelor supuse de Ahemenizi: lidieni, babilonieni, egipteni, sciţi, libieni şi, în paralel, istoria principalelor cetăţi greceşti. Herodot descrie şi obiceiurile şi religia Geţilor. Cucerirea oraşului Sestos (478 î. Hr. ) de către atenieni încheie opera lui Herodot. Pater historiae, titlu pe care posteritatea i l-a acordat, este semnificativ pentru locul lui Herodot în evoluţia ştiinţei istorice. Citită şi apreciată din antichitate, opera lui Herodot a dobândit noi validări în epoca modernă şi importante descoperiri arheologice au confirmat veridicitatea multora din afirmaţiile lui. În acelaşi timp, el şi-a înscris numele ca unul din marii prozatori ai literaturii universale, înzestrat deopotrivă cu forţă epică, capacitate de construcţie dramatică şi exprimare într-un stil viguros, puternic evocator.
- Геродо́т Галикарна́сский — древнегреческий историк, автор первого полномасштабного исторического трактата — «Истории», — описывающего греко-персидские войны и обычаи многих современных ему народов. Труды Геродота имели огромное значение для античной культуры. Цицерон назвал его «отцом истории». Чрезвычайно важный источник по истории Великой Скифии, включая десятки античных народов на территории современной России.
- Herodotos, född 484 f. Kr. i Halikarnassos i Mindre Asien i närheten av den grekiska ön Kos, död vid cirka 60 års ålder 425 f. Kr. i en grekisk koloni i Kalabrien i Italien, var en grekisk historieskrivare som tillhörde kretsen runt Perikles i Aten. Herodotos kom från en välsituerad familj. Fadern hette Lyxes och modern Rhaeo eller Dryo. En nära släkting vid namn Panyasis var en berömd epiker. När Herodotos föddes var landet under persiskt styre. Han fick en klassisk grekisk utbildning i grammatik, gymnastik och musik. Åren 464-447 företog han resor i världen som kom att ligga till grund för hans senare författarskap. Cicero kallade honom för "historieskrivningens fader", men han har också setts som geografins portalgestalt. Under resor i Egypten, Främre Orienten och runt Svarta havet samlade han skriftligt och muntligt material till sitt livsverk, Historia (på grekiska "Forskningar"; svensk översättning 1920) från 440 f. Kr. Den är indelad i nio delar, men detta liksom titeln är efterkonstruktioner. På grund av hans nationalitet och landets politiska förhållanden, berör en stor del av verket grekiska ämnen och skrivs ur en grekisk synvinkel som exempelvis kriget mellan grekerna och perserna i början av seklet, men han behandlar även Egypten, Skytien och amazonerna. Persernas historia är även det framträdande, och då i synnerhet dess relation till den grekiska. En mängd folkslag beskrivs översiktligt, till exempel geterna och thrakerna i bok V, araber i bok III, men genomgående fokuseras kungar och hjältar, och deras betydelse för den historiska utvecklingen i politiskt avseende. Herodotos Historia gavs senast ut på svenska år 2000 av Norstedts i översättning av Claes Lindskog, reviderad av Gerhard Bendz och Axel Lindskog med inledning och kommentar av Sture Linnér. Den polske författaren och journalisten Ryszard Kapuścińskis bok På resa med Herodotos (Podróze z Herodotem, 2006, översättning Anders Bodegård) beskriver ingående Herodotos liv och resor. Herodotos har fått ge namn åt kratern Herodotus och berget Mons Herodotus på Månen.
- Herodot (Halikarnassoslu Herodotus), M. Ö. 5. yüzyılda yaşamış olan Yunanlı tarihçi ve antik yazar. Tarihin babası olarak anılır. Gezilerinde gördüğü yerleri ve insanları anlattığı, Herodot Tarihi olarak bilinen eseriyle tanınır. Eserinin esas konusu, Persler ve Yunanlar arasında yapılan Pers Savaşları'dır (M. Ö. 492-449). Ünlü Cicero (De leg. 1,5) tarafından tarih yazarların babası veya ilk tarih yazarı olarak tanımlandı. Latince pater historiae (tarihin babası) ünvanına sahiptir.
- Файл:AGMA Hérodote. jpg Бюст Геродота Геродо́т Галікарнаський,, давньогрецький історик, названий Ціцероном «батьком історії». Один з перших географів і вчених-мандрівників. На підставі побаченого на власні очі і почутих розповідей створив перший загальний опис відомого тоді світу. Автор «Історії» в дев'яти книгах, присвячених опису греко-перських воєн з викладом історії держави Ахеменідів, Єгипту та ін. , містить перший систематичний опис життя і побуту скіфів.
- 希羅多德（希臘語：ΗΡΟΔΟΤΟΣ），公元前5世纪（約前484年─前425年）的古希臘作家，他把旅行中的所闻所见，以及第一波斯帝国的历史纪录下来，著成《歷史》（Ἱστορίαι）一書，成為西方文學史上第一部完整流傳下來的散文作品。
|
| rdfs:comment
|
- Herodotus of Halicarnassus was a Greek historian who lived in the 5th century BC and is regarded as the "Father of History" in Western culture. He was the first historian known to collect his materials systematically, test their accuracy to a certain extent and arrange them in a well-constructed and vivid narrative.
- Herodot von Halikarnass(os) (griechisch Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς, Hēródotos Halikarnāsseús, * 490/480 v. Chr. ; † um 424 v. Chr. ) war ein antiker griechischer Historiograph, Geograph und Völkerkundler. Er wurde von Cicero (De leg. 1,5) zugleich als „Vater der Geschichtsschreibung“ (lat. pater historiae) und als Erzähler „zahlloser Geschichten“ (lat. innumerabiles fabulae) bezeichnet.
- Heròdot (en grec Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς), va ser un historiador i geògraf grec. Es proposà la rectificació de les dades aportades pels logògrafs, sobretot les d'Hecateu, que considerava que estaven imbuïdes d'un esperit propens a admetre relats fabulosos.
- Hérodotos z Halikarnássu byl prvním významným antickým historikem, proto byl Ciceronem nazván otcem dějepisu. Mnoho cestoval (do Itálie na západě, do Babylonie na východě, do donských stepí na severu a k prvním nilským prahům na jihu). Soudil, že k historii je třeba přistupovat geograficky a ke geografii historicky (známý je jeho výrok, že "geografie je reálná, lidskou rukou vytvořená historie").
- Heródoto de Halicarnaso (en griego Ἡρόδοτος Ἁλικαρνᾱσσεύς) fue un historiador y geógrafo griego. Vivió entre el 484 y el 425 a. C.
- Herodotos oli antiikin kreikkalainen historioitsija. Hän syntyi Halikarnassoksessa. Hän matkaili paljon mutta ilmeisesti asettui lopulta Ateenaan. Herodotosta pidetään kreikkalaisen historiankirjoituksen isänä. Herodotoksen Historiateos käsittelee ennen kaikkea 400-luvulla eaa käytyjä persialaissotia, joissa Persia yritti yritystä valloittaa Kreikan. Herodotos oli ensimmäinen, joka kirjoitti historiasta muuten kuin eepos- tai kronikkamuodossa.
- Hérodote (en grec ancien Ἡρόδοτος / Hêródotos), né vers 484 ou 482 av. J. -C. à Halicarnasse (colonie grecque située sur le territoire des Cariens), actuellement Bodrum, mort vers 425 av. J. -C. à Thourioi, est un historien grec. Il a été surnommé le « père de l'Histoire » par Cicéron (les Lois, I, 1), mais aussi du reportage; il est en outre considéré comme l'un des premiers explorateurs.
- Hérodotosz, Herodotos görög történetíró. Fájl:AGMA Hérodote. jpg Hérodotosz mellszobra A történetírásban betöltött korszakalkotó szerepéhez mérve életéről meglepően keveset tudunk. Lüxész és Drüó fia, előkelő halikarnasszoszi család tagja. Nagybátyja volt Panüasszisz, az epikus költő. A Lügdamisz türannosz megbuktatására irányuló sikertelen kísérlet után Szamosz szigetére menekült, ahonnan csak Lügdamisz bukása után (Kr. e.
- Nella Grecia Antica, infatti, la storia era considerata anzitutto come magistra vitae. La finalità di Erodoto era quindi, come è possibile notare anche dalla premessa, di raccontare «gesta degli eroi», anche se poi tale premessa sarà solo parzialmente mantenuta.
- ファイル:AGMA Hérodote.
- Herodotus of Herodotos (Grieks: Ἡρόδοτος, Hēródotos} van Halicarnassus, was een Grieks geschiedschrijver. Hij stamt waarschijnlijk uit een intellectueel milieu: hij blijkt immers te beschikken over een brede en diepgaande kennis van alle bestaande literatuur tot dan toe. Herodotos week - wegens persoonlijke politieke problemen - op jonge leeftijd uit naar het Griekse eiland Samos. In de jaren die daarop volgden maakte hij een reeks studiereizen door de dan bekende wereld .
- Herodot eller Herodotus, gresk Ἡρόδοτος, Hēródotos fra Halikarnassos var en dorisk historiker i antikken som er nesten utelukkende kjent for sitt historieverk Historie som handler om persernes invasjon i antikkens Hellas. Herodots Historie handler om de persiske invasjoner av Hellas i henholdsvis 490 og 480 f. Kr. , hvor grekerne i mot alle odds vant.
- Herodot z Halikarnasu (Ἡρόδοτος ὁ Ἁλικαρνασσεύς Herodotos ho Halikarnasseus) – historyk grecki ur. ok. 484 p.n.e. w Halikarnasie, zm. ok. 426 p.n.e. w Turioj lub w Atenach, zwany "Ojcem historii". Można także nazwać go ojcem geografii. Jedynym zachowanym jego dziełem jest 9-księgowa relacja z wojen perskich, opisująca także geografię i historię Hellady, Persji i Egiptu oraz okolicznych krain, zatytułowana Dzieje (Ἱστορίαι Historiai, łac.
- Heródoto (em grego, Ἡρόδοτος - Hēródotos, na transliteração) foi um geógrafo e historiador grego, continuador de Hecateu de Mileto, nascido no século V a.C. em Halicarnasso. Foi o autor da história da invasão persa da Grécia nos princípios do século V a.C. , conhecida simplesmente como As histórias de Heródoto. Esta obra foi reconhecida como uma nova forma de literatura pouco depois de ser publicada.
- Herodot din Halicarnas/Halikarnassos a fost un istoric grec care a trăit în secolul al V-lea î. Hr. (484 î. Hr. - cca.425 î. Hr.). Herodot este considerat părintele disciplinei istoriei, prin modul în care a tratat evenimentele pe care le-a consemnat în scrierile sale. Până la el evenimentele erau tratate în cronici sau epopei. Este cunoscut pentru scrierile sale despre conflictul greco-persan, precum şi pentru descrierile oamenilor şi locurilor vizitate.
- Геродо́т Галикарна́сский — древнегреческий историк, автор первого полномасштабного исторического трактата — «Истории», — описывающего греко-персидские войны и обычаи многих современных ему народов. Труды Геродота имели огромное значение для античной культуры.
- Herodotos, född 484 f. Kr. i Halikarnassos i Mindre Asien i närheten av den grekiska ön Kos, död vid cirka 60 års ålder 425 f. Kr. i en grekisk koloni i Kalabrien i Italien, var en grekisk historieskrivare som tillhörde kretsen runt Perikles i Aten. Herodotos kom från en välsituerad familj. Fadern hette Lyxes och modern Rhaeo eller Dryo. En nära släkting vid namn Panyasis var en berömd epiker. När Herodotos föddes var landet under persiskt styre.
- Herodot (Halikarnassoslu Herodotus), M. Ö. 5. yüzyılda yaşamış olan Yunanlı tarihçi ve antik yazar. Tarihin babası olarak anılır. Gezilerinde gördüğü yerleri ve insanları anlattığı, Herodot Tarihi olarak bilinen eseriyle tanınır. Eserinin esas konusu, Persler ve Yunanlar arasında yapılan Pers Savaşları'dır (M. Ö. 492-449). Ünlü Cicero (De leg. 1,5) tarafından tarih yazarların babası veya ilk tarih yazarı olarak tanımlandı.
- Файл:AGMA Hérodote. jpg Бюст Геродота Геродо́т Галікарнаський,, давньогрецький історик, названий Ціцероном «батьком історії». Один з перших географів і вчених-мандрівників.
- 希羅多德（希臘語：ΗΡΟΔΟΤΟΣ），公元前5世纪（約前484年─前425年）的古希臘作家，他把旅行中的所闻所见，以及第一波斯帝国的历史纪录下来，著成《歷史》（Ἱστορίαι）一書，成為西方文學史上第一部完整流傳下來的散文作品。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
