| dbpprop:abstract
|
- Henry III, sometimes known as Henry the Sufferer or Henry the Infirm was the son of John I and Eleanor of Aragon, and succeeded him as King of Castile and León in 1390. Henry was born in Burgos, the capital of Castile. Before becoming king, he was known by the title Prince of Asturias, designating him as the heir apparent. After succeeding to the throne at 11, Henry took power at 14. Despite his nickname, he engaged in a vigorous foreign policy and maneuvers during the first few years of the 15th century. He was able to pacify the nobility and restore royal power. During his reign, the Castilian fleet won several victories against the English; Henry sent a naval fleet in 1400 that destroyed Tétouan in North Africa, a pirate base. In 1402, Henry began the colonization of the Canary Islands, sending French explorer Jean de Béthencourt. He deflected a Portuguese invasion with an attack on Badajoz, finally signing a peace treaty with Juan I of Portugal in 1402. He restarted the conflict against the kingdom of Granada, winning a victory at Collejares, near Úbeda in 1406. He also sent the envoy Hernán Sánchez de Palazuelos, and later Ruy González de Clavijo, to Timur. In 1388, Henry married Katherine of Lancaster (Catalina de Lancaster; 1372–1418), the daughter of John of Gaunt, 1st Duke of Lancaster and Gaunt's second wife, Constance of Castile, who was the elder daughter of Pedro of Castile. This ended a dynastic conflict and solidified the House of Trastamara. Henry and Catherine's son became John II of Castile, who succeeded Henry when he died in Toledo, Catherine acting as Regent of Castile because John II was then underage.
- Heinrich III. , genannt El Doliente, war von 1390–1406 König von Kastilien und León. Heinrich war ein Sohn von Johann I. von Kastilien und León und Leonor von Aragón. Geboren wurde er in Burgos, der Hauptstadt von Kastilien. Bevor er König wurde, führte er als erster kastilischer Thronfolger den 1388 von seinem Vater geschaffenen und bis heute von den spanischen Kronprinzen getragenen Titel Fürst von Asturien. Im Alter von elf Jahren bestieg er den Thron, mit 14 wurde er für mündig erklärt und übernahm die Regierungsgeschäfte. Er konnte sich im Laufe seiner Regentschaft gegenüber dem Adel behaupten und die königliche Machtbasis stärken. Unter seiner Regentschaft besiegte die kastilische Seestreitmacht die Flotte Englands und zerstörte 1400 die Piratenhochburg Tetuan in Nordafrika. 1402 begann Jean de Béthencourt im Auftrag des Königs die Kanarischen Inseln zu besiedeln. Heinrich heiratete 1388 Katharina von Lancaster, die Tochter von John of Gaunt, 1. Duke of Lancaster und Konstanze von Kastilien, der ältesten Tochter von Peter I. Diese Ehe beendete den jahrzehntelangen Konflikt zwischen den beiden Dynastien. Nach dem Tod Heinrichs übernahm seine Frau die Regentschaft für ihren minderjährigen Sohn.
- Enric III de Castella el Malalt, príncep d'Astúries i rei de Castella i Lleó.
- Enrique III de Castilla, el Doliente, fue hijo de Leonor de Aragón y Juan I, a quien sucedió como rey de Castilla y de León en 1390.
- Henri III, parfois appelé Henri le Maladif ou Henri l'Infirme fut roi de Castille et León de 1390 à sa mort. Il succéda à son père Jean I. Henri naquit à Burgos, la capitale du royaume de Castille en 1379. Pendant sa jeunesse, il porta le titre de prince des Asturies. Il accéda au trône à 11 ans mais n'exerça pas d'influence sur les affaires du royaume avant d'avoir atteint 14 ans. Il parvint à soumettre la noblesse et restaurer le pouvoir royal. Durant son règne, la flotte castillane remporta plusieurs victoires contre les Anglais. En 1400, Henri ordonna à sa flotte de détruire Tétouan, une base pirate en Afrique du Nord. En 1402, Henri entreprit la colonisation des îles Canaries en y envoyant l'explorateur français Jean de Béthencourt. Il envoya également une ambassade auprès de Tamerlan. En 1388, Henri épousa Catherine de Lancastre, la fille de Jean de Gand, duc de Lancaster et de sa seconde femme Constance de Castille qui était la sœur ainée de Pierre I de Castille. Ce mariage mis fin à un conflit dynastique et renforça le pouvoir de la maison de Trastamare. Henri III mourut en 1406 à Tolède. Son fils, Jean II, lui succéda. Catherine fut régente pendant les premières années de son règne.
- III. (Beteges, Szenvedő) Henrik (1379 – 1406), a Trastámarai-házból származó kasztíliai és leóni király (1390 – 1406), I. János (1358 – 1390) király fia és utóda. Az édesanyja I. János első felesége volt, Aragóniai Eleonóra (1358 - 1382), a Barcelonai-házból származó IV. Péter (1319 - 1387) aragóniai királynak és harmadik feleségének, Szicíliai Eleonórának (1325 - 1375) a lánya. A király trónra lépése előtt az Asztúria hercege címet viselte, azóta minden spanyol trónörökösnek ez a hivatalos címe. 1388-ban házasságot kötött Lancasteri Katalinnal (1372 – 1418), aki a Plantagenet-házból származó John of Gauntnak (1340 – 1399), Lancaster hercegének (III. Edward angol király fiának) és második feleségének, Konstanciának (1354 – 1394), (I. Péter kasztíliai és leóni király Maria de Padillától született lányának), a gyermeke volt. (A házassági szertartást egyébként 1393-ban – formálisan – megismételték. ) Ez a házasság végleg végett a dinasztikus viszályoknak, ami abból eredt, hogy a lancasteri herceg e házasság megkötéséig – a második felesége révén – I. Péter utódjával, III. Henrik nagyapjával, II. (Trastámarai) Henrik(1333 – 1379) királlyal és III. Henrik apjával szemben egyaránt igényt tartott a kasztíliai trónra. A király kiskorúsága mozgalmas időszak volt Kasztília történetében, különböző nemesi érdekcsoportok ádáz küzdelme folyt a régensségért. A nagykorúvá vált uralkodó azonban erélyesen fellépett a nemesség anarchikus törekvéseivel szemben, és jelentős reformokat hajtott végre az államszervezetben, sikerült az uralkodónak a királyi hatalmat megerősítenie. III. Henrik uralkodása alatt a kasztíliai hajóhad győzött az angol flotta felett és a király az afrikai kalózok ellen is sikeresen harcolt (1400). A betegségekkel küszködő uralkodónak csak rövid élet adatott meg, utóda a fia, János (1405 – 1454) lett, ő II. János kasztíliai és leóni király.
- Nello stesso anno, Enrico rinnovò la tregua col regno del Portogallo che era scaduta da tre anni con una nuova tregua di quindici anni, ma nel 1396, le ostilità ripresero (dovette respingere a Badajoz, un tentativo di invasione da parte dei portoghesi) e, dopo qualche tempo, il 15 agosto del 1402, fu siglata, con Giovanni I del Portogallo, una nuova tregua decennale (alla pace definitiva per questa guerra, iniziata, nel 1383, per la successione al trono portoghese, sarà firmata, nel 1411, da suo fratello, Ferdinando, reggente per conto di suo figlio, Giovanni I e da Giovanni I del Portogallo). Nel 1394, dopo la morte dell'antipapa Clemente VII, approvò l'elezione del valenciano, Pedro Martínez de Luna, antipapa Benedetto XIII, e lo sostenne nelle sue pretese al soglio pontificio. Pacificò la nobiltà e restaurò il potere regale, derogando i privilegi concessi dal padre alle Cortes, appoggiandosi alla piccola nobiltà e contrastando soprattutto i nobili più vicini alla corona, quali i parenti, come la zia, Eleonora Enriquez, moglie del re di Navarra, Carlo III il Nobile. Enrico migliorò le condizioni di vita degli Ebrei, che nel 1391, durante la reggenza avevano dovuto subire una dura persecuzione, promulgando vari editti che proibivano le persecuzioni degli Ebrei. Durante il suo regno iniziò la colonizzazione delle Isole Canarie, inviando ad esplorarle il navigatore francese, Giovanni di Béthencourt. Riprese la campagna militare contro i Mori del Regno di Granada, ottenendo l'importante vittoria di Collejares, nelle vicinanze d'Úbeda. Infine inviò due ambasciate a Tamerlano, la prima guidata da Hernán Sánchez de Palazuelos e la seconda da Ruy González de Clavijo. Di questa seconda si ha la relazione, raccolta in un libro: "la Embajada a Tamorlán" Di salute malferma, Enrico negli ultimi anni della sua breve vita dovette delegare parte del suo potere al fratello Ferdinando di Antequera, il futuro Ferdinando I di Aragona, che alla sua morte sarebbe diventato, assieme alla moglie di Enrico, Caterina di Láncaster, anche reggente durante la minore età del figlio e successore Giovanni II. Morì a Toledo, nel 1406,mentre stava preparando una nuova campagna contro i Mori del regno di Granada. Fu tumulato nella Capella dei re Nuovi della cattedrale di Toledo, dove sarà raggiunto dalla moglie Caterina, accanto al padre Giovanni I ed al nonno Enrico II, che la cappella aveva fatto costruire vicino all'altra Cappella funeraria detta dei re Vecchi, in cui erano sepolti il padre ed il nonno di Enrico II, Alfonso XI e Sancho IV.
- エンリケ3世（スペイン語：Enrique III, 1379年10月4日 - 1406年12月25日）は、カスティーリャ王国（トラスタマラ朝）の国王（在位：1390年 - 1406年）。「病弱王」（el Doliente）と呼ばれる。カスティーリャ王フアン1世とその王妃であったアラゴン王ペドロ4世の王女レオノールの息子。アラゴン王フェルナンド1世は弟である。
- Hendrik III, bijgenaamd el Doliente (= de Lijder), was koning van Kastilië van 1390 tot aan zijn dood.
- Henryk III Chorowity - król Kastylii i Leónu w latach 1390-1406. Był synem króla Jana I i jego żony Leonory Aragońskiej. Przed wstąpieniem na tron nosił tytuł księcia Asturii. Pierwsze 3 lata zasiadania na tronie to czas rządów regentów. Początek sprawowania faktycznej władzy nastąpił w 1393 r. W polityce wewnętrznej dążył do wzmocnienia władzy królewskiej i poskramiania zapędów możnowładców. Starał się przy tym unikać zaangażowania w większe, zewnętrzne konflikty. Podczas jego rządów kastylijska flota odniosła kilkanaście zwycięstw nad flotą angielską, a także zniszczyła piracką bazę w Afryce Północnej, Tetuan. W 1402 r. Henryk rozpoczął kolonizację Wysp Kanaryjskich, wysyłając francuskiego odkrywcę Jana de Bethencourt. Słabe zdrowie spowodowało odsuwanie się Henryka od rządów i przekazywanie ich w ręce brata Ferdynanda. Jeszcze jako następca tronu ożeniony został w 1388r. z Katarzyną Lancaster (hiszp. Catalina de Lancaster), w wyniku porozumienia pokojowego z Bayonne, kończącego spór o koronę kastylijską między ich ojcami: Janem I i Janem z Gandawy. Z małżeństwa tego narodziło się 3 dzieci: Katarzyna, Jan, następca tronu Kastylii i Leónu, późniejszy król Jan II, Maria, żona Alfonsa V Wspaniałego.
- Henrique III de Castela, o Enfermiço foi rei de Castela e Leão desde 1390 até à sua morte. Nascido de João I de Castela e Leonor de Aragão, foi cognominado de el Doliente (o Enfermiço) por ser pequeno e delicado. Antes de ser elevado ao trono recebeu do seu pai o título de 1º Príncipe das Astúrias, como forma de o designar como herdeiro da coroa. Em 1390 foi proclamado rei de Castela e Leão, e da Galícia. Em 1406, as cortes de Castela em Toledo apoiaram sua proposta para a grande guerra contra Granada, mas o rei caiu gravemente doente e morreu. Herdou o trono muito moço, sendo tratado com pouco cuidado, sem consideração pela sua dignidade. Instalou-se na corte um ambiente de terror e anarquia que conseguiu dominar quando assumiu o governo. Impôs-se de forma enérgica, obrigando os nobres que se tinham locupletado com bens da coroa a restituir o que haviam subtraído. Os acusados de delapidarem o património real submeteram-se, pois começava a manifestar-se já o absolutismo dos monarcas, que tinha no carrasco valioso auxiliar. Em seu reinado, Portugal e Castela estavam em guerra mas passou-se quase todo sem combates, com repetidas tréguas. Procurou estabelecer nas Canárias um ponto de apoio que permitisse novas empresas guerreiras na África como Portugal fez com a conquista de Ceuta! Os estados peninsulares começavam a olhar com interesse para o mar. Tomou o governo em 1393. Governou com ajuda de burgueses, afastando os nobres e as Cortes, perseguindo o chefe da oposição, don Fadrique, Duque de Benavente. Guerreou Portugal, e preparava uma guerra contra Granada quando morreu. Patrocinou a conquista das Canárias pelo normando Jean de Béthencourt e o poitevin Gadifer de La Salle. João ficou entregue à mãe e ao tio de Antequera e o pai dividiu em seu testamento as esferas territoriais da regência, a Espanha meridional, fronteira moura, cabendo ao irmão.
- Энрике III Болезненный — король Кастилии и Леона с 1390 года. Сын Леоноры Арагонской (исп. Leonor de Aragón) и Хуана I. Перед тем как взойти на кастильский трон Энрике III носил титул Принца Астурийского, титул, который впоследствии носили все наследники кастильского трона, а позже испанского. Энрике III получил реальную власть 2 августа 1393 года, в возрасте 13 лет, после бурного периода смен правительств. Королю удалось примирить знать и восстановить королевскую власть, опираясь на дворян «второго эшелона» и устранив с их помощью своих влиятельных родственников. Отменяются такие привилегии Кортесов как алькабала и право участвовать в Королевском совете, возрастает роль коррехидоров в городах, восстанавливается экономика. Во время правления Энрике III кастильский флот одержал несколько побед над англичанами; в 1400 году кастильский флот уничтожил пиратскую базу в Тетуане, в Северной Африке. В 1402 году началось освоение Канарских островов под руководством французского исследователя Жана Бетанкура. Было прекращено португальское вторжение, начавшееся в 1396 году нападением на Бадахос, и упрочен мир, подписанием договора с Жуаном I Португальским 15 августа 1402 года. Энрике III поддержал притязания на папский престол Бенедикта XIII и возобновил войну с Гранадой, добившись в 1406 году важной победы в Битве под Кольехарес, неодалёку от Убеды, но из-за смерти не сумел добиться окончательной победы. Также были отправлены два посольства к Тамерлану, первое возглавил Эрнан Санчес де Паласуэлос, второе —Руй Гонсалес де Клавихо. Гонсалес де Клавихо описал своё путешествие в книге «Посольство к Тамерлану» (исп. Embajada a Tamorlán). В 1388 году Энрике III в соответствии с Байонским договором (исп. Tratado de Bayona) бракосочетался с Екатериной Ланкастерской, дочерью герцога Ланкастерского и Констансы Кастильской, дочери Педро Жестокого. Это позволило закончить династический конфликт, сплотить династию и установить мир с Англией. От этого брака родился Хуан II, который унаследовал трон после скоропостижной смерти своего отца. Энрике III умер в Толедо во время приготовления к войне с Гранадой. Он был похоронен в Капелле Новых королей толедского собора.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
