| dbpprop:abstract
|
- In astronomy, heliocentrism is the theory that the Sun is stationary and at the center of the universe. The word came from the Greek (ήλιος Helios = sun and κέντρον kentron = center). Historically, heliocentrism was opposed to geocentrism, which placed the Earth at the center. Though discussions on the possibility of heliocentrism date to classical antiquity, it was not until 1,800 years later, however, in the 16th century, that the Polish mathematician and astronomer Nicolaus Copernicus presented a fully predictive mathematical model of a heliocentric system, which was later elaborated and expanded by Johannes Kepler.
- Das heliozentrische Weltbild, auch kopernikanisches Weltbild genannt, basiert auf der Annahme, dass sich die Planeten um die Sonne bewegen. Es steht im Gegensatz zum älteren geozentrischen (ptolemäischen) Weltbild, in dem die Erde als Zentrum des Universums betrachtet wird. Das Wort selbst wird aus dem Griechischen abgeleitet: ἥλιος (helios, „Sonne“), κέντρον (kentron, „Mittelpunkt“). Als das geozentrische und später das heliozentrische Weltbild entwickelt wurden, handelte es sich dabei um Versuche, den Aufbau des damals bekannten Universums zu beschreiben. Die Erkenntnis, dass das Sonnensystem nur einen winzigen Teil des gesamten Universums darstellt, setzte sich erst ab dem 18. Jahrhundert durch. Heute gilt die Ansicht als Weltbild für veraltet und durch das Relativitätsprinzip abgelöst.
- El model heliocèntric o heliocentrisme (Hèlios = déu grec del Sol i kentros = centre) és el model cosmològic segons el qual el Sol és el centre del món (univers) i tots els cossos celestes orbiten al seu voltant. Va ser proposat per primera vegada a l'Antiga Grècia, com a resposta al model geocèntric, i va evolucionar a través dels anys i de diferents filòsofs que el van defensar. Durant els segles XVI i XVII, després de ser ressuscitat per Nicolau Copèrnic, va ser motiu d'una important disputa amb el model geocèntric. Finalment, l'heliocentrisme es va imposar. Gran part dels problemes d'acceptació del model heliocèntric venien per motius religiosos. Si a la Bíblia surt que l'ésser humà és el centre de la creació perquè està fet a imatge i semblança de Déu, no podia ser que la terra on ell habitava no fos el centre de l'univers.
- V astronomii je heliocentrismus teorií tvrdící, že Slunce je středem vesmíru a sluneční soustavy. Slovo je odvozeno z řeckého (ἥλιος hélios = „Slunce“ a κέντρον kentron = „střed“). Historicky je heliocentrismus protikladem geocentrismu a v současné době modernímu geocentrismu, které kladou jako centrum Zemi. (Rozdíl mezi sluneční soustavou a vesmírem v předmoderní době sice nebyl jasný, ale byl extrémně důležitý vzhledem ke sporu mezi kosmologií a náboženstvím. ) V 16. a 17. století, když Koperník, Galileo a Kepler oživili a bránili tuto teorii, stala se středem hlavního sporu. V něm církev zastávala stanovisko, že Země je středem vesmíru, takže tito tři astronomové měli být ipso facto obviněni z odmítání Boží prozřetelnosti.
- La Teoría heliocéntrica es la que sostiene que la Tierra y los demás planetas giran alrededor del Sol. El heliocentrismo fue propuesto en la antigüedad por el griego Aristarco de Samos (310 a.c. - 230 a.c. ), quien se basó en medidas sencillas de la distancia entre la Tierra y el Sol, determinando un tamaño mucho mayor para el Sol que para la Tierra. Por esta razón, Aristarco propuso que era la Tierra la que giraba alrededor del Sol y no a la inversa, como sostenía la teoría geocéntrica de Ptolomeo e Hiparco, comúnmente aceptada en esa época y en los siglos siguientes, acorde con la visión antropocéntrica imperante. Más de un milenio más tarde, sin embargo, en el siglo XVI, la teoría volvería a ser formulada, esta vez por Nicolás Copérnico, uno de los más influyentes astrónomos de la historia, con la publicación en 1543 del libro De Revolutionibus Orbium Coelestium. La diferencia fundamental entre la propuesta de Aristarco en la antigüedad y la teoría de Copérnico es que este último emplea cálculos matemáticos para sustentar su hipótesis. Precisamente a causa de esto, sus ideas marcaron el comienzo de lo que se conoce como la revolución científica. No sólo un cambio importantísimo en la astronomía, sino en las ciencias en general y particularmente en la cosmovisión de la civilización. A partir de la publicación de su libro y la refutación del sistema geocéntrico defendido por la astronomía griega y por la Biblia, la civilización rompe con la idealización del saber incuestionable de la antigüedad y se lanza con mayor ímpetu en busca del conocimiento.
- Aurinkokeskinen maailmankuva eli heliosentrinen maailmankuva (kreikan ΄Ηλιος eli Helios, aurinko) on tähtitieteellinen teoria, jonka mukaan Aurinko sijaitsee aurinkokunnan keskuksessa. Eräinä ensimmäisinä aurinkokeskistä todellisuuskäsitystä ehdottivat luultavasti pythagoralaiset 300-luvulla eaa. Samaa ehdottivat antiikissa monet muutkin, mutta tämä näkemys ei kuitenkaan yleistynyt. Käyttöön vakiintui Ptolemaioksen maakeskinen eli geosentrinen teoria. Tarvetta parempaan teoriaan ei ollut, koska teoria kykeni selittämään havainnot riittävän tarkasti. Aurinkokeskisen teorian yleistyminen alkoi vasta 1500-luvulla Nikolaus Kopernikuksen esittämänä versiona. Kopernikus oli puolalainen tutkija, joka ensimmäisenä esitti mullistavan ajatuksen, jonka mukaan planeetat, Maa niiden mukana, kiertävät Aurinkoa. Lopullisen hyväksynnän teoria saavutti Galileo Galilein, Tyko Brahen, Johannes Keplerin ja Isaac Newtonin vaikutuksesta, ainakin eurooppalaisen tieteen piirissä. Galilei teki teorian tunnetuksi. Brahen havainnot planeettojen liikkeistä ja Keplerin työ tämän havaintoaineiston kanssa olivat ristiriidassa maakeskisen mallin kanssa, ja Newtonin painovoimalaki tarjosi mallille selkeän ja yksinkertaisen teoreettisen selityksen, joka lisäksi tuotti erittäin tarkkoja ennusteita. Kopernikuksesta alkanutta todellisuuskäsityksen muutosta kutsutaan usein kopernikaaniseksi vallankumoukseksi. 1700- ja 1800-luvuilla kuitenkin ilmeni, että Aurinko on vain yksi tähti muiden joukossa. 1900-luvulla selvisi, että Linnunrata on vain yksi galaksi muiden joukossa. Näin aurinkokeskinen teoria osoittautui yhdeksi askeleeksi tiellä, joka johti maailmankaikkeuden keskipisteen siirtymiseen yhä kauemmas ihmisestä. Nykykäsityksen mukaan, johon on vaikuttanut voimakkaasti muun muassa suhteellisuusteoria, kaikki kaikkeuden pisteet ovat fysikaalisesta näkökulmasta samassa asemassa, jolloin mitään tiettyä pistettä ei voida asettaa erikoisasemaan muihin nähden. Tällöin kaikkeuden keskipisteen määrittäminen ei ole mielekästä.
- L'héliocentrisme est une théorie physique qui place le Soleil au centre de l'Univers, ou suivant les variantes, du seul système solaire. Selon des conceptions plus modernes, le Soleil n'est pas le centre mais un point fixe autour duquel s'organise le système. Même si le sens de cette affirmation a varié depuis les premières théories héliocentriques, l'héliocentrisme reste considéré comme une théorie valide pour décrire le système solaire. Bien que quelques précurseurs, comme Aristarque de Samos vers -280, aient envisagé le mouvement de la Terre autour du Soleil, l'héliocentrisme prend son véritable essor avec les travaux de Nicolas Copernic, qui fut le premier à proposer un modèle héliocentrique incluant la Terre et toutes les planètes connues à l'époque. On doit à Galilée les observations astronomiques et les premiers principes mécaniques justifiant l'héliocentrisme, et à Johannes Kepler un modèle bien plus précis du système solaire, se démarquant notamment par l'introduction d'orbites elliptiques des planètes admettant le Soleil comme un de leurs foyers et non plus circulaires. La théorie de l'héliocentrisme s'est opposée à la théorie du géocentrisme, lors de la controverse ptoléméo-copernicienne, entre la fin du XVI siècle et le début du XVIII siècle : l'héliocentrisme fut l'objet d'interdits religieux, en 1616. Galilée fut condamné en 1633 pour son livre le dialogue sur les deux grands systèmes du monde. Les interdits furent levés en 1741 et 1757 par Benoît XIV. Enfin, en 1687, Isaac Newton propose une formulation mathématique de la gravitation et des lois de mécaniques qui permettent de démontrer les lois empiriques de Kepler. À partir du XVII siècle, l'héliocentrisme devint progressivement la représentation du monde communément adoptée en occident. Au début du XVIII siècle, les observations confirmèrent définitivement la théorie de la gravitation de Newton, expliquant très précisément les phénomènes astronomiques alors observés. Déjà dans la théorie de Newton, la position du Soleil comme point fixe du système solaire est la limite obtenue en admettant que la masse du Soleil est infinie, pour simplifier les calculs et s'affranchir des problèmes d'évaluation des masses. La correction obtenue est toutefois si faible que le fait de considérer le Soleil comme fixe n'est pas considéré comme faux. L'idée que le Soleil ne soit que le centre du système solaire et que l'Univers en soit dépourvu apparaît dans les écrits du moine Giordano Bruno. La cosmologie moderne lui donne raison pour deux raisons : d'une part le Soleil lui-même est en rotation par rapport au centre galactique, et les galaxies elles-mêmes sont en mouvement. D'autre part, la cosmologie moderne considère que l'Univers ne peut admettre de centre, ni même de point privilégié — ce principe a été nommé principe de Copernic. Rétrospectivement, l'héliocentrisme peut être crédité d'avoir engendré d'une part une représentation de notre système solaire constituant une excellente approximation, d'autre part une représentation du monde qui retire à l'Homme sa place centrale dans l'Univers — la première humiliation infligée par la science au narcissisme humain selon Sigmund Freud.
- A heliocentrikus világkép (görög Ηλιος vagyis Helios, Nap) csillagászati elmélet, miszerint a Nap van a Naprendszer középpontjában. Elterjedése Kopernikusz nevéhez fűződik. Elméletét, amely a Naprendszert úgy modellezi, hogy annak középpontjában nem pedig a Föld, hanem a Nap van, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon – gyakorta a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának tekintik. A heliocentrikus világképet elsőként valószínűleg a püthagoreus iskola utolsó nagy csillagásza, Arisztarkhosz fogalmazta meg Kr. e. 300 körül. Abban az időben mások is foglalkoztak ezzel a gondolattal, de mégsem ez a szemlélet vált uralkodóvá, hanem Ptolemaiosz geocentrikus modellje, amely a mozdulatlan Földet állította a világmindenség középpontjába. Kopernikusz több mint húsz év munkájával dolgozta ki a heliocentrikus világképet, amit elsőként a "Nicolai Copernici de hypothesibus motuum coelestium a se constitutis Commentariolus" („Nikolausz Kopernikusz kis kommentárja az égi mozgásokra vonatkozó, saját maga által kidolgozott hipotézisekről”) című művében hét alaptételben foglalt össze. A látszólagos hurokszerű bolygómozgás kopernikuszi magyarázata: ahogy a belül keringő Föld lekörözi a kívül lassabban haladó bolygót, az látszólag egy hurkot ír le a csillagok háttere előtt Az égitesteknek és az égi szféráknak nincs közös középpontjuk. A Föld középpontja nem középpontja a Világmindenségnek, hanem csak a nehézkedésnek és a Hold mozgásának. Minden körmozgás a Nap körül történik, mintha ez lenne a Világmindenség középpontja. A Nap–Föld távolság, illetve a Föld és a csillagos égbolt távolságának aránya kisebb, mint a földgömb rádiusza és a Nap–Föld távolság aránya, úgyhogy a csillagos égbolt méretéhez képest elhanyagolható. Mindaz, amit az állócsillagok égboltján mint mozgást észlelünk, nem olyannak mutatkozik, mint amilyen ténylegesen, hanem olyan, mint amilyennek a Földről látszik. A Föld tehát a rajta levő tárgyakkal együtt naponta megfordul változatlan pólusa körül. Ezzel szemben az állócsillagok szférája, mint a legkülső égbolt, mozdulatlannak látszik. Mindaz, amit a Nap mozgásában megfigyelhetünk, nem önmagától áll elő, hanem a Föld mozgása révén, mert a Föld épp úgy a Nap körül mozog, mint a többi bolygó. A Föld ezen kívül más mozgásokat is végez. A bolygók mozgásában csak a földi megfigyelő lát direkt és retrográd szakaszokat. Az égbolt számos jelensége csak a Föld mozgásával magyarázható. A heliocentrikus elmélet elfogadása – legalábbis az európai tudományos körökben – Galileo Galilei, Tycho de Brahe, Johannes Kepler és Isaac Newton nevéhez fűződik. Galilei ismertette az elméletet széles körben. Brahe megfigyelései az égitestek mozgásáról, valamint Kepler ezeket értelmező munkája ellentétbe került az addig érvényes geocentrikus világképpel. Newton tömegvonzásról szóló törvénye világos és egyértelmű elméleti magyarázattal támasztotta alá a heliocentrikus világképet, és különlegesen pontos előrejelzéseket tett lehetővé. A Kopernikusz által előrevetített világképet gyakran kopernikuszi forradalom néven is említik. Az 1700-as és 1800-as években felfedezték, hogy a Nap csak egy csillag a többi között, az 1900-as években pedig fény derült arra, hogy a Tejútrendszer csak egy galaxis a sok közül. A jelenlegi álláspont szerint – amire többek között a relativitáselmélet van nagy hatással – fizikai szemszögből nézve a Világmindenség minden pontja egyenrangú helyzetben van, vagyis bármelyik tetszőleges ponthoz viszonyíthatjuk a többi helyzetét. Ennek fényében a „Világmindenség középpontja” kifejezés értelmét veszti.
- L'eliocentrismo (dal greco Helios, sole, e kentron, centro) è una teoria astronomica che postula che il Sole sia fisso al centro dell'Universo e/o del Sistema Solare, e che i pianeti vi girino intorno. L'eliocentrismo è opposto al geocentrismo, che pone la Terra al centro. (La distinzione fra Sistema Solare ed Universo non è stata chiara fino a tempi recenti, ma estremamente importante per controversie cosmologiche e religiose.)
- 地動説（ちどうせつ）とは、地球が動いている、という学説のこと。ニコラウス・コペルニクスが唱えた。天動説に対義する学説である。太陽中心説ともいうが、地球が動いているかどうかと太陽が宇宙の中心にあるかどうかは厳密には異なる概念であり、地動説は「Heliocentrism」の訳語として不適切だとの指摘もある。 ファイル:Heliocentric. jpg 地動説の図
- De heliocentrische theorie of heliocentrisme gaat ervan uit dat de zon het middelpunt van het universum is, waar alles om heen draait, of het middelpunt van het zonnestelsel, waar de planeten omheen draaien.
- Heliosentrisme er opfatningen om at Solen er solsystemets sentrum, og at Jorden og de andre planetene går i bane rundt Solen. Ordet stammer fra gresk Helios (Sola). Heliosentrisme er motsetningen til geosentrisme, som plasserte jorda i sentrum. Nikolaus Kopernikus regnes som mannen bak overgangen fra det geosentriske verdenssynet til det heliosentriske, med boken De Revolutionibus Orbium Coelestium i 1543. Systemet hadde han utviklet allerede i 1507. Den første som foreslo det heliosentriske system var imidlertid den aleksandrinske astronomen og matematikeren Aristarkhos (ca 310-230 f. Kr.). Han hadde imidlertid ikke autoritet nok til å få gjennomslag for sin idé. Opprinnelig var teorien at solen også var universets sentrum. Forskjellen mellom solsystemet og universet ble ikke klar før den moderne tidsalder, men er vesentlig i kontroversen mellom kosmologi og religion. I det 17. og 18. århundre, da teorien ble utviklet og forsvart av Kopernikus, Galilei og Kepler, førte den til voldsomme diskusjoner. Siden Galilei, Kepler og Kopernikus påsto at universets sentrum var solen, og kirken mente det var jorden, kunne de tre astronomene beskyldes for å fornekte Guds forsyn.
- Heliocentryzm (gr. ἡλιος - helios = słońce, centros = środek) to teoria budowy Układu Słonecznego, według której w wersji historycznej Słońce znajduje się w środku Wszechświata, zaś w jego współczesnym wydaniu w centrum Układu Słonecznego jest słońce, a wszystkie planety, łącznie z Ziemią, je obiegają.
- Em astronomia, heliocentrismo é a teoria que o Sol está estacionário no centro do universo. A palavra vem do grego (ήλιος Helios = sol e κέντρον kentron = centro). Historicamente, o heliocentrismo era oposto ao geocentrismo, que colocava a Tera no centro. Apesar das discussões da possibilidade do heliocentrismo datarem da antiguidade clássica, somente 1.800 anos mais tarde, no século XVI, que o matemático e astrônomo polonês Nicolaus Copernicus apresentou um modelo matemático preditivo completo de um sistema heliocêntrico, que mais tarde foi elaborado e expandido por Johannes Kepler.
- Fişier:Heliocentric. jpg Sistem solar heliocentric În astronomie, heliocentrismul este teoria că Soarele este centrul sistemului solar. Cuvântul provine din limba greacă (ήλιος Helios = soare şi κέντρον kentron = centru). În istorie, heliocentrismul s-a opus geocentrismului, teorie ce punea Pământul în centrul universului. Distincţia între Sistemul Solar şi Univers nu a devenit clară decât în perioada modernă, dar este importantă în ce priveşte controversa între cosmologie şi religie). Grecul Aristarh din Samos, în secolul al III-lea î.e.n. , a fost primul care a sugerat că Pământul se roteşte în jurul Soarelui care stă fix. Abia 1800 de ani mai târziu însă, în secolul al XVI-lea, preotul, matematicianul şi astronomul Nicolaus Copernic a prezentat un model matematic complet al unui sistem heliocentric, mai târziu extins şi perfecţionat de Johannes Kepler.
- Гелиоцентрическая система мира — представление о том, что Солнце является центральным небесным телом, вокруг которого обращается Земля и другие планеты. Противоположность геоцентрической системе мира. Возникло в античности, но получило широкое распространение с конца Эпохи Возрождения. В этой системе Земля предполагается обращающейся вокруг Солнца за один звёздный год и вокруг своей оси за одни звёздные сутки. Следствием второго движения является видимое вращение небесной сферы, первого — перемещение Солнца среди звёзд по эклиптике.
- En heliocentrisk världsbild är en beskrivning av solsystemet där solen ligger i centrum med alla planeterna rörande sig i banor runt om. Tidiga förespråkare i kronologisk ordning för en sådan världsbild var Yajnavalkya från Mithila, Herakleides från Pontos, Aristarchos från Samos, Martianus Capella, Aryabhata, Bhaskara, Nicolaus Copernicus, Giordano Bruno och Galileo Galilei. Den teori som slutligen vann allmänt gehör lades fram år 1543 av Nicolaus Copernicus i boken "De revolutionibus orbium coelestium". Denne nämner själv Martianus Capellas 8:e bok (cirka 420) som sin inspirationskälla. Han vågade dock inte berätta om sina teorier och beräkningar på grund av den katolska kyrkan, som förespråkade den geocentriska världsbilden. Han gav ut en bok, men den publicerades först efter hans död. Det var inte förrän på 1600-talet, som Galileo Galilei bevisade att den heliocentriska världsbilden var bättre än den geocentriska.
- Günmerkezlilik, gökbilimde Güneş'in Güneş Sistemi'nin merkezinde bulunması inanışının adıdır. Geçmişte Yer'in merkezde olduğuna dair inanışın karşı kuramı olarak ortaya çıkmıştır. 16. ve 17. yüzyıllarda Kopernik, Galileo ve Kepler tarafından savunulunca en temel tartışma konularından biri haline gelmişti. Resim:Aristarchus working. jpg| Resim:2064_aryabhata-crp. jpg|Aryabhata, 5. y.y. 'da, ayrıntılı bir eliptik günmerkezli gezegen kuramı geliştirmiştir. Resim:Al-Tusi Nasir. jpeg| Nasir al-Din Tusi, 13. y.y. 'da, Ptolemaik sistemdeki önemli sorunları çözmüştür. Resim:Mikolaj Kopernik. jpg|Kopernik, 16. y.y. 'da günmerkezli gezegen modelinde büyük ilerleme sağlamıştır. Resim:Galileo. arp.300pix. jpg|17. y.y. 'da Galileo Galilei, günmerkezlilik görüşüne güçlü destek vererek Roma Katolik Kilisesi'ne karşı çıkmıştır. Resim:geoz_wb_en. jpg|Günmerkezliliğin (alt kesim) yermerkezlilik (üst kesim) ile kıyaslanması
- Файл:De Revolutionibus manuscript p9b. jpg Небесні сфери з рукопису Коперника Файл:Heliocentric. jpg Геліоцентрична система Файл:Geoz wb en. jpg Heliocentrism (lower panel) in comparison to the geocentric model (upper panel) Геліоцентри́зм або Геліоцентри́чна систе́ма сві́ту (від грец. ηλιος «сонце» і лат. centrum «осереддя, центр») — вчення в астрономії і філософії, яке ставить Сонце в центр Всесвіту, а навколо нього (точніше, навколо спільного центра мас всієї його системи) обертаються усі тіла. в т. ч. планети і зокрема Земля. Протилежне вчення - геоцентризм. Окремі висловлювання на користь цієї системи містяться у давньогрецького мислителя Аристарха Самоського, середньовічного французького природознавця Орезма, німецького філософа-кардинала пізнього Середньовіччя Миколи Кузанського та інших. Справжнім творцем геліоцентричної картини світу є Микола Коперник, який на початку XVI ст. у своїй праці «Про обертання небесних сфер» (лат. De revolutionibus orbium coelestium) математично обґрунтував ідею про рух Землі та інших планет навколо Сонця, визначив послідовність розташування планет, обчислив їх відносну віддаленість від Сонця тощо. Дивіться також: Про обертання небесних сфер» Миколи Коперника Вчення Коперника мало велике значення у розвитку природознавства, його ідеї були розвинуті в подальшому у працях Джордано Бруно, Галілео Галілея, Й. Кеплера, І. Ньютона та інших. Зокрема, Коперниківську систему було поточнено: Сонце розташоване у центрі не всього Всесвіту, а лише Сонячної системи. Боротьба вчених за перемогу геліоцентризму, на противагу ідеї геоцентризму в панівній за Середньовіччя теології означала прогрес науки Нового часу в цілому, зумовила її подальший розвиток.
- 日心说，也称为地动说，是关于天体运动的和地心说相对立的学说，它认为太阳是宇宙的中心，而不是地球。 哥白尼提出的日心说，推翻了长期以来居于统治地位的地心说，实现了天文学的根本变革。
|
| rdfs:comment
|
- In astronomy, heliocentrism is the theory that the Sun is stationary and at the center of the universe. The word came from the Greek (ήλιος Helios = sun and κέντρον kentron = center). Historically, heliocentrism was opposed to geocentrism, which placed the Earth at the center.
- Das heliozentrische Weltbild, auch kopernikanisches Weltbild genannt, basiert auf der Annahme, dass sich die Planeten um die Sonne bewegen. Es steht im Gegensatz zum älteren geozentrischen (ptolemäischen) Weltbild, in dem die Erde als Zentrum des Universums betrachtet wird. Das Wort selbst wird aus dem Griechischen abgeleitet: ἥλιος (helios, „Sonne“), κέντρον (kentron, „Mittelpunkt“).
- El model heliocèntric o heliocentrisme (Hèlios = déu grec del Sol i kentros = centre) és el model cosmològic segons el qual el Sol és el centre del món (univers) i tots els cossos celestes orbiten al seu voltant. Va ser proposat per primera vegada a l'Antiga Grècia, com a resposta al model geocèntric, i va evolucionar a través dels anys i de diferents filòsofs que el van defensar.
- V astronomii je heliocentrismus teorií tvrdící, že Slunce je středem vesmíru a sluneční soustavy. Slovo je odvozeno z řeckého (ἥλιος hélios = „Slunce“ a κέντρον kentron = „střed“). Historicky je heliocentrismus protikladem geocentrismu a v současné době modernímu geocentrismu, které kladou jako centrum Zemi.
- La Teoría heliocéntrica es la que sostiene que la Tierra y los demás planetas giran alrededor del Sol. El heliocentrismo fue propuesto en la antigüedad por el griego Aristarco de Samos (310 a.c. - 230 a.c. ), quien se basó en medidas sencillas de la distancia entre la Tierra y el Sol, determinando un tamaño mucho mayor para el Sol que para la Tierra.
- Aurinkokeskinen maailmankuva eli heliosentrinen maailmankuva (kreikan ΄Ηλιος eli Helios, aurinko) on tähtitieteellinen teoria, jonka mukaan Aurinko sijaitsee aurinkokunnan keskuksessa. Eräinä ensimmäisinä aurinkokeskistä todellisuuskäsitystä ehdottivat luultavasti pythagoralaiset 300-luvulla eaa. Samaa ehdottivat antiikissa monet muutkin, mutta tämä näkemys ei kuitenkaan yleistynyt. Käyttöön vakiintui Ptolemaioksen maakeskinen eli geosentrinen teoria.
- L'héliocentrisme est une théorie physique qui place le Soleil au centre de l'Univers, ou suivant les variantes, du seul système solaire. Selon des conceptions plus modernes, le Soleil n'est pas le centre mais un point fixe autour duquel s'organise le système. Même si le sens de cette affirmation a varié depuis les premières théories héliocentriques, l'héliocentrisme reste considéré comme une théorie valide pour décrire le système solaire.
- A heliocentrikus világkép (görög Ηλιος vagyis Helios, Nap) csillagászati elmélet, miszerint a Nap van a Naprendszer középpontjában. Elterjedése Kopernikusz nevéhez fűződik. Elméletét, amely a Naprendszert úgy modellezi, hogy annak középpontjában nem pedig a Föld, hanem a Nap van, a tudomány történetének legfontosabb hipotézisei között tartják számon – gyakorta a csillagászat és a modern tudományok kiindulópontjának tekintik.
- L'eliocentrismo (dal greco Helios, sole, e kentron, centro) è una teoria astronomica che postula che il Sole sia fisso al centro dell'Universo e/o del Sistema Solare, e che i pianeti vi girino intorno. L'eliocentrismo è opposto al geocentrismo, che pone la Terra al centro. (La distinzione fra Sistema Solare ed Universo non è stata chiara fino a tempi recenti, ma estremamente importante per controversie cosmologiche e religiose.)
- 地動説（ちどうせつ）とは、地球が動いている、という学説のこと。ニコラウス・コペルニクスが唱えた。天動説に対義する学説である。太陽中心説ともいうが、地球が動いているかどうかと太陽が宇宙の中心にあるかどうかは厳密には異なる概念であり、地動説は「Heliocentrism」の訳語として不適切だとの指摘もある。 ファイル:Heliocentric. jpg 地動説の図
- De heliocentrische theorie of heliocentrisme gaat ervan uit dat de zon het middelpunt van het universum is, waar alles om heen draait, of het middelpunt van het zonnestelsel, waar de planeten omheen draaien.
- Heliosentrisme er opfatningen om at Solen er solsystemets sentrum, og at Jorden og de andre planetene går i bane rundt Solen. Ordet stammer fra gresk Helios (Sola). Heliosentrisme er motsetningen til geosentrisme, som plasserte jorda i sentrum. Nikolaus Kopernikus regnes som mannen bak overgangen fra det geosentriske verdenssynet til det heliosentriske, med boken De Revolutionibus Orbium Coelestium i 1543. Systemet hadde han utviklet allerede i 1507.
- Heliocentryzm (gr. ἡλιος - helios = słońce, centros = środek) to teoria budowy Układu Słonecznego, według której w wersji historycznej Słońce znajduje się w środku Wszechświata, zaś w jego współczesnym wydaniu w centrum Układu Słonecznego jest słońce, a wszystkie planety, łącznie z Ziemią, je obiegają.
- Em astronomia, heliocentrismo é a teoria que o Sol está estacionário no centro do universo. A palavra vem do grego (ήλιος Helios = sol e κέντρον kentron = centro). Historicamente, o heliocentrismo era oposto ao geocentrismo, que colocava a Tera no centro.
- Fişier:Heliocentric. jpg Sistem solar heliocentric În astronomie, heliocentrismul este teoria că Soarele este centrul sistemului solar. Cuvântul provine din limba greacă (ήλιος Helios = soare şi κέντρον kentron = centru). În istorie, heliocentrismul s-a opus geocentrismului, teorie ce punea Pământul în centrul universului.
- Гелиоцентрическая система мира — представление о том, что Солнце является центральным небесным телом, вокруг которого обращается Земля и другие планеты. Противоположность геоцентрической системе мира.
- En heliocentrisk världsbild är en beskrivning av solsystemet där solen ligger i centrum med alla planeterna rörande sig i banor runt om. Tidiga förespråkare i kronologisk ordning för en sådan världsbild var Yajnavalkya från Mithila, Herakleides från Pontos, Aristarchos från Samos, Martianus Capella, Aryabhata, Bhaskara, Nicolaus Copernicus, Giordano Bruno och Galileo Galilei.
- Günmerkezlilik, gökbilimde Güneş'in Güneş Sistemi'nin merkezinde bulunması inanışının adıdır. Geçmişte Yer'in merkezde olduğuna dair inanışın karşı kuramı olarak ortaya çıkmıştır. 16. ve 17. yüzyıllarda Kopernik, Galileo ve Kepler tarafından savunulunca en temel tartışma konularından biri haline gelmişti. Resim:Aristarchus working. jpg| Resim:2064_aryabhata-crp. jpg|Aryabhata, 5. y.y. 'da, ayrıntılı bir eliptik günmerkezli gezegen kuramı geliştirmiştir.
- Файл:De Revolutionibus manuscript p9b. jpg Небесні сфери з рукопису Коперника Файл:Heliocentric. jpg Геліоцентрична система Файл:Geoz wb en. jpg Heliocentrism (lower panel) in comparison to the geocentric model (upper panel) Геліоцентри́зм або Геліоцентри́чна систе́ма сві́ту (від грец. ηλιος «сонце» і лат.
- 日心说，也称为地动说，是关于天体运动的和地心说相对立的学说，它认为太阳是宇宙的中心，而不是地球。 哥白尼提出的日心说，推翻了长期以来居于统治地位的地心说，实现了天文学的根本变革。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
