| dbpprop:abstract
|
- Louis Hector Berlioz (December 11, 1803 – March 8, 1869) was a French Romantic composer, best known for his compositions Symphonie fantastique and Grande Messe des morts (Requiem). Berlioz made significant contributions to the modern orchestra with his Treatise on Instrumentation. He specified huge orchestral forces for some of his works; as a conductor, he performed several concerts with more than 1,000 musicians. He also composed around 50 songs for voice and guitar.
- Louis Hector Berlioz war ein französischer Komponist und Musikkritiker.
- Louis Hector Berlioz fou un compositor francès del romanticisme, molt conegut per la seva Simfonia fantàstica, estrenada el 1830 i el Rèquiem, estrenat el 1837. És considerat l'únic músic pròpiament romàntic de França i el creador de la instrumentació moderna. Amb el Grand traité de l'instrumentation et d'orchestration modernes (1842-43) influí sobre les generacions posteriors, i especialment sobre els músics russos del Grup dels Cinc. La música i la vida de Berlioz encarnen els ideals romàntics més que qualsevol altre compositor, excepte Liszt. La seva original imaginació, les seves concepcions grandioses i la seva extraordinària qualitat per orquestrar aportaren un nou color a la música. Berlioz, el primer gran compositor que no era intèrpret, es va convertir en un dels primers directors moderns, i en un crític perspicaç. A part de la Simfonia fantàstica, les obres de Berlioz es van escoltar molt poc fins a la dècada de 1880, quan a França es van recuperar com a antídot contra Wagner. A partir de 1960 es va escoltar molt la seva música, tot i que les dificultats logístiques encara impedeixen la interpretació normal d'algunes de les seves obres.
- Hector Luis Berlioz byl významný francouzský skladatel, spisovatel a hudební kritik.
- Louis Hector Berlioz, compositor francés y figura destacada en el desarrollo del romanticismo, es muy conocido por su Sinfonía fantástica, estrenada en 1830, el Réquiem, estrenado en 1837, y su extraordinaria utilización de la orquesta sinfónica que incluía cuatro grupos de metales "antifonales".
- Louis Hector Berlioz oli ranskalainen säveltäjä, kapellimestari ja musiikkikirjailija. Hän kehitti merkittävällä tavalla soitinnusta ja loi johtoaihetekniikan.
- Hector Berlioz est un compositeur, un écrivain et un critique français, né le 11 décembre 1803 à La Côte-Saint-André en Isère, mort le 8 mars 1869 à Paris. Il est considéré comme l'un des plus grands représentants du romantisme européen, bien qu'il récusât le terme de « romantique » qui ne signifiait rien à ses yeux. Il se définissait en fait comme un compositeur classique. Sa musique eut la réputation de ne pas respecter les lois de l'harmonie, accusation qui ne résiste pas à une lecture approfondie de ses partitions. On y découvre, paradoxalement, que Berlioz respecte les fondements historiques de l'harmonie datant du XVI siècle (règles régissant les mouvements contraires et conjoints), mais qu'il s'affranchit parfois des règles supplémentaires apparues plus tardivement et esthétiquement discutables (règles de modulation cadentielle entre autres).
- Louis Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző, író, zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét. 1830-ban, a Fantasztikus szimfónia befejezése után, Sardanapal utolsó éjszakája című kantátájával végre elnyerte az áhított elismerést és Rómába utazott, ahol azonban nem találta helyét, és félbeszakítva az ösztöndíj feltételéül szabott ott-tartózkodást, visszatért a francia fővárosba. 1833-tól mint zeneíró és -kritikus működött. Egész élete során úgy érezte, hogy a párizsi közönség nem értékeli kellőképpen művészetét. Nem sikerült tanári állást szereznie a konzervatóriumban, és az Opérában sem alkalmazták karmesterként. Zűrös magánéletéből a belgiumi és németországi hangversenykörutak jelentettek számára menekülést. Később Közép-Európába is eljutott, így többek között Budapestre is. Műveinek java programzene, irodalmi eredetű témák feldolgozása, fantáziadús zenei színekkel. Jellemző vonásuk az egységet biztosító visszatérő téma. Elismert karmester volt. Művei nyitányok, szimfóniák, kórusművek, operák, dalok. Meghangszerelte a Rákóczi-indulót és belefoglalta a Faust elkárhozása című szimfonikus művébe. Leghíresebb műve a Fantasztikus szimfónia, amelyben először alkalmazta a tételeken végigvonuló vezérmotívumot, amely mindig új hangulatot, érzelmet hoz. Az elsők között volt, aki a művész legbensőbb érzéseit, szenvedéseit zenei vallomássá, programzenei alkotássá formálta. Hangszereléstana máig alapvető kézikönyv, ő a máig érvényes, modern szimfonkius hangzás megteremtője: nagy létszámú zenekarra, kórusra írta műveit; és az alapvető ütőhangszerek nála nyerték el állandó helyüket a zenekarban. Élete utolsó szakaszában fordult az operaszínpad felé, ekkor írta meg nagysikerű nagyoperáját A trójaiak címmel. Az utókorra gyakorolt hatását tekintve az egyik legfontosabb romantikus alkotónak tekinthető, mely hatás a Liszt Ferencen, Wagneren, Verdin és Mahleren át egészen Richard Straussig húzodó szimfonikus ív számos jelentős zeneszerzőjének műveiben megfigyelhető.
- A queste prime opere seguì quello che è ritenuto il suo capolavoro, la Symphonie fantastique (Sinfonia fantastica): cinque movimenti che hanno per soggetto un episodio della vita di un artista con un'idée fixe costituita dal leitmotiv del tema dell'amore. A proposito dell'impiego del clarinetto piccolo in questa Sinfonia cito letteralmente da "La tecnica dell'orchestra contemporanea" di Casella-Mortari: "Il passaggio di quest'istrumento dalla banda all'orchestra sinfonica è una conquista relativamente recente. Il celebre impiego parodistico di Berlioz nella Symphonie fantastique è rimasto isolato, e, anzi, ha forse screditato per molti decenni questo istrumento". Il 1º novembre 1829, le stesse composizioni furono udite di nuovo in un concerto nel quale l'autore fece eseguire una nuova opera che aveva per titolo: Concerts des Sylphes. Dal 1826, Berlioz era rientrato nel novero degli allievi del conservatorio, che si chiamava allora Scuola reale di musica, e seguiva le lezioni di Leseur per lo stile libero, poiché aveva bisogno di un protettore in vista del grande concorso di composizione denominato Prix de Rome. Questo protettore gli era tanto più necessario in quanto Cherubini era mal disposto verso di lui e mostrava una vera antipatia per la sua musica. Più volte Berlioz aveva sostenuto l'esame preparatorio di questo concorso senza esservi ammesso. Infine la sua perseveranza la ebbe vinta sugli ostacoli e nel concorso del 1830 gli fu assegnato il primo premio per la composizione di una cantata della quale Sardanapalo era il soggetto. Divenuto pensionato dello stato, come vincitore del concorso, si recò in Italia per obbedire al regolamento, benché avesse in odio la musica italiana. Abbreviò il suo soggiorno a Roma e a Napoli più che poté e, diciotto mesi dopo la sua partenza, ritornò a Parigi riportando una ouverture del Re Lear e una sorta di sinfonia che si poteva considerare un seguito di un episode de la vie d'un artiste, un misto di cori e brani strumentali. Berlioz si credeva riformatore dell'arte e combatté la sua battaglia con le armi della stampa. Dal 1828, aveva debuttato su un giornale di quei tempi, il Correspondant, e vi aveva fatto pubblicare degli articoli sulle sinfonie di Beethoven che gli artisti e gli amatori di Parigi avevano appena sentito per la prima volta, grazie all'organizzazione della società dei concerti. Articoli questi che furono notati. In mezzo a questo turbinio di impegni, Berlioz trovò modo di innamorarsi dell'attrice Smithson e nel 1832 convolarono a nozze. Di volta in volta, Berlioz scrisse per la Revue Europeenne o per il Courrier de l'Europe, fino a che, la Gazzetta musicale di Parigi, fondata nel 1834, non gli aprì le sue colonne. Ben presto, poi, a questo onore si aggiunse quello di scrivere per il Journal des débats i cui proprietari divennero i suoi protettori in ogni circostanza. Nel 1834 compose la sinfonia Aroldo In Italia e la messa funebre, scritta per le esequie del generale Damrémont e che fu eseguita nella chiesa de l'Hôtel des Invalides il 5 dicembre 1837, la sinfonia drammatica di Romeo e Giulietta per soli e coro eseguita nella sala del conservatorio il 24 novembre 1839 la sinfonia funebre e trionfale per armonia militare eseguita per l'inaugurazione della colonna di luglio nella piazza della Bastiglia, e infine l'ouverture del carnevale romano, composizioni che furono tutte esaltate dai giornali e dai critici. Un solo insuccesso turbò Berlioz: l'opera Benvenuto Cellini, dramma in due atti rappresentato il 3 settembre 1838 fu un fiasco completo. Dopo aver dato molti concerti a Parigi, destinati in maggior parte all'esecuzione di sue opere, Berlioz concepì il disegno di percorrere l'Europa per far uscire la sua musica dal circolo ristretto dei suoi amici ed ammiratori e di dargli, se possibile, il privilegio della popolarità. La sua prima escursione fu a Bruxelles, dove diede due concerti, poi la Germania del nord nel 1843 e si produsse in concerti a Berlino, Amburgo, a Lipsia, a Weimar e a Stoccarda. Due anni dopo visitò Vienna, l'Ungheria, Praga e la Slesia. Nel 1847 si recò in Russia e fece eseguire le sue principali opere a Riga, San Pietroburgo e a Mosca. Di ritorno a Parigi fu chiamato a Londra per dirigere l'orchestra di Drury-Lane per tutta la stagione del 1848 e nello stesso anno fece un secondo viaggio in Boemia. Nel marzo del 1854 morì la prima moglie e pochi mesi dopo l'artista si risposò in seconde nozze. A Londra nel 1855 incontrò Wagner, ma la cordialità iniziale si trasformò in freddezza. Altri due avvenimenti drammatici turbarono gli ultimi anni della sua vita, e cioè la prematura scomparsa del figlio Luigi e la morte della seconda moglie. Altri viaggi, come quello trionfale in Russia, altre composizioni e un ritorno di fiamma per una donna che aveva amato in gioventù si susseguiranno nella vita di Berlioz, fino alla sua morte, avvenuta nel 1869.
- ルイ・エクトル・ベルリオーズ（Louis Hector Berlioz, 1803年12月11日 - 1869年3月8日）は、『幻想交響曲』で良く知られているフランスのロマン派音楽の作曲家である。この他に『死者のための大ミサ曲』（レクイエム、1837年）にみられるように、楽器編成のはなはだしい拡張や、色彩的な管弦楽法によってロマン派音楽の動向を先取りした。 ベルリオーズの肖像はかつてフランス10フラン紙幣に描かれていた。
- Louis Hector Berlioz was een Frans componist. Hij was een belangrijk en vernieuwend vertegenwoordiger van de Franse romantiek. Daarnaast was Berlioz actief als muziekcriticus en dirigent.
- Louis Hector Berlioz var en fransk klassisk komponist i romantikken. Hans mest kjente verk er Symphonie fantastique samt Grande Messe des morts (Requiem), uroppført 1837.
- Louis Hector Berlioz – kompozytor francuski, twórca symfonii romantycznej, prekursor nowoczesnej kolorystyki, którego twórczość nadała kierunek rozwoju XIX-wiecznej symfonice; pisarz i krytyk muzyczny.
- Louis Hector Berlioz foi um compositor do Romantismo francês, conhecido por sua Sinfonia Fantástica e pela Missa de Requiem
- Hector Berlioz a fost un compozitor, scriitor şi critic francez. A avut o contribuţie importantă în conturarea romantismului francez. Contribuţia lui constă în promovarea unei noi estetici muzicale, care presupune existenţa unor mijloace expresive. Dezvoltarea orchestrei simfonice vine în întâmpinarea gustului pentru grandios al lui Berlioz, relevat prin 4 tipuri procedurale: forţa sonoră, exploatarea efectelor timbrale, divizarea partidei instrumentale şi mărirea numărului de instrumente (împreună cu preocuparea pentru stereofonie). Hector Berlioz a fost şi autorul „Tratatului de instrumentaţie”, care prezintă preocuparea romanticilor pentru timbrul instrumentelor, ca mijloc de exprimare nuanţată a sensibilităţilor. Berlioz inaugurează seria dirijorilor cu baghetă din secolul XIX. Din punct de vedere compoziţional, el creează lucrări instrumentale cu un program declarat şi explicat, sau numai direcţionat de titluri, cu forme noi, care evoluează dinspre simfonie către operă.
- Гекто́р Луи́ Берлио́з — французский композитор, дирижёр, музыкальный писатель. Член Института Франции (1856).
- Louis Hector Berlioz, född 11 december 1803 i La Côte-Saint-André, Isère, död 8 mars 1869 i Paris, var en fransk klassisk kompositör under romantiken. Hans mest kända verk är möjligen Symphonie fantastique uruppförd 1830, samt Grande Messe des morts (Requiem) uruppförd 1837.
- Louis Hector Berlioz Symphonie fantastique ve Grande Messe des morts adli kompozisyonlari ile taninmis Fransız bestecidir. Berlioz Grand Traité d’Instrumentation et d’Orchestration Modernes adli eseri ve calismalarinda bazen 1000'i askin calgici ile yaptigi muazzam orkestral kullanmasi ile modern orkestraya buyuk katkilarda bulunmustur.
- Луї́ Ектор Берліо́з — французький композитор, диригент, музичний письменник. Член Інституту Франції (1856).
- 埃克托·路易·柏辽兹（法文：Hector Louis Berlioz，1803年12月11日－1869年3月8日），又译白辽士，法国浪漫派作曲家，以1830年写的《幻想交响曲》闻名。
|
| rdfs:comment
|
- Louis Hector Berlioz (December 11, 1803 – March 8, 1869) was a French Romantic composer, best known for his compositions Symphonie fantastique and Grande Messe des morts (Requiem). Berlioz made significant contributions to the modern orchestra with his Treatise on Instrumentation. He specified huge orchestral forces for some of his works; as a conductor, he performed several concerts with more than 1,000 musicians. He also composed around 50 songs for voice and guitar.
- Louis Hector Berlioz war ein französischer Komponist und Musikkritiker.
- Louis Hector Berlioz fou un compositor francès del romanticisme, molt conegut per la seva Simfonia fantàstica, estrenada el 1830 i el Rèquiem, estrenat el 1837. És considerat l'únic músic pròpiament romàntic de França i el creador de la instrumentació moderna. Amb el Grand traité de l'instrumentation et d'orchestration modernes (1842-43) influí sobre les generacions posteriors, i especialment sobre els músics russos del Grup dels Cinc.
- Hector Luis Berlioz byl významný francouzský skladatel, spisovatel a hudební kritik.
- Louis Hector Berlioz, compositor francés y figura destacada en el desarrollo del romanticismo, es muy conocido por su Sinfonía fantástica, estrenada en 1830, el Réquiem, estrenado en 1837, y su extraordinaria utilización de la orquesta sinfónica que incluía cuatro grupos de metales "antifonales".
- Louis Hector Berlioz oli ranskalainen säveltäjä, kapellimestari ja musiikkikirjailija. Hän kehitti merkittävällä tavalla soitinnusta ja loi johtoaihetekniikan.
- Hector Berlioz est un compositeur, un écrivain et un critique français, né le 11 décembre 1803 à La Côte-Saint-André en Isère, mort le 8 mars 1869 à Paris. Il est considéré comme l'un des plus grands représentants du romantisme européen, bien qu'il récusât le terme de « romantique » qui ne signifiait rien à ses yeux. Il se définissait en fait comme un compositeur classique.
- Louis Hector Berlioz francia romantikus zeneszerző, író, zenekritikus. Orvosi tanulmányait félbehagyva tért át a zeneszerzésre. Miután a párizsi konzervatóriumban tanulva több ízben pályázott sikertelenül a Római-díjra, 1828-ban megrendezte első nyilvános szerzői estjét.
- A queste prime opere seguì quello che è ritenuto il suo capolavoro, la Symphonie fantastique (Sinfonia fantastica): cinque movimenti che hanno per soggetto un episodio della vita di un artista con un'idée fixe costituita dal leitmotiv del tema dell'amore.
- Louis Hector Berlioz was een Frans componist. Hij was een belangrijk en vernieuwend vertegenwoordiger van de Franse romantiek. Daarnaast was Berlioz actief als muziekcriticus en dirigent.
- Louis Hector Berlioz var en fransk klassisk komponist i romantikken. Hans mest kjente verk er Symphonie fantastique samt Grande Messe des morts (Requiem), uroppført 1837.
- Louis Hector Berlioz – kompozytor francuski, twórca symfonii romantycznej, prekursor nowoczesnej kolorystyki, którego twórczość nadała kierunek rozwoju XIX-wiecznej symfonice; pisarz i krytyk muzyczny.
- Louis Hector Berlioz foi um compositor do Romantismo francês, conhecido por sua Sinfonia Fantástica e pela Missa de Requiem
- Hector Berlioz a fost un compozitor, scriitor şi critic francez. A avut o contribuţie importantă în conturarea romantismului francez. Contribuţia lui constă în promovarea unei noi estetici muzicale, care presupune existenţa unor mijloace expresive.
- Гекто́р Луи́ Берлио́з — французский композитор, дирижёр, музыкальный писатель. Член Института Франции (1856).
- Louis Hector Berlioz, född 11 december 1803 i La Côte-Saint-André, Isère, död 8 mars 1869 i Paris, var en fransk klassisk kompositör under romantiken. Hans mest kända verk är möjligen Symphonie fantastique uruppförd 1830, samt Grande Messe des morts (Requiem) uruppförd 1837.
- Louis Hector Berlioz Symphonie fantastique ve Grande Messe des morts adli kompozisyonlari ile taninmis Fransız bestecidir. Berlioz Grand Traité d’Instrumentation et d’Orchestration Modernes adli eseri ve calismalarinda bazen 1000'i askin calgici ile yaptigi muazzam orkestral kullanmasi ile modern orkestraya buyuk katkilarda bulunmustur.
- Луї́ Ектор Берліо́з — французький композитор, диригент, музичний письменник. Член Інституту Франції (1856).
- 埃克托·路易·柏辽兹（法文：Hector Louis Berlioz，1803年12月11日－1869年3月8日），又译白辽士，法国浪漫派作曲家，以1830年写的《幻想交响曲》闻名。
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
