| dbpprop:abstract
|
- The Ford Galaxie was a full-size car built in the United States by the Ford Motor Company for model years 1959 through 1974. The name was used for the top models in Ford’s full-size range from 1959 until 1961. In 1962, the Galaxie name was assigned to the lowest-priced full-size Ford. The Galaxie 500, and Galaxie 500/XL names were introduced in 1962. Year 1965 saw the introduction of the Galaxie 500/LTD, followed by Galaxie 500 7-Litre in 1966. The Galaxie 500 part was dropped from the LTD name in 1966, and from the XL name in 1967 however the basic series structuring levels were maintained. The "regular" Galaxie 500 continued below the LTD as Ford’s mid-level full-size model from 1965 until its demise at the end of the 1974 model year . The Galaxie was the high volume counterpart to the Chevrolet Impala. Some Galaxies were high-performance, racing specification machines, a larger forebear to the muscle car era. Others were plain family sedans. A version of the car was also produced in Brazil under the names Galaxie 500, LTD and Landau from 1967 to 1983 The similarly named Ford Galaxy is a large car/minivan available in the European market. The vehicle's name is taken from the original Ford Galaxie. :See also 1959 Ford 1959 saw the introduction of the Galaxie name in Ford's model lineup at mid-year. That year, the Galaxie range of six models were simply upscale versions of Ford's long-running Ford Fairlane with a revised rear roofline that mimicked the concurrent Thunderbird. In keeping with the era, the 1959 Galaxie was a chrome and stainless steel-bedecked, two-tone colored vehicle. It was the very image of late-1950s American automobile excess, albeit somewhat tamer than its Chevrolet and Plymouth competitors. Among the models was the Skyliner, featuring a retractable hardtop that folded down into the trunk space; this feature, impressive but complicated, expensive and leaving very little trunk room when folded down, did not last long, being produced from 1957 through 1959. Power retractable hardtops have since been used by luxury manufacturers such as Mercedes-Benz, Lexus, and Cadillac, but in all these cases the vehicle was a two-seater, allowing a much smaller top mechanism than the Skyliner's. Not until 2006, when the Pontiac G6 convertible appeared, did another mass-market model with a rear seat appear in this category. Factory-built cars underwent their first major restyle for 1959. A fixture also was the previous year's 352 V8, still developing 300 horsepower. :See also 1960 Ford The 1960 Galaxie was all-new in style, abandoning the ostentatious ornamentation of the 1950s for a futuristic, sleek look. A new body style this year was the Starliner, featuring a huge, curving rear observation window on a pillarless, hardtop bodyshell. The formal roofed 2-door hardtop was not available this year. It had been the most popular body style in the line in 1959, and sales dropped off sharply. For 1961, the bodywork was redone again, although the underpinnings were the same as 1960. This time, the tailfins were almost gone; replacing them were two giant circular taillights at each rear corner. Performance was beginning to be a selling point, and the 1961 Galaxie offered a new 390 CID (6.4 L) version of Ford's FE series pushrod V8, which was available with either a four-barrel carburetor or, for serious performance, three two-barrel carburetors. The latter was rated at 401 hp (298 kW), making even such a heavy car quite fast indeed. The 352 was downgraded in favor of the 390; it was equipped with a 2-barrel carburetor and single exhaust. The Starliner was again offered this year, and Ford promoted this model with lots of luxury and power equipment, but it was dropped at the end of the year, as the re-introduced square-roof hardtop coupe took the bulk of sales. For 1962, the Galaxie name was applied to all of Ford's full size models, as Fairlane moved to a new intermediate and Custom was temporarily retired. New top-line Galaxie 500 (two-door hardtop, four-door sedan and hardtop, and "Sunliner" convertible) and Galaxie 500/XL (two-door hardtop and convertible) models were also introduced; the 292 V8 was standard on the 500/XL. Performance was not ignored either, with an even larger 406 CID (6.7 L) engine being available, again in single four-barrel or triple-carbureted "six-barrel" form. At the other end of the spectrum, of course, the 223 cubic-inch "Mileage Maker" 6-cylinder engine was still available for the more budget-minded driver. Tailfins were gone, giving the '62s a more rounded, softer rear end look. Taillights were set lower into the rear panel, and were partially sunken into the newly-sculped rear bumper. For 1963, Ford saw no reason to radically change a good thing, and the 1963 model was essentially unchanged save for some freshening and added trim; a four-door hardtop 500/XL was added. A lower, fastback roofline was added mid year to improve looks and make the big cars more competitive on the NASCAR tracks with the added downforce. This 1963½ model was called the "Sports Roof" or "Fastback". While not much changed for the everyday buyer, for the performance oriented, things were a little different; for partway through this year and in limited quantities there became available Ford's new racing secret weapon, the 427, replacing the 406. This engine was rated at a conservative 425 hp. with 2 x 4 barrel carburettors and a solid lifter camshaft. Ford also made available Aluminum cylinder heads as a dealer option. To be competitive in drag racing Ford produced 212 lightweight versions of the "R" code 427c.i. These cars had fibreglass hood and trunk,fenders,aluminium bumpers and mounting brackets,transmission cases and bellhousing. Hood springs were removed to reduce weight. The first 20 cars had fibreglass doors but these were deleted because of Ford's concern for safety if used on the highway. The cars had all sound deadening removed, lightweight seats and floormats and no options. Some of these cars competed in England, Australia and South Africa after being modified by Holman and Moody who fitted them with disc brakes and other circuit racing components. Jack sears won the British Touring Championship in 1963 and the racing Galaxies were also driven by Sir Jack Brabham, David Hill and other notable drivers of the period. The heavy Galaxies suffered from persistent brake failure that led to a number of crashes, and in late 1963 started using the 12" disc brakes off the Ford GT40 program. By this time the Lotus Cortinas were being developed and the big Galaxie became uncompetitive. Some of these race cars survive in England and in Australia where they compete in Historic Touring Car racing. A new 289 cubic-inch V8, derived from the 1962 Fairlane's V8 engine, replaced the Y-block 292 as the entry level V8. 1964 was the fourth and final year of this body style. Interior trim was much altered, and the exterior featured a more sculpted look which was actually designed to make the car more aerodynamic for NASCAR. The formal-roof "boxtop" style was replaced by the slanted-roof design for all non-wagon or convertible models, including sedans. Ford's quality control, spotty when the first Galaxie was introduced, was now as good as it ever was, and many '64 Fords passed the 100,000 mile mark intact. The '64s gained an enviable reputation as durable, comfortable cars that offered decent handling and roadability at a reasonable price, so it is no wonder they sold so well. Of the XL models, the '64 hardtop coupe takes the prize for the most produced. The base Ford 300 model was replaced by a line of Custom and Custom 500 models. Under the hood, the 427 CID (7.0 L) engine carried on the high performance duties. Ford again took the 427-equipped Galaxie to the racetracks in serious fashion in 1964, building 50 lightweight, fiberglass equipped cars just for the purpose of drag racing. These competed with success in North America but were still too heavy and Ford introduced the lightweight Fairlane Thunderbolt which used the 427 engine and was immediately competitive. The 427 was the powerplant of the dominant Ford GT40 Mk II. Late in the year Ford introduced their new engine challenger, the SOHC 427 Cammer, Though not documented, it is believed a few may have found their way onto the street (this engine was only available to racers through the dealer network or from the manufacturer; none were ever factory installed). Rated at over 600 hp (447 kW), this is possibly the most powerful engine ever fitted to a production car by an American manufacturer. NASCAR changed the rules, however, requiring thousands (rather than hundreds) of production examples in service to qualify for the next season, and Ford decided against producing the Cammer in that quantity. Fears of liability concerns and the bad publicity possibilities in giving the public a car that dangerously powerful are often cited as reasons, but it might simply have been that Ford doubted that an engine so unsuited to street use could sell in such numbers. The 1965 Galaxie was an all-new design, featuring vertically stacked dual headlights in what was becoming the fashionable style in a car somewhat taller and bulkier than the previous year's. The new top-of-the-line designation this year was the Galaxie 500 LTD. Engine choices were the same as 1964 except for an all-new 240 CID (3.9L) six-cylinder and 1965 289 CID (4.7L) engine replacing the 50s-era 223 "Mileage-Maker" six and the 352 being equipped with dual exhausts and a four-barrel carburetor. 1966 saw a new model, the Galaxie 500 7 Litre, fitted with a new engine, the 428 CID (7.01 L) Thunderbird V8. As the name suggests, this engine was also available on the Ford Thunderbird and was a response to a demand for a more docile, tractable engine than the racing-built 427. The 1966 bodystyle was introduced in Brazil as a 1967 model; it had the same external dimensions throughout its lifetime until Brazilian production ceased in 1983. In 1967, the 7 Litre model no longer carried the Galaxie name; it was to be the last year of it being separately identified. That identification was mainly trim such as horn ring and dashboard markings as well as the "Q" in the VIN number. The 7 Litre in '67 was basically a trim and performance option on the XL model. Little else changed except for trim and the styling; the same engine range, from a 240 CID (3.9 L) six-cylinder to the 428 CID (7.0 L) V8. Modifications to the styling included adding a major bend in the center of the grille, and making the model less "boxy" than the 1966 model. The 1967 LTD dropped the Galaxie name, a harbinger of changes to come. Image:1965_Ford_Galaxie. jpg|1965 Ford Galaxie 500 2-door hardtop Image:1966 Ford Galaxie XL convertible. JPG|1966 Ford Galaxie XL convertible Image:Fordgalaxie. JPG|1966 Ford Galaxie XL convertible used like presidential car in Chile. Image:67galaxy500. jpg|1967 Ford Galaxie 500 4-door sedan with more styled grille Image:67Galaxie500. jpg|1967 Ford Galaxie 500 2-door hardtop The 1968 model had a new grille with headlights arranged horizontally, although the body was essentially the same. The 'long hood, short deck' style was followed too, as was the new trend for concealed headlights on the XL and LTD. The LTD stayed on as the top full-size model. This was the model produced in Brazil with minor modifications until 1982, including an ethanol-fueled version, typical of that country. The 1969 model was built on a new platform. It was the end for the 427 and 428 engines. Replacing the FE series-based 427 and 428 engines was the new 429 cubic-inch "ThunderJet" that was introduced in the 1968 Ford Thunderbird; it was part of the new Ford 385 engine series. Power, at 360 horsepower (HP) for the dual-exhaust 4-barrel version, was higher than the 428's 345 HP and lower than the racing-bred 427's final rating of 390 HP; there was also a single-exhaust 2-barrel version with 320 HP available. The dashboard was built as a pod around the driver rather than traditionally extending across both sides. The XL and Galaxie 500 Sportsroof had rear sail panels to simulate a fastback roofline. The rear trim panel below the tail lights was used to distinguish the different trim levels. The Country Squire was perhaps the pinnacle of design for that wagon with the concealed headlights. It was not until 1969 that a station wagon was actually marketed under the Galaxie name. From 1955 to 1968 full-size Ford wagons were treated as a separate model series and were listed as Ranch Wagon, Country Sedan, and Country Squire. For the 1969 model year the Ranch Wagon became the Custom Ranch Wagon, the Country Sedan the Galaxie Country Sedan and the Country Squire was marketed as the LTD Country Squire 1971 was a complete redesign, with a horizontal wrap around front bumper; it had a massive vertical center section much in the vein of concurrent Pontiacs. Taillights lost the traditional "rocket" exhaust theme in favor of horizontal lights and trimmed center section. Rooflines were squared off and had a "formal" air. The XL was dropped, as were concealed headlight covers for the LTD. The convertible was moved to the LTD series in 1971 and lasted through 1972. 1972 was similar but the lower bumper continued across the center grille section and the rear bumper was enlarged with inset taillamps. 1972 was also the final year for the 240 cubic-inch six cylinder engine. The 1973 model was marginally shorter than previous models, but had a heavier, bulker appearance. 1974 was essentially a repeat of 1973, but it was the last year for the Galaxie 500 name, as Ford elected to consolidate most of its full-size models under the popular LTD name for 1975; however, the Custom 500 nameplate made its last U.S. appearance that year.
- Der Ford Galaxie ist ein von Ford in den Jahren 1959 bis 1974 in den Vereinigten Staaten gebautes Fahrzeugmodell der Oberklasse. Eine weitere Version dieses Fahrzeugs wurde in Brasilien in den Jahren 1968 bis 1982 unter den Modellnamen Galaxie 500, LTD und Landau gebaut. Größere Modellwechsel, die über die obligatorischen alljährlichen Modifikationen hinausgingen, gab es 1959, gleich nach dem ersten Jahrgang; der Galaxie 1960 erhielt eine modernere Karosserie ohne Panoramascheibe, die Heckflossen wurden verkleinert, die Scheinwerfer tiefer gelegt 1964; die Modelle 1965, 1966 und 1967 hatten eine markante Frontgestaltung mit übereinander angeordneten Doppelscheinwerfern 1967, die Doppelscheinwerfer waren nun wieder nebeneinander angeordnet Nachfolger des Galaxie war der Ford LTD, eine Bezeichnung die ursprünglich für eine Luxusversion des Galaxie verwendet wurde. Ab 1974 wurde die Bezeichnung für die ganze Modellreihe verwendet. Nach einer weiteren Namensänderung wurde die Modellreihe bis 2007 durch den Crown Victoria fortgeführt.
- Fájl:1966 Ford Galaxie 7 Liter. jpg 1966-os Ford Galaxie. A Ford Galaxie hosszú ideig a Ford Motor Company első számú felsőközép-kategóriás autója volt. 1959 és 1974 között gyártották. 1967-től 1983-ig Brazíliában is készítettek ilyen járműveket Galaxie 500, LTD és Landau néven. Amerikában a különböző autógyárak folyamatosan változtatták modelljeik nevét, de a Fordnál hossz ideig megmaradt a Galaxie, mint felsőközép-kategóriás autó. Néhány Galaxie-t átalakítottak és nagyteljesítményű versenygépeket hoztak létre belőlük, ez főleg az izomautó-korszakra volt jellemző. A sorozat többi tagja pedig megmaradt gyári állapotában, családi autónak. Fájl:1959 Ford Galaxie. jpg 1959-es Ford Galaxie. A Galaxie 1959 közepén, a Ford szokásos modellbemutatóján jelenet meg először. Egyértelműen látszott, hogy ez a modell a hosszú életű Fairlane felújított verziója volt. A legszembetűnőbb a tető hátsó részének átdolgozása volt, ez a konkurens Ford Thunderbirdre emlékeztetett. A kor többi autójának megfelelően ezen is króm és rozsdamentes acél díszítések voltak és színezése kéttónusú volt. A modellek között volt a Skyliner Retractable is, melynek lenyitható keményteteje volt, melyet a csomagtartóba lehetett rejteni. Ez ugyan látványos, de ezzel együtt komplikált volt és meglehetősen kis hely maradt a csomagtartóban a művelet után. Ezt azonban később lecserélték egy olyan verzióra, melynek a mechanikája jóval kisebb helyet foglalt. Az ötlet a Mercedes-Benz, a Lexus és a Cadillac kétüléses luxusautóiból származott. Az 1960-ban megjelent Galaxie jóval modernebb, futurisztikusabb volt, mint az előző modell. Ezen is jelen voltak még a "fecskefarkak", de már jóval kisebbek voltak. A Ford tervezői ebben az időszakban arra törekedtek, hogy az új autók kinézete modenebb legyen, de hordozzák magukon a régebbiek stílusjegyeit. A Galaxie esetében is ezt a trendet követték. A felújított karosszsériának a Starliner fantázianevet adták, melynek hátsó szélsédője hajlított volt és kemnytetőhöz nem tartozak merevítő oszlopok. 1961-ben a ismét átdolgozták a karosszériát, de a az autó többi része nem változott. A "fecskefarkak" szinte teljesen eltűntek, helyükre hatalmas kerek féklámpák kerültek, melyek sugárhajtóműre emlékeztettek. A Fordnál nagy sikere volt a futurisztikus formáknak, így nem csoda, hogy a Galaxie valódi klasszikussá vált. 1961-ben a Galaxie-hoz is megjelentek az "FE" motorok, melyek 6,4 literesek voltak. Az egyikben három ikerfúvóka volt és körülbelül 400 lóerős volt, ami megelehtősen jó gyorsulást biztosított egy nehéz kocsinak is. A Starliner ebben az évben is kapható volt, de befejezték a gyártását, amikor megjelent az új, szögletes tetejű karosszséria. Ezt a Ford Thunderbird ihlette. 1962-re a Galaxie lett a Ford egyetlen felsőközép-kategóriás gépkocsija, mivel a Fairlane középkategóriás lett, a Custom gyártását pedig abbahagyták. Ebben az évben jelent meg a Galaxie 500 és a Galaxie 500/XL nevű modell is. A teljesítményt sem hagyták figyelmen kívül a tervezők és kiadták az új, 6,7 lieteres, tripla karburátoros motort. Emellett az autóhoz rendelhető volt egy hathengeres erőforrás is, mely mérföldkőnek számított a típus történetében. Az 1962-es modellről teljesen eltűntek a "fecskefarkak", ettől a kocsi hátulja sokkal lágyabb külsőt kapott. A féklámpák belesüllyedtek az új formát kapó hátsó lökhárítóba. Ebben az évben rengeteg Gaalxie-ból átalakított rendőrautó volt látható Amerikában. Fájl:1963FordGalaxie. jpg 1963-as Ford Galaxie 500.1963-ban a Ford dolgozói nem változtattak sok dolgon a népszerű 1962-es modellhez képest. Az autó oldalaira egy-egy dízsítő sáv került és alacsonyabb tetőt kapott. Ekkoriban több nagy autó is alacsonyabbá vált, ami előrelépést jelentett a számukra a NASCAR versenyeken. Az év közepén megjelent modellt vonalvezetése miatt "Sport Roof"-nak, azaz "Sporttetős"-nek hívták. Az átlag vásárló szemében az autók nem sokat változtak, de a Ford tervezett egy limitált példányszámban kapható 7,0 literes motort, mely titkos fegyvernek számított a versenyeken. Ezeknek inkább a nagy teljesítmény volt az előnyük, nem a kifinomultság. Csak azért dobták piacra őket, mert a versenyszabályzat szerint csak olyan motorral lehetett indulni, melyeket a közúti használatra szánt modellekben is meg lehet találni. Ezzel az új erőforrással a Galaxie a gyorsulási versenyekre is betört, több könnyített verziót is gyártottak pontosan erre a célra. Ezeken üvegszálas karosszériaelemek és alumínium lökhárítók voltak. A 7,0 literes motorok 425 lóerőt voltak képesek leadni, ugyanilyeneket szereltek az AC Cobrákba is. A '63-as Galaxie teljesen új műszerfalat kapott és a váltó a kormányoszlop fölé került. Fájl:1964 Ford Galaxies. jpg Két 1964-es Galaxie egymás mellett.1964 volt a negyedik és egyben utolsó éve a meglévő dizájnnak. A belső jelentősen átalakult, a külsőn viszont csak aerodinamikai szempontból meghatározó változások voltak megfigyelhetőek, világos volt tehát, hogy ez a modell a NASCAR-ra készült. Az eddig használt úgynevezett "doboz-tető" eltűnt és egy áramvonalasabb, döntött tető került a helyére. Persze a kombi és a nyitott tetejű változatra ez nem volt igaz. A Fordra továbbra is a megbízhatóság volt a jellemző, a legtöbb '64-es Galaxie átlépte a 100 000 mérföldes határt. Ez a modell kényelmesebb volt, mint elődei, ráadásul jobb volt a kezelhetősége és útfekvése, ára is viszonylag kedvező volt, így sokan döntöttek mellette, mikor autót vásároltak. A motorháztető alatt ezúttal is megjelentek a 7,0 literes motorok és az üvegszálas karosszériájú Galaxie-k nagy sikereket arattak a versenypályákon, nem csak Észak-Amerikában, hanem az Egyesült Királyságban is. A britek kezdetben tartottak a kocsi méretétől és súlyától, de hamar kiderült, hogy sokkal jobban kezelhető és gyorsabb, mint remélni merték volna. A Galaxie Európában is elért néhány sikert. 1964-ben megjelent a SOHC 427 Cammer nevű motor az autóhoz, melyet eredetileg csak versenyekre terveztek, de nem kizárt, hogy néhány kikerült az utakra is. Fájl:1966 Ford Galaxie XL convertible. JPG 1966-os Galaxie XL.1965-ben a Galaxie teljesen új kinézetet kapott. A korábbi évek modelleinél magasabb és szélesebb volt és két-két egymás felett elhelyezkedő fényszórót kapott. A tervezők célja az volt, hogy az addigi agresszív kinézetet egy űrhajóhoz hasonló formavilág váltsa fel. Az ebben az évben megjelent modell neve Galaxie 500 LTD lett a motorválaszták ugyanaz volt, mint az 1964-es évben. 1966-ban jelent meg a Galaxie 500 7 Litre nevű típus, melyhez egy 7,01 literes Thunderbird V8-as motor járt. Ahogy a neve is mutatja, a Ford Thunderbirdöket is hasonló erőforrással szerelték, ez már könnyebben kezelhető volt, mint a korábbi 7,0 literes motorok. 1966-ban az "LTD" eltűnt a Galaxie nevéből, utalva arra, hogy változásaok várhatók. 1966-ban egy parádé keretében a chilei elnök is egy nyitott tetejű Galaxie-t használt. Az 1966-os modellt 1967-től kezdve 1983-ig Brazíliában is gyártották. Az 1968-as Galaxie új hűtőrácsot kapott és fényszórói horizontálisan helyezkedtek el, a karosszéria többi része azonban változatlan maradt. 1969-ben az autó egy nagyobb karosszériát kapott, melyhez 7,0 és 7,01 literes motor járt, de megjelent egy valamivel nagyobb ThunderJet nevű erőforrás is. A műszerfal az eddigiekkel ellentétben nem terjedt át az utas oldalára, hanem szinte körülölelte a vezetőt. 1971-ben az autó még nagyobbá vált és a féklámpák elvesztették sugárhajtómű alakjukat, helyette horizontálissá váltak. A következő évben a Galaxie nem sokat változott, mindössze a tető lett szögletesebb. A gyártás 1974-ben fejeződött be, ez volt egyben az utolsó olyan év is, amikor a nagyméretű Fordokat merevítő oszlopok nélküli keménytetővel gyártották.
- De Ford Galaxie is een automodel van de Amerikaanse autobouwer Ford. De auto is in vier generaties op de markt gekomen. De eerste generatie kwam in 1960 op de markt.
- O Ford Galaxie foi um automóvel fabricado pela Ford no Brasil de 1967 a 1983. Tratava-se de um modelo sedan luxuoso, contando inclusive com ar condicionado e direção hidráulica já no fim da década de 1960, itens considerados opcionais até hoje em muitos carros. Eleito pela Revista Autoesporte o Carro do Ano de 1967.
- Ford Galaxie («Фо́рд Гэ́лекси») — американский полноразмерный автомобиль, выпускавшиеся подразделением Ford корпорации Ford Motor Company с 1959 по 1974 год. В модельном ряду этот автомобиль занимал различное положение. В 1959 году это была комплектация модели Ford Fairlane. В 1960 году Galaxie выделили в самостоятельную линию полнормазмерных «Фордов», и до 1965 года это была самая дорогая и хорошо укомплектованная модель «Ford». В 1965 была представлена комплектация «Galaxie LTD», занявшее высшее положение среди легковых «Фордов», а «Galaxie» оказался на ступеньку ниже.
- Ford Galaxie är en personbil som gjordes av biltillverkaren Ford Motor Company. Bilen tillverkades år 1959-1974, men några andra versioner av bilen gjordes i Brasilien år 1968-1982, dessa versioner fick namnen: Ford Galaxie 500, Ford LTD och Ford Landau.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
