| dbpprop:abstract
|
- In early Ireland, fianna (singular fian) were small, semi-independent warrior bands who lived apart from society in the forests as mercenaries, bandits and hunters, but could be called upon by kings in times of war. They appear in Irish mythology, most notably in the stories of the Fenian Cycle, where they are led by Fionn mac Cumhaill. In more recent history, the name Fianna Éireann has been used by a number of Irish Republican scouting organisations. Fianna Fáil ("the Fianna of Ireland"; sometimes rendered "the soldiers of destiny") has been used as a sobriquet for the Irish Volunteers; on the cap badge of the Irish Army; in the opening line of the Irish-language version of the Irish national anthem; and as the name of the Fianna Fáil political party, the largest in the Republic of Ireland. The historical institution of the fian is known from references in early medieval Irish law tracts. A fian was made up of landless young men, often young aristocrats who had not yet come into their inheritance of land. A member of a fian was called a fénnid; the leader of a fian was a rígfénnid (literally "king-fénnid). Geoffrey Keating, in his 17th century History of Ireland, says that during the winter the fianna were quartered and fed by the nobility, during which time they would keep order on their behalf, but during the summer, from Beltaine to Samhain, they were obliged to live by hunting for food and for pelts to sell. Keating's History is more a compilation of traditions than a reliable history, but in this case scholars point to references in early Irish poetry and the existence of a closed hunting season for deer and wild boar between Samhain and Beltaine in medieval Scotland as corroboration. Some legendary depictions of fianna seem to conform to this historical reality: for example, in the Ulster Cycle the druid Cathbad leads a fian of twenty-seven men which fights against other fianna and kills the twelve foster-fathers of the Ulster princess Ness. Ness, in response, leads her own fian of twenty-seven in pursuit of Cathbad. However, the stories of the Fiannaíocht, set around the time of Cormac mac Airt, depict the fianna as a single standing army in the service of the High King, although it contains two rival factions, the Clann Baíscne of Leinster, led by Fionn mac Cumhaill, and the Clann Morna of Connacht, led by Goll mac Morna, and lives apart from society, surviving by hunting. Membership was subject to rigorous tests. In one such test the applicant would stand in a waist-deep hole armed with a shield while nine warriors threw spears at him; if he was wounded, he failed. In another his hair would be braided, and he would be pursued through the forest; he would fail if he was caught, if a branch cracked under his feet, or if the braids in his hair were disturbed. He would have to be able to leap over a branch the height of his forehead, pass under one as low as his knee, and pull a thorn from his foot without slowing down. He also needed to be a skilled poet. They had three mottoes: Glaine ár gcroí (Purity of our hearts) Neart ár ngéag (Strength of our limbs) Beart de réir ár mbriathar (Action to match our speech) Members included: Fionn mac Cumhaill: last leader of the Fianna Cumhall: Fionn's father, the former leader Goll mac Morna Caílte mac Rónáin Conán mac Morna Diarmuid Ua Duibhne: a warrior of the Fianna who ran off with Fionn's intended bride Grainne and was finally killed by a giant boar on the heath of Benn Gulbain. Foster son of Aengus. Lughaid Stronghand: sorcerous warrior, nephew of Fionn mac Cumhaill, one of the four who could have untied the knots Diarmuid bound the seakings with, but refused to do so. Lover of Aife, daughter of Manannan Oisín, son of Fionn mac Cumhaill: Oscar, son of Oisín
- Die Fianna, auch Fianna na hEireann, Fenier oder Helden des Roten Zweiges genannt, sind in der keltischen Mythologie eine der mächtigsten Kriegerscharen Irlands. Sie diente exklusiv dem Hochkönig - ihr bekanntester Führer war Fionn mac Cumhaill (auch Finn mac Cumhail oder Finn Mac Cool). Im irischen Freiheitskampf gegen Großbritannien wurde die Fianna immer wieder zum Symbol des Widerstands, republikanische Iren vor allem auch in den USA nannten sich Fenians.
- Dans la mythologie celtique irlandaise, les Fianna sont des guerriers et chasseurs ayant servi le roi d'Irlande au III siècle. Leurs aventures sont relatées dans le Cycle fenian, également appelé Cycle ossianique. Ils sont aussi décrits dans d'anciens manuscrits irlandais, tels que la Silva Gadelica d'O'Grady. Leur dernier chef fut Finn Mac Cumaill, aussi orthographié Finn MacCumhaill. Il était le fils de Cumhaill MacBaiscne, et le père d'Ossian. Leur rôle était de maintenir l'ordre et de prélever les impôts. On faisait parfois appel à eux en tant que mercenaires.
- Az ír mitológiában a fianna zsoldos szabadcsapatként tevékenykedő fiatal, érdemes harcosokból álló többé-kevésbé törvényen kívüli "szervezet". A fianna létezése az ókorba és a középkorba tehető. "Virágkoruk" kb. az i. sz. III. sz. körülre datálható. Többnyire Írország főkirályát (ard rí, Teamhair királyát) szolgálták, ám tevékenységi szabadságuk igen nagy volt. Szolgálataikért (írország védelméért) nagy mennyiségű adót szedtek be, minek következtében a fianna nem volt túl népszerű sem a közemberek, sem a nemesek körében. Nagybetűvel írva A Fianna alatt többnyire a Fionn mac Cumhaill(Finn McCool) által vezetett fiannát értjük, de Goll mac Morna fiannája sem volt kevésbé híres (hírhedt). Kalandjaikat a Fenián-mondakör (Fiannaidheacht, Fionn-mondakör) meséli el. Híres harcosaik emberfeletti tetteket vittek véghez Írország és a Fianna dicsőségéért. A legbüszkébb harcosok voltak, egyben betartották népük (kultúrájuk, koruk) minden erkölcsi kötelmét. A harcosok és a Fianna főemberei közül többek ősei az írek meséinek népeiből kerültek ki. A Fiannába csak emberfeletti megpróbáltatások teljesítése után lehetett bekerülni, tagjaiknak fel kellett vállalniuk a családjuktól (korai ír) jogi értelemben való teljes elszakadást. Számukra a Fianna lett az új Család. A tagoknak továbbá rendkívül műveltnek kellett lenniük. A fizikai kritériumok: A jelentkezőt egy gödörbe temették, kezébe pajzsot és mogyorófa botot adtak. Kilenc harcos hajította egyszerre felé a lándzsáját. Ezt a próbát karcolás nélkül kellett túlélnie. A jelentkező haját varkocsba fonták és a Fianna legjobb futóival a nyomában kellett keresztülfutni Írország erdőin. Ha utolérték, a varkocsa kioldódott vagy megreccsent egy faág a lába alatt futás közben, nem bizonyult méltónak arra, hogy a Fianna tagjai közt tartsák számon. A jelentkezőnek át kellett ugrania egy homlokmagasságban elhelyezett boton, a térdmagasságú alatt át kellett bújnia és a körmével ki kellett húznia egy tüskét a talpából – mindezt úgy, hogy teljes erejéből futott. A befogadott jelentkező három dologra tett esküt: Egyetlen marhát sem hajt el erőnek erejével, Senki kérését nem utasítja vissza, Csatában kilencszeres túlerő elől sem hátrál meg. A fian (egyes szám) szó feltehetőleg olyan fiatal ír arisztokratákat jelentett, akik még nem örökölték apáik földjét, viszont tapasztalatszerzés céljából zsoldosként és vadászként tevékenykedtek az Ír szigeten. A Fianna kulturális hatása megjelenik a legnagyobb ír politikai párt, a Fianna Fáil nevében is. A név eredeti jeletése: A Végzet Harcosai. Források: Lady Augusta Gregory: Istenek és harcosok. General Press Kiadó, Bp. , 2006. ISBN 963-9648-05-1
- I Sinn Féin o fianna o feniani furono un gruppo indipendente di guerrieri irlandesi, di stampo mitologico. Le loro gesta sono raccontate nel Ciclo feniano. Si possono assimilare a mercenari, guerrieri di ventura, banditi. Qualcuno fu dux bellorum: non è certo che dalle loro fila siano sorti dei re, ma è possibile che alcuni di loro abbiano assunto abbastanza potere da egemonizzare diverse tribù. Il più conosciuto fu Fionn mac Cumhaill. Data questa loro caratteristica di guerrieri "liberi", son stati presi ad esempio da diversi movimenti politici indipendentisti irlandesi.
- W mitologii irlandzkiej, Fianna byli wojownikami irlandzkimi, którzy służyli Wysokiemu Królowi Irlandii. Ich przygody zostały spisane w ramach Cyklu Feniańskiego w III wieku naszej ery. Ostatnim przywódcą tej grupy był Finn mac Cumhail. Do Fianna należeli m. in. : Finn mac Cumhail, ostatni przywódca Fianna Cailte mac Ronan Cumhail Conan mac Moirna Conan Maol Diarmait, syn Danu i przyrodni syn Aengusa. Był wojownikiem z grupy Fianna, zanim uciekł ze świeżo poślubioną żoną Finna, Gráinne. Został zabity przez ogromnego dzika na wrzosowisku Benn Gulbain. Lughaid Silnoręki (ang. Lughaid Stronghand): wojownik i czarnoksiężnik, siostrzeniec Finna mac Cumhaila, jeden z czterech, który mógł rozwiązać zapętane przez Diarmaita węzły, ale odmówił tego. Był ukochanym Aife, córki Manannana Oisin, syn Finna mac Cumhaila, znany również jako Osjan z dzieł Macphersona. Osgur, Syn Oisina Inne nazwy: Fenianie, Fianna Éireann Fianna może się również odnosić do Fianna Eireann Fianna to słowo występujące w nazwie jednej z głównych irlandzkich partii politycznych, Fianna Fáil Fianna to także nazwa jednego z plemion w grze fabularnej Wilkołak: Apokalipsa.
|
| rdfs:comment
|
- In early Ireland, fianna (singular fian) were small, semi-independent warrior bands who lived apart from society in the forests as mercenaries, bandits and hunters, but could be called upon by kings in times of war. They appear in Irish mythology, most notably in the stories of the Fenian Cycle, where they are led by Fionn mac Cumhaill. In more recent history, the name Fianna Éireann has been used by a number of Irish Republican scouting organisations.
- Die Fianna, auch Fianna na hEireann, Fenier oder Helden des Roten Zweiges genannt, sind in der keltischen Mythologie eine der mächtigsten Kriegerscharen Irlands. Sie diente exklusiv dem Hochkönig - ihr bekanntester Führer war Fionn mac Cumhaill (auch Finn mac Cumhail oder Finn Mac Cool). Im irischen Freiheitskampf gegen Großbritannien wurde die Fianna immer wieder zum Symbol des Widerstands, republikanische Iren vor allem auch in den USA nannten sich Fenians.
- Dans la mythologie celtique irlandaise, les Fianna sont des guerriers et chasseurs ayant servi le roi d'Irlande au III siècle. Leurs aventures sont relatées dans le Cycle fenian, également appelé Cycle ossianique. Ils sont aussi décrits dans d'anciens manuscrits irlandais, tels que la Silva Gadelica d'O'Grady. Leur dernier chef fut Finn Mac Cumaill, aussi orthographié Finn MacCumhaill. Il était le fils de Cumhaill MacBaiscne, et le père d'Ossian.
- Az ír mitológiában a fianna zsoldos szabadcsapatként tevékenykedő fiatal, érdemes harcosokból álló többé-kevésbé törvényen kívüli "szervezet". A fianna létezése az ókorba és a középkorba tehető. "Virágkoruk" kb. az i. sz. III. sz. körülre datálható. Többnyire Írország főkirályát (ard rí, Teamhair királyát) szolgálták, ám tevékenységi szabadságuk igen nagy volt.
- I Sinn Féin o fianna o feniani furono un gruppo indipendente di guerrieri irlandesi, di stampo mitologico. Le loro gesta sono raccontate nel Ciclo feniano. Si possono assimilare a mercenari, guerrieri di ventura, banditi. Qualcuno fu dux bellorum: non è certo che dalle loro fila siano sorti dei re, ma è possibile che alcuni di loro abbiano assunto abbastanza potere da egemonizzare diverse tribù. Il più conosciuto fu Fionn mac Cumhaill.
- W mitologii irlandzkiej, Fianna byli wojownikami irlandzkimi, którzy służyli Wysokiemu Królowi Irlandii. Ich przygody zostały spisane w ramach Cyklu Feniańskiego w III wieku naszej ery. Ostatnim przywódcą tej grupy był Finn mac Cumhail. Do Fianna należeli m. in. : Finn mac Cumhail, ostatni przywódca Fianna Cailte mac Ronan Cumhail Conan mac Moirna Conan Maol Diarmait, syn Danu i przyrodni syn Aengusa.
|
![[RDF Data]](/statics/sw-cube.png)
